Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-02-05 / 28. szám

VIIT. évfolyam. 28-dik szám, Kolozsvárit, 1874. csütörtök, február 5. ur. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egészéire .............................16 ft. — kr. Félésre................................8» — » Egy negyedre........................ * , — » Egy hónapre ......................1­9 60 „ “In SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi­ n­yomdában Kiadóhivatal : A l­czeumi nyomda „központi irodájá“-ban ftízér gr. Teleki Domokos-ház. "il IS HIRDETÉSI DIJAK " Ötször halkbosott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után SO Zrr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél ú­j kedvezmények.­­ NYILTTÉR száronként, vagy annak helyt So kr. Reclamok: hirft térbe soronként 1 frt. .B* KOLOZSVÁR. FEBRUÁRIUS 4. Magyar keleti vasút, n. A kormány törvényjavaslata felett a tárgya­lás foly, a Szlávy-kabinet tárczáját köté annak elfogadásához és a kormány hívei az országgyűlé­sen és hírlapokban azt akarják elhitetni a közvé­­leménynyel, hogy a kormány törvényjavaslatából az országra terheltetés nem származik és másod­szor az nem fogja a keleti vasút ügyének jogi és pénzügyi lebonyolítását sem akadályozni, sem prae­judikálni annak. Minthogy az egész vita e körül fordul meg, vizsgáljuk meg ezt. A másod­prioritások jogilag nem csak kétes alapon vannak kibocsátva, a­menynyiben a tör­vény által a részvényeseknek adott kam­at­­garanciát ezektől elvonják, de már rá e­l i­s van ezek által támadva, a­mennyiben már olvastuk azt az óvást, melyet Schönberger Lajos, a külföldi rész­vényesek felhatalmazottja, az országgyűléshez be­nyújtani Budapestre küldött és, ha benyújtva nem lesz, az csak a formahibának lesz tulajdonítható, a­mennyiben a törvényhozás cselekedetei ellen a törvényhozás egyik tagja sem jelenthet be óvást, de az abban foglalt kereseti szándék bizonyára bíróilag is foganasítva lesz azon 30 ezer részvény tulajdonosai részéről, kiket Schönberger képvisel. Erre el lehetünk készülve. Már most, ha az ország jótállást 6s kamat garanciát vállal a keleti vasút másod­prioritásai mellett: mit fogunk védelmünkre felhozni akár közigazgatási, akár bí­rói után a részvényesek bármely részének köve­telései ellen? Azt mondják, hogy az igazgatótanács a má­sod­prioritásokat közgyűlési határozat alapján bo­­csátá ki és másfelől az igazgatótanács és a kor­mány közt egy szerződés jött létre és ebben az kötelezi a társulatot a másod­prioritásoknak megszavazott kamatok átengedésére, illetőleg fize­tésére , már pedig az igazgatótanács törvény sze­rint kötelezheti a vállalatot bármire és így a rész­vényesek ennek szerződése ellen sem nem tilta­kozhatnak, sem követeléseket nem formálhatnak. Ez az okoskodás j­o­g i­s e helyes és még­sem fe­lel meg a valóságnak. Mert először is a rész­vényeseknek törvény által biztosított kamat ezeknek egyenkénti magántulajdo­nává lön, tehát arról mindenik külön rendel­kezik és bármekkora többség mond arról le, az a kisebbség, mely le nem mond, tulajdonjogát sértetlenül megtartja és követelheti, úgy­hogy ha a 30 ezer részvény tulajdonosai egy bíróság elé állnak és azt mondják, hogy mi azért vettük e részvényeket, mert azoknak kamat volt biztosítva az állam részéről, kérjük a kamatunkat, akkor, bár­mit csinált az igazgatóság időközben, a kama­tot meg fogják nekik ítélni. Ezt az államon fogják végrehajtani és ha csak egynek fognak 10 forin­tot megítélni, akkor a többi is mind követelheti és — az igazgatótanács részvényein kívül — az állam majdnem másfél millió új követelés előtt fog állani, melyet a másod prioritások javára már egy­szer kifizetett. De ez még a kedvezőbb eset­­. i. az, hogy a kormány kiváltja 17 millión az osztrák­ banktól a másod prioritásokat, de 61 és fél