Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)

1869-02-26 / 25. szám

Harmadik mi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .......................... frt — hr. Félévre..........................*. . * „ Negyedévre .... 3 „ — „ H­ív­enként.....................1 n­a­p­ilág jelenik katen­kint háromszor: Vasárnap, Sz­erdán és P­én­t­e­k­e­n. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Monostor utcza L. Hányai h­áz alatt. . ............................111 25-ik­ szám POLITIK ■9P» Kolozsvári­, péntek február 26. 1866. Hirdetési dijak. Ötször hssidozott sor Ara­d dr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a k­iadó - hi­vata­l. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. F­ínyeden: Vékör János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamoaujvártt: Csaosz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén Is. M.­Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 25. Irányabb távirati linlósítások. Páris, febr. 23. Több hírlap jelenti, hogy don Ferdinand kész elfogadni a spanyol koronát, fia a cortes azt neki felajánlaná. Berlin, febr. 23. A szövetség-tanács mai ülésében, melyen Friesen báró szász államminisz­ter elnökölt, következő elnökségi javaslatok terjesz­tettek elő. A porosz külügyminisztériumnak áttétele a szövetségi kiadások közé, országgyűlési válasz­tási törvény, a bérfogságnak megengedése iránt, és az északi szövetség és Románia közti posta­­szerződés. Bécsi ágro febr. 25 . Arany 5.78. Ezüst 120.75. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz 74.--. áru 70.75.— Érd. vasút részvény (á 260 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Falusi gondolatok a jobboldal kor­tesfogásai felett. ii. 4. A baloldal porosz és orosz pénzzel dolgozik egy Bratiano- és Bismarkkal. Ez a legvakmerőbb ráfogás, legaljasabb insinuatio. Az, ki alkotmányos viszonyok közt, koronás király uralma alatt az országos köz­vélemény megvesztegetésére idegen pénzt használna, egyenesen kimondjuk: honáruló s felségsértő. Ki ilyet ismer, ki ezt valakiről be birja bizonyítai s mégis hallgat: bűn­részes. Ha tehát a hazafiságot egyedárusi tulajdonának affectáló jobboldal ilyesmit bár­kiről is bizton tud, s fel nem jelenti, a leg­súlyosabb bűnbe esik a haza­i fejedelem ellen egyformán. Ha pedig valakit h­onáru­­lással vádol addig, míg ellene tényekkel elő­­állani nem bír, nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy bárkinek is ilynemű állításait a gyengék félrevezetésére számított lelketlen rágalomnak nyilatkoztassuk, mely becsületes hazafi kebeléről lepattog. Ezen eljárástól undorral fordul el párt­­kü­lönbség nélkül minden jobb érzelmű em­ber s hitelt neki józan észszel senki nem ad, hiában hirdetik után, útfélen élőszó- és nyomtatásban. Tetszenek-e urak, ha mi azt állítanék, hogy a Deákpárt a nyert zsíros hivatalok megtartása piszkos érdekéből, vagy az, kinek nincs hivatala, éppen a közös mi­niszerek által megvásároltatva védelmezi oly élethalálra az 1867-ki alkotmányt? Balkö­­zépi orgánumainkban azonban több a sze­mérem, sem mint egy egész pártra ily va­lamit mondtak volna vagy mondanának va­laha. 5. A korteskedések a balpárt kortes vezérének, missionariusának Pestről kellő «Kai WMWTT'fngaHMMBBMMManMMMH—aaMMH—!—awww——w— utasítással való leérkezte után élénkülni fog­nak. (Lásd „K. K.