Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-07-01 / 146. szám

V­rtik évfolyam. feltételek: * átévts .... . 8 s — , N gyortévre .... 4 „ _ .é vönként ... 1 ,50 . Megjelenik minden nap. innepi utáni napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadó-Wvatal s Monoatorite» , L. Hányai ház alatt. 141i-ik szám­ Kolozsvárit, szóinkat július­­ 1871 Hirdetési dijak. Ötször Ims&hozott sor át a 6 kr Bélyegdij minden hirdetésből 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvez­ményt is nyújt a kiadó-hivatal-Ki­k-kikáé-Szivatarok • Tordán: Rotozár és Harmathnál. Oééson: Ü­rémer rutim­ei. Enyeden: Vékös János, Jussolajvártt: C'enas* testvérek. Kolo­svártt .■ Stein J. és Demjén L. St.-Vásárhelytt: Wittich Jóssefnél. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. haltunk t. előfizetőihez. Egész tisztelettel kérem fel lapnak t. előfize­tőit, méltóztassanak megrendeléseiket minél előbb megtenni, mert julius ötödikén túl egyetlen fölösleges példányt sem nyomatunk lapunkból, a későn jövő előfizetőinknek csak azon naptól kezd­ve küldhetjük a lapot, melyen a megrendelést kézhez vettük. Előfizethetni julius—szept. 4 frt. „ juli-decenni». 8 frtal. K. Papp Miklós. Fővárosi levelek. LIX. Pest, juni. 28. 1871. Kedves barátom! Az, ki delegátusaink bácsi működését némi figyelemmel kiséri, őszintén meg­válthatja, hogy annak egy hasznát csakugyan vet­ték: eltanulták a német kedélyességet Pedig jól tudhatjuk milyen sokat tart a német nem­zet kedélyességére; következőleg, minő óriási kin­cset sajátítottak el kedves delegátusaink! De hát miből sejtjük ezt? — kérdi a sorok olvasója, ki a delegátiók működésével nem isme­rős. . Az ő munkáiból, mely kedélyességüknek oly fényes jeleit mutatja fel. A hadügyi költségvetés s illetőleg számadá­soknál itt-ott egy százezrecske túl kiadás üti ki, mint szeg magát a zsákból. Erre Wahrmann nagy szemeket mereszt; Zsedényi „megrázza hatalmas üstökét“,­­ azaz megigazítja fején a hajcsimbó­­kot és oda dörgi, hogy ez nem megyen, ez törvény­­alkotmánysértés s a többi. Az ember szinte azt hin­né, hogy „no most lesz a dologból valami!“ Dehogy lesz! dehogy lesz! Végig kell várni e jó urakat. Az egész csak egy kis tréfa. A bonpapák, arcza lassanként újra nyájassá válik s fenyegetve mondják elkényeztetett gyermeküknek (a hadügy­miniszternek) ki talán épen daczolni, vagy sírni készült: na ne! ez máskor ne történjék! mert az­tán igazán megharagszunk,—de most az egyszer legyen, még­is csak megfizetjük a szivar­bontót. A subancz pedig teszi magát, hogy komolyan veszi a dolgot, de ha félre fordultak hihetőleg orrot, vagy fület csinál pajkos kezeivel. Vájjon hol is marad tulajdonképen az a sokat emlegetett miniszteri felelősség? Hol van annak fó­ruma a delegációkban ? Mikor lehet és miként foga­natba venni? Mindenről ugyan szólhat valamit az írás, de maga a gyakorlat nehezen fog szólhatni valaha. . . Ide lenn pedig a minisztériumot folyvást fe­jezetjük. Már úgy vagyunk vele, mint a czigány köpönyegével, melyet addig foltozgatott mig az ere­deti szövetből semmi sem maradt. A legújabb acquisitió Tisza Lajos. Nem ne­vezhetni rész acquisitiónak. Tisza Lajos ügyes és tevékeny ember s e két tekintetben fölülmúlja elő­dét; a harmadikban: a gyanútlan eljárásban szin­tén egy vonalon fog állani vele. Ennek daczára attól félünk, hogy az ország valódi szükségeit feltüntető színvonalra szintén nem fog fölemelkedni s a­mit milliókra menő öszveg nem eszközölhet, s nála is megteheti a baráti szó, hogy t­i. egyes vidékek birtokosok érdekei az ál­talános fölé emelkedhetnek. De hagyjuk ne ítél­jünk előre. Lehet, hogy a mi fogalmunk igen is elavul­tak már az uj világ számára, de a mi meggyőző * * Uj „Erdélyi Muzeum.