Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-07-02 / 147. szám

147-ik szám Lapunk t. előfizetőihez. Egész tisztelettel kérem fel lapunk t. előfize­tőit, véltoztassanak megrendeléseiket minél eb­b megtenni, mert július ötödikén túl fölösleges példányt sem nyomatunk Ispán ! é­s későn jövő előfizetőinknek csak azon naptól kezes­ve küldhetjük a lapot, melyen a megrendelést kézhez vettük. Előfizethetni julius-szept. 4 frt. juli-decemb­errtai. K. Papp Miklós. KOLOZSVÁR, JULII­S 1. Munlííi közben. i­. Egyik legnyomósbja az érveknek, melyek annak idejében a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény javaslata ellen felhozattak, a téves, indokolatlan összevegyítést illető, a­mely a me­gyéket és a törvényhatósági joggal felruházott vá­rosokat szervezés tekintetében egy kalap alá von­ta, nem vévén figyelembe azon lényeges különb­ségeket, melyek a municipiumoknak e két neme között territoriális, ethnographiai tekintetben, s az alkotó elemekre nézve léteznek ; nem törődvén azon körülménynyel sem, hogy oly intézkedések, melyeknek létesítése ellen a megyékben alapos kifogást alig tehetni, a városokban szükségképen előidézendik a bajokat, melyeknek a megyékben orvosszeréül szolgálnak. A törvény azonban megtarta a javaslat ezen eredeti hibáját, s a megyék és törvényhatósági joggal felruházott városok rendezésére nézve egy­öntetű elveket jelölt ki. És mit tapasztalunk még­is? Azt, hogy a­mit a törvény összekötött, a kor­mány ismét elválasztó. Elválasztó pedig akkor, midőn a szervezési előmunkálatokat megindító is­mert köriratában ab­akis a megyék közgyűléseit hivatta össze, a városok szervezésének kezdemé­nyezését pedig nagy bölcsen elodázta! Meggyőződésünk szerint ezen eljárás ellen­kezik úgy a czélszerűségnek, mint a törvény szel­lemének követelményével. A törvényhatósági joggal felruházott városok rendezése épen oly gondos munkát, annyi tevé­kenységet vesz igénybe, mint a megyéké. Sajátos viszonyok, a vagyon- és birtokrendszerben gyöke­rező különlegességek nyomulnak a városoknál elő­térbe, melyeknek figyelembevétele nélkül valódi önkormányzatot létesíteni merő lehetetlenség. Ezt feledni látszott a belügyminiszter, midőn későbbre halasztá a városi szervezés megindítását, — né­melyek állítása szerint — azon nézetből indulva ki, hogy a városok szervezését pár hét alatt ki­elégítőleg keresztülvihetni. Mások azt mondják, hogy a városi szerve­zés azért késik, mert a kormány még nem talált alkalmas egyéneket a városi főispáni állomásokra. Véleményünk szerint azonban a törvény nemcsak nem kívánja azt meg, hogy a szervezés megkez­dése a városi főispánok alatt történjék, de sőt egyenesen feltételezi annak be nem következését, így — hogy csak egy pontját említsük — a 91- dik §. meghatározza, miszerint „a belügyminisz­ter által kitűzendő határidő alatt minden tör­vényhatóság közgyűlést tart, s a főispán (főkirálybíró stb.), illetőleg a polgármester elnöklete alatt küldöttséget nevez ki." A törvény e szavaiból világosan kitűnik, hogy itt, a szervezés megindításánál, nem az új, hanem a régi törvényhatóságok főtisztviselőiről van szó, vagyis itt a polgármester nem mint a főispán helyettese, hanem mint vele egyenrangú sze­mély említtetik. Mert helyettesítés esetében a tör­vény kiterjeszkedett volna a megyékre is, s szöve­­­gének illető helye körülbelül igy hangzik róla: „a főispán (fő­királybíró stb.) illetőleg az alispán vagy a polgármester elnöklete alatt stb.