Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-07-01 / 148. szám

denebelőtt is Chibushi», Sonora s Al»G Kniforn» három illámból egy Eggotleo­nu­mn­­lakittatnék, melyet Menikó elismerne, a mint egy bizonyos összeget lefizet. Azután ez államnak az Eyesült­ Államokhoz vali csatoltatás. kövelikezm­érc71 tár­­sulat az annektált terület részire egy erős helyi kormányt akar, mi­által a gazdag bányák és te­­rületek megtartását magának biztosítsa. A brazíliai kormány a pápai bullákra vonat­kozólag a kir. tetszvényjogot léptette életbe, tárgyú leveleimre bárminő választ és a begyűlt pénzeket, valamint a nálam tett ígéretek telje­sítését. Kolozsvárott, junius 24-én 1873. Jakab Elek: A székelytörténeti pályadij-alapról XXII- ik közlemény.*) Mint utóbbi közlésemben iráni, Ugron Gábor udvarhelyszéki képviselő úrtól egy rövid, de fon­tos tartalmú levelet vettem, melylyel a már jelzett 095 forintot hozzám beküldeni szives volt. „Sze­rencsésnek érzi magát - úgymond - hogy­ a ki­jelölt czélra gyűjtése eredményét me8kuldh®tl" Mindenkiért beszélnek a számok, egyedül gróf Kál­­noky Pált kell kiemelni, a­ki szives volt az ügyet hathatósan támogatni, s beküldő nemes hazánkfia gyűjtőivét barátainak ajánlani.* Azonban lássuk az ívet, a minek már homlokizata feltűnő : A s­z­é­­kely történeti p­á­ly­ad­i­j-ala­pr­a csak egy forintot is írtak alá és fizettek eszerint: Ugrón Gábor 10 frt, Domahidy­­Ferencz 1 frt, Szentimrei Elek 1 frt, Degenfeld Lajos 2 frt, Má­­riássy Andor 1 frt, Domokos László 10 frt, Győrfy Gyula 2 frt, Oláh Gyula 1 frt, Becze Antal 2 ft, Orbán Balázs 10 frt,P. Szathmáry K. 2 frt, Horváth Gyula 2 frt, Dániel Márton 2 frt, Csipkés Lajos 2 frt, Thúry Sámuel 2 frt, Simonffy Kálmán 1 frt, Ghycai De­a 1 frt, Majthényi Dezső 1 frt, Hou­­chard Ferencz 10 frt, Móricz Pál 1 frt, Ghyczy Kálmán 1 frt, Beöthy Algernon 1 frt, Szombathe­lyi Győző 1 frt, Boér Antal frt, Molnár György 2 frt, Kemény Kálmán 2 frt, Péchy Jenő 1 frt Zá­­mory Kálmán 1 frt, Csernátony Lajos 50 frt, Ma­joros István 1 frt, Milkovich 1 frt, Jókai Mór 5 frt, Hiedlicz 2 frt, Horváth Elek 1 frt, Janicsay Szilárd 1 frt, Takács Lajos 1 frt, Farkas Elek 1 frt, Baranyai Ákos 1 frt, Luksik Bódog 1 frt, Gul­­ner Gyula 1 frt, Kis Lajos 1 frt, Varró Sámuel 1 frt, Horánczky Nándor 2 frt, Szaplonczay Mik­lós 2 frt, Tahy Lajos 1 frt, Lázár Ádám 10 frt, Torma Károly 10 frt, N. N. 2 frt, gr. Bánffy György 1 frt, Barcsay Ákos 2 frt, Lészai Lajos 2 frt, Wächter Frigyes 3 frt, Vargics Imre 5 frt, Schmerff Andor 1 frt, Hofman Pál 1 frt, Szentpáli Jenő 1 frt, Bohuss 1 frt, Szirmay Ödön 1 frt, Palkovics Nándor 5 frt, Szilvay K. 2 frt, Wodiáner Béla 5 frt, br. ifj. Rudics József 6 frt, Lónyai­­ 1 frt, Czóbel Albert 2 frt, Vecsey József 2 frt, Justh József 2 frt, Zeyk Károly 2 frt, Szapáry Gyula 2 frt, Pauler Tivadar 2 frt, Zichy 2 frt, Zichy Manó 1 frt, Sina Simon 5 frt, Lipovniczky Sándor 1 frt, Koritnicz 1 frt, Bánó József 1 frt, Harkányi Ká­roly 1 frt, Máday Sándor 1 frt, Gidófalvi Albert 2 frt, Éber Nándor 2 frt, Pap Lajos 2 frt,Dániel Pál 2 frt, Wodiáner Albert 5 frt, Radvánszky