Magyar Polgár, 1873. július-december (7. évfolyam, 148-298. szám)

1873-08-08 / 181. szám

VII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. . ... 16 ft. — kr. Égés* 100 . • • • . 8 . — , Félévre ................................... 4 _ Egy negyedre..................1 ” 50 * Egy hónapra ....................... 1.6». lH r¥ “2 Jn p5 181. szám. Kolozsvárit, péntek augustus 9. 1873 POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyteumi nyomdában. Kiadó hivata.1. A lyceumi nyomda „központi irodájáéban, főtér, Teleki Domokos-ház. Tnn5. HIRDETÉSI DIJAK 2n Otver hatáboott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél__________________kedvezmények.______________ _ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 28 kr. Reclamok: hirmsérhe soronként 1 ft. KOLOZSVÁR, AUGUSTUS 7. Az erdélyi k. főkormányszéki levéltár közigazgatási és tudományi értéke II. A „Századok" czimü történeti szakközlöny idei májusi füzete 357—361 lapjain első czikkemre tett szerkesztői észrevételekre következő ellenészrevételek vannak. Hogy a közigazgatási czélokra másfél század folytán összealakult érintett levéltárnál első és fő érdek az 1848 előtti időre nézve is a közigazgatási, s hogy a közigazgatás szálai ma és még évek során át mind a legrégibb időre nyúlnak el, bizonyítják a közelebbi évtizedbeli tárgyalások, ilyenek a visszafoglalt havasok, székely határőrség, az ország házai Kolozsvárott, Bécsben, Konstantinápolyban, Fejérvárott, országos alapítványok, praetoriumok, canonica partiok, közhelyek felosztása, mészárszék-, korcsma-, hid-, rév-, tutajvám, vásárjog, az úgynevezett Királyföld, viszonyok Talmács, Szelistye szék, Törcsvár ügye, bányafogadás, napdijak, 1816-beli hadi segély, 1817-beli éhségügy, jezsuiták javai, irtványok, Adjutum salariale, csendőrügyek, czigányok megtelepítése, árvaügyek, zárdák javai, előfogat, útlevélügy, czintermekbe, kriptákba való temetkezés, dispensatio, stb. mind oly tárgyak, miket az 1867. t óta fennálló alkotmányos magyar királyi minisztérium épen csak úgy előiratok alapján intéz el, mint a korábbi absolut kormány, sőt a közigazgatás kérdései nem is ismernek különbséget abban, alkotmányos-e a kormányzás vagy nem, azok felmerülnek a honpolgárok folyamodásai folytán, visszamennek századokra, személyek és családok kihaltával, a korábbi visszonyokat illető s azokat szabályozó intézkedéseket elő kell keresni, azok analógiáján határozni, intézkedni kell azonképen, és azon előiratok alapján, amint, és ahol a múltban annak joggyökereit megtalálni lehet. Szintigy a birtokviszonyok, és számos magánjog, u. m. birtokosok és községek erdőlési és legelőhöz való jogai, malom és gítvám, regalejog, a birtokok és határok használata, családi egybeköttetések megállapítása, s több ily jogok őre és forrása, nem csak m., de még sokáig e levéltár lesz, mert évek kellenek, míg ama jogok teljesen tisztáztatván, nálunk a még csak most készülő telekkönyvek lehetnek a birtokjogok egyedüli törvényes alapjai. Czikkem első pontjára tett ama megjegyzésre: kár hogy a Cista Diplomaticában Erdély állami és közjogi okiratai, stb. csak 1690-en innen vannak meg, azt viszonzom, hogy az az előttiek, a mohácsi vészig, meg vannak a kolozsmonostori Conventben, a károlyfehérvári káptalanban, és a Battyányi könyvtárban, az erdélyi múzeumban levő gr. Kemény gyűjteményben, az Approbata és Compilata constitutiokban. A 2-ik pontra: melyik évtől kezdve lehet Erdély valamely közkérdésére a kormányszéki levéltárból kimerítő felvilágosítást adni? feleletem ez: közvetlen források után 1690-ig, tehát az utolsó Rákóczi koráig, közvetve pedig Magyarországnak két részre szakadásáig. Az, hogy az erdélyi kormányszéki levéltárban csak nagyon uj iratok lennének, nem áll. A kolozsmonostori Convent és károlyfehérvári A káptalan Transumptumai föl mennek II. Endre, Imre, Szent László, I. Béla királyok koráig s ilyen nagy vaskos kötet van 40-nél több s nem egy esetben pótolta immár az elveszett vagy