Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-10-14 / 234. szám

az og­ulini ezr.nl a török knt.i­széren fe­kszik. Keletről Boszniával, északról a szluini ezreddel és Horváthországgal, nyugatról a magyar tanger­rj­­lékkel, délről az ottosáczi ezreddel határos. Az ogu­lini ezred főhelyét Ogulin városa képezi. Rakovicza helység, melyben a zavargás kitört, a Bosznia ha­di szomszédságában fekszik. . . . Tartózkodunk még véleményt mondani e za­vargás czélja és jelentősége felől, ámbár el kell is­mernünk, hogy a Horvátországban és a n­e­min­­­ken uralgó izgatott hangulat folytán nem egész vá­ratlanul érint bennünket a sajnos események híre A rend helyreállítása múlhatatlanul szükséges és minél gyorsabban történik ez, annál jobb. ama. napon­ érkezett zágrábi sürgöny következőleg h.iug-Z.k. Zágráb okt 11. Az ogulini határezredben Oktober Vdikén törtek ki a zavargások. A d­rakovi­­czai századból 2-300 ember fegyvert ragadt, kinek vezetése alatt, az még nem tudatik. Első hír szerint a felkelők elfogták volna Basics őrnagyot. Molli­­narry tábornok azonnal elrendelte, hogy a szomszé­dos ezredek a lázadás elnyomására útnak induljanak. A tábornok gyors rendszabályai folytán valószínű a felkelők körülfogása. Utóbbiak kifosztották a század fegyvertárát és ez alkalommal agyonlőttek egy al­tisztet. Basics őrnagy és két tiszt megmenekült. Zágrábból egy zászlóalj sorkatonaság indíttatott Ká­­rolyváros erődbe, a helyőrség megerősítésére.­ ­ „il. crieleti távirata. Feladatott Pesten October. 13 én 10 éra — 1 p. 1 1 e Érkezett Kulozsv. October t1 án 10 éra 50 p. 1 1 e A határörvidéki lázadók vezére Bach lapszerkesztő és BLwatern’k. A lázadás színhelye megszállva tar­­tatik, s tovább nem terjed A laiba­­chi gyűlés határozatát, hogy a kilé­pett tisztviselők mandátumuktól meg­fosztatnak, az uralkodó szentesité. A csehek dühösek a bécsiekre. A „M. P.“ távirata a bécsi börzéről, okt. 12-ikén 5% Metaliques 58.15. frt. 56.50. — 5% nemzet kölcsön 67.50. — 1860-diki államkölcsön 95.75 Bankrészvény 761. — Hitelrészvény 285. . — London 18.50. — Ezüst 117.50 — cs. k. arany 5.65 — — Napoleondor — franc 9.41. Földtehermentesitési kötvények Magyar 79.— — Temesi 78—.— — Erdélyi 74.—­ Horvát 76.30. HIRHAR­AN G. -­- Vaslati mandolin virtuoz vasárnap este a redoute teremben tartja utolsó előadását a városi szegények javára. A hangverseny érdekét kétségkí­vül emelni fogja Vikol Pali­k­ a. Ruzitska Béláné úrasszony, Pichler és Ichner urak nevei, kik a nemes czél iránti tekintetből közreműködnek, s ez által a hangverseny még fényesebb sikerét biztosítják. A műsorozat következő: I. Szakasz. I. Nagy Ábránd, Bellini „Piratau operájából, man­dolinon előadja Vailati. 2. Legújabb változatok Prodi F. től. Énekli Vikol Pali k. a. 3. Air varié. Morceau de Salon. Vieuxtemps­e-tól. Előadja he­gedün Raczek Zsófia Ruzitska Béláné úrasszony. 4. Souvenir de l’allemagne, mandolinon előadja Vailati. II. Szakasz. 1. A velenczei carneval. Előadja egy huros guitarreon Vailati. 2. a) Eolienne. b) La Cabaletta Ridley Kohnetól. Előadja hegedűn Raczek Zsófia. c) A honhoz. Magyar dalok Hauser M. tól Ruzitska Béláné urassz. 3. „Tavaszi dal“ Gounodtól. Énekli Vikol Pali k. a. 4. Nagy ábránd Bellinitől. Mandolinon előadja Vailait. Brenner Jenny k. a. kit közönségünk már ismer szép énekéről, városunkba érkezett, s néhányszor fel fog lépni színpadunkon. *„ Rémség olvasni is azt a töméntelen lakmározást, melyet M.