Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)
1870-12-08 / 157. szám
VS) értik évfolyam. 157-ik síiim Előfizetési feltételek: . 16 frt — kr. & *................................ ’ 60 ’ SAT Megjelenik minden nap. innepi napokat kivivé. s erkesztőség és kiadó hivatal, k,ul ostorntea a L. Bányai h&a alatt^ :a&yar POLITIKAI NAPILAP. Kolozsvárit, Csütörtök december 8 1870 Hirdetési dijak-Ötször hasobozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. frók-kiadó-hivatalok • Tordin: Retezár és Harmathnál. ticénen: Krémet tíkmnel. ínyedlen: Vokil János. Kampenyv&rtt: Csanes testvérek. Kolossvértt: Stein J. és Demjén L. M.Vésérhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, DECEMBER 7. Szemle. Kolozsvár, december 7. — Derűre born. A franczia maonoeuvre kedvező sikerei után teljes leveretésük következett, mely nem teheti kétségessé a bábom szomorú végkimenetelét. E gonosz eseményekre már a december 4 -i foarsi hivatalos sürgöny előkészített. Maga bevallja, hogy a múlt pénteken és szombaton a poroszok élénk ellenállása a loirei hadsereg előnyomulási mozdulatait meghiusítá. Azon sejtelemnek ad kifejezést, hogy a poroszok Pithiviers, Artenay és Orgueres közt nagy haderővel foglaltak állást. Több eredménytelen csatározásról szól, melyek egyikében Lonis tábornok megsebesült s elfogatott. S végzi e nem nagy önbizalomra mutató vallomással: „A loirei hadseregnek ezúttal erős hadállásaiba kelle Orleans előtt vonulnia és előnyomulását abbahagyta. Feladata igen meg van nehezítve, mind a mellett degagirozza Ducrot tábornok hadseregét, a mennyiben a poroszok nagy hadát Orleansnál kötve tartja. Amit e sürgöny sejtetett, annak bekövetkezéséről tesz bizonyságot a toursi tudósítások elnémulása és a decz. iki keltű, versaillesi két távirat, melyek Ducrot és Paladine tábornokok operatiójának teljes meghiúsultáról tanúskodnak. Két napi csatázás után, melyben a második és a würtembergi hadtest vett részt, Manstein hadteste az orleansi pályaudvart és Saint Jean elővárost elfoglaló. Ezúttal 30 ágyú és 100 fogoly keríttetett a francziáktól kézre. Ugyancsak deczember 3-án Ducrot a Marne mellett elfoglalt positiójának tarthatlan voltáról meggyőződvén, a Brie mellett vert hidat elrombolta és visszavonult Párisba. Capitalul e e meghiúsult felszabadítási kisérlet után Páris, avagy még egy végső kísérletre szánja el magát, leginkább élelmezésének minőségétől függ, figyidőre bizonynyal nyugalomra lesz szükségük az elfáradt hapezia hadaknak. Ha az életem kifogy, mielőtt nyúlt erővel sikeres kirohanásra számíthatnának, akkor alighanem Paris capitulatiojának hírét hozza nemsokára a Biob posta. A keleti kérdés mindinkább közeledik a confercaionális megoldáshoz. A mai postával érkezett hírek szerint a conferentiai tárgyalásokra nézve Russel Odo és Bismarck egy, a többi hatalom elé terjesztendő programmban állapodnak meg. E programm alapgondolata a feltétel, hogy a conferencia minden előítélet nélkül üljön össze. E programmot Bismarck megvizsgálás végett Bécsbe küldi. met birodalmi gyűlés elé terjesztessék. Kérdeztetve az államfő választásáról, Delbrück miniszter a bajor király egy levelét olvasta fel, melyben az Vilmos királynak a császári méltóságot felajánlja. A Versailles-ban jelenlevő fejedelmek ebbe beleegyeztek s a többi