Magyar Polgár, 1870. január-június (4. évfolyam, 1-75. szám)

1870-01-02 / 1. szám

1-ső száma .­ A„Kolozsvári dalkör“ tegnapelőtt Sylveszter dalestélyt tartott a Redonte nagy ter­mében. Az a szép és türelm­ességében páratlan közönség, mely a dalkör estélyeit látogatni szokta, bizony megérdemelné, hogy végre és valahára te­gyen adatkör évette egy lépést előre is. Nem elég jó urak csupán arról tenni bizonyságot koronként, hogy épek és egészségesek, meg hogy a létszám ennyi meg ennyivel szaporodott,­­ hanem mutas­sák meg, hogy törekednek a dalkör eredeti ezé­dja felé, s a bölcsőböl ki tudnak lép­ni. A tegnap meggyőződtünk, hogy mindenfelé haladtak, csak előre nem! Ne sértse őszinte­ségünk az egylet tagjait,­­ a sajtónak becsü­letbeli kötelessége minden hímezés nélkül rámutatni a bajra. Nem elég csak énekelni urak, hanem ízlés és érzékkel kell azt tenni! A­míg ez hiányzani fog, addig az önök mulatságai mindig segítségekre lesznek szorulva, s azoké marad az érdem, ha némi élvezet is kínál­kozott. Ezúttal a V i k o 1 P­ó 1 i kisasszony ének­­része („Változatok“ Proditól) feledtette némileg a férfikar gyöngeségét. A karmester Uténypálczája ritkán részesült abban a szerencsében, hogy egy után járjon a hívekkel. Az ebök urak jól fogják tenni, ha erélyesen lépnek fel ez ügyben. Bogdán István polgártársunk mint alelnök annyi ügybuzgalmat fejtett ki eddig, hogy csak sajnálhatjuk, ha több ered­mény nem mutatkozik. A közönség jól fogja ten­ni, ha melegebb pártfogásával kiemeli ez egyletet a pályákból, ez pedig mutassa meg, hogy komoly szándéka van „dalkör“-t alakítani. A hangver­senyt csinos tánczmulatság követte, ez legtöbbet ért mindennél. Színházi levelek. A német émelygős ro­­manti­cismussal egyszer is, máskor is sokat rsi­­náltam kénytelenségből kedélyemet, de úgy rég az ideje meg nem viselt, mint a „Molnár és gyer­meke“ előadásán. Nem tudom él­e még Raupach Ernészt, e darab szerzője, de ha történetesen meg­halt volna, még koporsójában sem bocsátom meg neki, hogy ilyen darabbal leintegeti a nép szívébe azt a babonát, mely úgy is elég gazdagon tes Tem, s csak győzzük onnét irtogatni. Jövőre kér­jük a színházi titkár urat, használja fel minden befolyását, a törölje ki végképen e színpadi kon­kolyokat. Jó szolgálatot tesz vele a közművelődés­nek,­ a színház pedig nem fogja kárát vallani. Hiába fogom én a gyermekeimnek a józan okosság minden fegyvereivel bizonyítgatni, hogy kisértet nincsen, hiába fogom dajkája fejé­ből is kifüstölni ezt e prücsköt, — ha története­sen egy olyan darabba engedettem őket, melyben rettenetes mohósággal demonstrálja Rappach uram, hogy de bizony vannak kísérletek, ott lehet őket látni karácson éjjelén a templom udvarán, a­mint mennek a kriptába, s a­kinek közöttük megjele­nik a képmássa, az menthetetlenül meghal a kö­vetkező évben. És ez eszme végre is van hajtva a darab meséjében hűségesen! Azt hiszi a Tekintetes Titkár úr, hogy volt a karzaton csak 20 olyan néző is, ki elég isme­rettel bírt nem adni hitelt e szemfényvesz­­tésnek? Dehogy volt, dehogy volt! Valamennyi szagáló, szakácsné, dajka, mesterlegény (tisztelet a kivételeknek) és gyermek akár megesküszik e darab látása után a hazajáró lelkekre! Ez ered­mény nem lehet óhajtása egy nemzeti intézetnek soha. A­mi magát az előadást illeti Takács Rein­­boldot, ezt a rosz és sivár lelkű malitiosus és sze­­kant