Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-01-15 / 12. szám
[S ikszám, KOLOZSVÁR, JANUÁR 14. Pest, január 10. A múlt nyár óta a külügyi dolgok annyira elfoglalják mindenki figyelmét, hogy alig alig foglalkozunk belügyeinkkel. Hogy a világpolitika nagyszerű eseményei, s az annak mezején fölmerülő jelenségek magukra vonják figyelmünket, nagy mérvben foglalkoztassanak bennünket az természetes és helyes is. Sok tanúság, sok intés rejlik azokban, s utoljára is közelebbről, másik távolabbról, de mindannyi érinti hazául, érdekeit is. Bár ne lenne ügy, de minden arra mutat, hogy hatalmas léptekkel közeledik amaz óriás küzdelem ideje, a midőn hazánknak meglehet lételéért kellene harczolnia. Ily időben tanulmányozni a jelenségeket, felkeresni s a jövő számára értékesíteni igyekezni a hazánkéival azonos érdekeket valóban hazafius kötelesség. Mindamellett azonban nem helyes elhanyagolni belügyeinket sem. Ezeknek czélszerű rendezése, azonkívül, hogy attól függ szabadságunk, jólétünk és fejlődésünk a béke idejében, egyik alapföltétele annak is, hogy a küzdelem eljöhető peretében megálljuk helyünket s megvédhessük tételünket. És szomorú, de igaz, hogy e tekintetben helyzetünk általjában véve nem javult, de romlott az utóbbi 2 év alatt. Nem szólok most azon kérdésekről, melyekre nézve az 1867-ik évi kiegyezés megkötötte kezeinket. Nem rész pénzügyi helyzetünkről sem, mely részben ugyancsak ennek következménye. Ha ezeket mellőzzük is, marad még elég kérdés melyre figyelmünket fordítani lehet. Lássunk ezekből röviden csak néhányat. Igaz, ezelőtt két évvel Erdély uniója, Fiume kérdése, valamint a határőrvidék ügye, nem voltak jobb állapotban, mint vannak jelenleg, sőt a két utóbbira nézve némi előlépés is történt látszólag, de akkor barát és ellenség azon erős meggyőződésben élt, hogy jóval előbb a mai napnál meg fog történni mindaz, aminek hazánk területi épsége és érdeke szempontjából megtörténnie kell, még most két év elmúlt a nélkül, hogy bekövetkezett volna. Két év elmúlt, ma már meg van ingatva a bizalom, mely nekünk erőt adott, míg elleneink működését megbénította. Közigazgatásunk és törvénykezésünk sem jobb, de roszabb helyzetben van, mint volt két év előtt. Temérdek panasz volt akkor már mindkettő ellen. E panasz részben alapos volt, részben túl hajtott azon politikai czél szempontjából, hogy a törvényhatóságok jogköre megszorításának, a törvénykezés török elvételének indokul szolgáljon. És mégis most két év múlva is ott vagyunk a hol voltunk, sőt mint mondom, rosszabbul vagyunk. A szándékolt, a hirdetett, részben papirosan végre is hajtott reformok miatt elhalasztatott a választásoknál előfordulhatott hibák természetes correctiuma az új választás. Ahol tehát hiba történt, annak hatálya meghosszabbíttatott túl azon időn, ameddig különben tartott volna, s azonkívül buzgalma, munkakedve legalább is csökkenhetett mindazoknak, kik a törvényhatóságokban a közigazgatást és a törvénykezést vezetik, mint törvényben kimondatott rájuk a megsemmisülés, kivált a törvényszékek tagjai már másfél év óta a legideiglenesebb helyzetben érzik magukat. Valóban különös eljárás menet a változtatásokban annyira, amennyi elég arra, hogy a létezőt rosszabbá tegye, és megállani ott, hol a javításnak kellene kezdődnie. Igazán itt már az ideje, hogy más úton járjon a kormány, vagy ha ezt nem teszi, felkiáltson a nemzet, kormány add vissza drága időmet, a melyet elvesztegettél! ! Tisza Kálmán. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A Széchényi convent története. Kaziliczy ajrásdortól. Közli: Szilágyi Sándor. IX. Berchényi most azt javallá, hogy a hazának minden karai és rendei közül választassanak némely értelmes férfiak kik a közügyét kormányoznák. Az tetszett mind a fejedelemnek, mind a gyűlésnek . Berchényi vette a tollat, hihetőleg a rendek és nem maga akarata szerint neveiket feljegyeztette. Az egyházi rendből: Petes András, anzáriai püspök kassai prépost. Illyés István, semandriai püspök. Krucsay Miklós, kassai kanonok. A mágnások közül: Báró Klobnsiczky Ferencz, pápista. A nemességből: Vajai Vay Ádám, kálvinista. Radványi Radvánszky János, lutheránus. Kajali Pál, luther. Rádai Pál, kálvinista. A szabad városok közül: Kranich .... pápista. Roth Mihály, lutheránus. Gróf Szentiványi László kathol. azon volt, hogy neki is adassék hely itt a mágnások között, de ellene nagy tűzzel kele ki Radvánszky János, s kimondá, hogy ő ily bírót maga mellett megszenvedni soha sem fog. Mert ez volt az az irtóztató ember, a ki Gróf Caraffa Antal ausztriai tábornok által annyi ártatlan magyar, s ezek közt az ő atyját is Radvánszky Györgyöt az eperjesi mészárlásban (1687. márcziusban) pogány kínzások között legyilkoltatta. Elszégyenülve nem áll meg a fene vad Szentiványi, s ámbár minden bizalmát Bercbényibe vetette, kénytelen vala látni, hogy elmellőzteték. September 17-én. Ami eddig végeztetett be nem mene a Convent „articulusaiba.“ Czélja ez összegyűlésnek az volt, hogy a confoederatio forma szerint állapittassék meg, Rákóczy a confoederatió vezérének neveztessék, s hogy a vallást illető versenygések lecsillapittassanak; s ezt kívánták a táborozó vitézek is, még pedig azon jelentéssel, hogy ha meg nem történnék ők a fegyvert leteszik. Ez nap tehát Bercényi hatalmas beszédében adta elő a confoederatióba lépés nagy hasznait, s az oda önkényt hajló rendeket buzdítá, hogy alkossák meg,elhozván például a Belgákat, kik noha csak maroknyi nép, ezen egyességbelépés által győzhetetlenekké tették magukat. E szerencse vár bennünket is úgymond, kivetjük nyakainkból az elviselhetlen igát, és mindazt mit a vakszerencse haragjában tölünk elvéve, viszszanyerjük mind, sőt miénk lesz az is, a mit most ellenségeink kevélykedve birnak A szó nagyon tetszett a fejedelemnek, s el vola végezve, hogy a következő nap az öszszeszövetkezés adása, valamint az esküvés formulája, mit a fejedelem mond a hazának, a rendek a hazának és a fejedelemnek, papirosra tétessék, s ennek kidolgozása Jánoki Zsigmond cancellárra s az ország titoknokaira bizatott. September 18 ik. A fejedelem nem jelent meg a gyűlésben, s helyette ma Bercényi igazgatá azt. Ismét lángoló beszédet tarta a confoederatió szükséges és nagy haszna volta felöl, felhozván például az elnyomott nemzeteket, melyek szabadságaikat csak ekként nyerék vissza. Ekkor felolvastatott a confoederatió adtája, s Ráday Pál által két ízben egymásután az elmondandó esküvés formulája, hogy azt, mielőtt megállapittatnék kiki érthesse, s ha benne valami hibát lel, kimutassa, s idejében kimutathassák. Megállapittatott mind ez, mind az, s a rendek örvendetes kiáltozások által jelenték ki, hogy az összeszövetkezést elfogadják, s abban akarnak élni testestől lelkestől. Mielőtt a hit letételéhez fognának, deputátusok küldettek a fejedelemhez: az egri püspök Telekesi István, gróf Eszterházy Antal, báró Petróczy István tábornok, Görgei János szepesi és Soob István zempléni alispánok (ez reform, amaz sath.) Hallván ezekből a Fejedelem, hogy őt