Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-13 / 233. szám

233-i fe szám KOLOZSVÁR, OCTOBER 12. A terv: elnöki kinevezésekhez. Tekintve, hogy az államgépezetben a bí­rósági ténykedés, mely hatalmas befolyást gyakorol, s tekintve azt, hogy bármely társu­latnál a vezetés biztosítja legtöbbször a kitű­zött cz­él sikerét, méltó, hogy a legközelebb történt törvényszéki elnöki kinevezéseket figye­lem tárgyává tegyük. Annyival fokozatosabb érdekeltségű ez nálunk, mert az évezredes nemzeti jogszolgál­tatási rendszer fonalát alkotmányosan megsza­kítva, a törvényhozás többsége által érvényre emelt elmélet a gyakorlati téren most tette meg első lépését. Pártunk a közéletben, a napisajtó terén, s a törvényhozás termeiben folyton a bírósági tagok kinevezése ellen volt s nem szűnt meg soha hangsúlyozni azt, hogy a minősítéshez kötött leválaszthatás a változott viszonyok és szabadelvűség kívánalmai szerint alkotandó testület kebeléből sokkal több biztosítékkal lépne elő a képesség, jellem és munkásság mezején, s nem szolgáltatna oly nagy létszá­mot a tisztán személyi érdek pártfogolására, s kevésbé szülője az önérzet levetkezésének és a független hazafi jellemet — mire pedig kiválólag nekünk nagy szükségünk van — hatalmasan fejleszti. Hogy ezen felfogást nem egyedül a fennálló ellenzék tette magáévá ta­núsította a „Deák-párt“, valóban független (nem kormányi uszályhordók) s a hon javára — habár tőlünk eltérő uton — de egész oda­adással csüggő hazafiaknak a bírósági törvény­­javaslat tárgyalásakor úton-útfélen eléggé el­árult elégedetlenségek, kik csakis a pártfegye­lemnek engedve s az előtérbe tolt tárcza­kér­­dést elhárítandók — szavaztak a törvény­­javaslatra. Mondhatnák talán sokan, miként lehet a mostani kinevezések ellen panasz, midőn a kormány csak mindazokat terjesztette ő­felsége szentesítése elé, kiket éppen a most hangsúlyozott választás állított az igazság­szolgáltatás élére? Ámde nem szabad figyelmen kívül hagy­nunk azt, hogy a tisztújítás előtt a királyság legnagyobb részében oly egyének ruháztat­­tak fel a főispáni méltósággal, kik a válasz­tási törvény hiányainak előnyeivel jutottak a maguknak pártot teremthessenek, hogy­ a kor­­mány előtt a reájok esett s egyetértő aján­­lással létesitett bizalmat, helyes eljárásnak mutathassák be. Igen természetes, hogy az ehez előrelátólag közremunkáltak, viszont ál­­óla sem voltak az alig megszerzett népszerű­ség elvesztése veszélyeztetése nélkül mellőz­hetők, s ebből következett azután az, hogy az összminiszteriumnak 1867 elején kiadott rendeletének 14-ik pontja 5-ik kikezdése s a 5-ik pont bevezető szavai, melyek a bírói nsyeleshetésre a minősítést előírták, épen az erre hivatott kormány­közegek, a főispánok által ejtettek el, s hogy ennélfogva első­sor­ban voltak okozói annak, hogy az igazság­szolgáltatás igen sok helyen került olyannak kezeibe, ki valójában bármely más téren tevé­kenyen munkálhatott volna, míg ott, hol rész­letes jogi szakismeretről van szó, nem ütötte meg azon mértéket, melyet egy tanulmányozó bevégzett jogásztól, nem is a gyakorlati, ha­nem csak az elméleti részből joggal várnak a végett, hogy ez bírósági joggyakornok­­ságra is igényt tarthasson. Mi is átláttuk szükségességét a képvise­lő - választó testületek reformjának s éppen e feltétel mellett harczoltunk a birói választási jog fenntartása mellett, de még az adott hely­zetben is a kormány mulasztásai eredményez­vén a hátrányokat, reánk a választás követ­kezményeivel nem mutathatnak. És helytelen kijelölések természetesen eredményeztek az előtt nem képzelt megválasztásokat, mert az absolu­tis és nyűgével évtizeden át lekötve tartott s