Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-11 / 231. szám

991 Magyar Pols.«1*^ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre ... 8 frt — kr. Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, OCTOBER 10. Fővárosi levelek. XCI. Pest, oct. 6. 1871. Kedves barátom! Minél nagyobb városban la­kik valamely nép, annál hajlandóbb a politikai plety­kára, melyet úgy hívnak, hogy conjecturalis politica. A bécsiek már évek óta rebesgetik Beust buká­sát Andrássy birodalmi cancellárrá lételét. Elég reá, hogy a király hosszabb vadászó kirándulást tegyen, hogy elesett vadnak gr. Beustot tartsák. A tengeri kígyó most újra fölmerült s egyik­­pesti nagy lapnak meg volt az a classicus egy ügy­ű­­­sége, hogy a „felkelő napot“ megénekelje. (Lásd a „Reform“ egyik közelebbi számát.) Pedig nagy együgyüség azt hinni, hogy gr. Andrássy­hoz akár a németeket, akár a cseheket va­lami nagy rokonszenv kapcsolja. Hanem ezek az urak jól tudják, hogy a mo­narchia fölbomlását ez idő szerint semmi sem siet­tetné jobban, mintha annak két fele szemben állana egymással s a históriai gyülölséget újra szerepeltet­ni lehetne. Rosszul esik ezeknek, hogy ők, kik az elnyomás évtizedeiben olyan szépen megfértek egy­más mellett az ellenünk táplált rokonszenvben, — a farkasok a báránybőr alatt — most egyszerre kény­telenek egymást ütni. Mennyire másként állana a dolog, ha a közös ügyet két magyar miniszter képviselné! (Andrássy és Lónyai.) Ha, mint ők akarják a dualizmus jelen ki nem elégítő alakját a magyar nemzet képviselné és védelmezné! Meg is kísértették ők ezt a dolgot oda terelni által. Leküldötték vezérférfiaikat Pestre, hogy Deákot s a jobboldalt fölhívják, hogy a 67-diki statusquot garantírozzák. De reméljük, Deáknak több esze volt, mint a Pesti Napló egyik vezérczikk-írójának, ki nyíltan ál­lítja, hogy igen­is, úgy van, mi magyarok kötelesek vagyunk, a 67-es állapotot „életünkkel és vérünkkel“ fönntartani. Erre aztán Deák hihetőleg azt mondotta, hogy „vitám et sangvinem , sed avenam non.“ Igazítsátok oda túl saját dolgaitokat magatok! S ha ezt mon­dotta, igen jól tette. Elég nekünk a magunk dolga bőven. Bár gróf Andrássy is többet foglalkoznék, a szorosan vett bel­ső politikával, mint az oda ki­valóval. Ha „fényes tehetségeit“ itt juttatta volna ér­vényre, s nem lenne kérdésessé téve a horvátok ba­rátsága, s nem történnék mint most az a scandalum , hogy mig az örökhű Fiume is félig lázas állapotban van, az ujonczokat nem akarja kiállítani, mig ugyan­csak az ujonezozás a horvát kormány Buccariban a legjobb rendben megy véghez, a fiumei kormányzó meg fogja magát s ellillan a zavarok elől. Általában sajátszerű­, hogy a mi kormányunk mondhatni összedugott, kézzel nézi a sok minden ol­dalú agitatiót s azt a jó apát játsza, ki gyönyörű­séggel nézi miként kapnak hajba gyermekei. A kormánynak kötelességében állott volna, ide­je is lett volna reá, hogy azon országrészekkel, me­lyek hosszas időn át az anya­ország kebeléről le vol­tak tépve s kik előtt bennünket, magyarokat ördö­gökké feketítettek, érezhesse az anyai kebel jótékony­­melegét oly közvetlenül szeretet és vonzalmat jelen­tő, hirdető tényekkel, melyek a régi vádakat meg­­czáfolják s a régi ellenszenvet rokonszenvvé változ­tassák. S mig egyik kezével ezt tette, a másikkal szigorúan összeszoritani a törvény jogait a rosz aka­ratú agitátorok feje fölött. De erre nem volt elég „magas politikája, sőt oda vitte részint tétlensége, részint erélytelensége által a dolgot, hogy a velünk jó rész időben rokon­szenvezett