Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-01-27 / 22. szám

* -"-â » »■««« Madarász'46 t“l“'‘i ‘10^ e“,8l"i ? hanem elvi kölömbséget is látTkfw Partarnyalata. között. Míg e* utóbbi ni' f k^Zép é8 *zéM bal alapfeltételeit, döbbi d a kiegye/.és a szélső bal csak k«u .maradva lelte. E «/.érint a költségvetést nem fogadjil' Önmagához’ eiulitést felt neu|h tud^ Cs ehgiéD’ kirÖ1 Prile8lki 1848/49-ki knrminwiv E »uT'l 'f’J0** a* iMs nem támadta3 ,2 vÜl, ap UJtán k,vUl utak és eszközök niolvfkr/^b “,Vel m­Dda*an melyeket a kormány az osztrák­­ mért mind S'erVezetére elpazarolt,­­ úgymond feláldoztatoék" VIr’ m' ly CVQek fentartására találdoztatoék, Magyarország államéletének jövőjét .......“)i Vrunt T.d’it ványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A­lin A.Jim az erdélyi viszonyokra nézve feltünteti a közigazgatás,­ törvénykezés, ipar, ke­reskedés és közhitel hiányait. E­zek okát a kor­mány programtalanságában látja. Felhozza az ot­tani királyi biztosságot, mint mely az országnak 6b ezer ttjában kerül, s a csendőrséget, mint­­tisztán császári intézményt, melynek fentartására 400 ezer tt van előirányozva, hanem ezen összeg­­gel egyedül Kalonoak számolnak.— kérdi tehát szóló miként szav­azza meg a ház ezen összeget, anélkül, hogy részletes számadást kapjon. Prileszkinek felelve mondja, hogy a takarék­­pénztárak tele vannak ugyan, de ebből csak azt lehet következtetni, hogy az üzlet pang, nem pe­dig, hogy jólét uralkodik. Az igazságügyét, folytatja, nem ismeri Er­dély uszonyait, mert elleneseiben annak törvény­kezési rendezését legsürgősebb teendőinek ismerné. Felhozza továbbá a n. szebeni tébolyda ügyét, mint melynek szakértők véleménye szerint alig 1­,,, része használ­tatik, s mégis 30—40 ezer frt van rá előirányozva a valóban szükséges költségek ro­vására. Végül megjegyzi, miszerint Tisza Kálmán az erdélyi képv. választási törvényt illetőleg nagyon furcsa nézetben lehet, nem gyanúsítja azzal, hogy kormányra vágynék és annak a törvénynek egy­kor hasznát akarná venni, de sem­mi esetre sem ért egyet vele egy oly törvény fentartását illetőleg, melynek nyomán oly többség, melynek segítségé­vel a közösügyi állapot létrejött, tovább is bizto­síttassák. (Helyeslés a szélső balon.) Tisza László Lázár Ádámnak felelve, meg­jegyzi, hogy a mi­­usittátió foglaltatott beszédjé­ben az iránt, hogy a balközép talán kormányra juttatásnak reményében fennakar tartani bizonyos intézményeket, melyeket a kormányra lépés eseté­re igen jól felhasználhatna, Jelcíni érdemesn­k nem tartja. Előbb vagy később — úgy mond — valamikor meg fog reá felelni az idő. Egy megjegyzést tesz még beszédje azon ré­szére, hol az mondja, hogy miután egyike a bal­közép szónokai közül a Bornea által felhozott vá­lasztási törvényről nem szólt, ezen hallgatásával kijelentette volna azt, hogy azon választási törvényt helyesli,­­ fentartani kívánja. Szóló elvileg s lénye­gére nézve kereken tagadja ezen logicával a balközépre fogott helyeslést. Válaszképen pedig csak azon kérdést intézi Lázárhoz: Várjon, ha én ne én mon­dom valakiről azt, hogy nem okos ember, okvet­len elismerem e már a hallgatás által azt, hogy okos