Magyar Polgár, 1870. július-december (4. évfolyam, 76-175. szám)

1870-12-08 / 157. szám

VS) értik évfolyam. 157-ik síiim Előfizetési feltételek: . 16 frt — kr. & *................................ ’ 60 ’ SAT Megjelenik minden nap. innepi napokat kivivé. s erkesztőség és kiadó­ hivatal, k,ul ostorntea a L. Bányai h&a alatt^ :a&yar POLITIKAI NAPILAP. Kolozsvárit, Csütörtök december 8 1870 Hirdetési dijak-Ötször hasobozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivat­al. frók-kiadó-hivatalok • Tor­din: Retezár és Harmathnál. ticénen: Krémet tíkmnel. ínyedlen: Vokil János. K­ampenyv&rtt: Csanes testvérek. Kolossvértt: Stein J. és Demjén L. M.­Vésérhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁR, DECEMBER 7. Szemle. Kolozsvár, december 7. —­ Derűre born. A franczia maonoeuvre ked­vező sikerei után teljes leveretésük következett, mely nem teheti kétségessé a bábom szomorú vég­kimenetelét. E gonosz eseményekre már a dec­ember 4 -i foarsi hivatalos sürgöny előkészített. Maga bevall­ja, hogy a múlt pénteken és szombaton a poroszok élénk ellenállása a loirei hadsereg előnyomulási mozdulatait meghiusítá. Azon sejtelemnek ad kife­jezést, hogy a poroszok Pithiviers, Artenay és Or­­gueres közt nagy haderővel foglaltak állást. Több eredménytelen csatározásról szól, melyek egyikében Lon­is tábornok megsebesült s elfogatott. S végzi e nem nagy önbizalomra mutató vallomással: „A loirei hadseregnek ezúttal erős hadállásaiba kelle Orleans előtt vonulnia és előnyomulását abbahagy­ta. Feladata igen meg van nehezítve, mind a mel­lett degagirozza Ducrot tábornok hadseregét, a mennyiben a poroszok nagy hadát Orleansnál köt­ve tartja. A­mit e sürgöny sejtetett, annak bekövetke­zéséről tesz bizonyságot a toursi tudósítások elné­mulása és a decz.­­ iki keltű, versaillesi két táv­irat, melyek Ducrot és Paladine tábornokok opera­­tiójának teljes meghiúsultáról tanúskodnak. Két napi csatázás után, melyben a második és a wü­rtembergi hadtest vett részt, Manstein had­teste az orleansi pályaudvart és Saint Jean elővá­­rost elfoglaló. Ezúttal 30 ágyú és 100 fogoly ke­­ríttetett a francziáktól kézre. Ugyancsak deczember 3-án Ducrot a Marne mellett elfoglalt positiójának tarthatlan voltáról meg­győződvén, a Brie mellett vert hidat elrombolta és visszavonult Párisba. Capitalul e e meghiúsult felszabadítási kisér­let után Páris, avagy még egy végső kísérletre szánja el magát, leginkább élelmezésének minősé­gétől függ, figyidőre bizonynyal nyugalomra lesz szüksé­gük az elfáradt h­apezia hadaknak. Ha az életem kifogy, mielőtt nyúlt erővel sikeres kirohanásra szá­míthatnának, akkor aligha­nem Paris capitulatio­jának hírét hozza nemsokára a Biob posta.­­ A keleti kérdés mindinkább közeledik a conferca­ionális megoldáshoz. A mai postával érke­zett hírek szerint a conferentiai tárgyalásokra néz­ve Russel Odo és Bismarck egy, a többi hatalom elé terjesztendő programmban állapodnak meg. E programm alapgondolata a feltétel, hogy a confe­rencia minden előítélet nélkül üljön össze. E programmot Bismarck megvizsgálás végett Bécsbe küldi. met birodalmi gyűlés elé terjesztessék. Kérdeztet­ve az államfő választásáról, Delbrück miniszter a bajor király egy levelét olvasta fel, melyben az Vilmos királynak a császári méltóságot felajánlja. A Versailles-ban jelenlevő fejedelmek