Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)

1872-03-12 / 58. szám

KOLOZSVÁR, MÁRCZ. u­. 1872. A „M. Polgár“ magán távirata. Felad. Pesten márt. 10. 10­6. 30 p. d. e. Érk. Kolozsv. márt. 10. 11­6. 15 p. d. e. Az országos értekezlet fihyczit el­nökké Választá roppant lelkesedéssel. Tisza az előértekezleten nagyhatású be­szédben indokolta a szervezkedés szük­ségét. Az ellenzék ügyeinek élén egy központi választmány állami. Tisza javas­latát *) az értekezlet a mai nagy­gyű­lés tanácskozási alapjául elfogadta. Ghy­­czy indítványára az Erdélyiek közül jegyzőknek választottak: B. Bánffy, K. Papp Miklós, az országos bizottság tag­jaiul Bereczky Sándor, Horváth, Tisza László. A nagy­gyűlés kérvényt fog az országgyűlés elé adni, melyben válasz­tási törvény, öt évi időszak el nem fo­gadását kéri. Óriás lelkesedés, bizalom a vezérekben. Máig 3000 küldött érkezett fel, az Erdélyiek tömegesen látogattak meg (Ihyczyt és Tisza Kálmánt. Pest, március 11. Az országos baloldali értekezlet egy­hangúlag elfogadta Tisza Kálmán javas­latát; a végrehajtó bizottság tagjául meg­választottak : Jókay, Beöthy, Beniczky, Cseratony, Pap Lajos, Salamon Lalyos, Péchy, Móritz Pál, Horváth Elek. Tisza, Ukiczy, Jókay beszélt. Nagy lelkesedés a gyűlésen. Reform pártnak még csak hite sincs a gyűlésen. Kosuth­ neve leír­hatatlan lelkesedést szült, kormány­kö­rökben a baloldal impozáns erejét meg­döbbenéssel fogadták. Banquetteken gyö­nyörű felköszöntések. Kosuth­ táviratok­ban üdvözöltetett. Estve mintegy félszáz­ezer ember jelenlétében fáklyás zene a baloldali kör előtt. Ghyczy Tisza, Jókay Csernátoni beszéltek. A kormánypárt al­kudozik, hogy csak öt évi választást ke­resztül vihesse, a baloldal nem fogadja el semmi szín alatt. Az országgyűlés leg­nagyobb valószinüséggel el fog oszlatni s igy a baloldal által ellenzett törvények nem hozatnak meg. Az Ellenzéki pártok a választások alatt megtartják állás­pontjukat. ________ Megvagyunk hát... Motto: „A polgár hallgasson a parancs­ra, dolgozzék, hogy adót fizet­hessen ; neveljen gyermeket, hogy katonát adhasson ; mindenek előtt pedig fogja be a száját.“ Az absolutismus definitioja Vogt szerint. Megvagyunk hát, még pedig igen szépen: egyik kezünkben a koldusbot, hónunk alatt a man­kó, nyakunkban a feneketlen nyomor tarisnyája. *) Lásd alább az indítványt.______H. U. TÁRCZA. Az én kor*tár*saim. — Jókai Mórtól — (Folytatás.) Most következnek az álmok, a mikről fen­tebb Depscher uram tejéről emlékezve beszéltem. Sárkánytej volt az: oda ne menjetek ifjak, inni belőle. Csodálatos a poézis hatalma! Tejet inni s bordalt inni tőle; lenni osztrák-magyar cenzúrázott poéta s inni a világ­szabadságról, magyar nemzeti nagyságról. És a hatás nem maradt el. Petőfi költemé­nyei : a Kard és a Láncz, a Dalaim, az Isten csu­dája, A bilincs, Véres napokról álmodom, a magyar nemzet, Egy gondolat bánt engemet mindenütt ro­konszenves lángra gyulaszták a sziveket, s az egy Szigligeti népszínművel többet tett Budapest nem­­zetiesítésére, mint minden törvényczikkelyünk. Fel­ébresztek a nép iránti szeretetet. Fölemelték a né­piest a költői régiókba. Mi többiek is hordtunk egy­­egy követ ez épülethez, mi is szóltunk egy hangot e k'iltö nemzetébresztő hajnalriadóba. ’E gyszer a hajnalodás alatt azt álmodta a vi­'**’ h°*/ E''GI* megifjodott. Julius1 Caesar halálánarlap^'.