Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-13 / 233. szám

5----­íss 313 — A közönség köréből*) Hogy tagositunk Pók­ában ? A „Magyar Polgár“ 201. számában „Hogy tago­­situnk Pókában“ czikkem folytatását nem volt szándé­kom közreadni egyfelől azért, mert rám ijesztettek ha még szólok épen azzal a mumussal, a­melyikkel a koldus botot kezünkbe adták — a halogatással — másfelől; eszembe jutott bölcs Salamon Peld. 13. 3. verséből „A ki megőrzi az őszáját megtartja ön magát, a ki felnyitja száját romlása lészen annak. De Gyárfás József ur a „M. P.“ 219-dik számában felszólít hogy tényeket, és hatá­rozott vádat hozzak fel. Leirom tehát a pókai tagosításnak tényeken, jegyzőkönyvekben nyugvó nevezetesebb mozzanatait, melyekből kitűnik, hogy tévedésbe nem vagyok, ál­lításom nem ráfogás, és nevemet koczkára nem tet­tem. Múltkori czikkemet így végeztem; tárgyaló és referens bírónak Gyárfás József elnök urat, itt kezdődik Póka tagosítási ügyének szomorú és káros korszaka. Mellőzöm hogy 1869 utolsó felében mi jogosí­tott azon meggyőződésre, hogy tagosításunk azon őszön létre jön, következőleg Karácson körúlig nem vetettünk, miből az lett, hogy termésünk a szükséget sem fedezte, 1500 kalangya helyett arattunk 120-at. 1870. Februárban történt a scandalum, minek *) Midőn e rovatunkat a közönségnek közérdekű rovat­ban felajánljuk, kijelentjük egyszersmind, hogy minden e ügyé­­ben közölt czikkekért csak a sajtóhatóság irányában vállal fe­lelősséget a szerk. következésiben Gyárfás úr veszi át az ügyet, s igno­­rálva az illetők részére kinevezett cselekvényi gond­nokot, becsületességében, jóindulatjában, béketűrésében bízva, újból tárgyalni kezd. De elbizakodása csak hamar csütörtököt mon­dott, mert már az első tárgyaláskor eő nagyságú ülnök urat is összeszidta, és kevésbé múlt, hogy egy marok kést s villát szeme közzé nem szórt, csu­pa vendégszeretetből. Ekkor a szakértők válasz­tására került a dolog választ a nagyságos páris, a credoba Pilátusként be­­vont alperes is, nevet a törvényszék is a maga részé­ről egy szakértő mérnököt, hogy azok a helyszínére kiszállva, a működő mérnök által minden birtokos ki­hallgatásával,­ (­ nagyságosunkon kívül,) beleegyezésé­vel, a technikai munka tekintetbe vételével készített elhelyezési terv felett, gazdászati szempontból véle­ményt mondjanak, főleg nagyságunk számára Curiá­­jakból kifolyólag tervezett új tagja, és soha semmi­vel nem indokolt, csak boszszúból kért egy más tag felett. Mintegy arbitrativum fórumnak tartván a szakértők bizottmányát, az azok véleményén, és mérnöki terv alapján nyugvó ítélet következésében, uj tagunkat már 1870. tavaszán kezünkbe véltük láthatni, nem is vezettünk idő utánig. Egyik birtokos a másiknak adta az ajtót, annyit jártunk instálni ülnök urat, hogy tűzzön ki napot a szakértők kiszállására mig végre valahára 1870. sept. 29-ére és igy 7 hónapra csakugyan kitűzte, azon ígérettel, hogy 14 nap alatt az ítélet kezünkbe lesz és még azon őszön uj tagunkba vethetünk, secursus­­nak sem lévén helyes oka. Ezen 7 hónapi igazolhatatlan húzás halasztás gazdaságunk folytatását természetesen helyttartotta, mit akár mennyire rosz­indulat nélkül tett, nékünk azzal kárt okozott, s azt hiszem méltán vádolhat­juk érette, mert igazolni soha sem tudhatja. ( Vége köv.) T. és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS: Stgik­ter *) Erő és egészség minden betegnek orvosság és költség