Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-01 / 1. szám

l­ fő szám. A* —Y 'V ' ».*e ,«.«• bi«9 „Sire — szólók akadozva — ilyen dolgot az író nem talál fel, én tudom, az ilyet hall az em­ber és lehet nagyon hamar elhiszi“ „És Ug egy nőt, egy anyát megsértene egy puszta, lehet félreértett hir hallatára? Nem, bizo­nyára nemi Ez equinoque képek harczi jelenetek voltak a krími háborúból s a császárné nagyon is ritkán fordult meg ama pavillonban. Nem fogha­tom fel, pedig évek óta gondolkodtam róla. — Nem értem. A miért, nem megy fejembe. Mint egy eb­­falka rohanta meg az idegen journalistika a császári Francziaországot s gyalázta le a világ szemében kormányom, melyet­ nem ismert, híveimet, kiknek neveit is alig tudta, családomat, és önmagam!... És miért? Vakok voltak e­­z emberek, hogy nem látták, mily fényesen emelke­dik kezeim alatt Francziaország?“ „Sire — felelém — ez fegyver volt, oly fegy­ver, melynek értékét én nem tudom megítélni — de mégis fegyver volt a Francziaországban ural­kodó sajtókorlát ellen!" „Azt hiszi Ön? — felelő­s császár mosolyog­va — A legillőbben a legszigorúbb törvények alatt viselték magukat. A sajtó szabadonczsága csakis a szabadsajtóval kezdődött.“ „Ez idővel megtisztult volna“ velem. A császár néhány perczig hallgatott, azután így szólt: „Rögtön eltörölnék minden sajtótörvényt, ha a journalisták becsületessége felől garantíroz­­nának. Értsen meg jól — én a publicistikai becsü­letességről szólok­ — semmit sem tenni közzé, a­mit az ember a leghatározottabban nem tud — az­on hit elöl a lapok hasábjait szigoron elzárni és a személyiségeket teljesen kihagyni a játékból! Persze! mint lenne ez kivihető? De én azt hiszem, hogy a tíz éven át ily lapok által vezetett közvé­lemény, az egész világon a legérettebb és leghe­­lyesb lenne.“ Bármily érdekes volt is e beszélgetés reám az íróra nézve, vágyva óhajtotta, hogy a nap ége­tő kérdésére irányozza. Rövid idő után azt kér­dezte tőlem, hogy mit tartok az uj „p­se­udo res­publikáról?“ Nem láttam be, mi okom lett vol­na véleményemet a császár előtt elrejteni. Elbe­széltem neki, hogy a prognostikon, melyet 1867- ben Jules Favrenek egy franczia-német háború esetére állítottam az szóról szóra beteljesedett. Moso­lyogva azt viszonza nekem, hogy ezért nekem nem mondhat bókot, hisz ez könnyen el­vett található. „Oly kormánynyal szemben — szólok, a mely naponként megsérti a hadsereg érzelmeit és egye­dül ügyvédekre és journalistákra támaszkodik, kor­mányunk követeléseinek napról napra növekedniök kell, hisz nemsokára maga Jules Favre és Gam­­betla is túlhaladt álláspontok lesznek, s a Fran­cziaországot vezető triumvirátusnak néhány nap nllva valószínűen: Rochefort, Floriens és Kérat­­ry lesz a neve.“ „Vagy Mégy“ »róla a császár.