Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-11 / 231. szám
991 Magyar Pols.«1*^ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt — kr. Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, OCTOBER 10. Fővárosi levelek. XCI. Pest, oct. 6. 1871. Kedves barátom! Minél nagyobb városban lakik valamely nép, annál hajlandóbb a politikai pletykára, melyet úgy hívnak, hogy conjecturalis politica. A bécsiek már évek óta rebesgetik Beust bukását Andrássy birodalmi cancellárrá lételét. Elég reá, hogy a király hosszabb vadászó kirándulást tegyen, hogy elesett vadnak gr. Beustot tartsák. A tengeri kígyó most újra fölmerült s egyikpesti nagy lapnak meg volt az a classicus egy ügyűsége, hogy a „felkelő napot“ megénekelje. (Lásd a „Reform“ egyik közelebbi számát.) Pedig nagy együgyüség azt hinni, hogy gr. Andrássyhoz akár a németeket, akár a cseheket valami nagy rokonszenv kapcsolja. Hanem ezek az urak jól tudják, hogy a monarchia fölbomlását ez idő szerint semmi sem siettetné jobban, mintha annak két fele szemben állana egymással s a históriai gyülölséget újra szerepeltetni lehetne. Rosszul esik ezeknek, hogy ők, kik az elnyomás évtizedeiben olyan szépen megfértek egymás mellett az ellenünk táplált rokonszenvben, — a farkasok a báránybőr alatt — most egyszerre kénytelenek egymást ütni. Mennyire másként állana a dolog, ha a közös ügyet két magyar miniszter képviselné! (Andrássy és Lónyai.) Ha, mint ők akarják a dualizmus jelen ki nem elégítő alakját a magyar nemzet képviselné és védelmezné! Meg is kísértették ők ezt a dolgot oda terelni által. Leküldötték vezérférfiaikat Pestre, hogy Deákot s a jobboldalt fölhívják, hogy a 67-diki statusquot garantírozzák. De reméljük, Deáknak több esze volt, mint a Pesti Napló egyik vezérczikk-írójának, ki nyíltan állítja, hogy igenis, úgy van, mi magyarok kötelesek vagyunk, a 67-es állapotot „életünkkel és vérünkkel“ fönntartani. Erre aztán Deák hihetőleg azt mondotta, hogy „vitám et sangvinem , sed avenam non.“ Igazítsátok oda túl saját dolgaitokat magatok! S ha ezt mondotta, igen jól tette. Elég nekünk a magunk dolga bőven. Bár gróf Andrássy is többet foglalkoznék, a szorosan vett belső politikával, mint az oda kivalóval. Ha „fényes tehetségeit“ itt juttatta volna érvényre, s nem lenne kérdésessé téve a horvátok barátsága, s nem történnék mint most az a scandalum , hogy mig az örökhű Fiume is félig lázas állapotban van, az ujonczokat nem akarja kiállítani, mig ugyancsak az ujonezozás a horvát kormány Buccariban a legjobb rendben megy véghez, a fiumei kormányzó meg fogja magát s ellillan a zavarok elől. Általában sajátszerű, hogy a mi kormányunk mondhatni összedugott, kézzel nézi a sok minden oldalú agitatiót s azt a jó apát játsza, ki gyönyörűséggel nézi miként kapnak hajba gyermekei. A kormánynak kötelességében állott volna, ideje is lett volna reá, hogy azon országrészekkel, melyek hosszas időn át az anyaország kebeléről le voltak tépve s kik előtt bennünket, magyarokat ördögökké feketítettek, érezhesse az anyai kebel jótékonymelegét oly közvetlenül szeretet és vonzalmat jelentő, hirdető tényekkel, melyek a régi vádakat megczáfolják s a régi ellenszenvet rokonszenvvé változtassák. S mig egyik kezével ezt tette, a másikkal szigorúan összeszoritani a törvény jogait a rosz akaratú agitátorok feje fölött. De erre nem volt elég „magas politikája, sőt oda vitte részint tétlensége, részint erélytelensége által a dolgot, hogy a velünk jó rész időben rokonszenvezett Fiume, melyért