Magyar Polgár, 1872. július-december (6. évfolyam, 148-299. szám)
1872-07-02 / 148. szám
szemben, mint a minő például az ipar emelése, a népnevelés stb. a politikai pártküzdelemnek félre kellene vonulnia. Uraim ! midőn önök felléptetésem által a magyar iparos osztály eddig védetlen ügyét kívánták felkarolni, oly fehér zászlót tűztek ki, mely kijelöli azon személyes tért, hol a politikai párttusát elkeseredetten folytatni nem volna szabad. (Helyeslés.) Ismétlem, nem várnak önök tőlem tisztelt polgártársak programmat azon számos reform, s netán közjogi kérdésekre nézve, melyekre a jövő törvényhozás munkálkodását kell hogy kiterjessze. He igenis kötelességem nézeteimet és elveimet azon ipar és kereskedelmi kérdésekre nézve tüzetesebben előadni, melyek fölött az alkotandó törvényeknél munkás, elméletileg és gyakorlatilag beható közreműködésemre önök méltán számot trtanak. Politikai hitvallásomért vegyék. választóim azt, miszerint — mint e haza hét fia — annak mennél nagyobb függetlenségét óhajtom, (Éljenzés.) mint az igaz democrata eszméknek hive a szabadság és egyenlőség zászlójához minden téren hű maradok (Éljenzés), mint iparos és kereskedő a béke és rend fentartását óhajtom (Éljenzés) és semmi oly változtatást, semmi oly törvényhozási törekvést támogatni nem fognék, mely bármi üdvöset is czélozzon, bármennyire meg is feleljen politikai elveimnek, ha az a béke és rend fentartását kockáztatná. A szabadelvűségnek fokozatát és divatos osztályozását nem ismerem. Szabadelvűségemben bízhatnak tisztelt választóim úgy a vallás-, mint az oktatásügy, úgy a nemzetiségi, mint a választási jogot illető kérdésekben. (Éljenzés.) A szabad kereskedelemnek én oly feltétlen híve vagyok, mint a szabad iparnak. (Általános helyeslés.) De midőn ezt hangsúlyozom, hozzá kell tennem azt, hogy valamint minden egészséges fejlődés és tökélyesbülés a természetben fokozatosan történik, úgy a törvényes intézkedéseknél is minden ugrásnak ellene vagyok. A korlátlan szabadság minden téren csak akkor áldásos, ha annak szükséges előfeltételei megvannak, ha az egészséges és termékenytalaj meg van vetve, melyben a szabadság mély és tartós gyökeret verhet. (Igaz!) Legbehatóbban áll ez a nálunk is teljesen felszabadított iparra nézve. Az ipar emelése nem mai jelszó hazánkban, jelszava volt ez több mély belátásu államférfiaknak, egy Széchenyinek, Eötvösnek, Batthyányi Kázmérnak stb. éppen azon időben, midőn a nemzeti szellem oly hatalmasan ébredezni kezdett — a 40-es években. Átlátták már akkor a haza legnagyobb fiai, hogy virágzó ipar nélkül Magyarország örökké gyarmati szerepre lesz kárhoztatva. Ugyanezen jelszót kell hangoztatni minden igaz hazafinak most inkább, mint valaha. A kinek nem szolgálnak intésül az utóbbi évek egymást érő elemi csapásai, melyek mezőgazdasági termelésünk fölöslegeiből nem engedték pótolni a külföldi iparczikkekért kiözönlő milliók legcsekélyebb részét sem, annak szolgáljon intésül azon óriási verseny, melyet az ipar fejlesztése terén a nyugati államok kifejtenek. Hazánk függetlenségére féltékeny polgártársaink vegyék végre intésül azon nagyszerű erőmegfeszítést, melyel lajthántúli szomszédaink iparukat versenyképessé teszik. A jövő évi bécsi világkiállítás, melynek állami és városi költségvetése 6 millió frtot túlhalad, az osztrák iparnak újabb hatalmas előmozdítására szolgáland. Uraim! iparunkat versenyképessé kell tenni, különben állami és nemzeti önállóságunkat onnét fenyegeti a legnagyobb veszély, ahol azt keresni nem szokták. Ismétlem, gabona- és nyers termény-kivitelünk évről-évre csökken, de máskép is majdnem összes nemzeti jövedelmünk a föld és termőerejéből meríttetik anélkül, hogy mezőgazdáink az elvett