Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-04-08 / 78. szám

■ * ■ ' # fPJP­Ueth* ,7‘,tragrátínDl.^.uordterejfl ▲ Mrmentett, de nem ajánlott levelek, mint sainte a hírlapok ia, pusztai lakom daczára, ren­­desen s késedelem nélkül jutnak kezeimhez, ha­nem az ajánlott* levelekre nézve itt az a szabály, hogy vagy személyesen kell az illetőnek érettük a postára menni, vagy törvényes alakban kiállított felhatalmazással ellátott egyént kell átvételük vé­gett küldeni, különben ki nem adatnak. Kérem annálfogva levelezőimet hagyjanak fel azon reájuk nézve a biztonságot alig nevelő, reám nézve pedig nagyon alkalmatlan szokással, hogy leveleiket több­nyire ajánlva küldik, a­minek újlakom helyiségénél fog­va csak az lenne következése, hogy ajánlott leve­leik minden esetre napokig s meglehet hetekig is vesztegelnének a szomszéd falu postahivatalában, mielőtt kezemhez kerülnének. Én nem gondolom, hogy ez idő szerint legalább, az ajánlatlan levelek „eltévedésétől“ tartani lehet­ne. Más­féle szélnek kellene fújni, mint a minő faj, hogy a levél­kutatások s lefoglalások napi­rendre kerüljenek, s ha valahol gyakorlatban vol­nának (nálunk nem hiszem, hogy ez idő szerint gyakorlatban legyenek­ a „cabinet noir” mester­sége ellen, a levél ajánlás, bizony nagyon gyarló­­billeníték. Minthogy igen sok levelet kapok Hazánkból, lekötelezve érezném magamat, ha a hazai hírlapok szerkesztői, e figyelmeztetésemnek helyet adni méltóztatnának. Baraccone di Collegno, márcz 20. 1874. Kossuth Lajos. Külföldi politikai szemle. Kolozsvár apr. ő áll. Francziaországban a pártok mind­­auynyian elégületlenül távoztak haza a versaillesi cselszövények és a reactio színteréről. A helyzet egyik pártot sem elégítheti ki; a republikánuso­kat nem, azért, mert látják, hogy a monarchista pártok a köztársaság aláásására törekszenek, tönk­re teszik a községi autonómiát (a maire-törvény) megnyirbálják az általános szavazatjogot stb.; a mo­­narchistákat nem azért, mert nem teremthetik meg egy ssuazra a monarchiát, mert a tények ha­talma által arra vannak utalva, hogy habár meg­nyirbálva, a köztársaságot igazgassák és nem azért mert látják, hogy daczára minden erőfeszítéseik­nek, az ország, a nemzet homlokegyenest ellenke­ző irányt követ. 1871. júl. óta a pótválasztások egyre a republikánusokat viszik győzelemre. A húsvéti szünidők alatt május 12-ig valószínűleg újra megkezdődnek a restaurationális bukfencz-kí­­sérletek, s előre látható, hogy alig fognak más eredményre vezetni, mint a múlt nyáron ; eltűn­nek, mint a szappanbuborék. Francziaországból érkezett hírek szerint Mac- Mahon is kezdi belátni, hogy lába alatt ág a föld, a republikánusok hovatovább mind több tért fog­lalnak el. Ezért a conservativ republ. több tagjá­val értekezett a helyzet fölött, sőt Dufauret (ki Thiers alatt igazságügyér volt) ki is szemelte vol­na Breglie hg. helyére miniszterelnöknek. K­a­r­l­i­s­t­a forrásból Páriába érkezett sür­gönyök mesés dolgokat beszélnek. A karlisták bá­mulatos módon szaporodnak; önkénytesek csak úgy özönlenek a király zászlai alá, s a fegyver és pénz nő, mint a gomba. Bilbaoban forradalom ütött ki a köztársaság ellen s végképen megtörte