Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-07-22 / 164. szám

V-dik évfolyam előfigetési föltételek: Évre ........................ te frt kr. Félévre . . • * „ — „ Negyedévre • • ' „ — „ Hevonként ... 1 nyj M I ielei "K ionni- n (injt u.t--p utáni kivéve tücs kesziöseg és kiadóhivatal: Mnoitortttda a L. Bányai ház alatt. 164-érí szám POLITIKA I NAPI ÍJ £V Kolozsvárit, szombat julius 22 1871 Hirdetési dijak. Ötször haléhotott eor éra 6 kr bélyegdij minden hirdetésnél 10 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedves agényt is nyújt a kiadó *hivataliak kiadó hivatalok : 'Iordan: Vetezár és Harmathián, Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosujvártt: Csausz testvérek. Kolozsvár« : Stein J. és Demjén M.-Vásárhely«: Wittich Józsefnél 16 frt 8 frt — kr. 4 frt — kr. 1 frt 50 kr. A »»Magyar előfizetési feltételei. Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra Hirdetéseket ts legjutányosb áron elfogad . H. Polgár kiadóhivatala. KOl.ÖZSVAHL .ULUSZ. Néhány észrevétel a megyék szervező szakbizottságinak eljárásáról Belső-Szolnok. — Deés, július 19. 1871. A sajtó némely közlönye több megye szabályrendeleteit hozá eddigelé. S valójában meglepő, hogy a junius 15-ről lefolyt rövid idő alatt, már számos törvényhatóság készen van azon sokoldalú szabályrendeletekkel, melyek a megye jövő kormányzásában egy majdnem minden rétegeiben új s talán jobb rendszert volna életbe léptetendő. Többször tünődöm e tény és tehetség felől különösen én is, ki szemtanúja sőt egyik lankadatlan — bár csekély — munkása vagyok e vármegyében azon sürgölődző bizottságnak, melynek minden tagja — kitűnő elnökétől kezdve önmagamig — szinte lázas tevékenységgel törekszik a törvény által adott alapokra egy legjobb épületet emelni. És — megvallom— sokszor aggódom sorsukért, látva, hogy minden igyekezetünk mellett mily nehezen haladunk a kitűzött ezél felé, s már-már kételkedők erőnk sikerében — olvasván azon elérhetetlen könnyedséget, melylyel más hatóságok e nagy munkát pár nap alatt elvégezék. Hogyan történhetek, e mesés gyorsaságai most miután napi közlönyeink tényekkel szolgálnak, és miután ezelőtt két nappal bevégzett munkálatainkat a napvilágra adott szabályrendeletekkel összehasonlíthatom — már értem ... és megvigasztaltatom. Mert hát mindaz, amit e tárgyban eddig olvasok csak vázolat, — vagy a törvény szavainak pár közbevetett jelzővel eszközölt kibővítése, — vagy más szóval — minden egyéb mint szabályrendelet. Átalánosan tudva van ugyanis, hogy az anyagi törvények elvont elveket foglalván magukban, épen csakis ezek kifejtésére vonatkoznak, s hogy ez elvek életbe lépjenek, vagyis, hogy alakot nyerjen az elmélkedő ész logikai teremtménye : — alaki intézkedések szükségesek. És szintigy — senki sem tagadhatja, hogy valamely alak annál tökéletesebb, mentői nagyobb pontossággal formáltatának ki legkisebb részei, s hogy a festő remeke Csak akkor isteni, ha a teremtett eszme a leghalványabb árnyalatig kiszineztetett!.. .gy ilyen anyagi törvény az 1870-ik évi XLII. t. ez. is, azon különbséggel, miszerint némely esetre (a tisztviselők választására, felelősségére) ez alak megadatott s a többire a törvény maga mondja meg, hogy életreszólitására, az alak megteremtésére szabályrendeletek szükségeltetnek. A hozott törvény ezen alakjának megadására kiküldött szervező bizottságok tehát leghelyesebben akkor járnak el, ha szabályrendeleteiket úgy alkotják, mikép az alispán, a jegyző, a