Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)
1873-07-01 / 148. szám
denebelőtt is Chibushi», Sonora s Al»G Kniforn» három illámból egy Eggotleonumnlakittatnék, melyet Menikó elismerne, a mint egy bizonyos összeget lefizet. Azután ez államnak az Eyesült Államokhoz vali csatoltatás. kövelikezmérc71 társulat az annektált terület részire egy erős helyi kormányt akar, miáltal a gazdag bányák és területek megtartását magának biztosítsa. A brazíliai kormány a pápai bullákra vonatkozólag a kir. tetszvényjogot léptette életbe, tárgyú leveleimre bárminő választ és a begyűlt pénzeket, valamint a nálam tett ígéretek teljesítését. Kolozsvárott, junius 24-én 1873. Jakab Elek: A székelytörténeti pályadij-alapról XXII- ik közlemény.*) Mint utóbbi közlésemben iráni, Ugron Gábor udvarhelyszéki képviselő úrtól egy rövid, de fontos tartalmú levelet vettem, melylyel a már jelzett 095 forintot hozzám beküldeni szives volt. „Szerencsésnek érzi magát - úgymond - hogy a kijelölt czélra gyűjtése eredményét me8kuldh®tl" Mindenkiért beszélnek a számok, egyedül gróf Kálnoky Pált kell kiemelni, aki szives volt az ügyet hathatósan támogatni, s beküldő nemes hazánkfia gyűjtőivét barátainak ajánlani.* Azonban lássuk az ívet, a minek már homlokizata feltűnő : A székely történeti pályadij-alapra csak egy forintot is írtak alá és fizettek eszerint: Ugrón Gábor 10 frt, DomahidyFerencz 1 frt, Szentimrei Elek 1 frt, Degenfeld Lajos 2 frt, Máriássy Andor 1 frt, Domokos László 10 frt, Győrfy Gyula 2 frt, Oláh Gyula 1 frt, Becze Antal 2 ft, Orbán Balázs 10 frt,P. Szathmáry K. 2 frt, Horváth Gyula 2 frt, Dániel Márton 2 frt, Csipkés Lajos 2 frt, Thúry Sámuel 2 frt, Simonffy Kálmán 1 frt, Ghycai Dea 1 frt, Majthényi Dezső 1 frt, Houchard Ferencz 10 frt, Móricz Pál 1 frt, Ghyczy Kálmán 1 frt, Beöthy Algernon 1 frt, Szombathelyi Győző 1 frt, Boér Antal frt, Molnár György 2 frt, Kemény Kálmán 2 frt, Péchy Jenő 1 frt Zámory Kálmán 1 frt, Csernátony Lajos 50 frt, Majoros István 1 frt, Milkovich 1 frt, Jókai Mór 5 frt, Hiedlicz 2 frt, Horváth Elek 1 frt, Janicsay Szilárd 1 frt, Takács Lajos 1 frt, Farkas Elek 1 frt, Baranyai Ákos 1 frt, Luksik Bódog 1 frt, Gulner Gyula 1 frt, Kis Lajos 1 frt, Varró Sámuel 1 frt, Horánczky Nándor 2 frt, Szaplonczay Miklós 2 frt, Tahy Lajos 1 frt, Lázár Ádám 10 frt, Torma Károly 10 frt, N. N. 2 frt, gr. Bánffy György 1 frt, Barcsay Ákos 2 frt, Lészai Lajos 2 frt, Wächter Frigyes 3 frt, Vargics Imre 5 frt, Schmerff Andor 1 frt, Hofman Pál 1 frt, Szentpáli Jenő 1 frt, Bohuss 1 frt, Szirmay Ödön 1 frt, Palkovics Nándor 5 frt, Szilvay K. 2 frt, Wodiáner Béla 5 frt, br. ifj. Rudics József 6 frt, Lónyai 1 frt, Czóbel Albert 2 frt, Vecsey József 2 frt, Justh József 2 frt, Zeyk Károly 2 frt, Szapáry Gyula 2 frt, Pauler Tivadar 2 frt, Zichy 2 frt, Zichy Manó 1 frt, Sina Simon 5 frt, Lipovniczky Sándor 1 frt, Koritnicz 1 frt, Bánó József 1 frt, Harkányi Károly 1 frt, Máday Sándor 1 frt, Gidófalvi Albert 2 frt, Éber Nándor 2 frt, Pap Lajos 2 frt,Dániel Pál 2 frt, Wodiáner Albert 5 frt, Radvánszky Károly 