Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-05-08 / 104. szám
Vill. évfolyam. 104-dik ezám. Kolozsvárit, 1874. péntek, május 8. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI Egész évre . . . Félévre........................ Egy negyedre . . . Egy hónapra FELTÉTELEK 16 ft. - kr n 5. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában Kiadóhivatal: A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-ház. In ff* - HIHUt I tol DIJAK L Otanör hasabozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. “3 NYILTTER soronként, vagy annak helye 20 kr. Reclamok: hirfősérbe soronként 1 öt, KOLOZSVÁR. MÁJUS 7. fi 7 ____ A bécsi .Osten", mint egy pír ismertetésünk mutatta, magyarellenes törekvései, a magyar állam népeinek felizgatási munkájában tanúsított buzgósága s különösen a romanismus eszméjének terjesztése által vált ki bécsi laptársai közül, hogy ezen munkája annál sikeresebb legyen, e lap román szöveget is ad. Bármennyire működtünk is a mellett, hogy a román sajtó, a román nép egy része hagyjon fel e külföldi lapokkal való czimborálásával, bármenynyire iparkodtunk kimutatni, hogy ezen orgánumok férfiaitak barátsága nem őszinte, s hogy a háttérben olyas valami mozog, ami egyaránt fenyeget bennünket és azt, akit ők szeretnének fenyegetni, a magyart, ebbeli törekvéseinknek nem volt más eredménye, mind az, hogy gyanusittattunk úton-útfélen s a legnemtelenebb valótlanságokat korholták ellenünk. Most van alkalmunk bebizonyítani, hogy igazunk volt, hogy a romanizmus terjesztőinek a külföldi orgánumokba vetett bizalma alaptalan, ki nem érdemlett, szóval, hogy e férfiak csalódtak. Nevezett lap egyik közelebbi számában a magyarhoni románokról egy közleményt hoz, hosszasabban ismerteti a román nép szokásait, viszonyait. E közlemény levetkőzteti a románokat az emberi természet jellegéből, megtagadva tőle mindent, mivel isten az embert felruházta, a vadállatok közé helyezi. Annyi rész akarat, annyi ferdítés az .Isten“ csak azon czikkeiben található föl még, melyek a magyar viszonyokról emlékeznek meg. Tehát itt van a külföldi exaltalt sajtó barátsága, itt van a gyümölcs, mely elég keserű. A román nép pellengérre van állítva ország-világ előtt; ki van kiáltva barbár népnek; műveletlensége, henyesége és iszákossága, anyagi és szellemi sélyedése a közlemény minden sorában kiemelve. Azt hittük, hogy e közleményre a román sajtó közegei rohamot fognak az „Osten“ ellen intézni, hogy agurmentumokkal tönkreteszik — azonban csalódtunk, mert e czikket egy nem reproducálta, arrra egy lap sem reflectált. Midőn a magyarok ellen ir az „Osten“ s őket ép e tónusból támadja meg, a román sajtó nagy része siet neki segédkezet nyujtani e megtámadásokban. A románok ellen irt czikkekre nincs részükről reflexió. Ez mély erkölcsi sülyedést jelent, hogy mély, mutatja azá, miszerint a barátság az Oosten“-nel továbbra is fennáll, fentartatik. Illő dolog volna ily erkölcsi fogalmakkal bíró orgánumokkal szóba nem állani, de nem tehető ez, mert egy nép élén állanak, mely nép elég gyenge arra, hogy megtűri őket, nem veti le nyakáról , nem tiltakozik eljárásuk ellen. Moldován Gergely TARCZA. A VÁDLOTTAK PADJÁN. IRTA: K. PAPP MIKLÓS. (Folytatás.) Leonardo asszonynak összes erejére szüksége volt, hogy el ne árulja szivének harczát unokája előtt, a ki pedig egész lelkével nézett nagyanyja arczába. Két év múlva aztán visszajössz ide azzam, akkor együtt maradunk édes kicsi le-ID' 'fV te a nagymamát ápolni, s egykor befogni szemeimet. Mért ha szólsz olyan szomorú hangon, miészt sz nekem olyan dolgokról, melyekre mond?i borzalomusal tudok gondolni? És elvagy ma'oig£!Sír te,ed! Ah kér'etlen ....