molnárt ügyesen, s találó színekkel festette. Jó életképet adott erőteljes vonásokkal és nem tú­lozva. Reinhold Mária ez­úttal Mátray Laura asszonyt adta. Egyéb megjegyzésre méltót ez­úttal nem találtunk. Kassai a sírásót feltűnő jó siker­rel, 8 avval a csendes nyugalommal adta, a­mi ez alaknak legkiegészítőbb kerete lehet. Prielle Pétert, a Konrád szerepe olyan hangulatba ejtette már a vége felé, hogy uborkát lehetett volna sa­vanyítani vele! Konrád erőtelen sentimentális alak, nem csodálom, ha belefárad a színész jóakarata. 1­ 13 □ A kolozsvári egyetem felállítására vonatkozólag a „K. K.“-ben dr. Sz. Pestről felvi­lágosításokat ad. A látszólagos késedelem oka sze­rinte csupán az, hogy egy, a czélnak minden te­kintetben megfelelő egyetem felállítása sok előmun­kálatot, előkészületet kíván, melyek rendes időt vesznek igénybe. A közoktatási miniszter azonban kiváló előszeretettel foglalkozik e tárgygyal, s hiva­talnokainak jó része hasonlókép ezzel van elfoglal­va. Az erre vonatkozó törvényjavaslat már készen is van s közelebbről a képviselőház elébe kerül, valamint az a javaslat is, hogy a felállításra s szer­vezésre megki­,ántató tetemes költség hogyan fe­deztessék, a­nélkül hogy az 1870-ik költségvetés jelentékeny változást szenvedne. Szerinte teljesség­gel nem ok az aggodalomra az, hogy az erdélyi országos múzeum az egyid­emtől elválasztva, 10,000 rt. otatioval szerepel a beadott költségvetésben, mert ezen összeget is a pénzügyi bizottság épen kérni “,,Vélte meg szavazandónak, hogy leg­közelebbről föláll,itat,k az egyetem 8 akkor ezen összeg is annak szükségleteire fog t„ha8ZDáttatni 8 az egyetem donatiojába befoglaltatni. Megerősíti ezen megnyugtató felvilágosítást az is, hogy tava­­szón a közoktatási miniszter Kolozsvárra is fontos) kilátásba van helyezve. Az erdélyi muzeum egylet 1870 ik rendes közgyűlését 1870. év február 14 és 15-ik nap­jain fogja megtartani, a t. ez. egylettagok szíves­kedjenek e fontos gyűlésre minél számosabban megjelenni. Kolozsvárit, deczember 30 án 1869. Az igazgató-választmány. □ Az Erdélyben, Szamosujvárt felál­litandó örmény püspökség eszméje a külföldön élő örményeknél is meleg pártfogásra talált. Mint egy bukaresti tudósításban olvassuk, Moldva- és Oláhországnak nagy számú örmény lakosai gyűj­tést indítottak meg az Erdélyben felállítandó ör­mény püspökség javára, melyhez ők a Dunafeje­­dellemségekben levő hitközségeiket csatolni akar­ják. A gyűjtés eddig eredménye már több ezer aranyra megy föl. Szolgáljon e példa buzdítá­sai örmény ajkú hazánkfiainak, kik az ügy ér­dekében eddig vajmi kevés munkásságot és áldo­zatkészséget fejtettek ki. □ A marosvássárhelyi kir. ítélő táb­lához fogalmazónak: Kain Hugó, ugyanottani segéd­fogalmazó; segédfogalmazónak : Varga György, ugyan­ottani joggyakornok; végre joggyakornoknak Csiki Gyula eddig ugyanottani díjtalan joggyakornok nevez­tetett ki. — Schulcz Ferencz ismert jeles műépíté­szünk, a vajda-hunyadi műremek avatott restauráto­ra, közelebbről Erdélyben építészet­történeti czélból körutat tévén, nemcsak hogy a gyula­fehérvári ro­mán és a szász-sebesi góth-kori főegyházon neveze­tes műszaki observatiókat tőn, — de a Küküllővölgy egyik szerény falusi templomában Gógán-Váral­­j­á­n, mondhatni: Európára szóló műtörténeti fölfede­zésre jutott; t. i. az e templom mennyezetét borító, 48 négyszög-táblázatra