ember? Én ezt nem hi­zem. (Átalános he­lyeslés.) Elnök: Senki felírva többé nem lévén az általános vitát bezárom. A házszabályok értelmé­ben most csak a miniszterek és előadó uraknak van szólásjoguk. Ezután Kerkápolyi tarta zárbeszédét s a gyűlés szét­oszlott. Jan. 24 ki gyűlés. Napirend: A budgetvita folytatása s név­szerinti szavazás. A jegyzőkönyv hitelesítése után elnök bemutatja a beérkezett irományokat. Kér­vényt nyujtatak be : gr. Bethlen Sándor, Zsedé­­lyi Ede. Felvétetik a napirend. Inditványzói zárszóval és Siót pogi­ama. Az előtte szóló­­ak be­szédeire kíván megjegyzéseket tenni. Először a pénzügyminister ellen fordul s beszédet mondatról mondatra megtámadja. Most is helyteleníti a mi­­niszernnk a hivatalok ügyében követett eljárását, vobzatja, hogy a pénzü­gymt. fenálló sóhivata­lkát megszüntetni óhajtja. S most is tagadja mintha a dohány­készletben meglevő 2 millió produktív be­ruházás volna. Kiemeli hogy a mostani kormány­zási rendszer a delegátió veszélyes experimentálása is hozzájárulván, soha nem, fog a kívánt czélra vezetni. Rászalja a kormány külpolitikáját, mert nem szólt közbe Sed­o után annak megakadályo­zására. Sürgeti az adó reformot, melyet a trónbe­széd kilátásba helyezett. — Ennyit felel a minisz­­ternekSzapáry grófnak azt feleli, hogy a vasúti köl­csön kamatai sem jöttek be, az ál­am­utak pedig több költség mellett roszabbak, mint voltak az ab­solut kormány alatt.­­ A megyei és bírósági ja­vaslatokat pedig a kormány csak azért nem hajtja végre mert a jövő választásokra korteskedni ki­ván vele.­Ezután Hrabár Manó és Prileszky Tádé beszédeire tesz megjegyzést (ez utóbbina­kra be­hozva a jelenetet, midőn 49-ben a csata előtt egy pozsonyi nemzetőr­ zászlón,a bór narancsok azon felszól­­ására, hogy a ki nem érez erőt magában, távozzék, egy nemzetőr, a­kit meg nem nevezhet, távozott); (derültség) áttér a balko­nén állásmonk­ának bírálására. Ő a budget meg, vagy meg nem szavazását bizalmi kérdésnek tart­­i parlamentaris szokás szerint s ezért a balközép álláspontját helyteleníti. Miután a kormány még a 67-iki alkotmányt is csonkítja, s a 67-ki XII dik törvényczikkét sem tartja meg utasi­sa vissza a szónokok által elferdített­ szavait. Ezután következik a névszerinti szavazás.­­Eredménye: A budgetnek részletes vita alapjain ten­o elfogadása mellett, igennel szavazott 273 nemmel 41, távol volt 128, elnök nem szavazott. t­toU it 3 bnd£et 122 876 többséggel el­igád- A német császárság kikiáltása. A porosz „L­ ansan­­eiger“ a versaillesi ünne­pélyt következőleg írja le: Ő felsége a királynak német öt szárrá való­­­­á­tásakor, mely jan. 18 án a koronázás és rend nnepély napján a versaillesi palota tükörtermében v­g­ement, ö felsége körül a kir. herczegek, s az isszes ersaillesban levő fejedelmek, továbbá a­ábornokok, törzstisztek s a különböző Paris körü­l T* c'iaPaf°k küldöttségei az egyes ezredek * és jelvényeivel gyűltek össze. 