nélkül a Revalisciére du Barry által Londonban. Beküldetett. A kellemes Revalesciere du Barry, mely orvos nélkül minden betegségnek ellenáll, el­távolítja a következő bajokat, u. m: gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, mirigy-, nyákhártya-, légzés-, hólyag-, és vesebaj-, gümő és vízkór, köhögés, dugulás, aranyér, álmatlanság, gyöngeség, szédelgés, vértolulás, fülzugás, terhesség, alatt hányási inger, fehér folyás, bokór, elsoványodás, csúz, köszvény, sápkor — 72,000 javulás, melyek minden orvosságnak ellenállottak. Bi­zonyítványok pápa­i szentségétől, gr. Pluskow udvari mar­­chall-tól, de Bréhan marquis-nétól. Táplálóbb lévén mint a húsz, felnőttek s gyermekeknél 50-szer takarítja meg a Reva­­esciere az orvosszerek árát. Újvár, Magyarország. Valahányszor köszönetet mondok a teremtőnek azon k számíthatlan jótéteményeiért, melyekkel a természetgyógyító­­an működő erői útján eláraszt, megemlékezem önökről. Több­év óta nem örvendhettem teljes egészségnek, emésztésem min­dig zavart volt s gyomor­bajokkal kelle küzdenem. A bajok­tól a Revelesciere 11 napi használata megszabadított, hiva­tási teendőimet háboritlanul végezhetem. Steiner L. I. nép­t­anit­ó. Pléhszelenczékben '­, fonti ft 60 kr, 1 font 2. 60 frt 2 font 4. 60 k. 6 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 kr. — Revalesciére Chocoladée táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr 24-re 2. 50 kr, 48-ra 4. 50; póralakban 12 csészére 1 frt 50 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 576-ra 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nyi- Bécsben, Wallfischgasse. 8. Kolozsvártt Kron­­staedter J.-nél Bel-Monostor utczai 176. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder K. gyógyszertárában, b.­monostorutcza a Redont során. Pesten Töröknél, Po­zsonyban Pis­z­t­o­ry-nál, Gracsban Oberana­­meyer-nál, Lumbergben Rottender-nél, s posta­­utalvány által megrendelés utján mindenütt. *) E rovat alatt megjelenő csikkért a szerketőséges sem­mi felelősséget sem vállal Szerk. Octóber'31-k kívüli látogatók, u. m. muzeumegyleti tagok s ide­gen utasok ezentúl is megtekinthetik előleges jelen­tés után a gyűjteményeket. Kolozsvártt, oct. 11. 1871. Brácsai S m. ig. (ma ) Belső Szolnokmegyének szervezé­si munkálatát a belügyminiszter mult hó 24-éről kel­tezett leiratával megerősítvén: Torma Károly főis­pán a megye állandó bizottmányát a ministeri leira­tok tárgyalása, az 1870: XLII t. sz. 92-ik­­­ában előirt további teendők s más kebli ügyek elintézése végett e hó 17-ik s következő napjaira egybehívta. Az ülések a megye házának tanácskozási termében tartatnak s naponta délelőtti 10 órakor kezdetnek meg. *** Debreczenből a következő értesítést vettük. A pesti vendégeket a debreczeni pályaudvar­ban küldöttség fogadta. October 10 ika a délutáni vonattal megérkeztek Szász Károly, Toldy, Sziglige­ti, Gyulai Pál, Greguss, s a lapok részéről több tudósító. Oláh Károlynál rövid ismerkedési ta­lálkozás, színház után ismerkedési estély a „Bika“ czimü vendéglőben. Szász Károly maga fogja művét elszavalni, melyet a „Debreczen“ legközelebbi szá­ma egész terjedelmében hozand. A szobor környéke díszesen van berendezve. Minden vonattal töménte­len vendég érkezik. A város derék főkapitánya S­i­­monffy Imre mindent megtesz a vendégek szives fogadtatására és ellátására. A Csokonai Mihály lakháza. A „Hazánk s a Külföld a csinos metszetben hozza azon