*) Majd Kératry grófról, Bazaine marsal ez előbbi adjutánsáról kezdtünk beszélni, kinek sze­mélyiségét és oly kevéssé valók képes magamnak valaha megfejteni, mint jelenlegi működését. A csá­szár megtudta a felvilágosítást, melyet elhallgatok. Trochu tábornokról is beszéltünk. A császár azt beszélte nekem, hogy kevés 8 órával a népnek a törvényhozó testületbe való berohanása előtt a tábornok a császárnénak becsületszavát adta, hogy forradalomtól nem kell tartania. „Néhány száz em­berrel elháríthatta volna Francziaországról e vég­telen szerencsétlenséget. Midőn Trocint a második császárság ragusai herczegének neveztem, a császár azt a megjegy­zést téve, hogy Marmont marsal mielőtt I Napó­leont elárulta volna, legalább fontos szolgálatokat tett neki! . . . Midőn a császárnak azt mondtam, hogy ez a köztársaság és az egész immense Bo­­napartismusnak csendes eltűnése oly különös, hogy sokáig azt gondolom felőle: „Que c etait une re­publique par ordre de l’empereur,“ a császár oly­­formán vonttá vállát, mintha valami ostobaságot mondtam volna. Lehetséges! De be kell vallanom, hogy so­káig foglalkoztam ez eszmével, s hogy a császár­ral való társalgásom azt nem c­áfolá meg egé­szen. A békéhez hajló császárságnak bizonyára minduntalan azt vágták volna fejéhez, hogy a köztársaság megmentette volna Francziaországot és e szemrehányással szemben sohasem állhatott volna lábra. De így legalább a köztársaság is és oly ájultnak bizonyul be a német fegyverekkel szemben, mint a császárság — a köztársaságnak meg kellene kötnie azon békét, mely Francziaor­­szágtól két provintiát elszakít s akkor a Bonapar­­tismus újból megjelenik és a falusi ember azt fog­ja mondani: „L’emperent n’ an­ait jamais fait cela !“ Mint mondám — ez csak személyes vélemény, de a császárral és környezete néhány emberével vitt társalgásom, mit sem tett annak erőtlenítésére. De hozzá kell tennem, hogy a császári környezet­nek a császárság iránti megadottságáról híres egy tagja előttem így szólott: „Périsse la dynastie Imperiale, si la France est sanvée.“ „Várjon a császári herczeg — kérdőm — ki­heverte a nem korához mért ama strapátzokat ?“ — kérdem. „Köszönöm Önnek!“ felelé a császár, gyor­san s egy percz alatt egész arcza átváltozék; töb­bé nem az országért vesztett fejedelem ült előttem: az atya volt kinek gondolatai megmentett fiára irányultak. „Szegény fiam — szóla—sokat szenvedett; 1814-ben csaknem ugyanazon mentem keresztül; csakhogy én akkor nem voltam több hat évesnél, s e kornak benyomásai könyen elmosódnak; de fiam már csaknem ifjú — végtelen sokat szenve­dett Francziaország szerencsétlenségében.“ Nem emlékszem többé, miként történt, hogy a császár Bom­bakinak Metzből való regényes el­szöktetéséről beszélt. Csaknem ugyanazon részle­teket beszélte el nekem, melyek minden lapban áltottak. És midőn azt kérdem tőle, vájjon mi le­hetett tulajdonképen oka a félrevezető különös cselekedetének ? a császár könyve mosolylyal azt vélte, hogy a porosz kormány talán megakart győződni arról, hogy mit tartott a metzi hadsereg az uj kormányról; a rejtélyes egyén, kit nekem a császár meg is nevezett s kinek nevét fájdalom elfeledém, egy napnál tovább tartózkodott Metzben-Egy darabig még a háború eseményekről beszélgetünk, végül a császár hozzám így szólott: Tartozom azzal hadseregemnek, hogy beszámolok a hadieseményekről, melyek a katastrophára ve­zettek. A táborkari tisztek azon dolgoznak , s ha e jelentésemet közzé tettem, meglátják az Ön nem­­zetkéliei, hogy a szét- és megvert franczia sereg minden szerencsétlensége daczára szégyen nélkül tekinthet vissza múltjára.