18-án teg­m i°rI­lt a zászlók és jelvények bevonulása a HI. hadosztály s a két bajor hadtest szállásaiból. Fél tizenkét órakor tartatott a gyűlés a tükör­teremben. A kerti oldalán a tervn közepén állt az oltár, melyet a II. hadsereg tábori papsága vett körül; a terem végén emelvény volt építve, me­len a nevezett zászlók és jelvények álltak. A katonák, kik erre kísérték s az ezredek kül­döb­ségei az oltártól, a katonai zene jobbra áll­tak A tisztikar, ezredek és zászlóaljak szerint, rendezve, a terem hoszrészén álltak. Az előtermek­­ben lépcsőkön, udvarokon gyalog és lovas őrség volt mint a hadsereg minden ezredeinek képvi­selője. A király beléptekor az énekkar: „dicsőítsétek az egész világ urát“ kezdé énekelni. A király s az összes herczegek — mindnyájan a fekete sas renddel díszítve — az oltárral szemben foglaltak helyet. A hosszas egyházi szertartás után a király az emelvényhez ment, hol a zászlók álltak, mögötte a fejedelmek félkörben foglaltak állást. Erre a király beszédet tartott, melyet az ide vonatkozó okmánynak Bismarck gróf általi felolvasása s a császári czim felvétele ügyében kiadott proclamatió kihirdetése követett. Erre a badeni nagyherczeg Vilmos császárt éljennel üdvözölte, melyet a nép­­hymnus kíséretében a jelenlevők háromszor ismé­teltek. A koronaherczeg hódolt először a császárnak, ki őt megölelte. Ezzel az ünnep véget ért. HÍR HA­RANG. A „M- Polg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten, jan. 26. 10 A. d. e. Érk. Kolozsvárra jan. 26. 11 a. d. e. Longwy kapitulált, 4000 emberrel s 200 ágyúval. Porosz jelentések szerint 30 tiszt és 616 közember veszett el az utolsó párisi kitörésnél. Favre állítólag Bismarkkal értekezett, s becsü­letes elvonulást kért a párisi seregnek, de megtagadtatok. Eugéniától Bismarck elfogadá a békefeltételeket Napóleon he­lyeslésével, (!?) mely szerint nem csak Elsasst és Lotharingiát ad­nák oda a poroszoknak, hanem a Maastól keletre eső vidékeket is. Trochu lemondott. Sedant a poroszok első rangú várrá ala­kítják át. A mecklenburgi nagy 10­. serege egyesült Goebennel, s együtt működnek Baidherbe­r ellen. Strassburg közelében 800 franeti­eur szétvert egy porosz Landwehr osztályt. * p.u távirata a bécsi börzéről. Jan 25­­6% Metaliques 58.35 frt. 58.50. —L'/o nemzeti kölcsön .67.50. - 1860-csik. Államkölcsön 95.50.. Bankrészvény 725* ~ Hitelrésvény 9°' -London 124.25. - Ezüst 121.90 - Cs. k. arany 5.855/10 Napoleondor 20 franc 9.96. F­öld teher mentesítési kötvények. Magyar 78.25. - Temesi 77 - Erdély. 74.80 Horvát 83.50. (1) A kolozsvári „Kor“ bálja, mely 28-dikán tartatik ,ac* mindenképen fényesen kell hogy sikerüljön. Tudva a meghir­dtanat és készü­lődéseket, fényes társaságra bámíthatni, melynek méltó megvilágításáról Niedergesass gondos­kodik. A cotillion alatt ugyanis a terem egyik fele sárga, a másik fele ibolya színű villanyfényben fog ragyogni. A előbbi hirből következik, hogy Niedergesass tanár még itt marad s jövő va­sárnap még egy előadást tart, melynek programm­­ját a maga idejében e rovatban közreadjuk. (o) Niedergesass előadásai a „Kolozsvári Közlöny“ veterán physikusát nagyon boszantják; egy szászra optikáról beszél, a melyhez Niederge­­sass előadásainak semmi köze, próbapapírokat ajánl Holz-ról beszél és Lenaire-féle apparátu­sokat ajánl. „Lenaire“ voltaképen Leooir, s inkább veévtani készülékeiről ismeretes, míg a legjobb nlvsikaiakat Hauck csinálja. Aztán rátér veterá­­nk a távirászatra, alkalmasint szeretné tudni, hogy miként keletkeznek a „Kolozsvári Közlöny híres telegramjai, a­melyekből veterán stratégái kisütötték a com­m­ercy­i visszavetést stb. stb. (Új Amerikai józan ész, Augusta, most már német császárné, a német sebesültek javára New Yorkban tartott Bazár rendezőihez köszönő S. intézett, melyben kiemeli, hogy . mot, nm szomorú időben elenyésznek a távolság, vallás és társadalmi állás sorompói.