Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-07-02 / 147. szám
147-ik szám Lapunk t. előfizetőihez. Egész tisztelettel kérem fel lapunk t. előfizetőit, véltoztassanak megrendeléseiket minél ebb megtenni, mert július ötödikén túl fölösleges példányt sem nyomatunk Ispán ! és későn jövő előfizetőinknek csak azon naptól kezesve küldhetjük a lapot, melyen a megrendelést kézhez vettük. Előfizethetni julius-szept. 4 frt. juli-decemberrtai. K. Papp Miklós. KOLOZSVÁR, JULIIS 1. Munlííi közben. i. Egyik legnyomósbja az érveknek, melyek annak idejében a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény javaslata ellen felhozattak, a téves, indokolatlan összevegyítést illető, amely a megyéket és a törvényhatósági joggal felruházott városokat szervezés tekintetében egy kalap alá vonta, nem vévén figyelembe azon lényeges különbségeket, melyek a municipiumoknak e két neme között territoriális, ethnographiai tekintetben, s az alkotó elemekre nézve léteznek ; nem törődvén azon körülménynyel sem, hogy oly intézkedések, melyeknek létesítése ellen a megyékben alapos kifogást alig tehetni, a városokban szükségképen előidézendik a bajokat, melyeknek a megyékben orvosszeréül szolgálnak. A törvény azonban megtarta a javaslat ezen eredeti hibáját, s a megyék és törvényhatósági joggal felruházott városok rendezésére nézve egyöntetű elveket jelölt ki. És mit tapasztalunk mégis? Azt, hogy amit a törvény összekötött, a kormány ismét elválasztó. Elválasztó pedig akkor, midőn a szervezési előmunkálatokat megindító ismert köriratában abakis a megyék közgyűléseit hivatta össze, a városok szervezésének kezdeményezését pedig nagy bölcsen elodázta! Meggyőződésünk szerint ezen eljárás ellenkezik úgy a czélszerűségnek, mint a törvény szellemének követelményével. A törvényhatósági joggal felruházott városok rendezése épen oly gondos munkát, annyi tevékenységet vesz igénybe, mint a megyéké. Sajátos viszonyok, a vagyon- és birtokrendszerben gyökerező különlegességek nyomulnak a városoknál előtérbe, melyeknek figyelembevétele nélkül valódi önkormányzatot létesíteni merő lehetetlenség. Ezt feledni látszott a belügyminiszter, midőn későbbre halasztá a városi szervezés megindítását, — némelyek állítása szerint — azon nézetből indulva ki, hogy a városok szervezését pár hét alatt kielégítőleg keresztülvihetni. Mások azt mondják, hogy a városi szervezés azért késik, mert a kormány még nem talált alkalmas egyéneket a városi főispáni állomásokra. Véleményünk szerint azonban a törvény nemcsak nem kívánja azt meg, hogy a szervezés megkezdése a városi főispánok alatt történjék, de sőt egyenesen feltételezi annak be nem következését, így — hogy csak egy pontját említsük — a 91- dik §. meghatározza, miszerint „a belügyminiszter által kitűzendő határidő alatt minden törvényhatóság közgyűlést tart, s a főispán (főkirálybíró stb.), illetőleg a polgármester elnöklete alatt küldöttséget nevez ki." A törvény e szavaiból világosan kitűnik, hogy itt, a szervezés megindításánál, nem az új, hanem a régi törvényhatóságok főtisztviselőiről van szó, vagyis itt a polgármester nem mint a főispán helyettese, hanem mint vele egyenrangú személy említtetik. Mert helyettesítés esetében a törvény kiterjeszkedett volna a megyékre is, s szövegének illető helye körülbelül igy hangzik róla: „a főispán (főkirálybíró stb.) illetőleg az alispán vagy a polgármester elnöklete alatt stb.“ Hogy az „alispán“ felemlítése elmaradt, csak onnan magyarázható ki, mert a törvény a szervezés megkezdését megyéknél a jelenlegi főispánok, városoknál a jelenlegi polgármesternek által akarta eszközöltetni. Meglehet egyébiránt, hogy a városok szervezésének megindítása csak azért késik, hogy a kormány a városi főispánok kinevezésével befolyást Ul „Erdélyi Muzeum.