Magyar Polgár, 1869. január-június (3. évfolyam, 1-76. szám)
1869-02-26 / 25. szám
Harmadik mi folyam. Előfizetési feltételek: Évre .......................... frt — hr. Félévre..........................*. . * „ Negyedévre .... 3 „ — „ Hívenként.....................1 napilág jelenik katenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Monostor utcza L. Hányai ház alatt. . ............................111 25-ik szám POLITIK ■9P» Kolozsvári, péntek február 26. 1866. Hirdetési dijak. Ötször hssidozott sor Arad dr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen: Krémer Sámuel. Fínyeden: Vékör János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamoaujvártt: Csaosz testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén Is. M.Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 25. Irányabb távirati linlósítások. Páris, febr. 23. Több hírlap jelenti, hogy don Ferdinand kész elfogadni a spanyol koronát, fia a cortes azt neki felajánlaná. Berlin, febr. 23. A szövetség-tanács mai ülésében, melyen Friesen báró szász államminiszter elnökölt, következő elnökségi javaslatok terjesztettek elő. A porosz külügyminisztériumnak áttétele a szövetségi kiadások közé, országgyűlési választási törvény, a bérfogságnak megengedése iránt, és az északi szövetség és Románia közti postaszerződés. Bécsi ágro febr. 25 . Arany 5.78. Ezüst 120.75. Erdélyi földteherm. kötv. (á 100 ft) pénz 74.--. áru 70.75.— Érd. vasút részvény (á 260 ft.) pénz 152.80. áru 153.50. Falusi gondolatok a jobboldal kortesfogásai felett. ii. 4. A baloldal porosz és orosz pénzzel dolgozik egy Bratiano- és Bismarkkal. Ez a legvakmerőbb ráfogás, legaljasabb insinuatio. Az, ki alkotmányos viszonyok közt, koronás király uralma alatt az országos közvélemény megvesztegetésére idegen pénzt használna, egyenesen kimondjuk: honáruló s felségsértő. Ki ilyet ismer, ki ezt valakiről be birja bizonyítai s mégis hallgat: bűnrészes. Ha tehát a hazafiságot egyedárusi tulajdonának affectáló jobboldal ilyesmit bárkiről is bizton tud, s fel nem jelenti, a legsúlyosabb bűnbe esik a hazai fejedelem ellen egyformán. Ha pedig valakit honárulással vádol addig, míg ellene tényekkel előállani nem bír, nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy bárkinek is ilynemű állításait a gyengék félrevezetésére számított lelketlen rágalomnak nyilatkoztassuk, mely becsületes hazafi kebeléről lepattog. Ezen eljárástól undorral fordul el pártkülönbség nélkül minden jobb érzelmű ember s hitelt neki józan észszel senki nem ad, hiában hirdetik után, útfélen élőszó- és nyomtatásban. Tetszenek-e urak, ha mi azt állítanék, hogy a Deákpárt a nyert zsíros hivatalok megtartása piszkos érdekéből, vagy az, kinek nincs hivatala, éppen a közös miniszerek által megvásároltatva védelmezi oly élethalálra az 1867-ki alkotmányt? Balközépi orgánumainkban azonban több a szemérem, sem mint egy egész pártra ily valamit mondtak volna vagy mondanának valaha. 5. A korteskedések a balpárt kortes vezérének, missionariusának Pestről kellő «Kai WMWTT'fngaHMMBBMMManMMMH—aaMMH—!—awww——w— utasítással való leérkezte után élénkülni fognak. (Lásd „K. K.