Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-12-29 / 295. szám
A „Magyar 1 »olain— előfizetési feltételei. Ecés 2 évre . . 16 Félévre ... » J* “ Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. ■ Egyes szám ár» 7 kr. “Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A M. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, DECZEMBER 28. Az első folyamodásu bíróságok kinevezése. Jogszolgáltatásunk történetében pár nap múlva új korszak kezdődik, melyről nem lehetünk meg tisztában ha váljon az anyira tönkre jutott Intelünk s az annyira példássá vált hanyag és részrehajló igazságszolgáltatásunk jobb állapotba való helyezésére lesz-e befolyással, vagy roszabb időket hoz nyakunkra, mint aminőket e téren a múltban leéltünk . Nem szükség itt ecsetelni a jelenlegi j°ostoleáltatási állapotaink mostohaságát; azt sem szükség mondanunk, hogy az absolutisms czélja ezenország anyagi és szellemi tönkretevése volt, az azután beállott időszakban jogszolgáltatásunk terén anyi czertalán változás hozatott be egymás után, hogy hitelünk s ezzel együtt az ipar és kereskedelem is a legnagyobb s legkárosabb csapásokat szenvedtek. Az első folyamodású bíróságok rendezésére szorítkozó törvényünk, azon alapon melyre az fektetve van — nincs hivatva jogszolgáltatásunk újjá teremtésében jótékony részt venni; nevezett törvény jó oldalai mellett oly árnyoldalakkal is bir, melyek méltán aggodalmat támasztottak az iránt, ha váljon a bírói hatalom, mely életünk és vagyonunkkal rendelkezik, illetékes kezekbe tétetik-e le, avagy azt olyanok fogják gyakorolni, kik jogszolgáltatásunk tekintélyén csak csorbát tudnak ejteni, de annak emelése sem szándékukban sem hatalmukban nincs. Aggodalmunk nem volt alaptalan, mert az igazságügyi miniszternek a bírák kinevezésére vonatkozó joga soha sem volt képes minket meggyőzni arról, miszerint a kormány e téren centrálisaim nem akar; nem győzhetett meg minket arról, hogy bíráink valóban olyanok lesznek, milyeneknek törvény szerint a bíráknak lenniök kell. Mert a bird függetlenség szép gondolat! De jelen idő szerint jogszolgáltatásunk terén csak fogalomnak marad, mert bírói függetlenségről ott, hol a miniszter az egész ország jogszolgáltatása felett szemöldökeivel , intézkedik s egy-egy intése ezer kezet és fejet hoz • mozgásba — szó sem lehet, hol lefelé függetlenség követeltetik, felfele pedig a legnagyobb függés létezik, bírói függetlenséget említeni — gúny. A kinevezési jog helytelenségét már nem kell mely az első folyamodásu bíróságok összes személyzetét — az alügyészekét kivéve — meghozza, bő anyagot nyújt nekünk meggyőződni arról, hogy az igazságügyi miniszternek vindiált kinevezési jog nincs illetékes kezekbe letéve, s a kinevezési jog fenntartása a kormány kezében csak ennek czéljai elérésére, hatalma gyarapítására megerősítésére szolgál, de nem arra egyszersmint, hogy a jogszolgáltatás oly állapotba helyeztessék, hogy az által a haza polgárai vagyona és becsülete megóva legyen minden jogtalan csonkításuk ellen, hogy az igazság ne csak fogalom legyen, de jogszolgáltatásunk terén egyes esetekben lássuk azt megtestesülve is. Az első folyamodású bíróságok bírái s más állomásainak betöltésénél a képesség, jellem és munkásság jöhetett csak tekintetbe. Ezt különben a törvény is szépen megírja. A kinevezési jog a törvény ezen részét arctul csapva intézkedik tetszése szerint, mégpedig korlátlan hatalommal, mert nincs fórum, melyhez fellebbezésnek volna helye ezen egyoldalú intézkedések ellen.Az~igazságügyi miniszter ezen állomások betöltésénél a qualificatiót, jellemet es f0lc tetszése szerint magyarázta ki az k gy esetben mi tekintettel sem