“ A New Yorkban megjelenő „Neue Zeit“ erre azt kérdi, hogy hát e sorompók miért enyésznek el csak szomorú időben s nem a jóban? (6) A kolozsvári kereskedelmi ifjúság saját kórházi alapja javára 1. év február 4 én tartja tánczvigalmát. E testület tánczvigalmai nem szo­rulnak reá külön dicséretre, mert évek óta a leg­szebbek közé tartoznak. © Haller contra Mátrai. Olvasóink em­lékezni fogtak, hogy lapunk sürgeté először a kor­mányt, hogy a Felső Fehérben ifj. Haller Ferencz gróf által fel­idézett botrányos állapotoknak véget vessen. A kormány satis tarde, de elvégre kine­vezte e megye korm. biztosává Mikó Mihályt, ki a Haller törvénytelen rendelkezéseinek megsemmisí­tésével , a grófi főispánnak a belügyér általi el­­mozditásával e megye feldúlt rendjét helyreállitá. Belső-Fehér közp. bizottmánya balaton­ratot is in­tézett derék eljárásáért Mikónak, míg a boszni li­begő exfőispán bethfalvi Dózsa Sándor és Orbán József által íratott, rágalmaknak bizonyult nyílttéri czikkekkel fordult Mikó becsületének, hogy ezen töltse ki haragos szenvedélyét. Erdély becsületére legyen mondva, jelesnek tartjuk elmondani, mit ítélt e Halleriádákról. A mi véleményünket Mátrai Ernő munkatársunk 1870 máj. 28. „Két nyílt­téri czikk“ feliratú czikkben tolmácsolá a bot­­ránykozás hangján kelve védelmére Mikó a becsü­letes tisztviselő, ép ügy buzgalmáért megtámadt be­csületének. Mátrai ellen e czikkekért Haller Fe­­rencz gróf sajtópert indított, s igy érdekes tárgya­lásnak nézünk elébe. *** Gyáazhir. Komáromból Írják, hogy né­hai Ghyczy Mátyás — Ghyczy Kálmán képviselő testvérének — leánya Ilona, f. hó 19-én, életé­nek 18 ik évében, sorvasztó lázban meghalt. Áldás poraira! *% Özv. Zeyk Dánielné, szül. Vay Ka­talin, az ősmagyar jellegű matrónak a tiszteletre méltó példánya, e hó 16-án hunyt el Nagy Enye­­den élete 86 ik évében, számos családja körében. Áldás hamvaira! (6) Az 1847i­-ik évben munkaképtelenné vált honvédek javára a második államsorsjáték ■ előkészületei megtörténtek s a játékterv legköze­lebbről megjelenik. Tekintettel a valóban jótékony czélra nem kétkedünk a kedvező eredményben. Az „Etoile belge“ szerint január 18 án a brüsseli piac­on, egyenesen a Wilhelmsböhé­ről eladás végett oda szállított 650 nyúl nyilváno­san elárvereztetett. A feladási ívre alkalmazott bélyegen „Maison de l’Empereur“ körirat volt szemlélhető... Ezen egyébiránt nem is kell cso­dálkoznak, mert ha egy Iturbide császár sarja­déka vendéglősködhetik, miért ne űzhetné III. Na­póleon visszahelyeztetése reményében a vadakkali kereskedést ? A­hol nincs szegény ember!Salgó Tarjánban közelebb takarékpén­ztárt alapítottak, melyet azzal akartak felavatni, hogy a szegények számára alapítványt tegyenek. A­mint erről szó van, feláll a plébános s jelenti, hogy Salgótarján­ban nincs szegény ember. Van ott alapítvány a szegények javára, de kamatait senki sem veszi fel, bár már 3 év óta a templomi szószékről hirdeti, ki. S. Tarján roppant gyorsan haladt. 