erőt kellőleg visszatérítenék. Még azon tőke is, mely az újabb nagy vállalatokba lett fektetve, lehet mondani, a termőerő csökkenéséből származott. Vájjon megvan-e az Alföldnek azon híres termőképessége, mely csak egy-két évtized előtt létezett . Fájdalom, nincs! (Vége köve)het már választási jogot erre az alkalomra. Szeretett polgártársak ! úgy tapasztaltuk, hogy sok jogtalanul kihagyottaknál nagy az elkeseredés! Kérve kérjük, nyugodjanak meg, mert a bajon csak azigazságosság segíthetne, oly igazságosság, mely jelenleg még nincsenmeg, melynek eléréséért éppen a baloldal küzd. Sokan tájékozatlanságuk, mások lanyhaságuk folytán maradtak ki, a legtöbben kijátszottak. Jelenleg többé tenni nem lehet. Okuljanak jövőre. És ismételten kérjük polgártársainkat, nyugodjanak meg abban a miben már változtatni nem lehet. Ne keressék a megtorlást, mert az nem vezet czélhoz s csak szennyet vetne pártunkra, ügyünkre. A „magyar Polgár" szerkesztősége. Abrudbánya, 1872. junius hó 22. (Vége.) Megalkotta vagy legalább megalkotni nagyban segítette itt a balpártot, kedves tiszteletes úr, továbbá még az, hogy a hatóság parancs szavára s erőszakoskodásával megválasztott követ, egyszer sem váltotta be ígéreteit, vagy legalább nem a kortessei által neki tulajdonított ígéreteket, s nemcsak, hanem az utóbbi országgyűlésnek végével maga is azok sorában állott, kik az iparos és polgári osztálynak nagyobb részét az egyetlen még fennmaradott jogától, a követválasztási jogtól megfosztani törekedtek. Megalkotta vagy legalább megalkotni nagyban segítette Abrudbányán a balpártot, drága tisztelettel úr, önnek s azon csiqyenek, melyhez ön is tartozik, dölyfe, felfuvalkodottsága, lenéző, megvető, kigunyoló, mindenben tapintatlan magaviselete s azon szóllásmódja, melyen f. hó 13-ki levelében ön is szólt e város derék iparossaihoz, s melyben értelmetlen, tudatlan, ostoba marháknak nevezi minduntalan őket. Ezekből átláthatja, ha még eddig át nem láttta, igen kedves tiszteletes úr, hogy nincs igaza önnek, midőn azt állítja, mintha Abrudbányán a balpártot a gőg és részakarat alkotta volna meg. Abban sincs igaza önnek, tiszteletes Molnár Albert úr, mintha az abrudbányai balpártiak megalakulásán csak az értelmetlenség és tudatlanság kapott volna, és ebben már csak azért sincs igaza önnek, mert hiszen ön is, ki pedig magát nem tartja sem értelmetlennek, sem tudatlannak, sietett annak megalakulása után szengetni nekünk, hogy írnak be pártunknak névsorába, ami azért nem történt meg, mert pártunk cseppet sem kapott rajta, s legkissebb mérvben sem bízott tiszteletes urnak szabadelvűségébe és férfiasságába; de még azért sincs igaza önnek, tiszteletes úr, mert ahoz, hogy valaki az országos ellenzéknek szükségességét fölismerje és kapjon azon, a helyzetnek átismerése s helyes megítélése kívántatik meg; ez pedig értelem és tudás nélkül nem képzelhető. Abban igaza van tiszteletes úrnak, hogy pártunkat öntudatos szilárd politikai elvein s megingathatlan meggyőződésén kívül még a nagy szerencsétlenség tartja fen, azon szerencsétlenség tudniillik, melyet önnek úgy országos, miként helybeli elvbarátai hoztak az országra, s az által pártunknak fejére is. Abban azonban megint nincs igaza önnek tiszteletes úr, mintha pártunkat a gyűlölet tartaná fen; pártunknak minden egyes tagja ment ezen nemtelen szenvedélytől, bár nem önön s barátain múlt, hogy e szenvedély nem vetett gyökeret pártunk egyes tagjai kebelében. Ön uram, és elvbarátai, kik pedig itt az értelmiséget egyedül maguknak vindiálják, büszkék lehetnének, ha azon komolysággal, higgadtsággal, türelemmel, megfontolással és felebaráti szeretettel bírnának, melyet pártunk igénytelen tagjai, az abrudbányai