az ostromlott sereg, már különben is fogyatékán levő ellenállási képességét. Santos hadosztálya Madrid felé vonul. Egy­szóval történik töméntelen sok megdöbbentő, s mindenek felett könnyen elhi­­hető dolog azon a carlista glóbuson. Csak az a baj,­­ hogy mégis őket verik, ha nem is nagyon. Egy madridi sürgöny egyébiránt épen nem valami rózsás színben tünteti fel a kormánycsa­­patok helyzetét sem, írja ugyan, hogy ezek megtartották állásaikat a fegyverszünet után (te­hát már megint fegyverszünet) de arról nem szól, hogy a fegyverszünet előtt nem vesztettek e tért. Írja azt is, hogy Santee csapatja egészen kimerült, elkedvetlenedett, s hogy számos szökevény érke­zik a karlista táborból , de értesít egyszersmind arról is, hogy a katalóniai karabélyosokat majd­nem az utolsó emberig sürgősen az éjszaki had­sereghez rendelték — a­mi nagy szükségre mu­tat — és hogy Saballs karlista főnök diadal utat jár Corona tartományban. Ez a nem igen biztató hírnyaláb Párison át érkezett, s hitelessége nem a legbizonyosabb. Bölcsészeti szigorlatok. A vallás és közoktatási miniszter a bölcsészeti szigorlatok tárgyában f. évi márt. 29-én 6072 sz. a. a következő rendeletet adta ki a budapesti és kolozsvári tudományegyetemnek. A bölcsészeti s illetőleg a bölcsészet-, nyelv, történettudományi és a mathematikai természet­­tudományi egyetemi karoknál tartandó tudorsági szigorlatok iránt a mult évi junius 7-én 14,956. §-ának h*1 °U 8 különösen ennek 10 rend«iem°:^e* a'k*l®»«áaa vágott a következőket 1-n­ér. Ha valaki * * főtárgyul, e főtárgy *\Att ennészett&Dt válaaitja kísérleti természettan értőit!'1 « felaftbb­­onind a a természettani melléktárgym "vaTa0^*11 Talaki szabadságában áll akár a akT^k‘kk­ti terménetUQból szigorlatot tenni, é 2- szor. A kinek tőtárgya a mennyiségtan, a* mind az elemi, mind a felsőbb mennyiségtanból vizsgálatik. Ha ellenben a mennyiségtan csak mel­léktárgya, akkor akár az elemit, akár a felsőbb mennyiségtant választhatja. 3- szor: Ha valakinek főtárgya a történelem, az köteles mind Magyarország történelméből, mind az egyetemes történelemből szigorlatot tenni. — Ha ellenben a történelem csak melléktárgya, akkor akár az egyiket, akár az másikat vá­laszthatja. 4- szer A­kinek főtárgya a classica philologia, az mind a görögből, mind a rómaiból vizsgálandó. De ha a classica­ philologia csak melléktárgya, akkor tetszésétől függ, vagy a görögöt, vagy a rómait választani. 5- ször. Minden tudomány, melynek a bölcsé­szeti s illetőleg bölcsészet- nyelv-, történettudo­­mányi s a mathematikai-természettani karnál rend­szeresített tanszéke van, választható akár fő-, akár melléktárgyul. De a mely tudomány főtár­gyul választatik, azt forrásilag és irodalmilag is kell a szigorlónak ismernie; ellenben, ha mellék­tárgyul választja, meg lehet elégedni a tudo­mány egész tervét átölelő általános ismere­tekkel. 6- szer. A szigorlónak értekezése nyomtatás­ban nyújtandó be, és csak így adatik ki a bírá­lóknak. 