1 frt, Péchy Manó 5 frt, Beöthy Ákos 1 frt, Teleky Sándor 6 frt, gr. Berényi 1 frt, Nedeczky Jo. 1 frt, dr. Kemény Gábor 1 frt, Wahrmann Mór 1 frt, Kálnoky Pál 5 frt, Patrubán Gergely 2 frt, Cséry Lajos 2 frt, Lónyay Menyhért 3 frt, gr. Karácsony G. 6 frt, Dániel Ernő 1 frt, Gr. Károlyi Ede 6 frt, gr. Károlyi Sándor 5 frt, Pulszky Ágost 2 frt. Ügybarátaink egy tiszteletre méltó erős sorát mutatja be tehát székely nemzetünk előtt e közlemény, kik között van egy volt miniszterelnök, három miniszter, egy államtitkár, két hatalmas hírlaptulajdonos és szerkesztő, két alsóházi alelnök, Erdély volt királyi biztosa, a balközép egyik köztiszteletben álló vezére, nagy földbirtokosok, jobbatlan képviselők s a magyar nemzet törvényhozásának tagjait Az utolsó aláíró a háromezer harmin ez kettődik. Ez a százegy új áldozó beolvadva a kitűzött nagy nemzeti ezér 2931 eddigi barátai és tényleg pártolói közé, oly létszámát mutatja fel Magyarország értelemben, honszeretetben és polgári jellemben kitűnő fiainak és leányainak, a mely ez eszmének, s melynek a felkarolt eszme egyiránt dicsőségére válik. Gazdag kárpótlás ez azon két marosvásárhelyi pseudo székely helyett, a kik mint nobile par lelkek irigységétől gyötörtetve, szeretetkörünkből kiválva, szakadárokká lenni készülnek. Köszönöm Ugrón Gábor képviselő tisztelt székely honfitársamnak szép levelét,a nagyértékű névsort és küldeményt ! Köszönöm gróf Kálnoki buzgó és sikeres gyámolítását, és azt, hogy nekem a Kelet idei 140-ik számában „egy másik székelyaláírással megjelent,engem ócsárlós ügyünk iránta közlelkesedést lehűteni akaró újabb támadására e nagyon is találó és szelíd visszatorlási alkalmat és módot nyújtotta. . . 101“*«“ míg befizette hozzám .korábbi 25 frt ígéretét egy hazánkfia, mely két összeget ma takarékpénztárba téve immár ott együtt kamatot: 4575 frt 35 kr. ehez adva a fizetetlen 679 frt 98 kr. Ígéretet, az összes székely pályadij-alap ma tesz : 5155 frt és 35 krt. Harmadszor is és most utoljára tisztelettel kérem minden ügybarátainktól a náluk levő gyűjtőíveket, e +) Az Erdély, Székely Hírlap, és Nemere tisztelt szerkesztőségeit kérem e közlemény átvételére. J* E. LEVELEZÉS. Fogaras 1873-ik évi jun. hó 24-én. Tekintetetes Szerkesztő ur ! Szíveskedjék az alábbi nyilatkozatomat becses lapjában közzé tenni: Azon elterjedt hírrel szemben, mintha a f. é. junius 10-én kelt és vidéki levelezés czime alatt a „Honvéd“ czimü lapban megjelent, a 22-ik honvéd zászlóalj állapotát és ezen zászlóalj parancsnokának viselt dolgait tárgyaló közleményt én írtam s beküldöttem volna : ezennel egyszer mindenkorra kijelentem, hogy a nevezett közleménynek sem szerzője, sem pedig beküldője nem voltam és ezen czikk keletkezéséről semmi legkisebb tudomásom sem volt. — Nekem egyátaljába nincs sem időm sem kedvem az ily birálgatásokkal, illetőleg dicsérő oklevelek kiállításával foglalkozni. — Szolgáljon tudásul a kiket megillet. Tisztelettel felkérem a „Honvéd” és a többi hazai lapok szerkesztőségeit, ezen nyilatkozatom lapjaikba való felvételéért. — Kóssy