Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-10-13 / 233. szám
233-i fe szám KOLOZSVÁR, OCTOBER 12. A terv: elnöki kinevezésekhez. Tekintve, hogy az államgépezetben a bírósági ténykedés, mely hatalmas befolyást gyakorol, s tekintve azt, hogy bármely társulatnál a vezetés biztosítja legtöbbször a kitűzött czél sikerét, méltó, hogy a legközelebb történt törvényszéki elnöki kinevezéseket figyelem tárgyává tegyük. Annyival fokozatosabb érdekeltségű ez nálunk, mert az évezredes nemzeti jogszolgáltatási rendszer fonalát alkotmányosan megszakítva, a törvényhozás többsége által érvényre emelt elmélet a gyakorlati téren most tette meg első lépését. Pártunk a közéletben, a napisajtó terén, s a törvényhozás termeiben folyton a bírósági tagok kinevezése ellen volt s nem szűnt meg soha hangsúlyozni azt, hogy a minősítéshez kötött leválaszthatás a változott viszonyok és szabadelvűség kívánalmai szerint alkotandó testület kebeléből sokkal több biztosítékkal lépne elő a képesség, jellem és munkásság mezején, s nem szolgáltatna oly nagy létszámot a tisztán személyi érdek pártfogolására, s kevésbé szülője az önérzet levetkezésének és a független hazafi jellemet — mire pedig kiválólag nekünk nagy szükségünk van — hatalmasan fejleszti. Hogy ezen felfogást nem egyedül a fennálló ellenzék tette magáévá tanúsította a „Deák-párt“, valóban független (nem kormányi uszályhordók) s a hon javára — habár tőlünk eltérő uton — de egész odaadással csüggő hazafiaknak a bírósági törvényjavaslat tárgyalásakor úton-útfélen eléggé elárult elégedetlenségek, kik csakis a pártfegyelemnek engedve s az előtérbe tolt tárczakérdést elhárítandók — szavaztak a törvényjavaslatra. Mondhatnák talán sokan, miként lehet a mostani kinevezések ellen panasz, midőn a kormány csak mindazokat terjesztette őfelsége szentesítése elé, kiket éppen a most hangsúlyozott választás állított az igazságszolgáltatás élére? Ámde nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a tisztújítás előtt a királyság legnagyobb részében oly egyének ruháztattak fel a főispáni méltósággal, kik a választási törvény hiányainak előnyeivel jutottak a maguknak pártot teremthessenek, hogy a kormány előtt a reájok esett s egyetértő ajánlással létesitett bizalmat, helyes eljárásnak mutathassák be. Igen természetes, hogy az ehez előrelátólag közremunkáltak, viszont álóla sem voltak az alig megszerzett népszerűség elvesztése veszélyeztetése nélkül mellőzhetők, s ebből következett azután az, hogy az összminiszteriumnak 1867 elején kiadott rendeletének 14-ik pontja 5-ik kikezdése s a 5-ik pont bevezető szavai, melyek a bírói nsyeleshetésre a minősítést előírták, épen az erre hivatott kormányközegek, a főispánok által ejtettek el, s hogy ennélfogva elsősorban voltak okozói annak, hogy az igazságszolgáltatás igen sok helyen került olyannak kezeibe, ki valójában bármely más téren tevékenyen munkálhatott volna, míg ott, hol részletes jogi szakismeretről van szó, nem ütötte meg azon mértéket, melyet egy tanulmányozó bevégzett jogásztól, nem is a gyakorlati, hanem csak az elméleti részből joggal várnak a végett, hogy ez bírósági joggyakornokságra is igényt tarthasson. Mi is átláttuk szükségességét a képviselő - választó testületek reformjának s éppen e feltétel mellett harczoltunk a birói választási jog fenntartása mellett, de még az adott helyzetben is a kormány mulasztásai eredményezvén a hátrányokat, reánk a választás következményeivel nem mutathatnak. És helytelen kijelölések természetesen eredményeztek az előtt nem képzelt megválasztásokat, mert az absolutis és nyűgével évtizeden át lekötve