­Vásárhelyit a gazdasági egy­let vándorgyűlése végig evett. Az „Erdély“ megjegy­zi, hogy „legtöbb dicsérettel és lelkesedéssel beszélnek a dr. Knöpfler ebédjéről, mely fény, izlés és gazdag­ság miatt tündökölt.“ Hála a gondviselésnek, hogy akadt végre egy tér, hol a vásárhelyi kormány­párt féfő büszkesége dr. Knöpfler úr is tündö­kölhet! *** Hugo Victornak legközelebbről „L’an­­née terrible“ czímű műve jelenik meg. Ismertetni fogjuk, mihelyt lehet. _ *** A debreczeni lóversenyek második napján Debreczen város 100 aranyos diját gr. Sza­­páry Iván Verbénája nyerte félfejjel, ifj. gr. Fes­­tetich Tassiló Nádorja ellenében, a kis handicapot (400 frt) Semsei Lajos Der Milchbruder-je gr. Forgách Considerationja ellenében. A 300 db ara­nyat Captain Blue Lauschütze gr. Széchenyi Kál­mán Markgrafja ellenében. A vigaszversenyt gr. Sza­­pári Primroseja a gátversenyt gr. Festetics Pál Gerléje Draveczky Honorja ellenében. , *** Gyüvemos köszönet. Nmlga gr. Péchy Manó erdélyi kir. biztos uz ifjúsági könyvtárunkat tetemesb ajándékban méltóztatván részesíteni: alólirt ő nmlgának -e kegyéért az ifjúság nevében legh­álá­­sabb köszönetét nyilvánítja. Maros-Vásárhelytt, 1871 október 10-én. Gaal Gyula, kath. gymn. tanár. *** A gazdasági egylet vándorgyűlésének eredményéről a következő eseteket jelezhetjük: A gabnaféléknél az­­ állami arany­ érem Jenei Józsefé csávási tisztabúzájáért. A sertésekért Macskási Fe­­rencz nyert érmeket, a szarvasmarháknál jutalmakat nyertek többen. A gyümölcsöknél az első állami arany­érmet, a tordai gyümölcstermelők csoportja. Az állami ezüst­érmet, Tisza László. Egyleti ezüst­érmet nyert Dugaszi Béla, egyleti főkertész az inté­zet kertjében termesztett ritka példányokért. Továb­bá egyleti ezüst­érmet nyertek.­ gr. Haller György, Lokodi János, Kuöplier Vilmos, Hajnal József kiállí­tott gyümölcsökért. Hints Dániel 2 db aranyat. Ma­jából, Markódról többen tallért. Bronz érmet nyert Stepháni, Vadadi és mások. Dicsérő oklevelet Csiki Károly, Pataki Miklós, Szilágyi János, Jenei Albert és mások. A méhészet részéről állami arany érmet Kende Gusztáv és még más jeleseink. Gyümölcsészeti leveleiért Száva Farkas állami ezüst­érmet A borok­nál az állami arany-érmet gr. Mikó Imre ő exolája; az egyleti arany-érmet a kolozsvári pincze-egylet. Ezüstérmet gr. Apor Károly rislingje. Ezeken kívül több érmet a küküllőmegyei gazdasági egylet tagjai is nyertek. Megjegyzendő, hogy még többen is ki­tüntettek érem oklevéllel és pénzjutalommal de most az illetők neveit ezúttal lehetetlen vala a tárlat be­zárása s az okmányok Kolozsvárra vitele miatt meg­tudni. A­­ kolozsvári Kör­ folyó October hó 15-dikén (vasárnap), délután 3-kor kezdődőig évi közgyűlést tart. A közgyűlés programja : Hajós Já­nos elnöki megnyitó beszéde; Mátrai Ernő titkár­jegyző jelentése az egylet múlt évi életének moz­zanatairól: elnök, alelnök, titkárjegyző, háznagy, ügyvéd és hat bizottsági tag választása; múlt évi számadások felülvizsgálása és a jövő évi költség­­vetés megállítása; határozás egyes javaslatok felett. Nem mulaszthatom el ez alkalommal a t. közönsé­get figyelmeztetni, hogy a „K. Kör“ a kellő aján­lás mellett jelentkező urakat folyton ev s közben is készen felveszi tagjai közzé. Mátrai Lr­nő, titkár­­jegyző, Kolozsvár, 1871. oct. 11.