Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)
1871-02-09 / 32. szám
Vílik évfolyam. Biöfir.rttól» kedvét»’« «», ívre ...........................16 frt — ki, félévre...........................6 „ 60 , íV'j-sdívT« . , . . 4 „ 50 , .«voakónt......................1 » 50 , Mi.gjoleuik minden uap iunepi • napokat kivéve. Szerkesztöseg «& kiadó-hivatal. Morogtornto» a L. HAr.yai h&* alatt. —----------- - - 32-ik w.Arn Kolozsvárit, csütörtök február 9.1871 Hirdetési dijak. Ötször halkbozott sor ára 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. h nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatali *ok kladio-hnvasatoi. Tordán: Ketezár éa Harmathnál. i..eint: izremer faimue., Ínyeden: Vokál János. Ssemosajvám: Csausz testvérek. Kolozsvárt. •• Stein J. és Semjén L. M.-Vásárhelyit: Wittich Jéztétnél. POLITIKAI KOLOZSVÁR, FEBRUÁR 8. Fővárosi levelek. XII. Pest, febr. 6. 1871. Kedves barátom! Eötvös temetéséről jövök; de ha azt kérded: mit láttam, azt felelem reá: ezer meg ezer embert, nehány gyászlobogót a néhai lakása elött, egyebet semmit. Valóban somon látványossággal nem volt öszekötve a halhatatlan költő és bölcsész temetése; ő akarta ezt így. Előre megtiltott minden szertartást. A helybeli lelkész tartá a beszentelést a cs alád lakásán, hova — a helyiség szűk volta miatt—c^ats a legkitűnőbb egyéniségek, mint hallom, ő felsége személyese, József főherczeg, gr. Beust, Haynald érsek, Peitler püspök stb. férhettek be; de kívül a nagy Erzsébet tér s az ahhoz vezető utczák tömve voltak az elhunyt tisztelőivel, az országgyűlés két háza, a tudományos intézetek, egyesületek stb. sorakozott hosszú emberfalai s a tanuló nép hullámzó tömege által. Mindezek némán állottak vagy sétáltak le s föl, a mennyire a tolongásban lehetett, mintegy 1 óra hosszig; aztán mindenki szétoszlott, a temetésnek vége volt. Mi ugyan jobb szerettük volna, ha valami nyílt, közhelyen, a valóban általános részvétnek valaki hangot s az egésznek alakot adott volna; de hisz a megboldogult igy akarta; lesz majd emlékbeszéd is később elég s elvégre a fájdalom úgy is alaktalan. Ő a pacsirta vagy csalogány zajtalan halálát akarta, s mint mondják, utolsó óráiban a vigasztalást csakis fennkölt lelke vallásos érzelmeiben kereste és találta. A valódi temetés különben holnap lesz az Eötvös család egykori ősi birtokán Ercsiben, mely jelenleg a br. Sina család tulajdona. Ide kísérik ki a család és a testületi küldöttségek a megboldogult brit porait. * * * A világ önző. Már a beszentelés alatt folyt az üzlet Eötvös arczképeivel. „Egy Eötvös 2 kr.“ — kiáltja az árusnő. „Rut kép a lelkem“ — mondja egy vásárló suhancz. „Bizony olcsó húsnak hig a leve“ felel amaz. Nem shakespeari tragikomikum?... Vanitatum vanitas ! * * • Hát még a ministerség? Arról is rég beszélnek már. Akarnák, de nem merik Csengerit (s talán ha akarnák is, ez maga nem akarja a kálvinistát ! (Apage satanas ! — kiáltja pater Kritelius keresztet vetve). Beszélnek Sennyeiről, Bartalról, gr. Zichy Nándorról, s végre talán legvalószínűbben Zichy Antalról. Ha arról van szó, hogy a nagy világ előtt ki képviselje az ország miveltségét, akkor összefoghatnak e jó urakból hatot is, hogy Eötvöst helyettesítse; de ha csak közoktatási miniszerről lenne szó, erre lehet embert kapni; kár, hogy cultusminister kell,... ebben van a fennakadás. A 48-iki első minisztériumból nincs többé életben csak két ember Kossuth és Deák. A jelesek e