Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-04-08 / 42. szám

12-ik szám A m. keleti vaspálya és torda. Tordán, apr. 1 én. A m. keleti vasútvonalnak Kolozsvártól Sz.­­Kocsárdig nynló szakasza kiépítése érdekében mi­után a magyar kormány különösen Torda városá­nak s Tordamegye bizottmányának fölterjesztései, küldöttégeik által előadott érveik folytán, mint ezt a M. Polgár és K. Közlöny jelezte, a m. kir. vas­útépítési igazgatót küldötte ki megvizsgálni, váljon az állam érdekeivel megegyezik-e, hogy a vonal Torda felé vezettessék? Jóllehet igen nagy hord­erejű országos közérdekkel bir annak melyik vo­nalom kiépítése, mindazonáltal főleg éppen most a minister kiküldött véleményes jelentését megelőző­leg e kérdéshez hozzá nem szóljanék, ha ezt a M. Polgár és K. Közlöny bár, kü­lönbözőleg, a kö­zönség elébe nem terjesztik. A M. Polgár 31-ik száma hirharang rovati­ban, igen helyesen, az erdélyi részekre nézve bot­rányosnak mondatik, ha egy olyan fontos és kiváló hely mint Torda a fővonal kiépítésénél elkerültet­­nék. A K. Közlöny 39-ik számában pesti (r. 1.) mártius 27-ről kelt tudósításában részletesebben foglalkozik ez Ügygyel, s taglalja a K. Bánfy Já­nos képviselő által március 26-án a képviselő­ház­ban a közlekedési minister úrhoz intézett inter­pellate, s arra a közlekedési minisz­er úr ál­tal adott felelet ötletéből a Kolozsvár Sz. Kocsárd között kiépítendő vasútrész mely vonalon­ kiépí­tését. R. J. azt mondja „értesülésünk alapján kö­rülményesebb tájékozást nyújthatunk e kérdésben,é­s így folytatja: „Igaz hogy a vasútvonal eredeti­leg Kolozsvárról Torda és Kocsárd felé vólt ter­vezve, s hogy most Torda mellőzésével Kolozs­várról egyenesen Apahida-Sz.­Miklós és Kocsárd­­nak szándékoltatik vitetni, mert e vonal az előbb megállapítottnál, miként az időközben tett nyomo­zásokból kitűnt, sokkal rövidebb.“ És nemzetgaz­dasági szempontból elég oknak tartja — a kerülő út előidézte fölösleges kiadás mellőzését. — To­vábbá érvül hozza fel, hogy Torda az ottani só­bányák miatt okvetlenül szárnyvonallal fog össze­köttetni a fővonallal, tehát a vasút mindenesetre meglesz, s úgy hiszi miként tökéletesen mindegy — a fővonalból indul-e ki, vagy csak szárnyvonal leend. — Fölsorolja, hogy a kormány szent kö­telessége mindenek felett az állam érdekeket tar­tani szem előtt, még azon esetben is, ha ezekkel a magán­érdekek ellenkeznek. S hogy az állam­érdek határozottan parancsolja itt Tordának ez atoni mellőzését, mert az ezen városka felé veze­tendő fővonal néhány millióval kerülne többe, mint az egyenesen Kocsárd felé viendő. Végül, a vélet­len különös kedvezményének jelzi, miként ez eset­ben a magánérdek nem szenved csorbát, mert Tor­da szintén kap vasutat, csak hogy ennek neve szárnyvonal lesz stb. Miután a politikai lapok hivatása az eszmék tisztázása, érlelése által a közjó előmozdítására hatni, és a téves nézete­it, helytelen fogalmakat eloszlatni, valamint ostorozni a hazafiaság álcrája alá fejező de az önérdek elérésére törekedő eljá­rásokat, s erre c­élzó ferde közleményeket, bár nem hitelem, sőt felternem sem szabad hazai he­lyesebben gondolkozó közönségünkről, hogy egy ily önmagát teljesen megczáfoló közlemény képes volna téves nézet előidézésére, mindazonáltal, hogy a kevésbbé tájékozottak bár ily tévedésről szintén megovassanak hazanni kötelesség teljesítés párán osolja roszul értesült