Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)

1869-07-02 / 77. szám

GV* • -----9-tás mellett anyagi felvirágzást hiába reménylünk. — 10 év telt el — így ir a balközép német közlönye — a solferinói Ütközet óta, és bekövetkezett, amit akkor látni lehetett, s amit éles látású egyének előre megmondták. Az akkor követelt rendszerváltozásnak meg kellett történni, azonban nem úgy, hogy egy második nehéz csapást képes legyen felfogni: a kormány a solferinói szerencsétlenségből nem merített elég tanúságot, épen úgy gazdálkodik, mint azelőtt, amidőn a monarchiát oly veszélybe vezette, ahonnan csak a legnagyobb áldozattal volt kimenthető. 1849 től 59-ik mindenható volt a kormány — senkinek semmiről sem számolt. Az egész birodalom egyetlen hadserget látszott képezni, birtozatos, amit ezen hadsereg fölemésztett. S az eredmény ? Solferino. Ekkor ideje lett volna nem csak a hadserget, hanem az államot is újjászervezni. Ezzel azonban nem törődve a régi nyomokon tovább haladtak, és így megteremtették 1866 ot. A katonai fegyelem a legmagasb fokot érte el: az alsóbb rendű tiszt a felsőbbjétől — bárminő igazságtalanságot követett is ez ellene el — nem nyerhetet elégtételt. Ha valakiről csak gyanú is támad, hogy az a korszellem előtt nem maradt egészen siket, azonnal eltávolíttatott. A kémkedés rendszeresíttetett, sőt még a titkos policzás fölött is egy --------------------------------------- 4____________________________________________________________ még titkosabb policzáf őrködött. A legjobb tisztek — köztök számtalan tábornok — is százával nyugalmaztattak — roppant kárára az országnak — helyüket másoknak — a reactió barátjainak adandók át. A katonaságnál csak a külsőségek voltak a tényezők, így a hadsereg rendszeresen tétetett tönkre, minden nemesebb emberi érzelem lábbal tapodtatott; a hizelgés és titkos feladás megjutalmaztattak: nyíltnak és baráti viszonyban élőnek lenni őrültség volt. És ily hadsereggel akartak Magenta, Solferinonál győzni! S még erre is minden a régi maradt, legfelebb az egyenruhán változtattak, amiért 66 megint nehéz leczkét adott. Ausztria tanult ugyan 66-tól, de korántsem eleget Már az örvény szélén állott, a végtelen mélységbe lezuhanandó, midőn az utolsó perczben a szabadulás eszközét megragadta. És megmaradtak-e a csak most választott téren ? Ismét a régi nyomdokon, a félrendszerek mellett akarnak maradni, amint ezt a Herbst Kuhn féle ügy bizonyítja. Dobják félre ezen télrendszereket! Merítsenek a múltból tanulságot. „A kormánynak határozottan előre kell mennie, a népek pedig legyenek — vigyázók, különben egy második Solferino, egy második Königgrätz — benn vagy künn — nehezen leend kikerülheti.“ Az 1869-iki magyar országgyűlési képviselőválasztások eszközlésére ősz szerit választóknak statistikai kimutatása Erdély területén. A választóképességnek alapja. Megnevezése a megye, szék, vidék és városnak. Alsó Fehérmegye Belső Szolnokmegye Dobokamegye Felső Fehérmegye Hunyadmegye Kolozsmegye Küküllőmegye Tordamegye Naszódvidék Fogarasvidék Aranyosszék Csikszék Háromszék Marosszék Udvarhelyszék Brassó vidék Köhalomszék Medgyesszék Nagy-Sinkszék Beszterczevidék Szászvárosszék Szászsebesszék Szerdahelyszék Szerdahelyszék és város Szebenszék Ujegyházszék Erzsébetváros szab. kir. város Kolozsvár szabad királyi város 1200 M.-Vásárhely szab. kir. város nAríny - Fejérvár szab. kir. város Szamosujvár szab. kir. város Abrudbánya mezőváros Bereczk JAO s si 1 •£ ■o OD *oS ja . 