“ Az ostromlott Párisban. in. Az imént beszéltem önöknek Francziaország­­­ról ■ feltüntetem szemeik előtt, melyeket kifárasz­tott’ nem láthatása, e bajos anyai képet. Legna­gyobb élő költőnknek e szavai jutnak eszembe: On ne pent pas vivre sans pain. On ne pent pas non plus vivre sans la patrie *) Igyekeztem elvezetni önök képzőimét börtö­nünk vastag falain át azon virágzó városokhoz, csendes folyamokhoz, mosolygó virányoshoz azon szép erdőségekhez, melyek egy régi r,®‘ j* szerint — Francziaországot az égi utak/tg? ,eb királysággá teszik. De van uraim, ennél e lsége­sebb nagyszerűbb, hőssebb és megragadóbb kép ?s Vagy ne­m szebb e anyánk sebeivel, mint koro­­nájával könynyeivel, mint gazdagságává , v re lobogó­s foszlányokkal, mint gabnakalászaival ha képzelnénk a helyet hogy a múltban keresné fel e pillanatra elölünk eltűnt haza képét, melyért harczolunk a nélkül, hogy: Ütnék, a szenvedő és küzdő Francziaországra tekint, nem megrág a látvány, mely elötte feltárul ? Orleans, Chateau dun Metz, Strassburg j­ok, mily­e­nek,’ s mennyivel szebb a haza e sebekkel bem Pária hálátlan volna, de feledné, hogy Fran «Nem élhetünk kenyér, de e mintugy nem haza cziaország nemcsak önmagáért harczolt, mint Pá­ris harczol százkét nap óta Francziaországért, de nem szabad felednie azt sem, hogy Francziaország Párisban is harczol. A tartományok, melyeket fél­reismertünk, segélyünkre jöttek, fegyvert fogtak mellettünk, bezárkóztak velünk. A dráma, mely­nek részesei vagyunk, öt felvonással bír; első a császárság bukása, második a hadsereg bukása, harmadik Pária ellenállása, negyedik Francziaor­szág ellenállása, ötödik a feltámadás ! A harmadik­­ban midőn magunkra voltunk, hadsereg és vezérek nélkül, midőn jönn, láttuk nem a védőket, de az áldozatokat, a tartományok szegény menekültjeit, kik mint gyermekek az anya kebelére siettek, kik nem kérdezék többé, hogy Babylon, hogy büpbar­­leng­e a főváros, de a kik eljöttek felkeresői Pá­risban a bátorságot, értelmiséget és jóságot . . .! Emlékeznek e, midőn láttuk érkezni a nyomorult kis járműveket nőkkel, sebesült katonákkal s mon­dók : ezek leb­arsogiak, ezek meg elsassiak ! Azt kérdeztük magunktól, hogyan leszünk képesek táplálni, elhelyezni s különösen védeni mindezeket két milliónyi lakosságunkkal. Egyszerre hangokat, férfiakat hallottunk a másik oldalról közeledői az aggodalom e­sereteiben. A tartományok voltak ezek, látták elvonulni utczáinkon hadcsapataikat, nem kérdők honnan jönek, közelről-e vagy távol­ról, a Bretagne ból-e, vagy Bourgogne bél, lelke­sedéssel, rajongással fogadók ezen ifjú embereke Francziaország minden részéből, kik titokszer­i ösztön által vezéreltetve siettek a haza fővárosa felé, érezvén, hogy itt fejlődik ki a fő ellenállás ! Mi harczoltunk érettük, eljöttek ők is küz­deni mi érettünk. Testvérek valánk születés által, azokká tett a megpróbáltatás, a