“ Hogy az „alispán“ felemlítése elmaradt, csak onnan magyarázható ki, mert a törvény a szervezés megkezdését megyéknél a jelenlegi főispánok, városoknál a jelenlegi polgármesternek által akarta eszközöltetni. Meglehet egyébiránt, hogy a városok szerve­zésének megindítása csak azért késik, hogy a kor­mány a városi főispánok kinevezésével befolyást Ul „Erdélyi Muzeum.“ Elmefuttatások különféle tárnak felett. — Swiftel. — Hogy lehetne az emberi­ nemtől azt várni, hogy a tanácsot elfogadja, mikor még a figyelmeztetést is visszautasítja. Minden élvezet-roham a fájdalom és kime­rültség által ellensúlyoztatik; éppen olyan, mint­ha a jövő év jövedelmének egy részét költenénk el. Élete alkonyán a bölcs arra törekszik, hogy az ifjúságban megszokott bolondságait — előítéleteit — ferde véleményeit irtsa ki magából. Ha a világban egy igazi nagy szellem tűnik fel — azt arról ismerjük meg, hogy az ostobák mind ellene szövetkeznek. Azok az emberek kik az élet minden elő­nyeiben részesülnek, abban a helyzetben vannak, hogy boldogságokat számtalan véletlenségek megzavarhatják — és sok kellemetlenséget okoz­hatnak nekik, örömet ellenben keveset élveznek. A világ ítéletét az ember csak háromféle ké­pen boszulhatja meg: megvetni — visszatartani — vagy úgy élni, hogy az ember ez ítéleteket elke­rülje : állítólagosan az elsőt cselekszik, az utolsó szinte lehetetlenség, de rendesen a másodikat szok­ták alkalmazni. A pénz hatalmát csak a nyomorultak vallják be, a boldogok minden eredményt okosságuk és érdemüknek tulajdoninak. A nagyravágyóé az embereket gyakran a leg­nyerhessen magára a szervezés irányára. ,Ha ez így volna, úgy meg kellene vallanunk, hogy ezen eljárásában mindenre támaszkodhatik, de a törvény szavaira és szellemére bizonyára nem! Molnár Antal, n­ov jóslat. (én) A szegény Francziaország ismét a csá­bítások, az ígéretek korát éli. A köztársaság ügye oda fejlődött már, hogy fennmaradása iránt kétkedni is lehet. A trónköve­telők, trónlesök szórják az ígéretet s már most is osztozkodnak a prédán, melyet a corruptió ebeivel elejteni remélnek. A forradalom classicus földjén számozott Hen­rikeket emlegetnek a győztes szurony oltalma alatt; a fekete sereg mély lélekzetet vesz, mert közel látja idejét — hiszen a szent szövetség is felüti már Medusa fejét. Az igaz, hogy a fej e pillanat­ban még le van fedve avval a fátyollal, a­melyen hamis aranyból készült betűkkel fel van írva az ígéretek halmaza, de előkészítik már az időpontot, melyben a fátyol leeshet s a szószegéssel szö­vetkezett erőszak vigyorog majd a rászedettekre. Mi az értéke a hatalomra vágyó elemek igé­retének? ezt legjobban megmondja az a jóslatsze­­rű beszélgetése Humboldt Sándornak, melyet a júliusi forradalom idejében a jeles Ganssal foly­tatott. Humboldt, a jelesebb zsidó házaknál gyakran megjelent s Herz, Veit, Hitzig, Sachs és Gans termei sokszor fogadták vendégül. Ganssal többnyire po­litikai tárgyakról beszélt. Gans a júliusi forrada­lom után nagy bizalommal, a legszebb remények­kel viseltetett a francziák új kormánya iránt. Nem igy