Sándor, Sz. állományú m. k. honvéd hadnagy és fogaras vidéki és városi főmérnök. Cholera-cseppek. (Osztogatja Jónás.) Úgy halljuk — nem tudjuk igaz-e? — hogy a kórház a cholerában elhalt betegeit a köztemető alsó részébe takaríttatja el, mégpedig nem szabályszerű mélységű sírokba és nem a kellő óvatossággal. Ha ez történetesen igaz, úgy kérjük — a városi főispánt, Medgyesi polgármestert, a rendőrséget és az egésségügyi bizottságot, intézkedjenek gyorsan s jövőre e primitiv állapoton segítsenek, mert az ebből származható bajokat aztán nem lehet ám vörös borral megkurálni ! * — Hát kend mit busul? Kérdi a káplár a bakától. — Tudja káplár uram, attól félek, hogy eltalál múlni ez a kis cholera, s vége lessz aztán annak a félmeszely bornak is, amit most ,aszolgatunk ! * Régen hallom, hogy az egyetem némely tanárai emigráltak a cholera előtt, s itt hagyták a tanítványokat. Uraim! Méltóságtok és Nagyságtok! Ne méltoztassanak szaladgálni, mert még beletalálnak botlani valahol éppen abba, amitől félnek! Jobb ma egy kis ijedség, mint hogy annak idejében mosolygással fogadják az itthon maradt tanítványok, a hazatérő tanárokat! * Tiszteletes Szász Gerő úr a napokban indult el egy a Királyhágón túl tartandó protestáns gyűlésre. * A napokban azt kérdezte töllem egy külföldi német professor, hogy az a sok koldusgyerek mindig az utczán szokott Kolozsvárt tanyázni? — Ezek kérem nem koldus gyermekek, hanem egy virágzó consortium tagjai s gründerei ! A német feltolta az orráról a szemüveget a homlokára, s olyan képet vágott, mint aki éppen nincsen tisztába a kapott felelettel. Én aztán így magyaráztam meg a dolgokat: — Tisztelt uram, mi e tekintetben egy igen nevezetes lépéssel vagyunk előbbre, mint önök. Rendőrségünk a nép árván és parlagon maradt legifjabb sarjadékait szabadságélvezetükben nem kívánja zavarni. Nállunk a koldulás szabad, s mondhatom igen jövedelmező ipar! Önök e gyerekeket iskolába kényszerítenék, munkásműhelyekbe adnák, gyárakba helyeznék e rendőrségi felügyelet alatt, s így igyekeznének a söpredékből embereket, munkásokat adni a társadalomnak. Nálunk ez nem megy! Rendőrségünk abban a nézetben van, hogy ez az egyéni szabadság korlátozása, leigázása lenne, s mi több, utat nyitnánk arra, hogy tíz esztendő alatt végképpen kivesszen a leggrafinirozottabb, a legvakmerőbb tolvajok, zsebmetszők faja, melynek pedig a legszebb példányai e gyermekek között nevelkednek, rendőrségi elnézés — vagy ha tetszik oltalom alatt. Unok elég bolondok árvaházakat teremteni minden városnegyedben, — nállunk ez luxus, s az az egy a mit nehány túlbuzgó nő létre hozott, __ tit mond tiz leánygyereket tud elvonni azon pályáról, — mely nem tisztességes ugyan, — de a mint a példák mutatják, tűrhető, vagy éppen csinos arcz mellett igen jövedelmező. A német lehúzta az orrára szemüvegét mérgesen, 8 azt kérdezte töllem, hogy hát én felakarom őzet ültetni? — „Nem uram, — ha tetszik, tegyen ön pro__.Az ur álljon meg az Orbán czukrászata előtt, , tőtte a szögleten két rendőrszolga ámolyop — 6 1 tanujft lesz azon