szerencsétlenség is- most ugyanazon viharban, ugyanazon sarkán nélkül. Nésünk például az, hogy a miniszternek a képviselő helyzetét is úgy kell fölfognia,­­ a­hogy az való­ban áll. Ha például legjobb képviselő-barátja sür­get olyas­valamit, mi a közjónak derogál, — a képviselő kötelességét teljesíti a sürgetés által; de a minisztert, bármily barátság, vagy pártérdek nem indíthatja a sürgetés meghallgatására. Barát­ja, ha valóban érdemes e névre — sohasem nehez­telhet meg a megtagadásért; nem még pártja sem, mely e fü­ggetlenségért csak bocaüléssel adózhatik. Hanem Tisza Lajosra térek vissza, nagyon csalódnak kik azt hiszik, hogy az ő előtérbe állí­tása, az ellenzéket csak legkisebb mértékben is feszélyezné. Mi ott a széken nem látunk mást benne sem, mint minisztert, kinek ha érdemli elismeréssel adózunk, — ha nem, — épen oly megróvással illet­­jük, mint bárki mást. Különben ő szerencsés szé­ket örökölt, sem Mikó, sem Gorove sohasem vol­tak ellenszenv tárgyai; sőt ha a hibák megróvás alá estek is, — személyeik iránt több vonzalmat, mint antipáthiát tapasztalhattak. Úgy érezzük, mintha a föld kifordult volna rendes sarkaiból. Forró, égető nyári napok után, talán azon jégesések miatt, melyeknek vidékről hírét vesszük, egyszerre iszonyú szél, hideg állott be, a­mely a pesti port a három emeletes házak tetejéig kavargatva vágja szemeink közé. Ma már legalább ez utóbbi calamitást szüntette meg egy hideg, majdnem havas eső. P. Szathmári Károly Táviratok a külföldről. Pária, jun. 27 Haussmann egy levelet tesz közé a „Páris-Journalban, melyben kijelenti, mi­szerint ő meghajlik a nemzet souverain hatalma előtt, válaszszon az köztársaságot avagy bármely dynastiával monarchiát. Béva, jun. 27. A m­agy­a­r d­e­l­egati­ó mai ülésében a külügyéri budget átalános megvi­tatása került szőnyegre. — Zsedényi kárhoztatja az államkanczellár politikáját, mint homályost és aggasztót, főleg pedig a pontus konferenczia ered­ményét a dunakérdésben szégyenletesnek mondja a monarchiára nézve; a római kérdésben ismét ingadozik és következetlen a külpolitika. Kemény a jelentés mellett szól s kijelenti, hogy a monar­chia nagyhatalmi állása életkérdés. Szenben gr. megczáfolja Szedényi fejtegetéseit a pontos kérdés­­ben és kimutatja, hogy a monarchia érdekei áta­­lában és különlegesen is meg vannak óva e te­­­kintetben. Pulszky azon nézet czáfolásába bocsát­kozik, mintha Cis és Translasthania közt véleménytü­­lönbség uralkodnék a külügyi kérdést illetőleg. Orczy b. a kormány politikáját védi Zse­dényi támadásai ellen, a­midőn kijelenti, hogy a párisi szerződésnek nem a fekete tenger semleges­ségének megszüntetése képezte alapeszméjét, hanem azon szerződések eltávolítása, melyeket Oroszor­szág a portától kierőszakolt és a melyek a portát az európai államszövetségbe bevezették; e két alapeszme azonban a pontoskonferenczián biztosit tatott magának Oroszországnak beegyezésével. A birodalom viszonyai az összes külhatalmakhoz ki­elégítők s békés intenzióinknak teljesen megfelelők. Oroszország és a porta között semmi oly közele­dés nem történt, melyről Ausztriának félni lehet­ne. — A részletes vita holnap kezdődik. Páris, jan. 27. A kisebb aláírók tömegesen jelentkeznek az új kölcsön aláírására , a múlt éj­féltől kezdve a szó szoros értelmében ostromolják az aláírási helyeket.