osztott festményt, a góth­­korszak virágából, a XV-dik századból való festé­szeti remeknek ismerte föl mely — a műveit világ­tól meszsze, félreesvén — eddig szakértők által soha­sem vizsgáltatott E 48 képlet többnyire bibliai ala­kokat ábrázol, de ott vannak az Anjou-, Hunyady-, Bethlen- és Bánffy-czimerek is. Schulcz lépéseket tett e ritka műrégiség valamennyi képletének hű lemásolása s ismertetése ügyében. □ Az erdélyi kereskedelmi bank M. Vásárhelyt! jan. 20-kan fogja nyilvános működését megindítani, és pedig egyelőre a leszámítolási, köl­csönadási és adás-vevési üzlet­ágakban. Hivatalos helyisége egyelőre a szentmiklós utcai Teleki könyv­tár épületében lesz, jövőre azonban, úgy halljuk, a piaczi Teleki-D.-féle házba teszi át lakását, mi az üzleti forgalom előnyére fog bizonyára válni. □ A háromszéki tankerület iskolataná­csa második gyűlését dec. 15-én tartotta rendes el­nöklet alatt Sz.­Györgyön. A tanács tagjai elég számmal voltak jelen, de nem azzal az élénk s igazi életrevalóságra mutató érdekeltséggel, mint az első gyűlésen. Indítvány létetett, mely szerint a tanács mondja ki, hogy ideiglenes intézkedések, toldozások, próbálgatások helyett, ragaszkodjanak szigorúan a törvényhez: a­hol van arra módjuk a felekezetek­nek, ott minden közbejárásukat használják fel arra, hogy a törvény kivonatainak megfelelőleg egészen jó iskola legyen haladék nélkül; de a­hol mód nincs, s így nincs kilátás arra, hogy közelebbről jó iskolája legyen a felekezetnek, ott ne próbálgassanak, hanem maguk mondják ki, hogy az ily helyen idővesztege­tés nélkül községi iskolát kell állítani. Az indítvány elesett, így járt egy másik szintén helyes indít­vány is, mely szerint a kerületben néhány helyen tanszer­raktárt kellene állítani. A tanfelügyelő elnök a tanács elébe adta, hogy 18869 tanköteles gyermek közül csak nyolczezer jár iskolába, annyi gyermek számára csak 143 iskola s 163 tanító van. Elég kiáltólag hívnak fel ezek a számok arra, hogy az időt ne vesztegessék, s határozott erős akarattal munkálkod­jam. V­olt a gyűlésnek jó határozata is, pl. az, hogy a bizottmány keressék meg arra, hogy a községeknél eszközöljön pénzt, melyből a legszükségesebb tanszere­ket be lehessen szerezni; ilyen az is, hogy a bizott­mány­­megyei bizottmány) rendelje el mindenütt a pásztorolást, hogy e miatt a gyermekek ne marad­janak ki az iskolából. Sajnálattal tapasztalta a napokban a fővá­rosi közönség, hogy a Kisfaludy társaság e szépirodalmi czélú társulat kebelében is mindinkább kitör a politikai küzdelem, mely nemes feladatának megoldásában csak hátrányára lehet. Szép számú tagok és hallgatók előtt Szász Károly olvasá fel öcscsének Bélának a Sz. Hírlap szerkesztőjének székfoglalóját, melyet „A szabadelvűek“ czímmel satyrának nevezett szer­zője, valósággal azonban nem egyéb egy rimes ver­sekbe foglalt félhivatalos szagu polémiái irányezikk­­nél, mely busásan meg van rakva az unalmasságig elcsépelt jobboldali sophismák és kisszerű támadá­­sokkal. — Szives kérelem. Történelmi dolgoza­­taimat, több helyt megbővitve, és újakkal szapo­rítva, melyek eddig sehol sem jelentek meg, de végeztem. Tisztelettel kérem azért is tartóimat méltóztassanak az előfizetési dijakat jövő 1870 év január 10 ig helybeli nyomdász Imreh Sándor­hoz beküldeni, hogy a nyomtatandó példányok iránt intézkedhessünk. Maros-Vásárhelytt, 1869. decz. 18. Koós Ferencz, ref. lelkész.