Ká­roly 1 frt, Péchy Manó 5 frt, Beöthy Ákos 1 frt, Teleky Sándor 6 frt, gr. Berényi 1 frt, Nedeczky Jo. 1 frt, dr. Kemény Gábor 1 frt, Wahrmann Mór 1 frt, Kálnoky Pál 5 frt, Patrubán Gergely 2 frt, Cséry Lajos 2 frt, Lónyay Menyhért 3 frt, gr. Karácsony G. 6 frt, Dániel Ernő 1 frt, Gr. Károlyi Ede 6 frt, gr. Károlyi Sándor 5 frt, Pulszky Ágost 2 frt. Ügybarátaink egy tiszteletre méltó erős so­rát mutatja be tehát székely nemzetünk előtt e közlemény, kik között van egy volt miniszterelnök, három miniszter, egy államtitkár, két hatalmas hír­­laptulajdonos és szerkesztő, két alsóházi alelnök, Erdély volt királyi biztosa, a balközép egyik köz­­tiszteletben álló vezére, nagy földbirtokosok, jobba­tlan képviselők s a magyar nemzet törvényhozásá­nak tagjait Az utolsó aláíró a háromezer har­­min ez ket­tő­dik. Ez a százegy új áldozó be­olvadva a kitűzött nagy nemzeti ezér 2931 eddigi barátai és tényleg pártolói közé, oly létszámát mu­tatja fel Magyarország értelemben, honszeretetben és polgári jellemben kitűnő fiainak és leányainak, a mely ez eszmének, s melynek a felkarolt eszme egyiránt dicsőségére válik. Gazdag kárpótlás ez azon két marosvásárhelyi pseudo székely helyett, a kik mint nobile par lelkek irigységétől gyö­­törtetve, szeretetkörünkből kiválva, szakadárokká lenni készülnek. Köszönöm Ugrón Gábor képviselő tisztelt szé­kely honfitársamnak szép levelét,a nagyértékű névsort és küldeményt ! Köszönöm gróf Kálnoki buzgó és sikeres gyámolítását, és azt, hogy nekem a Kelet­ idei 140-ik számában „egy másik székely­­aláírással megjelent,engem ócsárlós ügyünk iránta közlelkesedést lehűteni akaró újabb támadására e nagyon is találó és szelíd visszatorlási alkalmat és módot nyújtotta. . . 101“*«“ míg befizette hoz­­zám .korábbi 25 frt ígéretét egy hazánkfia, mely két összeget ma takarékpénztárba téve immár ott együtt kamatot: 4575 frt 35 kr. ehez adva a fizetetlen 679 frt 98 kr. Ígéretet, az összes székely pályadij-alap ma tesz : 5155 frt és 35 krt. Har­madszor is és most utoljára tisztelettel kérem min­den ügybarátainktól a náluk levő gyűjtőíveket, e +) Az Erdély, Székely Hírlap, és Nemere tisztelt szerkesztőségeit kérem e köz­­lemény átvételére. J* E. LEVELEZÉS. Fogaras 1873-ik évi jun. hó 24-én. Tekintetetes Szerkesztő ur ! Szíveskedjék az alábbi nyilatkozatomat becses lapjában közzé tenni: Azon elterjedt hírrel szemben, mintha a f. é. junius 10-én kelt és vidéki levelezés czime alatt a „Honvéd“ czimü lapban megjelent, a 22-ik hon­véd zászlóalj állapotát és ezen zászlóalj parancs­nokának viselt dolgait tárgyaló közleményt én ír­tam s beküldöttem volna : ezennel egyszer minden­korra kijelentem, hogy a nevezett közleménynek sem szerzője, sem pedig beküldője nem voltam és ezen czikk keletkezéséről semmi legkisebb tudomá­som sem volt. — Nekem egyátaljába nincs sem időm sem kedvem az ily birálgatásokkal, illetőleg dicsérő oklevelek kiállításával foglalkozni. — Szolgáljon tudásul a kiket megillet. Tisztelettel felkérem a „Honvéd” és a többi hazai lapok szerkesztőségeit, ezen nyilatkozatom lapjaikba való felvételéért. — Kóssy