ebbe bele­egyeztek s a többi fejedelmek és szabadvárosok beleegyezése hasonlókép várható. Berlin, decz. 5. (Hivatalos.) Versailles, dec. 4. Két napon át tartó csata után, melyben a má­sodik és a mecklenburgi hadtest Orléansnak St- Jean külvárosát s indóházai hatalmába ejtette. A többi hadtestek készen állanak a városnak holnap történendő bevételére. Zsákmányunk 30 ágyú 8 száznál többre menő fogoly. Veszteségünk mérsé­kelt, legtöbbet vesztett a Wrangel-dandár. Versailles, decz. 4. A párisi ellenség ma a Brie mellett készített hidakat szétrombolta s a Marneon túl visszavonult. Az Amiens melletti csa­tatér átvizsgálásánál még kilencz ellenséges ágyút s jelentékeny mennyiségű hadikészletet találtunk. London, dec 4. A „Morning Post“ kijelenti, hogy a szerződéses hatalmaknak meg kell egyez­niük abban, hogy a konferencziában semminemű oly kérdést felhozni nem fognak, mely Törökor­szág integritásának fentartását veszélyeztethetné. Konstantinápoly, decz. 4. Ignatieff tábor­nok minden kísérletei, a portával külön egyessé­­get kötni, sikertelenek. A nagyvezér az aláíró ha­talmak magatartásától nem tágít. Kor, ki midőn messze távolban levő magas czélt zve ki biztos útra talált: Istenhez emeli szemeit, mi 18­9 hozzá fordulva, nemzeti jövőnk ezen biz­­onyl útjára, a tiszt, tanerők fáradozásaira, a növen­dékek nő czéljaira áldásért esedezünk. _ E köztetszéssel fogadott beszéd után hang­zó éljenek elhallgatván, Kovácsi Antal úr emelt szót, előadá az intézet örvendetes történetét, fel­­olvasá a 16 bel és két külnövendék névsorát s végül néhány jó tanácsot adott a növelde ifjú ta­­noncznőinek. Végül Tessáki Ida igazgatónő az intézet csinos, takaros helyiségeit mutatá be a megjelent vendégeknek, kik ama kívánsággal váltak meg a lélekemelő ünnepély színhelyétől, vajha minél si­keres eredményt mutatna fel a közművelődés e dí­szes imolája, s minél több hazafias, magyart müveit nevelőnőt, közművelődésünk mindannyi buzgó apostolát adna a müveit s magyar ta­nítónőkben oly nagy hiányt szenvedő hazánknak! Táviratok a küllőidről. München, dac. 5. Leopold bg. tegnapelőtt a porosz királynak Versaillesban a bajor király egy le­velet nyújtotta át, melyben az összes német nép nevében német császári czim elfogadására kéretik. Vilmos a császári czimet el fogja fogadni, de meg­tartja a porosz királyi czimet is. Az észak német szövetség tanács semmiféle változtatásokat sem fog tűrni a dél német államokkal kötött szerződéseken, az észak-német birodalmi tanács részéről. Bécs, decz. 5. Beast gróf ma Pestre utazik vissza. Az orosz válaszjegyzék általában békés be­nyomást tesz. London, dec. 4. A Versailles­ban szerkesz­tett programmot, mely a conferentiai tárgyalások­nak volna alapul szolgálandó, itt elfogadták, s megvizsgálás végett Bécsbe küldték. Havre, dec. 4. A börzén a következő fel­hívás ragaszthatott ki: Polgártársak! A köztársaság decretálta, hogy győzni kell. A szabadulás órája ütött, változtassuk az ellenség visszavonulását vad futássá. Kell hogy Havre zászlója lobogjon leg­előbb a felszabadult Páris falain. Esküszünk, hogy nem térünk előbb vissza, míg Francziaország nem halad a felszabadult nemzetek élén. Rallien főpa­rancsnok. Rammel alpréfet. (Juillemot polgármester. London, dec. 4. A „Mern.