elrongyollott eredeti pergamen-iratot a hitelesen költ conventi és káptalani átirat. Ami a kérdőjeles észrevételt illeti, annak ellenkezőjét most is állítom, s egy levéltárismerő igazgatót képesnek vélek arra, hogy bármely erdélyi közkérdésben a keze alatti levéltár felsegélyével bármely kérdésben bármely hatóságnak kimerítő felvilágosítást adhasson. A 3-ik pontra az van jegyezve, hogy én elhallgatom : melyik évtől kezdődnek a Productionale forum jegyzőkönyvei s ügyiratai — erre feleletem ez. A kérdéses ügyiratok kezdődnek 1753-ban, de főihatnak azon ős időig, a mióta birtokos donatarinQ RrR^iuKon v*.« mart « p roduction&IG Forum Ítéletei a birtoklásnak épen eredetet, a gyökér okleveleket keresték, tehát gyakran a legelső adománylevélig kellett fölmenni a megtámadottnak, hogy birtokjogát megvédhesse. Lustralis könyvek pedig vannak 1643-on kezdve. Az uradalmakat (ezeket Erdély közjoga para fiscalitásnak nevezi) illetőleg csak egy levéltára van Erdélynek, több nincs, a Nagyszebenben levő Fiscale Archívum, honnan a királyi kincstári illető előadó, a királyi főkormányszék és régi fiscalis Directoratus csak hivatalos használatra vették ki az eredeti okiratokat s használat után viszsza kellett adniok. Tehát való az, hogy az eredeti okiratok ott vannak. De az is való, hogy ez a Fiscale Archívum 1785-től 1792-ig a királyi kormányszék alatt állott, tehát egyfelől ez után sok fontos iromány maradt ennek levéltárában, másfelől a productionale Fórumok ügyiratai közt, a fiscalitásokra vonatkozó oly fonmert az emberek oly hajlandók a túlhajtásra, nagyon is messze mentek, és a szemlélet természetét félreismervén, mindenféle mesterlzélésekbe tévedték. A középponti kormányszék éber figyelemml kísérte Pestalozzinak minden lépését, s látván mködéseinek sikeres eredményét, engedélyt adót tanintézetét az üresen álló burgdorfi kastélybahelyezni. Ez időben fogadta fel segédeiül Kr u. Tobler és Ruszt, három tehetséges ifjút, Pestalozzit működéseiben és bokros elfoglaltssaiban támogatták. Svájcz más kantonjaiból is idöztek Pestalozzi burgdorfi tanintézetébe a kron költségén ifjakat, hogy Pestalozzi tanmőt elsajátitva, tanintézeteikbe otthonositsák. Ez időben volt Pestalozzinak tanítványa Insauer, ki később mint író tette magát ismert s ki szeretett tanítójának eredeti tanelveiről Wlbelöl következőleg emlékezik irataiban : „Tulsanképeni iskolaterv nem volt, annál kevésbb a felosztás, s igy nem is kötötte magát Pestaloz bizonyos órákhoz, hanem két—három óráig utazón tárgygyal foglalkozott. Mintegy hatvan lehettünk az iskolában, fiuk és leányok versen, kikkel 8—11 és 2—4-ig iskolázott. Az egész unitás rajzolás, számolás, beszédgyakorlatokaritkozott. Se nem irtunk, se nem olvastunk Márt nem is volt sem ízó- sem olvasókönyvün kivülről semmit nem tanultunk be. A rajzolást nem kaptunk rajzmintát, csak veres iront és őt, a míg Pestalozzi nekünk a természetrajzból zédgyakorlatos mondatokat mondott elő, add szoltunk — mi épen nekünk tetszett........Árveréshez két—két tanoncznak volt egy kisény papírra vont táblácskája; e táblácskán voltak, melyeket össze kellett adnunk, kunk, egymással szoroznunk — és elosztanunk Legios eredeti levelek hollétének lehet nyomára akadni, vagy hivatalos hitelességű másolatokban megtalálni, melyek az eredetit pótolják. A Fogarast illető inscriptionalis hollétének is épen alulirt mutatott rá a nyomára 1863-66- ban, midőn annak kiváltására az első lépések tétettek. Jó lelkiismerettel mondhatom, hogy a kincstári jogügyész urak még most is sok hasznos ismeretet szerezhetnének ez adatokból, miáltal sok állambirtokügyi pert meg lehetne nyerni. (Vége köv.) Jakab Elek: Egy czikk, melyet községi lelkész urak és Nagy Péter püspök öisága figyelmébe ajánlunk. Tisztelt szerkesztő ur ! Mint itthon ülő, sehol nem utazott egyén, egy nyílt kérdéssel vagyok bátor a szerkesztő úrhoz járulni; — úgy emlékszem, a t. szerkesztő úr kelet felé is tett utazást a suezi csatorna megnyitásakor, s most