“ Elmefuttatások különféle tárnak felett. — Swiftel. — Hogy lehetne az emberi nemtől azt várni, hogy a tanácsot elfogadja, mikor még a figyelmeztetést is visszautasítja. Minden élvezet-roham a fájdalom és kimerültség által ellensúlyoztatik; éppen olyan, mintha a jövő év jövedelmének egy részét költenénk el. Élete alkonyán a bölcs arra törekszik, hogy az ifjúságban megszokott bolondságait — előítéleteit — ferde véleményeit irtsa ki magából. Ha a világban egy igazi nagy szellem tűnik fel — azt arról ismerjük meg, hogy az ostobák mind ellene szövetkeznek. Azok az emberek kik az élet minden előnyeiben részesülnek, abban a helyzetben vannak, hogy boldogságokat számtalan véletlenségek megzavarhatják — és sok kellemetlenséget okozhatnak nekik, örömet ellenben keveset élveznek. A világ ítéletét az ember csak háromféle képen boszulhatja meg: megvetni — visszatartani — vagy úgy élni, hogy az ember ez ítéleteket elkerülje : állítólagosan az elsőt cselekszik, az utolsó szinte lehetetlenség, de rendesen a másodikat szokták alkalmazni. A pénz hatalmát csak a nyomorultak vallják be, a boldogok minden eredményt okosságuk és érdemüknek tulajdoninak. A nagyravágyóé az embereket gyakran a legnyerhessen magára a szervezés irányára. ,Ha ez így volna, úgy meg kellene vallanunk, hogy ezen eljárásában mindenre támaszkodhatik, de a törvény szavaira és szellemére bizonyára nem! Molnár Antal, nov jóslat. (én) A szegény Francziaország ismét a csábítások, az ígéretek korát éli. A köztársaság ügye oda fejlődött már, hogy fennmaradása iránt kétkedni is lehet. A trónkövetelők, trónlesök szórják az ígéretet s már most is osztozkodnak a prédán, melyet a corruptió ebeivel elejteni remélnek. A forradalom classicus földjén számozott Henrikeket emlegetnek a győztes szurony oltalma alatt; a fekete sereg mély lélekzetet vesz, mert közel látja idejét — hiszen a szent szövetség is felüti már Medusa fejét. Az igaz, hogy a fej e pillanatban még le van fedve avval a fátyollal, amelyen hamis aranyból készült betűkkel fel van írva az ígéretek halmaza, de előkészítik már az időpontot, melyben a fátyol leeshet s a szószegéssel szövetkezett erőszak vigyorog majd a rászedettekre. Mi az értéke a hatalomra vágyó elemek igéretének? ezt legjobban megmondja az a jóslatszerű beszélgetése Humboldt Sándornak, melyet a júliusi forradalom idejében a jeles Ganssal folytatott. Humboldt, a jelesebb zsidó házaknál gyakran megjelent s Herz, Veit, Hitzig, Sachs és Gans termei sokszor fogadták vendégül. Ganssal többnyire politikai tárgyakról beszélt. Gans a júliusi forradalom után nagy bizalommal, a legszebb reményekkel viseltetett a francziák új kormánya iránt. Nem igy Humboldt! Hidje el kedves barátom — mondó ,óhajtásom találkozik az önével, de reményem szerfelett kevés. Negyven éve nézem a franczia kormányférfiak változását s azt tapasztalom, hogy mindig saját képtelenségük az, mely bukásukat előidézi. Mindig új meg új ígéretekkel állanak elő, de nem teljesítik, s a romlás újból kezdődik. A nap hőseit többnyire személyesen ismertem, találkoztak köztök kitűnőségek telve jó akarattal, de nem maradtak állhatatosak, csakhamar elődeik nyomába léptek, nem ritkán még túl tettek amazok gazságán! Egyetlen egy kormány sem váltotta be szavát a néppel szemben, egy sem rendelte alá Önző érdekét a közjónak, s amíg ez így van, egy kormány sem állhat fenn Francziaországban. Ez a nemzet folytonos csalások áldozata, most is meg fog csalatni. De meg fogja büntetni a csalást és hazugságot mert erre elég az ereje és érettsége. • Humboldt szava beteljesedett, előrelátása kiható nem csak napjainkra, hanem a jövőre is. Nem kell egyéb, csak a legitimisták üzelmeinek megfigyelése. Egy szavát sem olvastuk eddig a programmnak, mely az ország ügyeinek rendezését tárgyalná, de sokat olvastunk a ceremóniákról, az eljárásról, mely a kilátásba helyezett korona elfoglalásánál követendő. Mac Mahon a royalisticus providentia embere. Chambord