Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-07-01 / 146. szám
Vrtik évfolyam. feltételek: * átévts .... . 8 s — , N gyortévre .... 4 „ _ .é vönként ... 1 ,50 . Megjelenik minden nap. innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadó-Wvatal s Monoatorite» , L. Hányai ház alatt. 141i-ik szám Kolozsvárit, szóinkat július 1871 Hirdetési dijak. Ötször Ims&hozott sor át a 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal-Kik-kikáé-Szivatarok • Tordán: Rotozár és Harmathnál. Oééson: Ürémer rutimei. Enyeden: Vékös János, Jussolajvártt: C'enas* testvérek. Kolosvártt .■ Stein J. és Demjén L. St.-Vásárhelytt: Wittich Jóssefnél. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. haltunk t. előfizetőihez. Egész tisztelettel kérem fel lapnak t. előfizetőit, méltóztassanak megrendeléseiket minél előbb megtenni, mert julius ötödikén túl egyetlen fölösleges példányt sem nyomatunk lapunkból, a későn jövő előfizetőinknek csak azon naptól kezdve küldhetjük a lapot, melyen a megrendelést kézhez vettük. Előfizethetni julius—szept. 4 frt. „ juli-decenni». 8 frtal. K. Papp Miklós. Fővárosi levelek. LIX. Pest, juni. 28. 1871. Kedves barátom! Az, ki delegátusaink bácsi működését némi figyelemmel kiséri, őszintén megválthatja, hogy annak egy hasznát csakugyan vették: eltanulták a német kedélyességet Pedig jól tudhatjuk milyen sokat tart a német nemzet kedélyességére; következőleg, minő óriási kincset sajátítottak el kedves delegátusaink! De hát miből sejtjük ezt? — kérdi a sorok olvasója, ki a delegátiók működésével nem ismerős. . Az ő munkáiból, mely kedélyességüknek oly fényes jeleit mutatja fel. A hadügyi költségvetés s illetőleg számadásoknál itt-ott egy százezrecske túl kiadás üti ki, mint szeg magát a zsákból. Erre Wahrmann nagy szemeket mereszt; Zsedényi „megrázza hatalmas üstökét“, azaz megigazítja fején a hajcsimbókot és oda dörgi, hogy ez nem megyen, ez törvényalkotmánysértés s a többi. Az ember szinte azt hinné, hogy „no most lesz a dologból valami!“ Dehogy lesz! dehogy lesz! Végig kell várni e jó urakat. Az egész csak egy kis tréfa. A bonpapák, arcza lassanként újra nyájassá válik s fenyegetve mondják elkényeztetett gyermeküknek (a hadügyminiszternek) ki talán épen daczolni, vagy sírni készült: na ne! ez máskor ne történjék! mert aztán igazán megharagszunk,—de most az egyszer legyen, mégis csak megfizetjük a szivarbontót. A subancz pedig teszi magát, hogy komolyan veszi a dolgot, de ha félre fordultak hihetőleg orrot, vagy fület csinál pajkos kezeivel. Vájjon hol is marad tulajdonképen az a sokat emlegetett miniszteri felelősség? Hol van annak fóruma a delegációkban ? Mikor lehet és miként foganatba venni? Mindenről ugyan szólhat valamit az írás, de maga a gyakorlat nehezen fog szólhatni valaha. . . Ide lenn pedig a minisztériumot folyvást fejezetjük. Már úgy vagyunk vele, mint a czigány köpönyegével, melyet addig foltozgatott mig az eredeti szövetből semmi sem maradt. A legújabb acquisitió Tisza Lajos. Nem nevezhetni rész acquisitiónak. Tisza Lajos ügyes és tevékeny ember s e két tekintetben fölülmúlja elődét; a harmadikban: a gyanútlan eljárásban szintén egy vonalon fog állani vele. Ennek daczára attól félünk, hogy az ország valódi szükségeit feltüntető színvonalra szintén nem fog fölemelkedni s amit milliókra menő öszveg nem eszközölhet, s nála is megteheti a baráti szó, hogy ti. egyes vidékek birtokosok érdekei az általános fölé emelkedhetnek. De hagyjuk ne ítéljünk előre. Lehet, hogy a mi fogalmunk igen is elavultak már az uj világ számára, de a mi meggyőző * * Uj „Erdélyi Muzeum.