szolgabirák, az árvaszék tagjai és a közigazgatás legutolsó közege a legkisebb részletig feltalálhassák abban mindazt, ami tisztük vagy kötelességük helyes elvégzésére biztos irányadó lehet, ha a szakbizottságok nemcsak viszhangjai a törvény szavainak, hanem mindazt hozzáadják mely onnan a dolog természeténél fogva kimaradt. Leginkább támogatja e nézetet azon tény, miszerént bárha szakértő tagokkal töltetnek be a birói állomások, mégis a legrészletesebb ügyviteli szabályok épen a rendes bíróságoknál alkalmaztatnak úgy az anyagi törvények gyakorlására, mint a külső és belső szervezetre nézve. Miként lehet már azt reményleni hogy az új megyék egy jobb közigazgatással köszöntenek be, hogy a tisztviselők eljárásai öszhangzók, helyesek és a czélnak megfelelők lesznek: ha az alkotott szabályrendeletek csak általános alapelveket foglalnak magukban, főként midőn mindnyájan tudjuk, hogy ezen állomásokra nem mindig szakértők választatnak ! . . — A felelet — kétségkívül — egyszerű, s csak az állítás beismerése lehet, azon hozzáadással azonban némelyek részéről, hogy hát majd megadja az új megye tisztviselőinek azon további utasításokat, melyek a szabályrendeletek kiegészítésére szükségesek. Igaz, megadhatja, — lesz ideje reá, — de hát akkor legjobb lett volna az egész munkát ő reá bízni, és nem bénítani meg oly hypothesisekkel, melyeket bajosabb lesz kibővíteni, mint egy egészen uj munkát készíteni; és helyesebb lenne egyszerűen összeállítani kizárólag a virilis tagok névsorát és a választók jegyzékét és a többire egyetlen g-ban utalni az 1870-ik évi XLC. t. czikkre Mily könnyű és gyors munka lesz vala ez: — egyetlen §, egy rövid tétellel !! Mert tagadhatatlan, hogy sokkal jobb valamit el sem kezdeni, mint csak félig befejezni, s különösen egy törvényt sokkal jobb nem bolygatni, mint hiányosan magyarázni. A hiányos magyarázat tévedésbe ejt és nincs nehezebb, mint az elsajátított balhiedelemből kimenekedni. Nézetem szerint tehát, a szabályrendeletek a törvény kiegészítői és magyarázói lévén, azok alkotásánál nem csak nem felesleges, de elmúlhatatlan szükségesség, a legnagyobb világosság és a lefigyelmesebb részletesség. Meg kell abban mondani mindazt, ami az egyes tisztviselők vagy az árvaszék testületének tennivalója, úgy az elméletben mint a gyakorlatban. Mert csak úgy számoltathatja a megye közönségesztviselőit; a megye lakói csak ekkor tudhatják, hogy bajaik orvoslását kitől és mily módon vagy mily mértékszerben kívánják ; — és végre csak ez az egyetlen út arra, hogy a pályázó egyénnel a reá váró kötelesség súlya teljesen megismertessék, mely ismeret folytán méltán feltehető, hogy az erejét felülmulló hivatalra senki sem sóvárogand. S különben is, nincs egy nyomorultabb helyzet, mintha a gyakorlott tisztviselő legdrágább idejét a tanításra kénytelen fordítani és fontos hivatalát a közérdek kárával ily kisszerű végződésnek áldozza fel. Anavaló a szabályrendelet, hogy ez legyen a tanító, útmutató és biztos vezérfonál; — hogy benne mindaz feltaláltassék, mire a tisztviselők, — hivatalnokok és szolgáknak kötelességeik, munkálkodásaik és szolgálataik pontos teljesithetésére szükségük lehet. Minket e megyében legalább ily nézetek vezetnek vezetnének szabályrendeleteink megalkotásában; — és bárha nem birjuk azon látszólagos dicsőséget, miszerint munkálatink, mint legelsők jelenjenek meg a belügyminiszter fölött vagy a napi sajtóban, bizonnyára okunk van hinni, hogy ha nem is tökéletes, de oly