a confoederatiohoz lépésre meghívják, s annak vezérévé tenni készülnek, kijelené készségét, s megígérte, hogy az ország által meghatározott esküvést leteszi, s ő végre September 20-ik napjára rendelte össze gyűlésüket. Viszszaérkezvén a rendek közé a követek, s meghozván a fejedelem válaszát, Berchényi kérdést teve még egyszer, ha a rendek megakarnak e végzősöknél maradni, s megnyugszanak-e a kidolgozott esküformulában ? S amint a rendek harsogva jelentek ki megnyugvásokat, a fővezér megdicsérte szent hazafiságokat, s igyekezeteikre áldást mondott. Erre határozat lön, hogy a vármegyék alispánai a hitet itt és most mindjárt tegyék le, a megyéjökbeli nemességet pedig magok eskessék fel sátraikban. A praetanusok, főrendek s a városi követek is e végett holnapra idéztetének: górcső hajtani? Az okszerű gazda, ki megtanulta hogy a górcsői kicsinységü gombák vacsirok, melyek burgonyában, szörlejében s egyéb gazdasági növényeben gyakran a legnagyobb pusztítást okozzák, fő gondját termése lehető biztosítása céljából, ezek kiirtására fogja fordítani, másrészt cukor növényeinek górcső szerkezetével megismerkedvén, azokat éppen azon szervi működésben fogja fejleszteni melynek termékei rá nézve oly hasznosak. A példa vonzó s további kísérletekre bátoritó. A cukor nyerésnél azelőtt kevés figyelmet fordítottak a cukorrépa finomabb górcsői szerkezetére, s legfölebb a cukorrépában előforduló anyagokat elemezték nem tekintve hol és melyik részében a cukorrépának képződnek azon anyagok. Mióta a górcső, a növény anyag cserét a bonctani szerkezettel biztosabb összefüggésbe hozni tanított, kísérletek útján oly cukorrépát sikerült producálni melynek cukortartalma jelenleg már majdnem félszer nagyobb mint az eredeti cukorrépáé, másrészt ismét a górcsői vizsgálat figyelmeztetett azon nagy veszteségre, melyet az eddig használt cukornedv nyerés mellett szenvedtünk s észszerűbb eljárásra tanított mely mellett sokkal több hasznot tudunk felmutatni. Ugyanily jelentőségű a górcső az állattenyésztésre s az állati termékek célszerűbb kibá nyászására nézve. Azon feladat, melynek megfejtési kísérletéhez nem rég egy búvár fogott, hogy t. i. a selyem hernyók mirigyeinek finomabb boncszerkezetéből s az eperfaleveleknek a selyemhernyó belsejében történő vegyi átalakulásából azon módokat kitalálja melyek által a selymet egyenesen az eperfalevélből lehessen előállítani, méltón sorakszik koránk s utódaink elsőrangú feladataihoz. — Hogy mily fontos szerepet játszik a górcső az iparban, legyen elég felemlítenem, miszerint a papír bőr készítés, élesztő készítés, sörfőzés, bor készítés, festékek készítése sat. iparág már jelenleg is a górcső útmutatása mellett halad előre. A górcső ezenkívül nemcsak a különféle kereskedelmi és ipari cikkek készítés módjával hanem azok meghamisításával is megismertetett, s nekem is volt alkalmam városunkban a hatóság figyelmét górcsövem segélyével azon lelkiismeretlen csalásra fordítani, melylyel az illetők a szabadságuktól megfosztottak kenyerét élvezetlenné s nagy mérvben kártékonynyá tették. A kelme s egyébb árucikkek, melyek gyakran igen ajánlatos külsővel birnak, a a górcső beható fénysugarai alatt sokszor mint hitvány foszlányok mutatkoznak. A górcső az iparosra és kereskedőre nézve egyike megbecsülhetlen kémeszközöknek. Legutóbbi időkben külföldön név szerint a sertéshús kereskedésben kezdett a górcsövészet tekintélyes szerepet játszani. A külföldi sertéshús élvezete után több ízben veszedelmes betegségek mutatkoztak. A