tartott s tért nyert alkotmányos tevékenység több jót vélt tenni a közjónak az adott jog gyakorlásával, mint a visszavonulás által példát szolgáltatni a közügyek iránti közönyösségre; nem is azok tapsoltak a választási ládából kikerült neveknek, kik a szabad választást a bizalom s elismerés nyilvánítás legszebb mozzatának tekintik, hanem azok, kiknek önző czéljaikat a hazafiság palástja alatt elérni sikerült. Ezeket előre kellett bocsátanunk annak kimutatásául, hogy a különben is felelős kormányt nem láttuk arra utaktnak, hogy kizárólag a már megválasztva voltak névsorához forduljon. Hogy pedig ezekben valamint az úrbéri törvényszékektől átvettekben az újabb és sok igényű jogszolgáltatás minő egyéniségeket s mily befolyású utakon nyert, közelebb megismertetjük olvasóinkkal. Uj „Erdélyi Muzeum.“ Csokonai Vitéz Mihály emlékezete. (A Csokonai szobor leleplezési ünnepélyére September végén irt, s felküldött, de a bírálóktól figyelmen alól hagyott pályamű.) Korodban kit nem méltatának Fenkölt lelkedért oh Vitéz! Hibáit a tévedt apának A jobb kor helyrehozni kész . Emlékjelekkel engeszteli meg Félen ismert, megbántott szellemed. Mint a sértett, az üldözött vad Jártál, bolyongtál szerteszét: Keresvén, hol fejed lehajtsad Ha nyílna tán egy menedék; A Vértes és Bakony*rengetege Tőrt szived jajszavával megtele. Álltál a Tihany fokánál Midőn már minden elhagyott, És kérted — amit tovább nem bírál — Zengené ki fájdalmidat. Az emberek csak sértnek, bántanak, Viszhangzóbbak a hideg szirtfalak. A lant egyetlen hű barátod Kisért csak vándorutadon, Ezüst idegén szerteszállott Dalod bűbájos hangokon: Mint Amphion: vadat, fát, bérczeket Meginditod a fásult sziveket. Felébredt a nemzet figyelme S hallgatni kezdé énekid; Tiprott neved ki jön emelve S a közönség kedvencze lett; Lillád szerelme s többi szép dalod A nép lelkébe áhatoltatott. Kunyhókban és fénypalotákban Egyaránt éneklik daljaid: Ott a „Csikóbőrös“ járt javában, itt, a „Magány„ elandalit; Hová dalod sugára bélehel Megnemesül felüdül a kebel. Már Árpád — a honalkotóról Hirrdettél hősi éneket. Előtted — mint a hirdetés szól Homér és Tasso lebegett: Teremtő lelked minden erejét E nagy mű sikerére szenteléd. Visszatértél az ősi házba ; Elhagytad vándorutadat; Küzdelmed bérét nem találta; Egy kincsed, csak — a lant maradt! A mult időkbe menekvél, hogy itt Zengjed nagy ősök dicső tetteit. Később a test, a gyenge hajlék, Melyben tüzlelked lángola Sorsod viharján összeomlék — Megölt a halál angyala; Hideg kezedből a toll kiesett Nem irhatod meg remek művedet. Özvegy anyád, ki egyedül volt Az életben védanygyalod Mint látta, hogy jó fia meghalt Kétségbeesve jajgatott,Hát átölelte meghűlt tetemeid Ráhullatá fájó szent könnyeit. Mint Mária fia halálán Megtört lélekkel zokogott Somló haját arczára vonván a gyász kerevetnél lerogyott. Az anya igy sirt a költő felett Kit a világ keresztre feszitett. Férfikorod szép reggelében Borult az örök és reád, Mint a nap ha elfogy az égen Terjeszt megdöbbentő homályt. Égő, sugárzó szellemed előtt így vont a végzet gyászos szemfedőt. Nem várt halálod rémhírére Megrendült az egész haza; Minden alak rólad beszéle; Minden szemben köny csilloga; S mindenfelől meghatva érezék: Korahalálod mily nagy veszteség. Századod messze megelőzted — Korod még nem ismert reád — Föltárta a jövő előtted 27 312 . Táviratok a külföldről. Zágráb, okt. 10. Az ogulini katonaörvidéken zavargások törtek ki, fegyveres néptömegek verték le az ellenök kiküldött őrjáratokat, fosztogatják a fegyvertárakat s heves ellenállást tanúsítanak. Innen és Károlyvárosból két zászlóalj gyalogság küldetett a helyszínére. Lemberg, okt. 10. A „Dzien. Polski“ a cseh sarkalatos pontokat Ausztria rendszeres felbontásának nevezi, a cseh kiegyezés szerinte csak államcsíny által lehetséges. Olmütz, okt. 10. A morvanémetek egylete -----—— Mvucitstviatuam.