Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-05-04 / 100. szám

V-dik évfolyam.__ 1 Vr« , F *l6vre . N .^ytjdévre . xtr Hché&t Mtfgjeleuik miijcAn nap innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztűség és kiadóhivatal: Monu.Uiroto» , L. BAnyai hin »Iáit. 16 rt — far, 8 . 60 , 4 » 60 . 1 . 60 .l&IAE POLITIKAI NAPILAP. - anSM 10ft-ik szám Kolozsvárit, csütörtök május 4 1871 Hirdetési dijak. Ötször baeábozott Bor Ara 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 EV. Nagyobb hirdetéseknél kü­lün kedvez­m­ényt is nyújt a kiadó-hivatal­fsok­ hab­oivasatoi: s’ordán: Ketezár és Harmathnál. Dán.sa: Är'­ner äAmuei. Knytusa: Vékái JAujs. Saanio­ajvAi­t: Csacsa testvérek, Kolossvártt Stein J. és Demj­én L. M.-Vésárhelytt: Wittich Józsefnél. KOLOZSVÁr­, MÁJUS 3. Szemle. (B­D.) A Lajtán tuli sajtó reflectál Tisza Kálmán legújabb levelére, a­melyben az ellenzék magatartását a delegátióval szemben körvonalazza. A zilált viszonyok, a­melyek között a lajtántúli „alkotmányos“ élet fetreng, keserű­ kifakadásokra kesztik a sajtót, mely helyesen ítéli meg a hazafi­ságot, a lovagiasságot, a­mely Tisza Kálmán leve­lének azon tételében rejlik, miszerint a meggyőző­dés részben való feláldozásával is arra kell töre­kedni, hogy a delegatió magyar része tömör testü­letet képezzen, s ellensúlyozhassa a többi elemek törekvését, s hogy ezt csak azon az úton lehet elérni, ha a delegatió magyar része a kormány­pártból alakíttatik, az ellenzék befolyása pedig csak arra terjed, hogy a kormánypárt s­zabadelvűbb ele­meit juttassa érvényre. Valóban, ha tekintetbe vesszük a Lajtán túli pártok szétforgácsolt állapotát, mely még egy félig meddig compact kormánypárt létesülését sem enge­di meg, ehez hozzátesszük a sláv-ultramontán reactiót, mely a Galicziával megejtett kiegyezés perczétől fogva, különösen cseh részről fokozott dühvel indult meg, igazat kell adjunk a tárczaízó­­nak, a­ki azt mondja, „miután katonai dicsőségünk elhaloványodott, politikai és pénzviszonyaink­­ré­­gén megbomlottak, egyetlen vagyonunk az, hogy Bécs egy világváros.“ Az orosz hajlamok cultiválása mellett a cse­hek az utolsó időben felkarolták Morvaországot és Siléziát, a­melyek, szerintük, Csehország kiegészítő részei, s a brünni cseh pártlap szavai szerint­, az utolsó csepp vérig megvédendők a „németség“ felfogása ellen. E bonyodalmakhoz hozzájárult egy új factor, a­melynek létezése annyiszor tagadtatott, a­hány­szor állítva volt, most azonban, miután Hohenwarth gróf a rendőrséget, zsandárságot, egyszóval az egész nyomozó, üldöző apparátust, igénybe veszi,­­ úgy látszik, hogy a dolog több az agyrémnél: az osztrák-német szövetséget (Engbund) értjük. E pillanatban nem vagyunk tájékozva e szövetség voltaképeni czéljairól s veszedelmes oldalát csak abban sejtjük, hogy titokszerűségével izgatottság-­­­ban tartja az amúgy is elégületlen elemeket; a mellett fényes illustratiója a tapogatódzó bizalmat-­­­lansági politikának, mely alkotmányos máza, de programomélküli kormányozásával (voltakéi­en kontárkodásával) a vallás, a nemzetiség terén tit­kos szövetségek keletkezésére szolgáltat okot. — Ennyi a L­.szántuli új aeráról. * * * Az április 25-én lejárt élelmezési összegnek a poroszok részére történt lefizetése Thiers állását a berlini kormánynyal szemben megjavította. A bizalmatlanság, mely a versaillesi kormány iránt­­ Berlinben létezik a 40—50 millió lefizetése által természetesen nem enyészik el, ez csak pillanat­nyi megnyugtatása a kedélyeknek. Különös izga­tottságot szült Berlinben az a körülmény, hogy a brüsseli békeconferentia ügyvezetése akadozó és erélytelen, a­mi, tekintettel a párisi eseményekre, nem is csoda,­­ de a „Spen. Ztg.