r. I. urnák fonák, s teljes tájékozatlanságát részletesen kimutatnom. Igaz r. 1. úr azon állítása, hogy a vasútvo­nal eredetileg Ko­lozsvárról Jorda felé, de nem Kocsárd hanem Gerend, mint jogponthoz vezet­etni volt tervelve; igaz, hogy most helyesen a ke­leti fővonal rövidítésével Gerend helyett Sz. Ko­csárd szándékoltatik bogporttá választatni, úgy látszik r. 1. az sem a természetben, sem térképből nem ismeri e helyeket melyekről ir, különben nem álltana oly képtelenséget, hogy Kolozsvárról Apa­­hida Sz. Miklós Kocsárd felé egyenesebb és rövi­debb a vonal, mint az eredeti terv szerint Kolozs­vár Pata-Bors Torda felé, azért ajánlom szíves tu­domást szerezni, bár önmagát tájékozni mielőtt má­sokat kívánna felvilágosítani és tájékozni, mert ak­kor nem állítana oly valótlanságot, hogy a Torda felé vezető fővonal néhány millióval kerülne többe, mert a dolog ellenkezőleg áll, úgy mint: A vasút fővonala Kolozsvárról Pata Bozs Tor­­da felé Sz.-Kocsárdra 5 kilométerrel (*/B mértföld) rövidebb mint Kolozsvár-Sz. Miklós Apahida Gyéres Sz. Kocsárd, s igy miután egy mértföld kiépítése 80000 ftba kerül, legalább az állam mértfölden­­kint ekkora tőkének biztosította 5% kamatait, 500,000 frttal kevesebb kamat biztosítékot tartozik viselni. Megkíméltetik 8 kilométer az az egy mért­föld hosszú szárny vasút kiépítése, mely megtaka­rít 800,000 ftot, így tehát az állam éppen 1.300,000 ftnak kötelezett 5% kamatainak állandó fizetésétől, éven­ként 65.000 főt eshetőleges fizetéstől kímélte­tik meg. De mekkora előnye a m. keleti vasút fővo­nalának, ha az 5 kilométerrel lesz rövidebb, ezt mindenki be fogja látni. Ezeken kívül a Kolozsvár-Szt.-Miklós-Apa­­hida Kolozs Gyéres vonalnak azon része, mely Ko­lozsvárnál a vízválasztón át alagúttal kiépítendő, s itt tovább nem csak omlásos, de éppen folyás­ba lévő hegyek között 10—12 ölnyi mély levá­gások 6 — 10 ölnyi magas töltésekkel kiépíthető, vasút kiépítésére egy­általán nem alkalmas, mert nem biztos mely napon és órában fog lesülyedni, valamint nem biztos azon az emberi élet, nem a szállítmányok, sőt ha kiépíthető volna is, fenntar­tási költségei felettébb terhelők lennének. Ha a tordai sóbányák igényelik, hogy az ál­lam csak a sóért szárnyvasutat építtessen, miután ezen só Kolozsvár-II.-Várad felé kiszállítandó a királyhágón tuli részek szükségletei fedezésére, ha az a helyett, hogy egyenesen útnak indíttatna, előbb még egy mértfölddel tovább Gyéresig fog elvitetni, s onnan Torda háza megett ismét vissza, s ekkor is még Apahhidáig le, 3 mértföldet minden egyeb mázsa többet hurczoltatnék hasztalan, s ennek szál­lítási árával drágábban juthatna hozzá mindenki. És elkerültetnék azon Torda városba, a mely 10,000-nyi népességgel a királyhágón inneni váro­sok között bizonyára 5-ik vagy 6-ik lehet, s mely­nek vidéke egy a legnagyobbak közül, melynek ipara nagy, kereskedelme elég tekintélyes. Ezen té­nyek melyek a legközelebbről eszközölt felülvizsgálat alkalmával cocstaláltattak, megc­áfolhatlanok, s igazolva vannak a vállalkozók által is készített ter­vekkel, bár nem lehet teljesen megnyugtató a tor­dai vonal fölmérése, s bizonyos hogy amaz tüze­tes előmunkálatával a vonal még a kimutatottnál is rövidebb leend. Nagyon is igaz az, miként a kormánynak ha nem éppen szent, de minden tekintetben legszi­gorúbb sőt elengedhetlen kötelessége, az állam­érdekeket tartani szem előtt, s épen