Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-15 / 12. szám

[S­ ikszám, KOLOZSVÁR, JANUÁR 14. Pest, január 10. A múlt nyár óta a külügyi dolgok annyira elfoglalják mindenki figyelmét, hogy alig alig fog­lalkozunk belügyeinkkel. Hogy a világpolitika nagyszerű eseményei, s az annak mezején fölmerülő jelenségek magukra vonják figyelmünket, nagy mérvben foglalkoztas­sanak bennünket az természetes és helyes is. Sok tanúság, sok intés rejlik azokban, s utol­jára is közelebbről, másik távolabbról, de mind­annyi érinti hazául­, érdekeit is. Bár ne lenne ügy, de minden arra mutat, hogy hatalmas léptekkel közeledik amaz óriás küz­delem ideje, a midőn hazánknak meglehet lételéért kellene harczolnia. Ily időben tanulmányozni a jelenségeket, fel­keresni s a jövő számára értékesíteni igyekezni a hazánkéival azonos érdekeket valóban hazafius kö­telesség. Mindamellett azonban nem helyes elhanya­golni belügyeinket sem. Ezeknek czélszerű rendezése, azonkívül, hogy attól függ szabadságunk, jólétünk és fejlődésünk a béke idejében, egyik alapföltétele annak is, hogy a küzdelem eljöhető peretében megálljuk helyün­ket s megvédhessük tételünket. És szomorú, de igaz, hogy e tekintetben helyzetünk általjában véve nem javult, de romlott az utóbbi 2 év alatt. Nem szólok most azon kérdésekről, melyekre nézve az 1867-ik évi kiegyezés megkötötte ke­zeinket. Nem rész pénzügyi helyzetünkről sem, mely részben ugyancsak ennek következménye. Ha ezeket mellőzzük is, marad még elég kér­dés melyre figyelmünket fordítani lehet. Lássunk ezekből röviden csak néhányat. Igaz, ezelőtt két évvel Erdély uniója, Fiume kérdése, valamint a határőrvidék ügye, nem voltak jobb állapotban, mint vannak jelenleg, sőt a két utóbbira nézve némi előlépés is történt látszólag, de akkor barát és ellenség azon erős meggyőző­désben élt, hogy jóval előbb a mai napnál meg fog történni mindaz, a­minek hazánk területi ép­sége és érdeke szempontjából megtörténnie kell, még most két év elmúlt a nélkül, hogy bekövet­kezett volna. Két év elmúlt, ma már meg van ingatva a bizalom, mely nekünk erőt adott, míg elleneink működését megbénította. Közigazgatásunk és törvénykezésünk sem jobb, de roszabb helyzetben van, mint volt két év előtt. Temérdek panasz volt akkor már mindkettő ellen. E panasz részben alapos volt, részben túl hajtott azon politikai czél szempontjából, hogy a törvényhatóságok jogköre megszorításának, a tör­vénykezés török elvételének indokul szolgáljon. És mégis most két év múlva is ott vagyunk a hol voltunk, sőt mint mondom, rosszabbul vagyunk. A szándékolt, a hirdetett, részben papirosan végre is hajtott reformok miatt elhalasztatott a vá­lasztásoknál előfordulhatott hibák természetes cor­­rectiuma az új választás. A­hol tehát hiba történt, annak hatálya meg­­hosszabbíttatott túl azon időn, a­meddig különben tartott volna, s azonkívül buzgalma, munkakedve legalább is csökkenhetett mindazoknak, kik a tör­vényhatóságokban a közigazgatást és a törvényke­zést vezetik, mint törvényben kimondatott rájuk a megsemmisülés, kivált a törvényszékek tag­jai már másfél év óta a legideiglene­­sebb helyzetben érzik magukat. Valóban különös eljárás menet a változtatá­sokban annyira, a­mennyi elég arra, hogy a lét­ezőt rosszabbá tegye, és megállani ott, hol a javí­tásnak kellene kezdődnie. Igazán itt már az ideje, hogy más úton jár­jon a kormány, vagy ha ezt nem teszi, felkiáltson a nemzet, kormány add vissza drága időmet, a melyet elvesztegettél! ! Tisza Kálmán. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A Széchényi convent története. Kaziliczy ajrásdor­tól. Közli: Szilágyi Sándor. IX. Berchényi most azt javallá, hogy a hazának minden karai és rendei közül választassanak né­mely értelmes férfiak kik a közügyét kormányoz­nák. Az tetszett mind a fejedelemnek, mind a gyű­lésnek . Berchényi vette a tollat, hihetőleg a ren­dek és nem maga akarata szerint neveiket felje­gyeztette. Az egyházi rendből: Petes András, anzáriai püspök kassai prépost. Illyés István, semandriai püspök. Krucsay Miklós, kassai kanonok. A mágnások közül: Báró Klobnsiczky Ferencz, pápista. A nemességből: Vajai Vay Ádám, kálvinista. Radványi Radvánszky János, lutheránus. Kajali Pál, luther. Rádai Pál, kálvinista. A szabad városok közül: Kranich .... pá­pista. Roth Mihály, lutheránus. Gróf Szentiványi László kathol. azon volt, hogy neki is adassék hely itt a mágnások között, de ellene nagy tűzzel kele ki Radvánszky János, s kimondá, hogy ő ily bírót maga mellett megszenvedni soha sem fog. Mert ez volt az az irtóztató ember, a ki Gróf Caraffa Antal ausztriai tábornok által annyi ártat­lan magyar, s ezek közt az ő atyját is Radvánszky Györgyöt az eperjesi mészárlásban (1687. márczi­usban) pogány kínzások között legyilkoltatta. El­szégyenülve nem áll meg a fene vad Szentiványi, s ámbár minden bizalmát Bercbényibe vetette, kény­telen vala látni, hogy elmellőzteték. September 17-én. A­mi eddig végeztetett be nem mene a Convent „articulusaiba.“ Czélja ez összegyűlésnek az volt, hogy a confoederatio forma szerint állapittassék meg, Rákóczy a confoederatió vezérének neveztessék, s hogy a vallást illető ver­­senygések lecsillapittassanak; s ezt kívánták a tá­borozó vitézek is, még pedig azon jelentéssel, hogy ha meg nem történnék ők a fegyvert leteszik. Ez nap tehát Berc­ényi hatalmas beszédében adta elő a confoederatióba lépés nagy hasznait, s az oda önkényt hajló rendeket buzdítá, hogy al­kossák meg,­­elhozván például a Belgákat, kik noha csak maroknyi nép, ezen egyességbelépés ál­tal győzhetetlenekké tették magukat. E szerencse vár bennünket is úgymond, kivetjük nyakainkból az elviselhetlen igát, és mindazt mit a vakszeren­­cse haragjában tölünk elvéve, viszszanyerjük mind, sőt miénk lesz az is, a mit most ellenségeink ke­­vélykedve birnak A szó nagyon tetszett a fejedelemnek, s el vola végezve, hogy a következő nap az öszszeszövet­kezés ad­ása, valamint az esküvés formulája, mit a fejedelem mond a hazának,­­ a rendek a hazá­nak és a fejedelemnek, papirosra tétessék, s ennek kidolgozása Jánoki Zsigmond cancellárra s az or­szág titoknokaira bizatott. September 18 ik. A fejedelem nem jelent meg a gyűlésben, s helyette ma Berc­ényi igazgatá azt. Ismét lángoló beszédet tarta a confoederatió szük­séges és nagy haszna volta felöl, felhozván pél­­dául az elnyomott nemzeteket, melyek szabadsá­gaikat csak ekként nyerék vissza. Ekkor felolvastatott a confoederatió adtája, s Ráday Pál által két ízben egymásután az elmon­dandó esküvés formulája, hogy azt, mielőtt megál­­lapittatnék kiki érthesse, s ha benne valami hibát lel, kimutassa, s idejében kimutathassák. Megálla­­pittatott mind ez, mind az, s a rendek örvendetes kiáltozások által­ jelenték ki, hogy az összeszövet­­kezést elfogadják, s abban akarnak élni testestől lelkestől. Mielőtt a hit letételéhez fognának, deputátu­­sok küldettek a fejedelemhez: az egri püspök Te­lekesi István, gróf Eszterházy Antal, báró Petróczy István tábornok, Görgei János szepesi és Soob István zempléni alispánok (ez reform, amaz sath.) Hallván ezekből a Fejedelem, hogy