fejedelmek és szabadvárosok beleegyezése hasonlókép várható. Berlin, decz. 5. (Hivatalos.) Versailles, dec. 4. Két napon át tartó csata után, melyben a második és a mecklenburgi hadtest Orléansnak St- Jean külvárosát s indóházai hatalmába ejtette. A többi hadtestek készen állanak a városnak holnap történendő bevételére. Zsákmányunk 30 ágyú 8 száznál többre menő fogoly. Veszteségünk mérsékelt, legtöbbet vesztett a Wrangel-dandár. Versailles, decz. 4. A párisi ellenség ma a Brie mellett készített hidakat szétrombolta s a Marneon túl visszavonult. Az Amiens melletti csatatér átvizsgálásánál még kilencz ellenséges ágyút s jelentékeny mennyiségű hadikészletet találtunk. London, dec 4. A „Morning Post“ kijelenti, hogy a szerződéses hatalmaknak meg kell egyezniük abban, hogy a konferencziában semminemű oly kérdést felhozni nem fognak, mely Törökország integritásának fentartását veszélyeztethetné. Konstantinápoly, decz. 4. Ignatieff tábornok minden kísérletei, a portával külön egyességet kötni, sikertelenek. A nagyvezér az aláíró hatalmak magatartásától nem tágít. Kor, ki midőn messze távolban levő magas czélt zve ki biztos útra talált: Istenhez emeli szemeit, mi 189 hozzá fordulva, nemzeti jövőnk ezen bizonyl útjára, a tiszt, tanerők fáradozásaira, a növendékek nő czéljaira áldásért esedezünk. _ E köztetszéssel fogadott beszéd után hangzó éljenek elhallgatván, Kovácsi Antal úr emelt szót, előadá az intézet örvendetes történetét, felolvasá a 16 bel és két külnövendék névsorát s végül néhány jó tanácsot adott a növelde ifjú tanoncznőinek. Végül Tessáki Ida igazgatónő az intézet csinos, takaros helyiségeit mutatá be a megjelent vendégeknek, kik ama kívánsággal váltak meg a lélekemelő ünnepély színhelyétől, vajha minél sikeres eredményt mutatna fel a közművelődés e díszes imolája, s minél több hazafias, magyart müveit nevelőnőt, közművelődésünk mindannyi buzgó apostolát adna a müveit s magyar tanítónőkben oly nagy hiányt szenvedő hazánknak! Táviratok a küllőidről. München, dac. 5. Leopold bg. tegnapelőtt a porosz királynak Versaillesban a bajor király egy levelet nyújtotta át, melyben az összes német nép nevében német császári czim elfogadására kéretik. Vilmos a császári czimet el fogja fogadni, de megtartja a porosz királyi czimet is. Az észak német szövetség tanács semmiféle változtatásokat sem fog tűrni a dél német államokkal kötött szerződéseken, az észak-német birodalmi tanács részéről. Bécs, decz. 5. Beast gróf ma Pestre utazik vissza. Az orosz válaszjegyzék általában békés benyomást tesz. London, dec. 4. A Versaillesban szerkesztett programmot, mely a conferentiai tárgyalásoknak volna alapul szolgálandó, itt elfogadták, s megvizsgálás végett Bécsbe küldték. Havre, dec. 4. A börzén a következő felhívás ragaszthatott ki: Polgártársak! A köztársaság decretálta, hogy győzni kell. A szabadulás órája ütött, változtassuk az ellenség visszavonulását vad futássá. Kell hogy Havre zászlója lobogjon legelőbb a felszabadult Páris falain. Esküszünk, hogy nem térünk előbb vissza, míg Francziaország nem halad a felszabadult nemzetek élén. Rallien főparancsnok. Rammel alpréfet. (Juillemot polgármester. London, dec. 4. A „Mern.