“ más nézet­ben van, s azt tartja, hogy Thiers készakarva késlelteti a conferencia menetét, mert egyedüli czélja az, hogy Párist legyőzze, ezáltal nagyobb erőre tegyen szert s ez erő segítségével aztán nyomást gyakorolna a békeconferentiára, melyről azt tartja, hogy a jelen körülmények között Fran­cziaország érdekének a csorbítását folytatja. Hogy ez állítása a „Spen. Ztg.“-nak egy fenyegetéssel végződik, ez természetes. Anglia, a­mint látszik egy miniszterválság küszöbén áll. Gladstone ugyanis kijelentette, hogy a budget kérdésében tervezett változásoknak op- Levél Szász Domokos barátomhoz. Igen örvendek, hogy csekély érdekű soraim becses figyelmedet f elköltötték; még inkább, hogy azokat, védelmére kelve az erdélyi ref. lelkészi karnak, melyben nekem is annyi jó barátom és megtisztelttem van, megczáfolod. Épen jól van ez így. Ha ti elhanyagoljátok egy ily nagy fontosságú ügynek hivatalos és hiva­talon kívüli szabatos közlését, a ti hibátok, bá­r úgy írunk róla, a­hogy — m­eg b i­z­t­a t­ó forrás­­­b­ó­l — értesülünk. Az újságírónak is megvan az ő martyrsága, s az abban áll, hogy igaz ügy kedvéért néha igen nagy kellemetlenségeknek teszi ki magát. Ez raj­tam is gyakran megtörtént már, meg is fog tör­ténni, de ez elhallgatására semmmi olyasnak, mi­vel az igazságnak és szabadelvűségnek vélek hasz­nálni, soha sem fog kényszeríteni. De térjünk a dologra.:"Én egy igen te­kin­télyes férfiútól, kinek szavában én—mint ti — hinni tanultam, ezt hallom: „Csak képzelje, a papok a felsőbb tanintézetek tanárait ki akarták , zárni az új szervezetű igazgatóságból!“ „Lehetet­len!“ — kiáltottam fel, — habár némi ellenkezési hajlamot még Erdélyben létem alatt tapasztaltam volt. „Csupán az egyetlen H. J. volt, ki e tekin­tetben a tanári kar mellett fölszólalt. Ennyi volt az illetőnek e dolgot illető közlése, mit —meg vagyok győződve — soha sem fog eltagadni. Ezt hallva, ítéld meg, volt-e jogom vagy nem e jelzett törekvést merényletnek nevezni. A te felvilágosításod felényire szállítja a kérdés értékét. A­mennyiben csak a fejen­kén­ti képviseletet ellenezték volna. Emlékezhető­, hogy ezelőtt néhány évvel, még mint enyedi tanár, egy röpiratban kimutattam, hogy­­ a consistorium alakulásakor a paritás alapján jött létre. Az eredeti okmányban, mely a nagy­enyedi­­ főiskolának általam rendezett levéltárában feltalál- t ható, minden tanár fejenként jogosult tagja a coolistoriumnak. Miért akarta most tehát a papság kizárni? Mert többé nem papok? Vagy virilis szava-­­­zat és közvetett képviselet itt is? Hisz akkor fe­jenként magáéinak tekinté a tanárokat. Ám legyen úgy, vádamat én is felényire szállítom. Ha ebben „megbélyegző“ van, mi­után a tény nem enyim, csak a szó (sőt az is a tied), essék azokra, kik a tényt elkövették. Mert te szerinted, leszállítva sem mutat az valami nagy jó akaratra a tanári kar és azon elem iránt, melyet ez képvisel. Mit félthet a prot. papság