“ Az ostromlott Párisban. in. Az imént beszéltem önöknek Francziaországról ■ feltüntetem szemeik előtt, melyeket kifárasztott’ nem láthatása, e bajos anyai képet. Legnagyobb élő költőnknek e szavai jutnak eszembe: On ne pent pas vivre sans pain. On ne pent pas non plus vivre sans la patrie *) Igyekeztem elvezetni önök képzőimét börtönünk vastag falain át azon virágzó városokhoz, csendes folyamokhoz, mosolygó virányoshoz azon szép erdőségekhez, melyek egy régi r,®‘ j* szerint — Francziaországot az égi utak/tg? ,eb királysággá teszik. De van uraim, ennél e lségesebb nagyszerűbb, hőssebb és megragadóbb kép ?s Vagy nem szebb e anyánk sebeivel, mint koronájával könynyeivel, mint gazdagságává , v re lobogós foszlányokkal, mint gabnakalászaival ha képzelnénk a helyet hogy a múltban keresné fel e pillanatra elölünk eltűnt haza képét, melyért harczolunk a nélkül, hogy: Ütnék, a szenvedő és küzdő Francziaországra tekint, nem megrág a látvány, mely elötte feltárul ? Orleans, Chateau dun Metz, Strassburg jok, milyenek,’ s mennyivel szebb a haza e sebekkel bem Pária hálátlan volna, de feledné, hogy Fran «Nem élhetünk kenyér, de e mintugy nem haza cziaország nemcsak önmagáért harczolt, mint Páris harczol százkét nap óta Francziaországért, de nem szabad felednie azt sem, hogy Francziaország Párisban is harczol. A tartományok, melyeket félreismertünk, segélyünkre jöttek, fegyvert fogtak mellettünk, bezárkóztak velünk. A dráma, melynek részesei vagyunk, öt felvonással bír; első a császárság bukása, második a hadsereg bukása, harmadik Pária ellenállása, negyedik Francziaország ellenállása, ötödik a feltámadás ! A harmadikban midőn magunkra voltunk, hadsereg és vezérek nélkül, midőn jönn, láttuk nem a védőket, de az áldozatokat, a tartományok szegény menekültjeit, kik mint gyermekek az anya kebelére siettek, kik nem kérdezék többé, hogy Babylon, hogy büpbarlenge a főváros, de a kik eljöttek felkeresői Párisban a bátorságot, értelmiséget és jóságot . . .! Emlékeznek e, midőn láttuk érkezni a nyomorult kis járműveket nőkkel, sebesült katonákkal s mondók : ezek lebarsogiak, ezek meg elsassiak ! Azt kérdeztük magunktól, hogyan leszünk képesek táplálni, elhelyezni s különösen védeni mindezeket két milliónyi lakosságunkkal. Egyszerre hangokat, férfiakat hallottunk a másik oldalról közeledői az aggodalom esereteiben. A tartományok voltak ezek, látták elvonulni utczáinkon hadcsapataikat, nem kérdők honnan jönek, közelről-e vagy távolról, a Bretagne ból-e, vagy Bourgogne bél, lelkesedéssel, rajongással fogadók ezen ifjú embereke Francziaország minden részéből, kik titokszeri ösztön által vezéreltetve siettek a haza fővárosa felé, érezvén, hogy itt fejlődik ki a fő ellenállás ! Mi harczoltunk érettük, eljöttek ők is küzdeni mi érettünk. Testvérek valánk születés által, azokká tett a megpróbáltatás, a szerencsétlenség is- most ugyanazon viharban, ugyanazon