“ gr. B. J. czikke.) Csak annyi rá megjegyzésünk, hogy a jobboldal rég korteskedik, hogy a baloldal semmi központi utasításokat nem ad sehonnan, s így Pestről sem, mert még csak központi választmányt sem alkotott. Azt azonban állíthatjuk, hogy itt a vidéken sokkal szívesebben fogadnék a Pestről jövő, mint a kolozsvári ismert körökbeli utasítást, ha utasításnak már okvetlen lenni kellene. Mikor a közlönyi czikk írója egyik fölényezője volt az úgynevezett vándor hazafiak közt, az akkori ellenzék diadalra juttatásának, a gúnyosan alkalmazott missionárius, emissarius kitételeket, azért, mert a párt erősbítés kedvéért gyűlésről gyűlésre vándorolt, alig tűrte volna szívesen. Hja, de nagy a különbség! akkor i s baráti csinálták az ellenzéket, most pedig ellenök csinálják !! Különös, hogy az idős ember rendesen feledi, hogy ifjú is volt valaha, s nehezen szokhatja meg, hogy a napot meg nem állíthatja. 6. Ha a temesvári programmot elolvassuk, meg kell győződnünk arról, hogy tettleg ugyanazon alapon áll a szélsőbal, mint a balközép, mert hiszen a temesvári Programm 4-ik pontja éppen úgy, mint a balközép programmja az 1867-ki XII. tcz. ellen való fellépést tűzi ki, a nélkül, hogy a helyett egyebet állitha. (Lásd „K. K.“ 20. sz. vezérczikk.) Ebből megtanulhatjuk, ahogy a temesvári conventiculum és a szélsőbal egy, daczára, hogy amazok tisztán kimondták, hogy egyik magyar párthoz sem tartoznak. Ez igaz állítást köszönje meg a szélsőbalt; b) hogy miután egy pontban talál a két Programm, a balközép egészen a temesvári alapon áll. Éppen olyan, mintha állítná valaki, hogy miután egy ép ember hasonlít egy vakhoz abban, hogy baja gesztenyeszil, egészen olyan, mint ez, tehát a vak is. E következtetés logicáját nem irigyeljük. A temesvári pártok ellen pedig lapunk hamarább s erélyesebben nyilatkozott, mint bármely vitéz jobboldali közlöny; c) látjuk ebből, hogy czikkiró feledi vagy feledni akarja, hogy a közösügyi bizottmány minoritásának különvéleményében kimondja a balközép, mit tenne az 1867-ki XII. tcz. helyett, mikor az tőle függene. 7. A geszti pronunciamento annyira egyengette a balközép s szélsőbal közti utat, „hogy ma már a „Magyar Újság“, „Hazánk“, „Hon“, „Nép Zászlója“, Dobrzansky, Macellariu, Madarász, Csanádi és a Tiszák stb. solidaritásba léphettek, s együtt intézhetik csapásaikat a Deákpárt ellen.“ (Lásd „K. K.“ 11. sz. gr. B. J.) Jó pápaszeme lehet czikkíró annak, hogy a geszti decz. 20-ki czikkre ezt fogjon engedelmeskedni is, ha nem is tudja miért, sőt ha a parancsot czélszerűtlennek, ostobának találja is, és ilyen többség fölött rendelkezni, oly országokban, melyekben stat pro ratione voluntas, bizonyára több, mint egy terno secco. Ha valamely nép azt állítja „miért“ és az ember egész kényelemmel azt felelheti, hogy: „azért“, s a nép ezzel beelégedve, egész jó kedvvel a „Heuriger“ mellé ül, hálás szívvel kaczintván azok egészségére, kik helyette gondolkoznak, róla gondoskodnak, qui ipsi have otia fecerunt, világos dolog, hogy akkor a kormányzás, kivált ha a gépezetet „kenik“ is, sokkal könynyebben megy, mint ha az illetők oly kiváncsiak, sőt szemtelenek, hogy az okot is tudni óhajtják, sőt követelik, mi pedig par paranthése legyen mondva, az austriai örökös tartományok és a magyar királyság lakosainak qualificatioját, hitünk szerint, igen találólag jellemzi. Természetes tehát, hogy sok államférfin, minden további hozzátétel nélkül, szóval