Magyar Polgár, 1869. július-december (3. évfolyam, 77-154. szám)
1869-12-08 / 145. szám
Harmadik évi folyam. 145 ik szám Előfizetői feltételek: Kolozsvári, szereda December 8. 18 Évre • Félévre , fínegyedárre livonként Hirdetési dijak: Ötatör hasábozott »orra 6 kr. Bályog-díj minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Mi'jjjelonik hetenkint EAronidzor: V n A r n * p, Szerdán ás Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Monostor ntext. L. Hányni ti Az uluit. mfiTM L»»!TMPOLITIKAI LAP. Fiókkiadó-hivatalok: Decsen: Krémer Sámuel, Enyeden: Vokál János. Szamolujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárit; Stein J. és Demjén L. M. - Vásárhelyit .* Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, DECEMBER 7. Legújabb távirati tudósítások. Pest, dec. d. Egy itteni pénzintézetnél 9000 írt értésű hamis váltók találtattak ifj. gróf Károlyi István, h. Orczy Elek s b. Simonyi Lajos nevébe kiállítva. A váltóbarossita, ki grófi czipet vi- 8 t, egyszersmint országgyűlési képviselő, megszökött. — Az országgyűlés dec. 30 án rövid időre el fog napoltatni. Páris, dec. 6. Az Ollivier Sagris part egy programmot adott ki, melynek főpontjai ezek: a községi autón vala kifejlesztése, a választó törvény revesiója, a hirlapbélyeg eltörlése, a sajtóügyi esküdtszék felállítása és a béke politikája. „Törökvilág Magyarországon,“ Pest, decemb. 5 én. (Br.) Nem Jókay Mór ily czim alatt ismert regénye, hanem a gyönyörű financiális gazdálkodásról, irok melynek symptomái a képviselők házában e héten folyt vita alkalmával tűntek fel előttem egész gyönyörűségükben. A jobboldal justusainak muzulmáni készsége par ordre de grand mufti — Lónyai Heine satyrikus soraira emlékeztetett: „Der Mutti niest, es niest das Vorgemach Und alle niesen ihm in gleichem Tempo nach.“ Ismerik a „M. Polgár“ olvasói az 1848: III. t.-cz 37. §. és 1848: IV. t.-cz. C. § sait, melyekkel az inaugurált parlamenti, felelős alkotmányforma az ország pénzügyei ellenőrzésének jogát biztosító a képviselők házának. Az 1848: III. t.-cz. 37. §. szerint: „A ministerium az ország jövedelmeinek és szükségeinek s a múltra nézve az általa kezelt jövedelmekrül számadását országgyűlési megvizsgálás , illetőleg jóváhagyás végett, évenkint az alsó táblánál bemutatni köteles.“ Az 1848: IV. t.-cz 6. §. értelmében: „Az évi Ülésev Utolsó évről í »vó ma dánnak, és következő évi költségvetésnek a ministerium által leendő előterjesztése s az iránti határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyűlés fel nem oszlathatik.“ Lónyai úr, financziáink nagy muptija eddigien oly szigorúan alkalmazkodott a 48- diki törvény felsorolt szabványaihoz, hogy ime nemsokára negyedik gazdálkodási évének budgetjét szavaztatja , a parlamentnek mindmáig szépséges felelősség mellett lefolyt fárkodásának első évéről: az 1867-kitől sem állott elő a beszámolásra. A pontos számolás helyett beérte a róka szerepével, mely a szájában sajtot tartó varjú szépségeit addig magasztalgatta, m ig ez szájából a sajtot a róka jól speculáló éhének nagy gyönyörére elbocsájta. Valahányszor új budget megszavazása jött szóba, Lónyai úr a mult évről be nem számolt ugyan, de nem is fukarkodott Magyarország anyagi gyönyörűségeinek magasztalásában. Há a jobboldalnak elandalitott varjai nagy bölcsen