sarkán nélkül. Nésünk például az, hogy a miniszternek a képviselő helyzetét is úgy kell fölfognia, ahogy az valóban áll. Ha például legjobb képviselő-barátja sürget olyasvalamit, mi a közjónak derogál, — a képviselő kötelességét teljesíti a sürgetés által; de a minisztert, bármily barátság, vagy pártérdek nem indíthatja a sürgetés meghallgatására. Barátja, ha valóban érdemes e névre — sohasem neheztelhet meg a megtagadásért; nem még pártja sem, mely e függetlenségért csak bocaüléssel adózhatik. Hanem Tisza Lajosra térek vissza, nagyon csalódnak kik azt hiszik, hogy az ő előtérbe állítása, az ellenzéket csak legkisebb mértékben is feszélyezné. Mi ott a széken nem látunk mást benne sem, mint minisztert, kinek ha érdemli elismeréssel adózunk, — ha nem, — épen oly megróvással illetjük, mint bárki mást. Különben ő szerencsés széket örökölt, sem Mikó, sem Gorove sohasem voltak ellenszenv tárgyai; sőt ha a hibák megróvás alá estek is, — személyeik iránt több vonzalmat, mint antipáthiát tapasztalhattak. Úgy érezzük, mintha a föld kifordult volna rendes sarkaiból. Forró, égető nyári napok után, talán azon jégesések miatt, melyeknek vidékről hírét vesszük, egyszerre iszonyú szél, hideg állott be, amely a pesti port a három emeletes házak tetejéig kavargatva vágja szemeink közé. Ma már legalább ez utóbbi calamitást szüntette meg egy hideg, majdnem havas eső. P. Szathmári Károly Táviratok a külföldről. Pária, jun. 27 Haussmann egy levelet tesz közé a „Páris-Journalban, melyben kijelenti, miszerint ő meghajlik a nemzet souverain hatalma előtt, válaszszon az köztársaságot avagy bármely dynastiával monarchiát. Béva, jun. 27. A magyar delegatió mai ülésében a külügyéri budget átalános megvitatása került szőnyegre. — Zsedényi kárhoztatja az államkanczellár politikáját, mint homályost és aggasztót, főleg pedig a pontus konferenczia eredményét a dunakérdésben szégyenletesnek mondja a monarchiára nézve; a római kérdésben ismét ingadozik és következetlen a külpolitika. Kemény a jelentés mellett szól s kijelenti, hogy a monarchia nagyhatalmi állása életkérdés. Szenben gr. megczáfolja Szedényi fejtegetéseit a pontos kérdésben és kimutatja, hogy a monarchia érdekei átalában és különlegesen is meg vannak óva e tekintetben. Pulszky azon nézet czáfolásába bocsátkozik, mintha Cis és Translasthania közt véleménytülönbség uralkodnék a külügyi kérdést illetőleg. Orczy b. a kormány politikáját védi Zsedényi támadásai ellen, amidőn kijelenti, hogy a párisi szerződésnek nem a fekete tenger semlegességének megszüntetése képezte alapeszméjét, hanem azon szerződések eltávolítása, melyeket Oroszország a portától kierőszakolt és a melyek a portát az európai államszövetségbe bevezették; e két alapeszme azonban a pontoskonferenczián biztosit tatott magának Oroszországnak beegyezésével. A birodalom viszonyai az összes külhatalmakhoz kielégítők s békés intenzióinknak teljesen megfelelők. Oroszország és a porta között semmi oly közeledés nem történt, melyről Ausztriának félni lehetne. — A részletes vita holnap kezdődik. Páris, jan. 27. A kisebb aláírók tömegesen jelentkeznek az új kölcsön aláírására , a múlt éjféltől kezdve a szó szoros értelmében ostromolják az aláírási helyeket. Egy bankárokból álló