Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-05-05 / 101. szám
101-ik KOLOZSVÁR, MÁJUS 4. Sie in Me. /In.) A politikai láthatár világítása sajátságos. A fekete pontokból, a melyeket Napóleon trónbeszédei egyikében jelzett vészterhes felhőkké változtak s a belőlök kifejlődött vihar elsodorta a jóslót. E vihar következményei nem hasonlítanak azokhoz a melyeket a természetben tapasztalnak: a felhők nem szakadtak meg, a béke lapsugara nem érte a vízcseppeket, a kiengesztelődés szivárványa elmaradt. Bár merre nézünk, bár merre vizsgálódunk : mindenütt a bizalmatlanság, mély lehangoltság , mindenütt fenyegetődzés, készülődés s mindezeknek a vége a fegyveres erőszak. Közhasznú, az emberiség valódi érdekét előmozdító munkálatok helyett, a hadi eszközök úgy nevezett „javítása.“ A bábom, mely a legvégső eszköz kellene, hogy legyen, rendszeres művelés alá került. Katonai tanszékek ! ez a jelszó. Az ifjú, a ki még ,csak képzelete tárgyainak él, a kit még nem viselt meg az élet anyagi gondja, ez az ifjú már halgassa és tanulja, mikért lehet a béke műveit leggyorsabban, legtökéletesebben lerombolni, tanulja, hogy létezik „törvény,“ amely az öldöklést szentesit, tanulja, hogy csak a csaták zajából kél a dicsőség, a mely emlékszobrokat teremt. A nagy titán küzdelem mellett a mely egyfelől a román, másfelől a germán és szláv néptörzsek között az állami lét és kormányforma nagy kérdése körül dühöng, melynek lényege a köztársaság vagy monarchia érvényesítése — az öszveütköző vagy öszveütközéssel fenyegetődző kisebb érdekek egész sora ront a békére, az emberiség legszentebb érdekeire. A corruptió, a sikkasztás a szennyes hasonlesés, az árulás mindenütt csírázik. Nem az érdemes diplomata, aki a becsület útján közelíti meg a czélt, vagy küzd a czélért — mai napság az érdemes diplomata az, aki cselfogásokkal élve a „lefőzés“ mesterségét érti. Nem a civilisatió szerint becsültetik a nemzet, a szuronyok száma, a fegyverek szervezete a feláldozható emberhús minősége és mennyisége a mérték. Tikkasztó, középkori jég áradozik a kabinetekből az emberiségekre. Egy herczegi czim eléréséért a szerződések lábbal tapostatnak — a bosszú és álnokság csapást csapásra halmoz s vérrel beszennyezve diadalünnepeket ül a század az emberiség gyalázatjára. Hadibudget — ez a tárgyak tárgya, amely elől minden ügy a háttérbe szorul. A százezrek, amelyek még nem oly igen régen folytak a hadibudget csatornáján félmilliárdokká nőttek — a durva erőszak előmozdítására s az anyagi és szellemi jólét rovására. A kor irányának egy példáját, a militarismus következését láthatjuk még a kis Hollandiában is, mely 1839 óta 400 milliónyi többletet dobott a bacibudget telhetetlen szájába, hogy 1870 ben észrevegye, miszerint hadseregének nincsen czipője. Ugyan az a gazdálkodás a mely az Eynattenek, Leboentek bukásával jutott napfényre, ugyanaz a gazdálkodás jelentkezik mindenütt. A népek görnyedeznek a teher alatt, zúgnak, s a szabadulás órája — az az óra, mely a fegyveres semlegességet eltemeti, még oly igen távol van. * • * A német birodalmi gyűlés egy nagy küzdelem előestéjén áll. Elsass és Lothringia sorsa forog szőnyegen , a nézetek elágaznak. A telivér poroszpárt a mellett van, hogy ez a zsákmány egyenesen Poroszországhoz csatoltassék, a másik párt közvetlenül a birodalomhoz akarja csatolni, a vita kimenetele még kétes. A Versailles gyűlésben egy szerfelett keserű tárgy merült fel, amelyre mi s bizonyosan sok mások is még a bábom folyama alatt gondoltunk. Ez azoknak a tiszteknek az ügye, akik becsületszavukat megszegve részt vettek a bábomban. A tengerészet semmiképpen sem vállalja el e tekintetben a solidaritást a hadsereggel s a hadügyért_ Lefte megzavarodva adta