00 00 a› -oo a g ® a a) XI « 00Sí W > >% O o w ÎO •E 237 411 19 62 36 377 257— 40 24 74 — — — — — — -__— — — — 65 88— 25— 33 — 7 — — — — ----— — * —— 1247 219— 43— 130 __— — — — --* 433 34— 8 — 28 114 — — 154 ---— oaj— 16 — — — — — --— — — — — ---__ —-— — — 1407 283 1048 466 231 446 395 765 918 43 Csíkszereda Ilyefalva Vajda Hányad Kézdi-Vásárhely Kolozs Hátszeg Oláhfalu Sz. Udvarhely S. Sz. György Szék Vízakna 745 461 101 682 117 30 63 192 28 7 71 626 475 420 378 527 600 24 100 499 432 76 44 6 42 164 2 361 251 150 7 58 4 6 4 74 2 13 50 70 2 2 4 7 12 2 14 8 8 4 15 29 7 81 40 11 3 7 10 5 10 1 16 5 13 14 378 147 27 2 8 1 7 — 20 — 4 13 113 3 10—5 63 17 18 92 36 28 59 41 149 15 171 66 62 24 26 13 2 6 16 29 10 37 50 38 7 25 bo 00 (X)pao55 1861 5255 2595 597 3737 2454 965 3196 34 2989 2755 12849 9604 9671 12208 41 14 2 2 29 144 93 119 150 21 5 8 378 2 309 180 172 26 499 593 177 •¥o 5a E “ 1385 590 717 208 392 1050 780 1392 280 329 40 100 311 240 43 717 223 16 217 410 129 96 237 332 1193 179 324 260 213 121 446 303 189 259 83 123 30 87 153 127 119 43 36 58 49 13 27 21 22 40 86 26 40 38 — 31 — — 331 — — 38 — — Összesen 14495 3699 12 431 866 1421 74134 11684 3258 N • :S a y, r M * > ‘o ■2 q « o i «I ? KÖ **■ 00 < I fe" 3966 6877 3525 926 4786 3814 1934 6486 397 3944 2859 13054 10068 10038 12370 2890 604 1239 1263 1195 768 741 328 1328 2671 205 231 2214 1256 719 516 783 480 223 247 276 650 612 298 626 723 544 723 _ _ 603 110000 KÜLFÖLD Az új franczia törvényhozás. (—r.) Francziaország hatalmas egyedurának majd minden beszéde eddig a legélénkebb, a legellentétesebb értelmezések közt folytatott tollbarátot szokta előidézni. Ez idő szerint III. Napóleon hallgatása eredményezi ugyanazt. A franczia császár ugyanis a múlt hó 28-ára összehívta a törvényhozó testületet, annak megnyitása azonban a szokásos trónbeszéd s minden ünnepélyes szertartás nélkül való czélba véve, minthogy a sessionak nincs egyéb czélja a megtörtént választások igazolási ügyének elintézésénél, ami hihetőleg öt-hat hét alatt véget fog érni. A mi képviselőinkével párhuzamba állítható franczia bőbeszédűség, mely megszokta már minden új sora kezdetén egy új Programm-szóthalmaz hallását s megvitatását, ezúttal nehezen fog a verificálás szűk köréből a politika terére átcsapongani. Annyival inkább várható azonban, hogy a megerősödött ellenzék a számára fennhagyott ügyben a legélesb fegyverekkel megtámadandja a kormányt, mely támadásra már a kormányhivatalnokok által a választások alkalmával elkövetett visszaélések is elég ürügyet és alkalmat nyújtanak. Az 1863 -i választások, melyek az idei mozgalmakkal összehasonlítva, nagyon is szelídeknek tűnnek föl, mégis több mint négy hétig tartó, a túlságig szenvedélyes vitákra adtak alkalmat. Mennyivel hevesebbé teendi e vitákat csak azon körülmény is, hogy a kormány jelenleg nemcsak felhasznált eszközei, hanem a zavarok előidézéséért is vádolható. Máskor sem mondott ugyan le a kormány a befolyásolásról, de legújabban a kormányi agitatio oly gépezetét helyezte mozgásba, hogy az ellenzék bűneinek egész lajstromát tárhatja eléje. Ennek daczára a rövid parlamentáris sessio, mint előjátéka a tulajdonképpeninek, csak előőrsi csatározás leend a kormány ellen, míg az igazi harcz csak a rendes törvényhozási functiókkal veendi kezdetét. Csak akkor sorolandják elő a császárság harczedzett ellenei a „second empire“ óriási bűneit, csak akkor