“ dementálja azon újsághírt, mintha a londoni conferentián még más kérdések is tárgyaltatnának, mint a pontusi. Berlin, decz. 5. Félhivatalos részről hallatszik, hogy Poroszország belenyugszik a toursi kormány részvételében a londoni conferentián, föltéve, hogy ez által nem fejeztetik ki annak elismerése. Stutgart, decz. 5. Bismarck kivonatára a helybeli angol követ, Gordon, Poroszország iránti kedvezőtlen magatartása miatt visszahivatott. Konstantinápoly, decz. 5. Minthogy a béke biztosítottnak tekintetik, a Londonban és Prágában tett megrendelések visszavonattak. Berlin, decz. 5. A birodalmi gyűlés mai ülésében Delbrück miniszter hoszabb beszédben ajánlja az új alkotmány elfogadását. A haladópárt javasolja, hogy az alkotmány az általános né p kolozsvári tanitónőképezde megnyitása. Kolozsvár, dec. 4. (Vége.) Minél nagyobb a befolyás, melyet az ösztön társadalmi viszonyainkra kifejt, minél nagyobb a tudománynak hatása a gyakorlati életre, annál nagyobb a kötelesség a nőnevelést előserélni, és például azon irányban, melyet a megváltozott sociális viszonyok, s a szakismereteknek gyakorlati életteli összeköttetése követelnek. Annál erősebb a kötelesség módokat és eszközöket nyújtani nékie azon képesség elsajátítására, s azon, csak az értelmiségben fellelhető önállóság megszerzésére, melyre társadalmi állásában, mint nőnek, honleánynak és anyának szüksége van. Ezen eszközök között elsők a képzett vezérek, tanítók, mert mostoha körülményeink között a nevelésre egyetlen tere sem volt, annyira műveletlen hagyva, mint a tanítónőket képző intézményé. Köztudomású, mily kevés ily tanerővel rendelkezhetett e haza, hogy kénytelen volt nagy számban importálni, s ez baj volt még akkor is, midőn a művelődés, a tudomány, úgy szólva, egyes osztályok kizárólagos tulajdona volt, midőn ma a tudománynak akkora befolyása van az anyagi jólét s ebben az erkölcsi élet megállapitására s tömörülésére; de midőn ma a tudomány azon hatalomnak ismertetett el, mely népek és nemzetek, államok és jövő felett határoz; kell, hogy az minden népeink közös kincse legyen, s midőn eltűnt a nap, mely áldásos sugarait a legalantabb völgyekre is kiterjeszti, olyan ma a tudomány, mert jótékony hatása az élet minden foglalkozásaiban érezhető. Ezért a tanitónőket képző intézetek felállítása első sorú szükséggé, országos követelményeben. Tiszt.gyűl.! Ha egy nemzet erkölcsi életében minden olyan mozzanat, mely okszerű haladás felé irányzatban nyilvánítja magát, innepélyes mozzanat úgy a jelent az, midőn bérezés kis hazánkban az első állami tanítónőképezde megnyitásával egy országos követelmény betöltését szerencsés vagyok jelezni. Nemes hivatása ezen intézetnek növendékeit a népoktatás számára, psedagogicai s didacticai szakvezetőkké képezni, hogy e tudomány segélyével a szaktanokból, a tudomány ismereteiből anynyit nyújthassanak egykor ők is hazánk gyöngéd csemetéinek, hazánk leányainak, mindannyit képessé tegye őket a költő amaz óhaját érvényesíteni: „Magyar hölgynek születtél, tedd hivatásodat!