megnyiták szájukat, hogy „szavazzunk“ hangjukkal a Lónyai-rókat elbűvöljék, s a finánczügyér mindannyiszor étvágygerjesztő sajtként takarita el az elejtett misliókat, — qualia lassum pervellunt stomadium — a közösügyi gazdálkodás feneketlen bendőjébe. El végre Lónyai úr is megszégyenlette (nem tudom ravasz magát-e, vagy a ravaszul felültetett pártját), lelkiismeretét megszállotta a scrupulus és a jövő évi budget előterjesztésekor nagy halmaz számadást vágott a ház asztalára. Természetes, hogy pártja emberei egytől egyig el voltak e számhalmaztól ragadtatva, mint a közmondásos paraszt a tisztelendő urama gyönyörű beszédétől, melynek szóhalmazát nagyon szépnek találta, mert nem tudta megérteni. Az elragadt párt a ház legkitűnőbb pénzembereiből kiküld tizenötöt, keressék meg az Ariadne fonalat abban a számtömkelegben, melylyel a pénzügyér úr szolgált az új budgetet szavazandó ház tájékoztatására. A tizenötös bizottmány a ház színe-java, kereken kijelenti, hogy a számok nagy tömkelegén képtelen eligazodni, és egy főszámvevőszék felállítását sürgeti, hogy erre bizattassék Lónyai számainak revisioja. Lónyai azonban, kinek harmadfól évi sáfárkodása idején egyszer sem jutott eszébe a törvény által elrendelt beszámolás, a pénzügyér, ki gazdálkodási kényelméért Várady Gábornak a főszámvevőszékről előterjesztett javaslatát mindmáig visszatartó az országgyűlési tárgyalástól, egyszerre a törvényre esküdözik, s előterjesztésének maguk a Deákpart kitűnőségei által lehetlennek nyilvánított bizottsági revisioját követeli. Lónyai ur nem restelli magát a legnevetségesb positurába helyezni, midőn oly törvény lehetlen kivitelét követeli, melynek IfcOCtO KOlCICZCttSCgClUIU1 cuuigiLu ívj juvu kivonta magát, s midőn a parlament ellenőrzési jogának biztosítékául alkotott törvényt, e jog kijátszására használja panaceaul. Különben amit a pénzügyőr pártjának nagyjai lehetlennek nyilvánítottak, annak kiviteli lehetőségét feltalálta a mufti apró embereinek egyik justusa. Justh ur a parlamenti ellenőrzés káposztáját, s Lónyai kényelmes, gazdanélküli sáfárkodásának kecskéjét egy páratlan indítvány leleményével kívánta megmenteni. Justh ur indítványa értelmében egy hetes bizottmány gyors arithmetikai vizsgálata alapján adná meg a ház Lónyai ur milliókról szóló számadásainak az absolutoriumot. Ez arithmetikai vizsgálat pedig nem egyéb, mint összehasonlítása Lónyai kimitottam. Uram engedje hadd beszéljek Mondja mit nyer azzal, ha egy szegény nyomorult aszszonyt, a kit a grófi levegő örökre beteggé ten, megvet? Egy asszonyt, aki senkit se bánt ! Mit nyer azzal, ha egy tehetetlen öreg embert, azért mert az férfi létére idáig hagyta menni a dolgot — elitél? Láttam hogy bánt ön vele, hallottam mit beszéltek! Ne féljen, én ott vagyok mindenütt. Láttam hogy bánik ön nővéreimmel. Nincs önnek hozzájuk egy nyájas szava! Miért? Szegények vagyunk? Igaz. De ők mit tehetnek arról? Ne szóljon ön uram — kiáltott hevesen, látva hogy szavába akarok vágni — ön még csak a kis ujját se nyújtotta ki, hogy ebből a mai szégyenből kihúzzon bennünket. Adott egyetlen tanácsot? Nem. Ön sohasem tudott őszinte lenni. Mondta-e valamikor, hogy nem jó uton járunk? Önnek nagyon nehéz lett volna e bátorság. Eközben az ajtó Csöndesen megnyilt s főnököm lépett be szelíd mosolylyal. — Nem