^ szó: népszabadságé a másik^ zeDSett e Fenn Pozsonyban az ország­iak a reformokon. Nehéz munkájukéi? tanakod' egész tábora kapaszkodott kezeikbe \ih ~Vh­enZ­8 Egy adoma maradt fenn ez időben. Battyhá­nyi Lajos egy hangversenyen találkozott István dórral, a főherczeg kérdezé tőle, hogy állnak „*?•" látásaink az országgyűlésen? mire Battyhányi őt felelte: „nagyon jól, fenséges uram, megverjük a pecsovicsokat csak úgy zug!“ Valamint a vasút sáfárja körüljárja a vona­tot, itt még egy csavart, ott egy kenő szelenczét, lámpát igazit meg s csak azután mondja: “fertig“ — egy hosszú fütty és a vonat a szél felé robog, — éppen úgy állunk mi is az államélet vágányán, útra készen, úgy a mint a kormány sorakoztatott. Itt a belügyér, ott egy főispán még igazit a lám­pákon, hogy ne világítsanak — „fertig“, egy fütty — és az alkotmányos polgárság szabadsága a faképnél marad. Hogy ott maradjon, hogy elveszszen ez ennek a kormánypárti nyűgnek czélja, törekvése kezdet­től fogva máig. Hallod-e te magyar polgárság, hallod a cor­­ruptió, az alkotmányosság mezébe bujtatott önkény láncra mint csörög? a láncz horga mint csapódik a karikába, hogy szabadságodat lenyűgözze? Hal­lod a rágalom szavát, mint tapad a polgári sza­badságért küzdő néhány elszánt hived nyomdo­kaihoz ? Ha nem hallod, úgy rázzon fel a nemzet gé­niusza, az a géniusz, mely nem hagyott el száza­dos küzdelmeidben, melyeknek végczélja az volt, hogy szerezzék meg a nemzetnek azt, a­mit az idegen elrabolt, a­melyeknek mai czélja az, hogy szerezzék vissza azt, a­mit saját, elfajult véred ré­sze az idegennel szövetkezve, elrabolni készül! Saját véred ellen kell küzdened! ébredj és sorakozz, mert „itt az idő, most, vagy soha! Önrendelkezési jogod utolsó morzsája áldoza­tul esik a Mammon, a patriciatus, a nepotismus orozva támadó, kapzsi seregének, mely zászlójára irta a szót, a melyet e czikk élére tűztünk, a szót, mely sorsod, ha lemondasz a küzdésről! Átkoztuk a Bach korszakát, melyben a ki­nevezett, öszpontosított, szemenszedett „elöljáró­ság“ parancsolt, követelt és nyomorított, s a zsan­­dár szuronya a polgár szájának szegezve, leszúrta a szabad szót még keletkezése előtt. Idegentől jött — csak boszantott. Passivitásunk legyőzte e nyűgöt, uj aerát lát­tunk, a titkon táplált vágy, a remény hangot adott. Azt véltük, hogy az 1848-ks törvények szelleme felébred, ebben élünk majd, ebben fejlesztjük ügye­inket a szabadság, egyenlőség és testvériség lobo­gója alatt, élve az önrendelkezés jogával. Biztunk és megcsalattunk! Saját vérünk ré­sze csak­ meg — ez fáj! A „polgár“ név ezentúl gúny, mert az, a­ki viseli, az önkény rabszolgája lett. Merész szó, de nem maradunk adósok a bi­zonyítékkal. Bíródat nem választod többé, te polgár — senki sem kérdi akaratodat, senki bizalmadat. Ki­nevezik, nyakadra akasztják élethossziglan — úgy birkózzál vele, a­mint tudsz! Városi t­i­sz­t­vis­e­lődet nem válasz­tod többé, te polgár — idegen vagy ezentúl születésed helyén, reád tukmálja tisztviselőjét a testület, melynek fele az üres fő és teli pénzes zsák jogán kineveztetik a nyakadra, a másik fele tehetetlen, mert nem áll csupa vértanuságra kész elemekből —örökös kisebbség a sorsa! A censust felszöktetik, te polgár, a ki eddig választottad képed viselőjét az országgyűlésre — nem vagy többé választó. Akaratától, meg­győződése nyilvánításától, egy szóval az alkotmá­nyos polgár jogainak gyakorlatától eltiltott eszköze, áldozata vagy te annak a rendszernek, mely rák-Pálffy Albert barátom nagyon jól fog emlé­kezni erre az adomára, mert azon Csengery féle estély után, a­hol azt hallottuk, együtt mentünk haza, s ő olyan hangosan, a hogy tüdeje bírta, ki­­áltá végig a csendes utczán e szókat: „éljen ötö­dik István király!