attól a néhány ta­nártól? Tekintélyét?... Hisz az annyi van, meny­nyit maga szerez. Vagyonát? de quo non agitar? Hát mit?... Nem lehetett az egyéb ok nélküli féltékenység­nél, hagyományos hatalmi hajlamoknál. Ezeket pe­dig csak hagyjuk el, ne legyezgessük; sem te, sem én; egyikünkhöz sem illik az. Egyébiránt adja Isten, legyen neked tel­jes igazad; legyen a protest, lelkészi kar, mint hivatásához illő az igazság, liberalismus és tudo­mányos műveltség gyámola és fáklyavivője. Engem mindenkor készen fog találni a ka­lapemelésre. Pest, május­­ 1871. Maradok szerető barátod F. Szathmári Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A tánczoló dervisek mysticismusa. II. A költő hivatása a világ pompáját dicsőíteni, arany lepellel vedolt be az élet sivárságát, a köl­tészet tükrében mutatni fel a valót s igy mindig hajlandóbb a dicsőítésre mint gyalázásra. Ebből kö­vetkezik, hogy a legméltóbb tárgyat keresi föl s ha elméje már mindent átfutott, legszívesebben nyugszik meg az istenség dicsőítésén. E vágyat különösen érzi a keleti, mivel mindig elérhetetlen után cseng s igy már hajlama az istenség, a ter­mészetfölötti szemlélete­hez vezeti, és azért nem le­het Rami túlzással vádolni. A keleti mysticismus sajátsága, hogy a szemlélődő élet isteni szeretet­­hez vezető útja az emberi legfőbb czél és tökély gyanánt van fölállítva, melyeknek legpregnánsabb kifejezője e dervis rend tana. A legfőbb vallási lelkesültség szárnyain, mely fenségesebb bármely positív vallás külső formáinál, mely az örök lényt az eszményi és érzéki absolut elkülönítésében, az örök világosság forrása gyanánt imádja, emelkedik Rumi nem mint más lyrikus, sőt maga Hafiz a nap és hold és csillagok fölé, ha­nem magasan szárnyalja át a tért és időt a sors in végzetet? a végtelenségbe száll, hol az örök lénynyel mint örök imádója határt nem ismerő sze­retedben olvad egygyé. E rend alapitójának magas reptü fenkölt el­vei voltak , méltán nevezhetjük kelet legmélyebb gondolkozásának. Mesnevi czimü költeményéből me­­ritó a rend azon szent hymnusokat mely e dervi­sek breviáriumait képezi. Most térjünk vallási szer­tartásaikra, vagyis a tánczra. A táncz szintén a művészetek közzé számit­­tatik s azok legalsó fokát képezi Hegel szerint a művészi érzelem átmenete és előkészítője a vallási érzelmeknek. Korunkban a vallási érzelem helyét a művészet érzelme foglalá el, az ember nem rajong többé természetfölötti ér­zelem- és elvekért; a művészet szárnyain emelke­dik az eszményiség honába, az ember saját alko­tásaiban látja a fenségest, a termézet a chemikus és azatom laboratóriumába került, az összeroncsolt részek érzelem nélkül hagyják a hideg, számitó észt s igen csekély azok száma, kik a természetet egészetében felfogva átengednék magukat a fen­ség érzetének, mint egy Fiordans BrnDO, Spinoza vagy Schelling. Ha magas­­­olotra jutott a művészet akkor többet várunk alkotásaitól is, több fenséget emel­kedettséget és önzetlen nagyságot; önzetlennek mondom, mert a művészetet önmagáért kell mivel­ni, mihelyt a legcsekélyebb érdek járul hozzá, azon­nal megszűnt azzá lenni. Ezek szerint a táncz egé­szen leszáll művészi magaslatáról, mert nem a fen­­költség viszi benne a főszerepet, hanem az ember mértéktelen vágyai, kétes természete, mely az egész világot kebelére