sertések izomrostjai között górcsei kicsiny férgek (trichina) vannak betokolva, melyek mintegy félholt állapotban várják be a pillanatot midőn a sertéshús élvezetekor az ember gyomrába jutnak mintegy új életre ébrednek, kifejlődnek s szaporodnak. A rövid idő (néhány nap) alatt milliókra menő nemzedék a gyomorból és bélből vándorlásnak indul az egész testet bebarangolva a legnemebb szerveket megroncsolja. Miután e férgek a megmételyezett sertéshúsban nagy számmal fordulnak elő, s az említett halálos betegség előidézésére legfölebb egy pár elégséges, könnyen megmagyarázható azon nagy veszély mely nehány ily beteges sertéshúsnak élvezete által a községek városok lakosaira hárul. Sokáig éppen hazánk állott gyanúban a külföld elött, miszerint sertései által a világot betegséggel elárasztja, mig tanszékemnek egyik ünnepelt hirü előde Margó tanár górcsői buvárlatai által e gyanút végre eloszlatta s kimutatta, hogy hazánkban a sertéshúsban ezen veszedelmes férgek elő nem fordulnak. Ha tehát ezentúl a kedvelt sertéspecsenye élvezetéhez fogunk, emlékezzünk meg a górcsőrül és búvárairól, kik élvezetünket a folytonos aggodalomtól megmentették. — Ha ezek után az olvasó a górcsőnek fontosságát a tudományra, gazdaságra, iparra kereskedelemre be is látja, fejét mégis kétkedőleg fogja csóválni, ha a górcsőnek fontosságát az igazságszolgáltatásnál is hangsúlyozom. A górcső és Themis, miféle itt az összefüggés? gyakran piros nyomok és foltok, melyekből a vizsgálóbíró a kutatott gyilkosság színhelyét véli felismerhetni, a górcső szigora de igazságos tekintete előtt egész ártatlanságukat bizonyítják be, épúgy mint azon véreső vagy vércse, mely a jámbor nép megijesztésére vagy boldogító megnyugtatására — gyakran csak az igaz hívők szemei láttára, részint a mennyből hullani — részint mint Nápoly mellett (évenként s rendesen egyszer) a szentek ereklyéiből kiszivárogni szokott. Íme ez a górcső, mely nemcsak a természet hanem az emberi törvény igazságait és földeríteni segít. — Végül pedig legyen megengedve, miután a górcsövet mint a tudomány és társalmi élet egyik legfontosabb segédeszközét bár vázlatosan s csak jelentőségében bemutattam, e csodálatos eszközt még egyszer melegen ajánlani mindazoknak, kik hivatva vannak hazánk tudományos és társalmi életét fejleszteni s virágzásba hozni, miszerint hazánk ifjúságának lehető alkalom adassék, már ideje korán a tudomány és társalmi élet eszközeivel közelebbről megismerkedni; részemről pedig bőven megjutalmazva fogom érezni magam, ha jelen értekezésemmel tárgyam iránt figyelmet ébresztenem sikerült. Ophelia menj kolostorba! (Nyílt kérés a marosszéki jobboldal corpheusaihoz.) Rajtunk marosszékieken kellett megtörténni annak a rualhentnek, hogy gr. Rhédey István által képviseltetünk parliamentünkben. A kormánypárt és a bölcs ariszocratának ehnél maradandóbb emlékű cselekvénye egyhamar nem igen lesz közöttünk! Beszélhetnek felőle még az unokáink is! Egy minden tekintetben elbukott embert kellett székünkre erőszakolni. Miért? Talán a kormány vagy a deák párt nem rendelkezett e díszes helyre tiszteségesebb emberrel? Akár százzal!