őt a confoede­­ratiohoz lépésre meghívják, s annak vezérévé tenni készülnek, kijelen­é készségét, s megígérte, hogy az ország által meghatározott esküvést leteszi, s ő végre September 20-ik napjára rendelte össze gyűlésüket. Viszszaérkezvén a rendek közé a követek, s meghozván a fejedelem válaszát, Berchényi kérdést teve még egyszer, ha a rendek megakarnak e vég­zősöknél maradni, s megnyugszanak-e a kidolgo­zott esküformulában ? S a­mint a rendek harsogva jelentek ki megnyugvásokat, a fővezér megdicsérte szent hazafiságokat, s igyekezeteikre áldást mon­dott. Erre határozat lön, hogy a vármegyék alispá­­nai a hitet itt és most mindjárt tegyék le, a me­­gyéjökbeli nemességet pedig magok eskessék fel sátraikban. A praetanusok, főrendek s a városi kö­vetek is e végett holnapra idéztetének: górcső hajtani? Az okszerű gazda, ki megtanulta hogy a górcsői kicsinységü gombák va­csirok, me­lyek burgonyában, szörlejében s egyéb gazdasági növényeben gyakran a legnagyobb pusztítást okoz­zák, fő gondját termése lehető biztosítása céljából, ezek kiirtására fogja fordítani, másrészt cuk­or nö­vényeinek górcső szerkezetével megismerkedvén, azokat éppen azon szervi működésben fogja fej­leszteni melynek termékei rá nézve oly hasznosak. A példa vonzó s további kísérletekre bátoritó. A cukor nyerésnél azelőtt kevés figyelmet fordítottak a cukorrépa finomabb górcsői szerkezetére, s leg­fölebb a cukorrépában előforduló anyagokat ele­mezték nem tekintve hol és melyik részében a cu­korrépának képződnek azon anyagok. Mióta a gór­cső, a növény anyag cserét a bonctani szerkezet­tel biztosabb összefüggésbe hozni tanított, kísérle­tek útján oly cukorrépát sikerült producálni mely­nek cukortartalma jelenleg már majdnem félszer­­ nagyobb mint az eredeti cukorrépáé, másrészt is­mét a górcsői vizsgálat figyelmeztetett azon nagy veszteségre, melyet az eddig használt cukornedv nyerés mellett szenvedtünk s észszerűbb eljárásra tanított mely mellett sokkal több hasznot tudunk felmu­tatni. Ugyanily jelentőségű a górcső az állatte­nyésztésre s az állati termékek célszerűbb kibá­ nyászására nézve. Azon feladat, melynek megfej­tési kísérletéhez nem rég egy búvár fogott, hogy t. i. a selyem hernyók mirigyeinek finomabb bonc­­szerkezetéből s az eperfaleveleknek a selyemher­nyó belsejében történő vegyi átalakulásából azon módokat kitalálja melyek által a selymet egyene­sen az eperfalevélből lehessen előállítani, méltón sorakszik koránk s utódaink elsőrangú feladatai­hoz. — Hogy mily fontos szerepet játszik a gór­cső az iparban, legyen elég felemlítenem, miszerint a papír bőr készítés, élesztő készítés, sörfőzés, bor készítés, festékek készítése sat. iparág már jelen­leg is a górcső útmutatása mellett halad előre. A górcső ezenkívül nemcsak a különféle kereskedelmi­ és ipari cikkek készítés módjával hanem azok meg­hamisításával is megismertetett, s nekem is volt alkalmam városunkban a hatóság figyelmét gór­csövem segélyével azon lelkiismeretlen csalásra fordítani, melylyel az illetők a szabadságuktól meg­fosztottak kenyerét élvez­etlenné s nagy mérvben kártékonynyá tették. A kelme s egyébb árucikkek, melyek gyakran igen ajánlatos külsővel birnak, a a górcső beható fénysugarai alatt sokszor mint hitvány foszlányok mutatkoznak. A górcső az ipa­rosra és kereskedőre nézve egyike megbecsülhet­­len kémeszközöknek. Legutóbbi időkben külföldön név szerint a sertéshús kereskedésben kezdett a górcsövészet tekintélyes szerepet játszani. A kül­földi sertéshús élvezete után több ízben veszedel­mes betegségek