jelenetnek, melyen önnek emberi számítás szerint ekvetetlenül keresztül kell mennie. — A németet ott hagytam a kijelölt helyen, s én a kioszkból néztem, hogyan veszi munkába a czellengők consortiuma. Két percz alatt nyolcz részvényes vette körül. — „Nagyságos ur! Méltóságos ur! Csókolom kezeit lábát! Egy krajczárt! Nagyságos ur! Azt a kis szivarvéget! Kérem alázatossággal ne tessék sajnálni azt a kis szivarvéget! (A német szájában egy egész szivar füstölgött !) Csókolom kézit, egy krajczárt ! Ilyen gyakorlott nyolcz torok rimánkodása megpuhitaná magát Bismarck herczeget is. A német zsebébe nyúl, s a legszemtelenebbnek oda nyomt egy hatost. Szegény német! A következő pillanatban már későre vette észre, hogy mekkora szamárságot csinált. Az egész raj reá támadt, s az ostrom crescendo, majd furiosoba ment át. A végén a botját vette segítségül, de az sem használt. Erre a consortium egyik tagja látva, hogy a megadóztatandó a szép szóra nem hajlandó zsebébe nyúlni még egyszer. Rúgott valamit a legkisebbiknek, aki aztán új tűzzel kezdett az ostromhoz, szóró-szóra így: _ „Nagyságos úr, édesapám, csókolom kézit... . “ — „Mit mond ez a fiú?* — „Azt, hogy ön az apja! — „Ah! ah! ah! Mennjünk innét, meneküljünk! Ez botrány, ez a zsarolásnak a nonplus ultrája. Fogassák önök el egész rendőrségüket, aki ezt idáig engedte jutni. Phuj! Phuj !* A német prüszkölt, hadonázott, majd a földhöz vágta magát csodálkozásában. íme, — ezt a jelenetet 25 lépésről nézik a rendőrközegek, akik persze — nem lévén helyes utasítások — szó nélkül nézik. ** • Tekintetes rendőrség! Szives tisztelettel kérem, hogyha valaki kételkedni merne az elmondottakban, méltóztassanak az igazság érdekében mellettem bizonyítani. Tekintetes communitás ! Az a német feljegyezte naplójába tapasztalatait. Bizonyára hízelgő lesz reánk nézve, hogy a világba egy kis hírünk mennyen, de talán mégse ártana azt a consortiumot liguidálásra kényszeríttetni, vigasztalva őket azzal, hogy ez mind a nagy „Krach“ kifolyása, mely még virágzóbb és vénebb rabló bandákat is sepert már el, daczára azon buzgóságnak, melyet a kormány megmentésükre sietett millióival. * A magyar vendégszeretet különös kiadását írja le a „Reform“, melyet Tisza Lajos közlekedési miniszter rendezett a Margitszigeten. „Hire volt — igy szól a leírás, — hogy ő és Gorove a „Journal des Debate* itt tartózkodó szerkesztőit Leon Say, Papst és Lemoine urakat megvendégelik a Margit-szigeten. Ez meg is történt. Az excellentiás urak kiskörű válogatott társaságot hittak meg az ebédre, ott voltak Zichy miniszter, a két Pulszky, Ürményi stb. Az ételek és italok sokkal kitűnőbbek voltak, mint a mulatság, melyet a miniszteri házi urnak a méltóság korlátai között sikerült tartani. A lármás Pulszky élénkíte némileg a conversatiót, de az elmésség babérját elragadta tőle Leon Say, midőn őt ekként köszönte föl: „Tegnap a karzaton nagy érdekkel néztem az önök országgyűlését. „Hányszor — kérdeztem önnek mellettem ülő fiától — lehet Magyarországon egy tárgyhoz szólani?