ház rajzát, melyben Csokonai lakott s 1805-ben meghalt. E lakházra vonatkozólag ezeket mondja a „Hon“ tárcza rovatában: Van még Debreczenben egy szerény, de igen érdekes emléke Csokonainak: a kis nádas ház, a darabos utczában, a hol ő la­kott és meghalt. Ennek homlokán márványtábla egyszerű felirattal hirdeti az arra járóknak, hogy e hely szent a kegyelet előtt. Az emléktáblát egyes ember, Kulini Nagy Benő állíttatá a mult évtized­ben. Ez igénytelen lakban h­á a költő gondolatbús, most játszi, majd emelkedett költeményeinek egy nagy részét. E kert lúgosaiban járkált sokszor gond­lepett szívvel. Tán ma is áll még a nagy bodzafa, mely alatt a gyepágyon pihent, gondolkozva a jö­vőről, már harmincz éves korában kifáradva hánya­­tásaiban, vagy néha — midőn vidámabb órái voltak — fuvolán játszva kedves dalait. — Egyszerű, ala­csony, keveset mutató ház az egész, de képzeletében minden fogékony ember templommá emeli, mert benne élt egy jó költő, ki sokat szenvedet és sok gyönyört nyújtott a világnak, hordva az ihlet Nes­­sus-öltönyét, mely el­hamvaszt és dicsőit. *** Medgyes Lajostól lapunk mai tárcza rovatában egy emelkedett hangú szép költeményt adunk, a Csokonai emlék innepély alkal­mából. E költeményt Medgyes a következő sorok kíséretében küldé be e lapok szerkesztőjéhez: Déés, 1871. oetc. 10. Kedves barátom! A Csokonai szobor leleplezési ünnepélyére Debreczen városa által kitűzött dicskölteményre, a September végéig meghoszabbitott időben én is írtam s October elejére fel is küldöttem, az ide mellékelt pályamű­vet. De Szász Károly nyerte el a koszorút, az én későn érkezett művemet a bírálók nem vették figye­lembe. Minthogy pedig Gőthe szerént: Dichter wollen nicht zu schweigen Wollen sich der Menge zeigen Lob und Tadel muss ja sein. Én is ennél fogva nem késelkedem pályamű­vemmel a közönség elébe lépni. S erre nézve a „Magyar Polgár“ tárczáját választottam. Kérlek barátom szentelt egy tárczát ezen mellőzött pálya­műnek. Vagyok igaz barátod Medgyes Lajos. *** Szamosuj­várról azon hírt vesszük, hogy Lukács Béla határozott jobboldali programmal képviselő jelöltként fog fellépni. Lukács Béla legközelebbről még a „Hon“-nak volt munka­társa, s így nehezen tehető fel, hogy a kormánypárt kedvéért szélkakasnak álljon be. pénztárból fennmaradott és magánosoknak kamatra kötelezvény mellett kiadott egész összeg, u. m.. ....................... 36461 frt 45 kr, ennek fizetetlen kamatja ne'('n 'n összesen: . 44458 frt 2 kr, valamint az országháznak megvá­sárlására tett ajánlatok fennma­radt része......................._.___L 6437 „ 43 „ együtt kerek számban: . 50000 frt — kr. A 40,000 frtról pedig az jön a határozat, hogy az a nemesek telkeire vettessék ki, az 1809-ik évi felkelési kulcs szerint. A színház jövője biztosítására s az országos végzések sikeresítésére új szinházi bizottságot neve­zett ki az országgyűlés 5), melynek elnöke gr Mikó Imre, tagjai gr. Bethlen Imre, gr. Mikes János, dr. Huszár Károly és Gross Gusztáv voltak. Azonban az országgyűlés végének közeledése miatt a KR. és RR. a felterjesztett törvényczikk meg nem erősítését előre látván, 1843 febr. 1-én a 142-ik ülésben, eddigi e tárgyban kelt határozataik­nak a lehetőségig sikeritésétől legalább végzésileg intézkedésre felhivatván, a 143-ik országos ülésben,­ amaz okból: „hogy a máig 1811-ben választott szín­házi országos bizottság számos tagjai kihaltak, s igy ezen országosan felállított intézet sorsa a legkedvet­lenebb rendetlenségeknek és teljes romlásnak van ki­téve, a Kir. és KR. a fennebb kinevezett bizottságot tisztében eljárásra kötelezték, s egyszersmind a kir. főkormányszéket is arra bizták meg, hogy az akadá­lyok lehető elhárításával, a kérdéses ügyben való in­tézkedések sikeresítését a­­körülményekhez és fennálló törvényekhez képest czélszerű lépéseket tegyen.