—de azok esetleg nem voltak sem grófok, sem bárók, azok nem voltak híres emberek. A baloldal küzdött e botrány ellen, de a hordószámra szórt argumentumokkal szemben nem volt ereje; a derék párt pedig minden áron, még egy gr. Rhédey István árán is, diadalt akart a baloldal jelöltje felett. Elég idejük volt érette pirulni egy ország előtt ! Hanem most van egy alázatos kérdésem azokhoz, kik a nemes gróf urat nekünk ajándékozták képviselőnek : méltóztattak e tudomást szerezni azon okmányról, mely nemrégiben a lapokat végig járta hat erdélyi főrangú honvédtiszt aláírásával? Hat derék lovaglás férfin azt mondja, hogy gr. Rhédeyt nem tartja olyan embernek, kivel becsületbeli dolgokat a becsület terén lehetne elintézni. Nem tartozott addig reám, hogy a nemes grófnak miféle privát kellemetlensége volt X vagy Y-nal, míg azt hihettem választópolgártársaimmal, hogy a mi képviselőnk ezeket a privát, dekiát kérdéseket el tudja maga intézni, — most azonban azt kérdezem, hogy ha már tisztességes emberek a kardjuk hegyével sem akarnak érintkezni a reánk erőszakolt képviselővel, meddig tartja a kormány vagy deákpárt méltónak ez urat arra, hogy őt Marosszékről képviselje? Avagy azt lesik talán, hogy a gróf úr önként megtisztítja helyét a képviselőházban azzal, hogy lemond a képviselőségről? A górcső, irta dr. Török Aurél. (■Folytatás és vége.J A górcső e tekintetben különös bámulatunk és tiszteletünk tárgyát képezheti; de nézzünk tovább s vizsgáljuk mily közvetlen hasznot képes már a ^ 38 Ez szép feltevés; de mi, akik ismerjük a gróf ur múltját, kétkedünk, hogy enny. politikai morál szorult volna belé. Igyekezzenek tehát a párt főtokompheusai, hogy megértessék Rhédey úrral, hogy helyzete tarthatatlanná vált. Hitettek Kérjék lemondását annak, kit ők ültettek azon székbe melyen fényes nevű és múltú embereket látott parliamentünk, s melyért versenyezn minden időben dicsőség volt. Mondja ki a párt nyíltan, szemtől szembe Rhédey urnak: Ophelia ment kolostorba. Egy választópolgár. Táviratok a külföldről. London, jan. II. Vilmos király, hir szerint, sajátkezű levelet intézett az osztrák magyar birodalom uralkodójához a Németország és a nevezett birodalom közötti viszony tárgyában. Bécs, jan. 12. A párisiak magatartása, a „Corr, Havas“ szerint még rendíthettem Delacruse és a polgármesteri hivatal összes mellékszemélyzete lemondott. A „Journal Off.“ tudatja, hogy mindazok, kik egyenetlenségeket idéznek elé s polgárháborúra szítanak, a legszigorúbban fognak bűnhődni. Brüssel, jan. 12. Páriából 8-ig terjedő léghajólevelek érkeztek. A torlaszbizottság jelentést tesz közzé sáfárkodásáról. Az ellenség fogadására végső elkészületül földdel tömött zsákok alkalmazását rendeli el. Egyszersmind esküszik, hogy Párist, a szabadság és a köztársaság védbástyáját lépésről lépésre és kétségbeesetten fogja védelmezni. A „Corr. Havas“ szerint f. bó 5—- ig naponkint mintegy 20,000 gránát lövetett az erődökbe és a városba; a Szajna bal partján fekvő külvárosokba mintegy 500 gránát esett, legtöbb a boulevárd St. Michelre, Montrougera, Vaugirard Grenelle utczákra és St.- Germain külvárosra. A leginkább fenyegetett városnegyedek lakói a menekült párisiak házaiba helyeztetnek át. A várost körülfogó bástyákon okozott károk még kijavíthatók. Az utczákon 15 ember esett áldozatul. Lissabon, jan. 10. A nyugat Indiából érkezett „Patagonia“ gőzös szerint franczia hajók a perui partokon két német hajót ejtettek hatalmukba. Tarnopol, jan. 12 A kereskedők kérvényt nyújtottak be a kormánynál, azon körülmény orvoslása iránt, hogy itt 40,000 zsák gabona hever szállíttatlanul. Bécs, jan. 12. A „N. Fr. Pr.