gyors apadása nyomasztólag hat a kedélyekre, úgy hogy Eötvös halála a farsangi kedvet nagyban apasztotta, sőt a francia események iránti érdekeltséget is háttérbe tolta pár napon. Nehezen hisszük, hogy a redout teremben is megjelenjen az idén többé az a roppant zajgó tömeg a bár jellegtelen, de mégis pezsgőnek látszó életkor, mely a febr. 1 i korcsolya párban szerepelt. Nem tudjuk más hogy van véle, de nekünk legalább ezek a mi kedélytelen nyilt báláink, nem tetszenek s a czifra külsőségek daczára émelyítőknek látszanak. Öszegyül 2—3000 ember czifrábbnál czifrább — most már természetesen franczia rutiákban. Tapodja, rontja, lökdösi egymást 6—7 óra hoszan; a táncz csak robot, a csárdás egy helyben ugráló medvetáncz, és nevezik ezt tánczmulatságnak. Nincs itt a kedélynek, a tréfának, játsziságnak semmi szerepe. E nyüzsgő, életuntnak látszó tömeg a microscóp alá tett csöp vizszalag tömegéhez hasonlít. Valóban nagy érdeme volna társas köreinkre nézve annak, ki a régi magyar tánczjátékokat tanulmányozva, újított alakban meghonosítaná; az „egeres,“ „süveges,“„párna táncz,“ „szenes töke“ stb. mennyi élénkséget és kedélyt öntöttek régebben társas köreinkben, mely ma nincsen sehol. Ez is egy jele a decadencenak, ez is egy jele annak, hogy még ifjan megvénülünk! P. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Könyvismertetés. Keresztény Magvető, szerkesztik és kiadják Ferencz József és Kovácsi Antal. Az V-dik kötet IV dik füzete Farkas Sándor arczképével 241—339 l. Kolozsvárt a rom. kath. lyceum nyomdájában 1870. Ára 2 frt. Avval egyidőben megjelentek ugyanott: Channing Ellery Vilmos válogatott művei, angol eredetiből fordították és kiadják az unitárius tanárok. 1—1848 ad rétü lap. Ára 1 frt 20 kr. A mint az olvasó láthatja, itt egy régi vállalat leli folytatását, melynek egyik becse tán a régiség is. Magyar lelkesedésünk könnyen, hamar és sokat kezd; de szintoly könynyen hagyja is félben, kivált ha nem minden megy kedvünkre. Tisztesség tehát az oly vállalatok teremtőinek és fenntartóinak, a kik jót és szépet alkotnak s azt erős karokkal hosszasan tartják fenn. A magyar szalma tűz féle nem hizelgő vélemények jóvátételére ezek vannak hivatva. Az ismertetés alatti vállalat a régiség mellett beltartalmi gyarapodás tekintetében is javára van irodalmunknak. Eleinte egyházi beszédek s igénytelen unitáriusok szerény életrajzai közlésére volt köze szorítkozva, a második, harmadik kötetnél már nagyobbszerű élet- és korrajzokra, nevelés és oktatásügyi kérdésekre e felett az egyházi történelemre terjedett ki; a negyedik, ötödik, még tovább ment, s munkakörébe vette a vallásos életen kívül a társadalmi reformok és nemzeti irodalom nagyérdekeinek szolgálatát. Utóbbi tekintetben két nevezetes mozzanatot képez a Farkas Sándor és kora cz.mű politikai és irodalomtörténeti tanulmán Jakab Elektől, mi az ismertetés alatti füzet fő czikke és a Channing értekezései u. m. 1) Az önmivelésről fordítva Simén Domokos, 2) A jelen korszakról fordítva Ferencz József, 3) A munkás osztályok eredetéről ford. Benczédi Gergely; 41 Észrevételek a nemzeti irodalomról ford. Uzoni Tábor 5) A nevelésről ford. Kovácsi Anta unitárius tanároktól, melyek egy egészen uj eszmevilág határait tárják fel a magyar olvasó közönség előtt. Farkas Sándor élete és munkássága 1820— 1842-re esik, tehát azon korra, midőn Erdély egy hosszú álomból ébredni kezdett volt. Ez országot a három alkotmányrészes nemzetiség