Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-02-05 / 28. szám
VIIT. évfolyam. 28-dik szám, Kolozsvárit, 1874. csütörtök, február 5. ur. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészéire .............................16 ft. — kr. Félésre................................8» — » Egy negyedre........................ * , — » Egy hónapre ......................19 60 „ “In SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal : A lczeumi nyomda „központi irodájá“-ban ftízér gr. Teleki Domokos-ház. "il IS HIRDETÉSI DIJAK " Ötször halkbosott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után SO Zrr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél új kedvezmények. NYILTTÉR száronként, vagy annak helyt So kr. Reclamok: hirft térbe soronként 1 frt. .B* KOLOZSVÁR. FEBRUÁRIUS 4. Magyar keleti vasút, n. A kormány törvényjavaslata felett a tárgyalás foly, a Szlávy-kabinet tárczáját köté annak elfogadásához és a kormány hívei az országgyűlésen és hírlapokban azt akarják elhitetni a közvéleménynyel, hogy a kormány törvényjavaslatából az országra terheltetés nem származik és másodszor az nem fogja a keleti vasút ügyének jogi és pénzügyi lebonyolítását sem akadályozni, sem praejudikálni annak. Minthogy az egész vita e körül fordul meg, vizsgáljuk meg ezt. A másodprioritások jogilag nem csak kétes alapon vannak kibocsátva, amenynyiben a törvény által a részvényeseknek adott kamatgaranciát ezektől elvonják, de már rá el is van ezek által támadva, amennyiben már olvastuk azt az óvást, melyet Schönberger Lajos, a külföldi részvényesek felhatalmazottja, az országgyűléshez benyújtani Budapestre küldött és, ha benyújtva nem lesz, az csak a formahibának lesz tulajdonítható, amennyiben a törvényhozás cselekedetei ellen a törvényhozás egyik tagja sem jelenthet be óvást, de az abban foglalt kereseti szándék bizonyára bíróilag is foganasítva lesz azon 30 ezer részvény tulajdonosai részéről, kiket Schönberger képvisel. Erre el lehetünk készülve. Már most, ha az ország jótállást 6s kamat garanciát vállal a keleti vasút másodprioritásai mellett: mit fogunk védelmünkre felhozni akár közigazgatási, akár bírói után a részvényesek bármely részének követelései ellen? Azt mondják, hogy az igazgatótanács a másodprioritásokat közgyűlési határozat alapján bocsátá ki és másfelől az igazgatótanács és a kormány közt egy szerződés jött létre és ebben az kötelezi a társulatot a másodprioritásoknak megszavazott kamatok átengedésére, illetőleg fizetésére , már pedig az igazgatótanács törvény szerint kötelezheti a vállalatot bármire és így a részvényesek ennek szerződése ellen sem nem tiltakozhatnak, sem követeléseket nem formálhatnak. Ez az okoskodás jog is e helyes és mégsem felel meg a valóságnak. Mert először is a részvényeseknek törvény által biztosított kamat ezeknek egyenkénti magántulajdonává lön, tehát arról mindenik külön rendelkezik és bármekkora többség mond arról le, az a kisebbség, mely le nem mond, tulajdonjogát sértetlenül megtartja és követelheti, úgyhogy ha a 30 ezer részvény tulajdonosai egy bíróság elé állnak és azt mondják, hogy mi azért vettük e részvényeket, mert azoknak kamat volt biztosítva az állam részéről, kérjük a kamatunkat, akkor, bármit csinált az igazgatóság időközben, a kamatot meg fogják nekik ítélni. Ezt az államon fogják végrehajtani és ha csak egynek fognak 10 forintot megítélni, akkor a többi is mind követelheti és — az igazgatótanács részvényein kívül — az állam majdnem másfél millió új követelés előtt fog állani, melyet a másod prioritások javára már egyszer kifizetett. De ez még a kedvezőbb eset. i. az, hogy a kormány kiváltja 17 millión az osztrák banktól a másod prioritásokat, de 61 és fél arany árfolyamon el is