“ A­mint ez adatokból kitűnik, az 1841/43-dik évi törvényhozás a nemzeti színház ügyében gyöke­res javításokat akart tenni; ezért ajánlott csaknem három annyi segélyt, mint a mennyi az 1811-beli eredetileg volt, s­őt annyit, mint a mennyire az ké­sőbb devalválódott; ezért jelölt ki oly alapot, melyet egyedül a magyar nemesség tevén össze, mindenki —------r­ mm *** Fehérvárról arról értesítik lapunkat, hogy a legutóbbi napokban élénk választási mozga­lom támadt ott. A kormánypártnak két jelöltje van ott. Szilágyi Dezsőt a papság támogatja. Első eset, hogy a kath. clerus protestáns jelölt mellett buzog­jon. Mindenesetre szép tolerantiára mutat Fogarassy Mihály püspök részéről, kit Szilágyi részére Kerká­­polyi nyert meg legközelebbi ott mulatása alkalmá­val. az izraelita polgárok Halász Jakab ügyvédet viszik, ki ott szintén népszerűségnek örvend feleke­zeti társai között. Az ellenzék e lapok szerkesztőjét hívta meg jelöltül. A­mi a három jelölt kilátásait illeti, így állanak a dolgok: A Szilágyipárt részére most folynak az agitálások, aláírást gyűjtenek, mely eddig elé 60 szavazatot biztosított. Halász Jakabnak mintegy 130 párthíve van, ezeket a kormánypárt most akarja elhalászni éppen, s néhány tekinté­lyes izraelita családdal már ígéreteket is tétettek, hogy vagy Szilágyihoz állanak át, vagy nem fognak résztvenni a szavazáskor. Az alkudozók élén úgy halljuk Mendelék állanak. Az ellenzék csöndesen, zajtalanul erősbödik napról-napra, s a választás nap­ján tisztességes mérkőzése lesz a kormánypárttal. (F. M.) * Az első hó. Az éjjel jó három ujnyi hó * * .. %/•* %/ j j ~ ~ esett, s a kertek díszeit tönkre tette. Kár hogy ilyen hamar beköszöntött. Egy kis tiszteséges időjárással még tűrhető bortermést lehetett volna nálunk is re­mélni. -­ A famosus bornyomási hídnak vé­res áldozat kell! Tegnapelőtt estefelé S. L. polgár­társunk oly szerencsétlenül lépett egy a hídon levő hasadásba, hogy lábát töré benne. Hanem azért hát justamente mégis igy van jól. *** Kassainé asszony csakugyan vendég­szerepelni fog Pesten. Első szerepe Gertrud Király­né lesz „Bánk-Bán“-ba, melyet a Gyulai kritikai jegyzetei után tanulmányoz, a­ legszebb sikert kí­vánunk e fellépéshez, melyet részünkről ma is ko­rainak tartunk még, — no de ha Kassainénak van bátorsága hozzá, ám próbálkozzék meg. Ha sikerülni fog e fellépés nemcsak Kassainé, hanem színhá­zunknak is becsületére fog válni, azon színháznak, mely Kassainéból színésznőt teremtett. — Az ő mű­vészi pályája itt kezdődött Kolozsvártt, s épen ezért óhajtottuk, hogy ne koc­káztasson semmit addig, míg biztos alapon nem áll. A pesti közönség bizonyosan nem fog fösvény lenni buzdító tapsaiban, s a kri­tika is tekintetbe kell vegye, hogy Kassainé csak két évet szentelhetett eddig komolyabb tanulmá­nyoknak. *** Eichner Anna k. asszony tegnap „Ármány és szerelem “-ben mint Luiza mutatta be magát, s elég sikerrel küzdött meg nehéz szerepével. Néhány finomabb árnyalatot szépen emelt ki, é­s bizonyo­san nem messze lesz az idő, midőn egész