mutatkoztak. A sertések izomrost­jai között górcsei kicsiny férgek (trichina) vannak betokolva, melyek mintegy félholt állapotban vár­ják be a pillanatot midőn a sertéshús élvezetekor az ember gyomrába jutnak mintegy új életre éb­rednek, kifejlődnek s szaporodnak. A rövid idő (néhány nap) alatt milliókra menő nemzedék a gyomorból és bélből vándorlásnak indul az egész testet bebarangolva a legnemebb szerveket meg­roncsolja. Miután e férgek a megmételyezett sertés­húsban nagy számmal fordulnak elő, s az említett halálos betegség előidézésére legfölebb egy pár elégséges, könnyen megmagyarázható azon nagy veszély mely nehány ily beteges sertéshúsnak él­vezete által a községek városok lakosaira hárul. Sokáig éppen hazánk állott gyanúban a külföld elött, miszerint sertései által a világot betegséggel elárasztja, mig tanszékemnek egyik ünnepelt hirü előde Margó tanár górcsői buvárlatai által e gya­nút végre eloszlatta s kimutatta, hogy hazánkban a sertéshúsban ezen veszedelmes férgek elő nem fordulnak. Ha tehát ezentúl a kedvelt sertéspecse­nye élvezetéhez fogunk, emlékezzünk meg a gór­csőrül és búvárairól, kik élvezetünket a folytonos aggodalomtól megmentették. — Ha ezek után az ol­vasó a górcsőnek fontosságát a tudományra, gaz­daságra, iparra kereskedelemre be is látja, fejét mégis kétkedőleg fogja csóválni, ha a górcsőnek fontosságát az igazságszolgáltatásnál is hangsúlyo­zom. A górcső és Themis, miféle itt az összefüg­gés? gyakran piros nyomok és foltok, melyekből a vizsgáló­bíró a kutatott gyilkosság színhelyét véli felismerhetni, a górcső szigora de igazságos tekintete előtt egész ártatlanságukat bizonyítják be, épúgy mint azon véreső vagy vércse, mely a jám­bor nép megijesztésére vagy boldogító megnyugta­tására — gyakran csak az igaz hívők szemei lát­tára, részint a mennyből hullani — részint mint Nápoly mellett (évenként s rendesen egyszer) a szentek ereklyéiből kiszivárogni szokott. Íme ez a górcső, mely nemcsak a természet hanem az emberi törvény igazságait és földeríteni segít. — Végül pedig legyen megengedve, miután a górcsövet mint a tudomány és társalmi élet egyik legfontosabb segédeszközét bár vázlatosan s csak jelentőségében bemutattam, e csodálatos eszközt még egyszer melegen ajánlani mindazoknak, kik hivatva vannak hazánk tudományos és társalmi életét fejleszteni s virágzásba hozni, miszerint ha­zánk ifjúságának lehető alkalom adassék, már ide­je korán a tudomány és társalmi élet eszközeivel közelebbről megismerkedni; részemről pedig bőven megjutalmazva fogom érezni magam, ha jelen ér­tekezésemmel tárgyam iránt figyelmet ébresztenem sikerült. Ophelia menj kolostorba! (Nyílt kérés a marosszéki jobboldal cor­pheu­­saihoz.) Rajtunk marosszékieken kellett megtörténni annak a rualhentnek, hogy gr. Rhédey István ál­tal képviseltetünk parliamentünkben. A kormánypárt és a bölcs ariszocrat­ának eh­nél maradandóbb emlékű cselekvénye egyhamar nem igen lesz közöttünk! Beszélhetnek felőle még az unokáink is! Egy minden tekintetben elbukott embert kel­lett székünkre erőszakolni. Miért? Talán a kor­mány vagy a deák párt nem rendelkezett e díszes helyre tiszteségesebb emberrel? Akár százzal!