adja azokat az átvételt ígérő(de magát arra nem kötelező) Rothschild consortiumnak. Mert erre van alapítva a számítás: t. i. a kormány ezáltal véli visszaszerezhetni: először a 17 milliót, másodszor a vállalatnak építkezésre most adandó 1.700.000 forintot és harmadszor a már nála levő 2.325.000 forint követelését. Hanem, hogy már ebben is mily átterheltetés rejlik az államra nézve: kitűnik abból, hogy a legkedvezőbb esetben kaphat az állam 20 milliót a másod prioritásokért, de ezzel 21 milliót és a kamatba fizetendő 300 ezer forintot kell törlesztenie. Tehát a drága kölcsön pénzből itt is vesztünk 1.300.000 forintot egyszerűen a közvetítés miatt. Azonban ismételjük, hogy ez még a kedvezőbb eset. Mert a Rotschild consortium csak ígérte, de nem kötelezte magát a kötvények átvételére. Ha a prolongationalis 9 hó alatt észreveszi, hogy a hitelviszonyok roszabbultak, hogy a keleti vasút ügyei úgy bonyolódtak, hogy a másodprioritások árfolyama csökken amiatt, hogy a kielégítésekre, illetőleg a liquidationál a beváltásra nem miatt kedvező kilátások vannak, akkor egyszerűen azt fogja mondani, hogy nem veszi meg a kötvényeket és ekkor vagy az egész a kormány nyakán marad, vagy pedig ez 50—60 árfolyamon lesz kénytelen azokat elvesztegetni: első esetben tiszta 17 millió, a másodikban 3—5 millió vesztesége lesz az államnak — és mindez ellenében nem nyerünk semmit! Mert az állam előtt lesz a 45 millió elsőbbségi kötvény és a részvényesek eshetőleges követelése, mert ha ezeknek kamat lesz ítélve, akkor megváltásuk tőkéje is nagy összeget fog igénybe venni, úgy, hogy e két követelés mellett és után az állam 21 milliónyi követelése kurtát fog húzni. íme így alakulnak a vállalattal szemben az állam pénzügyi viszonyai. E mellett folyni fog háborítlanul a gyönyörűséges gazdálkodás, melynek következménye a vállalat sülyedése, pénzviszonyainak folytonos bonyolódása. Ami a kérdés jogi oldalát illeti, az, mint a fennebbiekből kitűnik, hasonlóan praejudikálva lesz, mert a részvényesek részéről újabb jogi sérelmeket támaszt egyfelől az állam, másfelől az igazgatótanács ellen, másodszor a másodprioritások idegen tulajdonosaiban új tényezőt teremt először az állam elleni kamatkövetelésben és másodszor a vállalat vagyonmérlege elleni kielégítésben. Azt hisszük, hogy ez elég bonyodalom a különben is bonyolult ügyben. Ezért követeljük mi azt, hogy a kormány mindenekelőtt a vasút ügyét vegye kezébe, vétesse azt követelései alapján siquestrum alá, tisztáztassa jogi és pénzügyi viszonyait, hogy tudhassuk, ki ellen, milyen kárpótlási követeléssel lehet és kell fellépni; ha a másodprioritásokat az osztrák bank el is árverezi; csak azt nyomorítja meg, ki megveszi, vagy önmagát, ha azokat elpazarolja, e miatt a vállalatnak semmi bántódása nem lesz. Fiat justitia ! A kormány inkább bukklék százszor, minthogy egyszer elfogadja az országgyűlés veszedelmes törvényjavaslatát H. S. Kivonat a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara január 29-én tartott közyűlése jegyzőkönyvéből. A miniszter úr őnmaga, valamint a működését megszüntetett végrehajtó bizottság elismerő nyilatkozatait, amelylyel a kamara tevékenységéről a bécsi világkiállítás ügyében megemlékeztek, a gyűlés kellemes tudásul vette. A titkár a kamara múlt évi működéséről tüzetes jelentésben számolt a gyűlésnek, amely azt kielégítő tudásul vette, a némi függő ügyek tovább fejtését magának fentartotta. A helybeli csizmadia társulat tagjainak a kamarához intézett kérése folytán a kamara készséggel folyamodott a kereskedelmi miniszter úr önmagához, hogy a honvédek felszerelésére ujjabban fenforgó árlejtésnél vétessék méltányos tekintetbe vállalkozó Fröhlich Vilmos ajánlata, aki a múlt évben a bakancsok egy