az ország oly roppant anyagi áldozatokat készül hozni, ma ellenséges hangulatot tanúsít. A szláv agitatiók ellen is maga a nép lép föl Nyitrában, miután az arczátlan magyarellenes demonstrátiókat már megsokalta. Látszik, hogy kormányunk nem képes arra, hogy barátainkat még inkább hozzánk kapcsolja, ellenségeinket pedig rendre tudná utasítani. Pedig elvégre is ez a mesterség az, melylyel élet- és kormány képességét leginkább be tudta volna bizonyítani. Csak még nagyobb rosszak ne következzenek e miatt reánk. P. Szathmáry Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Csokonai Vitéz?Zililinak ismeretlen utolsó levele. Közli: K. Papp Miklós. Ma, midőn Debreczenben a nemzet feledetlen emlékű költőjének, nemzeti nyelvünk egyik legbuzgóbb apostolának, koszorús Classicusunk Csokonai Vitéz Mihálynak emlék szobrát leplezik le, bizonyosan közérdekű lesz az olvasó közönség előtt az alább következő levél, melyet Derecskéről 1804. December 10-én irt, s mely ezúttal kerül először nyilvánosságra. 1804-ben egy kis társaság alakult, hogy rézmetszetben egy „iskolai magyar átlást“ adjon ki. A vállalkozók Papp József, Erős Gábor és Pethes Dávid debreczeni tógás deákok voltak. E triumvirátussal Csokonai benső baráti viszonyban állt, őt segélyezték, s sokszor megkönnyebbiték azt a küzdelmet, mely Csokonait sírjáig kisérte el. E levél eredetije meg van ma is a néhány év előtt elhalt Papp József fiánál, Papp Zsigmondnál, ki most Váralján lakik, mint városi biró. A levél boritékán Papp József azt a megjegyzést teszi, hogy „ez utolsó kézirata Csokonainak.“ A pecséten egy lyra van. Az eredetiről vett másolatot Törökfalvi P. Zsigmond ur szives és elkötelező barátságából birom. * * * * Derecske, 10 xbr. 1804. Magatok is tudjátok, édes jó Barátim, hogy én a hálálkodás felől igen csekély ítélettel vagyok. Tudom én a hálálkodás elméretes szavait, régen feszes formába öntött szententziait gyakorlom is, de csak ott, a hollyan való megváltásom nagyon historice esik. Én ha számkivetésbe küldödném, talán az Anyámtól butsuznám legkevesebb szókkal, sőt épen némán. Ez a — nem annyira princípiumom, mint érzésem módja okozta, hogy tőletek oly Stoke láttattam megválni. De amire csakugyan azért is kellett még erőlködnöm, hogy egyébaránt is nagyon elgyengült természetemnek legkisebb rést is ne nyissak, nehogy kirohanjon, és kevés erejét is hasztalanul elvesztegesse. Most már reggeli hét órakor ülvén íróasztalomhoz, talán higgadt magánosságomban efféléktől nem tarthatok. De még így is csak kímélem az erős kifejezésektől is hosszas előadásoktól magamat. Mert én egyedül is rátudok a busulásra fanyalodni, kivált most is a szomorú képektől nagyon nehezen válok meg. Köszönöm tehát erántam mindnyájatoktól — sőt mintegy versent — mutatott barátságtokat, mely noha mindenkor édes vala is nekem, de édesebbnek soha sem érzettem, mint most, a midőn keresztül futván elmémmel az elmúltakat, előttem állanak ama sok boldog és kedves órák, és napok, melyek többé nem fogják türhetőbbé tenni komor hazámban való remetelakásomat. Bocsássatok meg, ha erőtlenségem miatt mostanába vagy régebben ollyat szólhattam vagy cselekedhettem, ami a barátságnak valamelyik tisztelt törvénye ellen lehetett. Szivem mentse ki azt előttetek, a melynek hasonló szándéka soha sem volt. A hibát ne tegyétek egy helybe a gazsággal. Minthogy pedig nékem az én világban levő fekvésem, semmibe, amivel boldogságokat segéllhetnem, módot nem adott, az egy kívánságommal óhajtalak benneteket boldogságtok