tért nyert alkotmányos tevékenység több jót vélt tenni a közjónak az adott jog gyakorlá­sával, mint a visszavonulás által példát szol­gáltatni a közügyek iránti közönyösségre; nem is azok tapsoltak a választási ládából ki­került neveknek, kik a szabad választást a bi­zalom s elismerés nyilvánítás legszebb m­ozza­­tának tekintik, hanem azok, kiknek önző czél­­jaikat a hazafiság palástja alatt elérni sikerült. Ezeket előre kellett bocsátanunk annak kimutatásául, hogy a különben is felelős kor­mányt nem láttuk arra utaktnak, hogy kizá­rólag a már megválasztva voltak névsorához forduljon. Hogy pedig ezekben valamint az úrbéri törvényszékektől átvettekben az újabb és sok igényű jogszolgáltatás minő egyénisé­geket s mily befolyású utakon nyert, közelebb megismertetjük olvasóinkkal. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Csokonai Vitéz Mihály emlékezete. (A Csokonai szobor leleplezési ünnepélyére September végén irt, s felküldött, de a bírálóktól figyelmen alól ha­gyott pályamű.) Korodban kit nem méltatának Fenkölt lelkedért oh Vitéz! Hibáit a tévedt apának A jobb kor helyrehozni kész . Emlékjelekkel engeszteli meg Félen ismert, megbántott szellemed. Mint a sértett, az üldözött vad Jártál, bolyongtál szerteszét: Keresvén, hol fejed lehajtsad Ha nyílna tán egy menedék; A Vértes és Bak­o­n­y*rengetege Tőrt szived jajszavával megtele. Álltál a Tihany fokánál Midőn már minden elhagyott, És kérted — a­mit tovább nem bírál — Zengené ki fájdalmidat. Az emberek csak sértnek, bántanak, Viszhangzóbbak a hideg szirtfalak. A lant egyetlen hű barátod Kisért csak vándorutadon, Ezüst idegén szerteszállott Dalod bűbájos hangokon: Mint Amphion: vadat, fát, bérczeket Meginditod a fásult sziveket. Felébredt a nemzet figyelme S hallgatni kezdé énekid; Tiprott neved ki jön emelve S a közönség kedvencze lett; Lillád szerelme s többi szép dalod A nép lelkébe áhatoltatott. Kunyhókban és fénypalotákban Egyaránt éneklik daljaid: Ott a „Csikóbőrös“ járt javában, itt, a „Magány„ elandalit; Hová dalod sugára bélehel Megnemesül felüdül a kebel. Már Árpád — a honalkotóról Hirrdettél hősi éneket. Előtted — mint a hirdetés szól Homér és Tasso lebegett: Teremtő lelked minden erejét E nagy mű sikerére szenteléd. Visszatértél az ősi házba ; Elhagytad vándorutadat; Küzdelmed bérét nem találta; Egy kincsed, csak — a lant maradt! A mult időkbe menekvél, hogy itt Zengjed nagy ősök dicső tetteit. Később a test, a gyenge hajlék, Melyben tüzlelked lángola Sorsod viharján összeomlék — Megölt a halál angyala; Hideg kezedből a toll kiesett Nem irhatod meg remek művedet. Özvegy anyád, ki egyedül volt Az életben védanygyalod Mint látta, hogy jó fia meghalt Kétségbeesve jajgatott,H­át­ átölelte meghűlt tetemeid Ráhullatá fájó szent könnyeit. Mint Mária fia halálán Megtört lélekkel zokogott S­omló haját arczára vonván a gyász kerevetnél lerogyott. Az anya igy sirt a költő felett Kit a világ keresztre feszitett. Férfikorod szép reggelében Borult az örök és reád, Mint a nap ha elfogy az égen Terjeszt megdöbbentő homályt. Égő, sugárzó szellemed előtt így vont a végzet gyászos szemfedőt. Nem várt halálod rémhírére Megrendült az egész haza; Minden alak rólad beszéle; Minden szemben köny csilloga; S mindenfelől meghatva érezék: Korahalálod mily nagy veszteség. Századod messze megelőzted — Korod még nem ismert reád — Föltárta a jövő előtted 27 312 . Táviratok a külföldről. Zágráb, okt. 10. Az ogulini katonaörvidéken zavargások törtek ki, fegyveres néptömegek verték le az ellenök kiküldött őrjáratokat, fosztogatják a fegy­vertárakat s heves ellen­állást tanúsítanak. Innen és Károly­városból két zászlóalj gyalogság küldetett a helyszínére. Lemberg, okt. 10. A „Dzien. Polski“ a cseh sarkalatos pontokat Ausztria rendszeres felbontásának nevezi, a cseh kiegyezés szerinte csak államcsíny ál­tal lehetséges. Olmütz, okt. 10. A morvanémetek egylete -----——­ Mvucitstviatuam.