Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-07-01 / 146. szám

VIII-dik évfolyam. 14 b. szám. Kolozsvárit, 1874. szereda, Julius"­. POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Égésiélre ............................16 ft. — kr. Félévre.....................................8 » — ■ Egy negyedre....................... 6 . — „ Egy hónapra ...... 1 » M . ~2n nS‘ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában K.ladóh­ivata.1. A lyczeumi nyomda „központi irodájá“-ban főtér gr. Teleki Domokos-h&z. ’?n ^ HIRDETÉSI DIJAK ^ Ötször hazahozott sor ára 6 kr. Minden hirdetés után M kr. bélyegilleték. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. .5“ “2 NYILTTER soronként, vagy «nuntk­ helye 96 kr. Reclamok: hirftszérbe soronként 1 m­. KOLOZSVÁR, JUNIUS 30. Fővárosi levelek. CCCCXXXVIl. Budapest, juuius 26. 1874. Kedves barátom ! Ezelőtt egy órával fejeztük be az összeférhetlenségi törvény tárgyalását. A törvény igen csekély változtatásokon kí­­vül, melyek inkább csak részletesebb praecisiro­­zásra vonatkoztak, egészen a központi bizottság szövegezése szerint ment át. Volt egy néhány tagja a képviselőháznak, kik azon elvből indulva ki, hogy e törvény feles­leges és 82ökség által sincsen jelezve, kísérlete­ket tettek az elveket oly végletre vinni, melyek az egészet végletekre vigyék és megsemmisítsék. E cso­portnak Paczolay, Pulszky Ágost és a fiatal Hedry Ernő állottak élén, kik közül a két utóbbira mél­tán el lehet mondani azt a német közmondást: ,So jung und schon ein Pecsovics.* Hedry Ernő igyekezete az absurdumra ve­zetésében oly nagy volt, hogy ma már épen azt in­dítványozta, hogy a képviselő legalább is még egy évig mandátuma lejárta után állami hivatalt ne vállalhasson; mi nemcsak azért absurdum, mert a parlamenti kormányváltozások természetével el­lenkezik, hanem azért is, mivel így az incompati­­bilitási törvénybe, mely csakis azon időről szólhat, míg a képviselő, teljességgel be nem illeszthető, miután a törvényhozás saját tagjairól csak 13 ad­dig intézkedhetik, míg azok tagjai, azontúl az egyéni szabadságot meg nem köthetik. Mondják, hogy ezen csoportocska nagy mun­kásságot fejt ki abban is, hogy a holnapi, harmad­szori végleges megszavazásnál a törvényt megbuk­tassa. Volt még egy törekvés a horvátok részéről, kik azt akarták volna keresztülvinni, hogy reá­­juk e törvényjavaslat ne terjesztessék ki, de azt a ház elvetette s e helyett egy uj §-t ékelt be, mely kimondja, hogy a horvát képviselőknek sa­ját kormányukhoz­ viszonyukat ezen törvényjavas­lat nem érinti. Különben a mai tárgyalás közben két dolog volt, mely nagyobb vitára adott alkalmat: egyik mely azt követelte, hogy a szerzeteseken kívül, kiket a törvény a képviselőségből kizár, a nem autonóm felekezetek papjai is incompatibilisek le­gyenek. Egy pár katholikus pap képviselő ez ellen a derűs hazafiasságának és függetlenségének bi­­zonyítgatásával lépett fel, míg Szilády Áron, mint ref. pap visszatussta a nem katholikus lelkészek­nek adandó eme privilégiumot, követelve, hogy akkor minden felekezet papja zárassék ki a kép­viselőházból. A ház, különösen Tisza Kálmán be­széde következtében, megmaradt az eredeti szö­vegezésnél. A másik vitás ügyet a törvénynek azon jel­képezte, mely azon képviselőt, kinek napi díjai hitelezők által lefoglaltatnak, ha három hó alatt azt zárlattól fel nem menti, kizárattassék. Én részemről, s velem igen sokan abban a véleményben vagyunk, hogy miután a képviselői napidíj nem magány tulajdon s nem is fizetés, ha­nem tulajdonképen oly állami intézkedés, mely