­­ Egy bankárokból álló kül­döttség felkérte Pouyer-Quertier pénzügyért a vál­tólejárati törvény haladéktalan módosítására, mivel különben a kiskereskedés tönkre jutása elkerül­hetetlen. Az egy évi önkéntes szolgálat. (ma.) Az egy évi önkéntes szolgálat által a hadkötelezettség teljesítésének könnyebbítése végett elérhető kedvezményekben a védtörvény által (21 — 24. §§.) megnevezett védkötelesek közül csak azok részesülhetnek, kik ebbeli igényeiket ideje korán, még­pedig a sorozásra már felhívottakra nézve az avatási idény megkezdése előtt érvényesítik, illető­leg magukat azon csapathoz, hol egy évi önkéntes szolgálatukat teljesíteni kívánják, a lesorozás meg­kezdése előtt már felavattatnak. Miután tapasztal­ható a­, hogy e törvényes határozmányok még nem átalánosan ismeretesek, az illetőknek érdekei meg­óvása tekintetéből a kit. biztos felhívja a hatósá­gokat, hogy a nagy közönséget az illető községi elöljáróságok által s más czélra vezető úton eme határozmányokra oly hozzáadással figyelmeztessék, mikép a fennérintett szolgálati kedvezmény enge­délyezésére elkésve beadott folyamodványok tekin­tetbe nem vétethetnek; s miután továbbá az egy éves önkéntesek intézményében gyökerezik azon kedvezmény is, mely a tanulóknak tanulmányaik tovább folytathatását biztosítja, azon védköteles tanulók, kik az egy évi önkéntes szolgálatra átalá­­ban minősítve nincsenek, vagy az e végetti kedvez­ményt maga idejében igénybe nem vevőn, a három évi rendes sorhadi szolgálatra soroztattak be, a tanulás további folytatása ürügye alatt a tényleges szolgálat alól való felmentésre vagy csak ideigle­nes szabadságoltatásra is minősítve egyátalában minősítve nincsenek, a tényleges szolgálat alóli felmentés az egyszerű „tanuló“ czím alatt nem lévén elérhető. Francziaország: Francziaországból kevés újat hozott hírül a távírda. A nagy katonai szemle a tegnapi rész­idő miatt újólag elhalasztatott. A nemzetgyű­lésben Grévy elnök azzal indokolta ezen elhalasz­tást, hogy az eső járatlanná tette a talajt. Közbe­széd tárg­ya azonban Párisban, hogy egészen más okoknál lógva maradt el a katonai szemle már harmad ízben is. Azt állítják ugyanis, hogy a had­sereg egy része, mely bonapartista érzelmű, a császárság éltetésével akarja fogadni Thierst, s a nemzetgyűlést. Más hírek szerint a katonaság egy része orleanista érzelmeivel akar tüntetni. Már most bizonyos, hogy jus­­­­ika előtt semmi esetre sem fog végbemenni a katonai szemle. E nap fon­tos lesz Francziaországra nézve, miután ekkor mennek végbe a pótválasztások. Párisban a választási mozgalom meglehe­tősen elfoglalva tartja a kedélyeket. Fontossággal bír ama körülmény, hogy a republikánus párt árnyalatai között megállapodás jött létre a jelöltek iránt. A republikánus párt jelöltjei között vannak : Gambetta, Corbon, Dessonaz, Bonvalet, Barni, Allain-Targe, Leon Pichal, Héris­­son, Stupuy, kik mindannyian a köztársaság buzgó párthívei közé tartoznak. A két utóbbi férfiú azon hazafiak sorába tartozik, kik májusban egyez­­séget akartak létrehozni a commune 3 a versaillesi kormány között. Nemes fáradozásuk eredménytelen maradt. A köztársasági jelöltek névsorában ott látjuk Grosjean és Chauffour-Kestner neveit is. Mindketten kivándorlóit elsassiák, kik továbbra is Francziaországhoz