Magyar Polgár, 1873. január-június (7. évfolyam, 1-147. szám)

1873-04-08 / 81. szám

ukban óvatosak legyenek, könnyű megszavazni a száz­milliókat, de nehéz lesz azokat az állampolgá­roknak megfizetni, megteremteni. Adófelemelés s a fennálló egyéb terhek sú­­lyosbítása végett, ha a közös minisztérium is ily haladásokat tesz, fel kell jajdulnunk pénzügyünk helyzetén. A királyföldi románok kérvénye a kormányhoz a királyföld rendezése tárgyában. (Folytatás.) I. Magyarország állapota 6­ 700 és több évek előtt valamint az ország érdeke, határszéleinek védelmét illetőleg, oly időben, melyben állandó ka­tonaság nem volt, magával hozta, hogy románok, székelyek és későbben szászok la­kta Erdély ha­társzélein is határvédvidékek képeztessenek és úgy osztassanak fel, a mint az akkori viszonyok és a közös lakosok érdeke követelte. Így történt a ki­rályföld különféle vidékeinek (anyaszékek, fiókszé­kek, várterületek) alakítása az ország három külön részében. A brassói kerület (districtus) mintegy 300 mértfölddel (a törcsvári területtel együtt) az ország keleti szegletében fekszik, egészen elkülönítve a többi részektől a fogarasi és a székely székek által. A beszterczei kerület mintegy 300 mért­földdel még inkább elkülönítve és az ország dereka által szétválasztva fekszik. — A többi 9 apró szék, és pedig a segesvári 7—8Q mértfölddel, — a medgyesi 8Q mértfölddel, — nagysinki 7­7*1] mértfölddel, — a kőhalmi 7Q mértfölddel, — to­vábbá az újegyházi 3Q mértfölddel, — a nagy­szebeni mintegy 29­ mértfölddel, (Szelistye és Talmács fiókszékekkel együtt) végre szerdahelyszéli 4Q mértfölddel, — a szász-szebesi 37*D mért­­földdel, és a szászvárosi 57* négyszeg mértfölddel, — a déli határszélek hosszán a Székelyföldtől kezdve Hunyadvármegye közepéig nyúlnak el, ré­szint elválasztva, részint elszigetelve, részint át­szelve a szomszéd megyebeli részek által.­­ És mind ezen apró székek együtt azon terjedelemmel sem bírnak, a melylyel Hunyad- és Alsó-Fehér­­megye (1550 mértfölddel), és alig teszik egy ötö­dét Erdélynek, melyben ezeken kívül csak 7 me­gye, 2 vidék és 5 székelyszék létezik. Nem szenved semmi kétséget, hogy ezen szempontokból e 11 municipium további fennál­lása semmikép nem védhető.­­ Ezen területek mint együtt tartozó részei a királyföldnek (vagy a bitorolt szászföldnek) természetesen addig fennál­lottak, míg az erdélyi szervezet a három kiváltsá­gos területen, illetőleg nemzetiségen, alapult. Ezen szervezet megszüntetése után termé­szetesen megszűnt ama területi együttlét is, mely­nek mai nap értelme nem lehet. Ezen területi szervezet azaz Királyföld egy­sége, a feudalismus korszakában még bírhatott értelemmel azért is, mivel a Királyföld lakói, nem­zetiség és vallás különbsége nélkül régi jogaik s kiváltságaik szerint teljes személyi és anyagi sza­badságot élveztek, és csak a magyar királynak tartoztak hadi szolgálattal, és a magyar koroná­nak adófizetéssel és e tekintetben valamennyien hasonló és közös érdekkel bírtak, míg a várme­gyékben a nemesek a jobbágyok felett uralkodtak, és a székely székekben is hasonló jobbágyságok léteztek. Másnap reggel még az ágyban voltam, mi­dőn Sármási úr meglátogatott. Megegyeztünk volt, hogy hat órakor mindnyájan együtt