Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-05-05 / 101. szám

101-ik KOLOZSVÁR, MÁJUS 4. Sie in M­e. /In.) A politikai láthatár világítása sajátsá­gos. A fekete pontokból, a melyeket Napóleon trón­beszédei egyikében jelzett vészterhes felhőkké vál­toztak s a belőlök kifejlődött vihar elsodorta a jós­lót. E vihar következményei nem hasonlítanak azok­hoz a melyeket a természetben tapasztalnak: a felhők nem szakadtak meg, a béke l­apsugara nem érte a vízcseppeket, a kiengesztelődés szivárványa elmaradt. Bár merre nézünk, bár merre vizsgálódunk : mindenütt a bizalmatlanság, mély lehangoltság , mindenütt fenyegetődzés, készülődés s mindezeknek a vége a fegyveres erőszak. Közhasznú, az embe­riség valódi érdekét előmozdító munkálatok helyett, a hadi­ eszközök úgy nevezett „javítása.“ A bábom, mely a legvégső eszköz kellene, hogy legyen, rendszeres művelés alá került. Kato­nai tanszékek ! ez a jelszó. Az ifjú, a ki még ,csak képzelete tárgyainak él, a kit még nem viselt meg az élet anyagi gondja, ez az ifjú már halgassa és tanulja, mikért lehet a béke műveit leggyorsabban, legtökéletesebben lerombolni, tanulja, hogy létezik „törvény,“ a­mely az öldöklést szentesit, tanulja, hogy csak a csaták zajából kél a dicsőség, a mely emlékszobrokat teremt. A nagy titán küzdelem mellett a mely egyfelől a román, másfelől a ger­mán és szláv néptörzsek között az állami lét és kormányforma nagy kérdése körül dühöng, mely­nek lényege a köztársaság vagy monarchia érvé­nyesítése — az öszveütköző vagy öszveütközéssel fenyegetődző kisebb érdekek egész sora ront a békére, az emberiség legszentebb érdekeire. A cor­ruptió, a sikkasztás a szennyes hasonlesés, az áru­lás mindenütt csírázik. Nem az érdemes diplomata, a­ki a becsület útján közelíti meg a czélt, vagy küzd a czélért — mai napság az érdemes diplomata az, a­ki cselfo­gásokkal élve a „lefőzés“ mesterségét érti. Nem a civilisatió szerint becsültetik a nemzet, a szuronyok száma, a fegyverek szervezete a feláldozható em­berhús minősége és mennyisége a m­érték. Tikkasz­tó, középkori jég áradozik a kabinetekből az em­beriségekre. Egy herczegi czim eléréséért a szer­ződések lábbal tapostatnak — a bosszú és álnokság csapást csapásra halmoz s vérrel beszennyezve di­adalünnepeket ül a század az emberiség gyalázat­­jára. Hadibudget — ez a tárgyak tárgya, a­mely elől minden ügy a háttérbe szorul. A százezrek, a­melyek még nem oly igen régen folytak a hadi­budget csatornáján félmilliárdokká nőttek — a dur­va erőszak előmozdítására s az anyagi és szellemi jólét rovására. A kor irányának egy példáját, a militaris­mus következését láthatjuk még a kis Hollandiá­ban is, mely 1839 óta 400 milliónyi többletet do­bott a bacibudget telhetetlen szájába, hogy 1870 ben észrevegye, miszerint hadseregének nincsen czipője. Ugyan az a gazdálkodás a mely az Eynat­tenek, Leboentek bukásával jutott napfényre, ugyan­az a gazdálkodás jelentkezik mindenütt. A népek görnyedeznek a teher alatt, zúgnak, s a szabadulás órája — az az óra, mely a fegy­veres semlegességet eltemeti, még oly igen távol van. * • * A német birodalmi gyűlés egy nagy küzde­lem előestéjén áll. Elsass és Lothringia sorsa fo­rog szőnyegen , a nézetek elágaznak. A