­­ (Beküldött tt) A maros­vásárhelyi taka­rékpénztár igazgatóválasztmánya September hó 22-én rendes gyűlését megtartván több czélra vezető intéz­kedések­ között az igazgató által a részvényesek ro­vására egy nagyon is czéltalan indítvány létetett, t. i.: egy segédkönyvelőnek évenként 500—600 frt fizetés mellett való felvétele, melynek szükségessége egyébbel nem indokoltathatik, mint azzal, hogy ez által a jelenlegi könyvelőnek a hírlapszerkesztésre an­nál több idő nyerettessék meg, mert ez idő szerint mindamellett, hogy ez intézet szép forgalomnak ör­vend, a könyvelői teendők bizonyára nem oly terhe­sek és meg nem győzhetők, hogy a­zokat segéd­köny­velő nélkül folytatni ne lehetne, s ha rendkívüli ese­tekben szintén azok is volnának, mire valók az igaz­gató vagy aligazgató urak? Kik több munka esetére — más városbeli pénzintézetek igazgatói példáját kö­vetve — némi kisegítéssel kellene, hogy személyükkel hozzájáruljanak, de hiába­, mert ez egészen másként van, az indítvány ugyan nem fogadtatott el, hanem tüzetesebb tárgyalás végett a legközelebbi választmá­nyi gyűlésre halasztatott, s épen ez okból ajánltatik a lelkes és derék választmánynak: legyen szíves a részvényesek érdekében ezen ügyet el nem hamar­­kodni és nem engedni egy olyan kiadás fölállítását­, mely egészen feleslegesnek mutatkozik; másfelől an­nál is inkább, mivel a közgyűlés közeledve, ezen in­tézkedés alig hagyatnék helyben. Különben akkor a részvényes uraknak is bizonyára lesz gondjuk arra, hogy olyan igazgatót és aligazgatót válaszszanak, a­kik a hivatalos órák tartama alatt felváltva, folyto­nosan az intézet helyiségében fognak tartózkodni és ottan munkásságaik által az ilyen kiadásokat megta­karítva, egész odaadással és kitartó szorgalommal fognak az intézet érdekében működni Nem pedig magukat folytonos utazással vagy építkezésekkel el­foglalni, vagy nem volt-e elég a tavalyi évben a sok költséges helyettesítés? Különben a mindenben tapinta­tos és erélyes választmányt ismerve, reményben­ le­het, hogy az ilyen szeszélyeknek keresztülvitele az illető gyűlésen lehetlenné fog válni. — A „Kolozsvári Kör“ tisztújító gyűlése iránt nagyban jelentkezik az érdekeltség. A „Kör“ hivatalnoki és választmányi jelöltjei egyaránt a kö­vetkezőket említik: Elnöknek Hajós Jánost, alelnök- nek Sámi Lászlót, titkárjegyzőnek Mátrai Ernőt, gaz­dának Kicsik Sándort, és dr. Kolozsvári Sándort, ügyvédnek Bokros Eleket, választmányi tagoknak: Szabó Károlyt, Keserű Mózest, ifj Hintz Györgyöt, dr. Szőcs Emilt, K. Papp Miklóst, Szacsvai Dénest, dr. Csiky Victort, Szász Bélát. A csehek azon kívánságára melyet feli­ratukban fejeztek ki, hogy az uj választási törvényt és alaptör­vényeket a korona ad hoc fogadja el, és ezek alapján hívja össze a koronázó cseh tartomány­gyűlést, — a félhivatalos „Wanderer“ azt mondja, hogy ez petroyt a kormány nem teheti, hanem a bi­rodalmi gyűlés megegyezése szükséges erre. Ezt irányadónak lehet tekinteni. A r­. Fr. Presse“ azt mondja, hogy a birodalmi gyűlésben egy másod­per­­czig se fogna ülni egy alkotmányba s, ha a csehek javaslatait a kormány elfogadná és pártolóig előter­jesztené. — Az elfogott munkások ügyében. Mint a „P. N.