Sándor, Sz. állományú m. k. honvéd hadnagy és fogaras vidéki és városi főmérnök. Cholera-cseppek. (Osztogatja Jónás.) Úgy halljuk — nem tudjuk igaz-e? — hogy a kórház a cholerában elhalt betegeit a köztemető alsó részébe takaríttatja el, még­pedig nem sza­bályszerű mélységű sírokba és nem a kellő óva­tossággal. Ha ez történetesen igaz, úgy kérjük — a vá­rosi főispánt, Medgyesi polgármestert, a rendőrsé­get és az egésség­ügyi bizottságot, intézkedjenek gyorsan s jövőre e primitiv állapoton segítsenek, mert az ebből származható bajokat aztán nem le­het ám vörös borral megkurálni ! * — Hát kend mit busul? Kérdi a káplár a bakától. — Tudja káplár uram, attól félek, hogy el­talál múlni ez a kis cholera, s vége lessz aztán annak a félmeszely bornak is, a­mit most ,­aszol­­gatunk ! * Régen hallom, hogy az egyetem némely ta­nárai emigráltak a cholera előtt, s itt hagyták a­­ tanítványokat. Uraim! Méltóságtok és Nagyságtok! Ne méltoztassanak szaladgálni, mert még beleta­lálnak botlani valahol éppen abba, a­mitől félnek! Jobb ma egy kis ijedség, mint hogy annak idejében mosolygással fogadják az itthon maradt tanít­­ványok, a hazatérő tanárokat! * Tiszteletes Szász Gerő úr a napokban indult el egy a Királyhágón­ túl tartandó protestáns gyűlésre. * A napokban azt kérdezte töllem egy külföldi német professor, hogy az a sok koldusgyerek min­dig az utczán szokott Kolozsvárt tanyázni? — Ezek kérem nem koldus gyermekek, ha­nem egy virágzó consortium tagjai s grün­de­r­e­i ! A német feltolta az orráról a szemüveget a homlokára, s olyan képet vágott, mint a­ki éppen nincsen tisztába a kapott felelettel. Én aztán így magyaráztam meg a dolgokat: — Tisztelt uram, mi e tekintetben egy igen nevezetes lépéssel vagyunk előbbre, mint önök. Rendőrségünk a nép árván és parlagon maradt leg­ifjabb sarjadékait szabadságélvezetükben nem kí­vánja zavarni. Nállunk a koldulás szabad, s mondhatom igen jövedelmező ipar! Önök e gyerekeket iskolába kényszerítenék, munkás­mű­helyekbe adnák, gyárakba helyeznék e­ rendőrségi felügyelet alatt, s így igyekeznének a söpredékből embereket, munkásokat adni a társadalomnak. Nál­­unk ez nem megy! Rendőrségünk abban a nézet­ben van, hogy ez az egyéni szabadság korlátozása, leigázása lenne, s mi több, utat nyitnánk arra, hogy tíz esztendő alatt végképpen kivesszen a leggrafi­­nirozottabb, a legvakmerőbb tolvajok, zsebmetszők faja,­­ melynek pedig a legszebb példányai e gyermekek között nevelkednek, ren­dőrségi elnézés — vagy ha tetszik oltalom alatt. Unok elég bolondok árvaházakat teremteni minden városnegyedben, — nállunk ez luxus, s az az egy a mit nehány túlbuzgó nő létre hozott, __ tit mond tiz leány­gyereket tud elvonni azon pályá­ról, — mely nem tisztességes ugyan, — de a mint a példák mutatják, tűrhető, vagy éppen csinos arcz mellett igen jövedelmező. A német lehúzta az orrára szemüvegét mér­gesen, 8 azt kérdezte töllem, hogy hát én felaka­rom őzet ültetni? — „Nem uram, — ha tetszik, tegyen ön pro­­__.Az ur álljon meg az Orbán czukrászata előtt, , tőtte a szögleten két rendőrszolga ámolyop — 6 1 tanujft lesz azon jelenetnek, melyen