­­­sz. h. A maros­vásárhelyi izraelita haladó község imaházában m. hó 2- án gyász-is­teni tisztelet tartatott, az épen egy évvel ezelőtt szörnyű­ halált halt Baruch Gyula emlékéért Az imaház zsúfolásig telve volt, a rendes reggeli imát követte a község derék hitszónoka dr. Marcus Sámuel ur­velős emlékszónoklata, melyben meleg és megható szavakkal fejtegeté e gyászinnep je­lentőségét a családra nézve, mely az elhunytban legszebb díszét, valamint a zsenge haladó község­re nézve, mely benne fötényezőjét vesztette el. Ez emléknapot a megszomorodott apa, Baruch Jeremiás úr, azon lelkes tettel örökíté meg, hogy a helyi izraelita haladó község javára 400 forin­tot adományozott egy, a boldogult fia nevét hor­dozandó, jótékony alapítványra. □ A­­ szebeni zeneegylet két bált szándékozik rendezni a jövő farsangi idény alatt. Az első jan. 15 én fog megtartatni. Hogy a „ró­mai császár“ hoz czímzett vendéglő szűk tánc­he­­lyisége túlságosan meg ne teljék, csak négyszáz meghívó­jegy fog e bálokra szétoszlatni. Nyilatkozat. Alálírtak kijelentik, hogy Réz Mihály szolgabiró és Kócsi Sándor megyei mérnök között fenn forgott ügy — előttünk a be­csület szabályai szerint — teljesen elintéztetett és befejeztetett. D.­Szt. Márton, deczember 20. 1869. Miklós István, Derzsi János. Segesvárit múlt hó elején népszerű tu­dományos felolvasások tartottak a hallgatóság nagy érdekeltsége mellett, jótékony czélra. Értekeztek Höchsmann, dátosi ee. lelkész, a kainéz fölkelés­ről; Orendi F. mérnök és tanár, a csillagos égről; Beckert K. gyógyszerész, a chemia köréből; Al­bert N. tanár, az Asthetica tárgyairól; Baltes úr az absolutismus, constitutionalismus és respublicá­­ról. A nyilvános fölolvasások, melyek csak nálunk újdonság, mert külföldön ugyszólván minden kis városka élvezi azok előnyeit, vajha minél nagyobb elterjedést nyernének, mert a küzmivelődés egyik hatalmas emeltyűjéül szolgálnak. □ A m.-vásárhelyi társalgó - egylet múlt vasárnap rendkívüli közgyűlést tartott, mely­ben a tanácskozás tárgyát az eddigi alapszabályok­ban teendő netaláni változtatások iránti indítványok képezék A gyűlés néhány igen helyes határoza­tott hozott, h igy p. o. a tagok fölvételi módjára nézt, mely szerint ezután a tagok nem golyózás, hanem három választmányi tag ajánlata folytán vétetnek föl. A tagsági dij is — az eddigi 8 frt. helyett — 10 frtban állapított meg. (Necrolog.) Czetz Emánuel és neje Papp Mária maga, úgy mint testvérei: Czetz István és neje Simai Margit; Czetz Mária özvegy Moldován Gergelyné; Czetz Anna Hátskui Kristófné; Cetz yau/­.Oauna Novák ;Giergul­­ue t'a Jiluua , L.j­.Ilibú édes testvérei; néhai Miron Antal neje Simai Theré­­zia ; Miron Mihály és neje; Merza Kristófné született Miron Katalin; Miron Gergely és neje ; ifj. Bárány Emánuelné született Miron Margit; úgy­szintén férje testvére, hajadom idősb Czetz Anna; néhai Czetz Therézia, Szongor Mártán gyermekei; valamint szá­mos rokonai nevében szomorodott szívvel jelenti édes­anyjuk illetőleg nagyanyjuk Miron Máriának élete 80-ik özvegységének 19-ik évében, a haldoklók szent­ségeinek ájtatos fölvétele után vég­elgyengülés követ­keztében folyó hó 23 kán délutáni 1 órakor történt gyászos kimultát. Béke poraira­ Szamosujvártt, deczember 24-kén 1869. (Necrolog.) A kolozsvári királyi jogakadé­mia ifjúságának gyásza