Fiume, melyért az ország oly roppant anyagi áldozatokat készül hozni, ma ellenséges han­gulatot tanúsít. A szláv agitatiók ellen is maga a nép lép föl Nyitrában, miután az arczátlan magyar­ellenes de­­monstrátiókat már megsokalta. Látszik, hogy kormányunk nem képes arra, hogy barátainkat még inkább hozzánk kapcsolja, el­lenségeinket pedig rendre tudná utasítani. Pedig elvégre is ez a mesterség az, m­elylyel élet- és kormány képességét leginkább be tudta vol­na bizonyítani. Csak még nagyobb rosszak ne következzenek e miatt reánk. P. Szathmáry Károly. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Csokonai Vitéz­­?Zili­li­nak ismeretlen utolsó levele. Közli: K. Papp Miklós. Ma, midőn Debreczenben a nemzet feled­etlen emlékű költőjének, nemzeti nyelvünk egyik legbuzgóbb apostolának, koszorús Classicusunk Csokonai Vitéz Mihálynak emlék szobrát leplezik le, bizonyosan közérdekű lesz az olvasó közönség előtt az alább következő levél, melyet Derecskéről 1804. December 10-én irt, s mely ezúttal kerül először nyilvánosságra. 1804-ben egy kis társaság alakult, hogy réz­metszetben egy „iskolai magyar átlást“ adjon ki. A vállalkozók Papp József, Erős Gábor és Pethes Dávid debreczeni tógás deákok voltak. E triumvirátussal Csokonai benső baráti viszony­ban állt, őt segélyezték, s sokszor megkönnyebbiték azt a küzdelmet, mely Csokonait sírjáig kisérte el. E levél eredetije meg van ma is a néhány év előtt elhalt Papp József fiánál, Papp Zsigmondnál, ki most Váralján lakik, mint városi biró. A levél boritékán Papp József azt a megjegy­zést teszi, hogy „ez utolsó kézirata Csoko­nainak.“ A pecséten egy lyra van. Az eredetiről vett másolatot Török­falvi P. Zsigmond ur szives és elkötelező barátságából birom. * * * * Derecske, 10 xbr. 1804. Magatok is tudjátok, édes jó Barátim, hogy én a hálálkodás felől igen csekély ítélettel vagyok. Tudom én a hálálkodás elméretes szavait, régen feszes formába öntött szententziait gyakorlom is, de csak ott, a hollyan való megváltásom nagyon histo­­rice esik. Én ha számkivetésbe küldödném, talán az Anyámtól butsuznám legkevesebb szókkal, sőt épen némán. Ez a — nem annyira princípiumom, mint ér­zésem módja okozta, hogy tőletek oly Stok­e láttat­tam megválni. De a­mire csakugyan azért is kellett még erőlködnöm, hogy egyébaránt is nagyon elgyen­­gült természetemnek legkisebb rést is ne nyissak, nehogy kirohanjon, és kevés erejét is hasztalanul elvesztegesse. Most már reggeli hét órakor ülvén író­aszta­lomhoz, talán higgadt magánosságomban efféléktől nem tarthatok. De még így is csak kímélem az erős kifejezésektől is hosszas előadásoktól magamat. Mert én egyedül is rátudok a busulásra fanyalodni, kivált most is a szomorú képektől nagyon nehezen válok meg. Köszönöm tehát erántam mindnyájatoktól — sőt mintegy versent — mutatott barátságtokat, mely noha mindenkor édes vala is nekem, de édesebbnek soha sem érzettem, mint most, a midőn keresztül futván elmémmel az elmúltakat, előttem állanak ama sok boldog és kedves órák, és napok, melyek többé nem fogják türhetőbbé tenni komor hazámban való remete­lakásomat. Bocsássatok meg, h­a erőtlenségem miatt mosta­­nába vagy régebben ollyat szólhattam vagy csele­kedhettem, a­mi a barátságnak valamelyik tisztelt törvény­e ellen lehetett. Szivem mentse ki azt előt­tetek, a melynek hasonló szándéka soha sem volt. A hibát ne tegyétek egy helybe a gazsággal. Minthogy pedig nékem az én világban levő fekvésem, semmibe, a­mivel boldogságokat segéll­­hetnem, módot nem adott, az egy kívánságommal óhajtalak benneteket