szabályrendeleteket írünk melyek a próbakövet — kétségkívül — minden kopás nélkül kiállandják. — az országos határnaptól kezdve julius 15 éig megfeszített szorgalommal dolgozunk, mig minden szabályrendeleteinket bevégezve e napon a központi bizottmány tárgyalása alá bocsáthatók. — A tárgyalás a szakbizottsági munkálatok előnyös bírálásával végződött idán este, és most mondhatjuk, hogy mi is készen vagyunk. Azonban épen fémjelzett elveinknél fogva e munkálatok sokkal terjedelmesebbek, semhogy a napisajtóban egészen közöltethesenek, s különben is ismeretesem szerént egy munkát teljesen csak akkor ítélhetni meg, ha együtt és egyszerre olvasható. — A töredék mindig töredék lesz — Ezért az állandó választmány szerkezetének a Magy. Polgárban lett közlésével a továbbiak sajtó utjáni kiadását mellőzve, határozatunk szerént minden szabályrendeleteink — annak idején — nyomtatásban fognak megjelenni, és akkor a közönség megítélheti való értéküket. Most tehát csak annyit kívánok a fentebbiek zárjául megemlíteni, hogy ha valamitől, bizonnyára e munkától nem kell sajnálni az időt és fáradságot, mert most az ideje a megyék jövőjét megalkotni, és ki ne tudná, hogy az erdélyi részekben ez a legnehezebb !! Lészai László. Új „Erdélyi Muzeum.“ A modern népiskola legfőbb követelménye. Irta Somkereki Miklós volóm. pap. 1. A népiskola negativ követelményeit elősoroltam lapok mult évi hasábjain, hibát követnék el, ha értekezésem másik részét elhallgatnám, mert sokat írtak ugyan e tárgyról, de amíg a kötelességek szeretetéről, az akarat erejéről, a szellemi műveltségről nem lesz felesleges írni és beszélem, úgy a népnevedről szólhatunk még a nélkül, hogy az, szükségtelen lenne. Áttérek hát a népiskola legfőbb feladatában a positív térre, hol első követelmény ez: minden tananyagból a legérdekesebbet válaszd ki. Még igen sok paedagógus van, ki az alaposság kínai közt szenved, t. i. a tananyagot oly telje - sen szeretik előadni, amint csak lehet és erősen fáj a fejük, ha egy kis részt tanítványaik abból, mit ők előadtak elfeledtek. Az ily emberek három híres pedagógust juttatnak eszünkbe. Weiss derék munkájában azt mondja: az oktatásnak oda kell irányulni, hogy az a tanítványnak, mint érzéki okos lénynek összes erejét kiképezze, a hajlamot, kedélyt, mint amely minden szellemi erőnek, szellemi erő termékének eszköze, egységpontja, felébressze és teljes munkásságában megtartsa. Ez pedig úgy történik, hogy haaz az anyagszert mindig úgy tekinti mint az intensív képzés eszközét. Graser mondja: az előretörekvést keresd az életösztön által természetesen emelkedő tudványban. Kurtman: A népiskola utójára is csak a tudomány érintkezési pontjait tudja az élettel a maga körébe vonni, az oktatás pedig csak a tanuló szabadalmai és erőinek finor mértékét veheti igénybe. Ha e férfiaknak igazuk van, akkor ne tanítson el a tanító minden tudományt ASZ-ig, hanem az érdekes anyagban a tudásvágyat, főkép a szellemi erőt ébressze és táplálja ily anyag felvételénél elsőbben is a tanító kell hogy a tárgyat egészen átnézze, aztán meglehetősen ismernie kell a gyermek lelkét, hogy tudhassa mi az a mi a gyermek lelkét érdekli, melyben él, mi az a mi hozzá közel van, mi az, mit könnyen átérthet stb Ezt pedig a lélektan tanulmányozása és gyermekek szemmeltartása mellett legjobban saját ifjúsága mondja meg. A tanítónak a múltra is szüntelen viszonyitni kel a (yj-wrt. Ismerd meg magadat, nem csak abban a mi vagy, hanem abban is a mi voltál! Így