“ gr. B. J. czikke.) Csak annyi rá megjegyzésünk, hogy a jobboldal rég korteskedik, hogy a baloldal semmi központi utasításokat nem ad sehon­nan, s így Pestről sem, mert még csak köz­ponti választmányt sem alkotott. Azt azon­ban állíthatjuk, hogy itt a vidéken sokkal szívesebben fogadnék a Pestről jövő, mint a kolozsvári ismert körökbeli utasítást, h­a utasításnak már okvetlen lenni kellene. Mikor a közlönyi czikk írója egyik fö­­lényezője volt az úgynevezett vándor haza­fiak közt, az akkori ellenzék diadalra jutta­tásának, a gúnyosan alkalmazott missioná­­rius, emissarius kitételeket, azért, mert a párt erősbítés kedvéért gyűlésről gyűlésre vándorolt, alig tűrte volna szívesen. Hja, de nagy a különbség! akkor i s baráti csinálták az ellenzéket, most pedig ellenök csinálják !! Különös, hogy az idős ember rendesen feledi, hogy ifjú is volt valaha, s nehezen szokh­atja meg, hogy a napot meg nem ál­líthatja. 6. Ha a temesvári programmot elolvas­suk, meg kell győződnünk arról, hogy tett­­leg ugyanazon alapon áll a szélsőbal, mint a balközép, mert hiszen a temesvári Pro­gramm 4-ik pontja éppen úgy, mint a bal­közép programmja az 1867-ki XII. tcz. el­len való fellépést tűzi ki, a nélkül, hogy a helyett egyebet állitha. (Lásd „K. K.“ 20. sz. vezérczikk.) Ebből megtanulhatjuk, a­­hogy a temesvári conventiculum és a szélsőbal egy, daczára, hogy amazok tisz­tán kimondták, hogy egyik magyar párthoz sem tartoznak. Ez igaz állítást köszönje meg a szélsőbalt; b) hogy miután egy pontban talál a két Programm, a balközép egészen a temesvári alapon áll. Éppen olyan, mintha állítná va­laki, hogy miután egy ép ember hasonlít egy vakhoz abban, hogy baja gesztenyeszil­, egészen olyan, mint ez, tehát a vak is. E következtetés logicáját nem irigyeljük. A te­mesvári pártok ellen pedig lapunk hamarább s erélyesebben nyilatkozott, mint bármely vitéz jobboldali közlöny; c) látjuk ebből, hogy czikkiró feledi vagy feledni akarja, hogy a közösügyi bi­zottmány minoritásának különvéleményében kimondja a balközép, mit tenne az 1867-ki XII. tcz. helyett, mikor az tőle függene. 7. A geszti pronunciamento annyira egyengette a balközép s szélsőbal közti utat, „hogy ma már a „Magyar Újság“, „Ha­zánk“, „Hon“, „Nép Zászlója“, Dobrzansky, Macellariu, Madarász, Csanádi és a Tiszák stb. solidaritásba léphettek, s együtt intéz­hetik csapásaikat a Deákpárt ellen.“ (Lásd „K. K.“ 11. sz. gr. B. J.) Jó pápaszeme lehet czikkíró annak, hogy a geszti decz. 20-ki czikkre ezt fog­jon engedelmeskedni is, ha nem is tudja miért, sőt ha a parancsot czélszerűtlennek, ostobának ta­lálja is, és ilyen többség fölött rendelkezni, oly országokban, melyekben stat pro ratione vo­luntas, bizonyára több, mint egy terno secco. Ha valamely nép azt állítja „miért“ és az ember egész kényelemmel azt felelheti, hogy: „azért“, s a nép ezzel beelégedve, egész jó kedv­vel a „Heuriger“ mellé ül, hálás szívvel kaczint­­ván azok egészségére, kik helyette gondolkoznak, róla gondoskodnak, qui ipsi have otia fece­­runt, világos dolog, hogy akkor a kormányzás, kivált ha a gépezetet „kenik“ is, sokkal könynyeb­­ben megy, mint ha az illetők oly kiváncsiak, sőt szemtelenek, hogy az okot is tudni óhajtják, sőt követelik, mi pedig par paranthése legyen mondva, az austriai örökös tartományok és a ma­gyar királyság lakosainak qualificatioját, hitünk szerint, igen találólag