—de azok esetleg nem voltak sem grófok, sem bárók, azok nem voltak híres emberek. A baloldal küzdött e botrány ellen,­ de a hordószámra szórt argumentumokkal szemben nem volt ereje; a derék párt pedig minden áron, még egy gr. Rhédey István árán is, diadalt akart a baloldal jelöltje felett. Elég idejük volt érette pirulni egy ország előtt ! Hanem most van egy alázatos kérdésem azokhoz, kik a nemes gróf urat nekünk ajándé­kozták képviselőnek : méltóztattak e tudomást sze­rezni azon okmányról, mely nem­régiben a lapo­kat végig járta hat erdélyi főrangú honvédtiszt aláírásával? Hat derék lovaglás férfin azt mondja, hogy gr. Rhédeyt nem tartja olyan embernek, kivel becsületbeli dolgokat a becsület terén lehetne elintézni. Nem tartozott addig reám, hogy a nemes grófnak miféle privát kellemetlensége volt X vagy Y-nal, míg azt hihettem választó­polgártársaimmal, hogy a mi képviselőnk ezeket a privát, deki­át kérdéseket el tudja maga intézni, — most azonban azt kérdezem, hogy ha már tisztességes emberek a kardjuk hegyével sem akarnak érintkezni a re­ánk erőszakolt képviselővel, meddig tartja a kormány vagy deákpárt méltónak ez urat arra, hogy őt Marosszékről képviselje? Avagy azt lesik talán, hogy a gróf úr ön­ként megtisztítja helyét a képviselőházban azzal, hogy lemond a képviselőségről? A górcső, irta dr. Török Aurél. (■Folytatás és vége.J A górcső e tekintetben különös bámulatunk és tisz­teletünk tárgyát képezheti; de nézzünk tovább s vizsgáljuk mily közvetlen hasznot képes már a ^ 38 Ez szép feltevés; de mi, akik ismerjük a gróf ur múltját, kétkedünk, hogy enny. politi­kai morál szorult volna belé. Igyekezzenek tehát a párt fő­tokom­pheusai, hogy megértessék Rhédey úrral, hogy helyzete tarthatatlanná vált. Hitettek Kérjék lemondását annak, kit ők ültettek azon székbe melyen fényes nevű és múltú embere­ket látott parliamentünk, s melyért versenyezn minden időben dicsőség volt. Mondja ki a párt nyíltan, szemtől szembe Rhédey urnak: Ophelia ment kolostorba. Egy választópolgár. Táviratok a külföldről. London, jan. II. Vilmos király, hir szerint, sajátkezű levelet intézett az osztrák magyar biroda­lom uralkodójához a Németország és a nevezett birodalom közötti viszony tárgyában. Bécs, jan. 12. A párisiak magatartása, a „Corr, Havas“ szerint még rendíthettem Del­acruse és a polgármesteri hivatal összes mellékszemélyzete lemondott. A „Journal Off.“ tudatja, hogy mindazok, kik egyenetlenségeket idéznek elé s polgárháborúra szítanak, a legszigorúbban fognak bűnhődni. Brüssel, jan. 12. Páriából 8-ig terjedő lég­­hajólevelek érkeztek. A torlaszbizottság jelentést tesz közzé sáfárkodásáról. Az ellenség fogadására végső e­lkészületül földdel tömött zsákok alkal­mazását rendeli el. Egyszersmind esküszik, hogy Párist, a szabadság és a köztársaság védbástyáját lépésről lépésre és kétségbeesetten fogja védelmezni. A „Corr. Havas“ szerint f. bó 5—- ig naponkint mintegy 20,000 gránát lövetett az erődökbe és a városba; a Szajna bal partján fekvő külvárosokba mintegy 500 gránát esett, legtöbb a boule­várd St. Michelre, Montrougera, Vaugirard Grenelle utczákra és St.- Germain külvárosra. A leginkább fenyegetett városnegyedek lakói a menekült párisiak házaiba helyeztetnek át. A várost körülfogó bástyákon okozott károk még kijavíthatók. Az utczákon 15 ember esett áldozatul. Lissabon, jan. 10. A nyugat Indiából ér­kezett „Patagonia“ gőzös szerint franczia hajók a perui partokon két német hajót ejtettek hatalmukba. Tarnopol, jan. 12 A kereskedők kérvényt nyújtottak be a kormánynál, azon körülmény or­voslása iránt, hogy itt 40,000 zsák gabona hever szállíttatlanul. Bécs, jan. 12. A „N. Fr. Pr.