“z még magamhoz! Na de ne kezeljünk többet e szomorú tárgyról. Scarront rintán * holnap készen lesz az insta. Könyeid egészen rendben vannak, a déli vonattal indulni fogtok. A szavak olyan határozottan voltak mondva, hogy azokhoz kétség nem férhetett. Olga is ismerte azt a vasakaratot, melyet sem kért, sem könyv, sem a kétségbeesés szava soha meg nem ingatott: szavak, melyek a gyengébb részére törvénnyé válnak a kimondás perezében. Olga szótlanul kelt fel, megcsókolta az öreg reszkető kezeit, melyek érezhették a forró könyüket, s távozott. E pillanatban a gyermekálmoknak vége volt: a mosolygó ábrándképek szétoszlottak, hogy helyet adjanak a valónak. Midőn visszatért szobájába, a csordultig megtelt szív erővel kitört, s zokogva borult asztala mellé. E kis szobának annyi édes emléke van; az első játszó hely, hol boldogan nőtt fel. Ami a madárnak a puha fészek, az a gyermeknek az a helye, hol beszélni, mosolyogni, játszani megtanult. Elbúcsúzott lelkében minden tárgytól. A kis munka-asztal, a könyvszekrény, a menyezetes hófehér ágy, virágai, melyeket úgy szeretett, -- mind mind gazda nélkül maradnak. Hát kell-e, van-e ezeknél nagyobb bánat ? Az élet egykedvűen felel reá: majd meglátod! Olga másnap Scarron úrral elutazott. Leonardo asszony a válást nagyon rövid időre szabta, s erősen elhatározta magában, hogy majd hozzászoktatja ő magát unokája nélkülözéséhez. Persze, ha minden úgy teljesülne, amint akarjuk! Hanem ki az a földönjáró lény, aki kisebb nagyobb mértékben ne legyen szokásainak rabja! Leonardo asszony bizonyára nem tartozott a kivételek közé. Megszokta e gyermek közellétét: volt valaki, aki minden reggel oda ült ágya mellé, s elbeszélte, mit álmodott, elbeszélte azt a fontos eseményt, hogy a nagy cactus kinyílt, vagy hogy az új kanári megszólalt. Már most annak ő lesz a karmestere. Volt valaki körülötte, aki elleste gondolatát, megelőzte parancsát. A reggelit csak Olga tudta ízletesen elkészíteni, és azt az ezer zsémbet csak Olga tudta mosolyra változtatni. Éhez nagy tudomány kell! Most már nincsen senki. A via daltól csengő termek olyan csendesek, olyan hidegek lettek. Ila néha-néha végigsétál rajtuk, olyan különös viszhangot adnak saját léptei, s gyakran megtörténik az is, hogy hangosan elkiáltja magát: „Hol vagy édes kicsi leányom?“ És választ nem ad senki sem, a hívásra nincsen a ki nyakába boruljon; nincsen, a ki lopózkodva háta mögé kerüljön s elfojtott nevetéssel befogja a nagymama szemeit. Puszta lett minden, a mint akarja, nem háborgatja senki sem magányát. De mégis . . . ! Mintha a nagy szárnyas ajtó előtt lefutó nehéz selyemfüggöny megmozdul csöndesen s egy halvány arczu férfiú lép be a nagyterembe. Leonardo asszony meghallja a neszt, s megkérdi a szomszédszobából : — Ki az? A váratlan vendég felelet helyett a hang felé irányozza lépteit s midőn egészen Leonardo asszony előtt állott, csak akkor szólalt meg: „ Olyan ember asszonyom, a kit ön bizonyára nem várt és nem óhajtott”. — Thomas, te itt vagy! — Kiált a borzalomtól megrendült hangon Leonardo asszony. — Te itt vagy, és át merted küszöbömet lépni? Volt annyi bátorságod, hogy szemtől szembe megállj velem? Nem iszonyodol tekintetemtől, nem féled az istent, ki haragommal tiportat szét s megsemmisülsz mint a féreg, mely mások haladó útjában áll?! — Nem Leonardo asszony, én nem félek senkitől és semmitől. Volt bátorságom