jellemzi. Természetes tehát, hogy sok államférfin, min­den további hozzátétel nélkül, szóval és tettel igyekszik elősegíteni a vak hitet, mert épp úgy, mint a lovak és szarvas állatoknál, az emberek­nél is sokkal könynyebben boldogulhatni az enge­delmes és akaratnélküli példányokkal, mint a bi­zalmatlanokkal és makacs, föltétlenül engedelmes­kedni vonakodó példányokkal, s különösen pedig az úgynevezett „felforgató szörnyetegekkel“ (!?) Mindenki azt állítja excellentiádról, hogy csu­pán csak külsőségekre tekint, s nem annyira azon törekszik, hogy a népek, melyeket kormányoz, vá­lhatja, holott abban a pártok közeledéséről szó sincs. Úgy látszik minden fegyver jó a jobboldalon még a vezéri kézbe is, csak ütni lehessen vele a baloldalt, az nem tesz sem­mit, hogy az ilyen fegyver notis est derisus. A bal­közép megköszönheti a szép tár­saságot, melybe czikkb­ó helyezi. De se baj! hiszen ki a balközépi lapok nyilatkozatait, többek közt azokban a Tiszák nyilatkozatait is olvasta, olvasta T. K.-nak a „Hazánk“ 27. számábani czikkét, hallotta T. L.-nak választói írásbani felszólítására írásban adott válaszát, átlátja, hogy ez sem egyéb kortes­fogásnál a balközép népszerű emberei ellen. Az illető okmányokból csak azért nem idé­zek, mert hiszen a gróf maga lerontja itteni állítását egy­más czikkébeni azon állítással, hogy a fusio nem egyéb, csak egy véd- és daczszövetség a választások idejére. Hogy ez kizárólag csak a két pártról­ magáról sem áll, feljebb kimutattuk. Jó lesz az ily gru­­pierozásokkal felhagyni, nehogy valakinek eszébe jusson a „Közlöny“ vezérczikkíróját Schmerling­, Bach- s azokhoz hasonlítani, kiktől ő épp oly távol áll, mint a balközép férfiai Macellariu­­s Dobrzanskytól. Ezt a gróf igen jól tudja. Vessünk fátyolt reá, hogy miért akarná elhitetni mással mégis, ha nem lenne másnak is esze. TÁRGYA. JI utatván­y ■r. Széchenyi István „K­lick“-jéből. Közli: K. Papp Miklós. (Folytatás). A gonosz világ azt állítja, hogy excellentiád csak pro forma vallásos, és pedig csupán azért, hogy a jelenleg oly roppant befolyással biró d­erűs támogatását biztosítsa magának, s azután, hogy a nép vallásosságát, hypomoc­­on gyanánt használhas­sa fel úgynevezett magasabb államczélokra. Excel­lentiád, ha ez igaz volna, csak azon okos állam­férfiak számát szaporítaná, kik a legmélyebb val­lásosságot mutatták külsőleg, holott belsejükben hi­tetlenek, sőt gyakran megrögzött istentagadók va­­lának. Kétségtelen dolog, hogy több kormányczélra nézve, különösen absolut kormányzási rendszer mellett, nagyon bölcs és czélszerű rendszabály legalább a kath. népességet — a többi confessiók­­kal kissé nehezebben megy a dolog — hitükben, vagy legalább a hitvallás azon részében, melyet nem ért, felfogni képtelen, erősíteni és m­egszilár­­dítni. A­ki vakon hisz,­­ kiváltképp, ha azon meg­győződéssel, hogy egyéb semmi sem szükséges ah­hoz, hogy annak idejében sz. Péter által bocsáttas­sák, az, nagyon valószinüleg, könnyebben fog­va­A „K. Közlöny“ 20. számában id. gr. Beth­len János úrtól újból, s talán az előbbiek felvilá­gosításául egy czikk jelent meg, mely a többi közt első töredékében azt állítja, hogy ő az ellenzék működését nem forradalminak, hanem csak forradalomra vezetőnek tartja. Ezen állítás nagyon hasonlít a magyarországi köznép azon szólamához: Tudsz-e Miska olvasni? Igen is kérem alásan