szoritaná. Férfi, nő egyaránt eped e vágyban, a kebel dobbanásait nem a magasztosság, hanem a legdur­vább érzékiség hevíti. De van egy neme a táncz­nak mely csupán művészetet keres abban, ez az eszményi táncz. E szerint a táncz érzéki és esz­ményire osztható, utóbbi már a művészet körébe A végrehajtó hatalom feje a nemzetgyűlés ápr. 27-diki ülésében a következő felvilágosítást nyújtotta a Párissal folytatott küzdelmek miben­létéről : Nem vagyok azon nézetben, m­ondá Thiers, k°gy újdonságok s hirek szórása jobbra balra il­lenék a kormányhoz, mindamellett a municipális választások előestéjén felvilágosítani óhajtom az országot azon sajnos események mibenállásáról melyek hoszszabb idő óta pazarul ontják a fran­czia vért, s a melyekkel szemben legfeljebb azon egyetlen vigaszunk lehet, hogy a véglebonyolulás közel áll, esik. A civilizált Európa leginkább az érzékit is­meri s igy nem csoda, ha saját fokmérőjével mér­­­ve a merlevi dervis rend tánczát is nevetségesnek találja. Nincs utazó, ki föl ne említené kelet e bizarr sajátságát, de alig van egy kettő, ki azt va­lódilag méltányolni tudná, pedig nemcsak a művé­szet ihletségének magaslatán áll, hanem mély erkölcsi alap, oly mély vallásosság rejlik benne, min­t a leg­­feláldozóbb ascetismus sem múl felül. A keleti igen szereti a symbolumot, tüzes kép­zelm­e mindent látványossá akar tenni; ily jelképes e dervisek táncza is, miáltal kettős czélt akarnak elérni: a világegyetem forgását ábrázolni s az eszményi szeretet öntudatlan isteni mámorába esni, s mystikus kör (Szimaa) melyben a dervisek a kö­zépen nyugodtan ülő sejnk körül forognak a csil­lagzatok titkos tánczát jelöli vagy szférák harmó­niáját, míg a fuvola kíséret a szférák zenéjét adja mit a, hajnali csillag és napsugarakkal húro­zott lant jelöl. A középen mozdulatlanul ülő seikk a napok, vagy a naprendszer valamely emelkedet több pontját jelöli, mely körül a planéták vagy kisebb világok forognak. Rumi táncra a mystikus, az eszményi, az érzékfölötti szereteté, mely örvé­nyeiben a világokat forgatja, testet és lelket, szi­vet és elmét, minden anyag és alakot a lét ősfor­rásához mindenható erővel ragad tova. A zenekiséret korántsem harsogó, hanem enyhe, szomorú, mely a fuvola zokogásaival a te­remítménynek istentől való elszakadását olvadó han­gok­ban siratja. A hozzá arab török vagy perzsa nyelven énekelt versek a legtisztább szeretet szel­lemét lehelik. Minden jelképes: a táncz, kör, a seikk még a zene is; a fuvola ihlethozó hangszer, mely egyszerű­ alkotása, levegője rezgésénél fogva pollálni fog. A tory-tábor erre a nyilatkozatra feléledt, szervezkedik, s mindent meg fog kísérte­ni, hogy a kormányt megbuktassa. — Táviríitoik a külföldről. Versailles, ápril 30 (Este 7 ó) Az ágyúzás­­nagy hévvel foly. A mult éjjel különböző ponto­kon mintegy 150 fogoly és 10 ágyú esett zsákmá­nyul s hozatott ide. London, máj 1. A párisi érsek szabadon bocsáttatott. — Biot tk. Callibraiból csapatok nél­kül Versaillesba érkezett. Lyon, apr 30 A Werderféle csapatok haza felé indáizokban parancsot vettek, hogy Franczia­­országban maradjanak. Németországból Colmaron át újabb porosz csapatok jöttek be, melyek a korábban megszállva tartott pontokat s így Mont­­béliardot is elfoglalták. Páris, apr 30 A commune hadseregét két hadtestre osztotta; az