közelebbről a bécsi világkiállításra is ; ezekből következtetve, gondolom, talán csak hallotta valahol, hogy az isten az embert avagy községet a dolog miatt megverje, s hogy az istent kiengeszteljék a legdrágább dolog idejében, minden héten a dolognapok közül egy napot vagy félnapot ülnek a fogad .. . bocsánat ünnepelnek , — ha nem látott vagy hallott sokfelé utaztába a tisztelt szerkesztő ur ; — ime én (noha semmifelé nem utaztam) még is képes vagyok egy ily községet megnevezni, még pedig magyar és protestáns községet. — Nemes Alsó-Fehérmegyének van egy Magyar-Lanád nevű — -or— L~ »z o.x»_ sége; van ezen községnek irást tudó papja, még pedig protestáns, van írást tudó bírája s talán még jegyzője is, mind helybeli lakosok ; — ezen község elhatározta és utusba is tartja már rég által hogy: minden héten szombaton délután senkinek a község határán avagy a községben dolgozni nem szabad; azon indokból, hogy a jég a határt el ne verje. Ha Lapád községe egy oláh község lenne, nem csodálkoznám, de hogy egy magyar s még pedig protestáns község papja, birája és jegyzője mellett is az említett határozatot fenntartsa ; — azon csakugyan nem csak én, de azt hiszem a t. szerkesztő úr is — daczára sok utazásainak — csodálkozni fog. — A fenntirtakból következtetve, miután Lapátobbak voltak a beszédgyakorlatok, nevezetesen azok, melyek az iskolaszoba kárpitain űzettek; ezek igazi szemléleti gyakorlatok voltak.........■ satöbbi. 1801- ben irta: „Mikép tanítja Gertrud gyermekeit“ — (Wie Gertrud ihre Kinder lehrt.) czimű munkáját. Ebben körülményesen okadatolva, s érthetőleg részletezi tanmódja mibenlétét s kifejezi, hogy természetes egyszerűség által leginkább érvényesíthető a tanítás. „Tárgyam feletti tapasztalati nyomozásaimban — írja Pestalozzi e munkájában — semmi positív tanfogalomból nem indultam ki; nem is ismertem egyet sem, s csak egyszerűen azt kérdem: mit tennél, ha te valamely gyermeket azon ismeretek és képességek egész terjedelmére akarnál megtanítani, melyre neki okvetlenül szüksége van, hogy lényeges állapotának helyes ellátása által benső megelégedéshez jusson.“ Ugyan e munkájában kikelt még a dühös sújtó háború korának bűnei ellen ; rohanva ,támad meg s dönt fel mindent, az igazság legyőzhetlen erejével. 1802- ben Svájczban katonai lázadás ütött ki, mely az átviharzott franczia forradalom egyik utóhullámzásaként tűnt fel. Ezen újabb csapás megsemmisítette Burgdorfban tett fáradozásait. A kitört katonai lázadás eredeti célja volt: a központi kormányszék megbuktatásával az előbbi szövetséges polgári alkotmánynak visszaállítása. Ez időben lépett föl Napóleon is nagyszerű reformjaival s a már messze terjedett lázadást gyors beavatkozásával elnyomta. Most Napoleon svájczi polgárokból álló tanácskozmányt hivott össze Párizsba, melynek tagjává a zürichiben több oly birtokos van, a ki nem helyt lakó hanem birtokát távolból kezeli; találjon dolgát végzendő oda menni, p. o. szénát vagy gabonát hordani, szombaton délig kazalját avagy osztagját nem tudja bevégezni; az idő borult, esőre álló, e Lapád községe által ünnepnek szentelt nap után következik a vasárnap l lehet vélle az eső is, a bevégzetlen kazalt avagy asztagot úgy kapja s fenékig ázik, a kár jégverés nélkül is meg van, a mellett a birtokosnak újra időt kell lakásánal gazdaságára szakítani, hogy Lapádon a szombaton délbe harangozás által félbeszakasztott munkáját bevégezze. Jól tudom, hogy a t. szerkesztő úr, a fenntartakat nem hiszi el, — de hogy annál inkább elhidje, még azt is megmondom, hogy ápril vagy május havában egy helyt nem lakó birtokos saját fogatját lapádi határra küldötte szántani, s szombaton déli harangozás után folytatta munkáját, az érdemes presbiterek kimentek (úgy hallottam, hogy talán a pap tudtával) s az ekét a munkájából elkergették s meg is büntették a tulajdonossát pénzbírsággal, mivel pálinkát adni nem volt hajlandó, a mely büntetés neme az érdemes presbitériumnak legkedvesebb. Azt is jól tudom, hogy a szerkesztő úr az írtakra azt fogja mondani, hogy senkit vallásosságába meggátolni nem lehet,— igen de erre én is azt mondom, hogy senkit dolgába meggátolni nem lehet.