gróf szerint: Mac Mahon teremtette a „dicső" hadsereget, mely a rendet helyreállította— mondhatjuk: gyökeresen helyreállította. A zsarnokság legsötétebb korszakában alig akadunk példájára a konczolásnak, mely, a royalisták számára megteremtette a „tabula rását”, amelyen ma holnap megkezdhetik a hamis játékot. Mit érhet a szegény köztársaság, még ha sikerül is Gambetta és társai beválasztása a nemzetgyűlésbe, ha sikerül is egy köztársasági többség létesítése? Ha valamely vagy a franczia nemzet történelmében elég példa van arra, hogy a szurony, mely a hatalom parancsára keresztül döfi a polgár szivét, elég erős arra is, hogy a többséget a falhoz szegezze. És az a hadsereg, mely Weissenburgtól Sedánig megfutotta a gyalázat útját s hazatérve készséges eszköze lett a testvérgyilkolásnak, ez a hadsereg alkalmas és képes minden gyalázatosság végrehajtására. *) »Alex: v. Humboldt und das Judenthum* eon Adolf Kohut. Leipzig J87Í. — 452 aljasabb tettekre viszi: a magas palezra a császár által jutnak. A rosz társaság olyan mint a kutya, leginkább azokat piszkolja be, a kiket legjobban szeret. A találékonyság az ifjúság tehetsége, a bírálgatás az öregeké. Idősebb korunkban barátainknak terhére esik kedvünket keresni, s kevesebbet is gondolnak vele hogy tetszésünkre van e valami vagy nincs. Egy bölcs sem óhajtott ifjabb lenni. A legjobb cselekedeteknek az indokai is ritkán állják ki a szigorú vizsgálódást. A férfiaknál de még inkább a nőknél, a közönséges folyékony beszéd, a tárgy és a szavak ritkaságából jó, mert — aki a nyelv hatalmában van, s lelke eszmékkel van telve, az beszéd közben hajlandóbb az eszmék és kifejezések helyes megválasztása közt habozni; de a közönséges fecsegőknek csak egy rendbeli eszmemenetük, és csak egy rendbeli szavuk van, melyekbe azokat öltöztessék, s ezeknek az ismétlésére szájuk mindig készen áll. A társaságban való tündöklés kevésnek adatott, de szinte minden embernek hatalmában van hogy kellemessé tegye magát. A társalgás hanyatlásának nem az értelem hiány az oka, hanem: a hiúság — büszkeség— rosz indulat — tetszelgés — különözködés — negédesség — önfejűség s több ezekhez hasonló hibák melyek mind a hibás nevelés következményei. * A tömjénezés a hatalom gyermeke. Az öreg embereknek a méltóság magas hivatal és nagy vagyon szükséges kellék, mert az ifjakat ezzel tartják rendben és illő távolságban, külön------Xvón Európa ismét egyet mozdult. Az an-A ■ u a lett az erőszak. Az embsi küzdelemben a reactió alá temettetett beriség természete Jed Humboldt jósla- élőhalott l0t^,8“tiósoják a^büntetést is, a tának végszava;, ,alál ez Frao“ely “ A^ talál az emberiségre. Kárunkon okalZirrH«ghatáozottan okulunk, ebbe vetjük re 'Táviratok a küllőidről. Madrid, jun. 28. Serrano a miniszterválság alkalmából békülékeny hangon szólott.Mores tételesen késznek nyilatkozott a tárczát megtarni Zorilla szintén ismét elfogadta a tárczát. Berlin, jun 28. Az államkanczellár tudatja hogy az északi szövetség első kibocsátása 50 /6’98 ország08 utalványai 1872 (?) hóban fognak beváltatni. Páris jun 28. A tegnapi aláírás eredménye állítólag négy milliárd, miből Francziaország egy maga két milliárdot irt alá. — A pénzügyér va- SSbmn tudatja, hogy az aláírás e kölcsönre be van zárva. Bécs jun 28. A reichstalle elfogadta a telekk. törvényt, letárgyalta az egyetemi hivatalokok fizetésére vonatkozó kormányelőterjesztéseket, jóváhagyta a birodalom mindkét felében előforduló vállalatok után eső jövő adó megosztására vonatkozójavaslatot, végül elfogadta a bizottság indítványát a büntető eljárásokra vonatkozó s az urak háza által módosított törvényt illetőleg Bécs, jun 28. A mecklenburgi nagybg.