------------- • -Bécs, okt. 10. A „W. Abendp.“ a lapoknak a cseh országgyűlés elaboratumára vonatkozó heves nyilatkozataival szemben ismételve kijelenti, hogy emez elaboratum csak mint egy vita alkalmas alapja tekinthető; az tagadhatlan, hogy eme követelmények többet kívánnak az államtól és a reichsrathban képviselt királyságoktól és tartományoktól, mint a mennyit az 1868. aug. 22-ki declaratió követelt. Ez újabb postulatum mértéke és tartalma fölött lehet ugyan vitatkozni, de csak a végérvényes, eldöntés lehet érvényes erre pedig a reichsrath az egyedül illetékes forum. London, okt. 10. A „D. News“ Dublinből jelenti, hogy Gladstone egy resolutióra felelve kije-T minen az elfogott fémeket szabadon nem S2&*."S*“ tek“,Hl London, okt. 10. A „Times“ egy konstantinápolyi távsürgönye szerint ottan heves földrengés volt észlelhető anélkül, hogy károkat okozott volna. Berlin, okt. 10. Bismarck tegnap délután meglátogatta Pouyer-Quertiert, kit ma ismét Bismarckkal történt értekezése után Arnim keresett fel. Chicago, okt. 9. (Éjfél.) A tűz heves szél mellett még mindig dühöng; a város kétharmada már elhamvadt, mindenféle meetingek tartatnak a segélyezésre. Apróságok a külföldről. Drezdában szombaton este egy népgyűlés folyt le, mely egy határozatban kifejezte rokonszenvét az osztrák-németek iránt. Az egyhangúlag elfogadott határozat következőleg hangzik: „Tekintve az ausztriai Hohenwart-minisztérium ama kísérletét, mely meg akarja sérteni a németség által alkotmányszerűen és mivelődéstörténelmileg elfoglalt álláspontot, és tekintve amaz élénk rokonszenvet, melyet az osztrák-német lakosság közelebb a német birodalom iránt tanúsított, a német férfiak október 7-diki drezdai gyűlése ezennel kijelenti, mikép az osztrák-német testvérek által tanúsított ellenállással melegen rokonszenvez; kijelenti továbbá, hogy a német birodalom férfiainak kötelessége hasonló rokonszenves nyilatkozat által bebizonyítani, mennyire feledhetlen maradt előttük Német-Ausztria az össznémet birodalomtól való és politikailag szükséges elválás után is.“ * * Versaillesból mind szállítják el a foglyokat, az Orangerie már üres, csak a Satoryban van hatszáz, ezek mind tisztek voltak a commune alatt. A „Constitution“ közli, hogy a kormány belátván anyayi fogolynak haditörvényszék előtt való elítélésének lehetetlenségét, komolyan gondolkodik az általános kegyelemről Legalább egy fegyvert ezáltal kiragad a bonapartisták kezéből. Az átszállítást felhasználva Jakland ezredes és központi bizottsági tag megszökött. Egy pár nappa az előtt Okolowitz ezredes menekült a kórházba ,tud.ositrása szerint Londonba érkezett. Telobbant,*» P°f“tagjáraságát előbb szemé-* Vidéki élet. Szamosujvártt, oct 11-én 1871. Társadalmi életünk közelebbi mozzanatait vagyok bátor a t. olvasó közönség elé tárni. — Az 1870 évi XLII. sz. 91 § értelmében a városi törvényhatóság szervezésére kiküldött 15-fős bizottmány munkálatát már befejezte s a következő gyűlésen a fizetések állíttatnak meg; a bizottmány többsége felfogni látszik azon körülményt,hogy jó és pontos igazgatás, mert ha az életszükséglet a hivatalnok elméjét más más jövedelemi forrás utáni kapkodással foglalja el, bizony akkor nem nagyon buzgolkodhatik hivatalos körében; akad ugyan hivatalnok csekély fizetés mellett is, de nincs köszönet benne. Ha a kormány a törvényszéki írnokot 