szerény iparosok és bányászok bírnak. hidgye meg ön, tiszteletes úr, hogy pártunknak tagjai, e város egyszerű iparossai, sokkal inkább meggondolva, megfontolva és lelkiismeretessebben tesznek minden a haza sorsát érdeklő lépést, mint ön és elvtársai. Nem találta el tehát bölcs tiszteletes úr, a pártunkat összes fentartó kapcsot; megírjuk tehát mi önnek, hogy az nem más, mint a legtisztább, legmelegebb hazaszeretet, a szabadság, testvériség és jogegyenlőség iránt való lelkesültség, a haza sorsa fölötti tűnődés és aggodalom, a haza javára való munkálkodásnak önzetlen vágya, a borzalom és iszony önöknek további uralmától s az olyan basáskodástól, mint milyent ön is, uram, a követválasztók összeírásakor tanúsított. Tiszteletes urnak azon gyanúsítása megczáfolására, mintha ellenzéki pártunk szélsőbal vagy még ezen is túlmenő párt volna, elégségesnek tartjuk hivatkozni pártunknak a marosvásárhelyi pártértekezleten tett képviseltetésére, mely pedig nem vola szélső vagy azon is túlmenő pártnak az értekezlete, hivatkozni továbbá pártunknak követjelölésére, melynek utján a balközépnek hívét, Hegedűs Sándor urat léptette föl követjelöltje gyanánt. Hogy ki kész hitvány 30 pénzért, vagy ami még ennél is silányabb, hizelkedésből, hegyhajhászásból eladni vérét és meggyőződését? az meglátszik önnek előbb pártunknál lett bekopogtatásából, s ma már a más oldalról ellenünk intézett támadásból. Azt, amit tiszteletes Molnár Albert úr a demagógiáról és konkoly hintésről irt, nem tartjuk érdemesnek a cáfolgatásra; hazafiságunk s hazafias múltúnk sokkal tisztább, fedhetlenebb és bebizonyitottabb, hogy sem Molnár Albert urnak rosz akaratú rágalma képes volna azokat bemocskolni vagy kétségessé tenni. Mi őszintén óhajtjuk, bár jönne el a „Magyar Polgárnak“ szerkesztője egyszer szerény balpárti körünkbe, biztosak vagyunk, hogy nem neki kelletnék miattunk elpirulnia, hanem tiszteletes Molnár Albert úrnak a szemérmetlen rágalmán és rosz akaratú insinuation való kapatásért. Levelünket mi is, mint tiszteletes Molnár Albert úr tette czikkében, tanácsadással zárjuk be: jövőre netán méltatlanul szenvedett bántalmait igyekezzék tiszteletes ur azon torolni meg, kitől azokat szenvedte; ne kössön olyan testületbe, mely nem is gondol rá; ne írjon olyan dolgokról, melyeket ön sem nem látott, sem nem hallott soha; ne utáltassa meg magát még erősebben, mint már van polgártársai és hívei előtt; igyekezzék magaviselete által elidegenített híveit inkább visszahóditni az egyháznak, mint még jobban elijeszteni attól. Szebeni Ferencz, az abrudbányai balpárti körnek elnöke. Istvánfi György, a balpárti kör jegyzője. Kolozsvári választási mozgalom. Több választópolgár megjelent szerkesztőségünknél s jelentette, hogy tizede kapitánya a „Magyar Polgárihoz utasította , „mert a baloldali szavazó jegyeket ott osztogatják. Más választópolgároknak a választási rendet illető hirdetményt és Gr. Széchy Manó programmját nyomták a markába s utasították, hogy egy „okmány“ alapján szavazni lehet. Mind a két mód nem egyéb, szemenszedett ámításnál. Figyelmeztetjük polgártársainkat, hogy szavazó jegyeiket a tized kapitányánál szorgalmazzák s ha elutasittatnak daczára annak, hogy j°r?Odultak s az összeírásban bennfoglalatok, akkor keressék fel a szerkesztőséget, Imi'- ajánlkozik a tőle telhető közbenjárásra. A kit a tized kapitány kihagyott, s a ki jo- - e 01 reclamálta idején, az nem nyer Irodalom és művészet. (Maros-Vásárhelyi színi szemle junius 16.) II. Junius 19. „Sakk a királynak.