Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-11-24 / 268. szám
vesszük, azt is jelenti, hogy Bianco és Portilla tábornokok gyors elkotródásuk okául a madridi kormány rendeletét adják,mely őket Pampelona felmentésére szókta el Irni alól. Ez a sajátságos rendelet nagy felháborodást szült a lakosságban, mely most új ostromot vár magára,s az egész győzelemből mindössze annyi haszna van,hogy az iraki helyőrség szaporíttatott, a a san-marciali hadállás megerősíttetett . A Reuter-féle londoni ügynök erre vonatkozólag még azt jelenti,hogy mielőtt Madridba a vissahívó parancs megérkezett, Blanco és Lonia tábornokok készületeket tettek Vera, Urdax és Elizondo elfoglalására, mialatt Mariones Pampelonánál foglalkoztatta volna az ellenséget. A hadügyminiszter azonban jobbnak látta az Iránnál levő hadosztályokat is Pampelona alá szólítani. Külföldi vegyes hírek. — A franczia kormányhivatalnokok következő statisztikáját közli aFigaro 3 : Francziaország mostani kormányhivatalnokai közül 40 praefecht, 44 főtitkár és 110 alpraefeckt a császárság alatt lépett szolgálatba; 4 praefecht, 2 főtitkár és 12 alpraefekt a nemzeti védelem kormánya alatt; 37 praefekt, 31 főtitkár és 75 alpraefekt Thiers kormánya alatt s végül 6 praefekt, 32 főtitkár és 38 alpraefekt Mac-Mahon kormánya alatt lépett államhivatalba. — Mint ez adatokból látszik, a franczia megyék közigazgatása túlnyomóig bonapartiata hivatalnokok kezében van. — Garibaldi szegénységének enyhítésére Olaszország városai versenyeznek egymással. Két nap alatt aláírások útján több mint 10.000 líra gyűlt be , így az öreg tábornok már biztosítva van a nélkülözés ellen. Élethossziglani évi járadékot adtak neki. Nápoly és Palermo községi tanácsai egyenként 1000 lírát, Belletri város 500 lírát, Minervino 400 lírát, Mantua 300 at, Cerceto 100 at, a reverai munkásegylet 60-et. Ezeken kívül a guastallai munkásegylet 100, a mantuai pedig 300 lírát küldött „tiszteletbeli elnökének“ oly ígérettel, hogy jövőre is gondoskodni fog róla. Garibaldi egy Ribolihoz intézett újabb levelében azt mondja, hogy miután a begyűlt és eddig fölajánlott összegekkel öreg napjai biztosítva vannak, több aláírásra nincs szükség és kéri azt megszüntetni. — A porosz-franczia háború áldozatai. Chenu orvos a napokban bocsátott ki Párisban egy röpiratot, melyben hivatalos adatok nyomán a franczia hadsereg veszteségeit számítja elő az utolsó háborúban. A francziák a harcztéren maradottakban, elveszettekben, vagy sebesülés folytán meghaltakban veszített 138.871 embert, sebesültekben 142,000 embert, a a menetek alatt harczképtelenekké váltakban 11,421 embert. Azoknak a száma, kik elvesztek, 11,914-re rúg. A halottak közt volt 2881, az elveszettek közt 96 tiszt. Dr. Chenu utal arra, hogy a németek 44,000 halottat és 127,000 sebesültet vesztettek s megjegyzi, hogy a franczia hadsereg nagy vesztesége onnan származott, mivel a katonai egészségügy rosszul volt szervezve. -A Yankee-bátorság. Egy amerikai életmentő Uszóruhát talált föl , találmányát — mint illik — először önmagán tette próbára. E kísérletről következőket írják : Boyton búvár, a mentőruha feltalálója aQueen* gőzösre ült, hogy a Newr-Yorktól Izlandig tartó út közben a tengerbe vesse magát. Mikor a gőzös az amerikai partoktól 300 mértföldnyire ült, a tengerbe akart ugrani, de a matrózok észrevették tervét s megakadályozták