az illető választókerület képviselőjének napi szüksé­geit akarja fedezni s mely az illető képviselőnek csak is akkor adható ki, midőn az a képviselő­házban megbízási teendőit teljesíti, teljességgel nem szolgálhat tárgyául a kéviselő egyéni hitelé­nek , azért mint ilyen le sem fogatható. Gaval­­lérságból és rosszul alkalmazott álszeméremből le­het valaki az ellenkező meggyőződésben: az én nézetem szerint megsértése az a választói jognak, mely méltán követelheti, hogy miután bizalmát nem csupán az anyagi képességen alapítja, az ál­tal legyen képviselve, a­kit ő akar. De tekintve hazai pénz és hitelviszonyain­kat, s az azok körül gyakorolt eljárást, még kevésbé állhat meg a képviselőnek e miatti kizárása, miu­tán igen könnyen megtörténhetik, hogy egy kü­lönben nagy birtokú embernek is, ha esetleg fize­tésképtelenné válik, hitelezője a könnyen hozzá­juthatás kedvéért, vagy különös malitiából a vég­rehajtást épen ezen pár forintra vezeti. Ezen kí­vül megtörtént már, hogy egyik másik képviselő nevére hamis váltók állíttattak ki, s a lefoglalás ezek érvényénél fogva történt. De nem lehet fi­gyelem nélkül hagyni azon körülményt sem, melyet Kállay Ödön hozott fel, hogy t. i. már voltak és még jöhetnek olyan idők, midőn a kormány, vagy az ellenpárt valamelyik korifeusa csak azért, hogy egy ellenzéki szónokot leszoríthasson , ennek vál­tóit összeszedi s napi dijaira végrehajtást vezet. Egyetlen érv volna még e­z­ fenntartására, s ez a képviselő személyes hitele. De az én fel­fogásom szerint, ha a törvény kimondaná a napi dijak le nem foglal­hatóságát, akkor a napi­díjak a hitelre nézve nem is vetnének a latban semmit. Azonban a többség a törvénynek e szaka­szát is elfogadta, s ám legyen, de én nem hi­szem, hogy ez a ház méltóságának csak legkis­­sebb lendületet is adhasson. Legyen a ház többsége elveire és politikai moráljára független, tanúsítsa ezt kitartása és in­­gatmatlansága által s akkor ez incompatibilitási törvénynek még több §-ira sem lesz szükség. P. Szathmáry Károly. — A képviselőim­ jun. 28-iki ülésében indokolta Nagy György közelebb beadott határo­zati javaslatát, mely azonban Pauner Tivadar igaz­ságügymi­niszter felszólalása után szótöbbséggel elvettetett. E­d­e­r István képviselőt, ki árvái pénzek sikkasztásával vádoltatik, a mentelmi bi­zottság véleményezése szerint, a ház kiadatai ha­tározta. A választási törvényjavaslat tárgyalása szerdára tűzetett ki.­­ A romániai vasúti csatlakozás iránt kötendő szerződésről való­­javaslatot a vasúti bi­zottság elfogadta, jegyzőkönyvileg is kifejezvén azon kívonatát, hogy mindkét vonalnak egyidőben való megnyitása határozottan biztosíttassák. TARCZA, HÁROM OROSZ és HÁROM ANGOL KALANDJAI *■ (a 1««« W" « »■ • fran­c­z­i­á­b­ó­l. XIX. Fejezet. Háromszögeim vagy meghalni. (Folytatás.) Everest ezredes szavait lelkesült „har­­rah* üdvözölte. A makold­okkal szemben, egy közös veszély előtt, az angolok és oroszok feledték a nemzeteik között levő viszályt, s egyesültek közös védelemre. Az új állapot mindkét fél felett uralkodott, s az angol-orosz bizottság az ellenség előtt tényleg bensőbben és tökéletesbben egyesült mint valaha. Emery­t'3 Zorn megölelték egymást, míg a többiek D­elev kézszorítással szentesítették az új szö­­vetséget. A viszontlátás örömei után az angolok első g°ndja az volt, hogy elolthassák égető lomjukat. Az oroszok tanyáján nem hiány­­z°tt a víz. Azután megvonva magukat egy a Scor- Zef csúcsán levő elhagyott erődítvény féle­ánczolásban, míg a matrózok figyelemmel zár­ták a makoldlokat, elbeszélők az