“ tudni akarja, hogy Potocky a kabinet Újjáalakításával bizatott meg. Ugyancsak e lap értesül Londonból. A con­­ferencziára küldött meghatalmazottak már megegyez­tek arra nézve, hogy a pontos kérdés feletti tanács­kozás előtt egy előzeti jegyzőkönyv írandó alá, melyben a népjogi elv újból szentesíttetni fog, hogy megkötött szerződések egyoldalúlag semmi ürügy alatt nem szüntethetők meg, hanem a teljes vagy részbeni megszüntetésre az összes szerzők bele­­egyezése szükségeltetetik. Állítólag az orosz meg­hatalmazott is kész ennek elfogadására. A „Times“­­nak egy eredeti sürgönye úgy véli, hogy Török­ország közvetlen Oroszországgal fog egyezkedni, hogy jövőre a különbözeteknek eleje vétessék. Bécs, jan. 12. Brüsselből távírják a „Neue freie Persse“ nek. Faidherbe hir szerint­ ma ismét egy csatát vívott. Párisból jelentik e hó 8-ról. Az utcza sarkokon ma vörös falragaszokat találtak. Január 15 mélyebben a kormány megbuktatását, az élelmi­szereknek a szegények közötti ingyen­ elosztását és egy tömeges kitörést kívánnak. Bécs, jan. 12. A szász főhadiszállásról ér­kezett levelek jelentik : Párisban 400 hadi­fogoly van. A Bondy és a Drancy mellett felállított fran­czia ütegek elnémultak. Egy Versailles­ távirat je­­lenti: Páris déli oldala ellen most 27 üteg, azaz összesen 162 ágyú van működésben. München, jan. 11. A bajoroknak a csata­téren szenvedett vesztesége 12,031 emberre rúg, veszteségük betegségek által pedig mintegy 20,000 ember. Versailles, jan. 11. (Hivatalos.) Az ellen­­séges sáncz műveletek és ágyúterepek lövetését erősen folytatják, s részünkről egyszersmind 9 előbb­re tolt üteg kezdette meg tevékenységét. Issy erőd laktanyái meggyújtattak. Veszteségünk 2 tiszt és 7 közember. A szász, egyetem m­egnyi­­tása. (Eredeti tudósítás.) Szeben, jan. 10-kén. Mig Pesten a delegátió éppen a nemzet pénzéről és véréről disponál, a horváth országgyű­lés pedig, mely 1861 óta 12 majdnem a szó teljes értelmében minden alkalommal szétkergettetett, ez egyszer békésen s a mi még ennél is több: siker­­dús működés után eloszlattatok, addig szász atyánk­fiai is bevégezték választásaikat s f. h. 10 k én a gyűlések sora megindult. Conrád Mór­a comes, egy inkább constatáló mint meleg beszéddel nyitá meg az első ülést, hangsúlyozván benne, hogy a kormány tért kiván nyitni a szász képviseletnek ügyei igazítására s mindenkor kész a jogos igényeknek teljesen meg­felelni; hangsúlyozza továbbá, hogy e gyűlésnek, a­mely ideiglenes szabályzatok alapján ily alakban utóljára ül egybe, egyik legfőbb feladatát a szász municipiumok rendezését illető előmunkálat képezi; a beszéd végén felkéri a gyűlést, hogy pártkülönbség nélkül respectálja a szentesítet törvényeket, mert a kormány részéről csak oly feltétel alatt várható a szükséges initiatíva meg­adása, ha a gyűlés határozatai nem állandóak ellentétben az ország törvényeivel. A Comes beszé­dére Lindner (Medgyes) egy talpraesett beszéd­ben válaszolt, mely az alkotmányosság elvét ala­pul véve a gyűlés tevékenységét ezen a téren kívánja fenntartani és érvényesítni. A­mi a szónokot illeti , magát a szászföld képviselőjének és alkotmányos magyar polgárnak tekinti s igy kiván cselekedni. Beszé­dét következőképpen végzi „Engedjék meg önök uraim, hogy municipális szabadságunk újjászüle­tésének ez idejét, azt az időt, a­mely egy élet­revaló, ép és szabad községi élettel kecsegtet, azt az időt, a­mely állami létünk megerősödését, alkot­mányunk teljes kiépítését meghozni fogja, a nagy költő ezen szavaival üdvözölhessem: „Das alte stürzt, es ändert sich die Zeit, Und neues Leben blüht aus den Ruinen.“ Mi teljesen csatlakozunk Dr. Lindner e néze­téhez és kívánságához, mert ideje is már, hogy a „Landtagok“ romjait eltakarítva az összes szász nemzet sorakozzék az alkotmányosság zászlójá­r.

Next