arany árfolya­mon el is adja azokat az átvételt íg­ér­ő(de ma­gát arra nem kötelező) Rothschild consortiumnak. Mert erre van alapítva a számítás: t. i. a kor­mány ez­által véli visszaszerezhetni: először a 17 milliót, másodszor a vállalatnak építkezésre most adandó 1.700.000 forintot és harmadszor a már nála levő 2.325.000 forint követelését. Hanem, hogy már ebben is mily átterheltetés rejlik az ál­lamra nézve: kitűnik abból, hogy a legkedvezőbb esetben kaphat az állam 20 milliót a másod prio­ritásokért, de ezzel 21 milliót és a kamatba fize­tendő 300 ezer forintot kell törlesztenie. Tehát a drága kölcsön pénzből itt is vesztünk 1.300.000 forintot egyszerűen a közvetítés miatt. Azonban ismételjük, hogy ez még a kedve­zőbb eset. Mert a Rotschild consortium csak ígérte, de nem kötelezte magát a kötvények átvételére. Ha a prolongationalis 9 hó alatt észreveszi, hogy a hitelviszonyok roszabbultak, hogy a keleti vasút ügyei úgy bonyolódtak, hogy a másod­prioritások árfolyama csökken a­miatt, hogy a kielégítésekre, illetőleg a liquidationál a beváltásra nem miatt kedvező kilátások vannak, akkor egyszerűen azt fogja mondani, hogy nem veszi meg a kötvénye­ket és ekkor vagy az egész a kormány nyakán marad, vagy pedig ez 50—60 árfolyamon lesz kény­telen azokat elvesztegetni: első esetben tiszta 17 millió, a másodikban 3—5 millió vesztesége lesz az államnak — és mind­ez ellenében nem nye­rünk semmit! Mert az állam előtt lesz a 45 mil­lió elsőbbségi kötvény és a részvényesek eshető­­leges követelése, mert ha ezeknek kamat lesz ítélve, akkor megváltásuk tőkéje is nagy összeget fog igénybe venni, úgy, hogy e két követelés mel­lett és után az állam 21 milliónyi követelése kurtát fog húzni. íme így alakulnak a vállalattal szemben az állam pénzügyi viszonyai. E mellett folyni fog há­­borítlanul a gyönyörűséges gazdálkodás, melynek következménye a vállalat sülyedése, pénzviszonyai­­nak folytonos bonyolódása. A­mi a kérdés jogi oldalát illeti, az, mint a fennebbiekből kitűnik, hasonlóan praejudikálva lesz, mert a részvényesek részéről újabb jogi sé­relmeket támaszt egyfelől az állam, másfelől az igazgatótanács ellen, másodszor a másod­prioritá­sok idegen tulajdonosaiban új tényezőt teremt először az állam elleni kamatkövetelésben és másodszor a vállalat vagyonmérlege elleni kielé­gítésben. Azt hisszük, hogy ez elég bonyodalom a különben is bonyolult ügyben. Ezért követeljük mi azt, hogy a kormány mindenek­előtt a vasút ügyét vegye kezébe, vé­tesse azt követelései alapján siquestrum alá, tisz­táztassa jogi és pénzügyi viszonyait, hogy tudhas­suk, ki ellen, milyen kárpótlási követeléssel lehet és kell fellépni; ha a másod­prioritásokat az osz­trák­ bank el is árverezi; csak azt nyomorítja meg, ki megveszi, vagy önmagát, ha azokat elpa­zarolja, e miatt a vállalatnak semmi bántódása nem lesz. Fiat justitia ! A kormány inkább bukk­­lék százszor, minthogy e­gyszer elfogadja az országgyűlés veszedelmes törvényjavaslatát­­ H. S. Kivonat a kolozsvári kereskedelmi és ipar­kamara január 29-én tartott közyűlése jegy­zőkönyvéből. A miniszter úr ő­nmaga, valamint a műkö­dését megszüntetett végrehajtó bizottság elismerő nyilatkozatait, a­melylyel a kamara tevékenységé­ről a bécsi világkiállítás ügyében megemlékeztek, a gyűlés kellemes tudásul vette.­­ A titkár a kamara múlt évi működéséről tüzetes jelentésben számolt a gyűlésnek, a­mely azt kielégítő tudásul vette, a némi függő ügyek tovább fejtését magá­nak fentartotta.