Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-01-01 / 1. szám

ivatalunkban 1 forinttal kapható. Kilátásaink. Kemény megpróbáltatásokon mentünk át és nem tagadjuk, hogy ez évben sokat vesztettünk nemzeti önbizalmunkból, nem csak az anyagi csapások miatt, de főleg a kormányzásban tapasztalt tehetetlenség, a pártviszonyokban mutatkozó zavar és fejetlenség miatt. És azt hisszük, hogy nem csalódunk, mikor az 1873 ik évet azon arányban nevezzük próbaévnek, melyben végéhez közeledik, mert kezdete sem volt ugyan kedvező, hisz a Szlávy- kabinetnek már keletkezése sem ígért nagy tetteket és már az év elején meg volt zavarva a pártok belső egyensúlya, de időhaladtával, a bécsi válság, a cholera, a rozsda, a rosz termés anyagi csapásaihoz csatlakozott a folyton növekedő politikai zavar és a kormány folyton növekedő tehetetlensége is: míg végre mindez tetőpontját érte el egy borzasztó drága kölcsönben és abban a Parlamentarismus történetében majdnem páratlan eseményben, hogy nem csak hogy tettleg kormányképtelen parlamenti többségünk van, de ez azzal vallja ezt be nyíltan, hogy kormányt sem tud alakítani saját tagjainak a kormányba lépéstől való határozott vonakodása következtében. A többség kezében van az ország sorsa, erőhatalommal, törvénycsavarással, vesztegetéssel kerité azt hatalmába és most visszaéléseinek átka fogta meg, írt elemeinek ellentétes elvi és személyes küzdatt, magával jótehetetlen tömeg. -Jük, hogy parlamenti többséget soha nem érte, mint a jobboldali lény által, hogy előítéli el és vallja ' '“ebb‘‘ polanságot a nemzet ereje és a Parlamentarismus iránt, sokáig tartó tétlenséget és irányvesztett fejvesztettséget idézett elő. Helyes és szükséges az, hogy a nemzet belássa, miszerint kultúrái ereje nem sokoldalú, anyagi viszonyai fejletlenek , tehát igen könynyen érheti nagy csapás , de ebből nem a most mutatkozó lemondás, hanem kétszeres szorgalom és tevékenység következik. Az elbizakodást jó levetkőzni, de az önbizalmat nem szabad elveszteni. Épen így pártjainkra nézve is nagyon szükséges az okulás, hogy merevségük és szenvedélyességük által a Parlamentarismus azon törvényét, hogy minden párt, mely törvényes eszközökkel, törvényes czésekért küzd, minden percben kormányképes és törvényes alapon kormányt vállalni köteles, mondom : a Parlamentarismus ezen ösvényét meg ne rontsák , de ha hibájukat belátták, ne tetézzék azt a vezeklés azon túlzásával mely pártjainkon most mutatkozik, mely a parlament és kormány tehetetlenségében nyer kifejezést. Lehet, van e kilátásunk erre? Vagyis vannak e kilátásaink a jobbra fordulásra, a szükséges tevékenység, hasznos irányba indulásra ? Komolyan mondhatjuk, hogy igen, mert épen a töprengésben, a pártok viszonyainak meglazulásában látjuk (habár nem helyes alakban való) nyilvánulását azon komoly kötelesség érzetnek és szilárd hazaszeretetnek, mely az ország minden polgárát, pártkülönbség nélkül lelkesíti. Elfolyta a haszonlesés és szenvedély ezeket olykor, olykor, de épen e hiba következtében nyilvánult megrázóbban mindkettő azon magábatűrésben, sőt úgyszólván öntépelődésben, mely most pártjaink állapotát jellemzi, az