“ értesül, az „Internationale“-ban való részvétel és zavargások miatt Pesten letartóz­tatva volt és később Váczra vitt munkások elleni vizsgálat Rozgonyi Bertalan királyi köz­vádlói helyet­tes által be van fejezve. A vádlottak vallomásaiból, a náluk talált okmányok, levelek és jegyzetekből a közvádló azt következteti, hogy vádlottak közül töb­ben a párisi commune-nel egyenes és szoros össze­köttetésben állottak, s hogy tervük az „Internatio­nale“ súlypontjának Magyarországra való áttétele volt. A vádlottak föbbjei ellen a felségsértési per meg fog indíttatni, a többiek ügye pedig rendőri utón fog elláttatni. A „P. Lloyd“ is hasonló érte­lemben ír a vizsgálat befejezéséről, s ritkított sorok­ban közli, hogy az Internationale székhelyét Pestre szándékoztak áttenni, mert itt legroszabb a rendőr­ség. Ez életnek megjárja, sőt jó, de egyébnek nem. A munkás kérdésnek, oly értelemben mint azt az Internationale kívánja megoldani, itt Magyarországon nincs tere, s komolyan sohasem juthatott eszükbe az Internationale vezéreinek a székhely Pestre áttétele, miután most már 8 évi tapasztalás bizonyítja, hogy Londonnál jobb székhelyet alig találhatnak, s Glad­stone közelebb is ismételt nyilatkozatai után teljes biztonságban érezhetik ott magukat. A­mi azt illeti hogy 48-as képviselők is lennének a dologba keve­redve, talán csak nem azért, hogy sürgették sajtó útján a vizsgálat befejezését és adakozást nyitottak és adakoztak is az elfogott munkások nyomorgó családjainak segélyezésére,­­ mert akkor az Elle­nőr“ szerkesztője is corapromittálva van, ki szintén adakozott a nevezett czélra. A felségsértés vádja pedig bővebb magyarázatot igényel, mert az eddi közlöttekben nem látunk felségsértést. Egyáltalán kár úgy erőszakolni a dolgot a „csak azért is“ kedvéért. ., , — Törvényszéki csarnok. A legfelsőbb törvényszék előtt R­ó­s­a Sándornak, Návay Tamáson Návay Károlynén és Bondok Mihályon 185? Ta­hóban elkövetett rablásának azon része vétetett ar­gyalás alá, mely az orgazdákra vonatkozik RádaM Gedeon gr ez év elején bevégezte Szegeden Schwab Herman József, Ballogh Mihályné, Fleischer M­ar­ollak Adolf, Zsuzsik József és Simon József ellen ren­­­delt bugádi vizsgálatot és a delegált terzfe Schwab Hermann József felett az Ítéletet, mint ezt íru­m­ tervi tudósításaiból ismerik olvasóink sz*iszettp ,mig annak ügyei véglegesen addigra felíog„ Balogh Mihálynét pedig egy évi el lesznek:t,.te és’ Fleischer Mórt s Pollák Adolfot börtönre ltélte , , 'idenségébdl, Zsuzsik Józsefet és bizonyitéko el róbahiányában felmentette. A Sir^.1 törvényszék azonban Ballogh Mihálynét legfőbb to y „^ Fleischer Mórt bizonyítékok­­kban felmentette, a többiekre nézve pedig az rhirósá­i ítéletet érintetlenül hagyta. e so­b"° A chicagói borzasztó tűzvészről, „ ,óri­­si gyorsasággal fejlődő város le, mely ^ hatal­migzt[ítta| kivetkező távirati köz­vgr vannak előttünk. Hétfőn reggel tört ki a tűz- 1 városnak majdnem fele leégett, a kereske­­dő­ városrésze, a hydraulicus művek elpusztultak. A tüzet egy óriási szélvihar kisérte, in­nt fogva a tűzoltók minden erőfeszítése sikertelen volt. Hogy • S°‘ tpi­ielése megakadályoztassék, egész utczák le­­égi febével levegőbe építtettek. A vendéglők, a legjelentékenyebb szépü­letek a minták, hírl,­pa 11 Liviséeei, az indóházak mind leégtek. A tűz két Négyszög mértföldnyi területen dühöngött ,Az elégett házak számát tizenkétezerre, a kárt 150 millió dollárra teszik. 