az idejö feleletet, mely szerint ez ügynek a katonai becsületnek megfelelő uton tisztáztatnia kell. A módra nézve mi sem mondatott. A legújabb hírek szerint a felkelés Algírban folyton terjed s súlyosbítja a franczia ügyet. A felkelés onnan eredt, hogy az Arabok értesültek a a francziák verességeiről, Napóleon bukásáról különösen pedig a párisi forradalomról — s az arabok nézete szernt, nem létezvén kormány, ők nem adóznak többé. — A felkelők Algir felé közelednek. Az angol parliamentben a budget vita, mely esetleg a kormány bukásához vezethetett volna, a kormány javára dőlt el s igy a toryk erőlködése száz szavazatnyi többségen megtört. Bukaresti lapok egy kormányrendelet létezéséről tesznek említést, mely szerint a zsidók bevándorlásának meggátlása tekintetéből senki sem bocsáttatik be az országba, mig ki nem mutatja, hogy 5000 piaszternél több tökével rendelkezik. A lapok természetesen kardoskodnak e rendszabály mellett — s bizonyítják intolerantiájukat. — Uj „Erdélyi Muzeum.“ A tánczoló dervisek mysticismusa. II. Vége. Az európai szellem nyomai legvilágosabban Rnmi és Szaadinál látszanak meg, utóbbinál már majdnem egészen elmosódik keleti a hangulat. A két irány egysége a költészetben egyetlenné teszi Rnmit; igen kellemesen lepi meg az olvasót ez unicum a maga nemében: a kiszámított egység a mystikus képzelet végtelenségében. Vallása nem tapod semminemű formákhoz, concret fogalommá alakít minden emberit, benne egyesül a hivő és hitetlen a gyaur és mozlim, a szabad és rab; öszszeolvasztja a lét és nem létet, az eget és földet, nem akar keresztyén vagy zsidó, görög vagy mozlim hanem ember lenni, de még több: lábai alá helyezni a világokat a igy elérni az istenséget. Követői a mester fenköltségét és mély érzelmeit igazán beteges rajongásba helyezik s elkábult mámorában keresik az „év mai elvét miben Raui költészetének szelleme egyesül. Vallásgyakorlatuk a legmeghatóbb látványt nyújtja a szemlélőnek. A komor, átszellemült arc, vissztükre a legmélyebb fájdalomnak, mi nem egyéni hanem valódi világfájdalom; a szívből kelő soha jók és borzalmas „ha“ kiáltás; a jelképes forgás, mi minden fennakadás nélkül történik, hasonlólag a világ mobile perpetuumához, a mély érzelemmel énekelt dalok, melyekből álljon itt e pár vers: „Heret vom Geten der Lante Weinendruft sie in der Nohht: Lieb erweckte das Getümmel Mischte Daseyn, Weltruin. Aller Orten Liebeslaute Gottle gott! Herr und Gott! Auf der Erde, in dem Himmel, Um zu offenbaren Ibn. Táviratok a külföldről. Páris, május 2. Delescluze elfogatott; a felkelők Issy falát ismét megszállották ; a versaillesiak újabb ütegeket állítottak fel Point du Jour ellen; a csatározások az egész vonalon folyvást tartanak. Dombrowski Neuillyt megadásra hívta fel. Versailles, máj. 1 A „Correso, Havas“ szerint a békés megoldás létesítése iránti tárgyalás teljesen megszakítottnak tekinthető. Lyon, máj 2. A tegnap itten kitört zavargás legott elnyomatott. Bécs, máj. 2 Ma 600 orvosnövendék tüntetett a vizsgálóbiztosul kinevezett Karsten tanár elleni elbocsátását sürgeti, sőt a tanár urat tényleg bántalmazta is. Bécs, május 2. A relbsratban a honvédelmi miniszter beterjeszti a békeállományban szaporítandó 25 lovassági ezred biztosítására vonatkozó átmeneti intézkedésekről szólójavaslatot. A kereskedelmi miniszter a bécsi világtárlatra hat millióért kölcsön iránti előterjesztést mutat be. A ma választott alkotmánybizottság Künburgot elnöknek és Brestlt helyettes elnöknek választotta meg. A bizottság holnap este ülést tart, melyben a kormány összes tagjai meg fognak jelenni. Bécs, máj. 2. A „W. Abendpost“ a lapok által egy hivatalos körlevélben kijelölt állítólagos titkos szövetség létezéséül hozott hírre