fogják kímélet nélkül elítélni azon politikát, mely bizonytalansága által az országot untalan a háború veszélyeinek tévé ki. A törvényhozó testület megnyitása kétségkívül főleg azon okból hozatott már most szinre, hogy a pártokat egymással szemben kikémleljék s véleményeik körül tájékozást szerezzenek. Minél rövidebb ez ülésszak, annyival inkább igyekezni fog a kormány a hivatalos jelöltekből lett új képviselőket zárt egészszó egyesíteni. A kormány 180 szövetségesének vak engedelmességére számíthat, hacsak a 110 függetlennek vezérei a többséget rendszeres támadásaik által lassú felbomlásnak nem teszik ki, mire nézve leginkább Thiers- és Favre Gyulától félnek. A kormány azonban meglehet éppen az ellenzék túl hevességét fogja felhasználni arra, hogy az eddigi közönyös és ingadozó elemeket a maga táborába csalhassa. Egy eredménye a francziaországi választásoknak kétségkívül volt, és ez az általános elégületlenség a személyes uralommal. A kormány másodszor nem küzdhet ily pyrrhusi háborút, s a pártjabeli választók rendkívül csekély szavazattöbbsége intésül szolgálhat neki, g gyilkoltság! kísérlet. Mult hó 18-a gyásznap volt Olaszhunra nézve. A Florenczben Lobbia képviselő ellen elkövetett merénylet iszonynyal párosult fájdalommal tölté minden olasz kebelét. Ez volt az első benyomás — midőn a szörnyű hir az országban elterjedt — osztály- és pártkülömbség nélkül. Az igazság követeli, hogy a részrehajlatlan krónikaíró e tényt az olasz nemzet becsületére constatálja. „Siamo ladri! si grida da più settimane in parlamento, esiamo assassini, si gridere era in Europa! Tolvajok vagyunk! ezt kiáltja hetek óta a parlament, s most Európa azt kiáltandja, hogy gyilkosok is vagyunk!“ így nyilatkozott az első érzet — a nemzeti szégyen érzete. Lobbia volt az, ki, midőn több napi szenvedélyes vita után az orosz parlament többsége mégsem akart feáállani egy parlamenti vizsgálat elrendelésére azon vesztegetési vádakra nézve, melyek néhány képviselőre sulyosodtak — elővont két lepecsételt csomagot s határozottan kinyilatkoztatá, hogy e vizsgálat immár erkölcsi kényszerűség, miután ama két csomagban, melyet ő csakis egy vizsgáló bizottmánynak kész átadni, oly okmányok vannak, melyek a történt vesztegetéseket kétségtelenné teszik. Ekkor a többségnek meg kellett hajolnia a fátum előtt s megszavazta a comitét, a tagok kinevezését a ház elnökére bízván. A comité ki lön nevezve azon megbízással, hogy mindjárt első ülésében hallgassa ki Crispit (ki már a milánói perben is mint vádló lépett föl) és Lobbiát s mindkettő jelenlétében bontsa fel az utóbbi által benyújtott csomagokat. Ennek f. hó 12-énkellett volna megtörtént. Miután azonban a comité egyik tagja, De Monale, ki néhány nap óta Rómában időzött, tudata az elnökkel, miszerint a kinevezést el nem fogadja, s miután Castagnola képviselő is, ki helyébe kineveztetett, igen plausibilis gyöngédségi okokból a tagságot el nem fogadá, az elnök kénytelen volt kinevezni egy harmadikat, Ferraccio képviselőt, s ez okból a comité 3 napi időt vesztett; az első ülés, Crispi és Lobbia kihallgatása későbbre lévén kitűzve. És ez volt a fatalitás. Mert időközben a Crispi és Lobbia-féle titoknak némely része kiszivárgott, megtudták, hogy a csomagbeli titok négy tanúra támaszkodik, kiknek neveit is említgették. A jobboldal némely lapja felhasználta ez elemeket arra, hogy Lobbia fellépését kétes színben tüntesse fel. Balduino pedig a dohánytársulat elnöke