akarnak hűk marad­ni. Minő magatartást fog a párisi munkás­osztály tanúsítani, főleg azon része, mely a nemzetközi ligához tartozik, még bizonytalan. Még nem hallatszik, hogy a párisi munkások külön je­lölteket állítottak volna föl, de annyi tény, hogy erősen készülnek a választásokra. Bo­n­aparti­st­a vagy legitimista jelöltek eddigelé még küzködnek. Ah, uraim, bármi legyen a megszállás eredménye, szolgáljon a leczke Francziaország ki­engesztelésére. Azt mondták nekünk, hogy a csá­szárság a béke, hazudtak; igyekezzünk legalább arra, hogy a köztársaság legyen az egyetértés. Méltán sújtottak volna e szenvedések, ha ismét visszatérnénk a pártok régi szelméhez, a szavak és vélemények polgárháborújához. Egy kis életta­pasztalás megtaníthat bennünket uraim arra, hogy az embereket becsületességük és tehetségeik, nem pedig hitük és véleményük szerint ítéljük meg. Összetartással és egyesüléssel, mit annyi erőfeszí­tés árán vásároltunk, annyi vérrel fizettünk meg, szabadítói leszünk Francziaországnak, bárminek legyenek is múlékonyságai. Nagy példák vannak előttünk a történelemben ; kiválasztok egyet közü­lük, hősét egy városnak, melyet megtisztelt a Fran­­cziaországnak nyújtott rokonszenv és fegyveres segély, mely meg tudá tartani azt a mit ígért, s nem hasonlított a nemzetekhez, melyek jobb na­pokban oly sokat ígértek, s a szükség perczeiben oly keveset tartottak meg. Velencze védőjéről, Manin Dánielről beszélek. Velencze is szerencsét­len volt, mint mi; ostromot, éhséget szenvedett mint mi, és balsorsa után mégis független ; úgy járt, mint mi, s az, a­mivé mi is leszünk. Az ostrom alatti dicsőségét nagy polgárának Manin Dánielnek köszönheti, ki megmenté Velen­­czét, úgy értelmezvén a köztársaságot, mint önök, mint a közjót, mint a haza társadalmi eszméjét. A dogok palotájának ablakainál, egy válságos perezben, midőn csak rövid szavakat lehetett vál­tani, Manin és Velencze lakossága közt a követ­kező, a történet lapjain megörökítésre méltó pár­beszéd szövődött: „Akartuk­ ellenállani? Igen. Minden áron, és a halálig ? — Igen. Súlyos áldo­zatokkal lesztek megterhelve. — Mi elviseljük nem léptek föl Párisban, miután bukásuk bizonyos volna. A vidéken ellenben a bonapartisták sok vakmerőséggel lépnek föl. A franczia hadsereg újjászervezése körül rendkívüli tevékenység uralkodik, s a kormány intézkedései oda czéloznak, hogy a nemzeti véderő lehetőleg kifejlesztessék. Az eddigi várak egy-két jelentéktelen erősség kivételével mind főn fognak tartatni, az elsánczolt táborok száma pedig szapo­­ríttatni fog. Thiers és legtöbb kormánytársa e véle­ményt támogatják. A hadügyminiszter , a táborkar nagy része azonban el akarják törölni a legtöbb várt, ellenben minél kiterjedttebb védműveket akar­nak létesíteni elsánczolt táborokból. A fegyver­­gyártás a legnagyobb buzgósággal foly, és napon­kint ezer Chassepot puska készül. A nemzetközi munkásliga még élénken fog­lalkoztatja a közvéleményt Francziaországban, s a párisi lapok naponként iparkodnak új részleteket közölni e ligáról. Mennyiben hitelesek azok, azt nem tudjuk. A „Paris Journal“ szerint a párisi internationalis központi bizottmány újonnan alakult meg és tagjainak névsora következő: Deplace, Hermann, Landeck, Rubin, Daniels, Lepage, Noiret, Francois Louis, Dubin, Daurel, Granjon, Deventad, Walker, Wureskow és Giovachini.