7- szer. Azon tanár vagy tanárok,kik a szigorlót a főtárgyból vizsgálták, kötelesek a mellé­ktárgyak­­ból netalán külön tartandó szigorlatnál is jelen lenni. A szigorlati díjra csak még nem jelenésök esetében nem tarthatnak igényt. Hova lett? E kérdés nyugtalanítja most nem kis mér­tékben a bécsieket az osztrák-magyar sarkvidéki expeditiót illetőleg. Az expeditióról másfél év óta semmi tudósítás sem érkezvén, élénken kezd ag­godalom nyilvánulni, hogy az expeditió szerencsét­lenül járt. Legközelebb léggolyókkal kísérlik meg az expeditió tagjainak brit adói, s természetes, hogy általános az érdeklődés e vállalat , az ab­ban résztvettek sorsa iránt. A „Presse* egy szakférfiú tollából egy ismer­tetést közöl, mely a túlzott aggodalmakat az illető mértékre szállítja le. Ez ismertetésből átvesszük a következőket: A „Tegetthoff* 1872 diki június­ban hagyta el Bremerhafent, utolsó hírei 1672. augusztus 18-ától 20-áig terjednek, az expeditió tartama 21­. évre van meghatározva, noha élelmi­szerei négy évre is elegendők lennének. Az utazók teljesen ismeretlen tengerre men­tek, mely egészen lakatlan, a világgal semmi ösz­szeköttetésben nem álló tartományok által van körülzárva; a part bármely részéről a legköze­lebbi orosz állomásokig tervezett utazás már az expeditiók rovatába tartozik, és az ilyen kiterjedt szárazföldi utazásra a mi expeditiónk épen nin­csen elkészülve, minthogy tevékenysége főkép a tengerre vonatkozik. Minthogy az ottani szélességi körökben már októberben kezdődik a 24 órai éj, az expeditió- Dtk az időtájban mindenesetre már téli­g vállasán kellett lennie; ezt legalább fel kell tételezni oly tapasztalt sarkvidéki utazókról, minek Payer és Weyprecht urak, mert ha a sarkvidéki tél sík tengeren éri őket, helyzetük veszélyeztetve lett volna; körülbelül összehasonlíthatók volnának az­zal, a­ki a Glöckner vagy Venediger jeges része­in éjnek idején át akarna menni, veszte bizonyos­­nak tekintetnék. A rettegett novemberi zivatarok tehát többé-kevésbé kényelmes téli szállásukon érte volna utazóinkat. Általában sokkal hiányosabban ismerjük még ez idő szerint ama vidékeket, sem hogy a mi szélességi köreink viszonyaiból azt következtet­­hetnék, hogy a november hónap a sarkvidéki ten­­geren is viharos szokott lenni; itt is nagyon le­hetségesek az olyan különbségek, minek a mi vi­dékeink és a forró égöv alattiak között fennáll­nak ; a sarkvidékeken töltött eddigi telelések fel­jegyzéseiben a „zivatar” szó a téli hónapokban általában igen ritkán fordul elő; legalább azon okok, melyek az indiai tenger és Nyugatindia borzasztó forgózivatarjait előidézni szokták a sark­vidéki tengerben nem forognak fenn. Mit tettek utazóink 1872-dik augusztus óta, azt természetesen nem tudhatjuk, és erre nézve csak többé-kevésbé alapos gyanítások lehetsé­gesek Ha baleset érte őket, mely a hajó elhagyá­sára kényszeríti, akkor bizonyosan csónakjaikon vagy akár a jégdarabok egyikén elérték a szá­razföldet. A sarkvidéki utazások egyéb veszélye­i­nek vezetésén a súly, könnyen elkerülhetők; a „Te­­getthoff* azonfölül dúsan el van látva antiscorbu­­tikus élelmi­szerekkel, és vezetői ismerik a leg­jobb óvszereket ellene. Constatálva van, hogy a 18 norvégiai Spitzbergában sülyben halt meg, no­ha úgyszólván a Nordenskjold svéd expeditiója ál­tal épített élelemtár mellett találtattak, melyben még nagymennyiségű hüvelyes érintetlenül