“ dementálja azon újság­hírt, mintha a londoni conferentián még más kérdések is tárgyaltatnának, mint a pontusi. Berlin, decz. 5. Félhivatalos részről hallat­szik, hogy Poroszország belenyugszik a toursi kor­mány részvételében a londoni conferentián, föltéve, hogy ez álta­l nem fejeztetik ki annak elismerése. Stutgart, decz. 5. Bismarck kivonatára a helybeli angol követ, Gordon, Poroszország iránti kedvezőtlen magatartása miatt visszahivatott. Konstantinápoly, decz. 5. Minthogy a bé­ke biztosítottnak tekintetik, a Londonban és Prá­gában tett megrendelések visszavonattak. Berlin, decz. 5. A birodalmi gyűlés mai ülésében Delbrück miniszter hoszabb beszédben ajánlja az új alkotmány elfogadását. A haladó­párt javasolja, hogy az alkotmány az általános né­ p kolozsvári tanitónőképezde megnyitása. Kolozsvár, dec. 4. (Vége.) Minél nagyobb a befolyás, melyet az ösztön társadalmi viszonyainkra kifejt, minél nagyobb a tudománynak hatása a gyakorlati életre, annál na­gyobb a kötelesség a nőnevelést előserélni, és pél­dául azon irányban, melyet a megváltozott sociális viszonyok, s a szakismereteknek gyakorlati életteli összeköttetése követelnek. Annál erősebb a kötelesség módokat és esz­közöket nyújtani nékie azon képesség elsajá­títására, s azon, csak az értelmiségben fellelhető önállóság megszerzésére, melyre társadalmi állásá­ban, mint nőnek, honleánynak és anyának szüksé­ge van. Ezen eszközök között elsők a képzett ve­zérek, tanítók, mert mostoha körülményeink között a nevelésre egyetlen tere sem volt, annyira műve­letlen hagyva, mint a tanítónőket képző intézményé. Köztudomású, mily kevés ily tanerővel ren­delkezhetett e haza, hogy kénytelen volt nagy szám­ban importálni, s ez baj volt még akkor is, midőn a művelődés, a tudomány, úgy szólva, egyes osztá­lyok kizárólagos tulajdona volt, midőn ma a tudo­mánynak akkora befolyása van az anyagi jólét s ebben az erkölcsi élet megállapitására s tömörülé­sére; de midőn ma a tudomány azon hatalomnak ismertetett el, mely népek és nemzetek, államok és jövő felett határoz; kell, hogy az minden népe­ink közös kincse legyen, s midőn eltűnt a nap, mely áldásos sugarait a legalantabb völgyekre is kiterjeszti, olyan ma a tudomány, mert jótékony hatása az élet minden foglalkozásaiban érezhető. Ezért a tanitónőket képző intézetek felállítása első sorú szükséggé, országos követelménye­ben. Tiszt.­gyűl.! Ha egy nemzet erkölcsi életében minden olyan mozzanat, mely okszerű haladás felé irányzatban nyilvánítja magát, innepélyes mozzanat úgy a jelent az, midőn bérezés kis hazánkban az első állami tanítónőképezde megnyitásával egy or­szágos követelmény betöltését szerencsés vagyok jelezni. Nemes hivatása ezen intézetnek­ növendékeit a népoktatás számára, psedagogicai s didacticai szakvezetőkké képezni, hogy e tudomány segélyé­vel a szaktanokból, a tudomány ismereteiből any­­nyit nyújthassanak egykor ők is hazánk gyöngéd csemetéinek, hazánk leányainak, mindannyit ké­pessé tegye őket a költő amaz óhaját érvényesí­teni: „Magyar hölgynek születtél, tedd hivatáso­dat!