és tettel igyekszik elősegíteni a vak hitet, mert épp úgy, mint a lovak és szarvas állatoknál, az embereknél is sokkal könynyebben boldogulhatni az engedelmes és akaratnélküli példányokkal, mint a bizalmatlanokkal és makacs, föltétlenül engedelmeskedni vonakodó példányokkal, s különösen pedig az úgynevezett „felforgató szörnyetegekkel“ (!?) Mindenki azt állítja excellentiádról, hogy csupán csak külsőségekre tekint, s nem annyira azon törekszik, hogy a népek, melyeket kormányoz, válhatja, holott abban a pártok közeledéséről szó sincs. Úgy látszik minden fegyver jó a jobboldalon még a vezéri kézbe is, csak ütni lehessen vele a baloldalt, az nem tesz semmit, hogy az ilyen fegyver notis est derisus. A balközép megköszönheti a szép társaságot, melybe czikkbó helyezi. De se baj! hiszen ki a balközépi lapok nyilatkozatait, többek közt azokban a Tiszák nyilatkozatait is olvasta, olvasta T. K.-nak a „Hazánk“ 27. számábani czikkét, hallotta T. L.-nak választói írásbani felszólítására írásban adott válaszát, átlátja, hogy ez sem egyéb kortesfogásnál a balközép népszerű emberei ellen. Az illető okmányokból csak azért nem idézek, mert hiszen a gróf maga lerontja itteni állítását egymás czikkébeni azon állítással, hogy a fusio nem egyéb, csak egy véd- és daczszövetség a választások idejére. Hogy ez kizárólag csak a két pártról magáról sem áll, feljebb kimutattuk. Jó lesz az ily grupierozásokkal felhagyni, nehogy valakinek eszébe jusson a „Közlöny“ vezérczikkíróját Schmerling, Bach- s azokhoz hasonlítani, kiktől ő épp oly távol áll, mint a balközép férfiai Macellarius Dobrzanskytól. Ezt a gróf igen jól tudja. Vessünk fátyolt reá, hogy miért akarná elhitetni mással mégis, ha nem lenne másnak is esze. TÁRGYA. JI utatvány ■r. Széchenyi István „Klick“-jéből. Közli: K. Papp Miklós. (Folytatás). A gonosz világ azt állítja, hogy excellentiád csak pro forma vallásos, és pedig csupán azért, hogy a jelenleg oly roppant befolyással biró derűs támogatását biztosítsa magának, s azután, hogy a nép vallásosságát, hypomocon gyanánt használhassa fel úgynevezett magasabb államczélokra. Excellentiád, ha ez igaz volna, csak azon okos államférfiak számát szaporítaná, kik a legmélyebb vallásosságot mutatták külsőleg, holott belsejükben hitetlenek, sőt gyakran megrögzött istentagadók valának. Kétségtelen dolog, hogy több kormányczélra nézve, különösen absolut kormányzási rendszer mellett, nagyon bölcs és czélszerű rendszabály legalább a kath. népességet — a többi confessiókkal kissé nehezebben megy a dolog — hitükben, vagy legalább a hitvallás azon részében, melyet nem ért, felfogni képtelen, erősíteni és megszilárdítni. Aki vakon hisz, kiváltképp, ha azon meggyőződéssel, hogy egyéb semmi sem szükséges ahhoz, hogy annak idejében sz. Péter által bocsáttassák, az, nagyon valószinüleg, könnyebben fogvaA „K. Közlöny“ 20. számában id. gr. Bethlen János úrtól újból, s talán az előbbiek felvilágosításául egy czikk jelent meg, mely a többi közt első töredékében azt állítja, hogy ő az ellenzék működését nem forradalminak, hanem csak forradalomra vezetőnek tartja. Ezen állítás nagyon hasonlít a magyarországi köznép azon szólamához: Tudsz-e Miska olvasni? Igen is kérem alásan nem. Nem akarom feltenni, hogy a fogalomzavar miatt volna