hevert Ezek megfoghatlan módon csak a meglevő besó­zott hússal táplálkoztak és igy maguk okozták szomorú sorsukat. Az eddigi sarkvidéki expeditiók közül eddig csak egy veszett el nyom nélkül, a Franklin-féle , hogy itt-ott egy norvég halász kellemetlen össze­ütközésbe jön a jéggel, ez nem bizonyít semmit, baleset minden tengeren történik. Mindenkinek szabadságában áll remélni vagy félni, a valószínűség azonban az előbbire jogosít fel. Feltéve, hogy valamely előre nem látott bal­eset nem történt, bízvást megnyugh­atunk abban, hogy bátor utazóink e pillanatban a legjobb egész­ségben vannak, és erős hajójuk felszerelésében, valamint az expeditió próbák­ vezetésében bízva, türelmetlenül várják a perczet, m­elyben újra gőz emelkedik a „Tegetthoff“ kürtőjéből, és a hajó újra megindul, hogy a merészen kigondolt utl­ást talán sikeresen befejezhesse. Külföldi vegyes hírek. — Rochefort és társai szökése. Parisból Írják : A hír, hogy Henri Rochefort, Paschal Jo­usset, Jourde, Verliére és még két száműzött­­ Kaledoniából megszöktek és szerencsésen meg is érkeztek Új-Südwales­­be, egészen valónak bizo­nyult be. Ugyan a radikális lapok, a különösen a „Rappel” nagyon tartózkodó magatartást követnek, a­mennyiben csak az angol lapok táviratait for­dítják le, s félig gúnyolódva jegyzik meg, hogy a május 24-iki kormányt nem érte volna e szomo­rúság, ha Rochefort Francziaországban maradt volna fogolynak; de már tudva van egész Páriá­ban, hogy Ed Adam, radikális képviselő, ki Rochefort gyermekeinek gyámja, táviratot ka­pott, melyben Rochefort Sidneyből angol nyel­­ven és úgy látszik igen röviden értesíti, hogy szerencsésen megmenekült. Adam úgy nyilatkozott barátai előtt, hogy egy angol hajó, mely Numea­­nál vetett horgonyt, fogadta föl és vitte el a hat menekülőt. Rochefort mind az öt társával egye­nesen Európába jön. A párisi nép örül az egész dolognak s gunykaczajjal kiséri a kormány bosz­­szankodását, és így Rochefort ismét a nap hőse, inkább mint valaha. — Midőn Brogb­e­rgnek megvitték Ro­­cheforték menekülésének­hirét, állítólag vállat von­va ez felelte : Thiem­ úr elnöksége alatt nem mon­dom, hogy nem történhetett volna meg, de most lehetetlen ! — Pedig még is megtörtént. A Hajótörés, a „Times* egy távirata jelenti, hogy a „Nil* nevű hajó, melyen a bécsi japáni kiállítási bizottság egy része hazautazott, a ten­gerbe veszett. Az egész személyzetből csak négy egyén menekült. E hir Japánban igen nagy saj­nálattal fog fogadtatni, minthogy e derék fiatal emberek iránt a nagy reform­műben igen sok reménynyel viseltettek. A bizottság tagjai, kik múlt évi februártól decz. 20-dikáig időztek Bécs­­­ban, itt igen kedvelt egyéniségek voltak és hazá­jukba számos osztrák iparterméket vittek maguk­kal mutatványul. A bizottság tagjai közül többen Budapesten is megfordultak . A franczia külügyminiszter utasítot­ta a londoni követet, hogy az angol kormánynál tegyen lépéseket Rochefort, Grousset, Jourde, Ver­liére és más két megszökött kommunista kiadatású írást, kik tudvalevőleg angol területre menekül­tek. Decazes hg. Rochefortot és társait „közön­­séges bűntetteseknek nevezi. Több mint bizo­nyos, hogy az angol kormány