6 év előtt szegény palócz falu volt 600 lakóval, ma 8000 lakosa van. Egész paraszttelket lehetett akkor 800 fittért venni, ma a telkek négyszög­öle 7­ártjával kel. A napszám akkor 50 kr. volt, ma 2 frt. S mindezt a kőszén teszi. A romai zsinatnak egyetlen haszna reánk nézve az, hogy a magyar püspöki kar a Vaticánban levő Corvin codexeket lefényképeztette , azokból díszkiadást rendezett —­50 példányban. A szöveget Rómor Flóris irta. A „Nagyvárad“ 18 ik számában a következő levelet olvassuk: Szilágy-Somlyó, 1870. jan. 10 Tekintetes ügyvéd úr. Ismerve kegyes, jó­­lelkületét, bátor vagyok önnek egy esetet elbeszélni, mely velem f. hó 8-án Sz.-Somlyó és Nagyfalu kö­zött történt. Én kis sebesi lakos vagyok, névem Stern Jakab, mint szegény ember nagy nyomorú­sággal küzdve, egy margittai zsidó embernek 4 hordó szeszt vállaltam fel Margittára szállítani. Isten se­gedelmével minden baj nélkül elmentem egész Nagy falu közelébe, hol egy négylovas kocsit láttam szembe, reám hajtani; én azonnal gebéimet félre­húzni akartam, de mint szegény ember, rész lovát, nehezen mozdihattam ki az útból. Az említett négy­lovas kocsi — melyen Krasznamegye főispánja, melt. gróf Bánfi Béla és hadadi nyugalmazott ezredes, Wesselényi Franczi ültek, — szeké­rembe bele akadt, mire a főispán leugrott és en­gem saját méltóságos kezével össze-vissza pofozva, szakállomat kitépte, elmondott engem mindenféle, gaz-, tolvaj- „zsidó“ nak, miért nem tudtam én előtte resz gebeimmel, melyek úgy is túlterhelve voltak, kikerülni. Azután ott hagyott jól megverve az útfélen. Alig múlt egy kis idő, midőn egyszerre látom, hogy két lovaspandur nyargal utá­nam, kik azt kiáltják: „megállj zsidó!“ Persze én megáll­tam; a pandúrok azonnal reám parancsoltak, hogy rögtön a ló előtt gyalog induljak Somlyóra, mit meg is kellett tennem; engemet tehát hurczoltak Som­lyóra, bezártak és egy kis 7 éves fiamat pedig ott hagyták az országút közepén, a borzasztó hi­deg daczára. A főispán úr hazulról eltávozott, te­hát nekem bezárva kellett volna lennem addig, mig ő visszaérkezik. Gyermekem és lovaim az or­szágút közepén! Ily borzasztó helyzet közt lévén, rimánkodtam a város kapitányának, hogy engedjen el, mit ő mégis tett két előkelő kereskedő kezes­sége mellett, s igy éjszaka 10 órakor kibocsátot­tak a börtönből. Igen kérném alásan az ügyvéd urat, mint jó lelkű és igazságszerető em­bert, szí­veskedjék a főispán úr eljárását nyilvánosság elé hozni, és azt, ha lehetséges az erdélyi lapokba is kiíratni. Hogy minden úgy történt, mint elbeszél­tem, arról egész Sz.