telivér poroszpárt a mellett van, hogy ez a zsákmány egyenesen Poroszországhoz csatoltassék, a másik párt közvetlenül a birodalomhoz akarja csatolni, a vita kimenetele még kétes. A Versailles­ gyűlésben egy szerfelett keserű tárgy merült fel, a­melyre mi s bizonyosan sok mások is még a bábom folyama alatt gondoltunk. Ez azoknak a tiszteknek az ügye, a­kik becsület­szavukat megszegve részt vettek a bábomban. A tengerészet semmiképpen sem vállalja el e tekin­tetben a solidaritást a hadsereggel s a hadügyér­t_ Lefte megzavarodva adta az idejö feleletet, m­ely szerint ez ü­gynek a katonai becsületnek meg­felelő uton tisztáztatnia kell. A módra nézve mi sem mondatott. A legújabb hírek szerint a felkelés Algírban folyton terjed s súlyosbítja a franczia ügyet. A fel­kelés onnan eredt, hogy az Arabok értesültek a a francziák verességeiről, Napóleon bukásáról kü­lönösen pedig a párisi forradalomról — s az ara­bok nézete szernt, nem létezvén kormány, ők nem adóznak többé. — A felkelők Algir felé kö­zelednek. Az angol parliamentben a budget vita, mely esetleg a kormány bukásához vezethetett volna, a kormány javára dőlt el s igy a toryk erőlködése száz szavazatnyi többségen megtört. Bukaresti lapok egy kormányrendelet léte­zéséről tesznek említést, mely szerint­­ a zsidók bevándorlásának meggátlása tekintetéből senki sem bocsáttatik be az országba, mig ki nem mu­tatja, hogy 5000 piaszternél több tökével rendel­kezik. A lapok természetesen kardoskodnak e rendszabály mellett — s bizonyítják intolerantiá­­jukat. — Uj „Erdélyi Muzeum.“ A tánczoló dervisek mysticismusa. II. Vége. Az európai szellem nyomai legvilágosabban Rnmi és Szaadinál látszanak meg, utóbbinál már majdnem egészen elmosódik keleti a hangulat. A két irány egysége a költészetben egyetlenné teszi Rn­mit; igen kellemesen lepi meg az olvasót ez uni­­cum a maga nemében: a kiszámított egység a mystikus képzelet végtelenségében. Vallása nem tapod semminemű formákhoz, concret fogalommá alakít minden emberit, benne egyesül a hivő és hitetlen a gyaur és mozlim, a szabad és rab; ösz­­szeolvasztja a lét és nem létet, az eget és földet, nem akar keresztyén vagy zsidó, görög vagy moz­lim hanem ember lenni, de még több: lábai alá helyezni a világokat a igy elérni az istenséget. Követői a mester fenköltségét és mély érzel­meit igazán beteges rajongásba helyezik s elká­­bult mámorában keresik az­ „­év mai elvét miben Raui költészetének szelleme egyesül. Vallásgyakorlatuk a legmeghatóbb látványt nyújtja a szemlélőnek. A komor, átszellemült arc, vissztükre a legmélyebb fájdalomnak, mi nem egyéni hanem valódi világfájdalom; a szívből kelő soha jók és borzalmas „ha“ kiáltás; a jelképes forgás, mi minden fennakadás nélkül történik, hasonlólag a világ mobile perpetuumához, a mély érzelemmel énekelt dalok, melyekből álljon itt e pár vers: „Heret vom Geten der Lante Weinend­ruft sie in der Nohht: Lieb erweckte das Getümmel Mischte Daseyn, Weltruin. Aller Orten Liebeslaute Gottl­e gott! Herr und Gott! Auf der Erde, in dem Himmel, Um zu offenbaren Ibn. Táviratok a külföldről. Páris, május 2. Delescluze elfogatott; a felkelők Issy falát ismét megszállották ; a versail­­lesiak újabb ütegeket állítottak fel Point­ du