“ No de ez régen volt, talán nem is igaz. Csak egy tanú van rá s azért fel nem akasztanak senkit. Az ország rendei tehát verték a conservativ urakat, csak úgy zúgott, de azoknak m­eg nagyon erős bőrük volt, tűrték. Segítsünk rajtuk egyet. Pozsonyban a parlamenti kormány iránti tör­vényjavaslat készült, de fenn volt akadva a felső tábla ellenállásában. A párisi népmozgalom pedig széles gyűrűk­ben kezdte fölvenni az alsó néptengert. Ide lenn Pesten a szabadelvek bajnokai az ellenzéki körben szerve­zték az országos ellenzé­ket. Irinyi tizenkét pontban formulázta az ország kívánalmait. Azokat az ellenzék elfogadta. De nem tudott velük mit kezdeni. A higgadt öregek fel akarták azokat küldeni az országgyűlésnek, a még higgadtabbak csak az ellenzéki pártnak. Ekkor jön a híre a Bécsben kitört forrada­lomnak. Nem lettünk volna méltók az ifjúkor hevére ha ez a hir fel nem villanyozott volna bennünket. Négyen voltunk együtt dohányutczai szobám­ban : Petőfi, Vasváry, Bulyovszky és én. Társaim rám bízták, hogy fogalmazzam a pesti tizenkét pontot a néptől érthető alakban. Petőfinek egy köl­teménye volt készen e napra. És aztán előre­ ki­­álta Vasváry s a­mint tőrbotjával előre sújtott a tőr kirepült pálczahüvelyéből, mintha mutatni akarná az utat. Siettünk a Pilvax kávéházba, hol író társaink szoktak összegyűlve lenni. Engem feltoltak az asz­talra, hogy olvassam fel- amit kíván a magyar nemzet .'“­ Valami villanyos melegség állta el ak­­­­kor minden tagomat: érzem, hogy végzetes szó az , a mihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha ál­fene módra vette be magát az állam testébe, mely zsírodon hizlalja az általa teremtett, a nepotismus és tányérnyalás révén szervezett hivatalnok sere­get, mely a lóidomítást elébe teszi gyermeked ne­velésének. A képviselő öt évre ül be az országgyűlésbe, a vesztegetést büntető törvény megtagadtatok, az öt évi időszak gyilkosa a közvéleménynek, az in­­compatibilitás kijátszása melegágyat készít az or­szággyűlésből a mameluk-plántának, egy fütty­­ és a polgári szabadság oda van! Ezt csúfolják ők „alkotmányos szabadságnak“, ezt, a­mi jogfeladásra halmozott jogtiprás! A vonat készen áll, még mesterkélnek egyes részein, mert a polgárság utolsó gyökét kiirtani nem merik. E gyökön fordulhat csak a ko­c­­­k­a. Sorakozzunk tehát e gyök körül, mert a ter­mészet joga a népnek és nem zsarolóinak adta meg a többséget. Egy nép akaratával szemben, a corruptio rendszere kártyaház a viharban ! A bátrak ébren vannak, most gyülekeztek az ország fővárosába, innen két szárnyra a jelszó, mely nem lehet más, mint az igaz magyar ember felelete a költő e kérdésére: Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés válasszatok. Herman Ottó. A baloldal országos értekezlete elébe terjesztett Indítvány. Mondja ki az országos pártértekezlet, hogy pártunk, mint országos párt, a választások tekin­tetében is megtartja különállását, s feladatának azt tekinti, hogy minden törvényes és legális esz­közzel oda törekedjék, hogy mentői több kerület­ben pártunk határozott tagjai választassanak kép­viselővé. Mondja ki továbbá, hogy a kivitel módoza­tainak meghatározását, az eljárásnak, melyet egy vagy más helyen követni legczélszerűbb, s a vi­szonynak, melybe pártunk tagjai a választás ér­dekében valamely más párttal, jelesen az ellenzék más árnyalatával netalán lépni