Magyar Polgár, 1872. január-június (6. évfolyam, 1-147. szám)
1872-03-12 / 58. szám
KOLOZSVÁR, MÁRCZ. u. 1872. A „M. Polgár“ magán távirata. Felad. Pesten márt. 10. 106. 30 p. d. e. Érk. Kolozsv. márt. 10. 116. 15 p. d. e. Az országos értekezlet fihyczit elnökké Választá roppant lelkesedéssel. Tisza az előértekezleten nagyhatású beszédben indokolta a szervezkedés szükségét. Az ellenzék ügyeinek élén egy központi választmány állami. Tisza javaslatát *) az értekezlet a mai nagygyűlés tanácskozási alapjául elfogadta. Ghyczy indítványára az Erdélyiek közül jegyzőknek választottak: B. Bánffy, K. Papp Miklós, az országos bizottság tagjaiul Bereczky Sándor, Horváth, Tisza László. A nagygyűlés kérvényt fog az országgyűlés elé adni, melyben választási törvény, öt évi időszak el nem fogadását kéri. Óriás lelkesedés, bizalom a vezérekben. Máig 3000 küldött érkezett fel, az Erdélyiek tömegesen látogattak meg (Ihyczyt és Tisza Kálmánt. Pest, március 11. Az országos baloldali értekezlet egyhangúlag elfogadta Tisza Kálmán javaslatát; a végrehajtó bizottság tagjául megválasztottak : Jókay, Beöthy, Beniczky, Cseratony, Pap Lajos, Salamon Lalyos, Péchy, Móritz Pál, Horváth Elek. Tisza, Ukiczy, Jókay beszélt. Nagy lelkesedés a gyűlésen. Reform pártnak még csak hite sincs a gyűlésen. Kosuth neve leírhatatlan lelkesedést szült, kormánykörökben a baloldal impozáns erejét megdöbbenéssel fogadták. Banquetteken gyönyörű felköszöntések. Kosuth táviratokban üdvözöltetett. Estve mintegy félszázezer ember jelenlétében fáklyás zene a baloldali kör előtt. Ghyczy Tisza, Jókay Csernátoni beszéltek. A kormánypárt alkudozik, hogy csak öt évi választást keresztül vihesse, a baloldal nem fogadja el semmi szín alatt. Az országgyűlés legnagyobb valószinüséggel el fog oszlatni s igy a baloldal által ellenzett törvények nem hozatnak meg. Az Ellenzéki pártok a választások alatt megtartják álláspontjukat. ________ Megvagyunk hát... Motto: „A polgár hallgasson a parancsra, dolgozzék, hogy adót fizethessen ; neveljen gyermeket, hogy katonát adhasson ; mindenek előtt pedig fogja be a száját.“ Az absolutismus definitioja Vogt szerint. Megvagyunk hát, még pedig igen szépen: egyik kezünkben a koldusbot, hónunk alatt a mankó, nyakunkban a feneketlen nyomor tarisnyája. *) Lásd alább az indítványt.______H. U. TÁRCZA. Az én kor*tár*saim. — Jókai Mórtól — (Folytatás.) Most következnek az álmok, a mikről fentebb Depscher uram tejéről emlékezve beszéltem. Sárkánytej volt az: oda ne menjetek ifjak, inni belőle. Csodálatos a poézis hatalma! Tejet inni s bordalt inni tőle; lenni osztrák-magyar cenzúrázott poéta s inni a világszabadságról, magyar nemzeti nagyságról. És a hatás nem maradt el. Petőfi költeményei : a Kard és a Láncz, a Dalaim, az Isten csudája, A bilincs, Véres napokról álmodom, a magyar nemzet, Egy gondolat bánt engemet mindenütt rokonszenves lángra gyulaszták a sziveket, s az egy Szigligeti népszínművel többet tett Budapest nemzetiesítésére, mint minden törvényczikkelyünk. Felébresztek a nép iránti szeretetet. Fölemelték a népiest a költői régiókba. Mi többiek is hordtunk egyegy követ ez épülethez, mi is szóltunk egy hangot e k'iltö nemzetébresztő hajnalriadóba. ’E gyszer a hajnalodás alatt azt álmodta a vi'**’ h°*/ E''GI* megifjodott. Julius1 Caesar halálánarlap^'.