Jour ellen; a csatározások az egész vonalon folyvást tartanak. Dombrowski Neuillyt m­e­gad­ásra hívta fel. Versailles, máj. 1 A „Correso, Havas“ szerint a békés megoldás létesítése iránti tárgyalás teljesen megszakítottnak tekinthető. Lyon, máj 2. A tegnap itten kitört zavargás legott elnyomatott. Bécs, máj. 2 Ma 600 orvosnövendék tünte­tett a vizsgálóbiztosul kinevezett Karsten tanár ellen­i elbocsátását sürgeti, sőt a tanár urat tényleg bántalmazta is. Bécs, május 2. A rel­bsratban a honvédelmi miniszter beterjeszti a békeállományban szapo­rítandó 25 lovassági ezred biztosítására vonatkozó átmeneti intézkedésekről szóló­­javaslatot.­­ A kereskedelmi miniszter a bécsi világtárlatra hat millió­ért kölcsön iránti előterjesztést mutat be. A ma választott alkotmánybizottság Künburgot elnök­nek és Brestlt helyettes elnöknek választotta meg. A bizottság holnap este ülést tart, melyben a kor­mány összes tagjai meg fognak jelenni. Bécs, máj. 2. A „W. Abendpost“ a lapok által egy hivatalos körlevélben kijelölt állítólagos titkos szövetség létezéséül hozott hírre vonatkozólag kijelenti, hogy ezen dolog egészen alárendelt jelentőségű s semmiképen sem igazolja a lapok által erre nézve tett megjegyzéseket. A kormány­hoz a közlemények egész serege érkezik be a vidékről, melyeknek jogosultságát a kormány­ nem vizsgálhatja meg; természetes tehát, hogy ily ese­tekben az ügy mibenléte iránt a vidéki hatóságokat kell megkeresni s aztán e szerint eljárni. Kossuth levele Füzesséryhez az Orbán Balázs ellen támasztott pörben. Biró Mihály ügyvéde Füzesséry Géza !ugy lát­­szik ambitio kérdést csinált abból, hogy az Orbán Balázs ellen támasztott pört minden áron megnyerje. E végre megmozgattak minden hatalmukban álló eszközt, kinyomatták az egész sajtópört, melyből azonban a legfontosabb okmányok, köztük a kivég­zett Török levele hiányzanak. E pör kinyomtatott példányaiból egyet Kossuth Lajosnak is megküldött Füzesséry egy levél kíséretében. Bizonyosan nem czéloztatott egyéb vele, mint Kossuthtot reá bírói, mondja ki az ártatlant Biró Mihály felett, s e levéllel majd a megindított új tárgyaláson pressiót gyakorolni. A Kossuth becsületes lelke azonban tisztán fogta fel a kérdést, a­mint olvasóink lát­hatni fogják leveléből, melyet egész terjedelmében közölni fognak, úgy a mint az az „ElleDor“-ben megjelent. _ 0­^U­mTvvéd urnafc Fest, —Tüzessóry neza ügyve Királyutcza J. szám. . v „ oTarancsom önt értesíteni, hogy Uram Van ferencsém Orbán ellen­ a „Biró Mihály * J ,p tejt araságod márc. 31 én czimü nyomtatvá­n, kezeníhez jött. E levelében kelt levele kiséretéb­en Biró Mihály ártatlan­­előre Joca4‘v* ” ’ b czélal tűzte ki magá­ságáról Dn°g lé^. t az én kinyilvánított­nak Birót rehabilitálni ■ ez az e y tile%rZhTtoTTM‘5S- - -«*­t U . « per megöl»..* “rt 'Zn weeimaTM­­"«*, hogy Bírót mél- 1 tLS S2»b«di«nak meg «Sz becsületei X..! Iff.« ffkárbo»..