tudok aludni én sem — gondoltam bejövök. A nagy füst, zaj szinte kábulttá tettek. Hát neked mi bajod Lázár — szólt az apa — hiszen te sírsz. Titkár úr mi ez? szólt erős hangon, élesen reám szögezvén tekintetét. Történt itt valami? Lázári------------Lázár nem volt már bent. Ma sem tudom hogy váltunk el egymástól, főnököm mikor távozott, de arra emlékszem örökké, hogy életemben ez volt a legkínosabb éjszakám ! A szegény Lázár beszéde felvidított, de meg kell vallanom mégis nem haragot vagy gyűlöletet kutatási számainak, az előirányzott öszszegek tételeivel. Ahhoz, hogy a pénzügyér "kimutatási számai a valóságnak megfelelőek-e, Justh úr szerint, az ellenőrzési vizsgálatnak mi köze sincs. A képviselő úr, úgy látszik, azon városi asszonyságtól tanulta a gazdálkodást, ki reggelenként szorgalmasan elkészítő piaczra induló gazdasszonya bevásárlási listáját, a tojások, zsemlyék, répák, a petrezselyem s egyéb konyhai kellékek budgetjeit áruk szerint fillérre felszámitó, s nagyon megnyugodott konyhavitele gazdálkodásában, mert szakácsnéja soha sem költött többet a neki átadott összegnél. Hogy arra költötte-e a bezsebelő szakácsnő a pénzt, amire az utasítás szerint költenie kellett, s hogy csakugyan bevásárolta-e a tojást, lisztet, petrezselymet, répát sat., melynek árát felszedte, arról teljesen megfeledkezett a tisztán mathematice számító jó háziaszszony. Persze, hogy a mathematicai számítását nagyszerűen kijátszotta a szakácsnő materiális calculusa. Nem álltam, hogy Lónyai pénzügyőr úr az idézett adoma szakácsnéja módjára gazdálkodik, de bizonyos, hogy a Justh-féle indítvány egy mákszemmel sem okosabb a városi asszonyság gazdálkodásánál. Vagy mentsük fel a pénzügyért teljesen az ellenőrzés alól, vagy ellenőrizzük úgy, hogy eljárásunkkal ne váljunk a józan gazdálkodás gúnyolóivá. Mert akár híven, akár hűtlenül gazdálkodott a pénzügyőr, a Justh-féle vizsgálat eredménye egy lesz: az előirányzat tételei megegyeznek a kiadási tételekkel. Csak azzal a különbséggel, hogy a hit gazdálkodásnál a kiadási tételek megfelelnek a valóságnak, a hűtlennél ellent mondanak annak. De épen avval, valók-e a pénzügyér kimutatott tételei vagy nem? Tehát rendben gazdálkodott-e vagy nem? mit sem törődik a Justh indítványozta arithmetikai vizsgálat, mely nem egyéb, üres teketóriánál.S a többség határozattá emelte Justh indítványát, supnyai wzeszcjj'chit kapuronvénál hagyta a saját kebeléből kiküdött 15 ös bizottságot, s gúnyt űzött a törvényből, s az ország vagyona ellenőrzéséből, mi az önkormányzat fő biztositéka. S még az 1848 IV. t. ez. 6-ik §-ára mer e párt hivatkozni. A fentebb idéztem a törvényre, mely az országgyűlés feloszlása előtt, „az utolsó évről számadást s az iránti határzatot“ követel, de a határzat minéműsége felett betűvel sem rendelkezik, csak szellemével, mely a határzattól azt kívánja hogy a felelősség elvének kifejezése s ne kigúnyolása legyen. Külömben helyesen van ez így. Csak vesse el a majoritás az ellenzék minden indítványát, s vigye továbbra is az államnak drágán fizetett bájjal kent szekerét saját érettem iránta: tudtam hogy mint beteges ember ingerült kedélyű, s az igazból mindenkor többet ki szokott mondani, mint azt a szokásos illem megengedné: azonban öreg főnökömnek egy két szava, melyekre épen nem voltam