“ tudni akarja, hogy Potocky a kabinet Újjáalakításával bizatott meg. Ugyancsak e lap értesül Londonból. A conferencziára küldött meghatalmazottak már megegyeztek arra nézve, hogy a pontos kérdés feletti tanácskozás előtt egy előzeti jegyzőkönyv írandó alá, melyben a népjogi elv újból szentesíttetni fog, hogy megkötött szerződések egyoldalúlag semmi ürügy alatt nem szüntethetők meg, hanem a teljes vagy részbeni megszüntetésre az összes szerzők beleegyezése szükségeltetetik. Állítólag az orosz meghatalmazott is kész ennek elfogadására. A „Times“nak egy eredeti sürgönye úgy véli, hogy Törökország közvetlen Oroszországgal fog egyezkedni, hogy jövőre a különbözeteknek eleje vétessék. Bécs, jan. 12. Brüsselből távírják a „Neue freie Persse“ nek. Faidherbe hir szerint ma ismét egy csatát vívott. Párisból jelentik e hó 8-ról. Az utcza sarkokon ma vörös falragaszokat találtak. Január 15 mélyebben a kormány megbuktatását, az élelmiszereknek a szegények közötti ingyen elosztását és egy tömeges kitörést kívánnak. Bécs, jan. 12. A szász főhadiszállásról érkezett levelek jelentik : Párisban 400 hadifogoly van. A Bondy és a Drancy mellett felállított franczia ütegek elnémultak. Egy Versailles távirat jelenti: Páris déli oldala ellen most 27 üteg, azaz összesen 162 ágyú van működésben. München, jan. 11. A bajoroknak a csatatéren szenvedett vesztesége 12,031 emberre rúg, veszteségük betegségek által pedig mintegy 20,000 ember. Versailles, jan. 11. (Hivatalos.) Az ellenséges sáncz műveletek és ágyúterepek lövetését erősen folytatják, s részünkről egyszersmind 9 előbbre tolt üteg kezdette meg tevékenységét. Issy erőd laktanyái meggyújtattak. Veszteségünk 2 tiszt és 7 közember. A szász, egyetem megnyitása. (Eredeti tudósítás.) Szeben, jan. 10-kén. Mig Pesten a delegátió éppen a nemzet pénzéről és véréről disponál, a horváth országgyűlés pedig, mely 1861 óta 12 majdnem a szó teljes értelmében minden alkalommal szétkergettetett, ez egyszer békésen s a mi még ennél is több: sikerdús működés után eloszlattatok, addig szász atyánkfiai is bevégezték választásaikat s f. h. 10 k én a gyűlések sora megindult. Conrád Móra comes, egy inkább constatáló mint meleg beszéddel nyitá meg az első ülést, hangsúlyozván benne, hogy a kormány tért kiván nyitni a szász képviseletnek ügyei igazítására s mindenkor kész a jogos igényeknek teljesen megfelelni; hangsúlyozza továbbá, hogy e gyűlésnek, amely ideiglenes szabályzatok alapján ily alakban utóljára ül egybe, egyik legfőbb feladatát a szász municipiumok rendezését illető előmunkálat képezi; a beszéd végén felkéri a gyűlést, hogy pártkülönbség nélkül respectálja a szentesítet törvényeket, mert a kormány részéről csak oly feltétel alatt várható a szükséges initiatíva megadása, ha a gyűlés határozatai nem állandóak ellentétben az ország törvényeivel. A Comes beszédére Lindner (Medgyes) egy talpraesett beszédben válaszolt, mely az alkotmányosság elvét alapul véve a gyűlés tevékenységét ezen a téren kívánja fenntartani és érvényesítni. Ami a szónokot illeti , magát a szászföld képviselőjének és alkotmányos magyar polgárnak tekinti s igy kiván cselekedni. Beszédét következőképpen végzi „Engedjék meg önök uraim, hogy municipális szabadságunk újjászületésének ez idejét, azt az időt, amely egy életrevaló, ép és szabad községi élettel kecsegtet, azt az időt, amely állami létünk megerősödését, alkotmányunk teljes kiépítését meghozni fogja, a nagy költő ezen szavaival üdvözölhessem: „Das alte stürzt, es ändert sich die Zeit, Und neues Leben blüht aus den Ruinen.“ Mi teljesen csatlakozunk Dr. Lindner e nézetéhez és kívánságához, mert ideje is már, hogy a „Landtagok“ romjait eltakarítva az összes szász nemzet sorakozzék az alkotmányosság zászlójár.