vonatkozólag kijelenti, hogy ezen dolog egészen alárendelt jelentőségű s semmiképen sem igazolja a lapok által erre nézve tett megjegyzéseket. A kormányhoz a közlemények egész serege érkezik be a vidékről, melyeknek jogosultságát a kormány nem vizsgálhatja meg; természetes tehát, hogy ily esetekben az ügy mibenléte iránt a vidéki hatóságokat kell megkeresni s aztán e szerint eljárni. Kossuth levele Füzesséryhez az Orbán Balázs ellen támasztott pörben. Biró Mihály ügyvéde Füzesséry Géza !ugy látszik ambitio kérdést csinált abból, hogy az Orbán Balázs ellen támasztott pört minden áron megnyerje. E végre megmozgattak minden hatalmukban álló eszközt, kinyomatták az egész sajtópört, melyből azonban a legfontosabb okmányok, köztük a kivégzett Török levele hiányzanak. E pör kinyomtatott példányaiból egyet Kossuth Lajosnak is megküldött Füzesséry egy levél kíséretében. Bizonyosan nem czéloztatott egyéb vele, mint Kossuthtot reá bírói, mondja ki az ártatlant Biró Mihály felett, s e levéllel majd a megindított új tárgyaláson pressiót gyakorolni. A Kossuth becsületes lelke azonban tisztán fogta fel a kérdést, amint olvasóink láthatni fogják leveléből, melyet egész terjedelmében közölni fognak, úgy a mint az az „ElleDor“-ben megjelent. _ 0^UmTvvéd urnafc Fest, —Tüzessóry neza ügyve Királyutcza J. szám. . v „ oTarancsom önt értesíteni, hogy Uram Van ferencsém Orbán ellen a „Biró Mihály * J ,p tejt araságod márc. 31 én czimü nyomtatván, kezeníhez jött. E levelében kelt levele kiséretében Biró Mihály ártatlanelőre Joca4‘v* ” ’ b czélal tűzte ki magáságáról Dn°g lé^. t az én kinyilvánítottnak Birót rehabilitálni ■ ez az e y tile%rZhTtoTTM‘5S- - -«*t U . « per megöl»..* “rt 'Zn weeimaTM"«*, hogy Bírót mél- 1 tLS S2»b«di«nak meg «Sz becsületei X..! Iff.« ffkárbo»..« kétségbe ejtőbb helyzetből ^ B|f6 M,b41y ír ártatlanságáról evezödve, teljes elismeréssel tudom méltányolni, az00 nemes indoka buzgalmat, melylyel ön védencének ügyét úgyszólván saját ügyévé teszi, hanem azt őszintén meg kell vallanom, hogy önnek hozzám intézett kívánságát igen különösnek találom. Nem egyszer történt velem régibb időkben, hogy kényes természetű becsületi kérdésekben véleményt adni ismeretlen emberek által felszólíttattam. Mindig engedtem a felszólításnak, s nem egy kényes viszályt sikerült kiegyenlítenem, bár szegény magánzói állásomban szavam más tekintélylyel nem birt, mint melylyel a részrehajlatlan igazságosság mindenkit felruház. De itt a dolog egészen más képen áll. — Akárki tanácsolta Biró Mihálynak azt hogy becsületének a közvélemény előtt rehabilitátióját ez ügyben törvény útján keresse, igen rész igen szerencsétlen tanácsot adott neki. De megtörtént. Önnek védence törvény útjára lépett. Maga lépett arra, s most miután a saját maga által kihívott esküdtszéki eljárás ellene ütött ki, ön engem arra szólít fel, hogy vessem az én magány véleményemet, ha az védenczéra kedvező találna lenni, az esküdtszéki ítélet ellenében a közvélemény mérlegébe. Én Uram! e fonák állást el nem fogadom. Én nem vagyok az esküdtszék superrevisoriam fóruma. — Különben, ha ezen lényeges tekintetet mellőzni akarnám is — mit teljességgel nem akarhatok — én még csak azon helyzetben sem vagyok, hogy magamnak ez ügyben véleményt képezhessek. Tévedésben van ön, midőn azt hiszi, hogy előttem a kérdéses ügygyel kapcsolatban levő események ismeretesek. Én azokról némi határozatlan kósza híreken kívül jóformán csak Orbán Balázs, Székely földéből értesültem. Biró Mihály urat nem ismerem. Az esküdtszéki tárgyalást előadó nyomtatvány pedig, melyet ön nekem megküldeni szíves volt, ha csonka nem volna is, teljességgel nem elegendő arra, hogy én annak nyomán Biró Mihály úr ártatlansága, vagy