« kétségbe ejtőbb helyzetből­ ^ B|f6 M,b41y ír ártatlanságáról evezödve, teljes elismeréssel tudom méltányolni, az00 nemes indoka buzgalmat, melylyel ön véden­cének ügyét úgyszólván saját ügyévé teszi, hanem azt őszintén meg kell vallanom, hogy önnek hoz­zám intézett kívánságát igen különösnek találom. Nem egyszer történt velem régibb időkben, hogy kényes természetű becsületi kérdésekben véle­ményt adni ismeretlen emberek által felszólíttattam. Mindig engedtem a felszólításnak, s nem egy ké­nyes viszályt sikerült kiegyenlítenem, bár szegény magánzói állásomban szavam más tekintélylyel nem birt, mint melylyel a részrehajlatlan igazságosság mindenkit felruház. De itt a dolog egészen más képen áll. — Akárki tanácsolta Biró Mihálynak azt hogy becsületének a közvélemény előtt reha­­bili­tátióját ez ügyben törvény útján keresse, igen rész igen szerencsétlen tanácsot adott neki. De megtörtént. Önnek védenc­e törvény útjára lépett. Maga lépett arra, s most miután a saját maga ál­tal kihívott esküdtszéki eljárás ellene ütött ki, ön engem arra szólít fel, hogy vessem az én magány véleményemet, ha az védenczéra kedvező találna lenni, az esküdtszéki ítélet ellenében a közvéle­mény mérlegébe. Én Uram! e fonák állást el nem fogadom. Én nem vagyok az esküdtszék superrevi­soriam fóruma. — Különben, ha ezen lényeges tekintetet mellőzni akarnám is — mit teljességgel nem akarhatok — én még csak azon helyzetben sem vagyok, hogy magamnak ez ügyben véleményt képezhessek. Tévedésben van ön, midőn azt hiszi, hogy előttem a kérdéses ü­gygyel kapcsolatban le­vő események ismeretesek. Én azokról némi hatá­rozatlan kósza híreken kívül jóformán csak Orbán Balázs, Székely földéből értesültem. Biró Mihály urat nem ismerem. Az esküdtszéki tárgyalást elő­adó nyomtatvány pedig, melyet ön nekem megkül­deni szíves volt, ha csonka nem volna is, teljesség­gel nem elegendő arra, hogy én annak nyomán Biró Mihály úr ártatlansága, vagy bűnössége felől határozott véleményt képezhessek. Ön igen jól tudja, hogy a szabad nemzetek azért tekintik az esküdtszéki intézményt a személy­biztonság s részrehajlatlan igazságszolgáltatás bár (mint minden embert) nem tökéletes, de mégis minden más rendszernél jobb garantiájának, mert úgy a tudomány mint a tapasztalás kétségtelenné teszi, hogy a tények megállapítására általános bizonyítéki elméletet felállítani lehetetlen. — Igen, de az esküdtszéki eljárásnál a lélektani m­omen­tum­ok lombikjában forr ki a meggyőződés. — Lát­ni, élő szóval hallani kell a tanukat, szemmel lé­lekkel kisérni a keresztvallatások incidenseit,­­melyekre épen azért Angliában s Észak Ameriká­ban, hol az esküdtszéki intézmény úgyszólván a nép jellemének dajkájává lett az ügyvédek sok­kal nagyobb súlyt fektetnek mint a szónoklatra,­ ezeknek hiányát nyomtatványnyal nem lehet pó­tolni. — Annyira nem, hogy ép ezen pótolhatlan­­ságnál fogva van mindenütt elismerve, hogy es­küdtszéki ítélet a dolog érdemére nézve felülvizs­gálat (appellata) alá nem eshetik. — Ennélfogva engem a tárgyalásról vitt gyorsírói jegyzetek, még azon esetben sem képesíthetnének határozott meg­győződés szerzésére, ha csorbátlanok volnának. Mennyivel inkább nem képesíthetnek ezen jegy­zetek, midőn azok leginkább csak a vád - véd beszédek előadására szorítkoznak, (a­mire én meg­­győződés alakításánál nem sok súlyt ker­ezek.) a tévyálladék megállapítására vonatkozó adatokat pedig merőben mellőzik, a vizsgálati jegyzőkönyv nincs a nyomtatványhoz csatolva. A leglényegesebb okmányokról csak annyi van mondva, hogy „fel­­olvastattak“, de