Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-07-01 / 76. szám
feltételek: . . . IS frt — kr. Bvr« • ’ a _ ................................., " KigzedívT« . • • , " _ * Hw önként................. * * Magjelenik hetankint herometer: V,iin«P|8merdikné» Pénteken. Szerkesztőség és kiadó hivatal : Monostor utc*a L. Bányai ház alatt. MAGYAR POLITIKAI LAP: 76-ik szára negyedik évfolyam. Kolozsvári, péntek julius I 1870 Hirdetési dijak: hapaboott sor ára 6 kr minden hirdetéstől 30 kr. ngyobb hirdetéseknél külön kedvenménst is nyújt a kiadó-hivatal. fiók kiadó-hivatalok: 1986"n: Krémé, Sámuel. Snysdsn: Vokil János. Siamosgyvártt: Csauss testvérek. M vili b J- *« L. M.-Vásárhelytt: Wittichja«,ennél. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30 Legújabb távirati tudósitások. Pest, junius 30. Lord Clarendon Londonban meghalt. — Izabella a spanyol az intézett proclamatioban tudatja, hogy a ronról Alfons herczeg javára lemondott. — Az országgyűlésnek az egyetemi törvényjavaslat tárgyalására választott bizottsága üléseit őszig felfüggesztvén, addig a kolozsvári egyetem kérdése sem jön szóba. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéról Junius 30. 5% Metaliqnes 100 frt. 60.10. — 5% nemzeti kölcsön 68.90. - 1860 diki államkölcsön 95.80. — Bankrészvény 728.— Hitelrészvény 264.80. — London 119.90. — Ezüst 117.75. — Cs. k. arany 6.73s/io — Napoleondor 20 fraDC 9.58. — Föld tehermentesitési kötvények: Magyar 80.—. — Temesi 79.—. — Erdélyi 78.— Horvát 83.—. Egy égető kérdés bányászatunk érdekében. Abrudbánya, jo. 23. 1870. Alkotmányos és valódi képviseleti rend-szerrel biró országban, Tocqueville szerint: a magános cselekvés szabadsága után legtermészetesebb az emberre nézve azon szabadság, minél fogva erejét hozzá hasonlókéval egyesítheti, s közösen munkálkodhatik. E közösen munkálkodás volt azon egyszerű eszköz, mely által a legnagyobb czélok érettek el, ezek voltak a szellemi kifejlődés legnagyobb előmozdítói, ezek által oly eszmék is életbe léptek, melyek más után soha sem lettek volna valósíthatók. Az ember — mint természeténél fogva társaságos állat — ösztönszerűleg törekszik egyesületek alakítására, mert az egyesület egy csomóba köti az elágazó elmék törekvéseit, s egy kijelölt czélra vezeti, és mert egy nagyobb gyülekezet által képviselt vélemény tisztább és szabatosabb alakot öltvén magára, kétségtelen döntő befolyást gyakorol a kitűzött czél elérésére. • Az angolok III. György uralkodása óta törvényesen gyakorolják az egyesületi szabadságot,s az amerikai egyesült államokban e joggal élés átment a szokásokba és erkölcsökbe, élannyira, hogy közmondássá vált, miszerint: ha három amerikai összejön, már egyesül és a három közül egyiket elnöknek választják. Magyarországon az első iparegyesület csirája, Almási Balogh Pálnak a „Pesti Hírlap“ 1841. évi 2-ik számában egy „hasznos ismereteket terjesztő társasága iránt közlött felszólításában rejlett, mely annyi részvétre talált, hogy rövid időn megalakult. Azóta mennyi jótékony és a szellemi kifejlődés érdekében nagy buzgalmat kifejtő egyesület alakult és ma is naponkint alakul az ipar minden ágában. Csak a bányaipar előmozdílásít és a bányaművelés észszerűbb kezelését illetőleg nem történt semmi; nevezetesen a bányavidék e tekintetben egészen hátramaradt, melynek következtében közérdekeink elhanyagolva, a bányaipar hanyatlásnak indulva, csaknem tönkre van téve. Van a bá- nyamegyének három — a szellemi műveltségre jótékonyan ható — casinoja, van