átlépni önnek küszöbét; volt bátorságom szemtől szembe megállani önnel, ki nekem annyi fájdalmat okozott, akinek gyűlöletét nem uszonzom, a kinek én megbocsátok. _ Te szólasz igy hozzám, a ki megscifizáC.! Hát itt a becsületnek legutólsó szikrája is már belőled? A mi emberi volt lelkedben, megsemmisült mind s feltösz sírodból, hogy végnapjaimat is megöld? Mi hozott ide, mit akarsz? Talán azt hiszed, hogy megrettenek tekintetedtől magányomban s igy fogok szólni: „íme, itt van egész vagyonom, vidd mind, csak ments meg átkos tekintetedtől?“ Leonardo asszony elkeseredett dühvel kaczagott fel e szavakra, arcza kigyuladt, szó; * * * — Am. kir. igazságügyminiszter ur által az összes kir. törvényszéki elnökök körrendeletileg utasitlatik, hogy a vezetésük alatti kir. törvényszékek és az azok területén szervezett kir. járásbiróságok számára bérbe vett helyiségek iránt kötött s a folyó évben lejárandó szerződéseknek meghosszabbítása, iletőleg aj helyiségek biztosítása iránt a kellő intézkedéseket tegyék meg s hogy tekintettel a házbérnek országszerte tapasztalható csökkenésére, valamint takarékossági szempontból, igyekezzenek azokat az eddigi bérnél jutányosabban, és minden tekintetben az államkincstár érdekeit megóvó feltételek alatt megszerezni. Egyúttal arról is értesütettek, hogy ott, hol a hivatali és börtönhelyiségekre nézve szerződés állíttatik ki, erre az intézkedés az ügyészség vezetőjével teendő és hogy a szerződésben számokkal kiteendő , hogy az évi bérből mennyi esik aránylag a hivatali, és mennyi a börtönhelyiségekre. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 5-én. Elnök: Perczel Béla. Bartal György 30 nap fentartásával igazoltatott. Következik a napirend: a tengeri hajók lajstromozásáról szóló törvényjavaslat harmadszori fölolvasása, mely elfogadtatik. Következik a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat módosítása. Wachter Frigyes olvassa az új 54. §t. Toszt Gyula központi előadó védi a központ felfogását és javaslatát. Vidniczkay József a szakaszt praecisebb kifejezések helyettesítése végett vissza kívánja utasítani a központhoz. Horánszky módosítványt tesz, melyet Pauler miniszter elfogad. Just József a harmadik személyek általi károsodások kikerülésére véli e törvényt czélozottnak, miután ez a különbözet nincs meg, ő is vissza kívánja utasítani az 54. §-t a központhoz. Lázár Ádám mindenekelőtt a közjegyzői kényszer elve fölött kívánna határozatot hozatni. Az egész czikket törölni kívánja. Tont Horánszky módosítványához csatlakozik, Tavaszy Justét pártolja. Almády Sándor : Szintén az egész javaslatot félre vettetni kívánja. A legfőbb ok, amiért ezt el nem fogadhatja az, hogy midőn oly törvényt hozunk, mely által nagyszámú népet akarunk kényszeríteni arra, hogy csak a közjegyzőig közvetítése mellett szerződhessék, akkor gondolkozni kellene a közegekről, melyek előtt ezt megtehesse. De miután a miniszer úr az átalános tárgyalás alkalmával kijelentette, hogy jelenleg nem képes annyi közjegyzőt kinevezni, akkor itt is a kényszert kimondani anynyi, mint a legnagyobb zűrzavart előidézni és az ügymeneteit a rokonok közt megakasztani. Többen hozzászóltak még e tárgyhoz. Végre szavazásra kerülvén a dolog, a központi bizottság javaslata újabb szövegezés czéljából a bizottsághoz visszautasittatott. Következik a 111, 117 és 138. §., melyekről hosszabb mellékes vita után következő tájékozást nyújtja. Elnök: Ha méltóztatnak elfogadni (Elfogadjuk !) a 138 §. a 111 és 117. §§-át leendő kombinálás végett a központi