^ szó: népszabadságé a másik^ zeDSett e Fenn Pozsonyban az országiak a reformokon. Nehéz munkájukéi? tanakod' egész tábora kapaszkodott kezeikbe \ih ~VhenZ8 Egy adoma maradt fenn ez időben. Battyhányi Lajos egy hangversenyen találkozott István dórral, a főherczeg kérdezé tőle, hogy állnak „*?•" látásaink az országgyűlésen? mire Battyhányi őt felelte: „nagyon jól, fenséges uram, megverjük a pecsovicsokat csak úgy zug!“ Valamint a vasút sáfárja körüljárja a vonatot, itt még egy csavart, ott egy kenő szelenczét, lámpát igazit meg s csak azután mondja: “fertig“ — egy hosszú fütty és a vonat a szél felé robog, — éppen úgy állunk mi is az államélet vágányán, útra készen, úgy a mint a kormány sorakoztatott. Itt a belügyér, ott egy főispán még igazit a lámpákon, hogy ne világítsanak — „fertig“, egy fütty — és az alkotmányos polgárság szabadsága a faképnél marad. Hogy ott maradjon, hogy elveszszen ez ennek a kormánypárti nyűgnek czélja, törekvése kezdettől fogva máig. Hallod-e te magyar polgárság, hallod a corruptió, az alkotmányosság mezébe bujtatott önkény láncra mint csörög? a láncz horga mint csapódik a karikába, hogy szabadságodat lenyűgözze? Hallod a rágalom szavát, mint tapad a polgári szabadságért küzdő néhány elszánt hived nyomdokaihoz ? Ha nem hallod, úgy rázzon fel a nemzet géniusza, az a géniusz, mely nem hagyott el százados küzdelmeidben, melyeknek végczélja az volt, hogy szerezzék meg a nemzetnek azt, amit az idegen elrabolt, amelyeknek mai czélja az, hogy szerezzék vissza azt, amit saját, elfajult véred része az idegennel szövetkezve, elrabolni készül! Saját véred ellen kell küzdened! ébredj és sorakozz, mert „itt az idő, most, vagy soha! Önrendelkezési jogod utolsó morzsája áldozatul esik a Mammon, a patriciatus, a nepotismus orozva támadó, kapzsi seregének, mely zászlójára irta a szót, a melyet e czikk élére tűztünk, a szót, mely sorsod, ha lemondasz a küzdésről! Átkoztuk a Bach korszakát, melyben a kinevezett, öszpontosított, szemenszedett „elöljáróság“ parancsolt, követelt és nyomorított, s a zsandár szuronya a polgár szájának szegezve, leszúrta a szabad szót még keletkezése előtt. Idegentől jött — csak boszantott. Passivitásunk legyőzte e nyűgöt, uj aerát láttunk, a titkon táplált vágy, a remény hangot adott. Azt véltük, hogy az 1848-ks törvények szelleme felébred, ebben élünk majd, ebben fejlesztjük ügyeinket a szabadság, egyenlőség és testvériség lobogója alatt, élve az önrendelkezés jogával. Biztunk és megcsalattunk! Saját vérünk része csak meg — ez fáj! A „polgár“ név ezentúl gúny, mert az, aki viseli, az önkény rabszolgája lett. Merész szó, de nem maradunk adósok a bizonyítékkal. Bíródat nem választod többé, te polgár — senki sem kérdi akaratodat, senki bizalmadat. Kinevezik, nyakadra akasztják élethossziglan — úgy birkózzál vele, amint tudsz! Városi tisztviselődet nem választod többé, te polgár — idegen vagy ezentúl születésed helyén, reád tukmálja tisztviselőjét a testület, melynek fele az üres fő és teli pénzes zsák jogán kineveztetik a nyakadra, a másik fele tehetetlen, mert nem áll csupa vértanuságra kész elemekből —örökös kisebbség a sorsa! A censust felszöktetik, te polgár, a ki eddig választottad képed viselőjét az országgyűlésre — nem vagy többé választó. Akaratától, meggyőződése nyilvánításától, egy szóval az alkotmányos polgár jogainak gyakorlatától eltiltott eszköze, áldozata vagy te annak a rendszernek, mely rák-Pálffy Albert barátom nagyon jól fog emlékezni erre az adomára, mert azon Csengery féle estély után, ahol azt hallottuk, együtt mentünk haza, s ő olyan hangosan, a hogy tüdeje bírta, kiáltá végig a csendes utczán e szókat: „éljen ötödik István király!