egyetlen egy sincs mellékelve. — Még csak a szerencsétlen Török János levele gém. — A vádlott által bemutatott okmányok nem csak elő nem fordulnak, hanem még felolvastatásuk is betiltatott. — A vádló által bemutatott okiratok fele egész terjedelmében fel sem olvastatott, a fel­olvasott másik fele pedig csak — nem tudom ki­nek felfogása szerinti — sommázatos resuméban van felemlítve. Mindez megfelelhet a bevett eljárás alaki szabályainak, hanem az bizonyos, hogy ily csonka hiányos adatok alapján én Biró Mihály úr bűnössége vagy ártatlansága felől, határozott vé­leményre nem juthatok. Annyit azonban látok, hogy ezen ügyben az esküdtszék nézetem szerint igen helyesen — nem is a felett ítélt, várjon Biró Mihály árulta-e el, vagy nem a minden jogot és törvényt lábbal tapodott zsarnokság szerencsétlen áldozatait , hanem ítélt­e felett, vájjon Orbán Balázs elkövetett e rágalmat, vagy nem ? E kettő között pedig igen nagy a különbség. Annyira nagy, hogy míg egy részt kénytelen vagyok bevallani, hogy az iránt, vájjon Biró Mihály árulta e el vagy nem azokat a szegény mártyrokat, nem vagyok oly helyzetben, hogy véleményt mondhassak, de már arra nézve, hogy Orbán Balázs rágalmi im­­putáció alá nem esik, van határozott véleményem . Én is akként ítéltem volna, mint az esküdtszék ítélt. — Még pedig azért, mert a rágalomról (ca­lomnia) azon értelmezéssel tartok, melyet annak az angolok adnak. Ezek pedig a rágalmat ekként definiálják : rágalmat követ el az, ki mást rész­­akarattal (manclose) bűnnel vagy vétséggel hamisan vádol, tudva hogy vádja hamis, vagy pedig más­nak sérelmére tényeket szándékosan és tudva ha­misan ad elő, (by design and with know­ledge of its falshood.) No már igaz ugyan, hogy önnek e tárgyalá­sok alatt győzelmesen sikerült több dologra nézve tökéletesen kimutatni, hogy Orbán Balázs előadása nem áll, s ennek folytán nem is vonakodom be­vallani, hogy Orbán a becsületben járó ügyben nem járt el azon óvatossággal, nem tartotta meg elő­adásában azon mértéket, mely egy történésznek er­kölcsi kötelessége, s azon körülmény, hogy több­­rendbeli állításának valódisága annyira ki lett mu­tatva, miszerint tévedését az esküdtszék előtt ma­ga is bevallaná; előadása többi részeinek hitelét is megingatja, miután azonban tény, hogy Török Já­nos a sír széléről írt levelében azt írta, hogy ki­­végeztetésének egyedüli oka Biró Mihály, — tény, hogy a szerencsétleneket a vérpadra kisért lelkész arról teszen bizonyságot, hogy előtte a kivégzettek éltek utolsó perezében is egyhangúlag Biró Mihályt mondták árulójuknak, — tény, még pedig az ön védenemének saját tanai által is megerősített tény, hogy Erdélyben a közvéleményben szintúgy ezen hit van elterjedve, — tény, hogy e közhangulattal összhangzásban Biró Mihályra egy népes feöztör­­vényhatóság közgyűlése az erkölcsi halált mondta ki; mindezen tények horderejét lehet meggyengí­­teni, miként ön meg is gyengítette, lehet egészen el is engésztetni, s lehet, hogy Biró Mihály mind­ezek daczára ártatlan, hanem azt nem lehet állí­tani, hogy azon ember tudva, szándékosan, hami­san vádolta Bírót árulással, azaz hogy rágalmat követett el, a ki ily tények alapján, ily tények birtokában irta történelmi munkájában öt