érdemes — egész kábulttá tön. Kölesnek tartottam mindig, a ki nyugalmát nem veszti el soha; jószivünek, bár bölcseségét nem szerettem, s mint nagyon nyugodt embertől egy kissé féltem is — magam sem tudom miért — de igazán, nem tudom, nem tudom mit mondott. Jobb lesz ha eszemben se tartom . . I gaz ficzkó, valahány koldus van, mind alattomos ’L. valamelyik leányom — lehetetlen . . . Fánni, Erzsi, Ida — magam is vettem észre valamit, s Lázár bizonyosan — szegény jó fiam . Az isten tudja mi mindent mormoghatott össze főnököm, annyi igaz, hogy mindig szemmel tartott és nem volt hozzám bizalommal. E körülmény sok maró, égető szót adhatott a fölvert szenvedély ajkaira. Soha nem érzett mérvben támadta meg agyamat a forróság, mint a fuldokló: levegő után kapkodtam, kiabáltam, nevettem, s a legkeserűbb tervek kivitelét vettem czélba. Hála a jó Istennek elmúlt időt írok, ami ma nem égettár; kiverem fejemből ama szerencsétlen idő egy egy megújulni akaró emlékét,és megbocsátottam mindent, ők is más szemmel Atnak immár, nem alattomosnak, nem érzéketle°Dek, de olyannak a ki minden időben átálljam, s aljas dolognak tartottam felszólítás nélkül más ügyeibe, bajaiba avatkozni. Félénk, óvatos természetű voltam, meglehet egy kissé nem is nagyon baklövéseinek útján előre, a Magyarország fináncziaiban felvirult Törökvilág nemsokára megtenni édes gyümölcseit. Ez a közösügyes államrendszer olyan, mint az akasztófa kötele, mely a horgára ket a tétenn tartja, az igaz, de úgy, hogy agyon is fojtja. — Ad notam kötél. A lokiisiaknál mindenkinek, ki indítványt tett kötéllel nyakán kellett a közgyűlés előtt megjelennie. Ha a gyűlés az indítványt elvető, a kötelet is megszokitatá a szerencsétlen nyakán. Nem lenne e az uralkodó fojtogató rendszerhez illő e szokást a magyar képviselők házába is behozni. A kisebbség legalább nem alkalmatlankodnék annyi indítványnyal, mely úgyis csak mindég az agyonfojtás nem irigylendő sorsában részesül. Mit szól propozitiómhoz mi le redacteurs? I.] szégyenpénzek. A muszkavezetők és Bach még Schmerling alatt érdemeket szerzett dicső férfiak kényelmes nyugdíjban részesülnek. Múlt évben, mikor az országgyűlés e nyugdíjakat megszavazta, egyszersmind kijelentette, hogy óhajtja látni a nyugdíjasok névsorát. Most két kötetben jelent meg a nyugdíjasok névsora. Az első kötet csak egy kis füzet, s ebben vannak a mi dicső hazafiaink. Az összes urak nyugdija 1 millió 651,099 frt 28 krra rúg. Ebből mi fizetünk 436,654 frt 10 krt, a mivel igen pompás nyugdijban lehetne részesíteni szabadságharctunk bajnokait. B. Augusz hazafi nyugdija 5250 frt; gr. Forgách Antal hazafi, ki kancellár is volt Schmerling alatt, a most a muszkák által feldúlt Losoncz város országgyűlési képviselője, honfiúi fáradozásaiért 11,600 frtot kap évenkint; Privitzer kancellár és hazafi kap 6,600 irtot; gróf Zichy Hermann, szintén kancellár és még nagyobb hazafi, kap 8400 ftot; gr. Majláth Antal volt kancellár hazafi kap 8400 forintot; kitűnő hazánkfia és nálunk Erdélyben kimondhatlanul kedves emlékű gr. Nádasdi Ferenczünk 8000 ft mellett érdeli napjait; legkevésbbé sem méltatlan és szintén erdélyi volt kancellár, b. Reichenstein 6000 frt segítségével gondolkodik a mult jó időkről. Valamennyien a mienkek! Azonban nem kell gondolni, hogy derék honfiaink e