azért, mert az ál­lam­érdekek melyek itt felsoroltattak, sőt ezeken kí­vül még több fontos követeli, hogy a rövidebb, olcsóbb s biztosabb vonalon építtessék ki a keleti vasút, miután a fővonal Forda felől rövidebb, mi­után az államra nézve költség tekintetében 1.300.000 írttal olcsóbb, miután a sónak igazolhatatlanul 3 mérföldnél is hosszabb vonalon való szállítása el­­kerültetik, sőt az ipar, kereskedelem emeltetik, ha egy oly népes, iparos és kiváló fontosságú hely mint Torda a vasúti fővonalba bevézetik. Világos hogy az állam érdekének egyenes megsértése nél­­kül, a Kolozsvár Sz Kocsárd közötti fővonalrész csak Torda felé kiépíthető, s e felett ítélni bátran felhívom a hazai nagy­közönséget, sőt azokat is, kiket r.­­, az tájékoztatni kívánt, ön­magával együtt, miután az előadóitokból magát kellőleg tájékoz­hatta. N.­i, széneny, azaz csak csekély fokban egyesül az életével, a­miért is az ember nemcsak kedvelője a „dolce far piente“ elvnek, hanem arra a termé­szeti viszonyok által részben kényszeríttetik is. Ezen roppant erőkifejtés már millió meg­illió év óta tapasztalható és talán még millió vekig fog tartani; nem csoda ,tehát, ha kérdez­ik, mi tu­l­aj­d­o­n­k­é­p­e­n az a nap?! — Rég­­ta foglalkozik az emberiség ezen kérdéssel, de még most sincsen kellően megoldva; mert a tán­­h­itkatlan búvár, ki ezen kérdés vizsgálatát ma­­csak czélul kitűzi, érte szemevilágának elvesz­­tse — vagy legalább feltűnő elgyengülésével la el. Azért oly hiányosak régibb ismereteink a nap­ig és csak az utóbbi évtizedben voltak a csilla­­ászok oly szerencsések egyik vagy másik tekin­­iiben az ismeretkört tágítani. A napnak távolsága Ildiviktől ugyan már régibben megméretett s ta­­rh­atott, hogy az 20.000.000 mértföld. * * 230) Csodál­­ózással veszem észre, hogy önök tisztelt höl­­gyeim s uraim, nem indulnak meg e roppant szám illatára? De hisz mi a 20 millió korunkban, a midon az államadósságok oly roppant összegekké nőttek, hogy azok rövidebb megjelölésére új szám­nevet kellett feltalálni „a milliárdot”, a­mely ma­ga 1000 millió. De önök azonnal látni fogják, egy e húsz millió mértföld maga is szédítő tá­volság. Talán a gőz erejével sikerül róla fogalmat szereznünk. Ha az északamerikai yankeek tulvak­­r:„\Ve és oly gőzmozdonyra biznak fZT, 7 Ór4Dként 10 mértföldet halad, földünket 22V, nap alatt kerülnök mert a’ 6400 mérföld, 1 18 ail,% ^ , *) Pontosabban a középtávolség 20'/ ..... A vegyes közönség tekintetéből jónak láttam m^dernnt^k!"­yékszomokat használni. ^ C» K * — 198 — naphoz jussunk, ezen szédítő sebességű vonattal 230 évre volna szükségünk, hazai vasutaink pedig csak 575 év alatt röpítenének át a naphoz. Megméretett továbbá a nap átmérője és az 193,000 mértföldnyinek tartatott. A napnak gömbje tehát oly óriási, hogy arról szintén csak közvetve képezhetünk magunknak fogalmat. Tekintsük te­hát azt üresnek és képzeljük, hogy annak közép­pontjában földünk foglal helyet, akkor a hold, a­mely tőlünk 50,000 mértföldnyire van, kénye kedve szerint keringetne földünk körül, mivel az üresnek képzelt nap gömbjének felülete majdnem még oly távolra esnék a holdtól mint az földünktől. Tud­juk a nap súlyát is, az 14 quatrik­o iont, ez oly szám, mely 24 zérussal iratik; ilyennek hallatára sz ész megáll és csak a képzelem működik, azért nem is bátorkodom többé fárasztani a tisztelt hall­gatókat számok idézésével és még csak azt említem meg, hogy a nap térfogata 1400,000-szer annyi mint földünké. E napokban az „Erdélyi­­ Gazdában“ ily czímű czikket olvastam: „Hány szem mag van egy vékában.