“ Rövid idő múlva a császárt a császári ar­chivum papírjainak a jelenlegi párisi kormány ál­tal történt nyilvánossá tételére vezettem. „E papírok oly kevéssé fontosak — szóla a császár — hogy midőn elutaztamkor megkérdeztek, hogy mit tegyenek velök, igy szólok: Tegyék a mit tetszik! Még valakinek eszébe juthat ez arak­ról is közzé tenni valamit, — de nem magányle­­veleket, ez semmi áron meg nem bocsátható indis­­cretio. Lehet még összeállítják mindazt, a­mit a Német és Poroszországgal fentartandó békének e rajongó barátjai mondtak, írtak, közzétették, hogy kormányomat csaknem erőszakkal vigyék reá a háborúra Németország ellen, m oly háborúra, mely­nek felelősségét ők most miután Francziaország le van győzve, egyedül reám hárítanák. Ez nagyon érdekes lenne és hitelük kétségbe se vonható — ezek indiscret magánlevelek, ezek történelmi ok­mányok.“ A császár többé mit sem beszélt velem a köz­­zétevés felül, de csalódnom kellene, ha az már most, nem lenne munkában. * •• Azt hiszem még nem érkezett el ideje, hogy közzétegyen­ azt, a­mit a császár nekem ezenkí­vül mondott. Senki és ő legkevésbé sem tilta el attól de ép ezért, annál szigorúbban megítélem tol­tam és csak akkor teszek még közzé néhány de­­tailt — és e párbeszéd nem legérdektelenebbjeit, — ha úgy látom, hogy annak, ki reám bízta nem árthatnak többé. Végre felkelt a császár — andientiám véget ért. „Az ön lépése megindított“ szóla egyszerűen. „Köszönöm Önnek uram, Ön nekem egy kedves órát szerzett. Meghajlok, a nélkül, hogy a válaszra kifeje­zést találtam volna; ez egyszerű, minden pathostól ment szavak mélyen megindítottak. Midőn fejem felemeltem, a császárnak felém nyújtott kezét pil­­lantam meg. Nem tudom, ily alkalomra mit szab elé az elignette. Kezem az övébe tettem, s meleg, erős, férfias kézszorítást érzek. Ezek olvasóm a részletei az audhemiával, melyben a fogoly franczia császár a német írót ré­szeltető.— Félek, hogy nélkülözik a „great att­ract­io­nt,“— mennyi mindent csinálhatott volna belőlük egy ügyes fenilletonista. De ne kívánják tőlem elemzését az érzelmek­nek, miket a wilhemlshöhei palaisból magammal vivők; ily érzelmek kitörülhetlen írással vésődnek minden érző kebelbe.“ Eddig Mels úr, szegény jámbor németet nagyon is elkábitá a császári barátság fénysugára. H I R H A RANG. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, dec. 51-én 10 óra 15 p d. e. Érkezett dec. 31-én 12 ó. 20 p. d. u. Mont- Avront a poroszok meg­szállották. Jouffroy fr. tábornok a németeket Chateau-Renault közelében megverte; lőófogolyt, sok málhát és lőszert foglalt el. A párisiak sok barmot és nö­vényt foglaltak el az ellenségtől. Faidherbe thk Vitryben van. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéről. Dec. 30. 5% Metaliques 56.50 frt. 56.45. — 50­0 nemzeti kölcsön 65.40. — 1860-diki államkölcsön 92.35. Bankrészvény 729. — Hitelrészvény 246.70. — London 124.20. — Ezüst 121.75. — Cs. k. arany 5.88. Napoleonhor 20 franc 9.977,0. Fö­ldt­ehermentesítési kötvények: Magyar 77.—. — Temesi 75.—. — Erdélyi 75.25 Horvát 83.