és négy bevett vallási rendszer, tehát a mint a merészebbek, akkor magukat kifejezték — saját hétföbűne a bécsi centralizáló absolutismus és germanizatió martalékjává tette volt. E tervnek még nagyobb mérvben kivitele szándékát az ország jobbjai észrevették, ellene felszólaltak, irni, beszélni, izgatni kezdettek, s a betegségnek csakhamar egy két crisise állott elé. Wesselényi Miklós, Kendeffi, Kemény Dénes, Süsz Károly és Farkas Sándor voltak, akik a küzdelmet a politikai téren megkezdették. A nemzet fölébresztése újjászületésének nagy munkája minden téren a törvény engedte minden eszközökkel elkezdődött. Az elsők érdemeit az irodalom immár több ízben méltányolta. Farkas Sándor mellett most szinte 30 év után, emelkedett az első méltányló szózat. S pedig a férfi azt már rég kiérdemelte. Ő csaknem szűkölködve kezdette közszolgálatát a kir. főkormányszéknél, olvasás és az irodalom vezérférfiaival volt ismeretsége kifejtette benne a hazafias érzést és szabadságszeretetet; azért mellőzték, előhaladnia nem lehetett, irodalmi kísérleteket tett, hogy sorsán javítson; az sem sikerült, kiadóra nem akadt munkás hike nem tudott pihenni. Szűk körében közjóra célzó számos kis társulatot alkotott, magától elvont filléreiből szép magyar könyvtárt szerzett, könyveit, tanársát, lelke nemes hevét közölte minden vele érintkezőkkel; a nemzeti irodalomnak és szabadelveknek, szóval, írásban, tettel szenvedélyes védője, barátja és terjesztője volt; végre takarékossága által kivitte, hogy 1830- ban Európába és É.-Amrikába utazni mehetett, ismeretekkel rakodtan tért vissza hazájába 1832. elején; ekkor kiadta monumentális utazását s indítványozta és megalkotni segítette a Casinót, a vívó iskolát, a „Vasárnapi Újságot,“ kezdeményezte az Erdélyi Múzeumot stb., a magyar akadémiától nytott kétszáz arany jutalmat visszaajándékozta, a®, unitáriusoknak szép jövendőjü alapítványt tett, v élete utát szép, jó és hasznos tettek jelölik meg, halála halhatatlanságának záloga, mert nemzetének lelkében tettes emléke örökre élni fog. E nemes életnek sikeres és sikeretlen küzdelemben váltakozó folyása nagy részletességgel, eredeti adatok alapján, meleg tárgyszeretettel és részrehajtatlanul van gyönyörködtető és tanulságos rajza adva. E mű Jakab Eleknek és a Magvetőnek egyiránt becsületére válik: ebben irodalmi történelmünk határa nemcsak nagyszámú eredeti adatot talál, sőt annak némely ága szép és meglepő kész részletekkel gazdagszik. író az olvasónak szemeláttára szakítja le ama fátyolt, mely Farkas Sándor egyéniségét, mint kora egyik fő szereplőjét eddig eltakarta s mintegy kézenfogva vezeti ki őt az ismeretlenség ama homályából, hová saját szerénysége temette vala. . . Az idő azonban az érdem igaz birája. A kép Bécsben készült és valóban művészi. Ha Augustinovics Pálnak a Magvető IV-ik kötetében megjelent s a helybeli kath. lyceumban készült arczképével egybehasonlítjuk: bámulás lep meg a mi lytographiának szomoritó hátramaradottságán. Channing műveit olvassa el az olvasó, azok megérdemlik, azoknál a magyar irodalom jelesebbet nem mutat fel. Éa E. Amerika e nagy emberének és írójának a Kriza János mesteri tollával rajzolt életéből kivánok itt némelyeket elmondani. Channing, 1780-ban született, anyai nagyapja egyik aláírója az észak-amerikai szabadállamok függetlenségi nyilatkozatának, atyja jeles jogtudós volt, kit maga Washington megszokott látogatni körútjaiban; már gyerekkorában kitűnt mély