egy sereg kisebb nagyobb bányatársulata, de ezeknek más a hivatásuk; lenne ugyan legalább névleg egy — úgy látszik, csak hivatalos kez- jdeményezés után működő — bányamegyei vá-lasztrány, melynek — mint illetékes testületnek — kötelessége lett volna sok esetben a fellépés, de ez csak tétlensége által teszen valamit. Il garde un more silence! Ha valahol szükséges volt az egy czélra törekvés, az egyesülés, úgy bizonyára az a bányaiparra nézve szükséges. Alakítsunk tehát e bányavidéken „bányászati egyesületet“, melynek czélja legyen Tocque- villé szerint nevezetesen: vezetni a vélemény nyékét, de nem erőltetni javalni a törvén j nyékét, de nem hozni; ennek lenne feladata a bányaipar állapot hiányainak kipuhatolása, s szülő okainak eltávolítása; eszmecsere, jó tanács s példák általi terjesztése a józanabb és okszerűbb bányászkodásnak; a bányaipar minden ágában a lehető javítások megtétele, mert már is az iparnak minden ága oly lendületet nyert a természeti tudományok és mitan haladása által, miszerint ama gépszerű eljárás, mely eddig nemzedékről-nemzedékre szállott, a bányászatnak haszonnal űzésére többé nem elegendő; legyen továbbá kötelessége a felsőbb helyről jövő több visszás és gyakran káros következményű intézkedések és rendszabályok életbeléptetését, felvilágosító kérelmezés által elhárítani, mert ha mindent csak hallgatással fogadunk, legyen az akármilyen káros, Qui nedit mot, content elvnél fogva, életbeléptetik; legyen ez egyesület tárgyára nézve midig békességes, eszközeire nézve törvényszerű, s legyen végre olyan, mint Amerikában, hol az egyesületek csupán beszélnek és kérelmeznek. Egy ily egyesület nekünk bányaiparosoknak oly életkérdés, mint a földmivelésnek a gazdasági egyesület, csak ez gondoskodhatnék— mint érdekelt fél — lelkiismeretesen a bányavidék közös gazdasági és üzletérdekeiről; ez a maga idejében teendő felvilágosító kérelmezése által sok viszszás intézkedésnek vehetné elejét. Csak egynéhány esetet vagyok bátor előszámlálni, melyekből kitűnjék, miszerint egy ily bányászati egyesület fellépése a maga idejében mennyi üdvös jót és sikerrel tehetett volna, mennyi kárt háríthatott volna el, s mennyi aggodalomtól mentett volna meg, oly esetekben, melyben sem a bányamegyei választmány, sem a bányakapitányság, sem rendőri tekintetben a közigazgatás nem tett semmit. Ilyen a többek között a tavak és zúzdák jelenlegi kivételes állapota, azok máig ,is függetlenek mindennemű hatóságtól. 1849 előtt az abrudbányai constitutio II. tit.l-se art. szerint: „sub onere responsabilitatis“ azok gondozása a bányamester kötelessége volt; de a kormány is elismerte a tavak és zúzdák nagy fontosságát akkor, midőn az abrudbányai Homo Regiust az 1770. év június 1-én kiadott utasítás 27-ik pontjában a tavak és zúzdák felügyeletével is megbízza; most sem a bányakapitányság, sem a közigazgatás nem gondol velük semmit. Ennek következménye az, hogy a komái és szelistyei tavak már csaknem használhatlanok, a verespataki tavak is elhagyatva és minden szakértelem nélkül kezeltetnek, melyviszszás kezdetnek ismét következménye volt a folyó év május 3., 9. és 10-én Verespatakon előfordult hajmeresztő esemény is, a midőn csak a gondviselés őrzött meg egy — a nagybani szerencsétlenségnél is nagyobb — szerencsétlenségtől, tekintve a szűk — mintegy 30 fok esésű — völgyet és az egy tömegbe gyűlt víz rohamát, ha t. i. a tógát elszakad. A tény ez: az úgynevezett szákmnai tó biztosító rugóját — túlságos gazdálkodási