csekélységből tengetik évről évre napjaikat, ők ezenkívül is miodogájan vagyonos —c,J. Hajb 3» jé volna e pópa népnevelésre ! A lakat. — Elbeszélés. — írta: Tolnai Lajos. Kényes volt a kérdés, nem felelhettem reá egyenesen. Tapasztaltam már többször, hogy a nyomorúság napjaiban semmi sem esik roszabbul, mint őszinte igaz tanács. Az ilyen beszéd ahelyett hogy vigasztalna: lealáz, megszégyenit, a vérig sért. — Lázár úr — mondám — ön jól tudja hogy én sohase kutattam körülményeiket, én nem ismerem az ösök családját, ily esetben — — Jól Vien uram hagyja, értem én a többit — s elfordult. Tudja mit? szólt háttal állva nekem — ön egy szívtelen ember. Arczomba szökött a vér, s éreztem hfogy a nyaka felé kaptam. Visszafordult, s véghétellen gúnyosan nézett reám, szemeiben annyi metsző lesújtó valami Csillogott, hogy zavarodva tántorogtam hátrább. Néztünk egymásra és hallgattunk. Nem tudtam mitévő legyek. Sértő szava mint arczul égette egész valómat, tennem vagy szólnom tellett valamit, s nyelvem kezeim mintha le lettek volna kötve. — Kevés rokonszenvet mutat ön irántunk .— szólalt meg Lázár szelidebben majdnem zokogva. Csalódtam önben. Nagyon hamar kitártam szivemet, nem kellett volna. Azt hittem egy érző szív lépett be hajlékunkba, akinek ha fölfejtem helyzetünket, segíteni fog, nem kaczag ki a csúfolódókkal, a magában nem vet meg. Koszul szám A kolozsvári munkások egyletének bizottmánya f. hó 4. 6. a 7 kén újból ülésezett az iparosok olvasóegyletének helységében. A negyediki ülésben Herman Ottó, az iparosok megjelent elnökének Kraemer Ferencznek a munkásegylet köszönetét tolmácsolá a helyiségek szíves átengedéséért, majd a Mátrai féle alapszabályjavaslat került tárgysorozatra, s ez képezte a 6. s 7-iki tanácskozásnak élénken megvitatott tárgyát. Az alapszabályjavaslatnak elfogadott általános része a következő : A kolozsvári munkások egyletének alapszabályai. Átalános határzatok. 1. §. Czél. A kolozsvári munkások egyletének czélja a emberszerető, ebből eredt minden bajom mindenkivel, az akkori ismvelők. E fordulópontnál könnyen letehetném tollamat, mert a mi a szegény lakatra Lázárra, s a jó grófnéra vonatkozik röviden egybe tudnám foglalni, de azt gondolom nem ártok vele se magamnak se másnak, ha mégis rendet tartok, s úgy megyek végig az eseményeken. (Folytatása következik.) Magyar zenészek a párisi világtárlaton. (Mutatvány özv. De Girandeaune szül. Teleky Emma grófnőnek „Antonia és Attila Hatodik Könyve“ czimü müvéből.) Magyar lisztet, magyar bort, magyar dohányt és márványt „becsülhetett tehát a’ külföld; de magyar ihlet tűzröl semmi szídalma nem leendett ha a’ világtájat egy zugában nem hirdeti ezt a’ zene hatalmas hangja. Ott hol Patikádra, dicső zenekara ütötte fel tanyáját, ott lengett háziak szelleme, könyben nyilvánult néha a számolt hadvezér képén, vagy zajos kitörésben a' fl megilletödött magyar közönségnél; a’ haza bánatja, öröme, harczias felgerjedése és győzelme vagy balesete mind elvonult a’ hallgató előtt. Ott keltek fel rendre dicső hőseink csak most elhamvadt sirjai, vagy régen megmobosodott hantjaikból. Szép melletti lelkesedés, tűz és erő, a’ zenében szabályt nem ismerő ihletés lélek, mely költői hatalmánál fogva előteremti mit más nehezen megtanul, ezen magyar szellemet beszivott művészekben. A’ mit-