bizottsághoz utasíttatik. A 111 §-t a központi bizottság változatlanul ajánlja a t. háznak elfogadására, holott az már elfogadtatott, és 138 §-t, mely odautasíttatott, változatlanul kívánja megtartani, végre mit tesz ? a 117. § hoz módosítást ajánl, ami jogkörét túlhaladta. Ezt voltam bátor a t. háznak figyelmébe ajánlani, tehát a 117. §, itt tárgyalás alá nem vétethetik. (Helyeslés.) Ezután az említett szakaszok felett vita keletkezik, midőn elnök kijelenti, hogy csakis a 138- dik §-ról lehet szó, melyre nézve a ház a központi bizottság javaslatát elfogadja ; az 66-ik pedig újból visszautasíttatott a központi bizottsághoz. Következett a vaspályák által okozott halál vagy testi sértések iránti felelősségről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslatnak némely hiányait emeli ki Horn E. — kinek Ivoka I. felelt — és Lázár A. Az azonban, általánosságban elfogadtatott. Következett a részletes tárgyalás. A Grim elfogadtatik. Az első §-hoz Ivánka I. módositványt tett, mely elvettetvén, az eredeti szöveg elfogadtatott. Csupán a 12-ik § ban történt még módositvány Pauler miniszter javaslatára a „pénzügyminiszter" szó közbeszúrásával. A törvényjavaslat letárgyaltatván Schmausz E. következő határozati javaslata is elfogadtatott. Hívja fel a ház a kormányt, hogy egy az államkincstárnak a kamatbiztosítást élvező vaspálya - vállalatokkal szemben követendő s a jelen törvényben foglalt kártérítési összegek elszámolása iránt is határozottan intézkedő törvényjavaslatot még ezen országgyűlés folyama alatt terjesszen be." Következett a váltóhamisítás eseteiben követendő eljárásról szóló törvényjavaslat, mely Tisza K. módositványával részleteiben is elfogadtatott. Harmadik felolvasása a holnapi ülésben fog megtartatni. Ezzel az ülés bezáratott. A királyhágóntuli részek képviselői által kiküldött albizottság jelentése. A királyhágóntuli képviselők 1874. évi április hó 26-án tartott értekezletükből egy albizottságot küldöttek ki, mely indokolt javaslatot készítene a királyhágóntúli törvényhatóságok kerületi kikerekítése s az ezzel kapcsolatos kérdésekre vonatkozólag. Az albizottág hosszabb és beható tanácskozásaiban mindenekelőtt tisztába igyekezett jönni a reábízott feladattal, s a belügyminiszter úr elnöklete alatt komoly megfontolás alá vett minden idevágó kérdést. Ezen tanácskozások eredményét van szerencsénk a következőkben összefoglalni. Az albizottság kiindulási pontját a képviselőház huszonegyes bizottsága által kiküldött IX-es albizottság jelentése és a belügyminiszter úrnak a törvényhatóságok kikerekítésére vonatkozólag előterjesztett törvényjavaslata képezte. Tudjuk, hogy a IX-es albizottság részint a törvényhatóságok hatáskörére, részint azok szervezésére vonatkozólag nagy horderejű javaslatokat tesz; az elsőre vonatkozólag a törvényhatóságok hatásköre nevezetesen lenne szélesbítendő; a másodikra vonatkozólag a háziadó behozatala, a kisebb városok beolvasztása s a megyék határainak kikerekítése képezi a IX-es albizottság javaslatának részleteit. A belügyminiszter úr említett törvényjavaslata ugyanazon elvek figyelemben tartása mellett, a megyék kikeresésének gyakorlati megoldásával foglalkozik. Az albizottság úgy fogta fel feladatát, hogy hivatása lesz felelni azon kérdésre, lehetséges-e és czélszerűe-e a IX-es albizottság által megállapított elveknek keresztülvitele és alkalmazása a királyhágón túli részekben is? s ezeknek sajátságosan fejlődött viszonyai nem gördülnek e aka— ------------------------- —------ —________a