* „A házszabályok szerint csak egyszer* — volt a válasz, s e perecben állott föl Pulszky Ferencz úr és szólt másodszor.“ De nem a francziák hivatása lett volna a magyarokat mulattatni, hanem megfordítva, a mi hír szerint kevésbé sikerült. A miniszteri diner után a társaság hajóra szállt, s kikötött a felduna-soron. Ott állott Tisza Lajos úr fogata. Ebbe beültek Tisza Lajos, Zichy József és Gorove István ő excellentiáik, elrobogtak a kaszinóba, s a franczia vendégeket etc. ott hagyták a parton, ezek gyalogolhattak utánuk ugyancsak a kaszinóba. — Igaz, hogy ezek közt nem voltak több miniszterek, kivéve az egy Leon Sayt, ki azonban csak Francziaország pénzügyminisztere volt, s az is csupán Thiers kormánya alatt. Hogy mit gondoltak a franczia urak ezen különös vendégszereteten, azt nem tudjuk, de azt igenis tudjuk, hogy mit gondoltak a magyar vendégek, mikor ma reggel megkapták a száját, hogy fizessenek a meghívókkal rendezett ebédért mindenki 17 frtep krajczárt, mit haladék nélkül teljesítettek is: azt gondolták, hogy ha ők híres idegeneknek máskor ebédet adnak és azért fizetnek, hát majd összeállnak és rendeznek egy víg társaságot, s nem bízzák a miniszterekre a honneuröket, akár főudvarmesteri jelölt az illető miniszter, akár nem.“ Ha ezeket történetesen nem a „Reform“ írja, rögtön reá mondanák a kormánylapok, hogy ime, milyen gonoszul rágalmaz az ellenzéki * Lapunk szerkesztősége darab időtől kezdve valóságos ostromnak volt kitéve a múzeum, jelen*? “ár “ egyetem botanikus kertjének ügyében. Minden oldalról megnyitását követelték a közönség számára, mely egészséges sétahely nem valami gazdagon van ellátva. A „M. Polgár” helyet adott az intióknak, melyre az egyetem kertésze feladható érvekkel indokolva az elzárást’ , egyszersmind azon szerződésre is, mely a ’ egylet és az egyetem között létre jött ség azonban nem elégedett meg a f.‘% Újabb sturm petitiók jöttek, s lapunk egyik !fkatársa ismételve megtette interpellátióját Koch Ede egyetemi tanár szives volt Szet ^ Bégünket felkeresni, s az ügy állásával aprV^' letekben ismertetett meg bennünket ^ után most már őszintén kijelentjük, hogy szót interpellált Koch Ede tanár úrnak tej*^' igaza van, s intézkedései helyese/1*'® A muzeum-kert — tekintettel a ^ igényeire is — bizonyos időben nyitvan ^ esti 6 óráig. E szabadalommal azonban * olyan durván éltek vissza, hogy ^é^| nek voltak továbbra is fentartani a S2|I szabályokat, annyival is inkább, mert a k most alakítják át, s a rendelkezés alatt álló * | kel lehetetlenség oly felvigyázatot fll' teni, mely az egyetem igényeinek megfeleljen |t Számtalanszor megtörtént, hogy a tan' I nagy gonddal ápolt növényeket 50—60 pontban kellvén bemutatni hallgatóinak, mire hányokat elő kellett vinni, egyetlenben egy volt már, kitépték, még pedig ismételten. A fej e növényekben nem nagy, az igaz, de azóra elvész a miatt, mert a magyarázatra hiágzanak a növénypéldányok, az államnak már 60—60 forint kára van, nem is említve a hátamaradást, a boszuságot, s azon teméntelen gorotbáskodást, melyet a kárttevők részéről szenvedni kell. A kertet minden mivelt ember részérevesen nyitva tartanák, — de olyan emberek !