azistenkísértést . E percztől kezdve a legénység mindig őrszemmel kisérte Boytont. Amikor a hajó az izlandi partoktól 17 mértföldnyire volt, óriási orkán keletkezett, a hullámok toronymagasságra nőttek , oly vihar dúlt, hogy a hajón mindenki elveszte hidegvérét. De nem ám a yankee is fölhasználta az általános zavart, magára öltötte találmányát s észrevétlenül belevetette magát a kavargó hullámokba. A hajón mindenki elveszettnek tartotta, mert a vész két napon át düööögött a tengeren. Mily nagy volt azonban megvetésük, mikor hírül vették, hogy Boyton Skibeereen mellett partra jutott. Csak arról panaszkodott, hogy a tengeri betegség környékezte. Kipróbált találmányára kormányánál szabadalmat iért. Bécsi hírek. — Károly Ferdinand főherczeg, József herczeg sógora nov. 20-án délután Seelovitzban felshalt. Károly Ferdinand 1818. julius 29-én '^letett a második fia volt Károly főherczegnek s hadvezérnek 8 igy öcscse Albrecht főher'zegnek. 1854. ápril 18-án nőűl vette Erzsébet ^rczegiasszonyt, József nádor leányát és Este ^fdinand fhg özvegyét, kitől négy gyermeket illetett: Frigyes, Mária, Károly és Jenő, kik még "akd kiskoriak. A boldogult főherczeg nyugalmazott lovassági tábornok volt e régóta betegenkeílt Utolsó betegsége fölötte kinos volt és rejtőien. A halálra rég elő volt készülve. HIRHARANítt. Kolozsvártt, november 21-én. , 4(r Jókai Móra vasárnap reggeli vonattal ,te utazott Pestre, de ígéretét birjuk, hogy december elején ismét vissza jön a ekkor haza kiséri Jókainé asszonyt is. Jókai itt mulatása alatt meglátogatta az egyetemi kört is, hová az ifjúság meghívta. Mintegy fél órát töltött a körben s ez is elég idő volt arra, hogy az ifjúságot meghódítsa kedélyes társalgásával. A kör helyiségei még sohasem voltak oly látogatottak mind ez alkalommal. Azon anabilis confusioról melybe aKeleti és alapitó részvényesei egymással szemben állanak,érdekes részleteket közöl lapunkban ma egyik erdélyi aristocrata,ki ugy látszik megunta indirect adót fizetni csupán azért, hogy a,Kelet“ életét tengessék. Volt idő, midőn e subventió kérdést nagy indignátióval utasította vissza a.Kelet é s ime a szag mind gyakrabban kezdi kiütni magát a zsákból ! Mint halljuk szó van arról is, hogy a Deákpárt új orgánumot akar alapítani. Mennyi igaz e hírből, azt nem tudjuk, de annyi tény, hogy aKeleti az újabb időben sok leckéztetést kapott saját pártjától, s az alapítók közül többen a további részletfizetést sőt a lapot is visszautasították. A napokban hite volt annak, hogy gróf Péchy Manó meg fogja látogatni választóit. E hit alkalmasint nem fog valósulni, miután gróf Péchyt a Deákkör a közigazgatási bizottság egyik tagjául jelölte ki. &1 Jakab Elek ellen aFővárosi Lapok* az újabb időkben sok olyan támadást intézett, mely méltán meglephette olvasóit. Egyik munkatársa megtámadta akadémiai székfoglaló beszédét, de midőn Jakab Elek válaszolt reá, e válasznak — ha jól emlékezünk— nem jutott hely aFővárosi Lapok*-ban, sőt ellenkezőleg újabb megtámadás következett. AzEllenőr legközelebbi száma azt állítja, hogy ez üldözés onnan ered, mert Pauler Gyulának az országos levéltár igazgatói állomására tett kinevezésekor Jakab Elek irányában menthetlen igazságtalanságot, mellőzést követtek el, a most ez üldözés által akarják igazolni a közmegbotránkozással fogadott kinevezést. Jakab Elekkel szemben, aki 30 esztendő óta levéltári