és neje Isebelbe itt utaztak keresztül. Bécs, jun 28. A magyar delegátióben Eber interpellálja a külügyért, tétettek e lépések a vaskapunál a Duna szabályozására. Ezt követte a külügyi budget részletes tárgyalása. Zsedényi azt hiszi, hogy a pápa világi hatalmának megszűntével, a római ügyek mint nem politikai természetűek, nem tartoznak többé a közös ügyekhez. Ez ellen Haynald és Szécsen szólalnak fel, mire a róma követ költségei megszavaztatnak. A Lloyd subventionálására Zsedényi indítványa fogadtatik el, mely szerint míg a két törvényhozás nem intézkedik, ne tartozzék a külügyér hatáskörébe. A tengerészeti budget tárgyalása pénteken kezdődik. Külföldi vegyes hírek. A franczia nemzetgyűlés egy 15 tagú bizottmányt választott, melynek feladata a kegyelmi tények felett határozni. E bizottmány tagjai: Martel, Barbie, de Maillé, Duchatel, Pestereau, Villeneuve, Pion, Lacasse, de Bastard, de Tailhaud, de Quinsonat, Changsarnier tbk, Bigot, E’ Duciere, Merveillaux, Duvigneaux, és Paris. De G’bangarnier tbk. a választást megköszönve, nem fogadta el. Az elsassiak és lotharingiaiak javára ugyanazon ülésben határozva jön, hogy I. Algir legjobb földjéből 100,000 bedart szakítanak ki és adnak át ingyen azon elsassiaknak és lotharingiaiaknak, kik kötelezik magukat, hogy a franczia nemzetiséget fentartják és a nekik adott földet mivelik. 2. Ez intézkedés keresztül vitelére egy 15 tagú bizottmány választatik, melynek az iránt is javaslatot kell tennie, hogy miféle intézkedést tegyen még az állam, hogy a telepítést megkönnyebbítse. Algíri újabb hírek jelentik, hogy Cérés tábornok egész az európai gyarmatosok által lakott Bordi faluig előrenyomult, melyet teljesen leégve talált, a szomszédban fekvő erőd őrsége 46 napi ostromot állott ki. Lallemand tábornok, mint gyanítják, még Tizi-Uz-ban van, hol Cérés tábornokkal egyesülni szándékozik, hogy a még mindig körülzárolt National erődöt fölmentse. A felkelési mozgalom egyébiránt még nincs elnyomva, sőt ellenben terjeszkedni látszik. Mint állítják, több arab törzs Sidi-Kaddinhoz szándékozik csatlakozni. Constantán tartományban az alabbaiak a francziák ellen nyilatkoztak. Bugiában a babylók Lemercier erődöt éjjel megrohanták, de eredmény nélkül. Magában Algírban a polgári kormányzó nyílt meghasonlásban áll a tábornokokkal; a kormányzó azt akarja, hogy a felkelőkkel való bánásmód és a gyarmatosok kárpótlása körül szabályszerű, törvényesen ezek igen hajlandók őket épen öregségükért kicsúfolni és sértegetni. Mindenki óhajtana hosszasan élni, de megöregedni senki sem szeretne. A fejedelmekről azt szokták mondani, hogy hosszú kezük van; én azt kívánom hogy bár a fülek is oly hosszú volna. A fejedelmek gyermekéveiben és serdülő ifjú korukban, rendkívüli tehetségeket — szellemet — élet stb. fedeznek fel, s társalgásuk meglepő és bámulatos: különös — hogy oly sok szép tehetségű és nagyreményű herczeg — és oly sok gyalázatos fejedelem van. Ha ifjú korukban halnak meg — azt mondják róluk hogy a bölcsesség és erény csodái, ha életben maradnak — szintén csodák — de egészen másszerűek. A szép és jó indulatú Vénus a szerelem istennője volt; a zsémbes veszekedő Junó a házasság istennője, s mindig halálos ellenségek voltak. Az emberek meg vannak elégedve ha ékceiket lekaczagják, de ha bolondságaikkal is ezt teszik, azt sérelemnig is veszik A«»», hogy az emberek rosszakaratnak nem csodálkozom, de azon gyakran bámulok, hogy nem szégyenüik magukat. A sima és éles ékesszólás olyan mint a megolajozott beretva. A házaséletnek sok gyermeke van: megbánás, egyenetlenség, szegénység, féltékenység, betegség, unalom, utálat stb. Azt olvastam, hogy egy szamárnak a fejét nyolcvan darab ezüst pénzért adták el; az utolsó időkben tízezerszerte drágábbért keltek el, pedig a szamaraknak soha sem voltunk ennyire böviden mint most. Julius 2 eljárást tanúsítsanak, s az egyes tábornokok teljhatalmát szűkebb korlátok közé szorította, kik e miatt nagyon fölgerjedtek ellene. A jelenlegi katonai kormányzó, Gneydon tengernagy, kit a lakosság nagyon kedvel, — mint