------------- • -Bécs, okt. 10. A „W. Abendp.“ a lapoknak a cseh országgyűlés elaboratumára vonatkozó heves nyilatkozataival szemben ismételve kijelenti, hogy emez elaboratum csak mint egy vita alkalmas alap­ja tekinthető; az tagadhatlan, hogy eme követelmé­nyek többet kívánnak az államtól és a reichsrathban képviselt királyságoktól és tartományoktól, mint a mennyit az 1868. aug. 22-ki declaratió követelt. Ez újabb postulatum mértéke és tartalma fölött lehet ugyan vitatkozni, de csak a végérvényes, eldöntés le­het érvényes erre pedig a reichsrath az egyedül il­letékes forum. London, okt. 10. A „D. News“ Dublinből jelenti, hogy Gladstone egy resolutióra felelve kije-T min­en az elfogott fémeket szabadon nem S2&*."S*“ te­k“,Hl London, okt. 10. A „Times“ egy konstanti­­nápolyi távsürgönye szerint ottan heves földrengés volt észlelhető anélkül, hogy károkat okozott volna. Berlin, okt. 10. Bismarck tegnap délután meg­látogatta Pouyer-Quertiert, kit ma ismét Bismarck­kal történt értekezése után Arnim keresett fel. Chicago, okt. 9. (Éjfél.) A tűz heves szél mellett még mindig dühöng; a város kétharmada már el­hamvadt, mindenféle meetingek tartatnak a segélyezésre. Apróságok a külföldről. Drezdában szombaton este egy népgyűlés folyt le, mely egy határozatban kifejezte rokonszen­­vét az osztrák-németek iránt. Az egyhangúlag elfo­gadott határozat következőleg hangzik: „Tekintve az ausztriai Hohenwar­t-minisz­­térium ama kísérletét, mely meg akarja sérteni a németség által alkotmányszerűen és mivelődéstörté­­nelmileg elfoglalt álláspontot, és tekintve amaz élénk rokonszenvet, melyet az osztrák-német lakosság kö­zelebb a német birodalom iránt tanúsított, a német férfiak október 7-diki drezdai gyűlése ezennel kije­lenti, mi­kép az osztrák-német testvérek által tanú­sított ellenállással melegen rokonszenvez; kijelenti továbbá, hogy a német birodalom férfiainak köte­lessége hasonló rokonszenves nyilatkozat által bebi­zonyítani, mennyire feledhetlen maradt előttük Né­­met-Ausztria az össznémet birodalomtól való és poli­tikailag szükséges elválás után is.“ * * Versaillesból mind szállítják el a foglyokat, az Orangerie már üres, csak a Satoryban van hat­száz, ezek mind tisztek voltak a commune alatt. A „Constitution“ közli, hogy a kormány belátván any­­ayi fogolynak haditörvényszék előtt való elítélésének lehetetlenségét, komolyan gondolkodik az általános kegyelemről Legalább egy fegyvert ezáltal kiragad a bonapartisták kezéből. Az átszállítást felhasználva Jakland ezredes és központi bizottsági tag megszökött. Egy pár nap­­pa az előtt Okolowitz ezredes menekült a kórház­­ba ,tu­d.ositrása szerint Londonba érkezett. Telobbant,*» P°f“ta­­gjáraságát előbb szemé-* Vidéki élet. Szamosujvártt, oct 11-én 1871. Társadalmi életünk közelebbi mozzanatait va­gyok bátor a t. olvasó közönség elé tárni. — Az 1870 évi XLII­­. sz. 91 § értelmében a városi törvényhatóság szervezésére kiküldött 15-fős bizottmány munkálatát már befejezte s a következő gyűlésen a fizetések állíttatnak meg; a bizottmány többsége felfogni látszik azon körülményt,­­hogy jó és pontos igazgatás, mert ha az életszükséglet a hivatalnok elméjét más más jövedelemi forrás utáni kapkodással foglalja el, bizony akkor nem nagyon buzgolkodhatik hivatalos körében; akad ugyan hi­vatalnok csekély fizetés mellett is, de nincs köszö­net benne. Ha a kormány a törvényszéki írnokot 