690 forinttal fizeti, úgy Sz. Újvár is megadhatja polgármesterének az 1400 forintot és így fokozatosan a többinek, ezen vélemény a bizottmányban többségbe látszik lenni, de tartok tőle, hogy a közgyűlésen nem lesz keresztül vihető, mert azon utczai hősök, kik leginkább érzik súlyát csekély jövedelmeiknek, azok lármáznak a megélhető díjazás ellen. — Tekintélyes kéz által irt levélből tudom, hogy Titok teljes szent fátyolát. Akkor tudták: valóban kitalál. Midőn elvitt a földről a halál. Neved megtisztult a homálytól, S a hit fényes szárnyára vett: Elterjedt a világba távol Halhatatlan költészeted; Külföld előtt is tiszteltté tevéd Müveid által a magyar nevét. Érez oszlopot emelt a nemzet Sokáig puszta sírodon, Márvány szoborba örökittetett Ferenczink — a művész rokon . Izzadt a sajtó műveid alatt: Kibékiték sértett árnyékodat. Most D e b r e c z e n, hol bölcsőd ringott Egy század évvel ezelőtt, Emel díszes értékes szobrot, Start országos fölszentelőt : A város, mely szült, s hantjával fedett Legméltóbban őrzi emlékedet. Oh nagy szülöttje Debreczennek ! Oh, nemzetem szent lantosa ! a fényes szobrok porba vesznek, De hírneved — az nem soha! Mig áll a hon, mig csak egy szív dobog Dicsőséged örökre élni fog. Medgyes Lajos. Ín A kolozsvári nemzeti színház története 1792—1855-ig. Irta: Jakab Elek. xi. Az 1841—43-ki országgyűlésen a törvényhatóságok követeinek nagyobb része utasítva volt a színház ügyében indítvány és czélravezető intézkedések tételére. Az indokot azonban az ügy tárgyalására az eddigi szinházbizottsági elnöknek elöregedése miatti önkéntes lemondása adta, ki magát e hivatal alól fölmentetni kérvén, a színháznak jobb karba ________Octóber 13 sz.-újvári törvényszékhez ügyésznek nem Nagy József 25 éves ügyész, sem Voith Miklós, hanem tekintve nemzetiségét Dr. Pap László minisz. fogalmazó fog kineveztetni; úgy látszik, hogy a kinevezéseknél elv a nemzetiségek kielégítése; ez helyes, legalább igy az örmények sem fognak egyedül Szamosul várra szorittatni. Tagadhatlan, hogy a kisebb nemzetek jeles képzettségű egyéneikben élnek s ilyenek által képesek magukat az enyészettől megmenteni, hogy ily egyénekkel bírhasson, szegény sorsú, de jeles tehetségű ifjai kiképeztetéséről kell gondoskodnia, s midőn tehetné és nem teszi, vádolható morális öngyilkolással; mert nem a számos, hanem a szellemileg mivelt nemzet a nagy. Szamosujvár 60—70 ezer évi jövedelme mellett eddig két 60 forintos alapítványt tett a fenebbi czélra, s még azt sem osztja ki folytonosan, ahelyett, hogy tudományosan képeztetne minden évben legalább egy ifjat; a szülők oly lazult kereskedést folytatnak, hogy fiaikat taníttatni nem képesek s igy sok jeles ész hever parlagon. Folyó hó 7-én lett volna egyik 60 frtos stipendium 4 kérelmes közt kiosztandó, volt köztük két kitűnő tanuló, s csak azért, mert a sz.-újvári gymnasium tanulói, nem érdemesittettek reá; ez aztán az eljárás, a 60 forint inkább maradjon a pénztárban, semhogy a tudománynak egy jeles ifjút megnyerjünk, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a 60 forint sorsa. — A mindnyájunk megelégedésére kinevezett törv.széki elnök mics. Simai Gergely ur helyébe Molnár Antal követválasztatása bizonyos. — E hó elejétől kezdve Homokai László színtársulata működik városunkban; de Homokainén kívül a többi tag nem felel meg a kívánalomnak; azonban tegnap érkezett meg Ács Irma k, aki a „tücs közt játszotta s a közönség teljes tetszését kiérdemelte, mit a szüni nem akaró taps és éljenzés eléggé igazoltak. S valóban e város közönsége régóta nem találkozott ily művésznővel, ki a költő gondolatait