tzélja felé mozdítani, s minden szerencsés lépéseket a magaménak vélvén, részt veszek az azon való örömben, és ezt az én szives érzésemet tartsátok néminemű világi vagyontoknak! Hét Barátom! mely nehezen esett az nékem, mikor már nem volt pénzetek összeszerzéséhez reménységem; s mely igen örültem, hogy a naggyát ha mind keservesen is, egybe csinálhattam ! Ti néni azt érdemlitek én tőlem, hogy a világra való kiindulástokban hátramaradást csináljak, vagy hogy megcsaljalak, de magatok tudjátok, hogy engem is,a pénz bejövetele iránt mindenünnen megcsalt a reménység és várakozás; azonban azt is tudjátok, amelly szomorú környülállások között vagyok hosszas nyavalyám miatt. Megengedtek tehát, úgy reményem, hogy aprólékos adósságaimmal még későbbre maradok. Én azt magam sem tudom mennyi és ez okon kérlek, küldjétek ki most a summáját,’ hozzá tevén a gyékényszéknek az orrát is. Reményem csak adódik nékem is majd módom, és azt lefizethetem oda, ahová írászokban kívánjátok. Mit írjak még? Írhatnám, még hogy sokkal rosszabbul vagyok, mint voltam, a lábom*3 nem bir nem eszem, amit eszem is, kihányom, hogy a knS8 szakadatlan rajtam és 10 gradussal erőszakosabb sat, de az effélékkel minek terheljelek ha meggyógyulok, megírom, ha meghalok, leszen tán ki megírja: Isten hozzátok! ne szűnjetek meg szeretni, a ki titeket haláláig fog szeretni. Csokonai M. Kívül: A három Metsző Atyafiaknak, ha még raegvolnának. A másolat hiteléül: Törökfalvi Zsigmond, főszolgabíró. 2006 - Igénytelen észrevételek. (A pénzügyminiszer figyelmébe ajánlva.) II. Az adóhivatalnokok fizetése szinte egy évi ideoda vándorlás után megérkezett; volt alkalmunk a kimutatásba bepillantani, s fájdalommal kell bevallanunk, hogy előbb hangoztatott véleményünket a külföldiekre nézve bebizonyítva látjuk, mert azok csaknem mind meg nem érdemlett fizetésjavításban részesültek, daczára annak, hogy a hivatalos nyelvben teljesen járatlanok. Van magyar is, különösen egy adótárnok, 1200 frttal, de a ki talán roszabb, mint a külföldi, mert míg ennek egyetlen vétke, hogy ide bejött, addig e magyarnak vagy székelynek nevéhez oly tények vannak forrva, melyektől a lélek irtózik, a hazafi érzés — mint haragos tenger — felháborodik; mert ezen adótárnak az 50-es években, mint csendőrhadnagy az akkori kormánynak valódi zsoldosa volt, ki a befogatásokat parancs szerint egymásra teljesítette, s kit elég figyelmetlen volt a pénzügyminister úr és azon vidékre rendelni adótárnoknak, hol herostratusi dicsőségre szert tett; neve mai is a gyűlölet s megvetés tárgya, ki még — mellesleg legyen mondva — teendőit sem érti, nem képes semmihez önállólag biztosan hozzászólani. Hogy egy hivatalt teljesen betölteni képes lehessen, különösen hogy egy pénztárt vezessen, szükség a pénztár minden egyes ügyeit alaposan tudnia, hogy alkalmilag szükséges felvilágosítással szolgálni tudjon, ezt pedig hosszasabb gyakorlat által — ami pedig említett adótároknál hiányzik— érhetni el, mert említett adótárnok a nélkül, hogy tudta volna, mi az adóhivatalnokság, főnökség, egyszerű gyakornoki vizsga letétele után, egyszerre mostani méltóságára promoveáltatott, s azóta él és uralkodik dicsőség nélkül ugyan, de az 50-es években megszokott gorombaságaival, melynek már sokan érezték mérges hatását. A fizetésjavitás ilyformán van a többiekre nézve , legszebb oldala, hogy mig a ve is. E kimutat, a s pénztárnokokat s a tiszsegédtiszteket, ejtésjavitásban részesíti, addig a más, miden ok nélkül abból kizárja. E tényeik