menjünk Lon­donba. Polgártárs, bocsássa meg lerohanásomat — mondá — midőn megjelenése feletti bámulato­mat észrevette. Midőn egy ember az egész biro­dalmat barátjának adja, az barátjával szemben ve­het magának némi szabadságot is. Tudtára óhaj­tottam önnek adni, hogy választmányunk megvárja öntől, hogy népszerű kormány legyen. — A nép kormánya a nép által, a népért, különben letesz­­szük önt. Választmányok , mondom. Ne feledje, hogy előttem mind ez újság. — Igen, polgártárs, az az ötös választmány, a­mely a világ nemzetközi egyletét képviseli, és e dicső forradalomnak a teremtője volt. Önt azért emeltük a hatalomra, hogy programmunkat va­lósítsa. — Azt gondoltam, hogy Dictátorságom kor­látlan lesz, de úgy látom, hogy a hátul levő az előtte levő czimborától kapja az utasítást. — Úgy van . De hadd lássuk a programmjokat ? — Uram, megtisztelve érzem magamat, hogy ön előtt kifejthetem. Uram, mi arra számítunk hogy ha netalán ön még most is a régi előítéle­tek járma alatt volna, azokat rázza le mielőbb magáról, és igyekezzék a mi nézpontunkra emel­kedni. Arra számítunk, hogy az embereket, de fő­­képen a munkásokat egyenlőkké tegye. Arra szá­mítunk, hogy szilárd lábaival a mérges papság faját, a földbirtokosokat és a tőkepénzeseket elti­porja, hogy az állandó hadsereget, mely a szegé­nyek vagyonán táplálkozik, és véreket szívja, el­törölje, hogy a szegénységet, bűnt és nyomort az egész földszinéről szintén eltörölje. — Ez sok szép dolog édes Lármási úr — mondám, ennyi az egész ? De miután az 1848-as törvények által vala­mennyi állampolgár személyes és vagyoni szabad­sága kikiáltatott, miután továbbá a népek hadi szol­gálata és adófizetése már korábban egyenlő tör­vények szerint szabályoztattak és miután mai nap minden állampolgár ugyanazon kötelezettségeknek van alávetve, a királyföldi lakók említett közös érdekei sem követelik ezen föld egységét és eddigi felosztását. Mert a királyföld minden jelentősége és elnevezése ezentúl csak történeti fontossággal bírhat. — A királyföldi lakók szabadsága és jogai, melyekről a 3. pontnál bővebben értekezünk, fenn­állhatnak az eddigi területi felosztás nélkül is.­­ Egy egyetlen közérdek, mely a királyföld összes lakóit illeti, egyedül a vagyon, melyet eddig az egyetem kezelt. De, hogy concret esettel éljünk, valamint az I. román határőrvidéki községek, ille­tőleg századok közös vagyona nem követeli, hogy municipiumba vagy székbe egyesíttessenek, mivel ezen községek és határőri területek, csaknem úgy elszórvák, mint a királyföldi községek, szét van­nak darabolva Fogarasvidéken, Nagy-Szeben, Szász- Sebesszékben, Hunyad megyében és a székely szé­kekben , a Királyföld vagyona sem követelhet ke­rületi egyesítést csupán kezeltetési szempontból. Ezen vagyonról bővebben értekezünk a 4-ik pontnál, és itt csak­ azt említjük meg, hogy vagyon­kezelési kérdés a politikai szervezés kérdésével össze nem téveszthető, és hogy egyik kérdés nem függ a másiktól. Ha tehát a királyföld egyesítése egy terület (egyetem) neve és egy főnök (ispán) a­latt semmi szín alatt és semmi szempontból sem igazolható sem nem védhető, csak azon kérdés lessz még megoldandó, várjon tanácsosabb és szükségesebb valamennyi 11. muncipiumot, mint ugyanannyi