van­ Kovács János zalatnai születésű másod­éves jogászban. A kétel­­metlen halál e hó 30-án reggel, élte 23 ik évében, alig néhány napi szenvedés után, elszok­ta őt. A lánglelkű ifjú pályáját bevégezte, mielőtt megküzd­hette volna, elesett az első csatározásban, mielőtt komoly küzdésben megmutathatta volna bátorsá­gát és erejét, magával vitte a sírba mind azokat a szép és nagy reményeket a melyekre szive­s elméje jogosított, mind azok a hó­vágyok és tö­rekvéseket, a melyek hazája és nemzete iránt csi­­csíráztak és gondosan ápolva növekedtek fogékony keblében, nem adatott meg neki, hogy szive óhaj­tása szerint küzdhessen mindenért a mi szép, jó és nemes. Ki ne fájlalná a virág elhulltát, a­mely tavasz kezdetén esik áldozata­ a zordon viharnak ? Nyugodj! Piheoj! Szent béke le­gjen siri honod felett, leld meg egy jobb létben kielégítését eré­nyért buzgó tiszta lelkednek, melyet e földi rövid lét meg nem adott, emléked pedig buzdítsa gyá­szoló barátidat azon út követésére, melyen néked tovább haladni és czélt érni a Mindenható bölcs végzete meg nem engedte. Földi részei jövő 1870 év január 1­én d. u. 3 órakor a Károlica orsz. kórodéból örök nyugalomra a köztemetőbe kísér­tetnek. Béke poraira 1 . K. Vásárhelyi Szász Dániel honvéd­­százados fizetése első havi illetékét 69 Irt, a k.­­vásárhelyi ev. ref. leányiskolának adományozta. 4 . A „M. P.“ távirata a bácsi börzéről. D­e­c­e­m­b. 30. 5%­ Metaliques 60.15. — Május és októberi kamatos 5% metalliqaes 70.70. — 5°/, nemzeti kölcsön 71.—. — 1860-diki államkölcsön 99.25. — Bankrészvény 742. — Hitelrészvény 266.75. — London 123.40. — Ezüst 121.—. __ Cs. k. arany 5.825/10.—F­öldtehermentesitési kötvények: magyar 79.25. — Fiumei 77.80.— Erdélyi 75.80. — Horvát 83.50. T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS. u .­11111*1% *) I. Felszólítom a Kolozsvár és Fejérvár közti vasúton működ­ő angol társaság Gerenden lakó fő­mérnök­e t. ez. Valter urat a következőkben: a) Van-t tudomásával a főmérnök úrnak, hogy a Patában levő szállásból (hol szinte félévet lak­tak a patai vonalon működő mérnökök) azért szál­­lítódtak ki, mivel Sím előre, félévre, 50 frt o. é. lakbért kifizetni és a hátralevő lakbérért körleve­­let adni a társaság nem akart. b) v­an e tudomásával a főmérnök úrnak, hogy tolmács Puskás úr, ki a főmérnök úr bízott meg a házat kibérelni egy évre, azért, mert 3 nappal későbben takarítódtak ki a szobák, naponta 20 frt követelése volt Puskás tolmics urnak, czél­­ja volt a tolmács urnak a házbért ils feltudni, ré­szére gondolom, mert a társaság ily sennyes tet­tet nem kívánt elkövetni. c) Van-e tudomása a főmérnök úrnak arra,­ hogy minekutánna a hatóság által, panaszon vetkeztében, a társaság megkeresendő volt a ntb. fizetés és erőszakos lakásért; tudomására jutván a társaságnak, megkeresésén kívül a hatóságnak, egy­szerre csak 3 nap múlva a házból kiköltöztek, mit úgy is ingyen bírni kívánt a társaság, legalább a kezelők ezt tanúsították és nem is fizettek lak­bért. d) Végül van e tudomásával a főmérnök úr­nak, hogy mégis a társaság illetlennek tartván va­laki házában félévig lakni legyen, Luczai Albert úrnak a fizetetlen maradott 50 frt lakbért átadta nékem kézbesítni, de mit nékem Luczai e mai na­pig se kézbesített, pedig tudomásul adtam hirlapi­­lag, hogy ha 8 napok alatt nem kézbesíti a tár­saság által neki átadott 