“— mennyi képessé teendi őket, öntudatos megoldására ama fenséges hivatásnak, mely nektek a haza, társadalom és család körül jusson. Midőn közmivelődésünk, s erre annyira be­ható nőnevelésünk érdekében emelt ezen tanintézet megnyitása perezét történelmi, s azért örvendetes pillanatnak nyilvánitom: mély hálámat fejezem ki a közokt. minister ur ő nagyméltóságának, ki — mint Memnon szobra — a nap első sugarára várt, hogy lelkének minden gondolatát hazánk népeinek közmivelődésére irányozhassa, s kit nem szűnő te­vékenysége a haza elismerésével magaslatára emelt. Hálás elismerésünket kell kifejeznünk nemes Kolozsvár városának, midőn mint minden közmive­­lődési, úgy ezen intézet létesítésénél is sietett ál­dozatával megjelenni. Mély köszönettemet fejezem ki az izrael kö­zönségnek; meg­jelenése e tanintézet kivívásánál csak azon hitet erősíti meg benünk, hogy a köz­­mivelődés iránti érdekeltség, mint gyúlékony pro­­methensi szikra él e nemzetben. Ezek után van szerencsém ez intézet tanerőit bemutatni: Tessák­ Ida kisasszonyt, mint igazgató­nőt, Német Pálfy Ilka mint segéd tanárnőt, tek. Paál Ferencz urat mint ez intézet ideiglenes s a jövőben megnyitandó fiképezde rendes ig. t. s vég­re tkts. Zidati Dénes urat mint rendes tanárt. Nincs egyéb hátra, mint­­— miként a hajó, midőn kedvezö szél lengeti vitorláit, miként a ván­ Haynald István m­. kir. főmérnök nyilat­kozata az erdélyi utak felöl. A „Magyar Polgár“ I. évi October 28 ról kelt 128. számú lapjában csekély személyemről meg­emlékezvén, hivatalos küldetésem alkalmából az utak állapotát veszi bírálat alá, és erről következ­tetve oly észrevételeket teszen, melyeket felhívás­nak tekintek arra, hogy az igazság érdekében a nagy­közönség előtt nyilatkozzam. Mindenekelőtt bocsásson meg a tisztelt czikk­­író ar, hogy ez érdemben csak most válaszolok, a­midőn az erdélyi állami útvonalak azon részét, melyek vizsgálatával megbizattam (n. m. a kolozs­vári és deési mérnöki kerületben) bejárván alapos véleményt, s illetőleg felvilágosítást adhatok az olvasó­közönségnek. Illetőleg az államn­ak jelen állapotát a fenn­­tebb jelölt két kerületben, ez absolute jónak nem mondható ugyan, de mindenesetre több mint kie­légítő, ha tekintetbe vesszük a rendkívül mostoha időjárást, és különösen azon körülményt, hogy vál­lalkozók a folytonos esőzések és a vasúti építke­zések által beállott hiánya miatt a munkás kezek­nek sok tekintetben akadályokra találtak a kavics szállításánál, és hogy nem teljesítvén ebbeli köte­lességüket az utak fedanyag nélkül maradtak, in­nét következtek az utaknak jelenleg tapasztalható hiányai, melyek helyrehozására bár a vezénylő tisztviselők és az alárendelt útszemélyzet részéről a legnagyobb buzgalom fejtetett ki, de kellő si­kert a mellőzhetlenül szükséges fedanyag hiányá­ban elérni egyátalán nem lehetett. A kolozsvári m. kir. mérnökkari hivatal ke­rületében leginkább csak is a hivatalfőnöknek az utak fenntartása körül dicséretesen tanúsított éber figyelmének tulajdonítható, hogy oly útrészeket is, melyekre a múlt és a jelen évben az engedélye­zett kavicsmennyiségnek csak egy csekély része szállíttatott ki, még mindig jól járható állapotban találtam, daczára a rendkívüli mostoha időjárásnak, mely Magyarország némely vidékein az eddig leg­jobb minőségű utakat a szó szoros értelmében járhatlanokká tette. Való ugyan, hogy a vállalko­zók a fem­jelzett akadályok mellett még mindig találhattak volna módot szerződési kötelezettségük teljesítésére, és arra minden bizonynyal reászorít­­tattak volna az illető mérnöki hivatalok által, ha ez utóbbiak kellő hatáskörrel és hivatásukat meg­illető önállósággal bírnának, és átalában, ha az állami