*) *) Ezt nem csak ön, hanem minden értelmes ember vallja. Elég szomorú dolog, hogy még a XIX század második felében is ilyen curiosum dolgokat kell a lapoknak registrálni ! íme,, akik a néet nevelni, oktatni hivatvák, babonát szórnak el ezáttuk. Max alagában a meglevő innepeket is roppant veszteségnek tartom. Elfecsérlett munkaidő, mely alatt a demoralizatio buján tenyészik. A könnyelmű munkás elfecsérli keresményének nagy részét, — s a társadalom minden irányban veszteségeket szenved. Pihenni kell, — de ne használjunk fel minden alkalmat arra, hogy a dolgot, a munkát kiejtsük kezünkből. Az olyan pap, ki efélékre készteti híveit, jobb, ha kocsisnak áll be, s lelép azon pályáról, melynek magaslatára egy pillanatra sem képes fölemelkedni. Méltóságos Nagy Péter püspök jól tenné, ha nem azon lelkészeket hajszolná, kik esetleg politikai ellenfelei táborában állanak, hanem az ilyen példányoktól tisztítaná meg az egyházat, melyek bizonyára nem vallanak tisztességére. Egyébiránt meg kell jegyeznem, hogy e czikk névtelenül küldetett be, s igy csak fentartással közlöm. A tárgy azonban közérdekű, s igy azért nem tagadtam meg tőlle. Szerk. TÁRCZA. Pestalozzi János Henrik, Papp Mártontól. (Folytatás.) Szerinte minden emberi ismeretnek alapköve a szemlélet, s végczélja a tiszta fogalom, s mint Pestalozzi kifejti: „minden ismeretnek absolut alapja a szemlélet, más szóval: minden ismeretnek a szemléletből kell kiindulni, s arra ismét visszavezettetni. Legtöbb hatást tulajdonít a látás és hallásnak, de e mellett is gyakran említi a többi érzékek benyomásait, mert „minden tanításnak mechanikai alakja örök törvények alá van vetve, melyek szerint az emberi lélek az érzéki szemléletekről a tiszta fogalmakhoz emelkedik...A dolog szemléletéből származzék annak megnevezése, a megnevezésről kell tulajdonságainak meghatározására vagy leírására átmenni.a világos leírásból fejlődjék végre a határozmány,a tiszta fogalom. Szemlélet nélküli határozmányból alaptalan tudás származik.“ Félszázad előtt a szemlélet becse a tanításban félre volt ismerve, s az elvontságban forgott. „Ez — mint egy nevelési írónk mondja — kétségkívül baj volt, és azon férfiak, mindenek fölött Pestalozzi, kik az oktatásban a szemléletet érvényre juttatták, a legkitűnőbb elismerést érdemlik. Fájdalom, hogy e tekintetben az újabb időben, a kanton Pestalozzit választotta, a küldetését elfogadta, de a tanácskozmány nagyon lassan haladt elő teendőiben; 1803 kezdetén az ügyek még nem voltak tisztázva. Pestalozzi tehát — nem tudni mi okból — visszatért Burgdorfba, de már ekkor a viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán, el volt ütve a czéljától. Ezért 1803-ban a Freyburgban tanácskozó svájczi gyűléshez folyamodott. Elkövetett mindent, s kiről csak hitte, hogy ügyében lendíthet, fölkereste ; kérvényzett érette még a svájczi Landamman d’ Affry is ; mind hiába, a kantonok most nem akarták meghallgatni könyörgéseit, s kérelmének nem adtak helyet. Ez alatt a berni tanács a burgdorfi kastélyt egy főállamtisztviselő részére kiüresítteté, s így Pestalozzi 1804-ben kényszerítve volt nevelő intézetét Hofwyl mellé München-Buchseebe — Berntől két órányira áthelyezni. (Vége köv.) — Elbeszélés a rocoon-korból. — Írta: J.illa j*" e l i x. (Folytatás.) (v) Az ez eseményekre következő nap vasárnap volt. Csend és nyugalom terült* el az egész vidéken. Az ájtatos nép minden oldalról a templomba özönlött. A puysieuxi úriakban is minden csendes. A prokurator vadászni ment és Louizod, Geargirt ezukor süteménynyel etetve a salonban ült. Arczán türelmetlenség kinyomata látszott. A kora reggeli óra daczára a legdivatosabban fel volt( már öltözve, toiletteje semmi kivánni valót nem hagyott hátra. Mintha várt volna valakire. Hogy kire, azt aligha szükség megmondanunk. Thorigny