volt-- fe_szorításai, besúgásai, több hatással bizonyitnevezéseknél, mint a legfényesebb bizony Vágy az az a mitől féltünk, az az a mi bekövetkezett, a miniszternek vindiált kinevezésig ! Oly férfiak mellőztettek, kikben abizalo is egyesülve a qualificatió, jellem és munkásság tkintetében mi kívánni való seim mara^ j érettunk fiatal csaknem gyermek suhanczoka itél és vagyon felett, kikben a komoly megfontolás, te mit csak fiatalságuknál fog.. ^ W» Oly mértékben, mint azt a bírói állás meg ! A minisztérium tehát nem * de*£pár lényei által anyira kürtött qualificatió után, sem a jellem és munkásságra nem tekintett, a jobb PáQY sajtónak a miniszterben helyezett ezen re bizodalma a hivatalos közlöny által ki van gúny • Biráink kinevezését mindazáltal nem mondhatjuk mind a legszerencsétlenebbnek egalább ErdélyM néve nem, mert kinevezett biráink sorában élt .írfiakat is látunk, kikben teljes tettetike* nyerhetünk az iránt, hogy jogszolgáltatásunk tekintélyének emelésére munkálkodni nemcsak akarnak, de arra képesek is. Egyes törvényszékek kinevezései iránt (p..• a kolozsvári) teljes megnyugvással lehetünk, mer a bírói hatalom erős kezekbe tétetett le; de ezt nem a miniszternek, hanem az erélyes elnököknek kösdhetjük, kik saját törvényszékeik tekintélye fenntartása iránt minden követ megmozdítottak. Lelkünkből kívánjuk, hogy jogszolgáltatásunk terén beállott ezen új korszak kedvező eredményeket tudjon felmutatni, de ha számba vesszük a személyzet számát, a munkahalmazt és azt is, hogy néhol e csekély számot kitevő tagok azon tulajdonokkal nincsenek felruházva, melyek állásukhoz mérten megkívántatnak — az eredmény kedvező volta iránt aggodalmunk igen alaposnak bizonyul. Moldován Gergely: Uj „Erdélyi Muzeum.“ Egy bölcs czigány. (Emlékül János napjára.) Tenapelőtt János napján Sámi László barátomnál egy önkéntes iskolamester nevenapját tartottuk meg. Csak hárman voltunk, Sámi László, Sáminé aszszony és én. Itt felolvastuk a mi iskolamesterünk, a mi közös barátunk humoros levelét, melyben egy bölcs czigány polgártársunk halálát írja le. Mind Sáminé asszony, mint Sámi barátom megígérték, hogy a vén bölcs „Czámpi“-ról meg fognak emlékezni, íme ma már be is váltották ígéretüket. Czámpi halhatatlanná van téve. Ritka koldus, ki ilyen necrologgal dicsekedhetik. Sokan irigyelhetik tőle. De beszéljenek a szép emléksorok ' Jónál. ^ * Tegnap este nevednapját ünnepeltük, csak hárman voltunk de olyanok, kik igazán szeretünk. •. .^ozz^nk ^ leveledben tudatod velünk a Czámpi halálát, Dimitru és a 87 éves bába hogylétét. Hiszem, hogy igen sokan vannak, kik ezen híreidet gunymosolylyal fogadnák ; — mi — tiszteljük és szeretjük benned ezt a magasztos hóbortot, mely folytonosan arra késztet, hogy az elhagyottakat — szerencsétleneket s nyomorultakat segítsd, ápold, tápláld és magad körül gyújtsd. Engedd, hogy névnapi ajándékul azon felsőhajtásodnak tegyek eleget hogy: Czámpi meghalt, ezt nem tudja senki, nem érdekel senkit, pedig ő is betöltötte hivatását s halálával megmutatta, hogy bátor és bölcs férfiú volt. . legyen a te kívánságod szerint. Halála hírét tudni fogják s az ő viselt dolgait érdekkel olvassák. Ki volt ez az általunk emlegetett és sajnált (M. G.) A „Pátria“ legújabb száma futó pillantást vet a román journalistákra, s úgy találja, hogy a román journalisták kötelességüket egyátalában nem teljesítik. A román lapok által követett irály a komolyan gondolkozóra felette aggasztó, az általuk folytatott harcz nem az elvek harcza, hanem a személyeskedésé; törekvésük nem az, hogy a helyes elvek tisztázása körül felhozott szóváltások folytán a román nemzet szellemi életét kedvezőbb állapotra