­ A nevek után ítélve németek, angolok stb is vannak a bizott­mányban. A republikánus párt 21 én este összejövetelt tartott a Turbigo utczában, hol fontos határozatok hozattak, s egyszersmind közeledési lépések is tétettek a monarchikus és republikánus párt között s az egyetértést e két párt között hihetőleg elő fogja mozdítani Louis Blanc manifestuma, melyet a Nation Souverain szerkesztőjéhez intézett s mely­ben világosan kijelenti, hogy a republikánus párt tudni sem akar a communeről, békés szellemet fog követni s ugyszólván, nyitott marad. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten jun. 30-án 10 óra 30 p. d. e. Érkezett Kolozsv. jun. 30-án 12 óra 56 p. d. u. Victor Emanuel Nápolyban nagy lelkesedéssel fogadtatott. A párisi munkások a választásokban nem vesznek részt. Xavier felhívja a drámaírókat, hogy Hugo Victort, Pyat-t, Hoch­efort, Vacqueriet*­ zár­ják ki társulatukból, mert a commu­­nistákkal fraternizáltak. Pyat Felixet Londonban látták. Sileziában Königshu­ttenben a munkás zavargások kitörtek, hatvan munkás befogatott, hét halott esett a zavargások áldozatául. *) Hugo Victor veje Szerk. A „H. P.“ távirata a bécsi börzéről. jun. 29. 5% Metalique8 59.40 frt. 59.45 — 5­/0 nemzet kölcsön 69.— — 1860-diki államkölcsön 9990. Bankrészvény 782. — Hitelrészvény 295.30 — London 124.20 — Ezüst 122.—. — Cs. k. arany 5.88 — Napoleondor — franc 988 Fö­ld t­ehermen­tes­i­tési kötvények Magyar 8010.1 — Temesi 78 —. — Erdélyi 76.25. Horvát 85.75. HIRHA&ANG. *** A szent-lászlói tűzkárosultak részére újabban adakoztak szerkesztőségünknél: özvegy Phennigsdorff Antalné 5 írtot, Bedő Dánielné­­ azokat!“ Manin e megjegyzéssel végeze: „Éle­tünk Isten kezében van, de becsületünk a mi­enkben!“ Egy más alkalommal így szólottak néhányan hozzá: „Önnek a védelmi terve rész; mi tömeges felkelést óhajtunk.“ És Manin válaszold: „Önök tömeges felkelést akarnak, itt a sorozási iroda, álljanak be és harczoljanak. Ha nem teszik ezt, akkor veszélyes gyávák.“ Egy más alkalommal meglátogatván a sebesülteket, saját elbeszélése szerint csodálattal tapasztalá nálunk azon bámu­latraméltó nyugalmat, melyet mi is észlelünk se­­besültjeinknél. A férfiú örült, midőn csatázik, a sebesült ellenben el van lankadva. Nincs benne küzdelem, nincs exaltatio. Látunk megcsonkított szerencsétleneket, kiknek ajkairól egyetlen sóhaj sem száll el. Manin egy haldoklóhoz közeledett. Megmondák ennek, hogy a velenczei köztársaság elnöke van ágyánál, s a szenvedő első mozdula­tában felkiáltott: „Manin, te okoztad halálomat!“ A lélek azonban egy pillanat alatt erőt vett a test fájdalmain, s a sebesült még hangosabban mondá: „Mindegy Manin, éljen a köztársaság!“ Uraim, mi képesek leszünk e példák után­zására, de csak azon feltétel alatt, ha véget ve­tünk gyűlöleteinknek, egyenetlenségeinknek és elő­ítéleteinknek , ha Páris felhagy megvetésével és hibáival a tartományok Paris iránti félelmükkel és irigységükkel. Az ostrom nagyban elősegítő F­ran­­cziaország kiengesztelésének munkáját. Ellensége­ink felé fordulva, már is dicsekvés nélkül elmond­hatjuk : „Önök egy császárság és császár alkotá­sával foglalkoznak; legyen meg; mi hasznosabb dologban fáradozunk; mi egy nemzetet akarunk ismét egyesíteni ! M. A. (Vége..

Next