Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-01-01 / 1. szám
l fő szám. A* —Y 'V ' ».*e ,«.«• bi«9 „Sire — szólók akadozva — ilyen dolgot az író nem talál fel, én tudom, az ilyet hall az ember és lehet nagyon hamar elhiszi“ „És Ug egy nőt, egy anyát megsértene egy puszta, lehet félreértett hir hallatára? Nem, bizonyára nemi Ez equinoque képek harczi jelenetek voltak a krími háborúból s a császárné nagyon is ritkán fordult meg ama pavillonban. Nem foghatom fel, pedig évek óta gondolkodtam róla. — Nem értem. A miért, nem megy fejembe. Mint egy ebfalka rohanta meg az idegen journalistika a császári Francziaországot s gyalázta le a világ szemében kormányom, melyet nem ismert, híveimet, kiknek neveit is alig tudta, családomat, és önmagam!... És miért? Vakok voltak ez emberek, hogy nem látták, mily fényesen emelkedik kezeim alatt Francziaország?“ „Sire — felelém — ez fegyver volt, oly fegyver, melynek értékét én nem tudom megítélni — de mégis fegyver volt a Francziaországban uralkodó sajtókorlát ellen!" „Azt hiszi Ön? — felelős császár mosolyogva — A legillőbben a legszigorúbb törvények alatt viselték magukat. A sajtó szabadonczsága csakis a szabadsajtóval kezdődött.“ „Ez idővel megtisztult volna“ velem. A császár néhány perczig hallgatott, azután így szólt: „Rögtön eltörölnék minden sajtótörvényt, ha a journalisták becsületessége felől garantíroznának. Értsen meg jól — én a publicistikai becsületességről szólok — semmit sem tenni közzé, amit az ember a leghatározottabban nem tud — azon hit elöl a lapok hasábjait szigoron elzárni és a személyiségeket teljesen kihagyni a játékból! Persze! mint lenne ez kivihető? De én azt hiszem, hogy a tíz éven át ily lapok által vezetett közvélemény, az egész világon a legérettebb és leghelyesb lenne.“ Bármily érdekes volt is e beszélgetés reám az íróra nézve, vágyva óhajtotta, hogy a nap égető kérdésére irányozza. Rövid idő után azt kérdezte tőlem, hogy mit tartok az uj „pseudo respublikáról?“ Nem láttam be, mi okom lett volna véleményemet a császár előtt elrejteni. Elbeszéltem neki, hogy a prognostikon, melyet 1867- ben Jules Favrenek egy franczia-német háború esetére állítottam az szóról szóra beteljesedett. Mosolyogva azt viszonza nekem, hogy ezért nekem nem mondhat bókot, hisz ez könnyen elvett található. „Oly kormánynyal szemben — szólok, a mely naponként megsérti a hadsereg érzelmeit és egyedül ügyvédekre és journalistákra támaszkodik, kormányunk követeléseinek napról napra növekedniök kell, hisz nemsokára maga Jules Favre és Gambetla is túlhaladt álláspontok lesznek, s a Francziaországot vezető triumvirátusnak néhány nap nllva valószínűen: Rochefort, Floriens és Kératry lesz a neve.“ „Vagy Mégy“ »róla a császár.*) Majd Kératry grófról, Bazaine marsal ez előbbi adjutánsáról kezdtünk beszélni, kinek személyiségét és oly kevéssé valók képes magamnak valaha megfejteni, mint jelenlegi működését. A császár megtudta a felvilágosítást, melyet elhallgatok. Trochu tábornokról is beszéltünk. A császár azt beszélte nekem, hogy kevés 8 órával a népnek a törvényhozó testületbe való berohanása előtt a tábornok a császárnénak becsületszavát adta, hogy forradalomtól nem kell tartania. „Néhány száz emberrel elháríthatta volna Francziaországról e végtelen szerencsétlenséget. Midőn Trocint a második császárság ragusai herczegének neveztem, a császár azt a megjegyzést téve, hogy Marmont marsal mielőtt I Napóleont elárulta volna, legalább fontos szolgálatokat tett neki! . . . Midőn a császárnak azt mondtam, hogy ez a köztársaság és az egész immense Bonapartismusnak csendes eltűnése oly különös, hogy sokáig azt gondolom felőle: „Que c etait une republique par ordre de