küldöttség felkérte Pouyer-Quertier pénzügyért a váltólejárati törvény haladéktalan módosítására, mivel különben a kiskereskedés tönkre jutása elkerülhetetlen. Az egy évi önkéntes szolgálat. (ma.) Az egy évi önkéntes szolgálat által a hadkötelezettség teljesítésének könnyebbítése végett elérhető kedvezményekben a védtörvény által (21 — 24. §§.) megnevezett védkötelesek közül csak azok részesülhetnek, kik ebbeli igényeiket ideje korán, mégpedig a sorozásra már felhívottakra nézve az avatási idény megkezdése előtt érvényesítik, illetőleg magukat azon csapathoz, hol egy évi önkéntes szolgálatukat teljesíteni kívánják, a lesorozás megkezdése előtt már felavattatnak. Miután tapasztalható a, hogy e törvényes határozmányok még nem átalánosan ismeretesek, az illetőknek érdekei megóvása tekintetéből a kit. biztos felhívja a hatóságokat, hogy a nagy közönséget az illető községi elöljáróságok által s más czélra vezető úton eme határozmányokra oly hozzáadással figyelmeztessék, mikép a fennérintett szolgálati kedvezmény engedélyezésére elkésve beadott folyamodványok tekintetbe nem vétethetnek; s miután továbbá az egy éves önkéntesek intézményében gyökerezik azon kedvezmény is, mely a tanulóknak tanulmányaik tovább folytathatását biztosítja, azon védköteles tanulók, kik az egy évi önkéntes szolgálatra átalában minősítve nincsenek, vagy az e végetti kedvezményt maga idejében igénybe nem vevőn, a három évi rendes sorhadi szolgálatra soroztattak be, a tanulás további folytatása ürügye alatt a tényleges szolgálat alól való felmentésre vagy csak ideiglenes szabadságoltatásra is minősítve egyátalában minősítve nincsenek, a tényleges szolgálat alóli felmentés az egyszerű „tanuló“ czím alatt nem lévén elérhető. Francziaország: Francziaországból kevés újat hozott hírül a távírda. A nagy katonai szemle a tegnapi részidő miatt újólag elhalasztatott. A nemzetgyűlésben Grévy elnök azzal indokolta ezen elhalasztást, hogy az eső járatlanná tette a talajt. Közbeszéd tárgya azonban Párisban, hogy egészen más okoknál lógva maradt el a katonai szemle már harmad ízben is. Azt állítják ugyanis, hogy a hadsereg egy része, mely bonapartista érzelmű, a császárság éltetésével akarja fogadni Thierst, s a nemzetgyűlést. Más hírek szerint a katonaság egy része orleanista érzelmeivel akar tüntetni. Már most bizonyos, hogy jusika előtt semmi esetre sem fog végbemenni a katonai szemle. E nap fontos lesz Francziaországra nézve, miután ekkor mennek végbe a pótválasztások. Párisban a választási mozgalom meglehetősen elfoglalva tartja a kedélyeket. Fontossággal bír ama körülmény, hogy a republikánus párt árnyalatai között megállapodás jött létre a jelöltek iránt. A republikánus párt jelöltjei között vannak : Gambetta, Corbon, Dessonaz, Bonvalet, Barni, Allain-Targe, Leon Pichal, Hérisson, Stupuy, kik mindannyian a köztársaság buzgó párthívei közé tartoznak. A két utóbbi férfiú azon hazafiak sorába tartozik, kik májusban egyezséget akartak létrehozni a commune 3 a versaillesi kormány között. Nemes fáradozásuk eredménytelen maradt. A köztársasági jelöltek névsorában ott látjuk Grosjean és Chauffour-Kestner neveit is. Mindketten kivándorlóit elsassiák, kik továbbra is Francziaországhoz akarnak hűk maradni. Minő magatartást