juttassák, ők arra törekednek, hogy egymást személyileg tönkretegyék. A „Patria“ felteszi a kérdést: vájjon ezen harc, örvendeni fog-e annak idejében egy tiszteletre méltó győzelemnek, vájjon a román nemzet húz-e hasznot ezen tusákból? Nem. Ha körültekintünk, úgy fogjuk tapasztalni, hogy Európa minden nemzetein és az intelligentia vezsri úri, fligmerni a népszokásokat is, hogy ezáltal lehetségessé tétessék a nép javának előmozdítása. Az elvek harcza égi áldás, a személyeskedésé átok, az az érett észről, ez pedig a gyermekes észjárásról tesz bizonyságot. A „Patria“ komolyan felhívja a román lapokat irályuk megváltoztatására. Tanácsolja, hogy a személyi kérdés szoríttassék ki a lapok hasábjairól, legyen a harcz az elvek tisztességes harcza, ez által a nép java nagy mértékben elő fog mozdíttatni. A „Gazat a Transilvaniei“ legújabb száma tele van panaszszal és sóhajtással a megyei választások iránt. Természetes, hogy a „G.“ újólag megragadja az alkalmat kifejezést adni ama nyomorult állapotnak, melyben a román nemzet politikailag sínylődik s természetes az is hogy a magyar nemzet ily formán a jelen alkalommal sem marad szárazon, mint olyan, mely a román nemzetet minden javaiból kifosztota s koldusbotot nyomott a kezébe. A román napja letűnt — írja a „G.“— a magyar nemeseké még ragyog; a román nemesek jogaikat elveszték, a magyar nemesekéi még fenn-Czámpi ? — Elmondom. Az Egyiptomból bevándorolt barna faj egyikkitünő tagja. Bölcsességéről ítélve — ki tudja melyik nagy Fáraó nemzetség ágról szakadt ivadéka. Gyakran neveztelek tréfából czigány vajdának, de e faj iránti előszeretetedet én is melegen osztom. Te azt a falut, hová a gondviselés helyezett, e vándor fajjal megnépesítetted; megmutattad, hogyan kell az erdőt irtani, ásót, kapát, kaszát mire használjanak, — adtál nekik dolgot, s jutalmul hajlékot — dohányt, malaczot. A szorgalmasabbak kunyhót építettek, télen elláttad fával, s ha éheztek máséval. Jó tanácsaiddal addig biztattad, mig e kóbor, vidám és henyeségről ismert csapat megtelepült és szorgalmas emberekké vált. De Czámpi kiváltságos egyéniség volt. Ötét az az egész falu szerette, s azt hiszem, hogy emléke még sokáig kedves leend. Neki is kijutott az élet bajaiból, de az ő vállát a gond nem nyomta, elgondolta az ő egyszerű eszével, hogy amin változtatni nem lehet — abba bele kell nyugodni. Vidám kedélye soha be nem borult, az életet mindig a nap fényesebb oldaláról nézte. A sok poronty — hideg — szegénység s a gyakran felmerülő házi perpatvar, neki nem volt alkalmatlanságára, a 11 élő gyermek nem volt teher, mert Czámpi bízott a jó emberekben és főképpen bízott saját magában, sok mindenféle pénzszerző mesterséghez értett, jó ötleteivel mulattatta a társaságot, s midőn a mezőn nem dolgozhatott, a nyakába vette a falut, elment és tánczolt saját füttye vagy danolása mellett, a szász, tót, román-magyar és czigány tánczot oly mulatságosan tudta utánozni és parodizálni hogy a néző, elébb mosolyogva s midőn a vén czigány bele lelkesült s taglejtésének szabad tért engedett, kitörő jó kedvvel nézte, s a vén bohócznak nagyon szívesen adott pénzt, dohányt s elemózsiát, ez elégülten tele tarisnyával tért haza s azon tudattal, mely méltán büszkévé tehette hogy becsületes uton-módon fel tudja tartani nagy családját, s a faluban mindig szívesen látott vendég lesz. Czámpi soha nem kért, önkényt adtak, ő megszolgált érte, a jutalom fáradságának gyümölcse volt; de nem jól mondom, hisz ő nem ismerte a fáradságot. Pár évvel ezelőtt nálad voltam, midőn este aratóid haza jöttek, kedves leányod kérésemre bemutatta vagyis inkább megmutatta nekem Czámpit, magas, erőteljes férfiú, összbevegyült