“— mennyi képessé teendi őket, öntudatos megoldására ama fenséges hivatásnak, mely nektek a haza, társadalom és család körül jusson. Midőn közmivelődésünk, s erre annyira beható nőnevelésünk érdekében emelt ezen tanintézet megnyitása perezét történelmi, s azért örvendetes pillanatnak nyilvánitom: mély hálámat fejezem ki a közokt. minister ur ő nagyméltóságának, ki — mint Memnon szobra — a nap első sugarára várt, hogy lelkének minden gondolatát hazánk népeinek közmivelődésére irányozhassa, s kit nem szűnő tevékenysége a haza elismerésével magaslatára emelt. Hálás elismerésünket kell kifejeznünk nemes Kolozsvár városának, midőn mint minden közmivelődési, úgy ezen intézet létesítésénél is sietett áldozatával megjelenni. Mély köszönettemet fejezem ki az izrael közönségnek; megjelenése e tanintézet kivívásánál csak azon hitet erősíti meg benünk, hogy a közmivelődés iránti érdekeltség, mint gyúlékony promethensi szikra él e nemzetben. Ezek után van szerencsém ez intézet tanerőit bemutatni: Tessák Ida kisasszonyt, mint igazgatónőt, Német Pálfy Ilka mint segéd tanárnőt, tek. Paál Ferencz urat mint ez intézet ideiglenes s a jövőben megnyitandó fiképezde rendes ig. t. s végre tkts. Zidati Dénes urat mint rendes tanárt. Nincs egyéb hátra, mint— miként a hajó, midőn kedvezö szél lengeti vitorláit, miként a ván Haynald István m. kir. főmérnök nyilatkozata az erdélyi utak felöl. A „Magyar Polgár“ I. évi October 28 ról kelt 128. számú lapjában csekély személyemről megemlékezvén, hivatalos küldetésem alkalmából az utak állapotát veszi bírálat alá, és erről következtetve oly észrevételeket teszen, melyeket felhívásnak tekintek arra, hogy az igazság érdekében a nagyközönség előtt nyilatkozzam. Mindenekelőtt bocsásson meg a tisztelt czikkíró ar, hogy ez érdemben csak most válaszolok, amidőn az erdélyi állami útvonalak azon részét, melyek vizsgálatával megbizattam (n. m. a kolozsvári és deési mérnöki kerületben) bejárván alapos véleményt, s illetőleg felvilágosítást adhatok az olvasóközönségnek. Illetőleg az államnak jelen állapotát a fenntebb jelölt két kerületben, ez absolute jónak nem mondható ugyan, de mindenesetre több mint kielégítő, ha tekintetbe vesszük a rendkívül mostoha időjárást, és különösen azon körülményt, hogy vállalkozók a folytonos esőzések és a vasúti építkezések által beállott hiánya miatt a munkás kezeknek sok tekintetben akadályokra találtak a kavics szállításánál, és hogy nem teljesítvén ebbeli kötelességüket az utak fedanyag nélkül maradtak, innét következtek az utaknak jelenleg tapasztalható hiányai, melyek helyrehozására bár a vezénylő tisztviselők és az alárendelt útszemélyzet részéről a legnagyobb buzgalom fejtetett ki, de kellő sikert a mellőzhetlenül szükséges fedanyag hiányában elérni egyátalán nem lehetett. A kolozsvári m. kir. mérnökkari hivatal kerületében leginkább csak is a hivatalfőnöknek az utak fenntartása körül dicséretesen tanúsított éber figyelmének tulajdonítható, hogy oly útrészeket is, melyekre a múlt és a jelen évben az engedélyezett kavicsmennyiségnek csak egy csekély része szállíttatott ki, még mindig jól járható állapotban találtam, daczára a rendkívüli mostoha időjárásnak, mely Magyarország némely vidékein az eddig legjobb minőségű utakat a szó szoros értelmében járhatlanokká tette. Való ugyan, hogy a vállalkozók a femjelzett akadályok mellett még mindig találhattak volna módot szerződési kötelezettségük teljesítésére, és arra minden bizonynyal reászoríttattak volna az illető mérnöki hivatalok által, ha ez utóbbiak kellő hatáskörrel és hivatásukat megillető önállósággal bírnának, és átalában, ha az állami útkezelési rendszer mely