l’empereur,“ a császár olyformán vonttá vállát, mintha valami ostobaságot mondtam volna. Lehetséges! De be kell vallanom, hogy sokáig foglalkoztam ez eszmével, s hogy a császárral való társalgásom azt nem cáfolá meg egészen. A békéhez hajló császárságnak bizonyára minduntalan azt vágták volna fejéhez, hogy a köztársaság megmentette volna Francziaországot és e szemrehányással szemben sohasem állhatott volna lábra. De így legalább a köztársaság is és oly ájultnak bizonyul be a német fegyverekkel szemben, mint a császárság — a köztársaságnak meg kellene kötnie azon békét, mely Francziaországtól két provintiát elszakít s akkor a Bonapartismus újból megjelenik és a falusi ember azt fogja mondani: „L’emperent n’ anait jamais fait cela !“ Mint mondám — ez csak személyes vélemény, de a császárral és környezete néhány emberével vitt társalgásom, mit sem tett annak erőtlenítésére. De hozzá kell tennem, hogy a császári környezetnek a császárság iránti megadottságáról híres egy tagja előttem így szólott: „Périsse la dynastie Imperiale, si la France est sanvée.“ „Várjon a császári herczeg — kérdőm — kiheverte a nem korához mért ama strapátzokat ?“ — kérdem. „Köszönöm Önnek!“ felelé a császár, gyorsan s egy percz alatt egész arcza átváltozék; többé nem az országért vesztett fejedelem ült előttem: az atya volt kinek gondolatai megmentett fiára irányultak. „Szegény fiam — szóla—sokat szenvedett; 1814-ben csaknem ugyanazon mentem keresztül; csakhogy én akkor nem voltam több hat évesnél, s e kornak benyomásai könyen elmosódnak; de fiam már csaknem ifjú — végtelen sokat szenvedett Francziaország szerencsétlenségében.“ Nem emlékszem többé, miként történt, hogy a császár Bombakinak Metzből való regényes elszöktetéséről beszélt. Csaknem ugyanazon részleteket beszélte el nekem, melyek minden lapban áltottak. És midőn azt kérdem tőle, vájjon mi lehetett tulajdonképen oka a félrevezető különös cselekedetének ? a császár könyve mosolylyal azt vélte, hogy a porosz kormány talán megakart győződni arról, hogy mit tartott a metzi hadsereg az uj kormányról; a rejtélyes egyén, kit nekem a császár meg is nevezett s kinek nevét fájdalom elfeledém, egy napnál tovább tartózkodott Metzben-Egy darabig még a háború eseményekről beszélgetünk, végül a császár hozzám így szólott: Tartozom azzal hadseregemnek, hogy beszámolok a hadieseményekről, melyek a katastrophára vezettek. A táborkari tisztek azon dolgoznak , s ha e jelentésemet közzé tettem, meglátják az Ön nemzetkéliei, hogy a szét- és megvert franczia sereg minden szerencsétlensége daczára szégyen nélkül tekinthet vissza múltjára.“ Rövid idő múlva a császárt a császári archivum papírjainak a jelenlegi párisi kormány által történt nyilvánossá tételére vezettem. „E papírok oly kevéssé fontosak — szóla a császár — hogy midőn elutaztamkor megkérdeztek, hogy mit tegyenek velök, igy szólok: Tegyék a mit tetszik! Még valakinek eszébe juthat ez arakról is közzé tenni valamit, — de nem magányleveleket, ez semmi áron meg nem bocsátható indiscretio. Lehet még összeállítják mindazt, amit a Német és Poroszországgal fentartandó békének e rajongó barátjai mondtak, írtak, közzétették, hogy kormányomat csaknem erőszakkal vigyék reá a háborúra Németország ellen, m oly háborúra, melynek felelősségét ők most miután Francziaország le van győzve, egyedül reám hárítanák. Ez nagyon érdekes lenne és hitelük kétségbe se vonható — ezek indiscret magánlevelek, ezek történelmi okmányok.