“ Abból kiindulván, tudjuk, hogy két nagy vékában körülbelül 1 400,000 búzaszem van, ez képviselje a nap tömegét, akkor egy búzaszem mellette földünk lesz. Bár mindezen ismereteink nem épen megvetendők és az emberi ész hatalmáról igen nagy tanúságot adnak, mégsem mondhatjuk, hogy még csak 10 évvel ezelőtt is valami bizonyosat tudtunk volna azon tünemények mivoltáról, a­melyeknek színhelye a nap. Az igaz hogy a­mint Calder 200 év előtt feltalálta a tav­­csőket, azonnal felfedeztettek a napfoltok is. Bár­mily kétkeldő tekintetet is lássunk a bájos hölgyek szemében: a dolog nincsen máskép, a nap­­juta felülete is osztozik mí a földi lények természetében , közelebbről látva foltokat, és pedig jelentékeny foltokat tüntet fel. Ezen foltok barnába hajló sö­tét helyek, a­melyek rendesen szürkés udvartól, amolyan csak­ obscurféle félárnyéktól környeztetek és néha oly nagy terjedelműek, hogy földünk fölü­letét 50-szer múlják felül; oly nagyok mint Ázsia, százával észlelhetők. Ezen foltok gyorsan változ­tatják alakukat és azok helyén rendesen fénye­sebb foltok , fáklyák keletkeznek. — Kétszáz éve annak, hogy a csilagászok ezen napfoltok vizsgálatával foglalkoznak és igy ezen tünemények­nek több ismeret között, azt is köszönhetjük, hogy tudjuk, mikép a nap 25 nap alatt fordul meg ten­gelye körül. Erdély erdeinek állapota. III. S mit tesznek a volt földesurak erdeiknek jelzett nagyszerű p­uszításával szemben ? nagyobb­részt, legalább már most, semmit, hiszen sok föl­­desúr jóformán azt sem tudná, hogy hol és meny­nyit bír, ha az adófizetés által eziránt némi tájé­kozást nem nyerne. De már azt, hogy erdőbirtoka, mely többnyire ősi lakától távol, a havasokon fek­szik, mily állapotban van, azt kevés erdélyi nagy­iitokos tudja; azt személyesen talán még nem is látta. Több ezer holdnyi területen, a­hol már ren­des gazdaságnak helye lenne, szakértő tisztek al­kalmazásának hire sincs, ily erdőtestek őrzése, mert kezelésre még senki sem gondolt, egy két paraszt erdőpásztorra van bízva, kik 5—8 frt bért kapnak. Az erdő sokszor távoli fekvése, de még inkább a birtokosnak az erdőgazdaságban való óvatlansága vagy közömbössége folytán semmit sem jövedel­mez, s hogy így legalább belőle az adó kikerül­jön, legelőül vagy deszkának való tönkök- és zsin­delykészitésre, néhány forintért bérbe adják, s ezen néhány forintért azután legeltethetik, vághatják, pusztíthatják, égethetik az erdőt tetszésük szerint, az 5 forintos htt erdőpásztor egy második 5 írtért bizonyosan nem akadályozza azt. A­mit a szol­gálmánynyal terhelt erdőben a volt úrbéresek mű­veinek, a szolgálmánytól ment, vagy a volt urbé­resek keze ügyébe eső erdőkben, ugyanazt teszik a bérlők. A hegyes vidéken, szántóföldekben és rétek­ben nagy hiány lévén, a volt úrbéresek az urasági erdőben a leirt módon irtott terek nekik tetsző ré­szeit elfoglalják, néha oly meredek oldalakon is, hogy ott szántani lehetetlen; az elfoglalt területe­ket kapával feltörik s egy pár évig, a med­dig a talaj televénytartalma birja, vagy a mig a termőföld az eső által le nem mosatik, kukori­­cza, rozs, vagy zabtermelésre használják, s midőn már alig adja vissza a vetőmagot, akkor újabb he­lyet foglalnak, az előbbit pedig