fog a párisi munkásosztály tanúsítani, főleg azon része, mely a nemzetközi ligához tartozik, még bizonytalan. Még nem hallatszik, hogy a párisi munkások külön jelölteket állítottak volna föl, de annyi tény, hogy erősen készülnek a választásokra. Bonapartista vagy legitimista jelöltek eddigelé még küzködnek. Ah, uraim, bármi legyen a megszállás eredménye, szolgáljon a leczke Francziaország kiengesztelésére. Azt mondták nekünk, hogy a császárság a béke, hazudtak; igyekezzünk legalább arra, hogy a köztársaság legyen az egyetértés. Méltán sújtottak volna e szenvedések, ha ismét visszatérnénk a pártok régi szelméhez, a szavak és vélemények polgárháborújához. Egy kis élettapasztalás megtaníthat bennünket uraim arra, hogy az embereket becsületességük és tehetségeik, nem pedig hitük és véleményük szerint ítéljük meg. Összetartással és egyesüléssel, mit annyi erőfeszítés árán vásároltunk, annyi vérrel fizettünk meg, szabadítói leszünk Francziaországnak, bárminek legyenek is múlékonyságai. Nagy példák vannak előttünk a történelemben ; kiválasztok egyet közülük, hősét egy városnak, melyet megtisztelt a Francziaországnak nyújtott rokonszenv és fegyveres segély, mely meg tudá tartani azt a mit ígért, s nem hasonlított a nemzetekhez, melyek jobb napokban oly sokat ígértek, s a szükség perczeiben oly keveset tartottak meg. Velencze védőjéről, Manin Dánielről beszélek. Velencze is szerencsétlen volt, mint mi; ostromot, éhséget szenvedett mint mi, és balsorsa után mégis független ; úgy járt, mint mi, s az, amivé mi is leszünk. Az ostrom alatti dicsőségét nagy polgárának Manin Dánielnek köszönheti, ki megmenté Velenczét, úgy értelmezvén a köztársaságot, mint önök, mint a közjót, mint a haza társadalmi eszméjét. A dogok palotájának ablakainál, egy válságos perezben, midőn csak rövid szavakat lehetett váltani, Manin és Velencze lakossága közt a következő, a történet lapjain megörökítésre méltó párbeszéd szövődött: „Akartuk ellenállani? Igen. Minden áron, és a halálig ? — Igen. Súlyos áldozatokkal lesztek megterhelve. — Mi elviseljük nem léptek föl Párisban, miután bukásuk bizonyos volna. A vidéken ellenben a bonapartisták sok vakmerőséggel lépnek föl. A franczia hadsereg újjászervezése körül rendkívüli tevékenység uralkodik, s a kormány intézkedései oda czéloznak, hogy a nemzeti véderő lehetőleg kifejlesztessék. Az eddigi várak egy-két jelentéktelen erősség kivételével mind főn fognak tartatni, az elsánczolt táborok száma pedig szaporíttatni fog. Thiers és legtöbb kormánytársa e véleményt támogatják. A hadügyminiszter , a táborkar nagy része azonban el akarják törölni a legtöbb várt, ellenben minél kiterjedttebb védműveket akarnak létesíteni elsánczolt táborokból. A fegyvergyártás a legnagyobb buzgósággal foly, és naponkint ezer Chassepot puska készül. A nemzetközi munkásliga még élénken foglalkoztatja a közvéleményt Francziaországban, s a párisi lapok naponként iparkodnak új részleteket közölni e ligáról. Mennyiben hitelesek azok, azt nem tudjuk. A „Paris Journal“ szerint a párisi internationalis központi bizottmány újonnan alakult meg és tagjainak névsora következő: Deplace, Hermann, Landeck, Rubin, Daniels, Lepage, Noiret, Francois Louis, Dubin, Daurel, Granjon, Deventad, Walker, Wureskow