—. *% Színházunknak a farsang folytán ven­dége lesz. A „Színlapok“ azt írják, hogy Nádayt megnyerte Fehérváry néhány vendégszerepre. Jó sikert kívánunk, — de vigyázzon jól egészségére, nehogy beteg találjon itt lenni, mert le­fogja majd derék igazgatónk fellépti díjait. Hiába, a­hány ház, annyi a szokás,­­ nálunk például a színésznek nem szabad betegnek lenni. *­ Lászlóffy Antal, Szamos­újvár váro­sának híres képviselője, úgy halljuk, most rendezi sajtó alá országgyűlési beszédeit, két vastag kö­tetben. Az első kötet magában foglalja azokat, me­lyeket a nagy­szebeni Landtagon tartott volt annak idejében, s melyekről a gonosz nyelvek azt hirdet­ték, hogy a Békessy Márk tollából kerültek volt; a második kötet azon beszédeit tartalmazza, me­lyeket a pesti országgyűlésen megválasztása óta tarthatott volna. Választói, hír szerint, köszö­nő feliratot fognak küldeni e jeles férfiúnak azon fáradozásaiért is, hogy megnyerte Szamos-Ujvár számára az annyira óhajtott törvényszéket. Egy párbeszéd. Színházunknak két tagja találkozik a kávéházban: „Fehérváry, azt hallom, ismét Pestre készül.“ — „Bizonyosan elszakadt a ny­ak­k­e­n­dőj­e, s kénytelen volt személyesen bevásárolni egyet Pesten. Ennél fontosabb dolgai nem igen van­nak neki Pesten.“ „Ha csak nyakkendő kell, kap­hatott volna közelebb is, Brassóban árulják a legolcsóbb s legtartósabbakat. *­ A Pauli pár, a pesti nemzeti színház kedvencz dalművészei a tavaszszal, hir szerint, le­­rándulnak Kolozsvárra, s néhányszor föl fognak lépni. Közönségünknek régi óhajtása teljesülne e vendégszerepléssel. Kocsis Irma, színházunk egykori tagja, a darmstadti színházhoz szerződött. *** Lapunk új „Erdélyi Múzeum“ ro­vatának vezetését a programmban vállalt kötele­zettségekkel együtt újévtől fogva e lapok szer­kesztője viszi. Egyébként magánügyei miatt a „M. Polgáritól váló főmunkatársánknak, Mátray Er­nőnek Ígéretét bírjuk, hogy pártja orgánumát olykor dolgozataival felkeresi. **• O*­. Gyulai Ferencz táborszernagy a Bolferinoi vesztett csata után oly súlyosan vád­lott és elitélt hadvezér még életében irt egy ön­igazoló munkót a Ramming által emelt vádakra. E munka csak „kézirat“ gyanánt nyomatott ki, melyből azonban ez időszerint csak két példány létezik, 8 tartalmáról senki sem tud semmit. Ugyan­is Ő Felsége tudtára adatá Gyulaynak, hogy ha e munkának csak egy példánya is kiadatik, ekkor ő­­rökre el lesz tiltva az udvartól. Erre az ősz tábornok megsemmisíté mind a 300 példányt, ki­véve bellőle kettőt, s a vádakat elviselve szállt sírjába. S most Fálk Miksa, ki ismeri e mű tar­talmát „Egy halott igazoltatása“ czím alatt a „Fő­városi Lapok“ ban czikk sorozatot fog megindí­tani, hogy igazságot szolgáltasson egy életben so­kat hányatott, sokat félreismert, sokat rágalmazott de tetőtől talpig derék, becsületes magyar ember elhagyatott sírján. Kivonatilag ismertetni fogjuk mi is ez érdekes czikkeket. —ö. Kailich urat, e lapunkból ismert jó madarat, királyi tanácsost és nagy szebeni lottó főnököt a minisztérium elcsapta hivatalából. Satis tarde quidem, debnisset pridem. (in) A szász nemzetiségi gyűlés követ­jelöltjei Szebenszék és város részéről: Wittstock Henrik lelkész, Brukner Vilmos és Czekeli Vilmos ügyvédek. Bruckner indítványa: köteleztessenek a megválasztott követek arra, hogy az iskola alapból folyó napidijról lemondanak — nem fogadtatott el. Brassó követei lettek Klockner Mór, Wöchter Fri­gyes és Brennenberg Ferencz. (6) Furcsaság gyanánt felemlítjük, hogy a kedves Bermanstädter néni m.