Humboldt! Hidje el kedves barátom — mon­dó ,óhajtásom találkozik az önével, de remé­nyem szerfelett kevés. Negyven éve nézem a franczia kormányfér­fiak változását s azt tapasztalom, hogy mindig sa­ját képtelenségük az, mely bukásukat előidézi. Mindig új meg új ígéretekkel állanak elő, de nem teljesítik, s a­ romlás újból kezdődik. A nap hőseit többnyire személyesen is­mertem, találkoztak köztök kitűnőségek telve jó akarattal, de nem maradtak állhatatosak, csakha­mar elődeik nyomába léptek, nem ritkán még túl tettek amazok gazságán! Egyetlen egy kormány sem váltotta be sza­vát a néppel szemben, egy sem rendelte alá Önző érdekét a közjónak, s a­míg ez így van, egy kor­mány sem állhat fenn Francziaországban. Ez a nemzet folytonos csalások áldozata, most is meg fog csalatni. De meg fogja büntetni a csalást és hazugságot mert erre elég az ereje és érett­sége. •­ Humboldt szava beteljesedett, előrelátása ki­ható nem csak napjainkra, hanem a jövőre is. Nem kell egyéb, csak a legitimisták üzel­meinek megfigyelése. Egy szavát sem olvastuk eddig a programmnak, mely az ország ügyei­nek rendezését tárgyalná, de sokat olvas­tunk a ceremóniákról, az eljárásról, mely a kilá­tásba helyezett korona elfoglalásánál követendő. Mac Mahon a royalisticus providentia embere. Chambord gróf szerint: Mac Mahon teremtette a „dicső" hadsereget, mely a rendet helyreállí­totta— mondhatjuk: gyökeresen helyreállí­totta. A zsarnokság legsötétebb korszakában alig akadunk példájára a konczolásnak, mely, a ro­yalisták számára megteremtette a „tabula rását”, a­melyen ma holnap megkezdhetik a hamis já­tékot. Mit érhet a szegény köztársaság, még ha sikerül is Gambetta és társai beválasztása a nem­zetgyűlésbe, ha sikerül is egy köztársasági több­ség létesítése? Ha valamely v­agy a franczia nemzet törté­nelmében elég példa van arra, hogy a szurony, mely a hatalom parancsára keresztül döfi a pol­gár szivét, elég erős arra is, hogy a többséget a falhoz szegezze. És az a hadsereg, mely Weis­­senburgtól Sedánig megfutotta a gyalázat útját s hazatérve készséges eszköze lett a testvérgyilko­lásnak, ez a hadsereg alkalmas és képes minden gyalázatosság végrehajtására. *) »Alex: v. Humboldt und das Judenthum* eon Adolf Kohut. Leipzig J87Í. — 452 aljasabb tettekre viszi: a magas palezra a császár által jutnak. A rosz társaság olyan mint a kutya, legin­kább azokat piszkolja be, a kiket legjobban szeret. A találékonyság az ifjúság tehetsége, a bírál­­gatás az öregeké. Idősebb korunkban barátainknak terhére esik kedvünket keresni, s kevesebbet is gondolnak vele hogy tetszésünkre van e valami vagy nincs. Egy bölcs sem óhajtott ifjabb lenni. A legjobb cselekedeteknek az indokai is rit­kán állják ki a szigorú vizsgálódást. A férfiaknál de még inkább a nőknél, a kö­zönséges folyékony beszéd, a tárgy és a szavak ritkaságából jó, mert — a­ki a nyelv hatalmában van, s lelke eszmékkel van telve, az beszéd közben hajlandóbb az eszmék és kifejezések helyes meg­választása közt habozni; de a közönséges fecse­­gőknek csak egy rendbeli eszmemenetük, és csak egy rendbeli szavuk van, melyekbe azokat öltöz­tessék, s ezeknek az ismétlésére szájuk mindig készen áll.