felfegyverkezve nem lesz nehéz a tanítónak pld. a világtörténetből azon részleteket felhozni, melyeknek különös vonzerejük van az ifjúságra, így könnyen előadhatja az emberi erények és vétkek képcsarnokát, melyek intve és figyelmeztetve a gyermeket megragadják és örökre lelkében maradnak. A földrajzban nem követi a régi slendriat rendszert, mely szerint a legtöbb vagy az egész idő a városok, folyók, nevek, lakosok száma betömésére fordíttatik, hanem tárgyát felosztja utazásokra, melyekben a tanítvány a népsajátságok, szokások, a természet szépségeinek, terményeinek ismeretét gyűjti össze. Felette nagy örömmel várja a tanuló azon órát, melyre előre kijelentettük, hogy pl. Kolozsvárról Pestre utazunk, és bizonyosan több érvet talál benne, mint egy ország minden apróságainak elbeszélésében. A természettudományban a tanító azon képeket keresi ki, melyek az életre hasznosak és amelyek a gyermek környezetében vannak. Egy tanoncz sem lesz természetbarát a növény- vagy állattan vázlata által; de az, aki egy lénynek életét úgy tudja rajzolni, amint az minden sajátságaiban feltűnik, az bizonyosan ha nem is természetvizsgálóvá, de az állattudomány barátjává teszi őt, érdeket és kedvet ébreszt fel benne. A számtanító is nocsak száraz formaságok, hanem érdekes megfejtések az életből vett anyag által stb. teremtsen melegséget, kedvet, miként a rajztanár nem mindig dolgoztat mértani alakokat, hanem időnkint valami oly példányt is, mi az ő kis művészi geniusát túlmelegíti. Azt mondják, hogy az anyag ily kiválasztásánál mindig hézag marad a gyermek ismeretében, s így semmit alaposan nem adhatunk át. Erre csak azt feleljük, hogy mi voltunk oly közvizsgán, hol rendszer szerint iskolázott növendékek adtak vizsgálatot és ismereteik nagyon hézagosak voltak. A hézag nélkül oktatott és kiválasztott mezőn vezetett tanítványok közt a különbség csak az, hogy amazok legkevésbé sem törődnek a hézag betöltésén, mig ezek nagy készséggel egészítik ki hiányos ismereteiket. Tehát egy mózesi veszszőre van a tanítónak szüksége, melylyel minden tantárgyból, habár kopár kőszikla is az, életet, elevenséget fakaszszon. Önként értetődik, hogy az előadás melegséggel legyen előadva. Hideg és meleg az előadásban még felnőttet is elárasztanak, annál inkább gyermeket. Akarsz tehát önképzési ösztönt ébreszteni, adj érdekest és add melegséggel. Sorozzuk e kívánathoz a másodikat : Engedd, hogy a gyermekek élvezzék a tanítás áldását! „Állítsd tanítványodat az életbe“ Így szól Graser és bizonyosan evvel igen bölcs neveléstani szót mondott ki. Ez ugyan nem csak azt kívánja, hogy az életre szükséges dolgokkal lássuk el, hanem, hogy adjunk az életből is némi előízt. Természetes, hogy az ifjúnak sokat kell remény fejében vetni, igen sokat tanulni csupán tanítója iránti szeretetből. Azonban nagyon megragadja a gyermekeket az, ha maguk előtt csak egy darabka életet is látnak, (bárha ez csak játékbani ábrázolat is), ha a tanultat az életre tudják alkalmazni, így pld. számtan óra van. A számtan örökös egyformasága száraz számokkal hamar fáraszt. Azért azt mondom: gyermekek, ma tudományotokat használnátok kell, a piaczra kell mennetek (Folytatjuk.) Táviratok a Bécs. jul. 19. A szerb-török vasúti értekezlet ma befejeztetett, s az eredmény az lett, hogy mind a szerbiai, mind a bosnyák vonalak összeköttetésbe hozatnak a magyar, illetőleg osztrák pályákkal. Bécs jul. 19. A „Tageblatt“-nak távirják Münchenből, hogy ott miniszeri körökben hire