“ No de ez régen volt, talán nem is igaz. Csak egy tanú van rá s azért fel nem akasztanak senkit. Az ország rendei tehát verték a conservativ urakat, csak úgy zúgott, de azoknak meg nagyon erős bőrük volt, tűrték. Segítsünk rajtuk egyet. Pozsonyban a parlamenti kormány iránti törvényjavaslat készült, de fenn volt akadva a felső tábla ellenállásában. A párisi népmozgalom pedig széles gyűrűkben kezdte fölvenni az alsó néptengert. Ide lenn Pesten a szabadelvek bajnokai az ellenzéki körben szervezték az országos ellenzéket. Irinyi tizenkét pontban formulázta az ország kívánalmait. Azokat az ellenzék elfogadta. De nem tudott velük mit kezdeni. A higgadt öregek fel akarták azokat küldeni az országgyűlésnek, a még higgadtabbak csak az ellenzéki pártnak. Ekkor jön a híre a Bécsben kitört forradalomnak. Nem lettünk volna méltók az ifjúkor hevére ha ez a hir fel nem villanyozott volna bennünket. Négyen voltunk együtt dohányutczai szobámban : Petőfi, Vasváry, Bulyovszky és én. Társaim rám bízták, hogy fogalmazzam a pesti tizenkét pontot a néptől érthető alakban. Petőfinek egy költeménye volt készen e napra. És aztán előre kiálta Vasváry s amint tőrbotjával előre sújtott a tőr kirepült pálczahüvelyéből, mintha mutatni akarná az utat. Siettünk a Pilvax kávéházba, hol író társaink szoktak összegyűlve lenni. Engem feltoltak az asztalra, hogy olvassam fel- amit kíván a magyar nemzet .'“ Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat: érzem, hogy végzetes szó az , a mihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha álfene módra vette be magát az állam testébe, mely zsírodon hizlalja az általa teremtett, a nepotismus és tányérnyalás révén szervezett hivatalnok sereget, mely a lóidomítást elébe teszi gyermeked nevelésének. A képviselő öt évre ül be az országgyűlésbe, a vesztegetést büntető törvény megtagadtatok, az öt évi időszak gyilkosa a közvéleménynek, az incompatibilitás kijátszása melegágyat készít az országgyűlésből a mameluk-plántának, egy fütty és a polgári szabadság oda van! Ezt csúfolják ők „alkotmányos szabadságnak“, ezt, ami jogfeladásra halmozott jogtiprás! A vonat készen áll, még mesterkélnek egyes részein, mert a polgárság utolsó gyökét kiirtani nem merik. E gyökön fordulhat csak a kocka. Sorakozzunk tehát e gyök körül, mert a természet joga a népnek és nem zsarolóinak adta meg a többséget. Egy nép akaratával szemben, a corruptio rendszere kártyaház a viharban ! A bátrak ébren vannak, most gyülekeztek az ország fővárosába, innen két szárnyra a jelszó, mely nem lehet más, mint az igaz magyar ember felelete a költő e kérdésére: Rabok legyünk vagy szabadok ? Ez a kérdés válasszatok. Herman Ottó. A baloldal országos értekezlete elébe terjesztett Indítvány. Mondja ki az országos pártértekezlet, hogy pártunk, mint országos párt, a választások tekintetében is megtartja különállását, s feladatának azt tekinti, hogy minden törvényes és legális eszközzel oda törekedjék, hogy mentői több kerületben pártunk határozott tagjai választassanak képviselővé. Mondja ki továbbá, hogy a kivitel módozatainak meghatározását, az eljárásnak, melyet egy vagy más helyen követni legczélszerűbb, s a viszonynak, melybe pártunk tagjai a választás érdekében valamely más párttal, jelesen az ellenzék más árnyalatával netalán lépni czélszerűnek