érthetetlen, hanem, mivel nem birom felfogni Erdély agg diplomatájának Chatam lordi jóslatait. És igy nemcsak magam vagyok. Tehát felhivom a vezérczikkező vezérgrófot, hogy: szíveskedjék még eddig puszta állítását most az egyszer szokása ellenére argumentummal is bizonyítani. Ezen felhívást tennünk kétszeres kötelesség oly viszonyok közt, midőn a könnyen hivő közönség félrevezetésére elég, ha ősi nevek tulajdonosai, kik a társaséletben is előkelő állást foglalnak el, dobnak egy párt szeme közé vádakat, legyenek bár azok nevetségességig alaptalanok. Második részében korteskedési potpourijának ezt mondja a gróf: lám az ellenzék a hazának feldarabolására törekvő nemzetiségi agitátorokkal egy, bár tagadják, hisz mind a XII. t. sz. megváltoztatására törekednek. E gyanúsítást meghazudtolta úgy a balközép, mint még a szélsőbal is a nemzetiségi törvény tárgyalása alkalmával, s a közösséget többször egész határozottsággal visszautasította._________________ Jóban egészségesek legyenek, hanem minden törekvése csak oda irányul, hogy a közönséggel, különösen a külfölddel elhitethesse, hogy azon 40 millió ember, kik Austriában egy uralkodó palota alá teremtettek, azon idő óta, mióta Ön e nagy császárság főgépésze lett, sokkal boldogabb és megelégedettebb, mint azelőtt volt, különösen pedig, hogy a magyar „Verwallungsgebieth“ sokkal jobb helyzetben van. Mennyiben igaz különösen ez utóbbi, menynyire nem, azt az idő fogja megmutatni; addig azonban talán ezen igénytelen sorok is nyújthatnak némi felvilágosítást eziránt, vájjon azon borsdorfi almák, melyet excellentiád a világnak nem annyira árul, mint inkább nagylelkűleg ajándékban kínál, belsőleg is oly szépek-e, mint amily fényesek kívülről, és bizonyosan zsivnor és éljen !-kiáltásokkal üdvözölnék Önt, ha szép külsejük mellett pár hasard kiáltani is képesek volnának. Excellentiád benső vallásosságát illetőleg, mi a közvéleménynyel szemben, határozottan meg vagyunk győződve, hogy excellentiád nem képmutató s a cath. cultusnak nem csak külsőségeit, de annak belsejét is komolyan megtartja! Hiszen Ön a „belső“ ügyek ministere, s ezért nem is szabad hanyagolnia a belsőségeket; s ezt Ön bizonyosan be is fogja látni, mert — mint mindenki tudja — derék szülői, kik Ön előtt példányképül szolgáltak, valódi keresztény elvek szerint nevelték Önt, és mint ember, kit azonban az államférfival összeté* * * Ezeket előrebocsátva, bátrak vagyunk excellentiádnak egy adomát beszélni el, mely nemrégiben Magyarországban, nem meszszire az uj Woywodina metropoliától történt. Egy bérlő, név szerint Pataki, több éveken keresztül haszonbérben tartott egy kincstári pusztát *). E puszta physiognomiája valódi magyaros volt, temérdek por, feneketlen sár, szalmafedelek, sovány és e mellett tisztátalanul tartott marhák, s ehhez hasonlók voltak az ottani vandal gazdálkodás attribútumai, melyek jelzették, hogy a német civilisatio ott még nem ütötte fel tanyáját. A haszonbérlő, egy derék és szorgalmas ember, soha sem tudott zöld ágra vergődni, és pedig már csak azon okból sem, mert egész „Verwaltungsgebieth“-jét, egyetlen egy fa sem gátolta a kilátást. A szomszéd puszták sem voltak ugyan barátságosabbak, de Pataki úr területe mindanynyi között a legbarátságtalanabb, minden crutkán aluli volt. Pataki nagyon