690 forinttal fizeti, úgy Sz. Újvár is megadhatja polgármesterének az 1400 forintot és így fokozato­san a többinek, ezen vélemény a bizottmányban többségbe látszik lenni, de tartok tőle, hogy a köz­gyűlésen nem lesz keresztül vihető, mert azon ut­­czai hősök, kik leginkább érzik súlyát csekély jöve­delmeiknek, azok lármáznak a megélhető díjazás ellen. — Tekintélyes kéz által irt levélből tudom, hogy Titok teljes szent fátyolát. Akkor tudták: valóban ki­talál. Midőn elvitt a földről a halál. Neved megtisztult a homálytól, S a hit fényes szárnyára vett: Elterjedt a világba távol Halhatatlan költészeted; Külföld előtt is tiszteltté tevéd Müveid által a magyar nevét. Érez oszlopot emelt a nemzet Sokáig puszta sírodon, Márvány szoborba örökittetett Ferenczink — a művész rokon . Izzadt a sajtó műveid alatt: Kibékiték sértett árnyékodat. Most D e b r e c z e n, hol bölcsőd ringott Egy század évvel ezelőtt, Emel díszes értékes szobrot, S­tart országos fölszentelőt : A város, mely szült, s hantjával fedett Legméltóbban őrzi emlékedet. Oh nagy szülöttje Debreczennek ! Oh, nemzetem szent lantosa ! a fényes szobrok porba vesznek, De hírneved — az nem soha! Mig áll a hon, mig csak egy szív dobog Dicsőséged örökre élni fog. Medgyes Lajos. Ín A kolozsvári nemzeti színház története 1792—1855-ig. Irta: Jakab Elek. xi.­ Az 1841—43-ki országgyűlésen a törvényha­tóságok követeinek nagyobb része utasítva volt a színház ügyében indítvány és czélravezető intézkedé­sek tételére. Az indokot azonban az ügy tárgyalásá­ra az eddigi szinházbizottsági elnöknek elöregedése miatti önkéntes lemondása adta, ki magát e hivatal alól fölmentetni kérvén, a színháznak jobb karba ________Octóber 13 sz.-újvári törvényszékhez ügyésznek nem Nagy Jó­zsef 25 éves ügyész, sem Voith Miklós, hanem te­kintve nemzetiségét Dr. Pap László minisz. fogalmazó fog kineveztetni; úgy látszik, hogy a kinevezések­nél elv a nemzetiségek kielégítése; ez helyes, lega­lább igy az örmények sem fognak egyedül Szamos­ul várra szorittatni. Tagadhatlan, hogy a kisebb nemzetek jeles képzettségű egyéneikben élnek s ilyenek által képe­sek magukat az enyészettől megmenteni, hogy ily egyénekkel bírhasson, szegény sorsú, de jeles tehet­ségű ifjai kiképeztetéséről kell gondoskodnia, s mi­dőn tehetné és nem teszi, vádolható morális öngyil­kolással; mert nem a számos, hanem a szellemileg mivelt nemzet a nagy. Szamosujvár 60—70 ezer évi jövedelme mellett eddig két 60 forintos alapít­ványt tett a fenebbi czélra, s még azt sem osztja ki folytonosan, a­helyett, hogy tudományosan képez­­­­tetne minden évben legalább egy ifjat; a szülők oly lazult kereskedést folytatnak, hogy fiaikat taníttatni nem képesek s igy sok jeles ész hever parlagon. Folyó hó 7-én lett volna egyik 60 frtos stipendium 4 kérelmes közt kiosztandó, volt köztük két kitűnő tanuló, s csak azért, mert a sz.-újvári gymnasium tanulói, nem érdemesittettek reá; ez aztán az eljá­rás, a 60 forint inkább maradjon a pénztárban, semhogy a tudománynak egy jeles ifjút megnyer­jünk, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a 60 forint sorsa. — A mindnyájunk megelégedésére kinevezett törv.