szempontból — a régi gát niveauján felül emelték; a sok esőzés következtében a viz oly hirtelen gyűlt meg, hogy a gáton átcsapott és azt bontani kezdette; az elöljáróság— dicséretére legyen mondva — biztonsági tekintetben megtett, mit hirtelen tehetett, t. i. a környék lakosságát házaikból kiköltöztette, a tó zugóját lemélyitette; azonban a tógát meg van rongálva, s a veszély ezutánra sincs elhárítva. De hát nem ez az eset van a hires nagy tóval is? ott is minden szakértői terv nélkül a tófenékről kihordott iszappal a tó gátját felemelték és utána a biztosító zugót, pedig átalánosan tudva van a szakértők mondása e tóról, t. i., hogy gátja „noli me tangere“ és mindezekről a kormány máig sincs értesítve sem bányászati, sem közbiztonsági tekintetben. Hát tett-e valaki lépést a bánya faárának leszállítása tárgyában ? Lónyai pénzügyministernek e kedvelt lapokban is közölt exszenvedélytelen is arra, hogy belássa az általa okozott pusztításokat, sőt gyakran, saját jobb belátásának daczára, azt a csalfaság, éles elme s komoly, önálló népjellem bizonyítékaként említi föl.“ Ti a gyanú és féltékenység e szellemét — mondja nekik az idegen — átviszitek a nyilvános élet minden cselekvényére. Midőn a méltóbbak törvényhozó testületeitektöl visszariasztatoak, egy osztálya a jelölteknek áll elő, mely minden cselekvéye által meggyalázza institutióitokat « a nép választását. Oly csapodátokká és ingadozókká tett titeket, hogy állhatatlanságtok példabszéddé vált, mert alig állitottatok magatoknak egy bálványt, azonnal lerántjátok s ezer darabra töritek; és pedig azért, mert minden jóltevötökös államhivatalnokban, mihelyt megjutalmazzátok őt, bizalmatlankodni kezdtek, mert meg van jutalmazva, g azonnal törekesztek kisütni azt, hogy I vagy ti elismerésiekben igen jóakarók voltatok, vagy az ö érdemei igen csekélyek valának. A ki közületek magas állásra jut, az elnöktől le az I utolsó Írnokig, azon perezzel keltezheti bukását, mert minden kinyomtatott hazugság, eredjen bár a legelismertebb gazember tollából, biztosan számíthat bizalmatlanságtokra, ha szintén összeütközésbe is jó egy egész élet jelleme — és jó hírével. -------Hiszitek-e, hogy mindez helyes, vagy pedig arra szolgál, hogy akár a kormányzó, akár pedig a kormányzottak jelleme megszilárduljon? — A felelet erre mindig ugyanaz: „Itt mindenki szabad. Mindenki magáért gondolkozik s mi nem egy könyen engedjük magnókat rászedetni. Ezért vagyunk oly bizalmatlanok.“ „Egy másik fő jellemvonás, — mondja tovább szerzőnk — a „ravasz“ • üzérkedés iránti hajlandóság, mely sok szédelgést, sok durva bit poséjában ez van; „megállapittatott az elv miszerint a bányaipar ezentúl ne az egész, hanem csak a fatermésnek általa fölhasználandó részére eső kezelési és adóköltségeket viselje, s a fa öléért azon kívül mérsékelt faárt fizessen; ellenben a fatermésnek általa igénybe nem vett része szabadon értékesíthető legyen, és mégis megfoghatatlan okok miatt a bánya faára évenkint hág. 1866-ban egy zúzda gerendely (Welte) ára 3 frt 96 kr volt, 1867-ben felhágott 7 frt 91 krra, jelenleg ennél is több; tehát a bányászat megfizeti drágán az egész fa árát, holott annak csak kis részét használja fel, a többi nagyobb része ott marad, és mint szolgalmi fa a volt jobbágyoknak kiadatik. De gondolt-e a bányamegyei választmány vagy akárki más azon fontos körülményre, hogy a kincstár és községek között az erdőkiszakítások tárgyában most folyó tárgyalások alkalmával fellépjen azon jogos igényükkel, miszerint