önnek emberi számítás szerint ekvetetlenül keresztül kell mennie. — A németet ott hagytam a kijelölt helyen, s én a kioszkból néztem, hogyan veszi munkába a czellengők consortiuma. Két percz alatt nyolcz rész­vényes vette körül. — „Nagyságos ur! Méltóságos ur! Csóko­lom kezeit lábát! Egy krajczárt! Nagyságos ur! Azt a kis szivarvéget! Kérem alázatossággal ne tessék sajnálni azt a kis szivarvéget! (A német szájában egy egész szivar füstölgött !) Csókolom ké­zit, egy krajczárt ! Ilyen gyakorlott nyolcz torok rimánkodása megpuhitaná magát Bismarck herczeget is. A né­met zsebébe nyúl, s a legszemtelenebbnek oda nyomt egy hatost. Szegény német! A következő pillanatban már későre vette észre, hogy mekkora szamárságot csinált. Az egész raj reá támadt, s az ostrom crescendo, majd fu­­riosoba ment át. A végén a botját vette segítsé­gül, de az sem használt. Erre a consortium egyik tagja látva, hogy a megadóztatandó a szép szóra nem hajlandó zsebébe nyúlni még egyszer. Rúgott valamit a legkisebbik­nek, a­ki aztán új tűzzel kezdett az ostromhoz, szóró­­-szóra így: _ „Nagyságos úr, édes­apám, csókolom kézit... . “ — „Mit mond ez a fiú?* — „Azt, hogy ön az apja! — „Ah! ah! ah! Mennjünk innét, menekül­jünk! Ez botrány, ez a zsarolásnak a nonplus ult­rája. Fogassák önök el egész rendőrségüket, a­ki ezt idáig engedte jutni. Phuj! Phuj !* A német prüszkölt, hadonázott, majd a föld­höz vágta magát csodálkozásában. íme, — ezt a jelenetet 25 lépésről nézik a rendőrközegek, a­kik persze — nem lévén helyes utasítások — szó nélkül nézik. ** • Tekintetes rendőrség! Szives tisztelettel ké­­­­rem, hogyha valaki kételkedni merne az elmon­dottakban, méltóztassanak az igazság érde­kében mellettem bizonyítani. Tekintetes communitás ! Az a német felje­gyezte naplójába tapasztalatait. Bizonyára hízelgő lesz reánk nézve, hogy a világba egy kis hí­rünk mennyen, de talán még­se ártana azt a consortiumot lig­u­i­dálásra kényszeríttetni, vigasztalva őket azzal, hogy ez mind a nagy „Krach“ kifolyása, mely még virágzóbb és vé­nebb rabló bandákat is sepert már el, daczára azon buzgóságnak, melyet a kormány megmenté­sükre sietett millióival. * A magyar vendégszeretet különös kiadását írja le a „Reform“, melyet Tisza Lajos közleke­dési miniszter rendezett a Margitszigeten. „Hire volt — igy szól a leírás, — hogy ő és Gorove a „Journal des Debate* itt tartózkodó szerkesztőit Leon Say, Papst és Lemoine urakat megvendége­lik a Margit-szigeten. Ez meg is történt. Az excellentiás urak kiskörű válogatott társaságot hittak meg az ebédre, ott voltak Zichy miniszter, a két Pulszky, Ürményi stb. Az ételek és italok sokkal kitűnőbbek voltak, mint a mulatság, me­lyet a miniszteri házi urnak a méltóság korlátai között sikerült tartani. A lármás Pulszky élénkíte némileg a conversatiót, de az elmésség babérját elragadta tőle Leon Say, midőn őt ekként kö­­szönte föl: „Tegnap a karzaton nagy érdekkel néztem az önök országgyűlését. „Hányszor — kér­deztem önnek mellettem ülő fiától — lehet Ma­gyarországon egy tárgyhoz szólani?