megbocsáthatlan indiscretióval hírlapilag kinyilatkoztatá, hogy ő perbe idézi a négy tanút. Erre Lobbia képviselő egy levelet intézett a „Riformá“-hoz, melyben kinyilatkoztatja, hogy a nemzet és az ő saját becsülete fájdalmas de mulaszthatlan kötelességévé teszik ez ügyben semmi kíméletet nem ismerni; majd mikor mindennek vége lesz, kérdőre vonandja azon embereket és lapokat, kik s melyek nevére homályt akartak borítani. Ez történt 18-án. És ugyanaznap éjfél tájt támadtatott meg gyilkos kéz által San Lorenzo piaczszögletén s élete csak csodás módon mentetett meg. Az első tőrdöfés szivére volt czélozva, de ez tárczája által hárittatott el. Mielőbb a gyilkos a második döfést tehette volna, Lobbia ráért elővenni revolverjét, melytől katona létére soha sem szokott megválni, elsütötte, de a gyilkost nem érte, ki még két szúrást ejtett rajta, halántékán, jobb karján s megfutamodott. A lövés hallattára azonban már közeledett a színhely felé egy tüzér tiszt, ez fogta fel a vérző Lobbiát és a közelfekvő Martinátiféle házba vitte. A rendőrség legott értesíttetett, de úgy látszik, hogy Lobbia a gyilkost soha előbb nem látta. Reggel látogatást tett nála a belügyminiszter Ferraris, azután Mari a képviselőház elnöke. Egy órakor összegyűlt a parlament és a miniszter legott kinyilatkoztatá a kormány iszonyát a szörnyű tett felett; az elnök ugyanannyit tett a parlament nevében s azután elfogadtatott Bon Jadini, jobboldali képviselő napirendje, mely szerint a parlament rokonszenvét fejezi ki Lubbia iránt, iszonyat a gyilkos merénylet felett, serkenti a kormányt, hogy kövessen el mindent a bűnös és az igazság felfedezésére, s egyszersmind megbízza az elnököt, hogy bulletin által adjon naponta hírt a háznak Lubbia állapotáról. Micel (baloldali) megjegyzi, miszerint ez esemény komoly akadályt gördítene a vizsgáló-comité elé, miután valószínű, hogy e merénylet et,vár - hogy más után haladjon ezután. Azonban intenziái még mindig a legmélyebb homályba vannak burkolva, s a nézetek eltérők a fölött, ha váljon szándékozik , és minő reformokat létesíteni a császár? A kormány valószínűleg a kamara magatartása szerint fogja jelenlegi szolgáit, kikre teljesen számíthat, megtartani, vagy másokkal felcserélni, s ha történtek is eddig ily ígéretek, azok csak a Páris térein több napon át tartott mozgalmaknak lehettek következményei. Még kevésbé lenne tanácsos azonban az eddigi intézmények helyébe az államcsíny utáni első évek absolutizmusát helyezni. Napóleonnak azon kedvencz eszköze is, melylyel annyiszor kapaszkodott ki a belzavarok hálójából, a nemzet figyelmének kifelé irányzása s az elégületlen elemeknek harcziassá tétele szintén az elkoptatott dolgok közé tartozik. A mexicói catastropha, az olaszországi és rajnamelléki események még élénkebb emlékében állanak a nemzetnek, hogysem a „gloire“ egy morzsájáért békével tűrje tovább a személyes uralom nyomasztó terhét, a tanuk megijesztését vette céllul. E megjegyzés következtében a Ház felhatalmazta a comitét, megígérni az idézendő tanuknak, hogy kívánságukra az általuk leteendő bizonyság titokban fog tartatni. Az agitatio oly nagy volt, miszerint a parlament nem volt képes a napirenden levő tárgyakat újból fölvenni s az ülés eloszlott. Lobbia velenczei születésű, 36 éves derék férfiú, őrnagy a rendes hadseregben, 66-ban a minisztérium beleegyezésével mint törzstiszt működött Garibaldi mellett. Ott szítta magába a szabadelvűbb eszméket, s