­­ A helybeli csizmadia társulat tagjainak a kamarához intézett kérése folytán a kamara készséggel folyamodott a kereskedelmi mi­niszter úr ö­nmagához, hogy a honvédek felszere­lésére ujjabban fenforgó árlejtésnél vétessék mél­tányos tekintetbe vállalkozó Fröhlich Vilmos aján­lata, a­ki a múlt évben a bakancsok egy részének szállítását megnyervén, a helybeli, úgy a deési, és tordai iparosok közt 270 családnak juttatott munkát, a­mely nélkül azok legnagyobb része a mostoha pénzviszonyok miatt nagy ínségnek lett volna kitéve. Ez alkalommal újból is hangsúlyoz­ta a gyűlés azon óhajtását, vajha a honvédek, úgy a közös hadsereg felszerelésére fordított tetemes kiadások a hazai iparnak válhatnának előmozdí­tására, a­mit azonban legkevésbé remélhetni azon az úton, a­melyet a közös hadügyminisz­térium e czikkek árlejtésénél követni jónak lá­tott, a­mikor a szállítást három oly nagy csoport­ban tűzte ki, hogy arra csak a legnagyobb tőke s már előre felszerelt műhelyek mellett lehetsé­ges vállalkozni , a kissebb iparosok pedig határo­zottan el vannak ,attól zárva. Különösen a jelen iparpangás és pénzszükség idején­­ volna az egyetlen mód az államkiadások egy jelentékeny részét a lakos­­­ág részére visszaszivárogatni. Ez okból a kamara felírást határozott a minisztériumhoz, a­melyben a bu­dapesti kamara hasonló kéréséhez csatlakozását ki­jelenti.­­ A keleti vasút igazgatósága még múlt évben ígéretet ten, hogy M.­Ujvár és vidéke részére kész megálló­helyül az oda legközelebb eső őrházat berendezni, miután ez ígérete még nem teljesült, a gyűlés az ügy sürgetését­­ azon vidékről jött több és újabb panaszok folytán elha­tározta. Ez alkalommal határozotta j ön, illetékes he­lyen kifejezést adni azon általános óhajtásnak is, hogy a keleti vaspályának legalább fővonalán a napon­ként egyszeri rendes vonatok mellett rendszeresí­tessék a most hetenként kétszer közlekedő vonat naponkénti járásúvá ; miután nem alaptalan azon nézet, hogy a vasút forgalma jelentékenyen növe­kednék, ha a közönség a mostan kizárólagosan éjjel közlekedő vonatok helyett nappal is utazhat­nék; nagy hatással volna ez különösen a közben­ső forgalomra, miután például ma a felvinczi, m­­­újvári ember inkább jön az országúton Kolozsvár­ra, mint a vasúton, a­melyet menet jövet csak éj­szaka használhat; a­mi a költségszaporodást ille­ti, ő sem lehetne rendkívüli nagy, miután a heten­ként kétszeri vegyes vonat mellett még tehervo­natok is közlekednek határozatlan időben, tehát úgy szólva csak arról van szó, hogy a vonatok rendszeresítessenek. Annyi eivitálhatlanul áll, hogy a közbenső személyforgalom jelentékenyen emelkednék, ha a vasutat a közönség napjában kétszer használhatná.­­ A soproni kereskedelmi kamara folyamodott a minisztériumhoz az ipartör­vény 76. §-nak olyszerű módosításáért, hogy az ipartársulatok alakítása kötelező legyen és min­denki magát iparának megkezdése előtt valamely társulatba felvétetni tartozzék. A társkamara a szabad akaratra bízott társulás, s igy az eltörölt ezédek helyett az ipartársulatok tapasztalt lassu alakulásának okát az iparos osztály nagy részének csekély értelmi képzettségének hajlandó tulajdo­nsul,­a igen helyesen károsnak tartja a fegyelem­re és a szakszerű képzésre nézve a társulatok hiányát. E kérdést a gyűlés is fontosnak s követ­kezményeiben nagy horderővel bírónak tartja, s teljesen méltányolja a társkamarától felhozott in­dokokat, hogy azonban a rész­következmények el­hárítása csupán a javasolt módon, t. i. a társulási kényszer által volna-e elérhető? ennek bővebb megvitatására az iparosztályt tartja első­sorban hivatottnak, s az ügy tanulmányozásával azt meg­bízta. — A bécsi kereskedelmi kamara, valamint a bécsi gabna- és lisztcsarnok által megpendített azon eszmét, hogy a vasutak üzleti szabályzatát a kormány csak a szakértők kihallgatása után állít­sa meg, e kamra is pártolta s kimondta, hogy e nézethez elvileg csatlakozik. — Szabéd és D.