az illető személyre s az egész darabra nézve ily pontosan felfogja, megértse és saját személyében érzékiteni tudja, mint Ács Irma ka. Különösen sikerült az árnyéktáncz, melynek elrejtése nem kis ügyességet igényel; úgyszintén fokozott hangú declamatiója és arczmimkája által tüntette ki magát. Homokai azon előadásaira, melyekben a k. a. szerepelni fog, zsúfolt közönségre bizton számíthat. Kár, hogy nincs egy férfi tag, ki képességre bár megközelítené a kisasszonyt, mert ez által valamint a jól játszás kitünöbbé, úgy kenyebbé i9 lenne téve. — Rozsáné is helyesen adta Fadett anyót. E L. A „M. Folg.** eredeti távirata. Feladatott Pesten october. 12 én 10 óra 30 p. d. e. Érkezett Kolozsv. october 12én 11 óra 25 p. d. e. Az ogulini határőrök lázadása localizáltatott. A felkelők körülvétettek, de még le nem győzöttek. Zágrábból a vérbiróság elment Ogulinba. Habietinek, Schade lemon"" * r 1 Ott. iHklff'o*'\M,?rata ra be0,i b8«1r81. &7. MVt! -9V Bankrészvény 764. - - London 118.75. _ Ezüst 5.65 — _ Napoleondor*1*— franc^ "V Magyar VftW Tem"178- - * t-Mit/* ?/ ”1 Horvát 76.30. * Erdélyi 74.—. HÍR HARANG. helyiségei,^ TemSeJ4^f ‘d®íe eltelvén, éremtár, a szokott napokon, „a |*1“* “ ----a ___11^ állítására az ország Rendeinek figyelmét felhívta.*) Az ügy tárgyalása — a kérvény első ágának teljesítése mellett — más rokon kérdésekkel együtt egy bizottságnak adatott át 2) a jan. 21-iki kormányos ülésben oly utasítással, hogy annak érdekében minden körülmények megfontolása után adjon javaslatot, egyszersmind a nemzeti színházra, ország házára, országos rovatai útján begyült pénzeket, valamint az insurrectionalis fundust is vegye számba, s munkálatát a Rendeknek adja be.a Mi következőleg az 1842-ik évi decz. 23-án tartott 123-ik országos ülésbe be is adódván, a KK. és RR. közakarattal kimondották : „hogy noha mind a kormányzói lak, nemzeti Akadémia és Politechnicum, mind a Múzeum, Színház és országos tanácskozási terem felállítása méltányos óhajtása az országnak, mindazáltal, mivel annyi intézethez kezdeni egyszerre lehetetlen, ezek közül csak a Múzeum és országos tanácskozási terem állíttassák fel; a már meglevő és tovább nem halasztható segedelmet kívánó nemzeti színház pedig a lehetőségig jó karba állíttassák. 3) Ez elv alapján a BR. a Múzeumról intézkedés után a színházra nézve a 2. jegyzőkönyvi felvétel 2-ik pontja alatt a középponti rendszeres bizottság nézetei elfogadásával a színház körüli építések megtételére ajánlottak : egy alkalmas színésztársaság felállítására és fenntartására szükséges 3000 párt jövedelem tőkéjéből . • •, • ■ • • • 00000 » a színházi előadásokra nézve szükséges muzsikai conservatórium gyámolítására.............................. 20000 „ kikerekitve az első tétel összesen: 90000 frtot. Ide számítandó lesz az alkotott törvényczikkjavaslat szavai szerint4), mindenekelőtt a felkelési *) Látható az orsz. gy.jegyzőkönyv 328. 1. 229. jegyzőkönyvi szám alatt. *) Látható ugyanott 832. 1. 293. jegyzőkönyvi sz alatt. ” Látható ugyanott 666. 1. 541. jegyzőkönyvi sz. alatt. *) A törvényjavallat igy hangzik.- „Status et Ordineaaccedente Suae Majestatis Smao beuigno annutu in subleva-men et perfectionem Theatri in libera regiaque Civitate Claudipnli erecti et sub Comitiis Anno 1810/11 celebratis in protectionem nationalem sumti nonaginta millia justi valoris R. flórén, decernunt, qnae Summa usqne ad vires quin qnaginta miile fior. e Fundo insurrectional! e» restantiis et eSumma ad artionem Domas Regn colarii oblata re mans is, quadraginta centum miile fior. de bonis nobilitaribus juxta claviiu Anno 1809 diletalitei