hivatalnok, oly ember nyert elsőséget, akit a kormány azonnal kénytelen vola külföldre küldeni , országos költségen a levéltárak tanulmányozása végett, hogy állására képes legyen. Hja, már ez nálunk új szokás. A kormány protectióból megtesz valakit egyetemi tanárnak, s kiküldi külföldre tanulni, hogy aztán tanuthason. S ha a mellőzöttek érdekében szót emel egyik-másik lapunk, mindig akad olyan, amelyik azokat üldözőbe veszi, csakhogy a mellőztetés szinleg igazoltnak látszassák. Eddig azEllenőr*, melyhez mi csak annyit jegyzünk meg, hogy sajnáljuk mi is, hogy aFővárosi Lapok*, melynek egykor Jakab Elek is munkatársa volt, helyet enged olyan fitymáló czikkeknek, melyeket Jakab Eleknek sem múltja sem jelene nem igazol. Jakab E. egyik legfáradhatlanabb munkása a magyar irodalom és történelemnek, s monograph-irodalmiunk az ő tollából birja ma a legkitűnőbb művet, olyant, mely a külföld irodalmának is becsületére válhatna. E bánásmód hálátlan jutalom olyan férfiúval szemben, kinek nemes lelkesedése annyi szépet, jót és hasznos teremtett, kinek fáradhatlan szorgalma és odaadó buzgalma megteremtő a .Székely pályadijta, mely mind e pillanatig páratlanul áll hazánkban. A hibát, a tévedést ki lehet igazítani, sőt kötelesség, de ok nélkül nevetségessé tenni valakit, ki tud, szeret ők akar is dolgozni, ez rosz szokás, s ennek cultiválását a ,F. L.Mól legkevésbé vártuk. Mi a ,F. Lapokéban igazságos bírálóját keressük a napi eseményeknek, s nem sprozzuk hivatásai közé a tekintélyek ledorongolását, mely ellen épen ő kelt ki a közelebbi időkben is. A ’„Vasárnapi Újság“ csinos rajzot és leírást közöl a kolozsvári gyermekkertről, örvendünk ha e szép közintézetünk buzdításul fog szolgálni más városoknak is A „Vasárnapi Újság“ élénken méltányolja ez intézet létesítésénél a Szász Domokos úr fáradozásait. Igaza van. Szász Domokos úr elvitázhatlan érdemeket szerzett a Frőbel-féle gyermekkert létesítése körül a őszintén óhajtjuk, hogy e tekintetben minden városnak legyen egy Szász Domokosa! — A zeneconservatorium tegnap szép sikerrel adta elő a Paulus-oratoriumot. Bővebben holnap. . .Hogyan él Kossuth?“ E czim alatt aVasárnapi Újság“ egy hosszabb közleményt hoz, mely Szemere Miklós elbeszélései nyomán sok érdekest tartalmaz. Átvesszük belőle a következőket: Kossuth jelenleg Turin mellett Barraccone di Colegnonak egyik mezei nyaralójában lakik, mintegy negyedórára Turintól. A nyaraló kertjét egy öntöző csatorna seeli át, mely a gondos mivelést megkönnyíti. A nyaralót Kossuth csak nemrég vette nyolczezer forintért. Az egész telek mintegy két-három köblösre terjed, s hosszadad négyszöget képez. Mindjárt a kapu bejárásnál áll egy kis emeletes lak, melyben Ihász Dániel, Kossuth e régi társa a számkivetésének hű megosztója lakik; mig a Kossuth háza beljebb van, a telek hátulsó részében, a gyümölcsösnél. Az apró tornyocskák, melyek kívülről az épület koronáját, tulajdonképen pedig a másodemeletet képezik, olyan külsőt adnak neki mint egy kis palotának. E toronyszobák egyikében szokott Kossuth a csillagok járására figyelni, s a világrend égi titkaiban elmerülő. Kossuth bár nem él a leglényesebb körülmények közt, de van annyija, ami arra elég, hogy hátralevő napjait meglehetős kényelemben s az anyagi gondoktól menten töltse el. Házában, mely nem nagy (körülbelül 30 lépés hosszú és 25 lépés szélességű) a