czélszerűnek látják, a megállapítását, minden törvényhatóságban, vagy esetleg minden választókerületben, a párt ottani tagjainak belátására tartja bizandónak. Mondja ki végre, hogy e mellett a kitűzött czél elérésére egy közpoti pártválasztmánynak, mint a párt egyes részei között összekötő kapocs­nak, valamint egy végrehajtó választmánynak meg­alakulását szükségesnek tartja s küldjön ki saját kebeléből egy 15 tagú bizottmányt, melynek ja­vaslata folytán ezen központi párt-választmány és a végrehajtó választmány azonnal megalakíttassék. Magára ezen központi pártválasztmányra és a végrehajtó választmányra nézve pedig előlegesen határozza el: 1- ször, hogy az országos pártválasztmány, tekintettel az ország minden vidékére, nagyobb számú tagokból, a végrehajtó választmány pedig­­ részint a központon lakó, részint itt gyakran és könynyen összejöhető tagokból alaku­tasség. S­­or, határozza el, hogy mind az országos központi pártválasz­tmány, mind a végrehajtó vá­­lasztmány azonnal megalakulván, állapítsák meg az hozatul esem is. Ki lett mondva. Utánam Petőfi olvasó fel halottfeltámasztó költeményét: talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha.“ S most hová innen? oda a­hol ifjú tűz van: az egyetemre. Ugyanazon villanyárasztó jelenet, de már a csoprtosult ifjúság buzdító riadala mellett, kiknek nevében a vállakra emelt Vidacs János felelt a felhívásra. S hová innen? A nyomdába! Nem ismerünk censort többé kinyomatjuk a nemzet követelését és Petőfi buzdí­­tóját. Landerer nyomdája előtt már valamenynyi író­társunkat mind együtt találtuk; itt, csatlakozott hozzánk Irinyi is, és a nemzeti színház tagjai fér­fiak, nők. Erős, sáros idő volt, a közönség esernyőket tartott kalapjai fölé. „Esd uraim! Kiálták a közönségre, lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett hát akkor elfutunk-e? S arra minden esernyő eltűnt a fejek fölül. De eltűntek még a kalapok is, abban a pil­lanatban, a­midőn Irinyi az első példányát a nem­zeti követelésnek felmutatás ő szól: „Krne a sza­badsajtó legelső nyomtatványa!“ (Folyt. köv.) Metz-vidéki népdalok. ^Rui de Saint-Victor után. (Vége.) Az atya heveskedik; e miatt leánya wegha­­ast színlel s a földre esik öszszehajtogatott kezek­kel s lábakkal. Gyújtsatok viaszgyertyákat; íme, a szép lánynak vége ! Nyolczvan pap és abbé által Lesz adva vég­tisztessége. Arra járt a király fiú, És kiálta: — Papság állj meg­ egymás közötti viszonyt és pedig jelesen azt, hogy a végrehajtó választmány, az országos központi pártválasztmányt minő esetekben, és minő módo­zatok szerint legyen köteles vagy jogosult össze­hívni. Az ily módon létesített végrehajtó választ­mány feladatául az előbbi pontban említetteken kívül kitűzendő, j­ e, hogy az országos központi pártválaszt­mány tagjai által folytonos összekötte­tésben le­gyen az országban levő összes párttal; 2. hogy ennek folytán állandóan figyelemmel kisérje a párt állását az egész országban; 3. intézkedjék a párt érdekében szükséges fölvilágosítások, magyarázatok és c­áfolatok iránt; 4. buzdítson ott a­hol ez szükséges; 5. adjon felvilágosítást, útbaigazítást, ha ez iránt megkerestetik; 6. ha egyes kerületek részéről eziránt felszó­­líttatik, ajánljon jelölteket, figyelemmel arra, hogy a párt ismert tagjai, ha eredeti kerületükben meg­választatásuk kétségessé válnék, az ily kerületek­ben megválasztattassanak; 7. közbenjáró legyen a párt tagjai között itt vagy ott netalán felmerülő s tudomására hozott eltérések eseteiben ; 8. tegye meg átalában mindazt, mi a kitűzött czért pártunk tagjainak megválasztását előmozdít­hatja; különösen vegye fontolóra a vidéki pártbi­zottmányok vagy központi bizottmányi tagoknak vidékük érdekében hozzá intézendő felszólításait, s azok folytán tegye meg mindazt, mi részéről meg­tehető. A parlament forradalomban van. A jogfosztással szemben, a­melyet a kormány választási törvényjavaslata, szövetkezve az incom­­­patibilitási törvény­javaslattal magában foglal, mél­tán felzúdult az ellenzék. Kötelességérzete­s a tudat, hogy eljárása a közvéleményre támaszkodik, eltörölte az árnyalatok válaszfalát, az ellenzék sorakozottan áll, s várja a dolog tovább fejlődését. Lónyai, a fogások nagy mestere úgy igazította a dolgot, hogy a legszükségesebb, az ellenzék által is kívánt javaslatokat utánna tegye a jog­v­esztést ezé­­­zó­kna­k, így akarván kierősza­kolni emezeknek keresztülvitelét. Az ellenzék tisz­ta lélekkel elvállalhatja a felelősséget, ha a jog­vesztést, megakadályozandó, Lónyai és pártja csel­fogását lehetetlenné teszi. Hogy a fontosabb javas­latok köztök a kolozsvári egyetem ügye elesnek a tárgyalástól, ezért a kormány és pártja felelős, mert a mi legszentebb kötelessége volt, hogy e javaslatokat ideje korán beterjessze, e kötelességből visszaélést faragott, fel akarván használni a sürgős és fontos javaslatokat mint pressió eszközét a nyilvánvaló jogvesztés keresztülvitelére. Lapunk korlátolt tere nem engedi meg a márci. 7-ki gyűlésen történtteket egész terjedelem­ben közölni, mert pesti tudósításaink elkéstek, feltorlódtak s az események által túlszárnyaltasak, s itt csak annyit mondunk, hogy a baloldal él azzal a taktikával, a­melyet a házszabályok meg­engednek, mindenre névszerinti szavazást kér, az ülések tartamát vitatárgygyá teszi, s nem retten vissza a permanentia fenyegetésétől, éjjel nappal, végkimerülésig küzd a nemzet legszentebb joga megőrzéséért. Kedvesem az, a kit visztek, Engedjétek, hogy nézzem meg. S késével ott siettébe’ Rést vágott fátyolán s nézte, S a nő felmosolyg szemébe Négy-öt ifjabb pap a sorban Megjegyzést tesz tréfás szóban: — Jöttünk volt, hogy eltemessük, S­ime, meg kell hogy eskessük. Ugy­e szép e feltört koporsó, mint egy kalit­ka, s a feltámadó halott csattanós nevetéssel, a mint kedvese karjába omlik fehér szemfödelével, mit raenynyaszszonyi köntössé alakit át? Azok a Metz-vidéki szép leányok nem szere­­­­tik a közönyös természetű embereket. Emlékeznek egy nőről, ki úgy jött ki az erdőből, a mint abba bément volt félénk szerelmesével, ki sem a „sze­­dert leszakasztása végett“ kinyújtott fehér karokat, sem a kristály vízben himbáló lábacskákat nem­ tudta észrevenni. Mily szép é­­s nem vettem észre Csak az erdőből kijőve. „Legyen ! Felejtsük el! — szól ő, De emlékem hozzá szőve. A nagy költő ez egészséges idill­ben véletle­nül egy régi dalra ismert, melyben a kis Margit természetes szavakban teszi nevetségessé a „Bá­tortalan szerelmes“ ügyetlenségét. — Kedvesem, vezes ki engem Egészen az erdőszélig S mihelyst kiérkeztek, a nő Nevetett, elrejtve félig. — No, kit nevetsz, én kedvesem? — Egy szolgát, ki sokat bolygott. Erdőkön át kedvesével És soha egy szót se szólott. — Térjünk vissza az erdőbe. — Oh, m­á­r nem térek semmiért. Sem ezüstért, sem aranyért. A népdalokban főleg az a heves honszeretet lep meg minket, mely bennök nyilatkozik. Metz, alig hogy 1852 után tényleg ismét Franciaország­hoz kapcsoltatott, ostrom alá vétetett Károly által

Next