-Somlyó tiszta bizonyságot tesz mellettem. Mely kérésem után vagyok a tek. ügy­­véd urnak örökre lekötelezett szolgája Stern Ja­kab kis-sebesi lakos, Kraszna megyében. Magán ér­tesülésünk szerint K. Bánfi Béla az egészet merő koholmánynak nyilvánítja és sajtópert indít a „Nagy­várad“ ellen. Koholmánynak nagyon positív hang­zású— s csak lesz valami benne. Majd meglátjuk. Bulyovszkyné Pesten van, s ezúttal pár sietet fog telteni. Nem mi­jük Sejtelmünk sincs róla, lesz-e szerződtetve? annyi­­félét olvasunk e t­émáról a lapokban, oly külön­böző dolgokat írtak össze a jól értesültnek látszani akaró újdondászok, hogy valóban nehéz volna el­igazodni azon, hogy mi történt? De ha már nem állunk bevégzett ténynyel szemben, s ha az igaz­gató tap­szatának,ügyességének még eddigelé nem sikerült valami eredményt létrehozni, mondhatjuk, hogy egy pár lap mindent elkövet, hogy az inten­dáns kísérleteit meghiúsítsák. Soha ilyen farizeus képeket! Az egyik félválról beszél Bulyovszkyné szerződéséről — van is rá szükség, nincs is, a másik megbocsátja a mit a magyar múzsának vé­tett. Mások szerint Jókainé helye be van töltve, vagy ott van Némethy Irma, betölti az. Ezek az urak mindennap járnak színházba, látják érezik egy nagyszabású tragikai színésznő hiányát s mi­dőn kaphatnának egyet, kiivalóban vagy színésznő leeliminatiókhoz folyamodnak nem őszinte szóval, hanem köponűivérű czélzásokkal. Mindennap szid­ják a létező állapotokat, kicsinylik a meglevőt, gyakran igen méltatlanul kelnek ki azok ellen, kik nem oly gyengék, milyeneknek ők festik, de midőn lehetne olyant találni ki talán még az ő igényei­ket is kielégítené, szeretnék azt félretolatni, hogy helyet csináljanak egy olyanak, ki a meglevők színvonalán sem áll. Helyes eljárásé ez? Azt ér­­teném ha valamelyik lap kimutatná, hogy a Jó­­kainé helye be van töltve, hogy a mostani erő mel­lett nincs is szükség rá, s ha kimutatná azt úgy, hogy minden szavával ne vágja pofon azt, mit a múlt héten írt, de tüzetes hozzászólás nélkül az ily vagdalódzások nincsenek színházunk érdekében. Reméljük azonban, hogy az apró tüzelések da­czára is a hazai színészet érdeke lesz illető helyen irányadó, s ezek nem fogják a kérdés megoldását sem nehezíteni sem lehetlenné tenni. Bulyovszky­né bevégzett tragikai művésznő s egy ilyenre bi­­zonyáyal szükségünk van. (B. P. K.) *­ Berlin mulat. Berlinből a következő levelet írják jan. 19-ről: Tegnap mult százhetven éve annak, hogy III. Frigyes brandenburgi választó­­fejedelem fejére tette a királyi koronát, s megkezdé­k Frigyes név alatt a porosz királyok sorozatát. Hide­tleg ez esemény évfordulójának emlékére bocsátá ki Vilmos király éppen jan. 18 án a német néphez intézett legújabb proclamatióját, a­mely szerint elfogadja a cssászári koronát. Tegnap délben olvasta ezt fel, úgy az arab, mint a képviselők házában a kereskedelmi miniszter gróf Stzemplitz s Berlin délután már ünnepélyesen vala zászlózva f­estve több helyen díszesen kivilágítva. A hit nagy néptömeget gyűjtött a királyné ablakai alá s több mint ezer torokból hangzott fel a „Wacht am Rhein“ és „Heil Dir im Siegeskranz.