-vásárhelyi levelezője Mikó Mihályt akasztófa virág­nak declarálja s a tarkaság kedvéért Réthi Lajosba is belé kap „ostobának“ nevezvén azt az állítását, hogy Szabó Károlyt jobban ismerik Páriá­ban mint a szász földön. Ez az „Original Corres­pondent“ egy hajszálra hasonlít az „Original Schimpfmeierekhez !“ Eperjesen, e hó 21-kén a ferencziek templomában vigyázatlanságból tűz támadt, mely összes belső készleteit elhamvasztá. Az arany és ezüst kelyheket s egyéb oltári szereket összeolvad­va szedték ki a hamuból. Szerencsére sikerült megóvni a fedélzetet, különben az ép akkor dühön­gött erős szél bizonyára áldozatul ejti a város egy részét is. Égi háború télen. A „Laibacher Tag­blatt“ írja hogy ott a napokban erős égi bábor állt be. Hatalmas villámlások hatoltak a befagyott ablakokon s ezekre időközönkint sajátságos dörgés következett. A délnek eső ablakokat erős daraeső verdesé­s a hőmérő csakhamar 4 fokra szállott alá. A sajátságos égi bábom nem tartott tovább egy negyed óránál. Törvénykezési csarnok. Kolozsmegye törvényszékénél 1870 dec. 16 án tartott végtárgya­lásnál elnökölt. Máté Gerő t. ülnök közügyészség részéröl jelen volt Keresztes Árpád alügyész. Tárgy: Czarka Palegyia lopási és Krisán Ilona bűntény elősegélési bűnténye. 1869 ik év September 28-án m. m­éhesi W... J...nek záros ládájából 30 frt készpénze és 61 ftra becsült két arany gyűrűje lopatott el. Gyanúja ez iránt akkori cselédje Czarka Palegyiára esett, ki azonban kérdőre vonatván a tényt határzottan tagadta. A vizsgáló bíróság azon­ban habár a tény elkövetése óta egy év el czélszerűnek látta gyanúsítottnál az előírt házkuta­tást megtartani, minek eredménye az lett, hogy a káros által ellopottnak állított két gyűrű annak birtokában csakugyan megtaláltatott. Az ennek következtében ismételten kérdőre vont gyanúsított beismerte, hogy a lopás nevezett időben általa követetett el. Krisán Ilona pedig ki az előnyomo­tt alkalmával, ámbár minden tanú hivatkozás nélkül kihallgatva volt, ennek következtében beis­merte viszont azt, hogy a tény elkövetéséről ugyan tudomása volt, de Czarka Palegyiának bajt nem akarván okozni, első kihallgatásakor ebbeli tudo­mását eltagadta. A végtárgyaláson hasonló beis­merés létetett első vádlott által minek következté­ben a lopás bűntényében a végtárgyalásról indoko­latlanul kimaradt Krisán Ilona pedig a bűntény elősegélési bűntényben bűnösnek, s tekintve fiatal korukat, elhanyagolt nevelésüket, eddigi fedhetlen életüket, s főleg az okozott kár jóvatételét, elsőt a végtárgyaló bíróság három havi, utóbbit pedig három heti börtönre ítélte. * , *** A katonai becsületbíróságokról egy időben azt híresztelték, hogy el fognak töröltetni. A közvélemény réren követelte a polgári törvények gúnyára felállított középkori intézmények megszün­tetését s az hangzott, hogy a hadügyminiszter egyik gyenge prájiban csakugyan­ eltöröltetésük mellett nyilatkozott.. A dolog azonban nem áll s arról értesülünk, hogy a jövő évre már minden kerület számára újból kinevezték a beeatttertiltó-­ságokat. A visszadések forrása tehát