“ A császár többé mit sem beszélt velem a közzétevés felül, de csalódnom kellene, ha az már most, nem lenne munkában. * •• Azt hiszem még nem érkezett el ideje, hogy közzétegyen azt, amit a császár nekem ezenkívül mondott. Senki és ő legkevésbé sem tilta el attól de ép ezért, annál szigorúbban megítélem toltam és csak akkor teszek még közzé néhány detailt — és e párbeszéd nem legérdektelenebbjeit, — ha úgy látom, hogy annak, ki reám bízta nem árthatnak többé. Végre felkelt a császár — andientiám véget ért. „Az ön lépése megindított“ szóla egyszerűen. „Köszönöm Önnek uram, Ön nekem egy kedves órát szerzett. Meghajlok, a nélkül, hogy a válaszra kifejezést találtam volna; ez egyszerű, minden pathostól ment szavak mélyen megindítottak. Midőn fejem felemeltem, a császárnak felém nyújtott kezét pillantam meg. Nem tudom, ily alkalomra mit szab elé az elignette. Kezem az övébe tettem, s meleg, erős, férfias kézszorítást érzek. Ezek olvasóm a részletei az audhemiával, melyben a fogoly franczia császár a német írót részeltető.— Félek, hogy nélkülözik a „great attractiont,“— mennyi mindent csinálhatott volna belőlük egy ügyes fenilletonista. De ne kívánják tőlem elemzését az érzelmeknek, miket a wilhemlshöhei palaisból magammal vivők; ily érzelmek kitörülhetlen írással vésődnek minden érző kebelbe.“ Eddig Mels úr, szegény jámbor németet nagyon is elkábitá a császári barátság fénysugára. H I R H A RANG. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, dec. 51-én 10 óra 15 p d. e. Érkezett dec. 31-én 12 ó. 20 p. d. u. Mont- Avront a poroszok megszállották. Jouffroy fr. tábornok a németeket Chateau-Renault közelében megverte; lőófogolyt, sok málhát és lőszert foglalt el. A párisiak sok barmot és növényt foglaltak el az ellenségtől. Faidherbe thk Vitryben van. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéről. Dec. 30. 5% Metaliques 56.50 frt. 56.45. — 500 nemzeti kölcsön 65.40. — 1860-diki államkölcsön 92.35. Bankrészvény 729. — Hitelrészvény 246.70. — London 124.20. — Ezüst 121.75. — Cs. k. arany 5.88. Napoleonhor 20 franc 9.977,0. Földtehermentesítési kötvények: Magyar 77.—. — Temesi 75.—. — Erdélyi 75.25 Horvát 83.—. *% Színházunknak a farsang folytán vendége lesz. A „Színlapok“ azt írják, hogy Nádayt megnyerte Fehérváry néhány vendégszerepre. Jó sikert kívánunk, — de vigyázzon jól egészségére, nehogy beteg találjon itt lenni, mert lefogja majd derék igazgatónk fellépti díjait. Hiába, ahány ház, annyi a szokás, nálunk például a színésznek nem szabad betegnek lenni. * Lászlóffy Antal, Szamosújvár városának híres képviselője, úgy halljuk, most rendezi sajtó alá országgyűlési beszédeit, két vastag kötetben. Az első kötet magában foglalja azokat, melyeket a nagyszebeni Landtagon tartott volt annak idejében, s melyekről a gonosz nyelvek azt hirdették, hogy a Békessy Márk tollából kerültek volt; a második kötet azon beszédeit tartalmazza, melyeket a pesti országgyűlésen megválasztása óta tarthatott volna. Választói, hír szerint, köszönő feliratot fognak küldeni e jeles férfiúnak azon fáradozásaiért is, hogy megnyerte Szamos-Ujvár számára az annyira óhajtott törvényszéket. Egy párbeszéd. Színházunknak két tagja találkozik a kávéházban: „Fehérváry, azt hallom, ismét Pestre készül.“ — „Bizonyosan elszakadt a nyakkendője, s kénytelen volt személyesen bevásárolni egyet Pesten. Ennél fontosabb dolgai nem igen vannak neki Pesten.