a régi időkből átvézetett, nem volna olyannyira hiányos, hogy a vállalkozóknak kibúvó ajtót enged, és a legbuzgóbb hivatalnoknak a közügy előmozdítására irányzott törekvéseit merőben meghiúsítja. Hogy ezen rendszernek gyökeres átalakítása közlekedésügyérenk főgondjai közé tartozik, ezt elhiheti tisztelt czikkíró úr, erről tanúskodik már az én kiküldetésem is, és hogy ezen, az államra nézve igen kívánatos, a külső mérnöki közegek részéről évek óta sürgetett reformok mostanig életbe nem léptek, ez egyedül a megyék küszöbön álló szervezésének tulajdonítandó, melylyel a középítészeti szakma rendezése szoros összefüggésben van. Czikkiró úrnak azon figyelmeztetését, miszerint ne csak kocsizzam és nézzek, hanem tekintsek a conlissák közé is, bár az az elfelejthetlen emlékű püspök testvérének szellemi tehetségeire nézve nem a leghízelgőbb feltevést foglal magában mégis mint jó indulatból eredtet köszönettel fogadom, mert valóban a nélkül talán zavarba is jöttem volna teendőim iránt. Legyen szabad azonban felkérnem tisztelt czikkiró urat, miszerint arra nézve, mit a conlissák mögött lát, és amire engemet is figyelmeztet mondja ki nyíltan, mégpedig egyenesen a közlekedést így érnek, hogy az annak rögtöni orvoslása iránt intézkedhessél. Mert úgy hiszem, czikkiró úr nem tartja azt, hogy mit sem látva, mégis „calumniare aunacter, tamen semper aliquidhaeret“ hanem mint jó „magyar polgár“ e tekintetben is teljesítendi hazafiai kötelességét. Én is kötelességszerűnek találom kimondani, hová lettek „az utak kavicsolására fordítandott kavicsok díjai?“ a többiek köztt a nagyszebeni útra a kolozsvári mérnöki kerületben 1869. évben 555 kavics halom volt engedményezve, és csak 95 halom lett vállalkozó által kiszállítva, és valósággal felhasználva, kérdés tehát: kinek a zsebben maradt a 460 halom kavics ára? Felelet: az állami pénztár zacskóiban. Ezzel nem akarom ugyan helyeselni az államkincstár részére ily módon történt megtakarítást, mert viszont az is tény, miszerint a kolozsvári m. kir. mérnöki hivatal szívesebben látta volna, ha vállalkozó a 460 halom kavicsot az útra kiállítja, mintsem hogy annak ára az út állapotának rovására az államkincstárnak megtakaríttatott, de a kolozsvári hivatal minden törekvése mellett sem volt képes saját intézkedéseinek a fennálló rendszer gyöngéi miatt ez irányban kellő foganatot szerezni. A legközelebb e téren remélhető reformok azon kilátást nyújtják, miszerint a kormány részéről egy kellő önállással bíró figyelő közeg fog a vidéken nagyobb kerületenkint felállítatni, a ki minden (nem csak állami, hanem megyei és városi) középítészeti közegek felett a végrehajtás körül ellenőrködjék, és a ki az utak állapotáért felelőssé tétethessék, addig is míg ezen intézmény életbe lépene, felkérem a sajtót szíveskedjék a valósághoz híven, és szenvedély nélkül regisztálni a tapasztalható hiányokat, és azokat a központi kormány, s illetőleg a közlekedésügyér tudomására juttatni. Kelt Miskolczon dec. 2. 