nem. Nem akarom feltenni, hogy a fogalomzavar miatt volna érthetetlen, ha­nem, mivel nem birom felfogni Erdély agg diplo­matájának Chatam lordi jóslatait. És igy nemcsak magam vagyok. Tehát felhivom a vezérczikkező vezérgrófot, hogy: szíveskedjék még eddig puszta állítását most az egyszer szokása ellenére argu­mentummal is bizonyítani. Ezen felhívást tennünk kétszeres kötelesség oly viszonyok közt, midőn a könnyen hivő közön­ség félrevezetésére elég, ha ősi nevek tulajdonosai, kik a társaséletben is előkelő állást foglalnak el, dobnak egy párt szeme közé vádakat, legyenek bár azok nevetségességig alaptalanok. Második részében korteskedési potpourijának ezt mondja a gróf: lám az ellenzék a hazának feldarabolására törekvő nemzetiségi agitátorokkal egy, bár tagadják, hisz mind a XII. t. sz. meg­változtatására törekednek. E gyanúsítást meghazudtolta úgy a balközép, mint még a szélsőbal is a nemzetiségi törvény tár­gyalása alkalmával, s a közösséget többször egész határozottsággal visszautasította._________________ Jóban egészségesek legyenek, hanem minden tö­rekvése csak oda irányul, hogy a közönséggel, kü­lönösen a külfölddel elhitethesse, hogy azon 40 millió ember, kik Austriában egy uralkodó palota alá teremtettek, azon idő óta, mióta Ön e nagy csá­szárság főgépésze lett, sokkal boldogabb és meg­elégedettebb, mint azelőtt volt, különösen pedig, hogy a magyar „Verwallungsgebieth“ sokkal jobb helyzetben van. Mennyiben igaz különösen ez utóbbi, meny­nyire nem, azt az idő fogja megmutatni; addig azonban talán ezen igénytelen sorok is nyújthatnak némi felvilágosítást eziránt, vájjon azon borsdorfi almák, melyet excellentiád a világnak nem annyira árul, mint inkább nagylelkűleg ajándékban kínál, belsőleg is oly szépek-e, mint a­mily fényesek kí­vülről, és bizonyosan zsivnor és éljen !-kiáltá­­sokkal üdvözölnék Önt, ha szép külsejük mellett pár hasard kiáltani is képesek volnának. Excellentiád benső vallásosságát illetőleg, mi a közvéleménynyel szemben, határozottan meg va­gyunk győződve, hogy excellentiád nem képmutató s a cath. cultusnak nem csak külsőségeit, de an­nak belsejét is komolyan megtartja! Hiszen Ön a „belső“ ügyek ministere, s ezért nem is szabad hanyagolnia a belsőségeket; s ezt Ön bizonyosan be is fogja látni, mert — mint mindenki tudja — derék szülői, kik Ön előtt példányképül szolgáltak, valódi keresztény elvek szerint nevelték Önt, és mint ember, kit azonban az államférfival összeté­* * * Ezeket előrebocsátva, bátrak vagyunk excel­­lentiádnak egy adomát beszélni el, mely nem­régi­ben Magyarországban, nem meszszire az uj Woywo­­dina metropoliától történt. Egy bérlő, név szerint Pataki, több éveken keresztül haszonbérben tartott egy kincstári pusztát *). E puszta physiognomiája valódi magyaros volt, temérdek por, feneketlen sár, szalmafedelek, sovány és e mellett tisztátalanul tar­tott marhák, s ehhez hasonlók voltak az ottani van­dal gazdálkodás attribútumai, melyek jelzették, hogy a német civilisatio ott még nem ütötte fel tanyáját. A haszonbérlő, egy derék és szorgalmas em­ber, soha sem tudott zöld ágra vergődni, és pedig már csak azon okból sem, mert egész „Verwal­­tungsgebieth“-jét, egyetlen egy fa sem gátolta a kilátást. A szomszéd puszták sem voltak ugyan ba­rátságosabbak, de Pataki úr területe mindanynyi között a legbarátságtalanabb, minden crutk­án alu­li volt. Pataki nagyon rosz gazda volt, a gazdászat­­ból nem értett semmit, de mint igen vallásos em­ .