ön­álló muncipiumokat meghagyni, vagy azok számát megkevesbíteni ? Ha tekintetbe vesszük, hogy ama 11 municzipium alig teszi egy ötödét az egész Er­délynek, és hogy legtöbbje azoknak igen csekély terjedelmű (3—8 négyszög mértföldnyi) és kevés községgel bir (pl. a segesvári 16, Szerdahely 10, medgyesi 27, szász­sebesi 11, kőhalmi 18, újegy­házi 11, és szászvárosi 13, 13 községgel) és hogy ennélfogva a közigazgatási költségek elviselhetet­lenek, a­honnan erednek mind a kellemetlen folya­­modványok a kincstár hozzájárulásáért a közi­gazgatási költségek fedezéséhez, ha továbbá tekin­tetbe vesszük, hogy ezen apró municipium­ok mind­egyikében a munic­ipiális törvény értelmében ugyan­azon hivatalok száma és közigazgatási szervezet kell, hogy legyen, mint bármely más terjedelmes megyében, ezen aránytalanság lehetetlen, hogy czélszerű és szükséges legyen, és remélve egy helyes közigazgatást, nem ajánlhatjuk a kormány­nak ama 11. muncipium fenntartását, hanem egy olcsóbb és kissebb közigazgatás érdekében, csak azoknak a mauncipiumra való felosztását és kikerekítését. Az ötös szám megfelel az említett indokolás­nak és a helyi viszonyoknak, és ezen 5 muncipi­um lehet: 1. Brassó vidéke a törcsvári községekkel, me­lyek történetileg 1860-ig ezen területhez tartoztak, mely évben tévedésből a természeti fekvés ellenére Fogaras vidékbe osztattak, a melytől járatlan ha­vasok által vannak elkülönítve. 2. Besztercze vidéke; e két vidék hasonlóan mint a szomszéd Fogaras és Naszód vidék meg­­állhat­ 3. A medgyesi municipium, mely természetes kapcsolatban áll a segesvári, nagy-sinki és kőhalmi székekkel. — Bocsánat. Ez a nyilvános és hivatalos programmunk. De kapitány úr, mindketten a világ emberei vagyunk, ugyanazért, azt hiszem, hogy szükségtelen önnel tudatnom, hogy a vá­lasztmány öntől több rendbeli titkos­szolgálatokat vár. Megvárjuk öntől, hogy tehetsége szerint min­dent elkövet, a­miáltal a választmány érdekeit elő­segítheti. — Bizonyosan — mondom — a nemzet érde­kében mindent elkövetek, a­mi tőlem telik. — Én magunkról, a választmány tagjairól beszélek. Meg fog-e ön emlékezni rólunk? — Eh­­ ha ön a nemzetközi egyletet kép­viseli, akkor nem történhetik meg, hogy ön elfe­ledtesse magát. Egy óra múlva London felé útban voltunk, minden előkészületeket megtettek, hogy elég nagy­szerű fogadtatásban részesítsenek. — A főváros soha sem volt ily sürgölődésben. A jövő kor tör­ténelme­ megmondja a zászlók számát, az utczá­kat, ablakokat és házfedeleket elborító néptömeg számát, a zenét, az ágyudörgéseket, melyekkel a dictator­­ Excellentiája Tapetort Srichárd bevonu­lását az ország fővárosába hirdették. Midőn a Ludgate — Hill állomásra érkez­tünk, a lelkesült nép kifogta a lovakat és kocsi­mat egész a hotelig húzta, hol a lord-major és a többi hatóságok üdvözletét fogadtam, melyekre a következő választ adtam: — ez lévén legelső nyil­vános szónoklatom, egész terjedelmében közlöm. “Milordok és urak, a legfelsőbb hatalomra való váratlan felemeltetésemtől, az önök által nyilvánított lelkesült fogadtatás és jó kivánataik­­tól nagyon meg vagyok hatva. Jóakaratok igazo­lására mindent el fogok követni, — és hogy hálá­mat mától kezdve bebizonyítsam, a jó barát hálá­­datlan és veszedelmes kötelességét azzal kezdem meg, hogy hibájukat szemükbe megmondom. 