bűnössége felől határozott véleményt képezhessek. Ön igen jól tudja, hogy a szabad nemzetek azért tekintik az esküdtszéki intézményt a személybiztonság s részrehajlatlan igazságszolgáltatás bár (mint minden embert) nem tökéletes, de mégis minden más rendszernél jobb garantiájának, mert úgy a tudomány mint a tapasztalás kétségtelenné teszi, hogy a tények megállapítására általános bizonyítéki elméletet felállítani lehetetlen. — Igen, de az esküdtszéki eljárásnál a lélektani momentumok lombikjában forr ki a meggyőződés. — Látni, élő szóval hallani kell a tanukat, szemmel lélekkel kisérni a keresztvallatások incidenseit,melyekre épen azért Angliában s Észak Amerikában, hol az esküdtszéki intézmény úgyszólván a nép jellemének dajkájává lett az ügyvédek sokkal nagyobb súlyt fektetnek mint a szónoklatra, ezeknek hiányát nyomtatványnyal nem lehet pótolni. — Annyira nem, hogy ép ezen pótolhatlanságnál fogva van mindenütt elismerve, hogy esküdtszéki ítélet a dolog érdemére nézve felülvizsgálat (appellata) alá nem eshetik. — Ennélfogva engem a tárgyalásról vitt gyorsírói jegyzetek, még azon esetben sem képesíthetnének határozott meggyőződés szerzésére, ha csorbátlanok volnának. Mennyivel inkább nem képesíthetnek ezen jegyzetek, midőn azok leginkább csak a vád - véd beszédek előadására szorítkoznak, (amire én meggyőződés alakításánál nem sok súlyt kerezek.) a tévyálladék megállapítására vonatkozó adatokat pedig merőben mellőzik, a vizsgálati jegyzőkönyv nincs a nyomtatványhoz csatolva. A leglényegesebb okmányokról csak annyi van mondva, hogy „felolvastattak“, de egyetlen egy sincs mellékelve. — Még csak a szerencsétlen Török János levele gém. — A vádlott által bemutatott okmányok nem csak elő nem fordulnak, hanem még felolvastatásuk is betiltatott. — A vádló által bemutatott okiratok fele egész terjedelmében fel sem olvastatott, a felolvasott másik fele pedig csak — nem tudom kinek felfogása szerinti — sommázatos resuméban van felemlítve. Mindez megfelelhet a bevett eljárás alaki szabályainak, hanem az bizonyos, hogy ily csonka hiányos adatok alapján én Biró Mihály úr bűnössége vagy ártatlansága felől, határozott véleményre nem juthatok. Annyit azonban látok, hogy ezen ügyben az esküdtszék nézetem szerint igen helyesen — nem is a felett ítélt, várjon Biró Mihály árulta-e el, vagy nem a minden jogot és törvényt lábbal tapodott zsarnokság szerencsétlen áldozatait , hanem ítélte felett, vájjon Orbán Balázs elkövetett e rágalmat, vagy nem ? E kettő között pedig igen nagy a különbség. Annyira nagy, hogy míg egy részt kénytelen vagyok bevallani, hogy az iránt, vájjon Biró Mihály árulta e el vagy nem azokat a szegény mártyrokat, nem vagyok oly helyzetben, hogy véleményt mondhassak, de már arra nézve, hogy Orbán Balázs rágalmi imputáció alá nem esik, van határozott véleményem . Én is akként ítéltem volna, mint az esküdtszék ítélt. — Még pedig azért, mert a rágalomról (calomnia) azon értelmezéssel tartok, melyet annak az angolok adnak. Ezek pedig a rágalmat ekként definiálják : rágalmat követ el az, ki mást részakarattal (manclose) bűnnel vagy vétséggel hamisan vádol, tudva hogy vádja hamis, vagy pedig másnak sérelmére tényeket szándékosan és tudva hamisan ad elő, (by design and with knowledge of its falshood.) No már igaz ugyan, hogy önnek e tárgyalások alatt győzelmesen sikerült több dologra nézve tökéletesen kimutatni, hogy Orbán Balázs előadása nem áll, s ennek folytán nem is vonakodom bevallani, hogy Orbán a becsületben járó ügyben nem járt el azon óvatossággal, nem tartotta meg előadásában azon mértéket, mely egy történésznek erkölcsi kötelessége, s azon körülmény, hogy többrendbeli állításának valódisága annyira ki lett