európaiak mindazt, mit Kolobengben történt elválásuk óta átéltek. Mindenekelőtt mi okból jöttek az oro­szok e hegycsúcsra, mely balra és oly távol esett délköri ívüktől ? Éppen azon okból, mely az angolokat jobbra törite el. A Scor­­tes körülbelől a két külön felvett délkör­iv között feküvén, egyedüli magaslatot képezett e vidéken, mely a Ngami tó partjain egy ál­lomás felállítására szolgálhatott. Egészen ter­mészetes volt tehát, hogy a két versenyző expeditió a fennsíkon dolgozván, a vidék ez egyedüli alkalmas vizsgálódási pontján talál­kozott. Az angolok és oroszok által felvett délköriv, valóban a tónál — noha elég távol egymástól — végződvén, szükséges volt a mű­veletre, hogy a tó déli partja az északival összeköttessék. Strux néhány részletet közölt végzett műveleteiről. Kolobeng óta minden közbeeső akadály nélkül haladtak műveleteikkel Az el­ső délköriv, melyet a sors az oroszoknak jut­tatott, termékeny és halmos vidéken vonult keresztül és a háromszögsorozat felállításában semmi nehézség sem merült fel. A nap égető sugarainak ők is ki voltak téve éppen úgy mint az angolok, de hiányt a vízben nem szenvedtek, mert a vidéket számta­lan patak és vizér szeldelte ker­ztül A m­ég­ökö­rök válogattak a dús legelőben, az erdők­­ által itt ott megszakított réteken, a vadálla- I tokát pedig nagy tüzek által zárták távol a tanyától. A falukban és helységekben, hol megfordultak, mindenütt megtelepült törzsekre találtak, kiknél Livingstone is vendégszerető fogadtatásban részesült. Nem volt tehát a boschiesman­ kiséretének az egész utazás alatt semmi oka panaszkodni. Február 20-án értek el a Scorzetre, hol harmincz óra óta voltak már berendezve, midőn a makololok mintegy három-négyszázan megjelentek a sí­kon. A benszü­löttek rögtön megrémülve el­­hagyák állomásukat, sorsukra hagyván az oroszokat. A makololok a hegy lábánál ha­gyott szekerek kirablásához fogtak, szeren­csére azonban az eszközök már előbb felszállit­tattak az erődbe. A gőzsarka is biztosítva volt, mivel azt az oroszok a rablók megjelenése előtt összeállították s a Ngami tó egy kis öblében vizre bocsáták. Ez oldalon a hegy csaknem függélyes irányú volt a tó partjával s e részről hozzáférhetlen, de délről lanká­­son emelkedett s a megkisérlett támadásnál az angolok közbejötte nélkül talán sikerült volna­ a makold­oknak elérni a sánczokat. Ennyit tartalmazott röviden, Síim elbe­szélése. Everest ezredes közölte azon eseménye­k,a melyek észak felé tett utazásaikat neve­zetessé tevék; az expeditió szenvedéseit és kimerültségét, a boschiesmanok zavargásait, a nehézségeket és akadályokat, melyeket az Mindezekből kitűnt, hogy a kolobengi sze­r­­­lás után a sor­ inkább az oroszokat kegyelte, mint az angolokat. Február 21 — 22-ke közti és minden ese­mény nélkül telt el. A bushman és a mat­rózok a sáncz aljánál őrködtek az egész éjen át, a makold­ók azonban nem ismételték tá­madásaikat. A hegy tövében felgyújtott né­hány tűz azonban arra mutatott, hogy a rab­lók tanyát ütöttek, s tervükkel nem hagy­tak fel. Másnap reggel virradatkor elhagyák az európaiak erődítvényü­ket, hogy a környéket vizsgálhassák. A nap első sugarai csaknem egyszerre világosíták meg a roppant terjedel­mű síkságot, a látkör legvégső határáig. Dél­felé a sárga sivatag fűtelen kiúszott talaja terült el, míg a hegy lábánál felütött tábor­ban négy—ötszáz benszülött zsibongott a még itt-ott égő tüzek körül. Nyilván­való volt, hogy a makold­ók nem akarák elhagyni a helyet, daczára annak, hogy a karaván minden ér­téke, élelmikészlete, szekerei, lovai, ökrei