4. a szebeni muncipium az újegyházi székkel egy nehány közelebbi községeivel a szerdahelyi széknek, melyekhez magától érthetőleg számítanak Szelistye és Talmács fiókszékek is, a melyek törté­net és törvény szerint Szeben-székhez, illetőleg a királyföldhez tartoznak, melynél mai nap közigaz­gatási jogaikat gyakorolták, és most is gyako­rolják. 5. A szász-sebesi muncipium a szász városi székkel, és a szerdahelyi széknek többi községei­vel együtt. Ezen municipiumok kikerekítése természetesen kell hogy történjék a közigazgatás könnyebbítése tekintetéből, és ha más megyebeli községek érdeke és szükségletei az ország jövendő új beosztásáig is ezt követelnék, csak a méltányoság és czélszerűség követelését teljesítenék, ha egyeseket, bár jobb áta­­lános közigazgatást reménylünk, a felemlített öt muncipiumokba kebleznénk; Így név szerint Sze­­tsel, Mág, Ecselő községeket a szebeni muncipium­­ba, melyek Nagy-Szeben városától 3—4 mértföld­­nyire, Nagy-Enyedtől pedig, melyhez mai nap tar­toznak, 10—11 mértföldnyi távolságra vannak. Ezen öt muncipium helyesen kikerekitve elég nagy és népes volna, hogy közigazgatási költsége­it a kir. városok hozzájárulása nélkül fedezhesse. Azon jelentéktelen községek pedig, melyek nem szab. kir. városok, sőt mezővárosok sem, ha­nem csak úgynevezett praetoriumok, névszerint Sze­­redahely 1300—1400 lakossal, Ujegyház 900 — 1000 lakossal, Nagysink 2600—2700 lakossal, és Kőha­lom ugyanannyi lakossal, melyek csak földmivelő falvak, közlekedés, kereskedelem és ipar nélkül, csak ugy tekinthetők, mint más földmivelő falvak, melyek valódi mezővárosok és népes községek kereskedelem és iparral, mint pl. Szelistye és Re­­sinár 5—6000 lakossal, Disznód 3—4000 lakossal megannyian Szeben-Székben, Pojána 5000 lakossal Szerdahelyszékben, és sok más­­hasonló falvak. Ezen felosztások és kikerekitések ellen nem hozhatni fel az ország jövendő átalános felosztá­sát, mivel a királyföld szervezése épen most vol­na életbeléptetendő ; ezen szervezés pedig nem lehet valami ideiglenes kísérlet, hanem egy állandó, helyes és alapos szervezés, a­mint ezt a nép, az ország és állam érdeke kívánja, sőt a kormány bölcs el­járása követeli, hogy ezen szervezés mintául szol­gáljon. Levelezés. Csik-Somlyó, april 3-án 1873. Törvényhatósági bizottságunk márcz. 31. ap­ril 1 és 2 án tartotta meg évnegyedes gyűlését, melynek tanácskozási tárgyait kívánom becses lapja számára röviden megírni. A főispáni megnyitó beszéd után alispánunk tette meg évnegyedes jelentését, melyből a többek közt megtudtuk, hogy székünk községei az uj köz­ségi törvény szerint már szervezve lévén, költség­vetéseiket beterjesztették,­­ hogy a körjegyzői szigorlatok nagy mérvben folynak, s maholnap min­den körjegyzőnk a szigorlaton keresztül fog menni, hogy élet és vagyonbiztosságunk jó rendben van, és hogy közegészségi viszonyainkat illetőleg, e lap egyik számában közlött azon állítás, mintha a köz­­egészségügy székünkben rósz­dában állana, tévedé­sen alapult, mert a roncsoló torokb­ri járvány most már csak két helységre van szorítkozva, ott is csak szórványosan mutatkozik már csak egy két eset, más járványos