magára hagyják, hogy egy pár év múlva kopár sziklává vagy víz­mosásos helylyé változzék, s igy évről évre nagy területek tétetnek tökéletesen terméketlenné. A bir­tokosok egyátaljában, de különösen azok, kik a le­irt határtalan erdőpusztitást erdeikben látják, mint a kincstár s a magán birtokosok java, védtelenül magukra hagyva állanak; a közigazgatás nekik kevés oltalmat nyújt, s a birtokosok kárukon okul­va, inkább pusztulni hagyják erdeiket, mintsem hogy hosszas és költséges perlekedés mellett ügye­­ket a törvény előtt is elveszítsék. Az 1849-1860- diki korszakban hiába panaszlott a földbirtokos volt jobbágyai ellen, kik szolgalmi jogukkal visz­­szaélve, az urasági erdőt tulajdonukul tekintve, ezt pusztították; az akkori kormány idegen országok­ból került emberei nem tartották tanácsosnak a volt jobbágyokat azon hitüktől nyiltan megfoszta­ni, hogy a nekik ígért erdő nem az övék; s igy a panasztott eseteket vagy nem tárgyalták, vagy addig húzták halasztották és forgatták, mig vagy az egész feledékenységbe ment, vagy pedig a föl­­desur elutasíttatott. A ki egyszer igy járt, másod­szor bizonyára nem panaszlott, s összetett kézzel várta a jobb jövőt. Meg kell vallani egyébaránt, hogy ezen időszakban mind­ennek daczára az er­­dőpusztítás még­sem szetett oly féktelenül, mint 1860 óta, midőn az erdő még kevesebb védelem­ben részesül, az igazságszolgáltatás oly állapotba van, hogy az 1849—60-as viszonyokat visszakí­­vánják, a­midőn igazságszolgáltatás tekintetében legalább némi rend uralkodott. Meggyőződésem szerint a további erdőpusz­títást gyökerében megszüntetni, és az eddigi pusz­títás fölötte káros következményeit lehetőleg jóvá tenni, a következő intézkedések volnának alkalma­sak : Legégetőbb szükség az erdőt nem csak úrbé­ri, hanem bármi más viszonyból eredő szolgalmak alól fölmenteni, ide számítván a compossesoratust, és a bányászat számára fenntartott erdők felosztá­sát is. A szolgalmak megváltása nélkül a tegezés­­szerűbb törvények s ezeknek legszigorúbb alkal­mazása mellett sem lehet az erdőpusztítást meggá­tolni, sem pedig rendszeres erdőgazdaságot foly­tatni. De minthogy az eddigi tapasztalás szerint sok birtokos, akár hanyagságból, akár tudatlanság­ból, akár az ezen munkálatokkal járó kiadásoktóli félelemből, az említett birtokviszonyok végleges rendezését jó­szántából meg nem kezdi, szüksé­ges volna törvény útján intézkedni, hogy ha bizo­nyos határidő alatt az érdekelt felek a rendezési munkákat meg nem indítanák, ez hivatalból történ­jék és vitessék véghez. Második sorban áll az er­dőtörvény, mely a közjólétre nézve fontos, feltét­len erdőtalajon álló erdőknek nem csak irtását, ha­nem pusztítását is meggátolja, s mely czélszerűen intézkedik arról, hogy az ily természetű devastált, vagy már kopár területek rendeltetésüknek vissza­adassanak. Gondoskodjék e törvény arról is, hogy a bejelentett erdei kihágások sat. a lehető leg­gy­orsabban tárgyaltassanak s haladék nélkül vég­rehajtassanak, mert tapasztalás szerint a gyors el­járás s az ezt nyomon követő büntetés szelidebb törvények mellett is sokkal jobb eredményre vezet, mint a vár­tat­va és nem erélyesen alkalmazott leg­szigorúbb törvény. *) A legjobb törvény is, lelkiisme­retes, egybuzgó, erélyes, igazságos, s a legélén­­kebb kötelességérzettől áthatott végrehajtó közegek nélkül, csak írott malaszt marad. A közigazgatás szervezése