látják, a megállapítását, minden törvényhatóságban, vagy esetleg minden választókerületben, a párt ottani tagjainak belátására tartja bizandónak. Mondja ki végre, hogy e mellett a kitűzött czél elérésére egy közpoti pártválasztmánynak, mint a párt egyes részei között összekötő kapocsnak, valamint egy végrehajtó választmánynak megalakulását szükségesnek tartja s küldjön ki saját kebeléből egy 15 tagú bizottmányt, melynek javaslata folytán ezen központi párt-választmány és a végrehajtó választmány azonnal megalakíttassék. Magára ezen központi pártválasztmányra és a végrehajtó választmányra nézve pedig előlegesen határozza el: 1- ször, hogy az országos pártválasztmány, tekintettel az ország minden vidékére, nagyobb számú tagokból, a végrehajtó választmány pedig részint a központon lakó, részint itt gyakran és könynyen összejöhető tagokból alakutasség. Sor, határozza el, hogy mind az országos központi pártválasztmány, mind a végrehajtó választmány azonnal megalakulván, állapítsák meg az hozatul esem is. Ki lett mondva. Utánam Petőfi olvasó fel halottfeltámasztó költeményét: talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha.“ S most hová innen? oda ahol ifjú tűz van: az egyetemre. Ugyanazon villanyárasztó jelenet, de már a csoprtosult ifjúság buzdító riadala mellett, kiknek nevében a vállakra emelt Vidacs János felelt a felhívásra. S hová innen? A nyomdába! Nem ismerünk censort többé kinyomatjuk a nemzet követelését és Petőfi buzdítóját. Landerer nyomdája előtt már valamenynyi írótársunkat mind együtt találtuk; itt, csatlakozott hozzánk Irinyi is, és a nemzeti színház tagjai férfiak, nők. Erős, sáros idő volt, a közönség esernyőket tartott kalapjai fölé. „Esd uraim! Kiálták a közönségre, lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett hát akkor elfutunk-e? S arra minden esernyő eltűnt a fejek fölül. De eltűntek még a kalapok is, abban a pillanatban, amidőn Irinyi az első példányát a nemzeti követelésnek felmutatás ő szól: „Krne a szabadsajtó legelső nyomtatványa!“ (Folyt. köv.) Metz-vidéki népdalok. ^Rui de Saint-Victor után. (Vége.) Az atya heveskedik; e miatt leánya weghaast színlel s a földre esik öszszehajtogatott kezekkel s lábakkal. Gyújtsatok viaszgyertyákat; íme, a szép lánynak vége ! Nyolczvan pap és abbé által Lesz adva végtisztessége. Arra járt a király fiú, És kiálta: — Papság állj meg egymás közötti viszonyt és pedig jelesen azt, hogy a végrehajtó választmány, az országos központi pártválasztmányt minő esetekben, és minő módozatok szerint legyen köteles vagy jogosult összehívni. Az ily módon létesített végrehajtó választmány feladatául az előbbi pontban említetteken kívül kitűzendő, j e, hogy az országos központi pártválasztmány tagjai által folytonos összeköttetésben legyen az országban levő összes párttal; 2. hogy ennek folytán állandóan figyelemmel kisérje a párt állását az egész országban; 3. intézkedjék a párt érdekében szükséges fölvilágosítások, magyarázatok és cáfolatok iránt; 4. buzdítson ott ahol ez szükséges; 5. adjon felvilágosítást, útbaigazítást, ha ez iránt megkerestetik; 6. ha egyes kerületek részéről eziránt felszólíttatik, ajánljon jelölteket, figyelemmel arra, hogy a párt ismert tagjai, ha eredeti kerületükben megválasztatásuk kétségessé válnék, az ily kerületekben megválasztattassanak; 7. közbenjáró legyen a párt tagjai között itt vagy ott netalán felmerülő s tudomására hozott eltérések