kerek ala­kot fog teremteni. A kisasszonynak tagadhatlan érdeme a szorgalom, mely ha hű kísérője lesz pá­lyáján mindig, csak örülhetünk, hogy színházunk tagjai közé számíthatja. — A „Kolozsvári Kör“ folyó October hó 15-dikén (vasárnap), délután 3-kor kezdődőleg évi közgyűlést tart. A közgyűlés programja: Hajós Já­nos elnöki megnyitó beszéde; Mátrai Ernő titkár­jegyző jelentése az egylet múlt évi életének moz­zanatairól ; elnök, alelnök, titkárjegyző, háznagy, ügyvéd és hat bizottsági tag választása; a múlt évi számadások felülvizsgálása és a jövő évi költség­­vetés megállítása; határozás egyes javaslatok felett. Nem mulaszthatom el ez alkalommal a t. közönsé­get figyelmeztetni, hogy a „K. Kör“ a kellő aján­lás mellett jelentkező urakat folyton év s közben is készen felveszi tagjai közzé. Mátrai Ernő, titkár­jegyző, Kolozsvár, 1871, oct. 11. * A herczeg Eszterházy által a nemzet­nek utólagosan ajándékozott hat becses festmény szom­baton érkezet meg Pestre, s Pulszky Ferencz és Li­geti Antal vették át. Ideiglenesen az Eszterházi-féle joggal várható, hogy e czélra fordíthatásuk a kor­mány beleegyezését megnyeri, sőt ezért tért el az eddigi úttól is, mely szerint a színház sorsa feletti intézkedés mind 1795-ben, mind 1810-ben egysze­rűen országos végzés tárgyának tekintette és válasz­totta a bizalom tanúsításban, törvényt alkotván e tárgy­ban és közölvén uralkodó fejedelmével oly kérdést, melyben megelőző országgyűlések példájára egyedül is intézkedhetett volna. Azonban az eredmény nem felelt meg a várakozásnak, a törvényjavaslatot 1843- ban nem erősítette meg a felség, 1846-ban is hiá­­ban sürgették a BR-ek, 1848—49-ben az idők és elmék nem békés művek alkotására voltak alkalma­sak, — így a magyar nemzetnek, fájdalom! többé ez ügyben felszólalni nem volt módja. A sok szép re­mény, a hőn ápolt nemzeti óhajtások ama csekély eredményben talált végre is némi kielégítést, hogy az országgyűlés a 143-ik ülésben hozott határozata által a színház feletti őrködéssel az eddigi gyakorlat szerint és hatáskörben a már korábban ’­ kinevezett országos választmányt bízta meg, uj tisztébe beállította s a már félszázad óta lételéért küzdő intézetnek az eddigi nyomorult viszonyok közt a régi alapokon és feltételek melletti felügyeletére utasította, a mi nem egyebet tett, mint azt, hogy az éljen ezután is az eddigi öntehetetlenség állapotában, sem jobb létre vergődni kellő pénzerő hiánya miatt, sem elenyészni az alkotók emlékének nyilvános megszégyenítése nél­kül nem tudván. Térjünk vissza egy perc­ig az intézet beligaz­­gatását illető adatok fennebb félbenhagyott öszsze­­állitására, az 1848—49-ik évi időszak alatt mint azelőtt is haszonbérlők birták a színházat egy-egy előadás után 2 p.­fz. fizetése mellett, jelesen 1842-ben ja­nuár— deczemberben Kilényi és társai 1843-ban no­vembertől 1844-ben husvétig Komlósy Ferencz vette ki, de veszteségei miatt már márczius elején el kel­lett távoznia.) 1844-ik név­től 1845 évi husvétig Szerdahelyi, Szabó és Havi vette bérbe s a régi kör­­levélben s a régi kötlevélhez két uj pont adatott 1.) hogy az országos kórház és szegények pénztára javára minden előadás után 1 p.