* „A házsza­bályok szerint csak egyszer* — volt a válasz, s e perecben állott föl Pulszky Ferencz úr és szólt másodszor.“ De nem a francziák hivatása lett volna a magyarokat mulattatni, hanem megfordítva, a mi hír szerint kevésbé sikerült. A miniszteri diner után a társaság hajóra szállt, s kikötött a felduna-soron. Ott állott Tisza Lajos úr fogata. Ebbe beültek Tisza Lajos, Zichy József és Gorove István ő excellentiáik, elrobogtak a kaszinóba, s a franczia vendégeket etc. ott hagyták a par­ton, ezek gyalogolhattak utánuk ugyancsak a ka­szinóba. — Igaz, hogy ezek közt nem voltak több miniszterek, kivéve az egy Leon Sayt, ki azonban csak Francziaország pénzügyminisztere volt, s az is csupán Thiers kormánya alatt. Hogy mit gon­doltak a franczia urak ezen különös vendégszere­teten, azt nem tudjuk, de azt igenis tudjuk, hogy mit gondoltak a magyar vendégek, mikor ma reg­gel megkapták a sz­áját, hogy fizessenek a meg­hívókkal rendezett ebédért mindenki 17 frt­ep krajczárt, mit haladék nélkül teljesítettek is: azt gondolták, hogy ha ők híres idegeneknek máskor ebédet adnak és azért fizetnek, hát majd össze­állnak és rendeznek egy víg társaságot, s nem bízzák a miniszterekre a honneuröket, akár főud­­varmesteri jelölt az illető miniszter, akár nem.“ Ha ezeket történetesen nem a „Reform“ írja, rögtön reá mondanák a kormány­lapok, hogy ime, milyen gonoszul rágalmaz az ellenzéki­ * Lapunk szerkesztősége darab időtől kezdve valóságos ostromnak volt kitéve a múzeum, jelen­­*? “ár “ egyetem botanikus kertjének ügyében. Minden oldalról megnyitását követelték a közön­ség számára, mely egészséges sétahely­­ nem valami gazdagon van ellátva. A „M. Polgár” helyet adott az int­­ióknak, melyre az egyetem kertésze fel­­adható érvekkel indokolva az elzárást’ , egyszersmind azon szerződésre is, mely a ’ egylet és az egyetem között létre jött ség azonban nem elégedett meg a f.‘% Újabb sturm petitiók jöttek, s lapunk egyik !f­katársa ismételve megtette interpellátióját Koch Ede egyetemi tanár szives volt Sze­t ^ Bégünket felkeresni, s az ügy állásával aprV^' letekben ismertetett meg bennünket ^ után most már őszintén kijelentjük, hogy szót interpellált Koch Ede tanár úrnak tej*^' igaza van, s intézkedései helyese/1*'® A muzeum-kert — tekintettel a ^ igényeire is — bizonyos időben nyitva­n ^ esti 6 óráig. E szabadalommal azonban * olyan durván éltek vissza, hogy ^é^| nek voltak továbbra is fentartani a S2|I szabályokat, annyival is inkább, mert a k most alakítják át, s a rendelkezés alatt álló * | kel lehetetlenség oly felvigyázatot fll' teni, mely az egyetem igényeinek megfeleljen |t Számtalanszor megtörtént, hogy a tan' I nagy gonddal ápolt növényeket 50—60 pont­ban kellvén bemutatni hallgatóinak, mire hányokat elő kellett vinni, egyetlenben egy volt már, kitépték, még pedig ismételten. A fej e növényekben nem nagy, az igaz, de a­z­óra elvész a miatt, mert a magyarázatra hiág­zanak a növénypéldányok, az államnak már­­ 60—60 forint kára van, nem is említve a háta­­maradást, a boszuságot, s azon teméntelen gorot­­báskodást, melyet a kárttevők részéről szenvedni kell. A kertet minden mivelt ember részére­vesen nyitva tartanák, — de olyan emberek­­ !