jár, miszerint a bajor király s a porosz trónörökös közt oly megállapodások történtek, melyek a versaillesi szerződés értelmében nevezetes változásokat vonnának maguk után a hadseregben, s melyek szerint a bajor király erélyes bizonyítékát adná az összbirodalom javára történő resignatiójának. Páris, jul. 19. A legelső hitelintézetek tudatják, hogy ezután a két százalékot a folyószámlánál megadhatják. Az esti lapok egyhangúlag a kamatlábak alább szállítását sürgetik. Páris, jul. 18. Nancyban a lotharingiai múzeum mult éjjel összes történelmi kincseivel együtt a lángok martalékává lett. Flórencz, jul. 18. A „Fanfulla“ alaptalan- nak mondja a hírt, mintha Kübeck báró, római osztrák követ lépéseket tett volna a szentszék és az olasz kormány kölcsönös kibékítésére. „Aranyozzék élet-hulál kérdése.“ Felvincz, 1871 jul. 17. Bizottmányi gyűlésen valók — mint hallgató, — láttam — mint ily égető alkalommal szokás — *a hivatali kar hű együtt létét, és Aranyosszék 250- ből álló képviselőbizottmányának csekély számú tagjait — Hallottam tüzes vitatkozást — Aranyosszék élet-halál kérdése fölött. Fő tárgyul volt kitűzve, az e tárgyban kiküldött központi bizottmány munkálatának megvitatása, el vagy nem fogadása. — A bizottmány munkálata: hivatali személyzet, s annak is fizetése leszállításában öszpontosul mind e mellett is 3200 frt „deficit“ maradványon, mely kiszámítás szerint, adóforint után 8/2 kr. pótlékkal lenne fedezendő, az élet-halál kérdés megoldásáért — ennek elvagy nem fogadása fejtett ki heves vitát. Egyetlen lélek sem volt, ki Aranyosszék önállásáért meleg szavakkal ne nyilatkozott volna csakis — mondom az adóemelés fájt a valóban létező nehéz viszonyok idejében. — Néhány év előtt az európai sajtók csaknem mindenike „beteg emberről“ beszélt, már a halálharang is szólott északon, sem úgy járt a vén Európa betegével, mint az orvosok azzal, ki fölött midőn az „utolsó kenet“ szükségét is eltanácskozták, felkét szenvedő nyoszolyájából, s nem egy bölcs doctorának torát üli meg. — Vajha e sors lenne Aranyosszék élet-halál kérdésének urnájában is! Ámde a békétlen kedve elszéledt atyafiak maguktartása nem kedvező, Aranyosszék láthatárán oly vészjelek, baljóslatok szomorú felhői borongnak, melyekből szerencsés siker reményét kiolvasni igen nehéz. — Mi ennek alap oka — szabad kérdeni — fölötte vizsgálódni, sajtó utján egyéni nézetet közre bocsátani, oly időben, midőn az őszinte nyílt szónak oly sok és hatalmas ellensége van !?! — Szabad nem szabad! meg kell kisérlenem, mert fia vagyok a haldokló anyának, s kimúlását gunymosolylyal, avagy hideg érzéketlenséggel nem nézhetem; mert átkot kell mondanom arra, ki csak 100-ad lépéssel is közelebb erőszakolta koporsójához! Lét és nem lét határpontja közt állunk tehát. Mondják talán: Aranyosszéknek meg kell szűnnie, mert „nem életre való többé“ Igaz ! ha atörténetnek hitele van —, hogy Likurg törvényei a született Athénéi fiút borban fürösztették meg, mely a gyenge szülöttre nagy hatást gyakorolván — ha kiállotta a próbát, a fiú a hazának lett szentelve, — a gyáva élhetetlen pedig eldobatott. — úgy kell lenni, hogy 8 és fél század előtt, midőn a vI.királyság megyéi születtek, életrevalóság adott ezeknek is létert, ennyi idők vészes viharai között éltöket meg tudták tartani eddig, sőt a szerencsétlen későbbi viszonyok annak szükségét is elhozák, hogy a székelyföldnek ötödik rangú része nemes Aranyosszék is Torda és Alsófehérmegyék, valamint Maros és Aranyos