1870. Haynald István, m. k. főmérnök. A párisi kitörés. A Ducrot kitörésének eredménye és lefolyása felöl még mindig igen hiányos és a mi fő ellent mondó adataink vannak. Egyelőre összeállítják az erre vonatkozó táviratokat. Berlin, dec. 3. (Hivatalos.) Versailles, dec. 2. Délben. A király távirata a királynőhöz. Tegnap nem volt csata. Ma a Marnenak az ellenség által megszállott pontjai: Champigny és Brie sar Marne a poroszok, würtenbergiek és szászok által visszafoglaltattak. Versailles, decz. 2. Éjjel 12 órakor. A párisi ellenséges sereg a Marne partján tegnap előtt folyt csatában az erődök tüzelése alatt álló Brie és Champigny falvakat megtartotta, de csapataink ma visszafoglalták. 10 óra felé az ellenség újra túlnyomó erővel a Szajna és Marne között fekvő védvonalunk ellen ment és 8 órai heves csata után a 12. és 2 ik hadtest csapatai valamint a würtenbergiek által győzelmesen viszszavezettek. A mecklenburgi nagyherczeg seregosztályától küldött szemléző csapat tegnap Orgeres és Patay közt előrenyomuló, nagyon túlnyomó ellenséges erőre talált és állásába visszavonult. Midőn ennek következtében a teregosztály ma reggel 9 órakor összeállott, hogy előrenyomuljon, az Orgeres-Baigneaux vonalon hevesen megtámadtatok Az ellenség, mely a 15 és 16 dik hadtestből, állott, az első lovasosztály által az első bajor hadtest segítségével Loignyn átvétetett, míg a 22-ik gyalogsági osztály a 2. lovassági által támogatva Vanpryt rohammal bevette. A szorosan Artenay felé haladt ellenség sok száz foglyot vesztett, 11 ágyút vettek el a tűzben. Veszteségeink nem jelentéktelenek, az ellenségé jelentékeny. J o i n v i 11 e, dec. 2. Ma reggel 8 órakor csatasorba állva, új csata kezdődött Baroches-les-Hautes irányában fél 10 órakor. Az ellenség a 17-ik gyalogsági hadosztállyal (melyet az 1-ső bajor sereg kisért és a 4-dik lovasosztály támogatott) folytatott csata folytán Loignyn túl nyomatott. A 22-ik gyalogsági osztály támogatva a 2-dik lovassági osztály által rohammal bevette Ponpryt. Az ellenség Artenayra nyomatott vissza. Loignynál a 16-ik és Artenayról a 15-dik franczia hadsereg megveretett. Sok francziát fogolylyá tettünk és 11 ágyút vettünk el a csatában. Az ellenség vesztesége jelentékeny, a miénket még nem tudjuk, de sokkal kevesebb. Mecklenburgi nagyherczeg. Berlin, dec. 4. (Hivatalos.) Versailles, dec. 3. Ma semmi jelentékenyebb ütközetről nem történt jelentés, de úgy látszik hogy az ellenség Vincennes mellett erősíti magát. Treskow hadosztálya tegnap hét ágyút foglalt el s 800 foglyot, köztök egy tábornokot és 20 tisztet ejtett. Berlin, dec. 4. Fontaine dec. 3. Ma éjjel ütegek állíttattak fel Belfort bombázására. Ostrowski ezrede foglalta el és védte meg ez erre szükséges állomásokat. Versailles, dec. 4. Frigyes Károlyt/leg. a 3. és 9. hadtesttel az ellenséget Chevilly és Chilleurs mellett tegnap az orleanei erdőbe szorította s két ágyút elfoglalt. Dresda, dec. 4. (Hivatalos.) A szászok vesztesége nov. 30-án és dec. 2 án 2000 ember. Négy ezredből elesett 15 tiszt, megsebesült 83. 3000 franczia esett foglyul. Dresda, dec. 3. György szász herczeg a szász királyhoz következő táviratot intézte. Pénteken reggel 7 és háromnegyed órakor a 8-ik gyalogezred 2 zászlóalja megvette Brie sur Marnet és a würtembergiek ugyanakkor Champignyt rohammal. Később az ellenség nagy tömeggel jött, igen jelentékeny haderők állottak velünk szembe, a csata 3 óra felé végződött a hely megtartásával, de jelentékeny veszteséggel, főleg a lövészek és a 8-ik ezrednél. Ezek és más csapatok is bámulásra méltóan küzdöttek. Néhány 100 foglyot ejtettünk.