megtagadja a kiadatást. __ Győzelmi pompával fogadtattak az alantik elleni harczból visszatért angol csapatok márt. 30-án Angliában. Windsorban a királyné, Westminsterben a parlament mondott nekik kö­szönetet vitézségekért. A katonákat igen megvi­selte az afrikai hadjárat, nagyon sok köztük a feltűnően halvány ember, az afrikai égalj pedig igen érzékenyekké tette őket a hideg iránt. A­kik ellenben egészségesek maradtak, azok nap­­barnította arezuak és igen erősek. A hadiszemle alkalmával legjobban tartották magukat a hegyi scótok, a lövészek pedig igen gyarlan néztek ki. Windsor város, mely az említett napon már kora reggel óta ünnepiesen volt fellobogózva, igen szívélyesen fogadta a haza jövő győztes csapatokat, melyeket a pályaudvarban a cambridgei herczeg üdvözölt. A katonák mintegy 1200 méternyi té­ren állíttattak fel egy négyzet három oldalát ké­pezve. Nemsokára megjelent kocsin a királynő a királyi ház tagjainak kíséretében a magához ren­­delő Wolseley tábornokot, az expeditió vezérét és ezektől kisérve szemlét tartott. Lord Gifford ka­pitánynak és egy őrmesternek sajátkezűleg tűzte fel a Victoria keresztet, úgy szintén Wolseleynek a Mihály és György rendek nagy keresztjét. Romania tagjai számára egy -------------------r-u-ij VOU fe„. tartva. Az Uunepély délelőtt 9 órakor vette be. Jetét, midőn ö felsége a terembe lépett az mjV if együtt. A király és királyné a let,K, it­,u u luisi-^c a­­.neműé fenett »■» kíséretével együtt. n, »..aij es mratyné a 1^’ rátságosabban beszélgettek a lábmos­ásra kiválasz­tott öreg férfiakkal és asszonyokkal, kik asztalhoz fzlvít­ettek s azután kezdődött csak meg a ^ ülve ettek, s azután mosás. A szertartás befejezése után férfi és asszony egy kis zacskót kapott bai­mf^ ezüstbuszossal, s azután mindegyik udvari koz küldetett haza. 111­­ Az osztrák delegatio azon szandék, hogy a pénzügyi bizottság ezúttal Bécsben tUé»/' zen, és csak a teljes ülések tartassanak Budan^ ten, a közös kormány nem helyeselte. — Ghyczy bankügyi tervei a ,n Pr.*-nek szeget ütöttek fejébe s legközelebbi «’ mában meg is ereszt egy kis fauvar elmélkedj ezekre vonatkozólag. Érdekesnek tartjuk kié® r következő részletét a „Presse* goudterhes czikk­nek : Ghyczy, a magyar uj pénzügyminiszter J­esi idézésének főczélja tudvalevőleg a közös költ­ségvetés megállapitása volt. Pestről azonban i­ tudósításokat is veszünk, melyek szerint lyes érintkezését Bécsben a főbb tényezőkkel rá használta, hogy a még eldöntésre váró Tb­i. kérdéseket tanulmányozza s egyszersmind csehi­­vését előkészítse. Anynyi már most is bizony,,, nak látszik, hogy a bankkér­d­é­s­b­e­n Ktr Kapoly és az osztrák pénzügymi­nis­ter közt létre­jött megállapodások a magyar pénzügyminisztériumban történt sze­mélyváltoztatás által valószínűleg l­ény­eges vál­tozást fognak szenvedni. A volt magyar pénzügyér azon elvhez ragaszkodott, hogy egy kü­­lön magyar bank alapíttatása számításon kívül fo­gyandó, mig Ghyczy ur inkább az ellen kézi nézethez közeledik és ebben állítólag a leginkább döntő körök támogató. I s á t birja. Bécsi hírek. — Milánóból jelentik, hogy Lipót bajor herczeg és Gizella főherczegasszony — kik hosz­­szabb