­sztot adni kötelesek lesznek; 2.) hogy hetenként legalább háromszor ját­országos" képtárba helyezték el, hol állványokra helye­zik. Ezek: Murillo, Rembrandt, Zurbaran, Romenelli, Mignard és Vernet-től való festmények. A hat mst­­becsára körülbelül százezer forint A három első még e nagynevű művészek munkái közt is a legkitűnőb­bek közé sorolhatók. Magáért a Murilló madonnája­ért egy bécsi műárus huszonötezer forintot kínált a hercegnek, s megadott volna értte harmincezret is, mivel becsára negyvenezer forint. Hogy a herceg mé­gis a nemzetnek ajándékozó, az mély köszönetet érdemel. Bazaine hadi törvényszék előtt, Párisból ezeket írja az „Ellenőr tudósítója: Az 1832 és 1863-ki törvény értelmében a fegyverletételek fö­lött ítélendő haditörvényszék összeállított és közöltetett a hivatalosban. Cissey, akarják tudni az okból adta volna a tengerészminiszternek át egy pár napra a hadügyet, mivel a metzi kapitulációban egy kis része van neki is. Mások megc­áfolva találták azon hírt mintha a haditörvényszéket azért nem állította, volna előbb össze a kormány, mert nem kapott okokat a tagság elfogadására. A haditörvényszék vizsgálatának s ítéletének igen komolynak és igazságosnak kell lenni, a tagoknak pedig mind az állampolgárok, mind a had­sereg bizalmát kell bírni, ha a tekintélyt és czélul kitűzött megnyugvást és megnyugtatást nem akarja nélkülözni. S én ilyeneknek nem találom a haditú­­szék tagjait. Az elnök gr. Baraguay d’Hilliers marsal hetven éves, még az első császárság alatt kezdte ka­tonai pályáját, midőn atyja tk. volt és 1854-ben viselt lgutoljára parancsnokságot. Báró Charon és Thiry oszt.­ákok előbb collegái voltak Bazainenek és ke­­gyenczei a császári udvarnak, melynek különös kegyé­ből a törvény által előszabott időn túl is vezénylet­tek. Aurelles de Paladines ismeretes a háború folya­mából. D’Autemarre d’Erville osztály­ok. a tartalék­ban, mi a törvényes tagsági feltételekkel nem egyez meg. Ezen rövid életrajzi adatokból megítélhető, hogy egyelőre Bazaine valami nagy szigorra nem fog ta­lálni s miután a katonai kérdés a politikaival is össze van bonyolítva, nem hihető, hogy a senatorok azért elítéljék, mert a hazát feláldozta a napóleoni ház érdekeinek­ szodjanak. 1845-ben novembertől 1846 húsvétig is­mét az előbbeni bérlők birták, de már itt a régi körlevélhez számos — megannyi reformelvet magá­ban foglaló — pont járult, jelesen , hogy hetenkint ötször játszódjanak, egyet bérletszünetben, fő gond a drámára fordittassék, az országos kórház, szegé­nyek és színház javára egy-egy előadás rendeztessék, a pesti nemzeti színház jelesebbjei lehivassanak, az igazgatók által szerzendő darabokat az országos bi­zottságnak legyen joga a könyvtár számára leiratni. 1846. nov. 1-től 1847 husvétig birták Feleki, Cze­­lesztin, Gyulai és Tóth a korábbi körlevéli pontok­hoz még az adatvan, hogy színházi nyugdíj-intézet alapításával egy előadást rendezzenek, 1848-a birták Feleki és társai, 1849-n Gyulai. Színházunk sorsa az időszakban is a régi volt: haszonbérlők bírónk, kik néha jobbak, néha gyöngébb tehetségek s ehez képest a színházlátogatás is gyé­rebb vagy sűrűbb lévén: a haszonbért képesek vol­tak mindig fizetni, a beligazgatást mindig kizárólag ők vitték az országos színház­bizottság főfelügyelési­­joga azonban fenn volt tartva.8) Megkisérlette ez megválasztatása első évében mindjárt, hogy némely igen sürgős javításokra jelesen a színház fűtése vé­gett némi pénz erőt gyűjtsön. 1844. márczius 3-ai és deczemb. 