raticitásaért álljanak itt e megdönthetlen szá-Emok ^0, 10f80téS 96firt&1ual T?0 840, 900 frtal, a tisztek egy része 600 frttal, segédtisztek 480 frttal, pénztárnok, ellener 400, 300 és°200 frttal léptek elő, 600 frtos tisztek 60 frttal, segédtisztek 165* frttal, a tisztek másik része viszszaesett, mert eddig volt 585 frt fizetésük szálláspénzzel együtt, az új megállapítás szerint 180 frt tehát 5 frttal kevesebb, pedig ezen tisztek épp érdemesek lettek volna a fizetésjavításra, mint a többiek. Vájjon helyes-e a kormánynak eljárása, hogy annyi embert minden legyőző ok nélkül excommunicált a fizetésjavításból ? Míg a legkiáltóbb igaztalanság s méltánytalanság a kormánytól szentesítést nyer, addig kábaság hűséges és pontos tisztviselőt várni. Apróságok a külföldről. Az osztrák állapotokban új fordulat nem registrálható, s ez előreláthatólag csak a cseh felirat közzétételével fog beállani. A megállapodás abban történt, hogy az igazságügy a reichsrath hatáskörében marad, ellenben Prága lesz valamenynyi törvényszék és egy igazságügy miniszer székhelye, ki az összes hivatalnokokat kinevezi. Prágai hírek szerint azon kérdés, váljon a cseh landtagot, vagy a reichsrathot illeti-e meg az illetékesség a közvetlen adókra vonatkozólag, még nincs megoldva. Az ifjú csehpárt erősen ellene van annak, hogy a reichsrath határozzon a cseh qupta fölött. A „Narodny Listy“, az ifjú csehek közlönye, azt mondja, hogy a csehek beleegyezése nélkül a cseh pénzből egy krajczárnak sem szabad közczélokra fordíttatni, és rámutat Magyarország példájára, hol a közvetlen adók fölött két egyenjogú küldöttség határoz. A felirat csak hétfőn fog tárgyalás alá kerülni a prágai landtagban. A „Prager Abendblatt“ ismét hoz példákat a csehországi németek békülékeny hangulatáról. Örvendetes e jelenség, mert e nélkül a kölcsönös egyezség soha sem éretnék el, s ha meg is köttetnének a kiegyezkedést, az csak egoldalú lenne s a zavarok elhárítása helyett újabb zavarok csiráját hordaná magában. A „Pr. A.“ a német Neudorf község képviseletének egy nyilatkozatát közli, melyben azok megütközésüket fejezék ki a fölött, hogy képviselőik a landtagból kiléptek. A nyilatkozatban továbbá a belső béke mielőbbi helyreállítását óhajtják s igy végzik : „Miután reméljük, hogy az ő felsége által nagylelkűen czélzott kiegyezkedés létre fog jönni, ezennel bizalmunkat fejezzük ki a jelenlegi kormány és mindazok iránt, kik vele az óhajtott népbékén Csehország és Ausztria közt fáradnak.“ — Egy hasonló nyilatkozatot tett Jezavey német község, Manetin vegyes nemzetiségű és még tíz német község. — Íme, ebből is láthatjuk, menynyire van igazuk az izgató centralista német lapoknak, midőn azt mondják, hogy mögöttük áll a nép. A bukovinai landtágban a harcz a Petrina-pártiak és az alkotmányios kisebbség közt még mindig a régi módon foly. Az „alkotmányosdi“ napról-napra ismétlődik. Ha ugyanis az új választási törvényjavaslat napirendre kerül, az alkotmányhívek mindig megnyitják elnapolási indítványukat, ezt a többség elveti, az alkotmányhivek erre elhagyják a termet, s ez által a landtagot ezen kérdésre vonatkozólag határozatképtelenné teszik. * * * Kinevezték azon bizottmány tagjait, mely elé meg fognak idéztetni azon franczia tábornokok és más egyének, kik bármely capitulatiót aláírtak. Az 1863. Meghívó Dobokmegye biz. gyűlésére. (M. A.) Most, midőn a megyék országszerte megtartani készülnek azon történelmi jelentőségű bizottmánygyűlésüket, mely zárkövét képezendi a régi megye