jogérzettel párosult szivjósága, felháboritá minden bántalom, minden apró zsarnokoskodás a mit nagyobb s vásott társai a kisebbeken és gyöngéken elkövettek, védé őket s megdorgálá amazokat, de oly gyöngéd modorban, mely fájdalmat inkább mint haragot fejezett ki; a verés és korbácsolás sértette; midőn a katonákat verték, méltatlankodva tört ki: miféle dolog az, megverni egy embert! Ezért őt társai „békebiró“-nak, kis „Pipin-királyának nevezték. A játék elöl elvonulva, gondolkodással és olvasással szerette tölteni idejét, különösen a természettudományokat és mennyiségtant szerette; tanulmányozta Locke, Berkeley, Reid, Humm, Pristley és főleg Price műveit; tanulmányait röviden e két szóba vonta össze: szeretet, igazság! melyek iránt oly nagy volt tisztelete, hogy egész életén át nagy betűvel irta; éles előadása ismeretes volt már ifjúkorában, pályadíjt gyakran nyert; egy iskolatársa azt jegyzi fel róla, hogy „oly tisz szemle. * ni. (én.) Francziaországban a helyzet még nem tisztult annyira, hogy a bekövetkező tények prognosmát adhatnék. A párisi és bordeauxi kormány fraciók még nem jutottak teljes megegyezésre a választások iránt, s úgy látszik, hogy a bordeauxi delegatio által kiadott választási rendeletnek — melyet holnap közlünk — egyik pontja szolgáltatja az eltérés okát. Az illető pont szerint a megválaszthatóságból kirekesztetnek mindazoknak a családoknak a tagjai, amelyek 1789 óta Francziaországban uralkodtak, tehát nemcsak a Napoleonidák, Bourbonok hanem az Orleanisták is, s amily tagadhatatlan az, hogy az utóbbi névnek nagy pártja van — úgy az is következik, hogy e feltétlen kizárás súrlódásokra kell hogy vezessen, melyek annál élesebbek lesznek, minél kétségtelenebb az, hogy a pro és contra az ország legnagyobb tehetségeit állítja egymással szembe. Egy Thiers mindenesetre sokkal többet nyom a latban, sem hogy mellőzhetni lehetne. E calamitással szemben a bordeauxi kormány delegatio már megtette lépéseit s egyik tagját Párisba küldötte a végre, hogy az egyetértést eszközölje. Az okmány, mely az eltérést constatálja Cremieux, Gambetta, Glais-Bizoin és Fourrichon által íratott alá. Egy meglepő momentuma e vajúdásnak az, hogy Bismarck eddigelé semmi intézkedést nem tett az iránt, hogy az annexióra czélba vett Elsass és Lothriegia a constituanteból kizárassanak, már pedig ez nem csak hogy telik Bismarcktól, hanem mingi is."; I Ml ■ t—Bp—HMJR . eddigi eljárásából úgyszólván következett. E bonyodalmak között Gambetta és vele a republicans párt minden törekvésüket arra fordítják, hogy a nemzet barátvágyát felébreszszék, s a fegyverszünetet ily irányban felhasználják. Ily értelemben a nyilatkozatok, felhívásoknak egy egész sora fekszik előttünk, így Trévelas és Riccard a „Gironde“ hasábjain egy kiáltványt tesznek közzé, melyben Francziaország győzelmét a civilizatió győzelmével azonosítják s fegyverhez szólítják polgártársaikat. A Bordeauxban jelenlevő Elsasaiak a kormányhoz intézett feliratukban tiltakoznak minden oly egyezmény ellen, amely valamely országrész elszakítását vonhatná maga után. Garibaldi, aki e pillanatban seregét a demarcationális vonal mögé vonja, elfogadta a követjelöltséget Nizza részéről, s a vogesi hadsereghez intézett napiparancsában új küzdelmeket helyez kilátásba. Nem is kell bizonyítgatni, hogy a franczia ügyek jelen fejlődése teljesen kezeti Európa figyelmét, ugyannyira, hogy forrásaink majdnem kivétel nélkül és kizárólagosan