kondor haja gazdag bár nem sima fürtökben bobta el fejét, széles karimájú kopott kalapja mellett óriási mezei virágbokréta díszlett, a leányoktól kapta a miért egész nap mulattatta őket, bő ing, foltos, de tiszta gatya s bocskor volt öltözete. Arczát az idő redői helyett, az ifjúság gondtalan majdnem gyermekies ártatlan mosolya ékítette. Kérésünkre rögtön dallolt és tánczolt élénk mozdulatain semmi fáradság nem látszott — pedig épen annyit dolgozott mint a többi, sőt többet, mert az evés és pihenés ideje alatt az arató társaságot mulattatta. Az aratási ünnepély hőse ő volt, megkoszorúzták, leöntötték, ő semmit nem vett rész néven, sőt boldog volt, hogy az ő rovására mások mulatnak. .. , /A napinak három fia már közös katona, a 7 kisebb fiúra is hasonló sors vár, szép, erős, ép és deh termetnek mind. Egy leánya is van. Gyermekeinek a neve nem Ferkó, Zsiga, Jancsi stb. ő mint olyan nem mindennapihoz illik, eredetiségét itt is megtartotta. Midőn a népszámlálók kunyhójába mentek, s gyermeke, nevét kérdezték, a hivatalnokoknak szemük szájok megállt, meglepetésekben. CzámpiX rőkmiuDtányilt°Tlyzn mind a permek nevét, 7, ok miután ilyent, még nem hallottak, sőt nem is álmodtak, csodájukban nem tudták leírni Az etrvik fia Csokonai Vitéz Mihály, Veselényi, Bánffy stb Szebrhyogavtriek nevét elfelejtette“’ -a emt.nek,’kik rók, vagy, olyan emberek nevét adta nekik, kikről tisztelettel hallott beszélni, a fia megverte, s te megbotránkozva kérdezted tőle: „hát Czámpi, midolog — azt hallottam, hogy a fifed megvert;“ — ő nyugodtan vala-egy, az 1871 deczember 10-ére összehívott értekezlet megbízott azzal, hogy egy nyilatkozat közzététele által körvonalazzam úgy czélunkat mint azon irányt, melyet a megyeszervezés előestéjén és annak keresztülvitelénél követni elhatározniuk. E megbízásból kifolyólag van szerencsém önökkel tudatni, hogy azon párt, melynek megbízásából nyilatkozom, szükségesnek tartja kijelenteni, hogy tisztán csak a szék belügyeinek helyes irányú vezetése czéljából alakult meg, s távol tartja magát e tekintetben minden országos irányú politikai pártárnyalattól, miből következik, hogy: nevezett párt sem jobboldali sem baloldali, hanem magalakult azon egyénileg különböző pártokhoz tartozó férfiakból, kik jelen állapotunkkal nem minden tekintetben vannak megelégedve, szólta: — „igen, most a fiam az erősebb é ver meg — mig én voltam az erősebb én vertem meg ötöt.“ Ebbe bele nyugodott, — a világ folyását még is némi figyelemmel kísérhette, látta hogy meg nem változtathatja, nem zúgolódott, kényelmesebbnek tartotta — tűrni. Egyszer ismét szemére vetette, hogy a feleségétől külön él. De Czámpin nem fogtál ki, mosolyogva válaszolta „hiszen a nagy urak is így szoktak élni — mi is megpróbáljuk.“ Azonban felesége hamar visszament, mert Czámpi nem volt goromba. Czámpit a papok talán vallástalannak mondanák. (» a természet törvényeit követte, nem bántott senkit, — a tiz parancsolat ellen, bár nem tanulta, soha nem vétett. Azt mondják, hogy a halál próbálja meg embert. Ritka tud vele bátran szembe nézni, a Czámpi egyszerű de valódi bölcsessége atelsi rendelkezéseiből iskitűnik. Feleségét és 4 két az erdőbe küldte hogy hozzanak fát a tűzre, ké két kisebbik fiát a szomszédba küldte melegedni, egyiket hozzád küldte azon üzenettel, hogy csináltass neki koporsót, temettesd el és a siralmasok közt így jelen. Mig a család távol volt, levetkezett kunyja közepére lefeküdt a hátára és csendesen elaltul Ezt csak tiszta lelkiismeretű gyöngéd, nemes és nagy szívű ember tehette. Eltávolította szeretetteit, hogy az utolsó fájdalmas küzdelmet ne lássák, s az örök álomra elkészítette