boldogságtok tzélja felé mozdí­tani, s minden szerencsés lépéseket a magaménak vélvén, részt veszek az azon való örömben, és ezt az én szives érzésemet tartsátok néminemű világi vagyontoknak! Hét Barátom! mely nehezen esett az nékem, mikor már nem volt pénzetek összeszerzéséhez reménységem; s mely igen örültem, hogy a naggyát ha mind keservesen is, egybe csinálhattam ! Ti néni azt érdemlitek én tőlem, hogy a világra való kiin­dulástokban hátramaradást csináljak, vagy hogy meg­csaljalak, de magatok tudjátok, hogy engem is,a pénz bejövetele iránt mindenünnen megcsalt a reménység és várakozás; azonban azt is tudjátok, amelly szomorú környülállások között vagyok hosszas nyavalyám miatt. Megengedtek tehát, úgy remény­­em, hogy aprólékos adósságaimmal még későbbre maradok. Én azt magam sem tudom mennyi és ez okon kérlek, küldjétek ki most a summáját,’ hozzá tevén a­­ gyékényszéknek az orrát is. Remény­em csak adódik nékem is majd módom, és azt lefizet­hetem oda, a­hová írászokban kívánjátok. Mit írjak még? Írhatnám, még hogy sokkal rosszabbul vagyok, mint voltam, a lábom*3 nem bir nem eszem, a­mit eszem is, kihányom, hogy a knS8 szakadatlan raj­tam­ és 10 gradussal erősza­kosabb sat, de az effélékkel minek terheljelek ha meggyógyulok, megírom, ha meghalok, leszen tán ki megírja: Isten hozzátok! ne szűnjetek meg szeretni, a ki titeket haláláig fog szeretni. Csokonai M. Kívül: A három Metsző Atyafiaknak, ha még raegvolnának. A másolat hiteléül: Törökfalvi­­ Zsigmond, főszolgabíró. 2­006 - Igénytelen észrevételek. (A pénzügyminiszer figyelmébe ajánlva.) II. Az adóhivatalnokok fizetése szinte egy évi ide­­oda vándorlás után megérkezett; volt alkalmunk a kimutatásba bepillantani, s fájdalommal kell beval­lanunk, hogy előbb hangoztatott véleményünket a külföldiekre nézve bebizonyítva látjuk, mert azok csaknem mind meg nem érdemlett fizetésjavításban részesültek, daczára annak, hogy a hivatalos nyelv­ben teljesen járatlanok. Van magyar is, különösen egy adótárnok, 1200 frttal, de a ki talán roszabb, mint a külföldi, mert míg ennek egyetlen vétke, hogy ide bejött, addig e magyarnak vagy székelynek nevéhez oly tények van­nak forrva, melyektől a lélek irtózik, a hazafi érzés — mint haragos tenger — felháborodik; mert ezen adótárnak az 50-es években, mint csendőrhadnagy az akkori kormánynak valódi zsoldosa volt, ki a befoga­­tásokat parancs szerint egymásra teljesítette, s kit elég figyelmetlen volt a pénzügyminister úr és azon vidékre rendelni adótárnoknak, hol herostratusi di­csőségre szert tett; neve mai is a gyűlölet s megve­tés tárgya, ki még — mellesleg legyen mondva — teendőit sem érti, nem képes semmihez önállólag biz­tosan hozzászólani. Hogy egy hivatalt teljesen betöl­teni képes lehessen, különösen hogy egy pénztárt ve­zessen, szükség a pénztár minden egyes ügyeit ala­posan tudnia, hogy alkalmilag szükséges felvilágosí­tással szolgálni tudjon, ezt pedig hosszasabb gyakor­lat által — a­mi pedig említett adótár­oknál hiány­zik— érhetni el, mert említett adótárnok a nélkül, hogy tudta volna, mi az adóhivatalnokság, főnökség, egyszerű gyakornoki vizsga letétele után, egyszerre mostani méltóságára promoveáltatott, s azóta él és uralkodik dicsőség nélkül ugyan, de az 50-es évek­ben megszokott gorombaságaival, melynek már sokan érezték mérges hatását. A fizetésjavitás ilyformán van a többiekre néz­v­e , legszebb oldala, hogy mig a ve is. E kimutat, a s pénztárnokokat s a tisz­segédtiszteket, ej­tésjavitásban részesíti, addig a má­­s, miden ok nélkül abból kizárja. E