ország hangulatát egész az önbizalom vesztésig hangolja le. De, ha épen el képezi kilátásaink zálogát, nem szabad ez állapotnak soká tartani ; a magába térés csak addig tartson, míg meggondoljuk teendőinket, megállapítjuk eljárásunkat, de akkor aztán legyen vége, fogjunk a munkához. Kilátásainkat emelheti az is, hogy a legtöbb társadalmi és egyházi, valamint pénzügyi reform iránt a nemzet túlnyomó nagy része, a szabadelvűség szellemében egyetért. Tegyünk a munkához, ne nézzük ki vezet, csak azt, hogy mit kell tenni és hová kell mennünk ! H. S olujvári g. cath. püspökség áthelyezése. •i g. cath püspökség nagyon''egy a püspökség székbe! ’* '^hez n Est teheti mint magán ember, de mint püspök csak a püspökség érdekeinek megrontásával , az állampénztár megrövidítésével teheti. E legfőbb indoka ezen áthelyezésnek az, hogy Szamosujvárt a püspökség nincs ellátva azon kellékekkel, melyek múlhatlanul megkiválhatnának a püspökség fennállásához, nincs kényelmes lakhelyük a papnövendékeknek s papoknak. A másik indok, hogy Szamosujvár a püspökség szélén fekszik s így igen kényelmetlen helyzetben vannak a királyhágóoluli parochiák lakói: Szamosujvárra vándorolni kelli ügyeik elintézése végett. E két indok részben alaptalan, részben pedig koránt sem távolitja el azon nehézségeket, melyeknek elhárítására szánták. A királyságontúli parochiák csak azt mondják, hogy Ó- Bányán kényelmesebb lakházak vannak a püspökség elfogadására, de korántsem mondják azt, hogy ott a püspökség számára ingyen szolgáltatják a lakhelyeket. Ha ezt szemügyre vesszük, csakhamar azon meggyőződésre jutunk, hogy a Bányán a kormány szintén kénytelen lesz drága pénzen bérelni ki házakat s drágábban, mint Szamosújvártt, mert itt általános tudat szerint, a legolcsóbb bérleteket lehet kötni, mutatják ezt a tények a kötött bérleti szerződések. Ami a lakhelyek kényelmét illeti, a szamosujváriak ellen nem lehet kifogást tenni, e püspök, kanonokok irodák s a papnövelde rendelkezése alatt oly épületek állanak, melyek a czélnak minden tekintetben megfelelnek. Alaposan ismerjük a körülményeket s csak azok vehetik mindezeket tagadás alá, a kik a püspökség viszonyait merőben ne® ismerik, vagy meglévő tényeket kénytelenek tagadni, hogy czéljukat elérhessék. Ha a kormány nem bocsátkozik költekezésbe s nem építtet a püspökség számára épületeket, bérleti házakat bocsát rendelkezésére itt is és N-Bányán is. Márpedig, ha egyszer a püspökség Szamosujvártt biró székhelyijei lett megalapítva, nem lehet érteni, miért verje magát a kormány az áthelyezéssel járó tetemes t'*" akkor, midőn az ügy ezen a pénztár, akár a püspök A mi a más” nem állhat, is a pilsem viség az mert N.mondható, izük azt is, sokkal jobb Királyhágón Erdélyi paráczonyára mna kik inkább jók hosszabb utat -mni azok, akik szomorúk,ha erre egyáltalában kép- -meti ki figyelmünket azon körülmény sem, hogy úgy az új püspök, mint szintén a káptalanidegek is jobbára a Királyhágón túliak, így a püspök fellépése könnyen mutathatott eredményt, könnyen volt a határozat meghozható az egyházmegye többségének sérelmére. Tényként merült fel az eddig előadottakból az, hogy az áthelyezéssel sem az állampénztár, sem az egyházmegye könnyebbülést nem nyer, s ezen áthelyezéssel csakis az egyházmegye élén állók érdeke lenne előmozdítva, az állampénztárnak az áthelyezéssel nagy költségeket okozván. Hogyha én majd meghalok, Nem leszen kő stromon, Egy kis fejfa lesz a jel, A hová teszik porom........ Derültebb képeket akarok ma — Petőfi születésnapjára gratulativul — fölmutatni. Hagyjuk a borút egy közelebbi alkalomra. Petőfiből ugyan nem lett közoktatásügyi osztálytanácsos, de ő már 22 éves korában egy más, igen tekintélyes hivatallal ruháztatott fel. Táblabiró volt, ő, a táblabirák halálos ellensége, ellensége esannyira, hogy 1849-ben egy „táblabiró” czimü — fájdalom, be nem fejezett — gúnyeposzt is irt, ő mindennemű ezopfnak lángeszű ellenfele, Petőfi csakugyan táblabiró volt. Emlékezzünk csak viszsza élezés nyilt levelére, melyet 1845-ben Vahot Imréhez intézett, mely alá nagyon büszkén így írja nevét: „Petőfi Sándor, május 29 óta Gömörmegye táblabirája“. Furcsa disz egy költőnek! De még furcsább az által, hogy a republicans ugyanazon diszt egy királylyal osztotta meg (Ferdinánd portugál királylyal, kinek Gömörmegyében jószága volt), ő az „akaszszátok fel a királyokat czimü költemény szerzője, egy — király collegájrl Az említett évben (1845) Április 1-én nomén — omen ! — kelt költőnk Pestről az útra, mely valóságos diadalmenetté vált. Az ,elsi jegyzetekben*, melyek az akkortájt Frankanbin által szerkesztett „Életképek* júliusi számaibn jelentek meg, elragadó éspril és humorral elteli az Április — Májusi tavaszi derült útját, terényi Frigyes genialis czimborájával. Eperjt^u hosszabb ideig mulatott. Egy városról sem bekél Petőfi összes útrajzaiban oly szívélyes hangup házmegyl b^nd“'“ „ i :itM %*‡*. I « IMI'»1“»®« lakóit '“’"4 gerkedésf 'jK'l ~Wnette,ség «4, Jig is, Afrje n.m kap.«, “JT#N‘» rombol, « Ptopok égT“"'1 f*~ tabbakk» \ 8 “eye‘ «W. £ 1 Val tere más helyt párpl ., tassa kit ‘éren erejét, A tanág, * házmegyéren elszomorító — létesif *?~ mást, s Hagyjon fel a haszontalan Jn ott az idő lw drága. T“"“4’*'. »* ■ illoldován (,h r?(|( t ke ft még a honvédség' ■ .kedvelicr-eszmék“ Máldoráeánni J , . hJ‘nL t‘r4ko’,Íg |’l,u,ít ’«««far nak bajnálják, hogy a politici maliknak £ ,z.te .# nemzet, intézmények eltörléséből tót t csináljalak: figyelmeztetjük a „Honvéd- tama czikksorozatára, melyben a honvédtér befolyását fantolja az állami nyelvismeret terve tekintetében. A cikksorozat első közleményéből mi írjuk a következőket: A magyar állam a népnevelői ügyért a utós években oly nagy összeget szentelt, mikor a nemet egy századon keresztül ezen czélra is áldozat. Tagadhatatlan, hogy az állami nyelv ismer a népnyelésnek utóbbi időben kölcsönzött lemet áltl sokat terjedt. Azonban a hozott áldozatokhoz képest ezen ángban kivívott eredmény aránylag olyc .