­­Szentmárton községek vásártartási kérelmét a szakosztály nézete értelmében pártoló véleménnyel TARCZA. A SZEGÉNYSÉG ÚTJA. axat'B&u*r. IRTA’­ JÓKAI MÓR. A nem várt vendég (Folytatás.) Bakonyszegen innen a mint az ország­úton végig robogott, egy másik négylovas hintó jött vele szemközt, melynek egyenruhás haj­dújáról Darkaváry megismerő, hogy az a püs­pök hintója. Volt oka nem keresni most a próbaál­­lást a római katholikus egyház­nagygyal, a­midőn abban a szándékban járt, hogy holnap bejelentse azt a szándékát, hogy protestánssá akar lenni. Hanem a püspök, a­mint ráismert, meg­­állíttató fogatát, utána kiabált a mellette el­haladó kocsinak, sietve leszállt hintójából, ek­kor aztán Darkaváry is kénytelen-kelletlen megállapodott s ő is leszállt az eléje siető főpaphoz. Oh milyen nagy volt a főpap öröme, hogy őt láthatja, (de ugyan minek örül oly mód nélkül ?) Kénytelen volt őt az út közepén megállítani, hogy üdvözletét, gratulatioját át­adhassa neki azon örvendetes esemény felett, mely távolléte alatt családjában véghez ment! (De miféle meggratulálni való esemény történhetett az ő távolléte alatt a családban.) Végre megmondá a püspök. A nagyságos asszony a mult héten tért át az idvezítő katholika hitre ; a püspök maga avatá fel őt. Darkaváryt majd a guta ütötte meg , ő maga abban jár, hogy protestánssá legyen, az elválás végett, s az alatt a felesége katho­­lizál ! Ez az asszony bizonyosan neszét vette annak, hogy ő válni és újra házasodni szándék­szik, s most azt akarja ez által lehetetlenné tenni. Azt sem mondta a püspöknek, hogy „kö­szönöm,“ otthagyta az útfélen, sietett a ko­csijához vissza s aztán „vágtass !“ „Oh mennyi gonoszság kitelik ezektől az „asszonyoktól!“ Mikor az országútról a mellékút Darka­­várra bekanyarodik, egy szép fenyőárnyazta domb mellett visz el. Azon van a Darkaváry családi sírbolt. A­mint e helyre érkezett Lőrincz, egy gyászmenetet látott e dombra felkanyarodni, czimeres koporsót vittek, fáklyakiséret, halotti énekszó mellett. Kit temetnek itt ? Lőrincz leugrott hintójából, sietett a sír­­bolt felé. Épen akkor ért annak ajtajához, mikor a pap elzengé a koporsó fölött az utolsó ver­set : „vitam habeas sempiteram................“ Nejének nevét olvasta azon a koporsón. Nagyot dobbant a szive. Öröm volt ez! örömdobbanás. Eltitkol­­hatatlan megkönnyebbülése a léleknek, hogy ezt ime jól rendezte el a sors ! Nem kell te­hát a nő könnyei ellen harczolnia ; nem kell szenvedéseinek hideg érzéketlen arc­ot szem­beállítania ; nem kell elválnia; ime meghalt magától; a jó, kedves asszony, mikor érezte, hogy férje szerencséjének útjában van. Ezért lett hát katolikussá utolsó nap­jaiban, hogy mégis egykor férje oldala mellett nyugodhassék, mellette lehessen legalább a koporsóban. Mint protestánst a szelenczei re­­formátus temetőbe vitték volna. Talán lehetne ezért egy könynyet is kie­rőszakolni. De a­mint körülnézett, még nagyobbat dobbant a szive. Az már harag volt! A koporsó fejénél, mint gyászkisérőt Tár­ná Eleket pillantá meg, ki kézen tartá Lő­­rincz kis­fiát, az pedig nem ismert az apjára, a kit mióta eszméi nem látott. Tárná Elek hideg főbólintással üdvözlő őt s aztán rendelkezett a szertartás bevégzése s a nép hazatakarodása iránt. Darkaváry né­ma volt a dühtől, míg egyedül nem marad­tak. A kis­fiút egy hajdú vette át, az vitte a kocsihoz. A két férfi hátramaradt a sirkert boróka bokrai között. _ Hogy éri házamat az a tisztelet, uram, szólt Darkaváry, hogy «■ intézkedik a nőm temetésénél s kézen vezeti fiát. Mi ön ennél a háznál ? — Meg fogja ön tudni uram. Hogy ön nejének temetésén jelen vagyok, ez azért van, mert nehány hét előtt levelet kaptam tőle, mely igy szól: „uram, önhöz fordulok, miután azt hiszem, hogy férjem leveleimet felbontat­lanul veti félre; atyám, anyám meghalt, sen­kim sincsen, s magam halálos ágyamon fek­szem. Csak egy gondolat bánt a halálban : mi lesz kedves gyermekemből ? Legyen ön által ~ *•­­. -vén marad." me«

Next