olaszországi utazásra indultak — Velen­cében a hatóság részéről oly előzékenységben részesültek, hogy ezért ő felsége a király Viktor Emánuelnek különös köszönetét fejezte ki egy levélben. — A lábmosás az udvarnál. A bécsi pa­lota nagy termében pénteken történt meg az ün­nepélyes lábmosás a király és királyné jelenlété­ben, s a közönség oly nagy számmal jelent meg ez ünnepélyre, hogy a számára fnntartott hely igen kicsinynek bizonyult. Az emelvény első pad­jain az arisztocratia női tagjai, a kamarások s titkos tanácsosok fejei foglaltak helyet, s a dip­ A zene-con­servatorium­ hangver­senye. A hangverseny, mely az évnegyedek cs- ban az első, igen szép és válogatott közöny gyűjtött vasárnap (1874. ápril 5-én) a red® nagy termébe. Gyakran meg szokta róni a nyut azt a közönyt, azt az érdekeltséghiányt, mit kö­zönségünk olykor-olykor a magasb zenészes fui­­adások iránt tanúsít. A conservatorira hangver­­senyei fényes tanúságot szolgáltatnak arra nézve hogy buzgalom és ügyes rendezés legkönnyebbet elöli a közönyt, s érdeket tud kelteni még érdek­telenebb dolgok iránt is, mint a zene. * * ♦ * Szép és válogatott, intelligens közönés* azonban nehogy bevegye ezúttal valaki a mis­tocratiánkat, mely a vasárnapi hangversenyt » teljes kimaradásával — díszítette. Persze, ha valami vándor művészről,lámnesm­­ki előtt fitogtathatjuk, hogy az angol, franczia vagó német nyelvet milyen pompásan össze tudja tött az erdélyi aristocrata, ekkor akármilyen más-5 belépti dijak mellett is ott lenne az egész me.“ De akkor sem valami kifejlett magsabb! nei érzékből, hanem mert hát ez a — bootuu ^ De zene-conservatorium­, hazai zenes«1 ■ hozzá még nagyobbrészt műkedvelők ! Fi done • * ^ Pedig hát ez a bontonkívüli zene-con*9r­tórium, ezek a műkedvelők néha néha cl)»­­i dúcainak, hogy a „créme“ külföldies parte*1** extra-finom érzéke is megnézhetné ■rseajben Ott volt például a vasárnapi h­angvers *2 I­­. Salamon János gyönyörű hegedő­s egy az estély fénypontját képezte íme, egy IS1’ 2 n eredeti zenei talentum, melynek azonban egy igen nagy hibája van : az, hogy a miénk, hogyo*iuDt termett és nekünk teremt! Volnának csak ha«»# Zas művészi (?) fürtjei, volna csak egy kissé „virtus* maszigebb“ neve, de főkép volna csak idegen: bi»# ■ - - uMsu­fto’ r vrr.flik­,WdoznoksazJe0.ea,­­észre k 20rith,l­na! Most­­ meg sei#' meg ereUeVeSSZOk ’ ^ m'g annyit s«m akit nv L ’ aaieaaJit a legutolsó cseh mI/iM ZL k­T “IP.he'“'t­ *W 1. i. la6»*“ * tank­a J*' »korcsmai xene nyújtott*6*1’ jővö­s«in,ega^atóább 51' A kHlma J 8 Qaag nem »zándékozik at to méltóbb h­e b*ktillázi zenekarban, melyben PTM eret tött be, mint akár huny n# «‘végre TUhaM,Dok’ ha C bíf meenfi Valauieijunk búzás erő # 1,lfr leapapii na Csak Nemesebb a támogat' fűltünk az*id U tére°’ ahol Ugyiíl annyira r,S* az idegen elemekre. * * v°ll előadTM a urii'W1 '» aieiv ' 'i, **nBl°w sjmphoniaszerii tyuip»3'11' J; “lM'k kM » »*Sp K«* T teli ' ÚT zon6°raMtéká?al Utóim fel'1"®1. m«L„° Srtr i«TM <«W.téljM eonii»««' "2 De fiL- \ HZdl,ueiö!"il a »ongora vlrluo*"1" ka laT, W'k IW'«»W S K°r'i(" “• *. »■ foglalj. .1 W««' S egyaránt technikája és s°koldslu 9 hangverseny agyit vonzó érd«# ^

Next