állónak. Ezt nem lehet állítani, s mert csak a felett, s nem Biró Mihály bűne vagy ártatlansága felett volt az esküdtszék hivatva ítéletet mondani; helyesen ítélt, a­mint ítélt, én is úgy ítéltem volna, ha az es­küdtszéknek tagja vagyok. Miután azonban az esküdtszéki tárgyalás alatt ön Biró Mihály nevében magát az árulást illetőleg tagadó bizonyításokba ereszkedett, nem lehet ta­gadni, hogy az esküdtszéki ítélet folytán, Biró Mi­hály helyzete erkölcsileg még súlyosabbá vált, mint előbb volt. Ha ő magát Isten és lelkiismerete előtt ártatlannak érzi, úgy az ő helyzete valóban rette­netes. Én őt nem ismerem, de mint ember is, mint ! Im Osten tagt’s von unsres Feuereifers Lichte, Die Ilejas hält der Mond als Schenk uns auf­­zuwarten. Mein g’anb’ ist Reinigkeit, die Einsamkeit mein Garten, Znm Leben wecket mich Gebeth am Weltge­richte. Ach­­ die Liebe und ihr Schmerz, Mir verbrannten sie das Herz. Alles and’re muss ich weicbeo, Ich schwer’s bei Gott, und seinen Zeichen.*) Rumi világnézete e három pontban egyesít­hető: elmerülni a végtelen, a tiszta lét elméleté­ben. E létben egyedüli istenségért forró vágygyal epedni, kitől bűne miatt szakadt el az ember; el­­vonatkozni minden földitől, mert az csupa látszat egy őseszme lenyomata. Az elsőben őjkelet bölcse­letére, a másodikban a keresztyénhit- a harmadik­ban Platóra ismerünk. Az ind pantheismus a tiszta léten alapszik, a végtelen a gondolati léten, mit a mindentéli ab­stractió által nyerünk; e lét tehát csak gondolati­lag létezik: ez a fakk­ok és nihilisták ideálja E nézet teszi sarkpontját Ruminak is. Gondolatai mint keleten mindenütt a költészet és vallás egysé­gében jelennek meg, de eszméin komoly tanulmány észlelhető, s bárha képzeletvilága a legfantaszti­­tikusabb, mondhatni végtelen, bárha kelet legna­gyobb mystikusa, mégis tisztán megérthető, min­den gondolata, mert a kifejezés rendkívüli erejét bírja, mondhatni rendszerezett dialektikus. Pantheismusa határozottabb mint őskeleté. A pantheismusban két irányt lehet kijelölnünk. Spi­noza szerint a természetben nyilatkozó élet az egé­szet átható világlélek az istenség. Geuli­x, Malebranche és szent Pálnál az is­tenség mindenütt és mindenben nyilatkozik, de azért mégsem azonos a világ vagy világlélekkel, hanem kívül esik azon. Ez a mysticus occasionalisms. *) Hammer. Gesch. der. per». Dichtkunst. Isten mindenütt, és mégis elkülönítve a világtól. E mystikus oldalt ragadja meg Rumi már hajla­mánál fogva, s már itt kitörik a keresztyénség iránti vonzalma. De nem csak ez, hanm a bibliai tényeket és személyeket, minden szó nélkül elfo­gadja; költeményei telvék a bibliából merített ne­vek és eseményekkel. De ezért még­sem mond­ható kereszténynek, mert ez csak egy részét teszi nézeteinek. A világkultúrát egész étében fogta föl, mindent azon pontig, meddig a 12-dik század vív­mánya terjedhetett. Feneketlen örvénybe jutna az ember, ha e rendkívüli szellem nézetét akarná meghatározni; ha ki tudnák mutatni az emberi szellem gondola­tainak és vívmányainak körét a 12-ik századig, akkor megtalálnék Rumit. Jellemzésére csakis a korában dívó eszméket jelöljük meg, midőn a har­madik pontnál az újra felélesztett Platóra térünk, ki most a kereszténység