és Giovachini. A nevek után ítélve németek, angolok stb is vannak a bizottmányban. A republikánus párt 21 én este összejövetelt tartott a Turbigo utczában, hol fontos határozatok hozattak, s egyszersmind közeledési lépések is tétettek a monarchikus és republikánus párt között s az egyetértést e két párt között hihetőleg elő fogja mozdítani Louis Blanc manifestuma, melyet a Nation Souverain szerkesztőjéhez intézett s melyben világosan kijelenti, hogy a republikánus párt tudni sem akar a communeről, békés szellemet fog követni s ugyszólván, nyitott marad. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten jun. 30-án 10 óra 30 p. d. e. Érkezett Kolozsv. jun. 30-án 12 óra 56 p. d. u. Victor Emanuel Nápolyban nagy lelkesedéssel fogadtatott. A párisi munkások a választásokban nem vesznek részt. Xavier felhívja a drámaírókat, hogy Hugo Victort, Pyat-t, Hochefort, Vacqueriet* zárják ki társulatukból, mert a communistákkal fraternizáltak. Pyat Felixet Londonban látták. Sileziában Königshuttenben a munkás zavargások kitörtek, hatvan munkás befogatott, hét halott esett a zavargások áldozatául. *) Hugo Victor veje Szerk. A „H. P.“ távirata a bécsi börzéről. jun. 29. 5% Metalique8 59.40 frt. 59.45 — 5/0 nemzet kölcsön 69.— — 1860-diki államkölcsön 9990. Bankrészvény 782. — Hitelrészvény 295.30 — London 124.20 — Ezüst 122.—. — Cs. k. arany 5.88 — Napoleondor — franc 988 Föld tehermentesitési kötvények Magyar 8010.1 — Temesi 78 —. — Erdélyi 76.25. Horvát 85.75. HIRHA&ANG. *** A szent-lászlói tűzkárosultak részére újabban adakoztak szerkesztőségünknél: özvegy Phennigsdorff Antalné 5 írtot, Bedő Dánielné azokat!“ Manin e megjegyzéssel végeze: „Életünk Isten kezében van, de becsületünk a mienkben!“ Egy más alkalommal így szólottak néhányan hozzá: „Önnek a védelmi terve rész; mi tömeges felkelést óhajtunk.“ És Manin válaszold: „Önök tömeges felkelést akarnak, itt a sorozási iroda, álljanak be és harczoljanak. Ha nem teszik ezt, akkor veszélyes gyávák.“ Egy más alkalommal meglátogatván a sebesülteket, saját elbeszélése szerint csodálattal tapasztalá nálunk azon bámulatraméltó nyugalmat, melyet mi is észlelünk sebesültjeinknél. A férfiú örült, midőn csatázik, a sebesült ellenben el van lankadva. Nincs benne küzdelem, nincs exaltatio. Látunk megcsonkított szerencsétleneket, kiknek ajkairól egyetlen sóhaj sem száll el. Manin egy haldoklóhoz közeledett. Megmondák ennek, hogy a velenczei köztársaság elnöke van ágyánál, s a szenvedő első mozdulatában felkiáltott: „Manin, te okoztad halálomat!“ A lélek azonban egy pillanat alatt erőt vett a test fájdalmain, s a sebesült még hangosabban mondá: „Mindegy Manin, éljen a köztársaság!“ Uraim, mi képesek leszünk e példák utánzására, de csak azon feltétel alatt, ha véget vetünk gyűlöleteinknek, egyenetlenségeinknek és előítéleteinknek , ha Páris felhagy megvetésével és hibáival a tartományok Paris iránti félelmükkel és irigységükkel. Az ostrom nagyban elősegítő Francziaország kiengesztelésének munkáját. Ellenségeink felé fordulva, már is dicsekvés nélkül elmondhatjuk : „Önök egy császárság és császár alkotásával foglalkoznak; legyen meg; mi hasznosabb dologban fáradozunk; mi egy nemzetet akarunk ismét egyesíteni ! M. A. (Vége..