csak Francziaországgal foglalkoznak. Egy Londonból február 5 -én kelt sürgöny szerint az „Observer“ megerősíti, hogy a békefeltételek között egy franczia gyarmat — Pondichery Keletindiában — is benfoglaltatik, azonban nem azért, hogy Poroszország ott is állást foglaljon, hanem azért, hogy a maga idejében e gyarmatért Helgoland szigetét beccserélje. Már ez is újból mutatja, hogy ebben az ököljogban van valami rendszer is, egy oly rendszer, amely jó előre meg volt alapítva. Táviratok a külföldről. Brüssel, febr. 6. Azon bír, hogy a párisi kormány a bordeauxi filialet megszűntnek nyilvánította, a ma érkezett párisi „Jouru. offic.“ febr. 1-ei száma által igazolva van. Bordeauxból jelen- stik: Gambetta még nem mer a párisi kormánynyal nyíltan szakítani, annál kevésbé a dél Francziaország forradalmi comité határozatait sanctionálni. F. Kar dikán Ausztria, Spanyolország és Itália képviselői kijelentették, hogy egy jóléti bizottság alakítása esetére kényszeritve lesznek Bordeauxból távozni. Jules Simon helyzete a legkínosabb. « Bécs, febr. 6.»A „N. fr. Pr.“-nek jelentik Páriából febr. 2 áról: Rochefort egy új lapot ad ki „Le mot d’ordre“ czim alatt. Trochu megválasztását a nemzeti gyűlésbe elutasította s késznek nyilatkozott Bordeauxba menni s felelősség mellett ott működni. A „comité liberal republicaine“ egy kibékülési jelölt névsort ajánl, 11 tagjával az ideiglenes kormánynak, 5 tengernagygyal, 2 tábornok, 7 író (köztök Thiers és Ricord,) 2 bankár (Rotschild Alfons és Mallet,) 3 vasúti igazgató, 2 hírlapíró, 5 maire és egy volt maira (Cochin,) végre Victor Hugó, Louis Blanc és Edgar Quinet vel. Bordeaux, febr. 6. Tegnap tüntetés volt. A Préfet kinyilatkoztatta a küldöttségnek, hogy a belügyér hn maradt programjához: „Fegyverre! az urnákhoz!“ Azonnal a haditanácsban volt elfoglalva azon eszközök feletti tanácskozással, melyek által a fegyverszünet felhasználandó lenne. Csiksomlyó január 31. 1871. Úgy hiszem az erdélyi olvasó közönséget érdekelni fogja a csiksomlyói főgymnasium sorsa melyben annyi jeles fia e hazának nyerte első kiképeztetését, s melyet jelenleg, nagyjaink vétkes közönyössége miatt nagy veszély fenyeget. Tudva van, hogy Csiksomlyón a régibb időben egy elemi, és egy algymnasialis tanintézet volt, melyet a tanárok főgymnasiáimá óhajtván átváltoztatni, e czélra országos koldulás indíttatott meg, melynek csak annyi eredménye lett, hogy egy tanító képezde, és a 7-ik gymnasialis osztály nyittatott meg. A koldulás által begyült vágyainak kezelése egy bizotmányra ruháztatott, mely évenként számoltató gyűlést szokott tartani. Az ez évi nagy gyűlés 83.500. ft. o. é. vagyoni állást mutatott ki, de mivel ezen vagyon kamataiból a 8-ik osztályt felállítani nem lehetett, és mivel a tanító-képezde jelenlegi primitiv állapota miatt feladatának sehogy sem felelhet meg , anak czélszerű berendezhetése végett az alapot kezelő bizottmány kénytelen volt az erdélyi úgynevezett rom. catholica commissióhoz folyamadni, hogy amennyiben a mi iskolai alapunk az említett berendezési és kiegészítési költségeket fedezni nem tudja, az erdélyi tanulmányi alapból segélyezessék; de nagyon csalódtunk, midőn jogos kérésünk teljesedését reméltük, mert a méltóságos commissiótól azon választ nyertük, hogy a tanulmányi alap az eltörlött jezsuita rend vagyonából alakult, hogy ezen alap tulajdonképpen csak azon iskolák vagyona, melyeket Erdélyben a jezsuiták alapítottak hogy a szerzett gymnasiumokat ezen vagyonból rendes javadalmazás nem illeti, és hogy a csiksomlyói gymnasium dotatiója „a koldulási jog.