a bányászat számára reservált erdők ezen egyezkedésekbe be ne foglaltassanak és az egyezkedési tárgyalásoknál érintetlenül hagyassanak; — vett-e tudomást róla, hogy a tisztán bányaerdőt az úgynevezett V u r s a t a topánfalvi erdőhivatal Szohodol községének oda ajánlotta? Továbbá: a mult évben a m. kir. pénzügyminiszter elrendelte, hogy a nyers arany — minden levonás nélkül — teljes értékben váltassák be; a gyulafehérvári pénzverde ezt meg is tette, de az abrudbányai aranyváltó hivatal február 1-től october végéig, t. i. míg a hibás rendelkezés okozta félreértés kiderült 3/1%-ok levonással tette. Ismét a m. kir. pénzügyminiszter azon örömmel fogadott intézkedést is megtette, hogy újévtől az aranyváltó hivataloknál — kívánságra — az arany és ezüst pénzt teljes agróval lehessen bankjegyekre felváltani; de ezen rendelkezés is oly hibásan kell, mint az elübbeni, s következménye az, hogy az abrudbányai aranyváltó hivatal jelenleg is 6 krajczárral vált olcsóbban minden darab arany pénzt, mint a gyulafehérvári pénzverde. Azt hiszem e pár példa elégséges bebizonyítására annak, hogy a maga idejében tett helyes és czélszerű intézkedés és kérelmezés sok aggodalomtól és kártól mentette volna meg e bányavidéket, s elég bebizonyítására annak is, hogy egy oly közegre van szükség, mely ezeknek teljesítésére képes legyen. Egy bányászati egyesülettől függ bányaiparunk egész jövendője, ezt nekünk kell kezdeményezni és létrehozni; ha egy ily egyesület kérelmez valamit, azt a kormány meg nem tagadhatja, sőt ha életrevalóságot tud felmutatni, ■WW—fi—— A humor költőkirálya, Jr. Paine a franczia essayista, ki Dickens bírálói közül nézetünk szerint legmélyebben hatott be a költő szellemvilágába, a következő tételekbe foglalja össze szerzőnk összes regényeinek morális tendentiáit: „legyetek jók és szeressétek egymást; csak a szív fölmelegüléseiben van a valódi boldogság; bízzátok a tudósokra a tudományt, a nemesekre a büszkeséget, a gazdagokra a fényűzést; legyetek könyörületesek az alázatos nyomor iránt. A legcsekélyebb s legmegvetettebb lény is érhet annyit, mint ezer hatalmas és büszke ember. — — Higgjétek el, hogy nincs szebb emberi tulajdonság, mint az emberszeretet, szánalom és bocsánat, nincs szebb a világon, mint a bizalom, a gyöngédség és a könnyek. Élni, tenni, hatalmassá, tudóssá, kitűnővé tenni, kevés hasznossá lenni, nem elég, csak az élt, csak azt mondhatjuk embernek, ki valaha sírt, megemlékezvén egy adott vagy elfogadott jótéteményről.“ E „resumé“ alkalmazható Dickensnek nem csak regényeire, de talán még sokkal nagyobb mértékben azon utazási munkájára, melyben „American Notes for general circulation“ czim alatt az egyesült államokban töltött félév tapasztalatait írja le. Elindulása előtt (1842. jan. 3) néhány nappal igy nyilatkozott egyik barátján**: n'fele előítéletekkel az amerikaiak iránt utazom keresztül az óceánon; hiszem, hogy a közvetítő szemlélet nézeteimben meg fog erősíteni , hite nem egészen teljesült be. Dickens soha egészségesebb érzékkel birt, s idézett szavai a.ezáradokkal tlf°gulatlanabb volt, hogysem — mint egy idő óta oly sokan teszik — az amerikai«i»sintókat Waku szeretettel idealizálta vagy a föld minden államára nézve egyaránt érvényes „modell“ t alkotott volna. Azon rajongásszerű kitüntetés, melylyel őt a yankee-k fogadták, a tiszteletére Új-Yorkban rendezett óriási tánczvigalom, bankettek, az amerikai lapoknak elragadtatástól áradozó nyilatkozatai stb. a legkevésbbé nem