■ s fájdalom köztök nők is vannak — kik követelik, hogy miveiteknek tartassanak, de az járó kötelességeket nem ismerik. Tisztelet becsület, — de ilyen körülményei között nem lehet másként cselekedni! Mihelyt a kert készen lesz, mihelyt elegett összeg fog rendelkezés alatt állani annak megőrzésére, a kert nyitva fog állani. Az egyetemad nem czélja elzárni a helyet, sőt ellenkezőleg, kívánatos, hogy mentői többen tanuljanak a sok ibradsággal összehalmozott növényeken, — de csak , azon korlátok között, ameddig kárt nem okozjnak. Ez országos vagyon, s minden polgárnak kötelessége kímélni azt. Ez olyan igazság, mellyel szemben nincsen kadentia. Én legalább nem ismerek. * Komolyan felhívjuk a hatóság figyelmét a zug-zálogházra, mely árverezési idézet ez ég alatt belső középutczában száz meg száz lopott tárgynak szolgál raktárul,kellő ellenőrizés nélkül. E zugintézet több mint 2000 féllel állott eddig összeköttetésbe, s a törvényt kijátszva, zálogházat tart. Most nem szóltunk többet, hanem várjuk mi történik. Ha ez intés nem lessz elég, hogy gátat vessen ez uzsoráskodásnak, gondunk lesz reá, hogy olyan szerhel folyamodjunk, mely sok embernek kifogja a szemét nyitni. Jól tudjuk, hogy lopott tárgy a rendes zálogintézetbe is kerülhet, de abban is bizonyosak vagyunk, hogy 60°/o‘ha sem annak, a mi itt már jelenleg is van. Ébredjen a ha-J tó s á g ! ** * J j :| K.0110101 vegyes híreit (v) köztársasági bankett betiltva a köttársaságban. Jún 22-én, mint az utóbbi években úgy ez idén is Hoche republikánus tábornok születése napját Versaillesben meg akarták egy bankettel ünnepelni, melyen Gambetta s a radik 19 párt több vezéreinek is részt kellett volna venniük. Seine-et-Oiset praefect e bankettet betiltott A tekintélyesebb résztvevők erre zártkörű ebéire gyűltek össze, melynél Gambetta nagyhatású beszédet mondott. (v) A „királyok királya“, a persa mint Londonból írják, el van ragadtatva ottani fényes fogadtatása által. Mint mondják, már elindulásakor tudakozódott Anglia nagyságának okai felől, de most úgy találta, hogy Anglia sokkal nagyobb mint hite. Különösen tetszett neki az „ıTää, tation“ nevű hadi pánczélos gőzös, s az új nép, mely látására elébe ment. A sah három ata ír naponta könyvébe, azon benyomásokat örökig meg, miket reá Europa, de különösen Anglia letelt. Visszaemlékezve a nagy éhségre, mely ne® rég országában pusztított, érdekkel kérdezéskör , hogy miként táplálják London négy millió lak°s ságát, s miként látják el lakással. — A sah Diak hétfőn utazik el. (v) A hírhedt Spitzeder-féle per tárgyalását Münchenben július 14-én kezdik me®" Figyelemmel fogjuk kisérni, s ez a maga neme e csaknem egyetlen esemény lefolyásáról anak idej tudósítani fogjuk olvasóinkat. (v) Az újonnan alakítandó részvény'" társulatok engedélyezését Olaszországban is kér miniszter egy körrendelete szigorúan bályozza. (v) Lulu: Mint Schweiczból jelentik, Egen,a ex-császárnő nem csak szórakozás végett utazott oda fiával, hanem az itt szoros összefüggésben áll