szolgálatában jelenik meg. A philosophia eszmetana változik, a világ egy ős­eszme lenyomata gyanánt, mint örök élő mestermű jelenik meg. A platói tan az őseszményi világról az emberi ősképet, mint létünk észszerű alapját és jövőnk létét az érzéki világba való beékeltetésün­­ket, csak a léleknek a vágyak által okozott buká­sának vehetjük; visszatérésünk ama ősképhez te­hát csak a vágyak megsemmisítése által lehetsé­ges. Ha ez az ember czélja, akkor egyszersmind világczél: a világtól való megváltás. Ebben rejlik a platói philosophia keresztény jelentménye. Az érzékiség gyökerei a vágyak, me­lyek elsötétitik a tiszta világot s levonnak a dol­gok anyagához, az emberek a vágyak m­egsem­misítését, az eszmékhez való fölemelkedést kell kivívnia, az erkölcsi eszme világát függetlenné kell tenni a belső küzdelemtől. Az örök világcél szem­lélete, mely élően, jelképileg a dolgok rendjében nyilatkozik mintául szolgál az emberi létnek, az erkölcsi életet e szerint kell rendezni. Ez erköl­csi alapon egyezik Romi Platóval. De bárha Ico­­niumban (Rum, Kisázsia) élt Rumi (honnan nevét kapta) s igen jól ismerte a Plató szelleme által átlengett görög miveltséget, mégsem mondható követőjének. A keleti szellem sokkal hajlandóbb az ideális sőt ascet emelkedettségre, mintsem an­nak legnagyobb gondolkozója egy nyugati kiszá­mított eszményéhez fordulna. Hogy túlnyomó­­ benne a keresztény hit és Plató azt universális felfogásnak tulajdoníthatjuk. Rumi erkölcsi érzü­lete sokkal mélyebb, egészen áthatja lelkét és minden gondolatait, mely azonnal kész a kivitelre is, ezért alapítja az önfeláldozó, csak ez érzetnek élő dervisrendet. Kelet ábrándos világa legsajátságosb jelensé­geket szokott felmutatni, melyek úgy hiszem leg­érdekesebbje Rumi, ki a legellentétesebb tanokat, az összes szellemvilág gondolatait magas röptű­ phantaziájával toldván meg, bizarr egységbe ol­­vasztá­s az egészre egy mystikus fátyolt vetett. Az esményi megtisztultság erkölcsi nézete évezredeken át korunkig uralkodott az emberiség fölött, minden erkölcsi tény ebben kereste indokát. Ezzel találkozunk még Schoppenhauernél is, de míg Rumi költői színben látja a világot s elérhe­tetlen után esdő keleti természetével még dicsőb­bért akar élni: az istenség eszméjéért, addig Schop­­penhauernél a vilg a világok lehető legroszabbja. A részvét enyhíti e tudat fájdalmát az ascetismus megsemmisíti az élet örömei között az életre tö­rekvő akarat megtörése által. A positiv szellemi czélok meghatározása nélkül, az érzékiség negatió­­ja által érintkezik a Badha tanának az ascetismus által megtisztult végczéljával, hogy lépjünk ki az élet tarka világának örömei közül s adjuk át ma­gunkat az erkölcsi fönkeltség öntudatlanságának. E nézetek mély morálja előtt tisztelettel hajlunk meg, a fenkölt érzelem mindig becsültetni fog, míg az ember magasbb elvekért lelkesülni tud, de mégis el kell ítélnünk, mint hibás, céltalan, be­teges irányt. Az etnikai alap keresésében korsza­kok ép úgy tévedtek mint egyesek, s rendesen az érzéki vagy eseményi egyoldalúsága mellett nyi­latkoztak: ez etnikai dualismust az újkor egyenlí­tő ki, mely kiegyenlítés alapján Schoppenhauer úgy tévedt, mint Mohia Dzselaleddin Rami, Harrach József.

Next