-ff vitások szerint szó állami nyelvismertebb eredményt ve a honvédség L-vii t-t, rétién tapasztalt: ,.enk. kt évenkénti őszi gyakorlatok alig lesz folyasl alatt, nem magyar ajkú honvédeink gyár yelv ismeretében oly haladást tesznek már is második gyakorlati idő elégséges ismerüket annyira fejleszteni, miszerint, h széf nem is, de dadogni tudnak magyarul. Különösen a határőrvidéki zászlóalj íki e tfimetben elért eredmények méltán k heé: I --------—-----. Itten, hol a magyar ajka néjfmnassze eletér nem lakik, a közhonvéd egy szótag a nyelvmeretnek ismerete nélkül lép a honii közelébe, és ime már az első gyakorlati után mely 6—8 hét, vezényel magyarul, jelet tud agyárul, sőt akár hány eset van rá, 1 irásb jelentést is kész egybeállitani ! Megjeslyzendő, hogy ezen esetet csakis zászlljaknál tapasztalni, hol a tiszti és akkor magyar nyelvet birja és beszéli és elég sajta jóakarattal is bir, annak minden irány érvét szerezni. Falóban, amely zászlóaljnál a tisztikarát hatvifla államnyelv iránti tartozó hazafias ki mnekt, ott a magyar nyelvismeretnek teljesi komű játék, és elég egy pár év, hogy ezen irban egas feladatát a kezére bízott csapatra re ngoldja s a honvédségben tehát a magyar állam mintaperjiről. Valódi költői elragadtatással la a várost és kies vidékét. De a költs a márem csak nagy költő volt, hanem - ti bíró* ; - sőt ezenfelül, rri még többet nyt ,Btb'- élőben hazafi volt, ki legfor az ecettel lángolt honáért Mi pedig Petőfiről, « tébl.birónil siókul p“? n ? rttk* hM*a volt. 6 , * *» csak egy pillanatra a nJuMv 81 Ws5bb annál jobb.n tr a. Î- r° = Patriótát. • ,i . B ,78 azokban következőképen szól I TAnll 'r*’ “•'Jckbe miholr. W miben s;hTMl;j,l;°' «••»r-'-j; ImvaiTok »• tudoru rc«Sftm 0(th he az élni pil’.^8*1 is' El,‘rj' ,,ok'' te.olyan W‘ba“ »tibhon voltam. !«■ no szén „‚†; • Y*ro* nekem ez a Eperjt* mit thr’,p?(S’,Vldáai, barátságos tekintetű Tájék I el)” fiaW uocnyecnke. * kJ e ' ‘ “«'/^«gb.n nem sok IA'“ ' kimentem sf“ «M protold T*borhegyre, hol -»jd»» 150 *&t.m „t," tfkttyrvároket rsítegj ' sntogziti * vidékre,»«'T W°“ny •de» »unj. igit •löttem mint a gyennsk. t r«bát ho.rtt stb.‘ leljük it Pe^eit ^rázkódásának fényelA 1 Prózái,. C8&k 1 fidámlelkü költő besifl Telt ” « Ovidius .feloldott kelt* teten,!rZh't0e’ 1 *01«, kuli0 ít,b“l6ltáb7.birt‘.“eh4“r “W1““ ^ sem felejtette el. Rövid idővé ? s püspöke, munkájáho* mlott rend.annak megga az ügyet Ji. ije, hogy e lehet titok :lte, hiszen tekben töltg& s barátja hátralevő tetít egyát nem csak malik az által, legmélyebb nél nagyszemagyar io-i elpusztult szobrait anyr,y alig ismert rös tárgygyári munkái is. ttel vádolnák Petőfi hárosi helyek — legvárosnál. — s-e közönyöst meglelőségére mindt e napokban .Fővárosi Laktények között : legszebb köl i prózao stroma terepélyei el az egekig, a költő ellei ig arról, hog’ Hank, egy telten közöttünk drága holttest egy sírját mér ilyet 1844-ben a költők k' tia „ . Jiri“k elígg, . V N“, ta*az eg,®,,.11*»«,»«,. îT“îi ál * Wb J ** •*.»! gyúanyagot közös hazánktól eltávolitni inkább, mint épen belehozni igyekezzünk. Mikor a hajón lyukat és hasadást vesz észre a kormányos vagy okos utazó, annak betömésére fordítja kiki gondjait. E két példa reánk nézve nagy tanúságot foglal magában. S én lelkemből óhajtom, hogy mi okuljunk rajta. Adjon isten Kolozsvárnak az új évben új egészséges polgári életet, gyarapodó jóllétet, s ami ezt bizonyosan meghozza, fiai közt egyetértést. Jakab Elek.