ha­talmukba estek. Mind e zsákmány nem elégí­te ki őket, ők az európaiak felkonczolását s fegyvereiket óhajtották különösen, melyekkel Everest ezredes és társai olyan kemény pusz­títást vittek véghez közöttük. Az orosz és angol tudósok, miután a makold­ok táborát megszemlélték, hosszas ta­nácsot tartottak a bushmannel. Egy elhatá­rozó lépés felett tűnődtek, mely több körül­ménytől függött. Mindenekelőtt azonban a Scortes fekvését kelle felvenniük. A hegyről tudtak annyit már a csilla­gászok, hogy az délről, egy a Kamun­g tér- A második székely értekezlet. A székelyföld szellemi és anyagi emelkedése tárgyában csütörtökön tartatott Budapesten a má­sodik értekezlet, melyről a „Hangban a követke­zőket olvassuk: Négy és fél óráig tartott beható és részletes tárgyalás után az egylet alapszabályai elfogadtattak. Az alapszabályok egy „Székely-egy­let” alakítását tárgyazzák. Az egyletnek alapító és rendes tagjai leendőek. Az alapítótagok egy­szer mindenkorra legalább 100 forintot vagy 6%- ot jövedelmező óvadékképes 100 forintos kötvényt bocsátnak az egylet rendelkezésére, a rendes ta­gok 5 egymásután következő évre kötelezik ma­gukat évenkénti 5 forint fizetésre. Az egylet feladatának tekinti a Székelyföld szellemi és anyagi emelkedését minden hatalmá­ban levő eszközökkel előmozdítani: oskolák fel­állítása és segélyezése, a földmivelés különböző ágainak a kézmű s gyáripar s kereskedelem eme­lése stb. által, a­miért is oda működik, hogy az ezekre megkivántató pénzösszegek, takarékpénz­tárak, népbankok stb. felállítása által a Székely­föld rendezésére álljanak. Maga az egylet ügyeinek vezetésére egy Bu­dapesten székelő központi és 5 vidéki — az 6 székely székben — választmányt fog választani. Évenként egy közgyűlést, a bizottmányok pedig havonként havi bizottmány­­üléseket tartanak, — a szükséges reformjavaslatokat megteszik, az is­meretek terjesztésére felolvasások, tudományos és szakmunkák ismertetése és terjesztése által be­folyni igyekeznek. Ez dióhéjba szorítva, az alapszabályok lé­nyege, a minél többre az alkalommal kiterjesz­kedni nem látjuk szükségesnek, miután rövid időn maga az egész alapszabály úgyis nyilvánosságra fog hozatni. A további teendőkre a következő ha­tározati javaslat fogadtatott el. Tekintve a szé­kely művelődési és közgazdasági egylet szervezé­sének hasznos és sürgős voltát, mondja ki az ér­tekezlet , hogy a székely művelődési és közgazda­­sági egylet alapszabályait tárgyalván, a belügymi­niszterhez megerősítés végett rögtön felterjeszti, hogy az egylet megalakulásáig a fővárosban egy huszonöt tagú szervező bizottságot állít fel, melyet a szervezés és megalakulás vezetésére, az alapszabályok és az indokolásul szolgáló bizott­sági jelentés kinyomatására, a megalakulásig te­endő költségeknek aláírás útján való fedezésére és az alapszabályok megerősítése után tartandó első közgyűlés összehívására, a székely törvény­­hatóságok területén való szervezés és megalaku­lás vezetésével megbízott több biztos kiküldésére felhatalmazta.“ A tagok tíz új tagnak a 15-ös bizottsághoz csatlásával megválasztottak. Mikes János gr., Kálnoky Pál gr., Nemes Nándor gr., Bakcsi Fe­­rencz, Jakab Elek, Getze János stb. lennek meg­választva. Levelezés: Kézdi-Vásárhely jun. 21-én. (A háromszéki Erzsébet leányárcaház közgyűlése.) A k. vásárhelyi választmány, lelkes és fá­­radhatlan elnökének vezetése alatt, erélylyel és kitartással oldotta meg feladatát, midőn egy év lejárta alatt az árvaház ügyét egésszen rendezte, az Árvaházat megnyitotta, s annak jövőjét teljesen biztosította.

Next