tehát a harmadik fontos teendő, míg ez meg nem történik, addig az erdélyi erdészeti vi­szonyok javítására teendő minden intézkedés, csak sikertelen kísérlet marad. A c­élzerű erdőtörvény védelme alatt, a közlekedési eszközök szaporodása mellett, kivált ha az épülő vasutak árszabályai a fának szállítását is lehetővé teszik, Erdélyország­­nak a szolgálmányok terhe alól felszabadított er­dei kétséget sem szenved, hogy még egykor fel fognak virágzani,­­ a nemzeti vagyon legfőbb kin­­ t) Törvényhatóságaink kötelességükben járnának el, ha — mint ezt közelebbről Dobokamegye tévé — felirat útján sürgetnék a kormánynál egy erdő-törvényjavaslat kidolgozását. Gr. Széchenyi István„Blick“-je. Közli K. Papp Miklós. XL. És ha excellentiád tudni akarja, kik azon fi­gyelmes vizsgálók, kik a magyar népnek ezen diag­­nosist tenni bátorkodnak — bevalljuk, hogy ezen bátorságot mi vettük magunknak — s azt hisszük némi joggal állíthatjuk, hogy a magyar nemzet re­­convalescentiájának ezen általunk elősorolt jelei nem fognak a felizgatott képzelet kifolyásainak, légvá­raknak tartatni. Oh nem! Számos éve már annak, hogy e földi siralom­völgyben vándorlunk, — czél, irány és reménység nélkül, illusióink — pedig soha sem tápláltunk sokat — mind eltűntek. Azon jelen-­­­ségeket, melyek Magyarországon 1848. óta a mai napig történtek, a távolból tekintettük, minden ön­­ámitás és „indokolatlan“ előszeretet nélkül, mert mi soha sem voltunk „szerelmesek“ hazánkba, mi- |­által azt akarjuk mondani, hogy hazánkfiai és anya­földünk irányában, pedig mindenek fölött szerettük őket, Amor által szemeinket beköttetni soha sem engedtük — és mi mondjuk: Magyarország lakásai­­ — kiket excellentiád rendszabályai, persze akarata ellenére, mert excellentiád és az ellenkezőt akarta, szellemileg ellenállhatlanul egyesítettek — a tur­gor vitalis-nak oly nagy mértékével biruak, hogy excellentiad c u m s o c i i s régen por és hamu alak­jában a világ minden részei felé fog már repülni, mielőtt beolvasztási theóriája csak egy vonallal is előre haladott volna, minek mi a legnagyobb gyö­nyörrel lennénk tanúi, ha napjaink megszámítva nem volnának. Ami a magyar nemzetnek életerejét illeti, azon nemzetnek, melyet excellentiád anyagilag darabokra tépett ugyan, de szellemileg naponta erősebb kap­csok által fűzött egybe, a­mi ezen életerőt és ex­cellentiád államkisérletei és szemfényvesztéseit il­leti, bátorkodunk a következő, excellentiád által kétségkívül ismert szavakat excellentiád emlékébe visszaidézni, bár úgy látszik, hogy miniszteri tevé­kenységének ideje alatt nem eléggé sajátította el: Opinionum commenta debet dies, natu­rae iudicia confirmat. Hogy azonban Magyarország törvényhozására visszatérjünk, melyet excellentiád „Visszapillantás“ - ának 10. lapján érint, kijelentettük, hogy bátrak leszünk excellentiádat e „pillantás“ folyamában, ene nézve felvilágositni. 1792-ben — azon hires budai országgyűlésen, midőn az erényes Lipót" császár a magyar alkot­mányt újra megerősítette, miután József császár, könnyelmű genialitással, azt minden jelleméből ki­­vetkőztette — a rende úgynevezett opera depu­­tatio­nalia-kat készítenék, melyek legfényesebb bizonyitékát szolgáltatják annak, hogy excellentiád híres mottója, a­mely a Radetzky albumot is dí­szíti, „megfontolva, de határozottan előre“, a ma­gyar rendeket már hatvanhat év előtt lelkesítette. Április 8

Next