politicai életének, s hivatva lesz az uj megyéhez vezetendő átmeneti intézkedések fölött határozni: nem lesz érdek s időszerűség nélküli egy kiz.gyűlési meghívó közlése a mult század viharos eseményekben gazdag második feléből. „Nem nézhető tovább — így hangzik e meghívó — az irigység Felséges Fejedelmünk uralkodásának dicsősségét, kegyelmes szárnyai alatt bátorságosan nyugovó országainak csendességét, hanem az ellen ellenséget támasztván, azt mérges fegyverbe is öltöztető, melyhez képest maga országainak védelmére a mi boldogságunkat éjjel és nappal munkálkodó Kegyelmes Fejedelmünk is fegyvert fogni kénszerűttetek, és ez okból imét mi is az önként és jó akaratból való Segítségre es Felségek által megszólhattunk, hogy tudniillik Nincs Hazánkban minden Úri, Nemesi és szabad rendek, szabad Communitások Országainak s Jobbágyainak oltalmára törekedő szent szándékában illendő módon segittenek. Yaly°n ha jól meggondoljuk ez Hazában az őfelségek szárnyai alatt ily sok időkig meg szakadás nélkül való Csendességünket, ha megnézzük a/. 1 Ilyen alapotokhoz intéző törvényeinket, ha megfontoljuk Dicsőséges Fejedelmünknek tulajdon szentsééges semé-nyének a mi oltalmunkért való nem kiméltetését, ki lehetne az? ki a maga ereje szerint, sőt ereje felett is való segedelmét kiméltené! Ugyanis Eleinknek munkás fáratságokból származott nagy érdemekkel szereztetett Nemességünk Czsmnere csak a sükeretlen henyélésben állana, és nem de nem nem sokkal inkább Királyunkhoz és Hazánkhoz való munkás hivségekben helyheztettek. Hogy azért a mostani alkalmatosság szerint, kiki ezen Nms. Vármegyében is maga hivségét Napfényre hozhassa, és nyilván ki jelenthesse, tetőzett Méltóságos Gróf Fő Ispány Urunk c Natságának Felsőbb rendelések szerint ezen Nemes Vármegyében K. Lonáu Deceraler, Havának Tizenhatodik Napján Marchalis Széknek Ülését határozni, hogy ekkor minden Nms. Vármegyénkben be biró Úri, Nemesi és szabad Rendek, és Communitások Delegatussal is megjelenvén, tartozó Hivségeket nyilvánosságossá tegyék. Különösen is jelentvén szokott tisztelete mellett a Continua Fabula ex allo serio is ajánlja, hogy a nevezett Napon és helyen lejendő Marchalis gyűlésre okvetetlen sub onere Marchali megjelenni ne terheltessék. Hogy ottan hány katonával ? hány szóval ? kiványnya ereje s tehetsége szerint e ő Felségekhez viseltető és tartozó Hivségét bizonyítani? személyesen declarálhassa. Hogy ha pedig nem valamely elmúlható okból (melynek helye nem lészen), hanem valamely törvényes és lehetetlenséget bizonyító akadállyi miatt meg nem jelenthetnék, mentségét meg írván, hülgye bizonyos Emberét, vagy bízza valamely megjelentő Compassessor Társának, a ki megél vji az ottan felolvastatandó Királyi parantsolatot, Képben tehesse meg declaratioját, melyben valamin így felel kinek-kinek eg Felségek kegyelmessen spontaneitást engedjenek, úgy másfelől megmutassa meg ívségét: e lévén bizonyos jele és mértéke hivségénes, hogy ehez képest jelentse és tegye ígéretét, szivére vévén, hogy mind azokat, melyekkel bírunk (a Csendes békesség lévén akármely Országba is a vágyai mind megszerzésének, mind megtartásának eszköze és kútfeje), az M3 Felségek dicsőséges igazsággal és Kegyelemmel mérsékleti Uralkodásának tulajdonithatjuk. Hogy ha pedig olyas embere is, kire bizhatná nem találtatik, tegye oblazióját Írásban, és az Marchalis Congregatióra hüldye el. Sőt ha nem ezen, hanem más Vármegyében olyan a hol több Birodalma s több Comraeditása vagyon egy vagy más okból kivánnya magát inkább declarálni, arról is maját az Nemes Vármegye Marchalis székin jelentse, fülömben ha ezeket elmulatná az Felsőbb rendelések szerint az Felséges K. Guberniumban-------Nevét beírni kéntelenittetünk. Melynek mély tisztelettel ajánlása mellettum distincto venerationis Cultu perseveremus Szék, ?