mondják, — Chapzy tábornok által fog felváltatni. Merényletek Párisban. Az egyes katonák Párisban még mindig a meggyilkoltatás veszélyében forognak, így a mait csütörtökre virradólig egy tüzér, ki a la Pie-utca közelében a Montmartre lejtőjén őrt állt, puskalövéssel megöletett. Reggeli 8 órakor két katonatiszt ment a Puebla utczán át a Villette külvárosba, midőn egyszerre éles sivitást hallanak fülek mellett; ugyanazon pillanatban egy vashegyű nyíl fúródik a deszkakerítésbe, mely mellett épen haladtak. Emlékezhetünk, hogy a Belleville, Ménilmontsat stb. külvárosokban a legutóbbi időig léteztek íjász társaságok, s úgy látszik, hogy ezek nem szolgáltatták be fegyvereiket a hatóságnak. E merényletek természetesen mindig számos bázmorozást és elfogatásokat vonnak maguk után. A franczia választási mozgalomban feltűnő jelenség az, hogy sok kitűnő egyéniség a jelöltséget visszautasítja, így a bonapartisták közül Roucher és Forcade, a republikánusok részéről Gambetta, Ordinaiére, az orleanisták közül Remusat. A „Verité“ egész komolysággal írja, hogy Bonaparte Péter a Charenthe Inferieure departementban fellépett. A „M. Folg.“ eredeti távirata. Feladatott Pesten július 1-én 10 óra 3. p. d. e. Érkezett Kolozsva július 1-én 10 óra 30 p. d. e. Gambetta a bordeauxi választóknak kijelenté, hogy a jelen kormányt ismeri el egyedül törvényesnek. A párisi katonai szemle tüntetés nélkül megtörtént, a diplomáciai testület és a kormány jelenlétében, a csapatok lelkesedtek. Bismarcknak a schwarczenbergi uradalom adományoztatok. Az angol alsóház a titkos szavazati bilit többséggel tárgyalásra elfogadta. A német megszálló sereg zászlóaljainak létszáma 802-re szállíttatott le. A német birodalmi gyűlés a kormánykölcsön tárgyalását elhalasztó. HI ft HARANG. ,’t T. előfizetőinket figyelmeztetjük, hog lapunk árát a jövő évnegyedtől az évnegyede előfizetők részére leszállították olyan formán, hog jövőre évnegyedre nem 4 frt 50 kr., hanem csal 4 forint lesz. Azon t. előfizetőink, kik eddig már 4 frt 50 krral fizettek elő, az 50 kr töbletet a jövő évnegyedre számíthatják be. * Ez évnegyed folytán tárcza rovatunkban érdekes közleményeket hozunk Jókai Mórtól, gr.Teleky Sándor ezredestől, Sámi László, Medgyes Lajos, Orbán Balázstól, s egy nagybecsü ismeretlen történeti naplót közöl Szabó Károly a Rákóczi forradalomból. Tárcza rovatunkat sem belbecs, sem változatosság tekintetéből meg se bírták közelíteni soha Királyhágón inneni versenytársaink — jövőre még érdekesebbé fogjuk tenni, miután oly erőket nyer A tanácsot senki sem akarja elfogadni, de a pénzt igen, tehát jobb a pénz, mint a tanács. A fejedelemre a kényuralom oly természetes kísértés, mint az ifjú emberre a bor és szép aszszony, a bíróra a megvesztegetés, az öregre a fösvénység, vagy a nőkre a hiúság. Mily következetlen az ember önmagával! Ösmertem nagy hirü embereket, kik a közügyeket bölcsességgel igazgatták, őket magukat pedig ostoba cselédjük kormányozták. Ösmertem nagy minisztereket, akik műveltségük és életök által kitűntek, s mégis az ostobákat szerették maguk körül alkalmazni. Ösmertem bátor férfiakat, akik feleségük előtt gyávák voltak , ösmertem ravasz furfangos embereket a kiket folytonosan lecsaltak. A hizelkedésnél nincsen nagyobb illetlenség Ha az egész társaságnak hizelgesz, egyiknek sem tetszel: ha kiválasztva egy vagy kettőnek, azzal a többit sérted meg. Az érvelés a leghelytelenebb társalgási modor, s könyvekben a legunalmasabb olvasmány. A folytonos életeskedés is rosz szokás. Erőlködnek, hogy szellemdús hiröket fentartsák, és gyakran felsülnek,a társaságra nézve ez is egy neme a sérelemnek, s a beszélőre magára nagy alkalmatlanság. A legnagyobb felfedezések a tudatlanság korszakában történtek, például a delejül használata a puskapor és nyomtatás s a legegyügyübb és bárgyúbb, a német nemzet által, Sámi Lászlóné.