­ Gyakran a legnagyobb tudós is tanulhat valamit egy tudatlantól, ha ez, helyi és nyelvismeretekkel bír. Excellentiád tehát meg fog bocsátani, ha figyelmeztetjük, hogy a „Puszta“ magyarul nem csak egy vadon, kopár vidéket jelent, hanem olykor egy határozott és értékes területet is, és hogy a „pusz­ta“ Magyarországon leginkább ez értelemben használtatik. A német „Wüste“ magyarul sivatag, kiötlön, kopár, sat. A kortesfogásokról. Pest, febr. 19-én. H. Különben ezt tudja a gróf is. Talán csak nem feledte ezt is úgy el, mint azon augustusi vezérczikk apróságok tartalmát, melyeket már de­cemberben oly férfiasan leszavazott. Én e kérdésben szót nem fecsérlek, csak példát hozok fel. Ha egy biró a grófnak nem tetszik tudatlan­sága­ és helytelen eljárásaiért, de nem kedves egy gonosztevőnek, mivel neki minden biró ilye ellen van; mondhatnám e, hogy a gróf úr s a gonosz­tevő egyuton járnak, tehát egyenlő bánásmódra méltók ? Ugy­e nem? Máskor az ilyes kortesfogásokat, egy párt népszerütlenitésére, hagyja csupán a bérencztollak zsákmányának, azok nem méltók id. gr. Bethlen Jánoshoz. Ca.imn. Követválasztási mozgalmak, Közép-Szolnok, febr. 22. Az országszerte előforduló választási botrányokhoz nem közönséges esetet szolgáltat a zsibói választó­kerület is. Történt pedig, hogy Úrházy György jobbol­dali jelölt Keresztúr községi választói — az össze­író helyiség udvarára, a zsibói ifjú Bárók által szállíttatott borból, tele sziván magukat, — midőn Nagy- és Kis Doka községek ellenzéki értelmű vá­lasztói — az ellenzéki jelöltet Dull Lászlót éltetve — megjelentek az összeírás helyiségén, a felingerelt jobboldali választók által, kövekkel, botokkal meg­­támadtattak, az összeírás helyiségéről elüzettek, — a nagy- és kis-dobaiak részéről i. e. 50 választó megsebesittetett. Az összeíró bizottság elnöke, ki nem más, mint az urasági tiszttartó — s a főispán és a zsi­bói Bárok rendeletétől függ, törvényellenesen dél­után 2 órakor az napra bezárta az összeírást­­ a dobaiak közül, miután ellenzékeik, egyet sem irt be. Tessék meghinni Szerkesztő úr, hogy az ép a milyen hihetetlen, ép oly igaz. Azzal akarják párt­­juk jelöltjét keresztül vinni a jobboldaliak, hogy mindent , erőszakosságot s álutat elkövetnek arra, hogy az ellenzéki választók az összeírásból kima­radjanak. Már maga az összeírásra kitűzött 14 napi idő kihirdetése is törvénytelen, — ugyanis­ nincs sehol a hirdetésben kitéve, hogy az összeírás mikor kez­dődik és szakadatlanul foly, és hogy ez időben — minden választó tetszése szerint beirathatja ma­gát, hanem minden községnek egy egy külön ha­tárnapot tűznek ki, és a­ki akkor nem jelenik meg, hiába van a 14 nap az összeírásra — menten ki­marad a választási lajstromból és a 14 napi határ­idő jog­kedvezményéből. Teszik pedig ezt különö­sen Diósad, a kerületben legnépesebb s hozzá még ellenzéki községgel,­­ ugyanis a beírásra tett meghívó, a kitűzött határnap előtti estén érkezett meg a községbe, hogy ne jelenhessenek meg a választók a kitűzött helyen és időben. Azonban Diósad látván a kijátszást, újabb határnapot kö­vetelt. Duczára minden mesterfogásnak, az ellenzék jelöltjét keresztül viszi,­­ mert azt a nép közbi­veszteni nem szabad, becsületes és mocsoktalan névvel bír.

Next