kór pedig sem az embereknél, sem az állatoknál nem fordult elő. Ezután következtek a múlt évben hozott tör­­vényc­ikkek kihirdetése, a ministeri leiratok fel­önöknek számos évek óta egyedüli ambi­­tiójuk a gazdagság. Az aljas kívánságok és a nagy gazdagság a velük járó szükséges követ­kezményeiket meghozták. — Az önök felső osz­tályai önzők, a fényűzés túlságaiba merültek, a hősiességet „különösségnek“ nevezik, és minden felhevülést „rosz ízlésnek“ tartanak. A középosztály alázatos, kétszínű, embertelen, az alsó osztály munka nélkül szeretne élvezni, és egyedüli élve­zete a korcsma. „És az a különös az önök ügyében, hogy bár minden kisszerűségeknek alávetik magukat, mé­gis el vannak ragadtatva maguktól, és saját mű­veiket bámulják. „A csudálatra méltó XIX-dik század,­ mindig e felkiáltást hangoztatják, mintha a vasutak nagy lelkek volnának, és a távirdák az erényt alapítanák meg. „A művészek is hanyatlanak, a festek leal­­jasítják tehetségüket és ostoba erkölcstelensége­ket festenek, mert hiába, az önök felfogása csak eddig terjed. És ha az első államférfi azt monda­­ná, hogy a Times egyetlen egy száma a Thucy­dides összes munkájával felér, önök egész ártat­lanul ezt is elhiszik. „Higgyék el, hogy nagyságuk vizenyős ala­pon áll, és az első szuronydöfésre összedől . Te­hát­ azon legyünk, hogy hajónkat révpartra hozzuk javítsuk ki, ragálytalanítsuk és könnyítsük meg terheitől Aztán leteszem hivatalomat azon öntu­dattal, hogy midőn a hajót olyan állapotba hoztam, hogy ismét tengerre szállhat, ez­által kötelessé­gemet teljesítettem.“ Szavaimat nagyon jól fogadták, ilyen siker­re nem számítottam; de ugy vettem észre hog­y bírálatomat mindenik hallgatóm a szomszédjára alkalmazta. — Ezután a roppant tömeg által kí­sértetre, a lakásomul rendelt Buckingham palotába (I) Az alakulófélben lévő háromszéki székely le­ány árvaház javára történt adakozásokról. A köz­leményt e tárgyban már eddig is tett tisztelettel­mentem, ő felsége a királynő nekem sok gyönyö­rűséget kivánva, már korán reggel Balmoralba vo­nult. Sármási úr, kinek tanácsai általában véve nagy óvatosságot látszottak tőlem igényelni, még­is mondott egyet — melyet helyeseltem. Arra kért, hogy legelőbb is a pénzkérdéssel foglalkoz­zam, tehát másnap reggel az Angol bankban vol­tam, ottan Lowe úrral találkoztam, a­ki egy nagy teremben felgyúrt ingójukkal a nemzeti kincseket számította. — Nem, Gondos úr, mondám, ez nem megy, ez nem mehet igy többé. A veszteglő hajók, had­sereg — mely — vagy is helyesebben mondva, a hadsereg nem is letelik. — invásio esetére Ang­lia biztonsága 30,000 emberből álló 14 csapattal van biztosítva, ez évenkint 150 millió forintba ke­rül. — Ohl Gondos úr..................... — Excellenciád, ez mindig úgy volt, mondá Gondos. — Lehetséges, meghiszem. De az én dictá­torságom alatt nem lesz igy, Anglia jóléte töké­letesen biztosítva lesz. E cél elérésére szerintem legbiztosabb mód, ha az állam a földbirtok nagy részét kezei közé veszi. Valami után-módon sikert kell aratni. — És ez nem is lesz oly nehéz mint a­mi­lyennek Exellenciád gondolja — mondja Cambrid­ge herceg. — Különös, hogy a nagybirtokosok kül­döttségét, kik épen e tárgyról óhajtanak önnel be­szélni, most akartam