­széki elnök mics. Simai Gergely ur helyébe Molnár Antal követválasztatása bizonyos. — E hó elejétől kezdve Homokai László színtár­sulata működik városunkban; de Homokainén kívül a többi tag nem felel meg a kívánalomnak; azon­ban tegnap érkezett meg Ács Irma k, a­­ki a „tücs közt játszotta s a közönség teljes tetszését kiérde­melte, mit a szüni nem akaró taps és éljenzés elég­gé igazoltak. S valóban e város közönsége régóta nem találkozott ily művésznővel, ki a költő gondo­latait az illető személyre s az egész darabra nézve ily pontosan felfogja, megértse és saját személyében érzékiteni tudja, mint Ács Irma k­­a. Különösen si­került az árnyéktáncz, melynek elrejtése nem­ kis ügyességet igényel; úgyszintén fokozott hangú decla­­matiója és arczmimk­ája által tüntette ki magát. Homokai azon előadásaira, melyekben a k. a. sze­repelni fog, zsúfolt közönségre bizton számíthat. Kár, hogy nincs egy férfi tag, ki képességre bár megkö­zelítené a kisasszonyt, mert ez által valamint a jól játszás kitünöbbé, úgy kenyebbé i9 lenne téve. — Rozsáné is helyesen adta Fadett any­ót.­­ E L. A „M. Folg.** eredeti távirata. Feladatott Pesten october. 12 én 10 óra 30 p. d. e. Érkezett Kolozsv. october 12én 11 óra 25 p. d. e. Az ogulini határőrök lázadása localizáltatott. A felkelők körülvé­tettek, de még le nem győzöttek. Zágrábból a vérbiróság elment Ogu­­linba. Habietinek, Schade lemon­"" * r 1 Ott. iHklff'o*'\M,?rata ra be0,i b8«1r81. &7. MVt! -9V Bankrészvény 764. - - London 118.75. _ Ezüst 5.65 — _ Napoleondor*1*— franc^ "V Magyar VftW Tem"178- - * t-Mit/* ?/ ”1 Horvát 76.30. * Erdélyi 74.—. HÍR HAR­­ANG. helyiségei,^ TemSeJ4^f ‘d®íe eltelvén, éremtár, a szokott napokon­­, „a |*1“* “ ----a ___11^ állítására az ország Rendeinek figyelmét felhívta.*) Az ügy tárgyalása — a kérvény első ágának tel­jesítése mellett — más rokon kérdésekkel együtt egy bizottságnak adatott át 2) a jan. 21-iki kor­mányos ülésben oly utasítással, hogy annak érde­kében minden körülmények megfontolása után adjon javaslatot, egyszersmind a nemzeti színházra, ország házára, országos rovatai útján begy­ült pénzeket, va­lamint az insurrectionalis fundust is vegye számba, s munkálatát a Rendeknek adja be.a Mi következő­leg az 1842-ik évi decz. 23-án tartott 123-ik or­szágos ülésbe be is adódván, a KK. és RR. közaka­rattal kimondották : „hogy noha mind a kormányzói lak, nemzeti Akadémia és Politechnicum, mind a Múzeum, Színház és országos tanácskozási terem fel­állítása méltányos óhajtása az országnak, mindazál­­tal, mivel annyi intézethez kezdeni egyszerre lehe­tetlen, ezek közül csak a Múzeum és országos ta­nácskozási terem állíttassák fel; a már meglevő és tovább nem halasztható segedelmet kívánó nemzeti színház pedig a lehetőségig jó karba állíttassák. 3) Ez elv alapján a BR. a Múzeumról intézkedés után a színházra nézve a 2. jegyzőkönyvi felvétel 2-ik pontja alatt a középponti rendszeres bizottság nézetei elfogadásával a színház körüli építések meg­­tételére ajánlottak : egy alkalmas színésztársaság fel­állítására és fenntartására szük­séges 3000 párt jövedelem tő­­kéjéből . • •, • ■ • • • 00000 » a színházi előadásokra nézve szük­séges muzsikai conservatórium gyámolítására.............................. 20000 „ kikerekitve az első tétel összesen: 90000 frtot. Ide számítandó lesz az alkotott törvényczikk­­javaslat szavai szerint4), mindenekelőtt a felkelési *) Látható az orsz. gy.­jegyzőkönyv 328. 1. 229. jegy­zőkönyvi szám alatt. *) Látható ugyanott 832. 1. 293. jegyzőkönyvi sz alatt. ” Látható ugyanott 666. 1. 541. jegyzőkönyvi sz. alatt. *) A törvényjavallat igy hangzik.- „Status et Ordinea­­accedente Suae Majestatis Smao beuigno annutu in subleva-­­men et perfectionem Theatri in libera regiaque Civitate Clau­­dipnli erecti et sub Comitiis Anno 1810/11 celebratis in pro­­tectionem nationalem sumti nonaginta millia justi valoris R. flórén, decernunt, qnae Summa usqne ad vires quin qnaginta miile fior. e Fundo insurrectional! e» restantiis et eSumma ad artionem Domas Regn colarii oblata re mans is, quadraginta centum miile fior. de bonis nobilitaribus juxta claviiu Anno 1809 diletalitei

Next