tény­eik rat­icitásaért álljanak itt e megdönthetlen szá-Emok ^0, 10f80téS 96firt&1ual T?0 840, 900 frtal, a tisztek egy része 600 frttal, segédtisztek 480 frttal, pénztárnok, ellener 400, 300 és°200 frttal léptek elő, 600 frtos tisztek 60 frttal, segédtisztek 165* frttal, a tisztek másik része visz­­szaesett, mert eddig volt 585 frt fizetésük szállás­pénzzel együtt, az új megállapítás szerint 1­80 frt tehát 5 frttal kevesebb, pedig ezen tisztek ép­p­­ érdemesek lettek volna a fizetésjavításra, mint a töb­biek. Vájjon helyes-e a kormánynak eljárása, hogy annyi embert minden legyőző ok nélkül excommuni­­cált a fizetésjavításból ? Míg a legkiáltóbb igaztalanság s méltánytalan­ság a kormánytól szentesítést nyer, addig kábaság hűséges és pontos tisztviselőt várni. Apróságok a külföldről. Az osztrák állapotokban új fordulat nem re­­gistrálható, s ez előreláthatólag csak a cseh felirat közzétételével fog beállani. A megállapodás abban történt, hogy az igazságügy a reichsrath hatásköré­ben marad, ellenben Prága lesz valam­enynyi tör­vényszék és egy igazságügy minisz­er székhelye, ki az összes hivatalnokokat kinevezi. Prágai hírek szerint azon kérdés, váljon a cseh landtagot, vagy a reichs­­rathot illeti-e meg az illetékesség a közvetlen adók­ra vonatkozólag, még nincs megoldva. Az ifjú cseh­­párt erősen ellene van annak, hogy a reichsrath ha­tározzon a cseh qupta fölött. A „Narodny Listy“, az ifjú­ csehek közlönye, azt mondja, hogy a csehek beleegyezése nélkül a cseh pénzből egy krajczárnak sem szabad közczélokra fordíttatni, és rámutat Ma­gyarország példájára, hol a közvetlen adók fölött két egyenjogú küldöttség határoz. A felirat csak hétfőn fog tárgyalás alá kerülni a prágai landtag­­ban. A „Prager Abendblatt“ ismét hoz példákat a csehországi németek békülékeny hangulatáról. Ör­vendetes e jelenség, mert e nélkül a kölcsönös egyezség soha sem éretnék el, s ha meg is köttet­nének a kiegyezkedést, az csak egoldalú lenne s a zavarok elhárítása helyett újabb zavarok csiráját hordaná magában. A „Pr. A.“ a német Neudorf község képviseletének egy nyilatkozatát közli, melyben azok megütközésüket fejezék ki a fölött, hogy képviselőik a landtagból kiléptek. A nyilatko­zatban továbbá a belső béke mielőbbi helyreállítá­sát óhajtják s igy végzik : „Miután reméljük, hogy az ő felsége által nagylelkűen czélzott kiegyezkedés létre fog jönni, ezennel bizalmunkat fejezzük ki a jelenlegi kormány és mindazok iránt, kik vele az óhajtott népbékén Csehország és Ausztria közt fá­radnak.“ — Egy hasonló nyilatkozatot tett Jezavey német község, Manetin vegyes nemzetiségű és még tíz német község. — Íme, ebből is láthatjuk, meny­nyire van igazuk az izgató c­entralista német la­poknak, midőn azt mondják, hogy mögöttük áll a nép. A bukovinai landtágban a harcz a Petrina-pár­tiak és az alkotmányios kisebbség közt még mindig a régi módon foly. Az „alkotmányosdi“ napról-nap­­ra ismétlődik. Ha ugyanis az új választási törvény­javaslat napirendre kerül, az alkotmányhívek mindig megnyitják elnapolási indítványukat, ezt a többség elveti, az alkotmányhivek erre elhagyják a termet, s ez által a landtagot ezen kérdésre vonatkozólag határozatképtelenné teszik. * * * Kinevezték azon bizottmány tagjait, mely elé meg fognak idéztetni azon franczia tábornokok és más egyének, kik bármely capitulatiót aláírtak. Az 1863. Meghívó Dobokm­­egye biz. gyűlésére. (M. A.) Most, midőn a megyék országszerte megtartani készülnek azon történelmi jelentőségű bizottmány­­gyűlésüket, mely zárkövét képezendi a régi megye politicai életének, s hivatva lesz az uj megyéhez vezetendő átmeneti intézkedések fölött határozni: nem lesz érdek s időszerűség nélküli egy kiz.