­­ A társaságban való tündöklés­­ kevésnek adatott, de szinte minden embernek hatalmában van hogy kellemessé tegye magát. A társalgás hanyatlásának nem az értelem hiány az oka, hanem: a hiúság — büszkeség— rosz indulat — tetszelgés — különözködés — negé­desség — önfejűség s több ezekhez hasonló hibák melyek mind a hibás nevelés következményei. * A tömjénezés a hatalom gyermeke. Az öreg embereknek a méltóság magas hiva­tal és nagy vagyon szükséges kellék, mert az ifja­kat ezzel tartják rendben és illő távolságban, külön­------Xvón Európa ismét egyet mozdult. Az an-A ■ u a lett az erőszak. Az em­bsi küzdelemben a reactió alá temettetett beriség természete J­e­d Humboldt jósla­- élőhalott l0t^,8“tiósoják a^büntetést is, a tának végszava;, ,alál ez Frao­“ely “ A^ talál az emberiségre. Kárunkon oka­­lZirrH«ghatáozottan okulunk, ebbe vetjük re­ 'Táviratok a küllőidről. Madrid, jun. 28. Serrano a miniszterválság alkalmából békülékeny hangon szólott.Mores tételesen késznek nyilatkozott a tárczát megtar­ni Zorilla szintén ismét elfogadta a tárczát. Berlin, jun 28. Az államkanczellár tudatja hogy az északi szövetség első kibocsátása 50 /6’98 ország08 utalványai 1872 (?) hóban fognak be­váltatni. Páris jun 28. A tegnapi aláírás eredménye állítólag négy milliárd, miből Francziaország egy maga két milliárdot irt alá. — A pénzügyér va- SSbmn tudatja, hogy az aláírás e kölcsönre be van zárva. Bécs jun 28. A reichstalle elfogadta a te­­lekk. törvényt, letárgyalta az egyetemi hivata­lo­­kok fizetésére vonatkozó kormányelőterjesztéseket, jóváhagyta a birodalom mindkét felében előfordu­ló vállalatok után eső jövő adó megosztására vo­­natkozó­­javaslatot, végül elfogadta a bizottság indítványát a büntető eljárásokra vonatkozó s az urak háza által módosított törvényt illetőleg Bécs, jun 28. A mecklenburgi nagybg.­és neje Isebelbe itt utaztak keresztül. Bécs, jun 28. A magyar delegátióben Eber interpellálja a külügyért, tétettek e lépések a vas­kapunál a Duna szabályozására. Ezt követte a külügyi budget részletes tárgyalása. Zsedényi azt hiszi, hogy a pápa világi hatalmának megszűnté­vel, a római ügyek mint nem politikai természe­tűek, nem tartoznak többé a közös ügyekhez. Ez ellen Haynald és Szécsen szólalnak fel, mire a róma követ költségei megszavaztatnak. A Lloyd subventionálására Zsedényi indítványa fogadtatik el, mely szerint míg a két törvényhozás nem in­tézkedik, ne tartozzék a külügyér hatáskörébe.­­ A tengerészeti budget tárgyalása pénteken kez­dődik. Külföldi vegyes h­írek. A franczia nemzetgyűlés egy 15 tagú bizottmányt választott, melynek feladata a kegyel­mi tények felett határozni. E bizottmány tagjai: Martel, Barbie, de Maillé, Duchatel, Pestereau, Vil­leneuve, Pion, Lacasse, de Bastard, de Tailhaud, de Quinsonat, Changsarnier tbk, Bigot, E’ Duciere, Merveillaux, Duvigneaux, és Paris. De G’bangar­­nier tbk. a választást megköszönve, nem fogadta el. Az elsassiak és lotharingiaiak javára ugyanazon ülésben határozva jön, hogy I. Algir legjobb földjéből 100,000 bed­art szakítanak ki és adnak át ingyen azon elsassiaknak és lotharingiaiak­­nak, kik kötelezik magukat, hogy a franczia nem­zetiséget fentartják és a nekik adott földet mive­­lik. 2. Ez intézkedés keresztül vitelére egy 15 tagú bizottmány választatik, melynek az iránt is javas­latot kell tennie, hogy miféle