“ A berliniek tehát elérték vágyaik netovábbját — van császáruk, s ez büszkébbé teszi őket, mintha akár Trocint kényszeritették volna kapitulatióra. A király mai sürgönye a­ár Auguszta császárnénak volt czimezve, azonban daczára a sürgöny hízelgő bevezetésének,­­ nem egy jámbor porosz olvasta tejcsóválással annak tartalmát. Ismét „körülbelöl 1200 német katona halálhírét tudatta az, egyedül azon „vigasz­talás“ mellett, hogy az ellen vesztesége jóval többre rúg. Sokkal inkább vigasztalódik jelenleg mindenki azon hiedelemmel, hogy a kegyetlen háborúnak van holnap vége lesz. Közvélemény szerint „utolsó döfést akar Vilmos király a franczia nemzetnek adni,“ é­s éppen e miatt történtek legújabban a nagy mérvű katona szállítások is. Ezek a még benn levő honvéd csapatok voltak mind 38—40 éves családos emberek. Tegnap és ma érkezett vonatok­kal 19.000 franczia fogoly szállíttatott itt keresztül Glogau és Posen felé. Hírszerint a közelfekvő Spandauban elhelyezett francziák között ragályos betegség ütött ki, Berlinben pedig a diphteritis, veszedelmes gyermekbetegség ölt naponként nagyobb és nagyobb mérvet A helybeli magyarkór (Haus­­vogterplatz Nro 2.) folyó év junim havában készül r­egülni fennállásának 25 dik évfordulóját. Az ünnepély méltó megölésére már léteznek előkészü­letek. Veszélyes parfüm. Egy varsói éksze­rész boltja előtt a napokban szép úri fogat állott meg s egy elegáns hölgy kiszállva, ékszereket kért. Az aranyműves legdrágább köveit rakta ki előtte, a hölgy válogatni látszott, de egyszerre ki­húzva zsebkendőjét, a kereskedő orra alá tartotta­mire ez bódultan összerogyott. Az esése által oko­zott zajra segéde berohant, a delnő azonban zseb­­re rakva az ékszereket, távozott és azóta nincs se hire, se hamva a városban. ____________________Január 27­ ­. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS Myfitter. *) Beküldetett. A kellemes Revalesciere du Barry, mely orvos nélkül minden betegségnek ellenáll, el­távolítja a következő bajokat, u. m: gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, mirigy-, nyákhártya-, légzés-, hólyig-, és vesebaj-, gümő és vizkór, köhögés, dugulás, aranyér, álmatlanság, gyengeség, szédelgés, vértolulás, fü­lzugás, terhe­sség, alatt hányási inger, fehér folyás, babér, elsoványodás, csúz, köszvény, sápkor — 72,000 javulás, melyek minden orvosságnak ellenállónak. Bi­zonyítványok pápa­i szentségéről, gr. Pluskow udvari mar­­chall-tól, de Bréhan marquis-nétól. Táplálóbb lévén mint a húsz, felnőttek s gyermekeknél 60-szer takarítja meg a Reva­­lesciere az orvosszerek árát Újvár, Magyarország. Valahányszor köszönetet mondok a teremt­őnök azon ik számíthatlan jótéteményeiért, melyekkel a természetgyó­gyító­­an működő erői útján eláraszt, megemlékezem önökről. Több­év óta nem örvendhettem teljes egészségnek, emésztésem min­dig zavart volt s gyomor­bajokkal kelle küzdenem. A bajok­tól a Revelesciere 11 napi használata megszabadított, hiva­tási teendőimet háboritlanul végezhetem. Stein­er L. I. nép tanit­ó. Pléhszelenczékben ‘/, fonti ft 60 kr, 1 font 2. 60fer. 2 font 4. 60 k. 6 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font fo­nt. — Revalesciere Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft , 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 60; póralakban 12 csészé» 1 50 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.50, 120-ra 10 ft. '“"** meyor-nál, Lembergben ' * Utalvány által megrendelás útján mindenül. *) E rovat alatt megjelenő csikkért s ««k­ken­tőség «emiri­átuss .vet nem vállal- 8«Gfk. i­

Next