­gyűlési meghívó közlése a mult század vi­haros eseményekben gazdag második feléből. „Nem nézhető tovább — így hangzik e meg­hívó — az irigység Felséges Fejedelmünk uralko­dásának dicsősségét, kegyelmes szárnyai alatt bá­­torságosan nyugovó országainak csendességét, hanem az ellen ellenséget támasztván, azt mérges fegyver­be is öltöztető, melyhez képest maga országainak védelmére a mi boldogságunkat éjjel és nappal munkálkodó Kegyelmes Fejedelmünk is fegyvert fog­ni kénszerűttetek, és ez okból imét mi is az ön­ként és jó akaratból való Segítségre es Felségek által megszólhattunk, hogy tudniillik Nincs Hazánk­ban minden Úri, Nemesi és szabad rendek, szabad Communitások Országainak s Jobbágyainak oltal­mára törekedő szent szándékában illendő módon segittenek. Yaly°n ha jól meg­gondoljuk ez Hazában az ő­felségek szárnyai alatt ily sok időkig meg szaka­dás nélkül való Csendességünket, ha meg­nézzük a/. 1 Ilyen alapotokhoz intéző törvényeinket, ha meg­fontolj­uk Dicsőséges Fejedelmünknek tulajdon szent­­sééges semé-nyének a mi oltalmunkért való nem ki­méltetését, ki lehetne az? ki a maga ereje szerint, sőt ereje felett is való segedelmét kiméltené! Ugya­nis Eleinknek munkás fáratságokból származott nagy érdemekkel szereztetett Nemességünk Czsmnere csak a sükeretlen henyélésben állana, és nem de nem nem sokkal inkább Királyunkhoz és Hazánkhoz való munkás hivségekben helyheztettek. Hogy azért a mostani alkalmatosság szerint, kiki ezen Nms. Vármegyében is maga hivségét Nap­fényre hozhassa, és nyilván ki jelenthesse, tetőzett Méltóságos Gróf Fő Ispány Urunk c Natságának Felsőbb rendelések szerint ezen Nemes Vármegyében K. Lonáu Deceraler, Havának Tizenhatodik Napján Marchalis Széknek Ülését határozni, hogy ekkor min­den Nms. Vármegyénkben be biró Úri, Nemesi és szabad Rendek, és Communitások Delegatussal is megjelenvén, tartozó Hivségeket nyilvánosságossá tegyék. Különösen is jelentvén szokott tisztelete mel­lett a Continua Fabula ex allo serio­ is ajánlja, hogy a nevezett Napon és helyen lejendő Marchalis gyű­lésre okvetetlen sub onere Marchali megjelenni ne terheltessék. Hogy ottan hány katonával ? hány szóval ? kiványnya ereje s tehetsége szerint e ő Felségekhez viseltető és tartozó Hivségét bizonyítani? személye­sen declarálhassa. Hogy ha pedig nem valamely el­múlható okból (melynek helye nem lészen), hanem valamely törvényes és lehetetlenséget bizonyító aka­­dállyi miatt meg nem jelenthetnék, mentségét meg írván, hülgye bizonyos Emberét, vagy bízza valamely meg­jelentő Compassessor Társának, a ki megél vji az ottan felolvastatandó Királyi parantsolatot, Kép­­­ben tehesse meg declaratioját, melyben valamin így felel kinek-kinek eg Felségek kegyelmessen sponta­­neitást engedjenek, úgy másfelől megmutassa­ meg ív­ségét: e lévén bizonyos jele és mértéke hivségénes, hogy ehez képest jelentse és tegye ígéretét, szivére vévén, hogy mind azokat, melyekkel bírunk (a Csen­des békesség lévén akármely Országba is a vágyai mind megszerzésének, mind megtartásának eszköze és kútfeje), az M3 Felségek dicsőséges igazsággal és Ke­gyelemmel mérsékleti Uralkodásának tulajdonithatjuk. Hogy ha pedig olyas embere is, kire bizhat­ná nem találtatik, tegye oblazióját Írásban, és az Marchalis Congregatióra hüldye el. Sőt ha nem ezen, hanem más Vármegyében olyan a hol több Birodal­ma s több Comraeditása vagyon egy vagy más ok­ból kivánnya magát inkább declarálni, arról is ma­ját az Nemes Vármegye Marchalis székin jelentse, fülömben ha ezeket elmulatná az Felsőbb rendelé­sek szerint az Felséges K. Guberniumban-------Ne­vét beírni kéntelenittetünk. Melynek mély tisztelettel ajánlása mellett­um distincto venerationis Cultu perseveremus Szék, ?