“ „Ha csak nyakkendő kell, kaphatott volna közelebb is, Brassóban árulják a legolcsóbb s legtartósabbakat. * A Pauli pár, a pesti nemzeti színház kedvencz dalművészei a tavaszszal, hir szerint, lerándulnak Kolozsvárra, s néhányszor föl fognak lépni. Közönségünknek régi óhajtása teljesülne e vendégszerepléssel. Kocsis Irma, színházunk egykori tagja, a darmstadti színházhoz szerződött. *** Lapunk új „Erdélyi Múzeum“ rovatának vezetését a programmban vállalt kötelezettségekkel együtt újévtől fogva e lapok szerkesztője viszi. Egyébként magánügyei miatt a „M. Polgáritól váló főmunkatársánknak, Mátray Ernőnek Ígéretét bírjuk, hogy pártja orgánumát olykor dolgozataival felkeresi. **• O*. Gyulai Ferencz táborszernagy a Bolferinoi vesztett csata után oly súlyosan vádlott és elitélt hadvezér még életében irt egy önigazoló munkót a Ramming által emelt vádakra. E munka csak „kézirat“ gyanánt nyomatott ki, melyből azonban ez időszerint csak két példány létezik, 8 tartalmáról senki sem tud semmit. Ugyanis Ő Felsége tudtára adatá Gyulaynak, hogy ha e munkának csak egy példánya is kiadatik, ekkor őrökre el lesz tiltva az udvartól. Erre az ősz tábornok megsemmisíté mind a 300 példányt, kivéve bellőle kettőt, s a vádakat elviselve szállt sírjába. S most Fálk Miksa, ki ismeri e mű tartalmát „Egy halott igazoltatása“ czím alatt a „Fővárosi Lapok“ ban czikk sorozatot fog megindítani, hogy igazságot szolgáltasson egy életben sokat hányatott, sokat félreismert, sokat rágalmazott de tetőtől talpig derék, becsületes magyar ember elhagyatott sírján. Kivonatilag ismertetni fogjuk mi is ez érdekes czikkeket. —ö. Kailich urat, e lapunkból ismert jó madarat, királyi tanácsost és nagy szebeni lottó főnököt a minisztérium elcsapta hivatalából. Satis tarde quidem, debnisset pridem. (in) A szász nemzetiségi gyűlés követjelöltjei Szebenszék és város részéről: Wittstock Henrik lelkész, Brukner Vilmos és Czekeli Vilmos ügyvédek. Bruckner indítványa: köteleztessenek a megválasztott követek arra, hogy az iskola alapból folyó napidijról lemondanak — nem fogadtatott el. Brassó követei lettek Klockner Mór, Wöchter Frigyes és Brennenberg Ferencz. (6) Furcsaság gyanánt felemlítjük, hogy a kedves Bermanstädter néni m.-vásárhelyi levelezője Mikó Mihályt akasztófa virágnak declarálja s a tarkaság kedvéért Réthi Lajosba is belé kap „ostobának“ nevezvén azt az állítását, hogy Szabó Károlyt jobban ismerik Páriában mint a szász földön. Ez az „Original Correspondent“ egy hajszálra hasonlít az „Original Schimpfmeierekhez !“ Eperjesen, e hó 21-kén a ferencziek templomában vigyázatlanságból tűz támadt, mely összes belső készleteit elhamvasztá. Az arany és ezüst kelyheket s egyéb oltári szereket összeolvadva szedték ki a hamuból. Szerencsére sikerült megóvni a fedélzetet, különben az ép akkor dühöngött erős szél bizonyára áldozatul ejti a város egy részét is. Égi háború télen. A „Laibacher Tagblatt“ írja hogy ott a napokban erős égi bábor állt be. Hatalmas villámlások hatoltak a befagyott ablakokon s ezekre időközönkint sajátságos dörgés következett. A délnek eső ablakokat erős daraeső verdesés a hőmérő csakhamar 4 fokra szállott alá. A sajátságos égi bábom nem tartott tovább egy negyed óránál. Törvénykezési csarnok. Kolozsmegye törvényszékénél 1870 dec. 16 án tartott végtárgyalásnál elnökölt. Máté Gerő t. ülnök közügyészség részéröl jelen volt Keresztes Árpád alügyész. Tárgy: Czarka Palegyia lopási és Krisán Ilona bűntény elősegélési bűnténye. 1869 ik év September 28-án m. méhesi W... J...nek záros ládájából 30 frt készpénze és 61 ftra becsült két arany gyűrűje lopatott el. Gyanúja ez iránt akkori cselédje Czarka Palegyiára esett, ki azonban kérdőre vonatván a tényt határzottan tagadta. A vizsgáló bíróság azonban habár a tény elkövetése óta egy év el czélszerűnek látta gyanúsítottnál az előírt házkutatást megtartani, minek eredménye az lett, hogy a káros által ellopottnak állított két gyűrű annak birtokában csakugyan megtaláltatott. Az ennek következtében ismételten kérdőre vont gyanúsított beismerte, hogy a lopás nevezett időben általa követetett el. Krisán Ilona pedig ki az előnyomott alkalmával, ámbár minden tanú hivatkozás nélkül kihallgatva volt, ennek