magát csöndesen, nyugodtan gondoskodót a hátrahagyott özvegy és árvák vigasztalására — hiszen utolsó kérése az volt, hogy te jelenj meg közöttük ! Aludjék csendesen, legyen a föld könnyű felette ! Majd tavaszszal ültetek néhány bokrot s virégot sírjára, hogy a madarak, pillangók és méhek gyakran meglátogassák! * • !. Azt mondod, hogy Dunstru, az erdő vadja, * Román lapok szemléje. _____— említi meg a címT Azt term^etelmi körülmények vájjon a magya elöbb a román nemesek jo között és mikor ^ 1 ^általában a nemesek, mint jglS, ffbirS in'1 a liblei a‘m “““f felett. Orbán Balázs beszéde a decz. 20-iki országgyűlésben. T ház' Az előrehaladás minden őszinte ba,fia mélyen elszomorodhatik, midőn Magyarország költségvetésünk vizsgálata által költött taraság, b‘87 e költségvetés nem más mint nemzeti kultúránkról kiállított szegénységi bizonyítvány, nem más mint a kor közműveltségi követelményeinek sötét gúnytáblája, s valójában nem lehet a visszahanyatlás elcsüggesztő jeléül nem tekintenünk azt, hogy országunknak mindenre, még oktalan fényűzésre is van pénze csak arra nincsen mi lételének főbiztosítéka, közműveltségének terjesztésére. S kérdem, hogy ne csibbenjen-e meg az előretörektvés embere a midőn költségvetésünk összehasonlító ízlelésénél azt látja, hogy ez idén mindenik ministérium költségvetése, a tavalyihoz képest százezrekkel és milliókkal szaporodott, a midőn közoktatási költségvetésünk még a tavalyival szemben is kevesebbletet mutat fel. Országunk kiadásai minden évben óriási mérvben öregbednek úgy hogy csak 1868 óta 28 millió emelkedés van évi költségvetésünkben, s bár hazánk 155 és 2, millió évi jövedelmet mutat fel, mi közoktatásunkra ennek mégis csak 2 százalékát népnevelésünkre csak/2 százalékát juttatjuk mintegy alamizsnaként, s midőn országunk, a Magyarország leigázására, és megsemmisítésére csinált államadósságok kamatjaihoz 57 millióval járul, akkor a népnevelésre alig tudja ez összegnek 62-ed részét adni, mi által a költségvetési előirányzat megvizsgálására hivatottt pénzügyi bizottság, és a különvéleményt benyújtott ellenzék azon sysipusi munkára van kárhoztatva, hogy az ország erejét túlhaladó államköltségvetésnél épen a hazánkra nézve gyümölcsöző közoktatási s más szellemi előhaladásunkat eszközlő befektetésektől vonja el a költséget, mivel a hazánkra meddő közös kiadások óriási rovatait érintenie nem lehet nem szabad. Itt tűnik fel Magyarországnak a közös ügyes alkotmányosdi által teremtett nyomasztó és öngyilkoló kényszer állapota, hogy gazdálkodni csak úgy tudunk ha nemzeti életünk egy-egy éltető üterét metszük el, míg a főarteriák nemzetünk életerejét hazánkból mind elvezetik, mert azok nem a nemzettest táplálására és izmosítására, hanem azok jóllétének emelésére szolgálnak, kik Magyarország három százados nyomorán hizlalódtak eddig is . Én tehát, ez állapotot megvallom kétségbeejtek »Mike, tert mi. gjljWiflLBqrt Jj&fc velés mily szánandó állapotban van; én kimutatását láttam annak, hogy hazánk 5000 községének nincsen iskolája. Ez már magában is lesújtó statistikai adat, de én még ennél is elszomorítóbbnak látom közműveltségi állapotainkat. Mert e téren való észleleteim azon fájdalmas meggyőződést érlelték meg bennem, hogy Magyarország 18000-nyi községe közt, nincsen 5000 olyan, melyben az igényeknek megfelelő népiskola lenne, mert én népiskolának nem nevezem az olyakat, melyekben külön fizetés nélkül alkalmazott kántorok, rektorok és daszkálók tanítanak, kik legtöbb esetben arra nem képesitvék, de még ha képesitvék lennének is, az életfentartási küzdelemre lévén utalva idővel nem rendelkeznek ; már pedig oly község hol rendszeresített és minősített