egyiket Dombrowski, a másikat Branikowski fogja vezényelni. Bergeret ismét a hadügyi bizottságban ülésez. Brüssel, máj. 1 Az „Étoile berge“ szerint a commune tagjai feltörték az állampénztárt s abból négy millió járadék jegyet vittek el; mig azonban a zsákmányával a városházra siettek, útközben egy millió értékű jegyet elvesztettek vagy elsik­­kantottak. Brüssel, máj 1. A versaillesi kormány a német hadvezényletnek 72 millió frankot fiizetett ki az élelmezési költségek fejében. Páris apr 30 Delescluze azon jelentést tette a hadügyi bizottságban, hogy a tőzsde, a Maddeine templom, a tuileriák, a narancs­­liget és a Maillot kapu alá aknázták. A commune 8 millió frankot követelt a franczia banktól, ennek hivatalnokai azonban megtagadták a fizetést.­­ A commune lapjai szerint a görög tűz használásánál a humanitási kérdés háttérbe szorul a versaillesiak fölött nyerendő siker előtt. Versailles apr 30 Egy 12 ezernyi hadtest meg­kerülte a felkelők állását Asniéres mellett s megszállotta Genevilliers félszigetet.­­ A nemzet­gyűlés előtt panasz emeltetett a versaillesi mozgók ellen, kik ismételve kiáltozák: „Éljen Bismarck. Éljen Poroszország.“ Versailles apr 30 Thiers apr. 30-án délben kiadott körjegyzéke így szól: Az egyenközények építése a párisi erődök előtt folyvást tart. A kor­mányhoz érkezett sürgönyök szerint a felkelők Chatillonnál 20 tisztet és 30 közembert sullyos sebbel és 75 foglyot hagytak hátra, míg a mi veszteségünk 3 ember. Faron tk. sürgönye szerint 30 tól este ennek hadművelete sikerült; az issyi parkot, kőbányákat és temetőt a versaillesiak De­­roja, Paturel és Berthe ezredesek vezetése alatt hősiesen elfoglalták. Az új állomásokat megtartot­tuk, melyek az erőd bejáratához igen közel esnek. A parkot a vasúttal egy árok köti össz­e, mely a temetőből indul ki. Részünkről néhány halott s mintegy 20 sebesült volt a veszteség. A zavart tömegben hátráló felkelők számos sebesültet és ha­lottat hagytak hátra és 100 foglyot is 8 ágyúval együtt. Thiers a helyzetről. Vigasztal bennünket továbbá azon tudat, hogy kiki megteszi kötelességét, főleg a hadsereg­ben, mely az ország biztonságának garantiája. A kormány első teendőjének tartot­a a katonai had­erők szervezését s e körül egy pillanatot sem vesz­tett el. Nagy és hatalmas hadsereg áll rendelkezé­sünkre s e hadsereg teljes öntudattal bír köteles­ségéről és erősnek érzi magát vezetői szerencsés megválasztása folytán. Mi nem fordultunk egy párthoz sem, hanem a becsületes és hazafias érzelmű emberekhez áta­­lában ; oly emberekhez, a­kik jobban vezényelve győzelemre segítetté­k volna Francziaországot. A­­ főparancsokságot egy jeles férfiúra ruháztuk, kit elöhaladt korunkban is oly lovagnak ded­arálhatunk, a­kihez nem fér sem félelem, sem semminemű szemrehányás. A katonai műveletekről indiseretió nélkül nem szólhatok, de habozás nélkül kimondhatom, hogy a főparancsnok által előterjesztett haditerv tökéletes és éretten meg van fontolva. A hadműveletek első­sorban Páris körülzá­­­­rolására voltak irányozva; jelenleg e­zzel teljesen el van érve s a tényleges­­operatiók kezdetüket vették. Tüzérségünk noha nem bir hatalmas kaliberű ágyak­kal, már is elhalgattatta Issy erődöt. Monlineaux kezünkben van s könnyű megjósolnom, miszerint nincs messze az idő, midőn a főváros békéért