megint nyitva áll s a katomtisztek legalább egy évig is­mét ki lesznek téve egy érzékenykedő bíróság zaklatásainak. Hanem hát e rendszabály várva várt eltörlése, valamint a szolgálaton kívüli fegy­­verviselés is olyan szép újévi ajándék lett volna, a milyen nem telik Kuhn bárótól. — Ungarische Austricte Zeitung czi­­me a heti lapnak mely s jövő évben a „Pester Lloyd“ ingyen melléklett gyanánt jelenik meg. Diszszel kiállított első száza sok, magyar szem­pontból érdekes dolgot hoz így Munkácsy Mi­hály arczképét és életrajzát, egy életképet Jankó­tól (A malom alatt politizálhat), Aranynak „Ősz­­szel“ (Im Herbste) költeményét és Jókainak „Ne­mes kövek“ (Edelsteine) noveláját sikerült fordí­tásban. Ha e lap pályáját úgy folytatja, a­mint kezdette, a külföldön sokat tehet Magyarország előnyös ismertetésére. *** Bizonyos Patak János, mint gr. Teleki Domokos megbizottjs Nyomárkay Oszkárt felszólitá, hogy tőle, eladott ostatlan erdő ára felé- d­il ben,3550 ftot vegyen fel,s találkt adott neki Pesten a­­ Wimmer-féle kávéházban. Ny. megjelent a találkán,­­ honnan őt P. magával vitte lakásra a „Két oroi^^_y/ ba. Itt később megjelent P. ey ismerőse mint tanú alá is irta a nyugtát. Ny. fölve összeget haza akart menni, de mázok rá hívták, s innét kávéházba, s midQ innét is tavv.. akart, fölkérték, kisérje őket a kcskeméti ntezáig. Itt elvált török s folytatta útját, a Lipót és Pintér utczák sarkán két ember hitteln megtámadta. Fejére pokroczot dobtak, száját betörték, s vitték a Duna felé. Itt elvették tárczáját és óráját, s mi­vel közelgő léptek hallatszottak, bedobták a Dunába honnét félig fagyva, tántorgott közel eső lakába, s most betegen fekszik. Az ügy bejelentetett a kapitány­ságnak, de a „két oroszlán“-ban azon eredményre jutottak, hogy ott Pataky nevű egyén nem is volt. A vizsgálat tovább foly. Idegenek névsora december 29. 1. Biasini szállodában: Br. Jósika Géza birtokos Déváról. Beregszászi Károly birtokos Pest­ről. Emanuel Fülep kereskedő Vásárhelyről. Gracza György ügyvéd Hányadról. Mózes Márton keres­kedő Beszterczéről. Demeter Béla birtokos Deésről. Krémer György birtokos Szamosujvárról. Ferencz Sándor birtokos Tordáról. Saulhaber kereskedő Pestről. Esztegár Antal kereskedő M.-Vásárhelyről. Leményi lelkész Krasznáról. Borján birtokos Csúcsáról. 2. Nemzeti szállodában: Somvarai Károly birtokos Beszterczéről. Lenau angol munkavezető. Puskás Tivadar angol tolmács. 3. Három csillag fogadóban. Léb Michli kereskedő B. Hányadról. Goldschmidt kereskedő Kis Sebesből. Kolozsvárit decemb. 30-án 1870. Müller Sándor al-kapitány. T. és felelés szerkeszti K. PAPP MIKLÓS * •) Maholnap három hónapja lett Melt ur ét Napoleon Ildikóidé­ónak, ét háld Ittennek sem az ő, sem mdkoh­olg phetardrsdnak jóslata nem ment teljesedésbe. ( 0­) Nyilt levél Jakab Elek és Szabó Károly barátaimhoz. Irodalmi ügyben egy kérésem van hozzátok. A „Kolozsvári Közlönyében valaki megtá­madta Orbán Balázsban a magyar irót, s a „szé­kelyföld“-röl irt monographiáját com­pi­láti­ó­­n­a­k nevezi. Hozzátok fordulok, hogy bírái legyetek e kérdésnek. Két okból teszem. Először mert mind a ketten tekintélyek vagy­tok történészeink között, s igy competens bírák a jelen