“ Történelmi vígjáték 5 felv. Schauffertől. Hires darab, már csak azért is, mert a bécsi atyafiak 1000 darab aranyat adtak érte. Hírt ver a czime is. Nekünk meg még híresebb, mert soha sem volt szerencsénk látni, s tudjuk azt is, hogy valami policzás-féle irta. Elég az hozzá, hogy érdekeltséggel mentünk a színkörbe. Mentünk pedig sokan, kivált egy szerdai naphoz képest, nagyon, de nagyon tekintélyes számmal , úgy, hogy az első felvonás alatt csak azon vettem észre magam, hogy zártszékemről előadás végéig nem mozdulhatok, ki nem mehetek. Nagy szerepe nem volt tán e darabon senkinek. Szilágyi (Jakab király ) Szentgyörgyi (Ilioms) Boér Emma (Henriette) mindent megtettek a sikerért, s azt el is érték annyira a mennyire a darab maga engedte. Mert csak mondjuk ki nem ér az ezer—de még 100 aranyat se. Én legalább öt forintot is meggondolva adnék érette, no de: chacun a son gout. Csak nem gondolja szerkesztő úr hogy azért gyalázom mert Bécsből került hozzánk. Nem, annyira baloldali nem vagyok. Bizonyságom a jobboldal is hogy ez bizony gyenge darabocska. Mátrai (Lord Hay) kitűnőleg alakított Boér Emma csinos férfi jelmezében kellemes jelenség volt s ügyesen is játszott. A közönség általán véve jól mulatott, sokat nevetett, de ezer aranyra valót még sem. III. Junius 20, „Gauthier Margit” Dumas drámája, 5 felv. Boér Emma a czímszerepben kitünően működött. De bátor vagyok figyelmeztetni a t. művésznőt, hogy amaz indokolatlan, erejét merőben túlfeszítő felkiáltások, melyeket a harmadik felvonásban többször használt, merőben hátrányára vannak. Nem hozzá, nem szerepéhez illők, a művészet határain mindenesetre kívül esnek még akkor is, ha itt-ott egy pár izmos tenyér tapsa kiáltozna is ellenkezőt. E. Kovács Gy. (Duval Armand) a negyedik felvonást nagy hatással játszta. Éreztette, hogy ott már az ő kedvelt eleme, a szenvedélyesség és indulatosság hullámai között vergődik. Szentgyörgyi (öreg Duval) olyan szép bicsúztatót mondott, hogy kántoram is meghallgathatta és megirigyelhette volna. Átkozott drámai modora van e különben jeles genre színészünknek. E darab — úgy látszik—betanult darabja a társaságnak: jól ment. Ez is nagyobb közönséget érdemelt volna, épen úgy, mint „Don Caesar “ Nyilvános köszönet. A kolozsvári halpárti választmány köszönetet mond az elvtársaknak, akik a szombaton estve rendezett fáklyásmenet ünnepélyességét emelni segítették. Külön köszönetet szavaz az iparos ifjúságnak, mely önkéntesen és testületileg, saját fáklyáival csatlakozott a menethez. Kolozsvártt, 1872. junius 30-án. A balpárt bizottmánya. fflRHARANG. Kolozsvártt, július 1. Lapunk 1. előfizetőit tisztelettel kérjük, méltóztassanak megrendeléseikkel sietni, mert fölösleges példányokat nem nyomatunk semmi szín alatt. Miután lapunk új expedition megy keresztül, a későn jávő előfizetőknek nem álland hatalmunkban teljes számú példányokkal szolgálhatni, a legjobb akaratunk mellett sem. Juli szeptember 4 frt Juli deczemberre 8 frt Egy hóra ... 1 frt 50 fr 4r Rab Károly jelöltségének híre az egész magyar iparos világban a legkevezebben fogadtatott. A debreczeni iparos-egylet a következő átiratot küldött a kolozsvári iparos-egylet elnökségének. Debreczen, jun. 28-án, 1872. A heti posta czimü lap mint az országos iparos szövetség közlönye 26-ik számából nagy örömmel ollvastuk, hogy Kolozsváron ment a királybágántuli kereskedelem és ipar gyapontján, az országos iparos szövetség egyik elnökét s ez által a kereskedelem és ipar egyik kitűnő bajnokát Ráth Káláoy urat akarják iparos társaink és testvéreink, mint országgyűlési képviselőjöket megválasztani. E felett örömünket kívántuk ezen pár sorainkban tudatni buzdításul tisztelt iparos társaink és testvéreinkkel azért is, mert azon hitben élünk, hogy a fent czimzet Ráth Károly úr a politikai elvekben is a Győzy Kálmán és Tisza Kálmán urak által vezetett, azon balközép pártnak részen követője