mutatva, miszerint tévedését az esküdtszék előtt maga is bevallaná; előadása többi részeinek hitelét is megingatja, miután azonban tény, hogy Török János a sír széléről írt levelében azt írta, hogy kivégeztetésének egyedüli oka Biró Mihály, — tény, hogy a szerencsétleneket a vérpadra kisért lelkész arról teszen bizonyságot, hogy előtte a kivégzettek éltek utolsó perezében is egyhangúlag Biró Mihályt mondták árulójuknak, — tény, még pedig az ön védenemének saját tanai által is megerősített tény, hogy Erdélyben a közvéleményben szintúgy ezen hit van elterjedve, — tény, hogy e közhangulattal összhangzásban Biró Mihályra egy népes feöztörvényhatóság közgyűlése az erkölcsi halált mondta ki; mindezen tények horderejét lehet meggyengíteni, miként ön meg is gyengítette, lehet egészen el is engésztetni, s lehet, hogy Biró Mihály mindezek daczára ártatlan, hanem azt nem lehet állítani, hogy azon ember tudva, szándékosan, hamisan vádolta Bírót árulással, azaz hogy rágalmat követett el, a ki ily tények alapján, ily tények birtokában irta történelmi munkájában öt állónak. Ezt nem lehet állítani, s mert csak a felett, s nem Biró Mihály bűne vagy ártatlansága felett volt az esküdtszék hivatva ítéletet mondani; helyesen ítélt, amint ítélt, én is úgy ítéltem volna, ha az esküdtszéknek tagja vagyok. Miután azonban az esküdtszéki tárgyalás alatt ön Biró Mihály nevében magát az árulást illetőleg tagadó bizonyításokba ereszkedett, nem lehet tagadni, hogy az esküdtszéki ítélet folytán, Biró Mihály helyzete erkölcsileg még súlyosabbá vált, mint előbb volt. Ha ő magát Isten és lelkiismerete előtt ártatlannak érzi, úgy az ő helyzete valóban rettenetes. Én őt nem ismerem, de mint ember is, mint ! Im Osten tagt’s von unsres Feuereifers Lichte, Die Ilejas hält der Mond als Schenk uns aufzuwarten. Mein g’anb’ ist Reinigkeit, die Einsamkeit mein Garten, Znm Leben wecket mich Gebeth am Weltgerichte. Ach die Liebe und ihr Schmerz, Mir verbrannten sie das Herz. Alles and’re muss ich weicbeo, Ich schwer’s bei Gott, und seinen Zeichen.*) Rumi világnézete e három pontban egyesíthető: elmerülni a végtelen, a tiszta lét elméletében. E létben egyedüli istenségért forró vágygyal epedni, kitől bűne miatt szakadt el az ember; elvonatkozni minden földitől, mert az csupa látszat egy őseszme lenyomata. Az elsőben őjkelet bölcseletére, a másodikban a keresztyénhit- a harmadikban Platóra ismerünk. Az ind pantheismus a tiszta léten alapszik, a végtelen a gondolati léten, mit a mindentéli abstractió által nyerünk; e lét tehát csak gondolatilag létezik: ez a fakkok és nihilisták ideálja E nézet teszi sarkpontját Ruminak is. Gondolatai mint keleten mindenütt a költészet és vallás egységében jelennek meg, de eszméin komoly tanulmány észlelhető, s bárha képzeletvilága a legfantasztitikusabb, mondhatni végtelen, bárha kelet legnagyobb mystikusa, mégis tisztán megérthető, minden gondolata, mert a kifejezés rendkívüli erejét bírja, mondhatni rendszerezett dialektikus. Pantheismusa határozottabb mint őskeleté. A pantheismusban két irányt lehet kijelölnünk. Spinoza szerint a természetben nyilatkozó élet az egészet átható világlélek az istenség. Geulix, Malebranche és szent Pálnál az istenség mindenütt és mindenben nyilatkozik, de azért mégsem azonos a világ vagy világlélekkel, hanem kívül esik azon. Ez a mysticus occasionalisms. *) Hammer. Gesch. der. per». Dichtkunst. Isten mindenütt, és mégis elkülönítve a világtól. E mystikus oldalt ragadja meg Rumi már hajlamánál fogva, s már itt kitörik a keresztyénség iránti vonzalma. De nem csak ez, hanm a bibliai tényeket és személyeket, minden szó nélkül elfogadja; költeményei telvék a bibliából merített nevek és eseményekkel. De ezért mégsem