-ka­uer 1778 obligatissimi servi: Tabula Juci. Comit. Dobocensis. Octóber oct. 13-iki törvény azt kívánja, hogy ezt egy marchall és 4 tábornok alkotja. most kinevezett bizottmány tagjai: gróf Baraguay d’Hilliers marchall a tábornokok: Charon báró, Thiry, d’Aurelles de pal­ladines és d’Aute­marie d' Erville. A rendeletet aláírta Pothuan a hadügy beligazgatásával megbízott tengerészminiszter és ellenjegyezte Thiers. * * * „Monarchia, Republicanismus és Demokratia” czím alatt Potter Györgytől a híres munkást, „Beehive“ szerkesztőjétől egy czikket hoz a „Times- és fejtegeti a republikánus eszméknek Angliában való terjedését, de elősorolja azon feltételeket is melyek alatt a nép hajlandó lenne a monarchiával „még egyszer próbálni.“ Ezek a következő intézke­­dések lennének: A civillista megszorítása, a felső, ház alapos reformja, a választási jog kiterjesztése az angol egyháztól az állam teljes elválasztása, a földbirtok kérdés megoldása és a nép jogos­ kíván­ságainak kielégítése, főleg a munkásosztálynak a parlamentben való képviseltetése. A „Times“ ezeket határok közzé szorítja ugyan, de Potter czikkének mérsékelt hangját dicséri. * * * Rossel a hadászatról. A commune extábornoka, a 3-ik hadi­törvényszék által halálra ítélt műszaki kapitány, kinek halálos ítéletét a fölebbviteli tör­vényszék formahiány miatt megsemmisítette s pere közelebről a 4 ik haditörvényszék elébe fog kerülni tárgyalás végett, fogsága ideje alatt egy értekezést írt „a franczia hadsereg reorganisatiójáról.“ A szel­­lemdús kapitány ez által mintegy azt akarja nem­zetének megmutatni, mily kitűnő katonai kapacitást veszitne el, ha a — szigorú itéletetről nevezetessé lett — 4-ik hadi törvényszék is őt halálra ítélné s ezen ítélet rajta végrehajtatnék. Ez értekezésből jelenleg csak egy előszó van a „Gaulois”-ban s tár­gyalja a franczia hadsereg elestének okait, de felül­haladja mind azt, a mit e tekintetben Trochu, Chanzy, Faidherbe és mások írtak és mondottak. Éles találó ítélet, eredeti felfogás és tiszta folyé­kony irály jellemzik Rossel művét és ez annál több­re becsülendő, mivel a fiatal kapitány hónapok óta élet és halál között lebeg s igy igen erős léleknek kell lennie, hogy nehéz óráiban is megtartá erélyét és tisztaságát. VÁROSI KÖZÜGYEK Sz. 49­0­8 — 1871. Adóintvény. Mivel az 1871-dik év III. évnegyedére eső adótartozásoknak lefizetésére a törvényes határnap még augusztus hó 15-ikével letelt, s az önkéntes befizetések az irt évnegyedre szeptember hó végéig is oly csekély számban történtek, hogy a kényszerű végrehajtás elrendelése vált szükségessé: e város minden adófizető polgára felhivatik, miszerint a 1871-dik év 111. évnegyedével együtt eddig hátra­lékban levő adótartozásait folyó hó 1­5-ig a vá­rosi adópénztárnál befizetni el ne mulassza, mivel azontúl a III. évnegyedre eső mennyiségek után is, az 1870 dik évi LV-dik törv. czikk 3-dik­­­lye ér­telmében a végrehajtási költségeket fizetni kötelez­­tetik. Egyszersmind minden adózó felszólittatik, hogy adókönyvecskéjét adótartozásának beiratása végett — ha még eddig nem tette volna — a városi adóhiva­talnál bemutassa. Sz. kir. Kolozsvár város közigazgatási tanácsá­tól, 1871. október 7 én. Makoldy Sámuel, id. polgármester.

Next