fog bennünket megkeresni. Thiers ezután azon fájdalomnak adott ki­fejezést, mely az öldöklő polgárháború láttára szívét elszorítja. Mi nem vagyunk, úgymond, a villongások kezdeményezői, nem vagyunk a támadók; mi egyedül magunkat s a törvényt és a közrendet védjük. A pak­siak kibékülésről beszélnek; mi ma­gunk is óhajtják a kibékülést és személyesen ké­szek volnánk bármely áldozatra érette. A nemzet­gyűlés nem táplál semmi utógondolatot a köztársa­sággal szemben; a nemzetgyűlés tiszteletben tartot­ta a bevégzett tényeket, a­mint azokat találta és nem ármánykodik a köztársaság ellen; egyedül küldetését követi az ország újjászervezésében. A kegyelem tényét illetőleg ismétlem, hogy szigorunk alá fog hagyni, mihelyt a felkelők lete­­­­szik fegyverüket, kivéve azon egyének ellen, kik bűntényeket követtek el, kiknek száma azonban nem igen nagy. Midőn szigorú rendeleteket adok ki, a­minek a jelen körülmények között nagyon is érthetők, mindenkor a legmélyebb fájdalommal teszem azt, noha kétségbevonhatlanul jogom van a legnagyobb szigorhoz. Thiers végül a nemzetgyűlés és a kormány szabadelvű eszméit hangsúlyozta s kikelt a com­mune absurd intentiói cien, mint a­melyek lerom­bolják Francziaország egységét, s beszédét azon nyilatkozattal zárta be, miszerint a kormány és a nemzetgyűlés feladata az ország egységét a szabad­sággal egyesíteni. Constatáljuk, hogy ezúttal sem említi a kor­mány feje a köztársaság biztosítását. Francziaország egységét őrizték a Caesarok is, sőt a szabadságot is hangoztatták, már az ők eszek szerint. Nézetünk szerint a köztársaság nyílt biztosítása az egyetlen eszköz, mely a commune egészséges elemeit meg­nyugtathatná , a communisticus irányt megbuk­tathatná. A „­I Puig­“ eredeti távirata. Feladatott Pest. május. 3-án 9­6. 30. d. e. Érkezett május. 3-án 10­6. p. 5 d. e. Vincy tábornok, a felkelőktől megszállva tartott clamarti vaspá­lyaudvart bevette. Elfoglaltatott az Issy vára­s is, s igy a főerőd tel­jesen zárolva van, képzelhetővé teszi hogyan történik az isteni sugal­lat, az alkotó erő áramlása s mi a nagyvilág ész­­hangjának talánya: minden egyben és egy a min­denben A világ semmis tünemény, csupa látszana lé­nyeg egyedül az isten, ki mindenütt és mindenben végtelenül nyilatkozik : a tűz é szeretet lángjában, a szív és fuvola lenében, a tenger és elme örvé­nyében, a szellemek és csillagzatok körében , az egyedüli legfőbb jó és lét, kihez a zarándok a tö­kéletesedés útján csak teljes elfeledség és önmeg­tagadás a külső alak iránti absolut közönyösség által juthat. Jellemzésére álljon e pár vers a Hammer irodalom történetéből: 1.) Wenn du nicht sterben, sondern bleiben willst, Verzicht, auf Leib uud Seel und Herz und bau, nicht) Verzicht auf Glaub, Unglauben, Lieb und Hass, Verzicht anf Liebe selbst und auf das Daseyo, Der Rose Saame wenu er stirbt in Grand, Es sprosst das Korn empor in Halm und Fracht. Bist da Fakir, des Greises wahrer Jünger, So ra:chc von der Welt dich los mit Müh! Alsdann gelangst zu Gottes Eigenschaften, Verzichte auf die Zeit, du bist die Zeit. Weil du nur so gelangst zum ewigen Daseya, Steht tausendfältig wieder auf von nichts. Und steigt von Abgrund zu dem Himmel auf, Und heischest du im Land, bist spnrlos doch. (Vége. következik.) \) Hemmer, Gescb, der pers. Dichtkünste

Next