mondható kereszténynek, mert ez csak egy részét teszi nézeteinek. A világkultúrát egész étében fogta föl, mindent azon pontig, meddig a 12-dik század vívmánya terjedhetett. Feneketlen örvénybe jutna az ember, ha e rendkívüli szellem nézetét akarná meghatározni; ha ki tudnák mutatni az emberi szellem gondolatainak és vívmányainak körét a 12-ik századig, akkor megtalálnék Rumit. Jellemzésére csakis a korában dívó eszméket jelöljük meg, midőn a harmadik pontnál az újra felélesztett Platóra térünk, ki most a kereszténység szolgálatában jelenik meg. A philosophia eszmetana változik, a világ egy őseszme lenyomata gyanánt, mint örök élő mestermű jelenik meg. A platói tan az őseszményi világról az emberi ősképet, mint létünk észszerű alapját és jövőnk létét az érzéki világba való beékeltetésünket, csak a léleknek a vágyak által okozott bukásának vehetjük; visszatérésünk ama ősképhez tehát csak a vágyak megsemmisítése által lehetséges. Ha ez az ember czélja, akkor egyszersmind világczél: a világtól való megváltás. Ebben rejlik a platói philosophia keresztény jelentménye. Az érzékiség gyökerei a vágyak, melyek elsötétitik a tiszta világot s levonnak a dolgok anyagához, az emberek a vágyak megsemmisítését, az eszmékhez való fölemelkedést kell kivívnia, az erkölcsi eszme világát függetlenné kell tenni a belső küzdelemtől. Az örök világcél szemlélete, mely élően, jelképileg a dolgok rendjében nyilatkozik mintául szolgál az emberi létnek, az erkölcsi életet e szerint kell rendezni. Ez erkölcsi alapon egyezik Romi Platóval. De bárha Iconiumban (Rum, Kisázsia) élt Rumi (honnan nevét kapta) s igen jól ismerte a Plató szelleme által átlengett görög miveltséget, mégsem mondható követőjének. A keleti szellem sokkal hajlandóbb az ideális sőt ascet emelkedettségre, mintsem annak legnagyobb gondolkozója egy nyugati kiszámított eszményéhez fordulna. Hogy túlnyomó benne a keresztény hit és Plató azt universális felfogásnak tulajdoníthatjuk. Rumi erkölcsi érzülete sokkal mélyebb, egészen áthatja lelkét és minden gondolatait, mely azonnal kész a kivitelre is, ezért alapítja az önfeláldozó, csak ez érzetnek élő dervisrendet. Kelet ábrándos világa legsajátságosb jelenségeket szokott felmutatni, melyek úgy hiszem legérdekesebbje Rumi, ki a legellentétesebb tanokat, az összes szellemvilág gondolatait magas röptű phantaziájával toldván meg, bizarr egységbe olvasztás az egészre egy mystikus fátyolt vetett. Az esményi megtisztultság erkölcsi nézete évezredeken át korunkig uralkodott az emberiség fölött, minden erkölcsi tény ebben kereste indokát. Ezzel találkozunk még Schoppenhauernél is, de míg Rumi költői színben látja a világot s elérhetetlen után esdő keleti természetével még dicsőbbért akar élni: az istenség eszméjéért, addig Schoppenhauernél a vilg a világok lehető legroszabbja. A részvét enyhíti e tudat fájdalmát az ascetismus megsemmisíti az élet örömei között az életre törekvő akarat megtörése által. A positiv szellemi czélok meghatározása nélkül, az érzékiség negatiója által érintkezik a Badha tanának az ascetismus által megtisztult végczéljával, hogy lépjünk ki az élet tarka világának örömei közül s adjuk át magunkat az erkölcsi fönkeltség öntudatlanságának. E nézetek mély morálja előtt tisztelettel hajlunk meg, a fenkölt érzelem mindig becsültetni fog, míg az ember magasbb elvekért lelkesülni tud, de mégis el kell ítélnünk, mint hibás, céltalan, beteges irányt. Az etnikai alap keresésében korszakok ép úgy tévedtek mint egyesek, s rendesen az érzéki vagy eseményi egyoldalúsága mellett nyilatkoztak: ez etnikai dualismust az újkor egyenlítő ki, mely kiegyenlítés alapján Schoppenhauer úgy tévedt, mint Mohia Dzselaleddin Rami, Harrach József.