útkezelési rendszer mely a régi időkből át­vézetett, nem volna olyannyira hiányos, hogy a vállalkozóknak kibúvó ajtót enged, és a legbuz­góbb hivatalnoknak a közügy előmozdítására irány­zott törekvéseit merőben meghiúsítja. Hogy ezen rendszernek gyökeres átalakítása közlekedésügyérenk főgondjai közé tartozik, ezt elhiheti tisztelt czikkíró úr, erről tanúskodik már az én kiküldetésem is, és hogy ezen, az államra nézve igen kívánatos, a külső mérnöki közegek részéről évek óta sürgetett reformok mostanig életbe nem léptek, ez egyedül a megyék küszöbön álló szervezésének tulajdonítandó, melylyel a köz­­építészeti szakma rendezése szoros összefüggés­ben van. Czikkiró úrnak azon figyelmeztetését, misze­rint ne csak kocsizzam és nézzek, hanem tekintsek a conlissák közé is, bár az az elfelejthetlen emlé­kű püspök testvérének szellemi tehetségeire nézve nem a leghízelgőbb feltevést foglal magában még­is mint jó indulatból eredtet köszönettel fogadom, mert valóban a nélkül talán zavarba is jöttem volna teendőim iránt. Legyen szabad azonban felkérnem tisztelt czikkiró urat, miszerint arra nézve, mit a conlissák mögött lát, és a­mire engemet is figyelmeztet mondja ki nyíltan, még­pedig egyenesen a közle­­kedést így érnek, hogy az annak rögtöni orvoslása iránt intézkedhessél. Mert úgy hiszem, czikkiró úr nem tartja azt, hogy mit sem látva, még­is „calumniare aunacter, tam­en semper aliquidhaeret“ hanem mint jó „magyar polgár“ e tekintetben is teljesítendi hazafiai kötelességét. Én is kötelességszerűnek találom kimondani, hová lettek „az utak kavicsolására fordítandott kavicsok díjai?“ a többiek köztt a nagy­szebeni útra a kolozsvári mérnöki kerületben 1869. évben 555 kavics halom volt engedményezve, és csak 95 halom lett vállalkozó által kiszállítva, és való­sággal felhasználva, kérdés tehát: kinek a zseb­ben maradt a 460 halom kavics ára? Felelet: az állami pénztár zacskóiban. Ezzel nem akarom ugyan helyeselni az állam­kincstár részére ily módon történt megtakarítást, mert viszont az is tény, miszerint a kolozsvári m. kir. mérnöki hivatal szívesebben látta volna, ha vállalkozó a 460 halom kavicsot az útra kiállítja, mintsem hogy annak ára az út állapotának rová­sára az állam­kincstárnak megtakaríttatott, de a kolozsvári hivatal minden törekvése mellett sem volt képes saját intézkedéseinek a fennálló rendszer gyöngéi miatt ez irányban kellő foganatot szerezni. A legközelebb e téren remélhető reformok azon kilátást nyújtják, miszerint a kormány részé­ről egy kellő önállással bíró figyelő közeg fog a vidéken nagyobb kerületenkint felállítatni, a ki minden (nem csak állami, hanem megyei és váro­si) középítészeti közegek felett a végrehajtás körül ellenőrködjék, és a ki az utak állapotáért felelőssé tétethessék, addig is míg ezen intézmény életbe lépene, felkérem a sajtót szíveskedjék a valóság­hoz híven, és szenvedély nélkül regisztálni a tapasztalható hiányokat, és azokat a központi kormány, s illetőleg a közlekedésügyér tudomására juttatni. Kelt Miskolczon dec. 2. 