követté választatván az ellenzék padjára ült, noha ezt állásánál fogva sok kellemetlenséget el tűrnie. Bátorsága és becsületessége miatt köztiszteletben áll az egész országban. Austria s az egyetemes zsinat. A kölni lap bécsi levelezőjének egyik hosszabb tudósításából vesszük a következő érdekes sorokat: „Ausztriának nincs belső oka már most hozzákezdeni azon hadiszerek felhalmozásához, melyek a zsinat államellenes határozatainak leküzdésére szolgálhatnának. A nép hangulata nem olyan, hogy a Rómából fújó szél után fordulna. Különösen Magyarországban, melynek klérusa mindig (??) saját utakat követett, jelenleg oly mozgalom nyilvánul, melynek végső czéljai autonómiára az egyházszervezeten belül vannak fordítva, és mely Róma fel- többségi vágyai előtt bizonyára alig alkalmatlanabb, mint a cseh agitatio hussitai jellege. Bármit határozzon is el a zsinat, nem szülhet makacsabb háborút, mint azt, mely az osztrák konkordátum fölött foly. A kúriának be kell ismernie, hogy hatalma, mennyiben az az állami élet fölötti uralmat illeti, meg van törve. Ha a kúria napfényre hozza programmját, akkor megfontolandó lesz, mennyiben fér az össze az állam alaptörvényeivel. Ha ellenmond nekik, akkor az egyház túlhágja szabadsága körét az állam szabadságának rovására, s akkor az álam megvizsgálandja, megengedheti e állampolgárai azon részének, kik ily adtásba való részvevésre szólittatnak, e részvevést? E felfogás helyességét a bajor sürgönyre adott osztrák felelet is igazolja.“ E szerint tehát az osztrák kormány megtiltaná a püspök római útját azon esetben, ha a zsinat programmja államellenes törekvéseket foglalna magában. Mi való s mi valótlan e tudósításból, azt nem tudjuk. Keserű mandulák. Pest, juni 20-án. Minister úr! Fogadja elismerésem nyilvánítását, hogy tanfelügyelői kineveztetésem által megcáfolta a gonosz nyelvek azon tendentiósus állításait, hogy ön engem, Réthy Lajost, a „Jóbarát“ volt szerkesztőjét nem ismerne. Egész hajlandóságommal maradtam jót kívánó Réthy Lajossá, a boldogult „Növendékek lapja“ és „Jóbarát“ volt szerkesztője. Uram! Azon körülmény, hogy önt tanfelügyelőnek kineveztem, fájdalom a legfényesebb bizonysága annak, hogy önt, hazámnak, a bátrak hazájának fiát csakugyan nem ismertem. Azon czikkeket, melyekben képviselői megválasztásomról olyan hizelgőleg van említés téve, s melyeket becses neve félhüvelyknyi átmérőjű betűkkel diszesit, köszönettel vettem, — egyre azonban kérem: ne kívánja, hogy átolvassam. Vessünk fátyolt a múltakra! B. Eötvös József, k. p. minister. * * * • Schöpf Adolf, sikerült arczképét szándékozik kiadni gr. Haller Ferencz egykori kebelbarátjának. E díszes mtilap, mint a hir mondja, Horváth Boldizsár, az igazságügyministernek lessz ajánlva. Felső-Fehérmegye bizottmányi tagjai tömeges megrendelésre készülnek. * * • * * Azon tényre, hogy gr. Haller Ferencz F.Fehérmegyének még máig főispánja, — a szomszéd Románia fejedelme átalános amnestiát akar hirdetni. * *. * Gr. Haller Ferencz, hir szerint új törvényjavaslatot akar készíteni, melynek alapját ezen elv képezendi: „A főispánok semmi körülmény között el nem csaphatók, s felül helyeztetnek a hazai törvényeken.“ Csitt! * * * HIRHARANG. gj^“* Lapunk t. előfizetőit tisztelettel kérjük, méltóztassanak megrendeléseiket minél előbb megtenni, mert teljes számú példányokkal csupán azoknak szolgálhatunk majd, kiknek előfizetésük e hó végéig beérkezett, vagy legalább tudatták kiadóni.