100.000 ember lakás nélkül maradt. A borzasztó szerencsétlenségnek szá­mos emberélet is esett áldozatául. Mint a legújabb sürgöny mondja, az égés még mindig pusztít s a város kétharmadát elhamvasztotta. _ Egy fegyencz vége. A napokban hoz­ta meg a távirda hírét, hogy a magán fogság rend­szerére alapított bruchsali fegyház egy része leégett. Az égés okáról és részleteiről a következőket jelen­tik : Egy Schwäble nevű fegyencz Württem­bergből már 2 év előtt rendkívüli ügyességgel megmenekült e fegyházból, de nem sokára ismét elfogatott. Octo­ber 6-ára következő éjjel ismét szökést kísérlet meg. Czellájából sikerült neki egy felügyelő szobájába ha­tolni, a­hol magához vette a fegyházi templom kul­cs­t, s a felügyelő kardját. A­mint a felügyelő szo­bájából kilépett, észrevették és üldözésé­re indultak. A fegyencz végig szaladt a folyosón, kinyitotta a templomot, bezárta maga után s azu­tán felment a toronyba s kiállott ennek karzatára. Most már a szabadban volt, de szédelgő magasság­ban a további szabadulás reménye nélkül. Üldözőitől egyhamar nem félhetett, mert a toronyba vezető nagy csapóajtót lecsapta. A fegyencz ekkor kétség­­beesésében a pusztítás művére határozta el magát Ott talált cserépdarabokkal bezúzta a fegyház ol­dalszárnyainak ablakait. Egy óra hosszáig űzte egy vad játékát a fegyházfelügyelők nagy boszankodásá­­ra, midőn egyszerre csak tűz ütött ki a templom tetőzetéből. Schwäble felgyújtotta a templomot. Hasz­talan volt minden erőlködés, a templom, a könyv­tár s átalában a fegyház egész főhomlokzata ment­­hetlenül leégett egész a boltozatokig. Senki sem tudta, mi lett Schwab­léből. Sikerült-e megmenekül­nie vagy benn veszett a tűzben? Csak másnap délután 2 órakor jöttek rá, hogy Schwäble a torony fenma­­radt falán van. Létrákkal igyekeztek, most a gyúj­togatót kézrekeríteni, de ő a keskeny falról is kö­veket dobált a közeledőkre és kardjával fenyegette őket. A katonaság lövései nem találták el, míg vég­re egy fegyencznek mégis sikerült feljutni a falra. Ekkor iszonyú küzdelem fejlődött ki a két fegyencz között. Schwäble kardjának nem vette hasznát, mert a falra kúszott fegyencz egy szerencsés fogás­sal megkapta a kardot, kirántotta azt Schwäble kezé­ből és a gyújtogatót fején megsebezte. Schwäble ek­kor sem tágított, a birkózás tovább tartott, míg végre a támadónak sikerült Schwäblet lelökni a fal­ról. A szerencsétlent a háztetőről, melyre esett, sú­lyosan sebesülve szedték fel, úgy hogy 1 óra múl­va meghalt. *** A gyula­fehérvári képviselőválasztá­sokra vonatkozólag ezeket olvassuk az „Ellenőr“ legközelebbi számában: Gyulafehérvárról írják lapunknak e hó 10-éről: Gyulafehérvárit sikerült el­lenzéket teremtenünk. Olyan szűz hely volt ez, mely­re a kormány mindig büszkeséggel gondolt, hogy ide az ellenzék nem tudta magát befészkelni. Ma más húrokat is pengetnek, a választók megpróbáltak a maguk lábán is járni, s ez nagy csapás a kormány jelöltjei Szilágyi Dezső (Pestről) és Halász Jakabra nézve. Az ellenzék jelöltje itt­­ Papp Miklós a „Magyar Polgár“ szerkesztője, ki vasárnap egészen váratlanul megjelent itt, s bemutatta magát válasz­tónak. Bezzeg van mozgás az ellenzéknek e nem is sejtett diversiójára! Semmi kétség, hogy a kormány­lapok minden képzelhető utat és módokat megkísér­tenek, hogy e jelöltséget ártalmatlanná tegyék,­­ de mi, kik évek óta várjuk az ellenzék ébredését résen fogunk állani, s tömegesen csoportosulunk je­löltünk mellé, ki egyik legtevékenyebb, legbátrabb harczosa volt