vizek közti m. e. 41 négy sz. mértföldnyire terjedőleg 22 falujával létesüljön. — Ki mondja, hogy e szék nem felelt meg hivatásának ? Ki mondja, hogy ennek szép, dicső történelme nincs? És — tekintve a keleti ügy láva áradatára — ennek fönállása szükségtelen ? Ki mondja, hogy ennek élhetetlen gyáva, vagy éppen fillérkedő népe van ? — Ki mondja azt, hogy ez oly elaggott beteg, melynek meg kell hallnia!?! Talán a legfőbb sorsdöntő állítás, mert önfentartása terhét hordani nem képes!?! — Ámde 600 év alatt hogyan volt képes ? S miért nem épp most, a magyar alkotmányos életnek fölmagasztalt világhírű legdicsőbb korszakában ? midőn nem állíthatni, hogy a kormány élén idegenek állanak; midőn a honatyák örökösen együtt ülnek a honboldogula nagy munkájában; midőn még emlékszünk a „Blick“ írójával; mennyire fájt a „Bach“ korszak új felosztási műfogása. — Inkább talán azért — mert a terhek túlcsigázodtak, mert az édesanya úgy megterhelte saját gyermekeit, hogy közülök több leroskad annak súlya alatt s meghal! És vájjon honnan e teher , hol fürkészhetjük ennek legelső alapokát? Nemde a jelen korszak szülő méhében az annyira irtózott „Reichsrath“, vagy magyarosan „delegatiós“ rendszerben, mely felőli jóslatok keserű gyümölcsei így és ezekben kezdenek megérni az utókor számára ! Én részemről a halál mérgét itt keresem. Ez egyéni véleményem. — Mondják sokan, hogy a tisztviselők fizetésének emeléséből származnék ez eset. — Meglehet ebből is — és ha csakugyan elv lenne a fizetéseket minduntalan felugratni, azon elv szerint rendre minden megyének meg lehetne halni úgy, hogy csak 50 év alatt nem maradna egyéb néhány Generálnál, kik mint „Windischgraetz“ — „Haynau“ — „Urban“ „Wohlgemuht“ és „Heydte“ — vitézi bottal is elvásárolni! Itt ülnek az árusnők, egy közülök lesz a vevő s ennek pénzt adok, ki az árusnők által meghatározott ár szerint bevásárlásokat tesz s a megmaradt pénzt visszahozza. Nemde tódulni fognak a tanulók a vevő szerepéért? Gyermekjáték! kiált fel talán némely olvasó. Úgy van játék, de az élet előjátéka s ép ezért a gyermekek főöröme. Lássuk a szépírás órát A tanulóknak ünnepélye van, melynél énekelniük kell, ekkor azt mondja a tanító: gyermekek. szépírásotokat ma használnátok kell, mindenkinek közületek az ünnepélyre az ének egy-egy szövegét kell leírni, de szépen írjátok le, hogy a hallgatók olvashassák. Ez már nem az iskola többé! Ez az élet! Vagy nézzük az éneket. Magasztos művészet ez, de a tanulási buzgalom csak akkor áll elő, ha nemes czélra fel is használjuk. Ezért vannak a koncertek, melyekben a gyermekek jótékony őzeiért énekelnek, gyermekünnepélyek, hol saját és mások felvidámításáért, isteni tisztelet, melyben az ifjúság saját épüléséért énekel, mert a gyermekeknek a vallást nem csak tanulni hanem élvezniük is kell. Mit használ minden katódhisálás, tanítás, intés, emlézés, ha a gyermek már ifjúságában nem tapasztalja gyöngéd kedélyében a vallás áldó hatalmát.. Érezni fogja pedig ezt akkor, ha a tanító a régen divatozott slendrián mód szerint nem csak óra kezdetén tart imádságot, hanem akkor is, midőn tanítás közben szívet rázó jelenségek fordulnak elő, hanem feledi a gyermekek érzését a fontosabb eseményeknél felkelteni. Amely áldást ifjúságunkban átéltünk, elevenen marad az meg a lélekben, raggá képződik, mely tovább és tovább fejlődve erős önképzésre serkent. Éppen azért, ha iskoláink az önképzési ösztönt fejleszteni akarják, ahol csak tehet éreztessék a tanítás áldását.