bevezetni, azt hiszem, hogy az előteremben vannak. (Folytatása következik.) olvasása,­ a két uj miniszter kinevezéséről t ért sitések, s a volt belügyér bucsuzása , és a társha­­tóságok átiratai, melyek tárgyuk szerint vagy tu­­domásul vétettek, vagy jegyző­könyvileg párto­­tattak. Ezek után jött a megyei iskolatanács, és a CS 11­ széki földmives felső népiskola székének jelentés a tanügyről, d­e felső népiskolát illetőleg , miután ez évi október havában ott a 4-ik osztály is fel kellene állítani, az iskolaszék uta muttatom, hogy a szék részéről ígért 32 hold birtok megvé­tele, és az iskolának a szerinti berendezése haladéktalanul intézkedjék. További tárgyak voltak még az újonan szer­­vezeti községek szabály­rendeleteinek jóváhagyás A kebeli pénztárnak, közkórháznak, takarékpénz­tárnak és a széki havasi javak igazgatójának mint évi számadásai, valamint a takarékpénztár és a a havasi javak kezelése iránti szabályok máódosí­­tásai. Végre tárgyaltattak az egyes beadott indítvá­nyok, és több más kebli tárgyak. Az egész évnegyedes gyűlés alatt csak két tárgy idézett elő némi nagyobb vitatkozást; az első volt egy, az állandó választmánynak egy körö I­gős esetben jóváhagyás reményében tett intézke­­dését jegyzőkönyvileg megróni szándékolt indítvány mely azonban, a törvénynek e részbeni hiányos rendelkezése okából úgy lett elintézve, hogy a jegy­­zőkönyvi megrovás elmarad, s az állandó választ­mány véleménye nyomán az alispán intézkedjék A második eset, mely egy kis vitát idézett elő egy bizottsági tagnak azon indítványa volt, mely­­szerint az országgyűlés feliratilag kéretnék meg, hogy ez bízza meg a kormányt az iránt, hogy az még a jelen ülésszak alatt terjeszszen be törvény­­javaslatot a szerzetek, s nevezetesen a szent Fe­­renczieknek eltörlése, és vagyonuknak állami ke­zelés alá leendő rendeltetése iránt; hosszasabb vita után e kérdés úgy döntetett el, hogy az indítványt elvben pártoljuk ugyan, de a felirat elmarad, ha­nem megvárjuk mind a kormánytól, mind az or­szággyűléstől, hogy az oly régen vajúdó katholikus­­ autonómia kérdését illetőleg, szabadelvű irányban mielőbb intézkedni fog. A Csíkszeredai vár tárgyában még most is bizonytalanságban vagyunk, egyik kormányi kikül­döttség a másik után járja székünket, s mindegyik külön-külön referál kiküldőjének, s igy nem csuda, ha nem tudunk tisztába jönni; legközelebb­­ hon­védelmi miniszer akar cserét csinálni az igazság­ügyivel, a nélkül hogy törvényhatóságunk, mely pedig tulajdonossá a várnak, megkérdeztetek volna. A honvédek a váron kívüli épületben vannak el­helyezve, a várnak egyik fele a törvényszéknek, másik fele a közigazgatásnak volt megfelezve, most pedig a honvédeket akarják a törvényszék helyett a vár egyik felébe tenni, mi pedig nem egyezhet­tünk bele, hogy közigazgatásunk egy fedél alatt legyen a kaszárnyával; igy húzzák halasztják a dolgot, s szaporítják a küldöttségek utazási nagy költségeivel az ugy is eléggé megszaporodott álla­mi kiadásokat ok nélkül. — — — — A székely történelem megírása pályadijának gyarapítása czéljából Csíkszeredában tartott hang­versenyből közel 90 frt. jött be, mely összeg, úgy hiszem már megérkezett az illető helyre. D­ r.­­ Tisztelt Szerkesztő úr !

Next