eseteiben ; 8. tegye meg átalában mindazt, mi a kitűzött czért pártunk tagjainak megválasztását előmozdíthatja; különösen vegye fontolóra a vidéki pártbizottmányok vagy központi bizottmányi tagoknak vidékük érdekében hozzá intézendő felszólításait, s azok folytán tegye meg mindazt, mi részéről megtehető. A parlament forradalomban van. A jogfosztással szemben, amelyet a kormány választási törvényjavaslata, szövetkezve az incompatibilitási törvényjavaslattal magában foglal, méltán felzúdult az ellenzék. Kötelességérzetes a tudat, hogy eljárása a közvéleményre támaszkodik, eltörölte az árnyalatok válaszfalát, az ellenzék sorakozottan áll, s várja a dolog tovább fejlődését. Lónyai, a fogások nagy mestere úgy igazította a dolgot, hogy a legszükségesebb, az ellenzék által is kívánt javaslatokat utánna tegye a jogvesztést ezézóknak, így akarván kierőszakolni emezeknek keresztülvitelét. Az ellenzék tiszta lélekkel elvállalhatja a felelősséget, ha a jogvesztést, megakadályozandó, Lónyai és pártja cselfogását lehetetlenné teszi. Hogy a fontosabb javaslatok köztök a kolozsvári egyetem ügye elesnek a tárgyalástól, ezért a kormány és pártja felelős, mert a mi legszentebb kötelessége volt, hogy e javaslatokat ideje korán beterjessze, e kötelességből visszaélést faragott, fel akarván használni a sürgős és fontos javaslatokat mint pressió eszközét a nyilvánvaló jogvesztés keresztülvitelére. Lapunk korlátolt tere nem engedi meg a márci. 7-ki gyűlésen történtteket egész terjedelemben közölni, mert pesti tudósításaink elkéstek, feltorlódtak s az események által túlszárnyaltasak, s itt csak annyit mondunk, hogy a baloldal él azzal a taktikával, amelyet a házszabályok megengednek, mindenre névszerinti szavazást kér, az ülések tartamát vitatárgygyá teszi, s nem retten vissza a permanentia fenyegetésétől, éjjel nappal, végkimerülésig küzd a nemzet legszentebb joga megőrzéséért. Kedvesem az, a kit visztek, Engedjétek, hogy nézzem meg. S késével ott siettébe’ Rést vágott fátyolán s nézte, S a nő felmosolyg szemébe Négy-öt ifjabb pap a sorban Megjegyzést tesz tréfás szóban: — Jöttünk volt, hogy eltemessük, Sime, meg kell hogy eskessük. Ugye szép e feltört koporsó, mint egy kalitka, s a feltámadó halott csattanós nevetéssel, a mint kedvese karjába omlik fehér szemfödelével, mit raenynyaszszonyi köntössé alakit át? Azok a Metz-vidéki szép leányok nem szeretik a közönyös természetű embereket. Emlékeznek egy nőről, ki úgy jött ki az erdőből, a mint abba bément volt félénk szerelmesével, ki sem a „szedert leszakasztása végett“ kinyújtott fehér karokat, sem a kristály vízben himbáló lábacskákat nem tudta észrevenni. Mily szép és nem vettem észre Csak az erdőből kijőve. „Legyen ! Felejtsük el! — szól ő, De emlékem hozzá szőve. A nagy költő ez egészséges idillben véletlenül egy régi dalra ismert, melyben a kis Margit természetes szavakban teszi nevetségessé a „Bátortalan szerelmes“ ügyetlenségét. — Kedvesem, vezes ki engem Egészen az erdőszélig S mihelyst kiérkeztek, a nő Nevetett, elrejtve félig. — No, kit nevetsz, én kedvesem? — Egy szolgát, ki sokat bolygott. Erdőkön át kedvesével És soha egy szót se szólott. — Térjünk vissza az erdőbe. — Oh, már nem térek semmiért. Sem ezüstért, sem aranyért. A népdalokban főleg az a heves honszeretet lep meg minket, mely bennök nyilatkozik. Metz, alig hogy 1852 után tényleg ismét Franciaországhoz kapcsoltatott, ostrom alá vétetett Károly által