■ s fájdalom köztök nők is vannak — kik követe­­lik, hogy miveiteknek tartassanak, de az járó kötelességeket nem ismerik. Tisztelet becsület, — de ilyen körülményei­­ között nem lehet másként cselekedni! Mihelyt a kert készen lesz, mihelyt elegett összeg fog rendelkezés alatt állani annak megőr­zésére, a kert nyitva fog állani. Az egyetemad nem czélja elzárni a helyet, sőt ellenkezőleg, kí­vánatos, hogy mentői többen tanuljanak a sok ib­­radsággal összehalmozott növényeken, — de csak , azon korlátok között, a­meddig kárt nem okoz­­j­nak. Ez országos vagyon, s minden polgárnak kötelessége kímélni azt. Ez olyan igazság, mellyel szemben nincsen kadentia. Én legalább nem ismerek. * Komolyan felhívjuk a hatóság figyelmét a­ zug-zálogházra, mely árverezési idé­zet ez ég alatt belső középutczában száz meg száz lopott tárgynak szolgál raktárul,kellő­­ ellenőrizés nélkül. E zugintézet több mint 2000 féllel állott eddig összeköttetésbe, s a törvényt kijátszva, zálogházat tart. Most nem szóltunk töb­bet,­­ hanem várjuk mi történik. Ha ez intés nem lessz elég, hogy gátat vessen ez uzsorásko­dásnak, gondunk lesz reá, hogy olyan szerhel folyamodjunk, mely sok embernek kifogja a sze­mét nyitni. Jól tudjuk, hogy lopott tárgy a ren­des zálogintézetbe is kerülhet, de abban is bizo­nyosak vagyunk, hogy 60°/o‘ha sem annak, a mi itt már jelenleg is van. Ébredjen a ha-J t­ó s á g ! ** * J j :| K.0110101 vegyes híreit (v) köztársasági bankett betiltva a köt­társaságban. Jún 22-én, mint az utóbbi években úgy ez idén is Hoche republikánus tábornok szü­letése napját Versaillesben meg akarták egy ban­kettel ünnepelni, melyen Gambetta s a radik 19 párt több vezéreinek is részt kellett volna venniük. Seine-et-Oiset praefect e bankettet betilto­tt A tekintélyesebb résztvevők erre zártkörű ebéire gyűltek össze, melynél Gambetta nagyhatású be­szédet mondott. (v) A „királyok királya“, a persa mint Londonból írják, el van ragadtatva ottani fényes fogadtatása által. Mint mondják, már elin­­dulásakor tudakozódott Anglia nagyságának okai felől, de most úgy találta, hogy Anglia sokkal na­gyobb mint hite. Különösen tetszett neki az „ıTää, tation“ nevű hadi pánczélos gőzös, s az új nép, mely látására elébe ment. A sah három ata ír naponta könyvébe, azon benyomásokat örökig meg, miket reá Europa, de különösen Anglia le­telt. Vissza­emlékezve a nagy éhségre, mely ne® rég országában pusztított, érdekkel kérdezéskö­r , hogy miként táplálják London négy millió lak°s ságát, s miként látják el lakással. — A sah Diak hétfőn utazik el. (v) A hírhedt Spitzeder-féle per tárgya­lását Münchenben július 14-én kezdik me®" Figyelemmel fogjuk kisérni, s ez a maga neme e csaknem egyetlen esemény lefolyásáról anak idej tudósítani fogjuk olvasóinkat. (v) Az újonnan alakítandó részvény'" társulatok engedélyezését Olaszországban is­­ kér­ miniszter egy körrendelete szigorúan bályozza. (v) Lulu: Mint Schweiczból jelentik, Egen,a ex-császárnő nem csak szórakozás végett utazott oda fiával, hanem az itt szoros összefüggésben áll

Next