intézkedést tegyen még az állam, hogy a telepítést megkönnyeb­­bítse. Algíri újabb hírek jelentik, hogy Cérés tábornok egész az európai gyarmatosok által lakott Bordi faluig előrenyomult, melyet teljesen leégve talált, a szomszédban fekvő erőd őrsége 46 napi ostromot állott ki. Lallemand tábornok, mint gya­nítják, még Tizi-Uz-ban van, hol Cérés tábornok­kal egyesülni szándékozik, hogy a még mindig körülzárolt National erődöt fölmentse. A felkelési mozgalom egyébiránt még nincs elnyomva, sőt el­lenben terjeszkedni látszik. Mint állítják, több arab törzs Sidi-Kaddinhoz szándékozik csatlakozni. Cons­tantán tartományban az alabbaiak a francziák el­len nyilatkoztak. Bugiában a baby­lók Lemercier erődöt éjjel megrohanták, de eredmény nélkül. Ma­gában Algírban a polgári kormányzó nyílt megha­sonlásban áll a tábornokokkal; a kormányzó azt akar­ja, hogy a felkelőkkel való bánásmód és a gyar­matosok kárpótlása körül szabályszerű, törvényes­­en ezek igen hajlandók őket épen öregségükért kicsúfolni és sértegetni. Mindenki óhajtana hosszasan élni, de meg­öregedni senki sem szeretne. A fejedelmekről azt szokták mondani, hogy hosszú kezük van; én azt kívánom hogy bár a fü­lek is oly hosszú volna. A fejedelmek gyermekéveiben és serdülő ifjú korukban, rendkívüli tehetségeket — szellemet — él­et stb. fedeznek fel, s társalgásuk meglepő és bámulatos: különös — hogy oly sok szép tehet­ségű és nagyreményű herczeg — és oly sok gya­lázatos fejedelem van. Ha ifjú korukban halnak meg — azt mondják róluk hogy a bölcsesség és erény csodái,­­ ha életben maradnak — szintén csodák — de egészen másszerűek. A szép és jó indulatú Vénus a szerelem isten­nője volt; a zsémbes veszekedő Junó a házasság istennője, s mindig halálos ellenségek voltak. Az emberek meg vannak elégedve ha ékcei­­ket lekaczagják, de ha bolondságaikkal is ezt teszik, azt sérelemnig is veszik A«»», hogy az emberek rosszakaratnak nem csodálkozom, de azon gyakran bámulok, hogy nem szégyenüik magukat. A sima és éles ékesszólás olyan mint a megolajozott beretva. A házaséletnek sok gyermeke van: meg­bánás, egyenetlenség, szegénység, féltékenység, betegség, unalom, utálat stb. Azt olvastam, hogy egy szamárnak a fejét nyolc­van darab ezüst pénzért adták el; az utolsó időkben tízezerszerte drágábbért keltek el, pedig a szamaraknak soha sem voltunk ennyire böviden mint most. Julius 2 eljárást tanúsítsanak, s az egyes tábornokok telj­hatalmát szűkebb korlátok közé szorította, kik e miatt nagyon fölgerjedtek ellene. A jelenlegi kato­nai kormányzó, Gneydon tengernagy, kit a lakos­­ság nagyon kedvel, — mint mondják, — Chapzy tábornok által fog felváltatni. Merényletek Párisban. Az egyes kato­­nák Párisban még mindig a meggyilkoltatás veszé­lyében forognak, így a mait csütörtökre virradólig egy tüzér, ki a la Pie-utc­a közelében a Montmartre lejtőjén őrt állt, puskalövéssel megöletett. Reggeli 8 órakor két katonatiszt ment a Puebla utczán át a Villette­ külvárosba, midőn egyszerre éles sivitást hallanak fülek mellett; ugyanazon pillanatban egy vashegyű nyíl fúródik a deszkakerítésbe, mely mellett épen haladtak. Emlékezhetünk, hogy a Belleville, Ménilmontsat stb. külvárosokban a leg­utóbbi időig léteztek íjász társaságok, s úgy látszik, hogy ezek nem szolgáltatták be fegyvereiket a hatóságnak. E merényletek természetesen mindig számos bázmorozást és elfogatásokat vonnak ma­guk után. A franczia választási mozgalom­ban feltűnő jelenség az, hogy sok kitűnő egyéni­ség a jelöltséget visszautasítja, így a bonapartisták közül Roucher és Forcade, a republikánusok részé­ről Gambetta, Ordinaiére, az orleanisták közül Remusat. A „Verité“ egész komolysággal írja, hogy Bonaparte Péter a Charenthe Inferieure departementban fellépett. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten július 1-én 10 óra 3. p. d. e. Érkezett Kolozsva július 1-én 10 óra 30 p. d. e. Gambetta a bordeauxi válasz­tóknak kijelenté, hogy a jelen kormányt ismeri el egyedül tör­vényesnek. A párisi katonai szemle tün­tetés nélkül megtörtént, a diplo­­máciai testület és a kormány jelenlétében, a csapatok lelke­sedtek. Bismarcknak a schwarczen­­bergi uradalom adományozta­tok. Az angol alsóház a titkos szavazati bilit többséggel tár­gyalásra elfogadta. A német megszálló sereg zászlóaljainak létszáma 802-re szállíttatott le. A német birodalmi gyűlés a kormánykölcsön tárgyalását el­­h­alasztó. HI ft HA­RANG. ,’t T. előfizetőinket figyelmeztetjük, hog lapunk árát a jövő évnegyedtől az évnegyede előfizetők részére leszállították olyan formán, hog jövőre évnegyedre nem 4 frt 50 kr., hanem csal 4 forint lesz. Azon t. előfizetőink, kik eddig már 4 frt 50 krral fizettek elő, az 50 kr töbletet a jövő évne­gyedre számíthatják be. * Ez évnegyed folytán tárcza rovatunkban érde­kes közleményeket hozunk Jókai Mórtól, gr.Te­leky Sándor ezredestől, Sámi László, Med­gyes Lajos, Orbán Balázstól, s egy nagybe­csü ismeretlen történeti naplót közöl Szabó Károly a Rákóczi forradalomból. Tárcza rovatunkat sem belbecs, sem változa­tosság tekintetéből meg se bírták közelíteni soha­­ Királyhágón inneni verseny­társaink — jövőre még érdekesebbé fogjuk tenni, miután oly erőket nyer A tanácsot senki sem akarja elfogadni, de a pénzt igen, tehát jobb a pénz, mint a tanács. A fejedelemre a kényuralom oly természetes kísértés, mint az ifjú emberre a bor és szép asz­­szony, a bíróra a megvesztegetés, az öregre a fösvénység, vagy a nőkre a hiúság. Mily következetlen az ember önmagával! Ösmertem nagy hirü embereket, kik a köz­­ügyeket bölcsességgel igazgatták, őket magukat pedig ostoba cselédjük kormányozták. Ösmertem nagy minisztereket, a­kik művelt­ségük és életök által kitűntek, s még­is az osto­bákat szerették maguk körül alkalmazni. Ösmertem bátor férfiakat, a­kik feleségük előtt gyávák voltak , ösmertem ravasz furfangos embereket a kiket folytonosan lecsaltak. A hizelkedésnél nincsen nagyobb illetlenség Ha az egész társaságnak hizelgesz, egyiknek sem tetszel: ha kiválasztva egy vagy kettőnek, azzal a többit sérted meg. Az érvelés a leghelytelenebb társalgási mo­dor, s könyvekben a legunalmasabb olvasmány. A folytonos életeskedés is rosz szokás. Erőlködnek, hogy szellemdús hiröket fentart­­sák, és gyakran felsülnek,­a társaságra nézve ez is egy neme a sérelemnek, s a beszélőre magára nagy alkalmatlanság. A legnagyobb felfedezések a tudatlanság kor­szakában történtek, például a delejül használata a puskapor és nyomtatás s a legegyügyübb és bárgyúbb, a német nemzet által, Sámi Lászlóné.

Next