rosz gazda volt, a gazdászatból nem értett semmit, de mint igen vallásos em . Gyakran a legnagyobb tudós is tanulhat valamit egy tudatlantól, ha ez, helyi és nyelvismeretekkel bír. Excellentiád tehát meg fog bocsátani, ha figyelmeztetjük, hogy a „Puszta“ magyarul nem csak egy vadon, kopár vidéket jelent, hanem olykor egy határozott és értékes területet is, és hogy a „puszta“ Magyarországon leginkább ez értelemben használtatik. A német „Wüste“ magyarul sivatag, kiötlön, kopár, sat. A kortesfogásokról. Pest, febr. 19-én. H. Különben ezt tudja a gróf is. Talán csak nem feledte ezt is úgy el, mint azon augustusi vezérczikk apróságok tartalmát, melyeket már decemberben oly férfiasan leszavazott. Én e kérdésben szót nem fecsérlek, csak példát hozok fel. Ha egy biró a grófnak nem tetszik tudatlansága és helytelen eljárásaiért, de nem kedves egy gonosztevőnek, mivel neki minden biró ilye ellen van; mondhatnám e, hogy a gróf úr s a gonosztevő egyuton járnak, tehát egyenlő bánásmódra méltók ? Ugye nem? Máskor az ilyes kortesfogásokat, egy párt népszerütlenitésére, hagyja csupán a bérencztollak zsákmányának, azok nem méltók id. gr. Bethlen Jánoshoz. Ca.imn. Követválasztási mozgalmak, Közép-Szolnok, febr. 22. Az országszerte előforduló választási botrányokhoz nem közönséges esetet szolgáltat a zsibói választókerület is. Történt pedig, hogy Úrházy György jobboldali jelölt Keresztúr községi választói — az összeíró helyiség udvarára, a zsibói ifjú Bárók által szállíttatott borból, tele sziván magukat, — midőn Nagy- és Kis Doka községek ellenzéki értelmű választói — az ellenzéki jelöltet Dull Lászlót éltetve — megjelentek az összeírás helyiségén, a felingerelt jobboldali választók által, kövekkel, botokkal megtámadtattak, az összeírás helyiségéről elüzettek, — a nagy- és kis-dobaiak részéről i. e. 50 választó megsebesittetett. Az összeíró bizottság elnöke, ki nem más, mint az urasági tiszttartó — s a főispán és a zsibói Bárok rendeletétől függ, törvényellenesen délután 2 órakor az napra bezárta az összeírást a dobaiak közül, miután ellenzékeik, egyet sem irt be. Tessék meghinni Szerkesztő úr, hogy az ép a milyen hihetetlen, ép oly igaz. Azzal akarják pártjuk jelöltjét keresztül vinni a jobboldaliak, hogy mindent , erőszakosságot s álutat elkövetnek arra, hogy az ellenzéki választók az összeírásból kimaradjanak. Már maga az összeírásra kitűzött 14 napi idő kihirdetése is törvénytelen, — ugyanis nincs sehol a hirdetésben kitéve, hogy az összeírás mikor kezdődik és szakadatlanul foly, és hogy ez időben — minden választó tetszése szerint beirathatja magát, hanem minden községnek egy egy külön határnapot tűznek ki, és aki akkor nem jelenik meg, hiába van a 14 nap az összeírásra — menten kimarad a választási lajstromból és a 14 napi határidő jogkedvezményéből. Teszik pedig ezt különösen Diósad, a kerületben legnépesebb s hozzá még ellenzéki községgel, ugyanis a beírásra tett meghívó, a kitűzött határnap előtti estén érkezett meg a községbe, hogy ne jelenhessenek meg a választók a kitűzött helyen és időben. Azonban Diósad látván a kijátszást, újabb határnapot követelt. Duczára minden mesterfogásnak, az ellenzék jelöltjét keresztül viszi, mert azt a nép közbiveszteni nem szabad, becsületes és mocsoktalan névvel bír.