“ Nem lehet felháborodott hazafius érzelmünket, melyek erőt vettek rajtunk, midőn ezen újbólii koldulási jogra utaló válasz felolvastatott, leírni. Ily válaszra a bizottmány nem tehetett mást, mint újból visszaírni, s kifejezni, hogy alig vagyunk képesek felháborgatott érzelmeinknek kellő szavakat kölcsönözni akkor, midőn legfontosabb legátérthetőbb indokaink mellett, melyekkel a csiksomlyói iskolák közművelődési és nevelészeti szükségességét kimutattuk, a méltóságos comissió által legigazabb érdekeinket oly közönyösen mellőztetni, sőt kigúnyoltatni látjuk; megmondottuk, hogy a tanulmányi alap közös birtoka a katholicus statusnak, s azért az nemcsak azon iskolák vagyona, melyeket Erdélyben a jezsuiták alapítottak, hanem a többi erdélyi cathol középtanodáké is, és hogy az úgynevezett szerzetesi gymnasiumokat ezen vagyonból rendes javadalmazás nem illetné, annál kevésbé lehet állítani, minél bizonyosabb az, hogy a válaszban felhozott jezsuita gymnáeiumok mellett ugyanazon helyeken a lelkészi állomások is a jezsuiták massájából ruháztattak volt be, azért is a legsértőbb aránytalanság lenne ugyanCSak a jezsuitái vagyon beosztásánál azon helyek gymnasiáta és oly nemes jellemmel soha sem volt egyesülve". Vágya és természete a lelkészi pályára vonzotta, a Francziaországban léte alatt tapasztalt hitetlenség bírta arra, hogy a keresztyén vallás bizonyitékai körül vizsgálódjék, s ekkor vette észre, mire van teremtve; szive — úgymond — a keresztyénség nagy czéljait oly érdekkel ragadta meg, mely haláláig növekedett. 1800-a innen kezdett fellépni unitárius nézeteivel, s nyíltan állíta, hogy soha sem volt bármily értelemben trinitárius. Utoljára Bostonban volt pap, hivei egy valóságos prófétai embert láttak benne, megható hallgatóit a nyilt, őszinte, hathatós modor, melylyel a keresztyén igazságokat az életre alkalmazta; nem mysticus érzelgés, nem fellengző, de a mellett meg erkölcsi értekezések által hatott, hanem a szentírás és lelkiismeret kútfejéből a világos érveket használta, nemes életet élve; nevelni, képezni a népet, jó iskolák, művelődési egyletek felállítása által, ez volt lelkipásztori főgondja; ő határozottan unitárius nézetű, de nem volt felekezetieskedő. A felekezetesség szellemét kerülni kell mint a poklot, ő volt jelszava. Az unitárizmust előlépésnek tartotta a keresztyén vallás tisztultabb ismerete felé, de egy perczig sem árnyalta be lelkét az a gondolat, hogy annak valamely csodájába veszteg maradjon. Krisztus közönséges egyháza a keresztyénség volt előtte a legtökéletesebb ideál. Beszédei 1819-e egyszerre több kiadásban járták be Amerikát és Angliát. Közebbről válogatott művei csak rövid időn 20,000 példányban keltek el. Népszerűsége oly nagy Angliában mint Amerikában Midőn lord Morpeth Amerikába utaazott, leánya e szavakkal búcsúzott el tőle: „két dolgot irigyelek: látni fogod a Niagara vízesését és Chaaninget!“ 1742 a történt halála nagy veszteség volt az egyházra hónára, s az emberiségre nézve......... Mindkét mű megérdemli a művelt közönség teljes figyelmét. Farkas Sándor élete egy szép magyar jellemmel s egy korszak érdekes történetével, —Chanoing művei a két ismert új,egy bámulatos és tiszteletreméltó gondolkodó fejével ismertet meg. Melegen ajánljuk mindenkinek. Ennél szebb könyvek alig díszítik a magyar könyvtárakat. ___