eszméinknek a Királyhágón inneni ré­szekben; s a polgárság érdekeiért küzdött lapjában védelt az erőszak ellen, mely annyiféle alakban os­tromolta az erdélyi részek lakóit. A románság s a német elem legnagyobb része hozzánk csatlakozott t­estvéri kezet szorítunk egymással, s hisszük, hogy Gyulafehérvár megszűnve a kormánypárt jobbára l­nni ellenzéki képviselőt küld az országgyűlésre már legközelebb K. Papp Miklósban, ki pár napot körünkben töltve, tegnapelőtt utazott haza Kolozs­várra. F M. E tudósítást Csernátoni az Ellenőr­ szerkesztője a következő sorokkal kiséri • ”­­r örvendenénk a Gyulafehérváriak fels a fiá­sán. Ideje is volna már egyszer belátnunk , d Uá­n­knál fogva vezeti őket a jobboldai Forl~ néhány erdélyi m­a­c b­e­r érdekében.« J pol­ltika egyetem uj rectorának ,A Wcsi­tatási ünnepélye tegnan tnt­.tnti­k tanarnak beig­­az egyetem nagyobára német hnt. Az ünnepi tüntetésre adott alkalmat TiTM a[gazdlnak nagymérvű megjelent, fütyöS­­é­S”“ t ki s az au­ából menekülni és‘n3kaczajjal fogadtatott és Schäme taSA f kénytelen­ Habietinek sokkal fogadták ellenh Pok neve^ Pereat kiáltá szélbe tört ki a hitű h ,Uev6re roppant tet­­a demonstratió el/'t ga^s^£- ^ birodalmi kanczellár levők t0“l'“i',de * jelen­szédet tartott „ i k L 'Vl r'c^c d­wi'at és leg­­inkább tápot aStt. 1 ' k elégedetlenségének még egylet forgalmáról'A t,ordai kise£lt 15 pénztár-771 SÜTM't frt. 80 kr. t betaelCk, 10360 gvmj frt. kamat, provisió és vál­ ?,i r, ^ “díj 954 frt 47 kr . összes betu tagtól visszafizetett kölcsön 4^82 mellett tel: GO,626 frt. 86 kr. kiadás: 186 váltó mellett kölcsön 45090 frt. kezelési kiadás 20 frt­ • kr. bélyegre 45 frt. 50 kr. tőke visszafizetés 10,066 frt. 53 kr. pénztári maradék 4617 frt. 87 kr. ösz­szes kiadás: 60626 frt. 86 kr. Wolff Gábor, igaz­gató: Szentpéteri Antal, pénztárnok: Márai István, jegyző. ----------------­ A közönség köréből*) Hogy tagost­tunk l*aktíltan * (Vége.) 1870. sept 29-én kiszállanak csakugyan a szak­értők, és ülnök ur által elejékbe terjesztett tagokat a helyszínen vizsgálat alá veszik,és a mérnöki tervet az okszerű gazdászat minden kívánalmainak megfe­lelőnek, czél­irány­osnak, kitűnő tapintattal készí­tetnek nyilvánították, sőt valóságos kedvezménynek nagyságos párunk részére. Ekkor már a feltámadásnál inkább hittük, hogy 14. nap múlva uj tagunk kezünkbe lesz. ülnök úr nyílt ígéretét beváltja De mi történt? Elnök úr tiszta­­ ellenére a tárgyalást mindnyájunk rémületére félbe szakaszsza, hogy néhány nap múlva bevégzi, és a tagosítás meg lesz” ujjból csalódtunk az ítélet 14 nap helyett 10 egész hónapra született meg, a­mely eljárást isten ember előtt ránk nézve roppant károsnak, és így vádnak, menthetetlen vádnak állíttatott fel. Pedig mi vastag cálvinistákul valóságos bú­csút rendeztünk ülnök úrhoz kérni, hogy távoztassa el tőlünk a gonoszt, adja meg földi idvességünk és boldogságunkat, mondja ki az ítéletet. Ülnök úr is újból tárgyalt, én azt hiszem jó­indulatból, de keserves költséges tárgyalás volt, s azon kívül, hogy ezen tárgyalás is párbajon nem végződött, csak ülnök úr tekintete vette elejét. Miután én fáradtam legtöbbet tagosításunk ügyében, de a 14 napra ígért ítéletet 10 hónapra sem tudtam kieszközölni, gazdaságunk helyt állott, nem lehet csodálkozni ha ülnök úr iránt a publi­kum ingerült lett, és engemet is vádolni gyanusitni kezdett, engemet