részének szállítását megnyervén, a helybeli, úgy a deési, és tordai iparosok közt 270 családnak juttatott munkát, amely nélkül azok legnagyobb része a mostoha pénzviszonyok miatt nagy ínségnek lett volna kitéve. Ez alkalommal újból is hangsúlyozta a gyűlés azon óhajtását, vajha a honvédek, úgy a közös hadsereg felszerelésére fordított tetemes kiadások a hazai iparnak válhatnának előmozdítására, amit azonban legkevésbé remélhetni azon az úton, amelyet a közös hadügyminisztérium e czikkek árlejtésénél követni jónak látott, amikor a szállítást három oly nagy csoportban tűzte ki, hogy arra csak a legnagyobb tőke s már előre felszerelt műhelyek mellett lehetséges vállalkozni , a kissebb iparosok pedig határozottan el vannak ,attól zárva. Különösen a jelen iparpangás és pénzszükség idején volna az egyetlen mód az államkiadások egy jelentékeny részét a lakoság részére visszaszivárogatni. Ez okból a kamara felírást határozott a minisztériumhoz, amelyben a budapesti kamara hasonló kéréséhez csatlakozását kijelenti. A keleti vasút igazgatósága még múlt évben ígéretet ten, hogy M.Ujvár és vidéke részére kész megállóhelyül az oda legközelebb eső őrházat berendezni, miután ez ígérete még nem teljesült, a gyűlés az ügy sürgetését azon vidékről jött több és újabb panaszok folytán elhatározta. Ez alkalommal határozotta j ön, illetékes helyen kifejezést adni azon általános óhajtásnak is, hogy a keleti vaspályának legalább fővonalán a naponként egyszeri rendes vonatok mellett rendszeresítessék a most hetenként kétszer közlekedő vonat naponkénti járásúvá ; miután nem alaptalan azon nézet, hogy a vasút forgalma jelentékenyen növekednék, ha a közönség a mostan kizárólagosan éjjel közlekedő vonatok helyett nappal is utazhatnék; nagy hatással volna ez különösen a közbenső forgalomra, miután például ma a felvinczi, mújvári ember inkább jön az országúton Kolozsvárra, mint a vasúton, amelyet menet jövet csak éjszaka használhat; ami a költségszaporodást illeti, ő sem lehetne rendkívüli nagy, miután a hetenként kétszeri vegyes vonat mellett még tehervonatok is közlekednek határozatlan időben, tehát úgy szólva csak arról van szó, hogy a vonatok rendszeresítessenek. Annyi eivitálhatlanul áll, hogy a közbenső személyforgalom jelentékenyen emelkednék, ha a vasutat a közönség napjában kétszer használhatná. A soproni kereskedelmi kamara folyamodott a minisztériumhoz az ipartörvény 76. §-nak olyszerű módosításáért, hogy az ipartársulatok alakítása kötelező legyen és mindenki magát iparának megkezdése előtt valamely társulatba felvétetni tartozzék. A társkamara a szabad akaratra bízott társulás, s igy az eltörölt ezédek helyett az ipartársulatok tapasztalt lassu alakulásának okát az iparos osztály nagy részének csekély értelmi képzettségének hajlandó tulajdonsul,a igen helyesen károsnak tartja a fegyelemre és a szakszerű képzésre nézve a társulatok hiányát. E kérdést a gyűlés is fontosnak s következményeiben nagy horderővel bírónak tartja, s teljesen méltányolja a társkamarától felhozott indokokat, hogy azonban a részkövetkezmények elhárítása csupán a javasolt módon, t. i. a társulási kényszer által volna-e elérhető? ennek bővebb megvitatására az iparosztályt tartja elsősorban hivatottnak, s az ügy tanulmányozásával azt megbízta. — A bécsi kereskedelmi kamara, valamint a bécsi gabna- és lisztcsarnok által megpendített azon eszmét, hogy a vasutak üzleti szabályzatát a kormány csak a szakértők kihallgatása után állítsa meg, e kamra is pártolta s kimondta, hogy e nézethez elvileg csatlakozik. — Szabéd és D.Szentmárton községek vásártartási kérelmét a szakosztály nézete értelmében pártoló véleménnyel TARCZA. A SZEGÉNYSÉG ÚTJA. axat'B&u*r. IRTA’ JÓKAI MÓR. A nem várt vendég (Folytatás.) Bakonyszegen innen a mint az országúton végig robogott, egy másik négylovas hintó jött vele szemközt, melynek egyenruhás hajdújáról Darkaváry megismerő, hogy az a püspök hintója. Volt oka nem keresni most a próbaállást a római katholikus egyháznagygyal, amidőn abban a szándékban járt, hogy holnap bejelentse azt a szándékát, hogy protestánssá akar lenni. Hanem a püspök, amint ráismert, megállíttató fogatát, utána kiabált a mellette elhaladó kocsinak, sietve leszállt hintójából, ekkor aztán Darkaváry is kénytelen-kelletlen megállapodott s ő is leszállt az eléje siető főpaphoz. Oh milyen nagy volt a főpap öröme, hogy őt láthatja, (de ugyan minek örül oly mód nélkül ?) Kénytelen volt őt az út közepén megállítani, hogy üdvözletét, gratulatioját átadhassa neki azon örvendetes esemény felett, mely távolléte alatt családjában véghez ment! (De miféle meggratulálni való esemény történhetett az ő távolléte alatt a családban.) Végre megmondá a püspök. A nagyságos asszony a mult héten tért át az idvezítő katholika hitre ; a püspök maga avatá fel őt. Darkaváryt majd a guta ütötte meg , ő maga abban jár, hogy protestánssá legyen, az elválás végett, s az alatt a felesége katholizál ! Ez az asszony bizonyosan neszét vette annak, hogy ő válni és újra házasodni szándékszik, s most azt akarja ez által lehetetlenné tenni. Azt sem mondta a püspöknek, hogy „köszönöm,“ otthagyta az útfélen, sietett a kocsijához vissza s aztán „vágtass !“ „Oh mennyi gonoszság kitelik ezektől az „asszonyoktól!“ Mikor az országútról a mellékút Darkavárra bekanyarodik, egy szép fenyőárnyazta domb mellett visz el. Azon van a Darkaváry családi sírbolt. Amint e helyre érkezett Lőrincz, egy gyászmenetet látott e dombra felkanyarodni, czimeres koporsót vittek, fáklyakiséret, halotti énekszó mellett. Kit temetnek itt ? Lőrincz leugrott hintójából, sietett a sírbolt felé. Épen akkor ért annak ajtajához, mikor a pap elzengé a koporsó fölött az utolsó verset : „vitam habeas sempiteram................“ Nejének nevét olvasta azon a koporsón. Nagyot dobbant a szive. Öröm volt ez! örömdobbanás. Eltitkolhatatlan megkönnyebbülése a léleknek, hogy ezt ime jól rendezte el a sors ! Nem kell tehát a nő könnyei ellen harczolnia ; nem kell szenvedéseinek hideg érzéketlen arcot szembeállítania ; nem kell elválnia; ime meghalt magától; a jó, kedves asszony, mikor érezte, hogy férje szerencséjének útjában van. Ezért lett hát katolikussá utolsó napjaiban, hogy mégis egykor férje oldala mellett nyugodhassék, mellette lehessen legalább a koporsóban. Mint protestánst a szelenczei református temetőbe vitték volna. Talán lehetne ezért egy könynyet is kierőszakolni. De amint körülnézett, még nagyobbat dobbant a szive. Az már harag volt! A koporsó fejénél, mint gyászkisérőt Tárná Eleket pillantá meg, ki kézen tartá Lőrincz kisfiát, az pedig nem ismert az apjára, a kit mióta eszméi nem látott. Tárná Elek hideg főbólintással üdvözlő őt s aztán rendelkezett a szertartás bevégzése s a nép hazatakarodása iránt. Darkaváry néma volt a dühtől, míg egyedül nem maradtak. A kisfiút egy hajdú vette át, az vitte a kocsihoz. A két férfi hátramaradt a sirkert boróka bokrai között. _ Hogy éri házamat az a tisztelet, uram, szólt Darkaváry, hogy «■ intézkedik a nőm temetésénél s kézen vezeti fiát. Mi ön ennél a háznál ? — Meg fogja ön tudni uram. Hogy ön nejének temetésén jelen vagyok, ez azért van, mert nehány hét előtt levelet kaptam tőle, mely igy szól: „uram, önhöz fordulok, miután azt hiszem, hogy férjem leveleimet felbontatlanul veti félre; atyám, anyám meghalt, senkim sincsen, s magam halálos ágyamon fekszem. Csak egy gondolat bánt a halálban : mi lesz kedves gyermekemből ? Legyen ön által ~ *•. -vén marad." me«