23-ai felszólításai által­ két ezer pengő forint volt a megkivántató összeg, de ismételt fel­szólításainak nem volt sikere, szintúgy az intézet követeléseinek, a­mik némely törvény­hatóságok9), színházi haszonbérlők10) és alapítók irányában voltak, 8) A kir. főkormányszék az uj oros. szinh. bizottság legelső feliratán azt jegyezte meg, hogy a bizottság teendői csak a létező színház és annak javai körüli felügyeletre és gondoskodásra terjesztendők ki. Orsz. sz­ab. bizottság 1843. jun. 23. ülés 1.könyv 3. sz. alatt, kitisztázása és felhajtása végett 1844-en 36. jegyző­­könyvi szám alatt irt mind a kir. főkormányszékhez, mind a kir. közügyigazgatósághoz, hol ez ügyek függőben állottak; de fáradozásának részint az idők változása, részint a hátralékosok elhalálozása s a jelzálogul lekötött javak más kezekre jutása miatt semmi eredménye nem lett, esannyira, hogy a szín­háznak ezen 7735 r. frt. és 44V* ki­tevő activ vagyo­na, mihez még 96 frt, 101/e­kr, mint egyes száma­dók által visszafizetendő összeg járul, már 1848 előtt csaknem elveszettnek tekintethetett, mig ellenkezőleg az a fölkelés­ pénzalap irányában 25,330 frt, és 3­7 Ve krral volt terhelve. E szomorú pénzügyi viszonyok mellett ha nem is természetesnek, legalább igazolhatónak látszik az, hogy az orsz. bizottság sem az intézet szellemi gyarapodására, sem az épületnek magának czélsze­­rűbbé tételére, könyv- és ruhatárának gazdagítására nagyobbacska mérvű befolyással nem lehetett, hanem csaknem egész hatásköre abban határozódott, hogy az épületet a vállalkozó színigazgatók által egy egy előadásért fizetett 2 pártból szűk jövedelemből a lehetőleg jókarban fentartsa és a rajta esett kisebb romlásokat megigazíttassa. Az 1846. évi országgyű­lés megemlékezett ugyan annyiban az árva nemzeti intézetről, hogy egy­felől a mult országgyűlésről fel­küldött színházi t. ez. megerősítését sürgette, más­felől a Mancz Vincze által fizetendő honfiusitási dijt (4500 pfrt.) annak gyarapítására fordítni határoztatt), a mi 1847-en tettleg át is adatott s abból 1848— 49-ben „a páholyok, zártszékek, színpad, díszítmé­nyek, függönyök, folyósok és zsinórpadlás, szóval: a szinház csaknem egész belseje“ részint egészen meg­­nyitatott, részint kiigazitatott, e hivatalos számadás szerint az összes kijavítás 4575 frtba 33 p. krba került 12). Együtt 6117 „ 52 „ u) Látható az orsz. szinh. bizottsági I.könyv 1047-dik évi 7. száma alatt. »») Látható az orsz. szinh.­­ 1852-ik évi jegyzőkönyve 13. száma alatti 1848—49-ki számadások közt. 7996 „ 17 „ , ---------J~* ««aaaswgjra. Összesen Nagy Lázárnál Hollaki Antalnál Horváth Dániel, gr.(Wass Imro 1 voltaz 1677 „ 00 01 6 1 “/ 1 /». _ I,/«a 6* V* „ 360 v. r. frt. 426 és b. Naláczinál négyükről 8202 Udvarhelyi Miklósért jótállott Deák Sámuelné 650 Gr. Wass Imrénél kiosztva Bethlen Domokosnál volt bérlő 1080 6 kr. .. 47 „ ti I» ból Üzetetlen) Alsó Fejérvármegye Küküllővárm. Kolozsvárm­. Dobokavárm. Krasznavárm. Közép Szolnokvárm. Hunyadvárm. Háromszéknél Csikszéknél Marosszéknél­­11­ ki 1 z1.frt. 68 V 1 20 kr. 105T) 46 15//20 it 40n 1 3/.20 ii 26n 32 18 II 31 ■76„ )> 124 ii7 '/« V/20 ii ii 251 ii 49 13//bO ii 43 elaboratam ilesami decernitur.“ Költ a törvényczikkjavaaslat az er­délyi országgyűlésen s helyben volt hagyva és megerősítve a három nemzet pecsétével. (Látható az Irománykönyv 316. 1.) '­) Látható az orsz. gy.-jegyzökönyv 676. 1. 667. jegy­zőkönyvi szám alatt. Látható ugyanott 742. 1. jegyzőkönyvi sz. alatt. 7) Látható ugyanott 675. 1. a 126-ik országos ülés 667-ik pontjában. 8) Látható a színházi irományok 1843-ik évi 240. szá­ma alatt.

Next