akadályozták őt, a kedély költőjét, az amerikai viszonyok és emberek kedélytelenségének csipős kárhoztatásában; nem bírták elhallgatására azon utálat forma érzet nyilatkozatainak, melyet az emberből géppé aljasodó amerikai látása benne felkeltett, nem voltak képesek megakadályozni azt, hogy az akkor még teljes világában fennállott rabszolgaságot előadásának egész erejével meg ne bélyegezze, s a rabszolgaság ellenségeinek nyújtott hathatós támogatása által magának a történelem lapjain maradandó emléket ne biztosítson. Az első lapon, munkájának rövid ajánlatában már eloszlatá szerző azoknak reményeit, kik az előzmények után nem vártak egyebet Dickenstől az északamerikai társadalmi élet egyoldalú dicsőítésénél. „Én úgymond — e könyvet amerikai barátaimnak ajánlom, kik a fogadtatás után, melyre mindenha büszkeséggel és hálával fogok viszszaemlékezni, ítéletemnek teljes szabadságot engedtek, s a kik, szeretvén hazájukat, el tudják viselni az igazságot, ha az jóakarattal és sértés nélkül közöltetik velük.“ Nem kevésbbé érdekesek a munka végéhez csatolt zárészrevételek, melyeknél jellemzőbbet szerző gondolkozásmódját illetőleg alig lehetne találni.“ Sok hely van e könyvben — így i Dickens — melyeknél csak nehezen tudtam ellenállani a kisértésnek, hogy olvasóimat következtetésimmel ne terheljem. De én czélszerűbbnek tartom az egyszerű tényeket eléjök terjeszteni s az ítélést reájok bízni.-------Az amerikai népjellemnek egyik nagy hibája s számtalan bajnak kútfeje: a bizalmatlanságnak általánosan uralkodó szelleme. S az amerikai még képes evvel dicsekedni, ha elég *) Az angol „amartt“ síé értelme körülbelül igy adható magyarul haiaa. szegést kiszépit; sok gazembernek hatalmat ad arra, hogy fejét magasabban hordozza, mint egy becsületes ember, habár akasztófát érdemelve, — de e ravaszság megtermelte gyümölcseit, mert néhány év alatt a közhitelnek többet ártott, mint amennyire a legegyügyübb legmeggondolatlanabb becsületesség képes lett volna. Bátor vagyonbukottak s szerencsés csalók nem ítéltetnek meg azon aranyszabály szerint, hogy „ne tedd másnak azt, amit magadnak nem akarsz.“ a kérdés csak az, ha vajon elég ravaszok voltak-e? — E jellemvonások az idegen figyelmét egy pillanatig sem kerülhetik el. Azonban a gonosz elemnek még mélyebb és elágazottabbak gyökerei vannak az amerikai sajtóban. Építhetnek mindenütt iskolákat, nevelhetnek húszezerenkint növendékeket és tanítókat, lehetnek az egyházak terve, terjeszthető ki a mértékletesség uralmát, s gyarapodhatik óriási léptekkel az ismereteknek minden alakja: amíg az amerikai hírlapsajtó jelen romlott állapotában marad, erkölcsi haladás nem remélhető, évről évre mélyebben sülyed a közvélemény, veszt tekintélyéből a congressus és tanács s meggyaláztatik a függetlenségi harát nagy nagy hőseinek emléke elfajult gyermekeinek szelmei által.----------------„Az amerikaiakra nézve bizonyára jobb volna, ha az anyagit kevésbbé, s az eszményit inkább szeretnék, ha a szív vidámsága buzdításra, s a szép — ha nem is hajt közvetlen hasznot — több ápolásra találna. „Nincs okom remélem — ezek a zárészrevételek végszavai, — hogy könlyen az amerikai sajtó részéről kedvező fogadtatásban részesül.-------De nekem elég az öntudat, hogy e lapok tartalma az óceán túlpartján nem ragadja el egyetlen barátomat sem, aki e névre valóban érdemes.“-----------így ítélt Dickens az északamerikai viszonyokról. S bárha azóta ott is sok minden jobbra fordult, bárha a rabszolgaság eltörlése az egyesült