földszinten úgy, mint az első emeleten van 6—6 tágas szobája, melyek közül el.61 az egyik a saját hálószobája, egy meg hátul Lajos fia részére van berendezve. Felül a második emeleten is van négy, de ezek kisebbek, és nem lakik bennük senki. — Cselédje van három az ötven éves gazdasszony egy rendkivül kövér elszászi nómetaaszony, Paulo az olasz inas, és Francesco a kertész régi hű szolgák, a két előbbi már 16-ik évét tölti Kossuth szolgálatában. A gazdasszonyt Kossuth maga tanította be jóféle magyar ételek készítésére. Van még Kossuthnak egy hű négylábú szolgája, melyet ,Jószág*-nak hívnak, egy termetes fehérszőrü házi szelindek, a melylyel Kossuth gyakran elmulat. Kossuth életmódja igen egyszerű s változatlan. Reggel hét órakor kél, reggelizik s jókora sétát tesz a szabadban. Léptei oly gyorsak, hogy nemcsak Ihász, de más is alig képes vele versenyezni a járásban. Séta után hideg fürdőt vesz, azután a lapokat nézi át, amelyek idejekorán érkeznek meg Turinból, azon a vonaton, mely a nyaralóhoz közel fekvő kis állomásnál szokott megállani. Kossuth általában figyelemmel kisér minden jelentékenyebb politikai mozzanatot , s ha megtörténik, hogy valamely látogatójával hosszasabb beszélgetésbe ereszkedik valamely tárgy fölött, nyomban a beszélgetés után szobájába vonul s mindent amit mondott, papírra vet. Azután még egyszer fölolvassa, kiteszi az asztalra a látogató elé, s az ott hever egy kis ideig. Hanem a másik pillanatban már, ha ugyan valakinek eszébe nem jut megmentésére sietni, jaj annak az iratnak. Ahogy tele irta azt a papirost, úgy szét is tépi csöndesen, iczipiczi, összeszedhetlen darabokra, úgy hogy azokból senki sem képes eligazodni. Azok a darabkák aztán szépen elvándorolnak a papírkosárba. Mennyi becses dolog részesült már e tragikus sorsban, — ki tudná megmondani? Így semmisítette meg Kossuth azt a különösen érdekes s egyéniségének álláspontjára nézve kiválóan fontos nyilatkozatot, amelyet nemrégen tett valaki előtt, hogy: „miért nem tér ő vissza a hazába?“ A követ visszahivatási jogról tett észrevételeit azonban Szemerének sikerült idejekorán megmenteni. Este hat óra után érkezik meg Kossuth ifjabb fia, Lajos, Turinból, mire nemsokára apa és fiú asztalhoz ülnek ebédelni, s ilyenkor Ihász is gyakori vendég. A Kossuth és fiai közti viszonynál gyöngédebbet még képzelni sem lehet. Különben Kossuth fiainak így is jó állásuk van: az idősebb, Ferencz, elsőrangú bányahivatalnok, az ifjabb, Lajos pedig több vaspálya főnöke Turinban, jövőre azonban innen Milanóba teszik át, s akkor az öreg Kossuth is elhagyja Barracconét, és fiához költözik. Ebéd után még egy ideig tart a beszélgetés, szivarozás (Kossuth cigarettet szí, melyet nagy ügyességei és gyorsan szokott elkészíteni) és mintegy két óra hosszat a tekézés, amelyben Kossuth valódi művész. Tiz órakor a társaság szétoszlik, Kossuth szobájába vonul, s olvas késő éjig. A rendszeres életmód, mértékletesség, testi mozgás és hideg vízben fürdés oly edzetté tették egész constitutióját, hogy lehetetlen ráismerni benne arra az emberre, kit az 1848 jun. 14-ki nagy beszéde előtt úgy kellett a szószékbe karon lógva fölvezetni. Valódi aczélizmai vannak. Sok időt tött a szellőd légvonalú tornáczon. Aki ott vele mulat, okvetlenül megkapja a náthát, hurutot, ő neki soha semmi baja. Aludni rendesen nyitott ablakoknál alszik egy könnyű lepe, és egy