mellőzve három követet menesz­tettek Gyárfás úrhoz még egyszer s utoljára meg­kérni adja ki az ítéletet már valahára. Ujjból a jövő hóra ígérte. Elkeseredésükbe egyenesen a kir. tábla elnöke e méltóságához mentek elpanaszolni rettenetes álla­potunkat, kinek egy szavára megszületett kerek 48 óra alatt, a 10 havi vajúdásba eltorzult ítélet. Szívesen beismerem, hogy az ülnök úr azon ítéletet a legjobb indulattal úgy kívánta hozni, hogy azzal mindenki megelégedve lévén tagosításunk rög­tön létrejöjjön. Razionabilis következetes nagyságok­kal szemben sikerült volna is, itt Gyárfás úr óriásit csalódott, máskor eszébe jut Timot. 1. 8. verse A törvény jó, ha valaki azzal jól él. Szakértők véle­ményét, mérnöki tervét ignorálva egyenesen nagysá­gos párunk — nem érdekében — hanem kívánsága szerint ítéletet hozott, s horrendum dictu épen nagy­ságos párunk meg recurrálja büntetésre nagyon mél­tó okokból, erősen hiszem, hogy a fogalmazó ügy­védet, a kir. tábla legalább is elcsapja. Nincs vége a comediának, 1871. július 15-én jön ki az ítélet. Valóságos ostrom alá vettük ülnökünket, hogy az ügyet időnyerés tekintetéből sietve terjessze fel a kir. táblára; tartottuk a tüzet, mig valóságosan el­­barik­adirozta előlünk magát és a mit 48 óra alatt meg­tehet vala, megtette, felterjesztette három hó­napra, ez is beillik egy vádnak. Tudom a mentségét e halasztásra de tán nem kívánja, hogy feleljek rá, elég szép tőlem ha mel­lőzöm, s nevetségessé nem teszem. Denique tagosítási ügyünk felment a kir. táb­lára uz isten mi lesz belőlünk? ha netalán B. E. úrral mi is el fogjuk mondani, hogy ez annyi kárt költséget okozott tagosításunknak a kezdetén állunk újból átkozott hasonlatosság lenne. Ezzel teljesítettem Gyárfás úrnak ex consiliu eredeti de helyeselhető kívánságát, azt hiszem egy betű valótlansága ellen sincs kifogása, miután­ a jegyzőkönyveket és tényeket ismeri. Adjon" isten sok oly becsületes, jóindulatú bi- t". ’ de előe lélekkel, hogy soha senki szeszélysért m­­ű meggyőződését fel ne áldozza, nevét koczkára ne tegye. ülnök urnak, mert a mi és számtalanok kára hátramaradása egy része, hogy azon rendező talentumokra esik kik 20—22 év óta az országot folytonosan rendezik az bizonyos, hogy a jövő rendezés mindeniknél kevesebb életrevalósá­­ga hont magában az még bizonyosabb, s igy az or­szág rosszul áll legbizonyosabb Tolvaly Ferenc* ba» f 1­to e rovatunkat h közönség­nek közérdekű Tovat­h * i^.H- "Ulk» kijelentjük egyezem­m­ind, hogy minden e ügyé. i ív­ezött czikkekért csak a sajtóhatóság irányában vállal f®' ,el­ítélte‘ a szerk. T. és felelős szerkesztő K. PAPI* MIKLÓS. ^gik­tor *) n^jegyz3ke Biasini szállo­dájából Kolozsvárit, 1871. October 11. én Török Miklós e­szmész, K.-Fehérvárról. Zeriff Gergely, ke­rskedva T^01- Csakó László, hivatalnok Torjáról. Orbonás Mihály, ügyvéd Sz.-Rógenből. Nagy Lajos, Adolf A'fel­ett'50 kereskedő Pestről. Yeisz r­.dr.51’ ^reskeTd° Peströl- Rozemberg Hermann,N.-Vá- P,uitz íTvJem’ alkalmitánya Fehérvárról. Szentel­várról ’ Mort0k0A1T0rdáról Farkas Árpád jogász Fehér- Gábor i • 16)1 ^dlin’ fizikus, M -Vásárhelyről. Dózsa ügyvéd aDD Vásárhelyről. Moldován Gergely, M vWé t ^°mogyi István, birtokos rői Rén­ze­­k­? ' Klukler József, kereskedő N.-Enyed­­tokos petröl 6 ’ K010ZSvárról­ Nagy Mihály, bir­­ ma alatt, Látható ’ 8Z1Dh&Zi­dománytok 1843-ik évi 240. ?JAVier 14

Next