következtében beismerte viszont azt, hogy a tény elkövetéséről ugyan tudomása volt, de Czarka Palegyiának bajt nem akarván okozni, első kihallgatásakor ebbeli tudomását eltagadta. A végtárgyaláson hasonló beismerés létetett első vádlott által minek következtében a lopás bűntényében a végtárgyalásról indokolatlanul kimaradt Krisán Ilona pedig a bűntény elősegélési bűntényben bűnösnek, s tekintve fiatal korukat, elhanyagolt nevelésüket, eddigi fedhetlen életüket, s főleg az okozott kár jóvatételét, elsőt a végtárgyaló bíróság három havi, utóbbit pedig három heti börtönre ítélte. * , *** A katonai becsületbíróságokról egy időben azt híresztelték, hogy el fognak töröltetni. A közvélemény réren követelte a polgári törvények gúnyára felállított középkori intézmények megszüntetését s az hangzott, hogy a hadügyminiszter egyik gyenge prájiban csakugyan eltöröltetésük mellett nyilatkozott.. A dolog azonban nem áll s arról értesülünk, hogy a jövő évre már minden kerület számára újból kinevezték a beeatttertiltó-ságokat. A visszadések forrása tehát megint nyitva áll s a katomtisztek legalább egy évig ismét ki lesznek téve egy érzékenykedő bíróság zaklatásainak. Hanem hát e rendszabály várva várt eltörlése, valamint a szolgálaton kívüli fegyverviselés is olyan szép újévi ajándék lett volna, a milyen nem telik Kuhn bárótól. — Ungarische Austricte Zeitung czime a heti lapnak mely s jövő évben a „Pester Lloyd“ ingyen melléklett gyanánt jelenik meg. Diszszel kiállított első száza sok, magyar szempontból érdekes dolgot hoz így Munkácsy Mihály arczképét és életrajzát, egy életképet Jankótól (A malom alatt politizálhat), Aranynak „Őszszel“ (Im Herbste) költeményét és Jókainak „Nemes kövek“ (Edelsteine) noveláját sikerült fordításban. Ha e lap pályáját úgy folytatja, amint kezdette, a külföldön sokat tehet Magyarország előnyös ismertetésére. *** Bizonyos Patak János, mint gr. Teleki Domokos megbizottjs Nyomárkay Oszkárt felszólitá, hogy tőle, eladott ostatlan erdő ára felé- dil ben,3550 ftot vegyen fel,s találkt adott neki Pesten a Wimmer-féle kávéházban. Ny. megjelent a találkán, honnan őt P. magával vitte lakásra a „Két oroi^^_y/ ba. Itt később megjelent P. ey ismerőse mint tanú alá is irta a nyugtát. Ny. fölve összeget haza akart menni, de mázok rá hívták, s innét kávéházba, s midQ innét is tavv.. akart, fölkérték, kisérje őket a kcskeméti ntezáig. Itt elvált török s folytatta útját, a Lipót és Pintér utczák sarkán két ember hitteln megtámadta. Fejére pokroczot dobtak, száját betörték, s vitték a Duna felé. Itt elvették tárczáját és óráját, s mivel közelgő léptek hallatszottak, bedobták a Dunába honnét félig fagyva, tántorgott közel eső lakába, s most betegen fekszik. Az ügy bejelentetett a kapitányságnak, de a „két oroszlán“-ban azon eredményre jutottak, hogy ott Pataky nevű egyén nem is volt. A vizsgálat tovább foly. Idegenek névsora december 29. 1. Biasini szállodában: Br. Jósika Géza birtokos Déváról. Beregszászi Károly birtokos Pestről. Emanuel Fülep kereskedő Vásárhelyről. Gracza György ügyvéd Hányadról. Mózes Márton kereskedő Beszterczéről. Demeter Béla birtokos Deésről. Krémer György birtokos Szamosujvárról. Ferencz Sándor birtokos Tordáról. Saulhaber kereskedő Pestről. Esztegár Antal kereskedő M.-Vásárhelyről. Leményi lelkész Krasznáról. Borján birtokos Csúcsáról. 2. Nemzeti szállodában: Somvarai Károly birtokos Beszterczéről. Lenau angol munkavezető. Puskás Tivadar angol tolmács. 3. Három csillag fogadóban. Léb Michli kereskedő B. Hányadról. Goldschmidt kereskedő Kis Sebesből. Kolozsvárit decemb. 