igen szép, ibolyákkal díszített horgolt takaró alatt, melyet nemrég egy magyar nő küldött számára, ki magát bizonyos okokból meg nem nevezte, s kinek kilétét Kossuth is csak közelebb tudta meg. Kossuth egy névjegyen (ezt is mint minden levelét, gyászszegély veszi körül) köszönte meg e kedves küldeményt. „A pompás takarót — írja — hervadhatlan ibolyáival nagy becsbe tartom. Rajta fog kezem nyugodni, mikor meghalok, ha ágyamban halok meg. Örvendek, hogy végre szabad leírnom e szót: köszönöm, melytől szigorúan eltiltott eddig, a becses adományt kisérő jegyzék. Legyen szívesen fogadva szíves köszönetem e a régmúlt nagy idő kis emléke, melyet hozzá csatolok. — Borraccone, okt. 28. 1874. A névjegy másik oldalán egyszerűen e név áll: Kossuth! — A pesti iparosiérben csütörtökön este Hegedűs Sándor „a szabad társadalom fegyelméről“ tartott nagyszámú hallgatóság előtt fölolvasást, melyben a társadalmaknak az ó-, közép-és jelenkorban az egyház, az állam és a sajtó által való fegyelmezését ecsetelte és behatóan értekezett a széhek, a művészeti és egyéb társadalmi egyletek működéséről, a felvilágosodás történetéről, valamint a pályaválasztásra befolyással levő erkölcsi és szellemi erőkről. A hallgatóság fölolvasó iránt több ízben fejezte ki vihator taps és helyeslés által elismerését. A határőrvidéki erdőüzlet ügyében nov. 20-án történt meg a végelszámolás a consortium és Guttmann urak között, kik óvadéka, mely névértékben 235,000 forintra rúgott, 169,000 írt névszerinti értékben, továbbá 68,990 frt az általuk tényleg befizetett összegből készpénzben visszafizettetett. A nevezett cég részéről megtérítendő 48,000 lijnyi költségrészlet már ezen összegből leszámíttatott, minek következtében a kezdetben tervezett erdőrész átengedés elmaradt. Mint a „N. P. J.” hallja, ezen erdőrészlet iránt a budapesti Hartmann czéggel alkudozások folynak, —a annak részéről 80.000 forint ajánltatott könnyű visszafizetési feltételek mellett. — Az Andrássy féle jegyzék elsikkasztása ügyében a .N. P. J.« ezeket írja: A magyar Arnim ügyben ma arról értesülünk, hogy Rothfeldet, a „N. Fr. Pr.“ levelezőjét Andrássy Gyula gr. külügyminiszter magához hivatván az ismeretes jegyzék ügyében kihallgatás alá vette. Kollégánk állhatatosan vonakodott megnevezni a vétkest. Mire Andrássy gróf figyelmeztette őt, hogy a vétkes törvényszékileg okvetlenül ki kell puhatolni,kollégánk erre azt jegyezé meg,hogy a magyar igazságszolgáltatás minden éleslátás mellett sem képes egyebek közt a keleti vasút ügyében sem kipuhatolni a vétkeseket, kiket pedig az egész világ ismer. — Magas életkor. Maros-Vásárhelyt e napokban egy 101 éves nő halt meg: özv. Pungur Mihályné, szül. Nagy Katalin. — Régi, de érdekes hír. Az Illustrated London News* politikai hetiszemléje nagyon ritkán érdemesít bennünket megemlítésre, gyakran az egészAustro-Hungary* is ignoráltatik. Ma egy hete megjelent számában azonban mégis írt valamit rólunk, mégpedig oly figyelemreméltó hírt, hogy átvétele még ma sem múlta idejét. Azt írja ugyanis, hogy a magyar alsóház elvetette az adóbehajtásról, szóló új javaslatot, noha a pénzügyminiszter — teszi hozzá szörnyülködve — kimutatta, hogy a jelen rendszer mellett az adózók nagyon csekély összeggel vannak megadózva. — Ma megjelent számában kétségkívül azt jelenti, hogy Ghyczy beadta lemondását. — Makfalvi Dózsa Dániel, a magyar királyi Curia, mint legfőbb itélőszék r. bírája magas kiskorú gyermekei : Ákos, Endre és Dániel, úgy székelyvásárhelyi Egyed Sándor és leánya Polixéna, s minden rokonok nevében, tisztelettel én szomorúan jelenti a forrón szeretett nőnek, illetőleg anyának, gyermeknek a nővérnek Dózsa Dánielné, sz.