1870. Haynald István, m. k. főmérnök. A párisi kitörés. A Ducrot kitörésének eredménye és lefolyása felöl még mindig igen hiányos és a mi fő ellent mondó adataink vannak. Egyelőre összeállítják az erre vonatkozó táviratokat. Berlin, dec. 3. (Hivatalos.) Versailles, dec. 2. Délben. A király távirata a királynőhöz. Tegnap nem volt csata. Ma a Marnenak az ellenség által megszállott pontjai: Champigny és Brie sar Marne a poroszok, würtenbergiek és szászok által vissza­­foglaltattak. Versailles, decz. 2. Éjjel 12 órakor. A párisi ellenséges sereg a Marne partján tegnap előtt folyt csatában az erődök tüzelése alatt álló Brie és Champigny falvakat megtartotta, de csapa­taink ma visszafoglalták. 10 óra felé az ellenség újra túlnyomó erővel a Szajna és Marne között fekvő védvonalunk ellen ment és 8 órai heves csata után a 12. és 2 ik hadtest csapatai valamint a würtenbergiek által győzelmesen viszszavezettek. A mecklenburgi nagyherczeg seregosztályától küldött szemléző csapat tegnap Orgeres és Patay közt előrenyomuló, nagyon túlnyomó ellenséges erőre talált és állásába visszavonult. Midőn ennek következtében a teregosztály ma reggel 9 órakor összeállott, hogy előrenyomuljon, az Orgeres-Baig­­neaux vonalon hevesen megtámadtatok Az ellen­ség, mely a 15 és 16 dik hadtestből, állott, az első lovasosztály által az első bajor hadtest segítségével Loignyn átvétetett, míg a 22-ik gyalogsági osztály a 2. lovassági által támogatva Vanpryt roham­mal bevette. A szorosan Artenay felé haladt ellen­ség sok száz foglyot vesztett, 11 ágyút vettek el a tűzben. Veszteségeink nem jelentéktelenek, az ellenségé jelentékeny. J o i n v i 11 e, dec. 2. Ma reggel 8 órakor csata­sorba állva, új csata kezdődött Baroches-les-Hautes irányában fél 10 órakor. Az ellenség a 17-ik gyalogsági hadosztállyal (melyet az 1-ső bajor sereg kisért és a 4-dik lovasosztály támogatott) folytatott csata folytán Loignyn túl nyomatott. A 22-ik gyalogsági osztály támogatva a 2-dik lovas­sági osztály által rohammal bevette Ponpryt. Az ellenség Artenayra nyomatott vissza. Loignynál a 16-ik és Artenayról a 15-dik franczia hadsereg megveretett. Sok francziát fogolylyá tettünk és 11 ágyút vettünk el a csatában. Az ellenség veszte­sége jelentékeny, a miénket még nem tudjuk, de sokkal kevesebb. Mecklenburgi nagyherczeg. Berlin, dec. 4. (Hivatalos.) Versailles, dec. 3. Ma semmi jelentékenyebb ütközetről nem történt jelentés, de úgy látszik hogy az ellenség Vincen­nes mellett erősíti magát. Treskow hadosztálya tegnap hét ágyút foglalt el s 800 foglyot, köztök egy tábornokot és 20 tisztet ejtett. Berlin, dec. 4. Fontaine dec. 3. Ma éjjel ütegek állíttattak fel Belfort bombázására. Ostrowski ezrede foglalta el és védte meg ez erre szükséges állomásokat. Versailles, dec. 4. Frigyes Károlyt/leg. a 3. és 9. hadtesttel az ellenséget Chevilly és Chil­­leurs mellett tegnap az orleanei erdőbe szorította s két ágyút elfoglalt. Dres­da, dec. 4. (Hivatalos.) A szászok vesztesége nov. 30-án és dec. 2 án 2000 ember. Négy ezredből elesett 15 tiszt, megsebesült 83. 3000 franczia esett foglyul. Dresda, dec. 3. György szász herczeg a szász királyhoz következő táviratot intézte. Pénte­ken reggel 7 és háromnegyed órakor a 8-ik gyalog­ezred 2 zászlóalja megvette Brie sur Marnet és a würtembergiek ugyanakkor Champignyt rohammal. Később az ellenség nagy tömeggel jött, igen jelen­tékeny haderők állottak velünk szembe, a csata 3 óra felé végződött a hely megtartásával, de jelentékeny veszteséggel, főleg a lövészek és a 8-ik ezrednél. Ezek és más csapatok is bámulásra méltóan küzdöttek. Néhány 100 foglyot ejtettünk.

Next