a melyhez mi is egyetemlegesen tartozunk. Üdvözletünk és tiszteletünket küldve vagyunk és maradunk hű testvérek az iparos szövetség kerületi bizottsága nevében és megbízásából. Rácz György, bizottsági elnök. Az aranyosszéki választás részleteiről kimerítő tudósítás fekszik előttünk, azonban lehetetlen tér hiányában hogy közreadhassuk. A tudósításból készséggel megemlítünk annyit mégis, hogy a párt e fényes eredményű győzelmét sok tekintetben Maurer Béla tapintatos eljárása s buzgó működésének lehet köszönni. Mint olvasóink tudják Maurer szintén jelölt volt e kerületben , azonban hogy a párt érdekeit ne kockáztassa, visszalépett. Mindenesetre méltánylatot és elismerést érdemel e szép tette. Vajha mindenütt volna a pártnak egy ily tevékeny tagja. Ez Több mint HÖO választópolgár fosztatott meg választási jogától Kolozsvártt. Az öszszeírásnál kihagyták neveiket olyan polgároknak, kiknek 10—20000 forint vagyonuk van, s választók voltak mindig. így vetik el nálunk a vihar magvát, igy teszik elkeseredetté a polgárságot! (6) Ki hitte volna, hogy akad magyar ember, a ki leírja, szedő a ki kinyomja a szót, hogy „Kossuth Lajos ámite!“ És ime akadt, mert a tordai kormánypárt bérenczeinek kortesdalában e sorok is állanak: „Kosuth is csak ámit mindég. Nem üres szó, tett kell nekünk. Bölcs Salamon a követünk.“ A haza legnagyobb fiát, ki halomra dönté a rabszolgaságot, kinek tette az, hogy a rabszolga mint szabad ember, saját telkén ül és él ámitónak nevezni! Ez nyomorultság. És ámitónak nevezik a haza nagy fiát, kinek szabad tettéért a száműzés keserves kenyere jutott osztályrészül, oly ember mellett, a minő a politikai ingadozás netovábbja: Salamon Ferencz a bérencz toll! — Ez gyalázat! & Nyilatkozat. A „Magy. Polg.“ tordai „Mirza“ álnév alatti élénk tudósítóját, a ki úgy látszik a magyar közmondással: „a milyen a mos- . dó, olyan a kendő* tart, némely kormánypárti pol- • gártársaink alólirt személyében vélik rejteni. Csalódnak. Alólirt a „Magy. Polgárinak nem levelezője, habár elveit a nagy közjogi s társadalmi kérdésekben teljesen osztja. Alólirt egy lapnak sem levelezője, s álnév alatt soha egy lapban sem b irt. Azt, amit mond, azt, amit ir: nyiltan mondani, nyíltan írni mindig, a mérséklet hangján, elég bátorsággal bir. Azon czélzás, vagy mit is tudom én: fenyegetés, mely az 1849-ki mult földeritésére vonatkozik, ezt ha a „Kelet“ D. tudósítója alálirttal szemben méltóztatott felvetni, szivesen elébe áll. Vesse el álarczát s ki vele ! Ha van valami, a mivel alálirt polgári élete folytán a kötelesség teljesítésére megelégedett lehet, az nem más, mint igénytelen helyzetében az 1848—49-ki nagy eseményekben, erejéhez képest, önzetlen hi részvéte, mely nem engedte, hogy a bekövetkezett tiz évi bujdoklása alatt s azon innen a szenvedő haza jobb jövője iránt reményét, bizalmát elveszítse. Minden emlékeztetés ama nagy korszakra, ujbenti forrása a további csüggedetlen küzdelemre a haza jogai s a szent szabadság mellett, bárkik által támadtassanak meg, s bárkikkel szemben. lorda, jun. 29. 1872. Szabó Lajos, m. k. ügyvéd. — Deo gratias ! A pesti távirdai hivatalban „Apponyi Albert* aláírással ma 130 távirat adatott föl. A szendrei választásról szóltak s „deo gratias*-sal végződtek. Tény. Távirati tudósítás a bécsi tőzsdéről. (Junius 29-én 1872.) 50/., metalliques 6480. — metalliques máj. és nov. eső kamattal 6495. — nemzeti kölcsön 7230. 1860-diki államkölcsön 104,80. Bankrészvények 855. Ihitelrészvények 345,50 London 112,35 Ezüst 110.—. Cs. kir. arany 537 — Naponleondor 896. — Úrbéri kötvények. Magyarországi 83. — temesvári 8050. Erdélyi 80. Horvátországi 84. Kiadó tulajdonos és felelős szerkesztő: K. PAPP MISLÓS* - -