esetben. Másodszor, mert mind a ketten őrei vagytok egy egy nemzeti kincsnek. Jakab Elek barátom levéltárnoka a guberniumnak, Szabó Károly ba­rátom az erdélyi múzeumnak, melyet Erdélyt illető történelemmel foglalkozó ember semmi szín alatt nem kerülhet el. Tudomástok kell legyen, várjon a megtáma­dott Orbán Balázs, szerintem nagybecsű mono­­graphiáját csak compillálta e, vagy a forráshoz ment hozzátok, s eredeti anyagok nyomán terem­tette? Az egyenes válasz becsületbeli kötelességtek, s tudom egy pillanatra sem haboztok elégtételt szolgáltatni egy olyan férfin irodalmi hitelének, ki buzgó, fáradhatlan becsületes munkája irodalmunk­nak , s kinek hazai történetünk csak köszönettel tartozik. Nem kutatom e galád támadás okait, hisz azok úgy is nyilvános titkok, de miután a „K. Közlöny“ szerkesztője megjegyzés nélkül adta ki az Orbán ellen intézett támadást, d­e botlást azoknak kell helyre hozni, kikben minden idő és körülmény között van elég bátor­sága leplezetlenül megvédelmezni az igazságot, mindenkivel szemben. Fogadjátok kézszoritásomatl kész hívetek K. Papp Miklós. :^miár c. t$Z\ \ *) Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a kel­lemes Revalesciére du Barry-nak, mely gyógyszer a költségek nélkül gyógyit minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szo­­rulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkört, lázat­­szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszol­létet és ájulást is, fehérfolyást, babért, elsoványodást, csatot, köszvényt és sápkórt. 72,000 gyógyeset, melyekben a beteg­ségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyít­vány pápa­i szentségétől, gr. Pluskon udvari marschall-tól, de Brehau marquisnő­től igazolja. Táplálóbb lévén mint a hus, a Revalescière felnőttek­ s gyermekeknél 59-szeresen megtaka­rítja a gyógyszerek árát. Castle News, Alexandria, Egyptom, 1869. márt. 10. A kellemes Revalescière du Barry a legmakacsabb idül­­dugulástól, mely 9 évig rémitően kinzott s minden­­orvosi ke­zelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszönet­­et mondok önöknek, mint felfedezőinek, a természet e be­cses adományáért. Vajha mindazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindazt a­mit a gyógyszerek nem is gyógyitnak meg, megorvosolja a Revalesciere, mely, ha aranynyal mérnök is éli súlyát, akkor sem volna drága. Teljes tisztelettel Spa­ar­o C. Pléhszelenczékben '­, fonti ft 60 kr. 1 font 2. 50 kr. 2 font 4. 60 k. 5 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 86 frt. — Revalesciere Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr. 24-re 2. 50 kr, 48-ra 4. 50; póralakban 12 csészére 1 frt, 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 676-ra 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nál­ Bécsben, Wa 11 f i s dhg a s s e. 8, Kolozsvárit Kron­­staedter J.-nél Bel-Monostor utcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.­monostorutcza a Redont során. Pesten fölöknél, Po­zsonyban Pis­ztory-nál, Graczban Oberanz­­meyer-nál, Lembergben Rottender-nél, s posta­­utalvány által megrendelés utján mindenütt. *) E rovat alatt megjelenő oViku­ért a szerkesztőség semmi felelősséget nem vállal- Szerk. m. T*

Next