50 frtot, sikkasztónak nyil­vánítom ; ezen felszólításomra is a pénzt Luczai úr, a Kolozson lakó mérnökök élelmezője, át nem adta, inkább megbélyegezett kíván maradni. Úgy gondolom, hogy a társaságnak tudandó jel, hogy ha oly egyéneket veszen fel, kik a tár­saság jó hírét kisebbíteni kívánják. Tudomására esvén a főmérnök úrnak, mint a ki a társaságtól meg van bízva a főfelügyelettel, ilyet hogy tart meg a társaságnak, ki ily csekély összegért is el tud tántorodni, a pénzkézbesítés he­lyett ; a másik pedig 3 napért 60 frt követeléssel áll elő, s ezek mind a társaság részére tán, s ha ilyen egyének nem felelősek a társaságnak ilyen tényekért, de ám felelős a társaságtól megbízott főnök az egyénekért, kiket felveszek, a rájuk bí­zott tények mi módom­ véghezvitelével s a pénz­­kézbesitéssel — Pata, decz. 13. 1969. Seres István, mérnök. i. A „M. P.“ 146. száma nyilt terében Luczai Albert úr mozsdani kiván a „M. P.“ 143. számá­ban tett felszólításomra, pedig csókából fehér ga­lamb soha sem lesz, de a mellett még alacsony hazugságra vetemedik. Hogy Bartha Domokos ur házánál A. J., D. D. és N. N. jelenlétében engem megkínált vol­na a házbérrel, alacsony hazugság, s hogy azt fe­leltem volna, hogy az angol társaság pénzére nincs szükségem, nem is tehettem, mert én csak saját pénzemet, mint házbért, követeltem, nem a társa­ság pénzét; ez hamis rágalom és hazugság. Eltagadja, hogy az 50 frt nincs nála depo­nálva, holott ő valja be a nyílt térben, hogy uta­sítva volt a hátbér megfizetésre engem felszólítni, de én el nem fogadtam. Hogy saját házamban Luczai úr azon estve, mikor más reggel felrakodott, Luczai úr nejével feljöttek hozzám, akkor egy 100 as bankót adott át, hogy ebből 50 frtot adjak vissza; de én visz­­szaadni nem tudtam, azt ígérte, hogy reggel a fa­luban felváltatja és átadja, ez Bartha D. ur jelen­létében történt, saját lakásomnál. Ifj. t. Markovics úr el is váltotta volna 2­50 essel, ki erről bizonyitni is fog; de Luczai úr egyesekkel kívánta elváltatni, pedig nekem épen 50 frtot kellett hátbérbe fizetni. Becsületére fogadta Luczai, hogy nem tud­ván a 100 frtost felváltani, el fogja küldeni; a­helyett, hogy becsületszavának megfelelt volna, most utasít az illető helyre; de korántsem azon helyre, hol Luczai megtanult sikkasztani, s becsü­letszavának nem állani. — Pata, decz. 22. 1869. Seres István, kérnök. Valódi cuba kávéi!­ Bécsi font ára 1 forint oszt. értékű. Valódi finom cuba kávéval, mely fölülmúl­­ó­ságával és szaporaságábal minden másféle kávé­kat, jót állás mellett szolgálok, a. nt é. közön­ségnek. Vidéki megrendeléseket szívesen fogadok pontosan s gyorsan eligazítok. K­á­l­­v­á­r­y Gyula. — Sóssállitás. Mint hogy a közelebb jövő tavasszal, a Maros follyamán hajóimat Marospor­­tusra és Szegedre eszközlendő m. k. kincstári «a SSSSLW .ev.résZÜlete,im­plár fo,y°ak ; ezennel tisztelettel felszólítom mindazokat kik vagy mint osztályvezetők, vagy mint kisérök ezen üzlet mel­lett hivatalt vállalni kívánnak, szíveskedjenek er­££? wT8 !Íkí'li* eddigi foG,alattságok meg­felelő képességekről tanuskodó bizonyítványokkal e látott ajánlatokat 7870 ik éve január 20 kéig ide ?na|r„iUji r* kÖZp0Dti irodám­ho* bérmentes/ bé­káid«.. Marosujvár 1869 december 14 én Grlinn I 1» ) ^ roT4t “I*4! me gjeleoÜ csikkért a 9*erkM»tö«ég «emuli lelelöséget nem vállal * gf#rkm Januar 2

Next