-vásárhelyi Egyed Eszternek-nek élte 41-ik, boldog házassága 20-ik évében, 1874. november hó 20 ik napján hosszas s kínos betegség után idült szivbaj következtében történt szomorú halálát. A kérlelketlen halál a legnemesb szivet támadta meg, melyből mint tiszta napfény sugárzott a gyöngédség és szeretet boldogított családjára. Elhunyt ő, ki övéinek csak egyszer okozott gyászt és bánatot, de ép azért e gyász és bánat örök én kitörölhetlen , a midőn ő ily korán elszakadt tőlük ! Béke poraira ! Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKI.OR. NYILTTÉR.*) PERL fogorvos lakik b.-középute a 6. ss. a., a kisegítőpénztár tőszomszédságában az első emeleten. Átutazók egy fogat egy óra alatt, egy egéaz fogsort egy nap alatt nyerhetnek. 9—60. Fogfáját gyorsan és örökre eltávolíttatik. Minden betegének erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revatesciere du Barry Londonból. Du Barry Revatesciére tápgyógyereje kitűnő sikerrel alkalmazható kör. a betegségekben: u. m. gyomor, ideg, mell, tüdő, máj, mirigy, nyaghártya, légzés, haragvese és tubertutotikus bántalmaknál, gyógyít gümö és aszkort, aszhmát, köhögést, emészthetlenséget, dugulást, hasmenést, álmatlanságot, gyengeséget, aranyért, vízkört, lázt szédülést, vértolulást, fülzúgást, rosszullétet, hányást, még a terhességben is, diabetest, mélakórt, elsoványodást, oheumet, köszvényt, sápkórt. — Kivonat 76,600 bizonyítványból oly felgyógyulásokról, melyek a gyógyászatnak ellentállottak. 65,715. számú bizonyítvány. Páris, 1866. april 11. Uram, Leányom, a ki igen szenvedő állapotban volt sem emészteni, sem aludni nem tudott; álmatlanság, gyengeség és ideges izgultságtól egészen oda volt. Most a Revalenciére-csokoládé által egészen helyreállt, jó étvágyai, emésztéssel, tömött hússal bír s oly jó kedvvel, milyet már rég óta nélkülözött. H. de Blondous. Táplálóbb lévén mint a hús, a Revalesciére felnőttek és emelteknek 60-szeres árát megtakarittatja gyógyszer d UUBádol|Szelenczékben fél fontos 1.60, 1 fontos 2.9, 8 fontos 4. 60, 6 font 10 frt, 12 fs, 20 frt, 24 fs, 86 frt Revalesciére kétszersültek szelenczékben 12 1. 60s41.40 Revalescsére chokoládén por- és tábla alakban 12 csészére 10 24 csészére 2.60. 48 csészére 4.50, porban 120 csészére 10 frt, 288 csészére 20 frt, 676 csészére 86 frt. — Kapható: Barry du Barry és társánál Bécs, Wallischgasn * H. tz. s általa minden város gyógytárában. Maga a raktréz bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenében. Kapható továbbá: Kolozsvártt: Binder gyógyszerésznél, Pesten: Török, Prágáion : Fürsth J. Brünnben: Eder F., Debreczenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-Földdvárt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Kanizsán- Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötörnál, Pozsonyban: Piszton Felixnél, Székes-Fehérvárott:Dlebala Györgynél, Vágujhelyen: Conlegner Ignácsnál, Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmasok gyógyszertárában *) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztőségünk semmi felelősséget nem vállal el. Bserk.