30-án 1870. Müller Sándor al-kapitány. T. és felelés szerkeszti K. PAPP MIKLÓS * •) Maholnap három hónapja lett Melt ur ét Napoleon Ildikóidéónak, ét háld Ittennek sem az ő, sem mdkoholg phetardrsdnak jóslata nem ment teljesedésbe. ( 0) Nyilt levél Jakab Elek és Szabó Károly barátaimhoz. Irodalmi ügyben egy kérésem van hozzátok. A „Kolozsvári Közlönyében valaki megtámadta Orbán Balázsban a magyar irót, s a „székelyföld“-röl irt monographiáját compilátiónak nevezi. Hozzátok fordulok, hogy bírái legyetek e kérdésnek. Két okból teszem. Először mert mind a ketten tekintélyek vagytok történészeink között, s igy competens bírák a jelen esetben. Másodszor, mert mind a ketten őrei vagytok egy egy nemzeti kincsnek. Jakab Elek barátom levéltárnoka a guberniumnak, Szabó Károly barátom az erdélyi múzeumnak, melyet Erdélyt illető történelemmel foglalkozó ember semmi szín alatt nem kerülhet el. Tudomástok kell legyen, várjon a megtámadott Orbán Balázs, szerintem nagybecsű monographiáját csak compillálta e, vagy a forráshoz ment hozzátok, s eredeti anyagok nyomán teremtette? Az egyenes válasz becsületbeli kötelességtek, s tudom egy pillanatra sem haboztok elégtételt szolgáltatni egy olyan férfin irodalmi hitelének, ki buzgó, fáradhatlan becsületes munkája irodalmunknak , s kinek hazai történetünk csak köszönettel tartozik. Nem kutatom e galád támadás okait, hisz azok úgy is nyilvános titkok, de miután a „K. Közlöny“ szerkesztője megjegyzés nélkül adta ki az Orbán ellen intézett támadást, de botlást azoknak kell helyre hozni, kikben minden idő és körülmény között van elég bátorsága leplezetlenül megvédelmezni az igazságot, mindenkivel szemben. Fogadjátok kézszoritásomatl kész hívetek K. Papp Miklós. :^miár c. t$Z\ \ *) Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a kellemes Revalesciére du Barry-nak, mely gyógyszer a költségek nélkül gyógyit minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szorulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkört, lázatszédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszollétet és ájulást is, fehérfolyást, babért, elsoványodást, csatot, köszvényt és sápkórt. 72,000 gyógyeset, melyekben a betegségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyítvány pápai szentségétől, gr. Pluskon udvari marschall-tól, de Brehau marquisnőtől igazolja. Táplálóbb lévén mint a hus, a Revalescière felnőttek s gyermekeknél 59-szeresen megtakarítja a gyógyszerek árát. Castle News, Alexandria, Egyptom, 1869. márt. 10. A kellemes Revalescière du Barry a legmakacsabb idüldugulástól, mely 9 évig rémitően kinzott s mindenorvosi kezelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszönetet mondok önöknek, mint felfedezőinek, a természet e becses adományáért. Vajha mindazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindazt amit a gyógyszerek nem is gyógyitnak meg, megorvosolja a Revalesciere, mely, ha aranynyal mérnök is éli súlyát, akkor sem volna drága. Teljes tisztelettel Spaaro C. Pléhszelenczékben ', fonti ft 60 kr. 1 font 2. 50 kr. 2 font 4. 60 k. 5 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 86 frt. — Revalesciere Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr. 24-re 2. 50 kr, 48-ra 4. 50; póralakban 12 csészére 1 frt, 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20 ft, 676-ra 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nál Bécsben, Wa 11 f i s dhg a s s e. 8, Kolozsvárit Kronstaedter J.-nél Bel-Monostor utcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.monostorutcza a Redont során. Pesten fölöknél, Pozsonyban Pisztory-nál, Graczban Oberanzmeyer-nál, Lembergben Rottender-nél, s postautalvány által megrendelés utján mindenütt. *) E rovat alatt megjelenő oVikuért a szerkesztőség semmi felelősséget nem vállal- Szerk. m. T*