-kauer 1778 obligatissimi servi: Tabula Juci. Comit. Dobocensis. Octóber oct. 13-iki törvény azt kívánja, hogy ezt egy marchall és 4 tábornok alkotja. most kinevezett bizottmány tagjai: gróf Baraguay d’Hilliers marchall a tábornokok: Charon báró, Thiry, d’Aurelles de palladines és d’Autemarie d' Erville. A rendeletet aláírta Pothuan a hadügy beligazgatásával megbízott tengerészminiszter és ellenjegyezte Thiers. * * * „Monarchia, Republicanismus és Demokratia” czím alatt Potter Györgytől a híres munkást, „Beehive“ szerkesztőjétől egy czikket hoz a „Times- és fejtegeti a republikánus eszméknek Angliában való terjedését, de elősorolja azon feltételeket is melyek alatt a nép hajlandó lenne a monarchiával „még egyszer próbálni.“ Ezek a következő intézkedések lennének: A civillista megszorítása, a felső, ház alapos reformja, a választási jog kiterjesztése az angol egyháztól az állam teljes elválasztása, a földbirtok kérdés megoldása és a nép jogos kívánságainak kielégítése, főleg a munkásosztálynak a parlamentben való képviseltetése. A „Times“ ezeket határok közzé szorítja ugyan, de Potter czikkének mérsékelt hangját dicséri. * * * Rossel a hadászatról. A commune extábornoka, a 3-ik haditörvényszék által halálra ítélt műszaki kapitány, kinek halálos ítéletét a fölebbviteli törvényszék formahiány miatt megsemmisítette s pere közelebről a 4 ik haditörvényszék elébe fog kerülni tárgyalás végett, fogsága ideje alatt egy értekezést írt „a franczia hadsereg reorganisatiójáról.“ A szellemdús kapitány ez által mintegy azt akarja nemzetének megmutatni, mily kitűnő katonai kapacitást veszitne el, ha a — szigorú itéletetről nevezetessé lett — 4-ik hadi törvényszék is őt halálra ítélné s ezen ítélet rajta végrehajtatnék. Ez értekezésből jelenleg csak egy előszó van a „Gaulois”-ban s tárgyalja a franczia hadsereg elestének okait, de felülhaladja mind azt, a mit e tekintetben Trochu, Chanzy, Faidherbe és mások írtak és mondottak. Éles találó ítélet, eredeti felfogás és tiszta folyékony irály jellemzik Rossel művét és ez annál többre becsülendő, mivel a fiatal kapitány hónapok óta élet és halál között lebeg s igy igen erős léleknek kell lennie, hogy nehéz óráiban is megtartá erélyét és tisztaságát. VÁROSI KÖZÜGYEK Sz. 4908 — 1871. Adóintvény. Mivel az 1871-dik év III. évnegyedére eső adótartozásoknak lefizetésére a törvényes határnap még augusztus hó 15-ikével letelt, s az önkéntes befizetések az irt évnegyedre szeptember hó végéig is oly csekély számban történtek, hogy a kényszerű végrehajtás elrendelése vált szükségessé: e város minden adófizető polgára felhivatik, miszerint a 1871-dik év 111. évnegyedével együtt eddig hátralékban levő adótartozásait folyó hó 15-ig a városi adópénztárnál befizetni el ne mulassza, mivel azontúl a III. évnegyedre eső mennyiségek után is, az 1870 dik évi LV-dik törv. czikk 3-diklye értelmében a végrehajtási költségeket fizetni köteleztetik. Egyszersmind minden adózó felszólittatik, hogy adókönyvecskéjét adótartozásának beiratása végett — ha még eddig nem tette volna — a városi adóhivatalnál bemutassa. Sz. kir. Kolozsvár város közigazgatási tanácsától, 1871. október 7 én. Makoldy Sámuel, id. polgármester.