külön tanító van bármily nyomorult fizetéssel is, alkalmazva 5000-nél nincs több Magyarországon. És ez nem csak faluhelyen van így, hanem így van nagyrészt városainkban is, melyeknek műveltségünk góczpontjának kellene lenni. Felveszem például Erdély legnagyobb, leggazdagabb és legműveltebb városát Brassót, hol az 5387 iskolaköteles gyermekből csak 2200 jár iskolába, 3200 nem, s még leverőbb jároskörülmény, hogy Brassó magyar ajkú lakosságának 1200 tanköteles gyermeke közül mindössze csak 118 jár rosszul felszerelt s ezeket áll befogadni tudó felekezeti iskolákba minionnl több nő fel iskola nélkül. Brassó magyar ajku"épessége mindent elkövetett, hogy e szellemi sűrtségén községi iskolaállitása által legyen felfolyamodására g ittegyúr minisztérium e ;9•delte a községi iskolák felállítását; de az csak rendelet maradt mert Brassó nemes tanácsa mindennebánális kifogásokkal másfél év óta gátolja az udvr intézkedés létrejövetelét. Ily formán van ez mindenütt, a felekezeti türelmetlenség és ultramontanizmus nyílt harczot folytat a korszellem által karacsolólag követelt népnevelés ellen s kormányunknak nincsen erélye, a sötétség ez izgatásaival szemben ** népevelési üdvös törvénynek tekintélyt szerezni - h nincsen is rendelkezhető alapja, hogy azoknak ’ de 3 delvényét végrehajtsa, és igy hagy mindent a slendriánba. 3 ré8' . T Ma inkább a11’ valaha, azon bibliai czélzat, hogy „azon nemzet, melynek nincsen tudománya, elvész.“ Avagy merné-e valaki tatradni, hogy Francziaország közelebbi leveretése és miala ’tatása leginkább a népnevelés szánalmas elhilásából eredt és abból, hogy amaz államban a Líu a militarismusra volt fektetve. A népek // l.n,ée.iMl nev lehet Mm j, ?»TM A népek abból okulást mentenek, s azon ne! ^a “18 mely a történelem intő példáin nem okul Uw! • dig nagyon talányos. Én t. hát fájdalmasan *2* döm meg jelen évi költségvetésünkből, hogy mi kiknek leginkább szükségünk lesz rala, Francziaország szerencsétlenségein nem okultunk, hisz nálunk még most is minden a véderő fejlesztésére fordíttatik s népnevelésünk a mellett századrendü kérdéssé törve, szóval, mi most is csak katonai és nem műveltségi állam akarunk lenni. T. hát! Én nevelésügyünk ily mellőzésében ily szégyenteljes alárendeltségében oly veszélyeket látok, melyek nemzetünk megaláztatását, hazánk veszélyeztetését vonhatják maguk után, azért határozottan roszalnom kell a nevelésügy körül mutatkozó filléreskedést; mi egy gomb- vagy hajtóka-cserére milliókat dobunk ki, míg szellemi életünktől elvonjuk a szükséges táplálékot, mi nemzeti kultúránknak, meg a kolostorokban szabott, de ma már nagyon elrongyolódott mezét toldozzuk, foldozzuk, pedig az már olyavult, hogy a foltot nem tartja, azt a kor igényeinek megfelelőleg, egészen új mezbe kell öltöztetnünk, ha nem akarjuk, hogy Európa mivelt népei közt szellemkoldusokként jelenjünk meg. Azért én nemcsak egész készséggel fogadom el a miniszeri előirányzatot tárgyalási alapul, hanem fölhívom a kormányt, hogy találjon módot arra, miszerint az az elodázhatlan igényeknek megfelelő mérvben szaporíttassék. E tekintetben én azt hiszem, hogy ha a kormányt a szükséges körzete áthatja, fog fedezési módot találni, talán lehetne, a múltkor oly könnyedén megszavazott 30 millió kölcsönből egy pár milliót e szent és valójában hazafias czélra fordítani, annyival inkább, mert akkor annak egészben való szükségessége úgy se volt indokolva. Én nevelésügyünknek felemelését életkérdésnek tekintem ha, kelvadományaiból tengődik .addig én a 800,°°0 szurony által egyátalában biztosítva nem látom Magyarországot. (Élénk helyeslés balfelől) December 29 Udvarhelyszék választópolgáraihoz!