Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)

1874-11-24 / 268. szám

vesszük, azt is jelenti, hogy Bianco és Portilla tá­bornokok gyors elkotródásuk okául a madridi kor­mány rendeletét adják,mely őket Pampelona felmen­tésére szók­ta el Irni alól. Ez a sajátságos rende­let nagy felháborodást szült a lakosságban, mely most új ostromot vár magára,s az egész győzelem­ből mindössze annyi haszna van,hogy az iraki hely­őrség szaporíttatott, a a san-marciali hadállás meg­­erősíttetett . A Reuter-féle londoni ügynök erre vonatkozólag még azt jelenti,hogy mielőtt Madrid­ba a vissahívó parancs megérkezett, Blanco és Lonia tábornokok készületeket tettek Vera, Urdax és Elizondo elfoglalására, mialatt Mariones Pampe­­lonánál foglalkoztatta volna az ellenséget. A had­­ügyminiszter azonban jobbnak látta az Iránnál le­vő hadosztályokat is Pampelona alá szólítani. Külföldi vegyes hírek. — A franczia kormányhivatalnokok kö­vetkező statisztikáját közli a­­Figaro 3 : Franczia­­ország mostani kormány­hivatalnokai közül 40 prae­­fecht, 44 főtitkár és 110 alpraefeckt a császár­ság alatt lépett szolgálatba; 4 praefecht, 2 főtit­kár és 12 alpraefekt a­ nemzeti védelem kormá­nya­ alatt; 37 praefekt, 31 főtitkár és 75 alprae­­fekt Thiers kormánya alatt s végül 6 praefekt, 32 főtitkár és 38 alpraefekt Mac-Mahon kormánya alatt lépett államhivatalba. — Mint ez adatokból látszik, a franczia megyék közigazgatása túlnyo­móig bonapartiata hivatalnokok kezében van. — Garibaldi szegénységének enyhítésére Olaszország városai versenyeznek egymással. Két nap alatt aláírások útján több mint 10.000 líra gyűlt be , így az öreg tábornok már biztosítva van a nélkülözés ellen. Élethossziglani évi járadé­kot adtak neki. Nápoly és Palermo községi taná­csai egyenként 1000 lírát, Belletri város 500 lí­rát, Minervino 400 lírát, Mantua 300 at, Cerceto 100 at, a reverai munkásegylet 60-et. Ezeken kí­vül a guastallai munkásegylet 100, a mantuai pe­dig 300 lírát küldött „tiszteletbeli elnökének“ oly ígérettel, hogy jövőre is gondoskodni fog róla. Garibaldi egy Ribolihoz intézett újabb levelében azt mondja, hogy miután a begyűlt és eddig föl­­­ajánlott összegekkel öreg napjai biztosítva vannak, több aláírásra nincs szükség és kéri azt megszün­tetni. — A porosz-franczia háború áldozatai. Chenu orvos a napokban bocsátott ki Párisban egy röpiratot, melyben hivatalos adatok nyomán a franczia hadsereg veszteségeit számítja elő az utol­só háborúban. A francziák a harcztéren maradot­takban, elveszettekben, vagy sebesülés folytán meg­­haltakban veszített 138.871 embert, sebesültekben 142,000 embert, a a menetek alatt harczképte­­lenekké váltakban 11,421 embert. Azoknak a szá­ma, kik elvesztek, 11,914-re rúg. A halottak közt volt 2881,­­ az elveszettek közt 96 tiszt. Dr. Chenu utal arra, hogy a németek 44,000 halottat és 127,000 sebesültet vesztettek s megjegyzi, hogy a franczia hadsereg nagy vesztesége onnan szár­mazott, mivel a katonai egészségügy rosszul volt szervezve. -A Yankee-bátorság. Egy amerikai élet­mentő Uszóruhát talált föl , találmányát — mint illik — először önmagán tette próbára. E kísér­letről következőket írják : Boyton búvár, a men­­tőruha feltalálója a­­Queen* gőzösre ült, hogy a Newr-Yorktól Izlandig tartó út közben a tengerbe vesse magát.­­ Mikor a gőzös az amerikai par­toktól 300 mértföldnyire ü­lt, a tengerbe akart ugrani, de a matrózok észrevették tervét s meg­akadályozták az­­istenkísértést . E percztől kezd­­ve a legénység mindig őrszemmel kisérte Boytont. Amikor a hajó az izlandi partoktól 17 mértföldnyire volt, óriási orkán keletkezett, a hullámok torony­­magasságra nőttek , oly vihar dúlt, hogy a hajón mindenki elveszte hidegvérét. De nem ám a yan­­kee i­s fölhasználta az általános zavart, magára öltötte találmányát s észrevétlenül belevetette ma­gát a kavargó hullámokba. A hajón mindenki el­veszettnek tartotta, mert a vész két napon át dü­­ööögött a tengeren. Mily nagy volt azonban meg­vetésük, mikor hírül vették, hogy Boyton Skib­­eereen mellett partra jutott. Csak arról panasz­­kodott, hogy a tengeri betegség környékezte. Ki­próbált találmányára kormányánál szabadalmat i­ért. Bécsi hírek. — Károly Ferdinand főherczeg, József herczeg sógora nov. 20-án délután Seelovitzban felshalt. Károly Ferdinand 1818. julius 29-én '^letett a második fia volt Károly főherczegnek s hadvezérnek 8 igy öcscse Albrecht főher­­'zegnek. 1854. ápril 18-án nőűl vette Erzsébet ^rczegiasszonyt, József nádor leányát és Este ^fdinand fhg özvegyét, kitől négy gyermeke­t illetett: Frigyes, Mária, Károly és Jenő, kik még "akd kiskoriak. A boldogult főherczeg nyugalma­­zott lovassági tábornok volt e régóta betegenke­­ílt­ Utolsó betegsége fölötte kinos volt és re­jtőien. A halálra rég elő volt készülve. HIRHARANítt. Kolozsvártt, november 21-én. , 4(r Jókai Móra vasárnap reggeli vonattal ,te utazott Pestre, de ígéretét birjuk, hogy de­cember elején ismét vissza jön a ekkor haza ki­séri Jókainé asszonyt is. Jókai itt mulatása alatt meglátogatta az egyetemi kört is, hová az ifjúság meghívta. Mintegy fél órát töltött a körben s ez is elég idő volt arra, hogy az ifjúságot meghódít­sa kedélyes társalgásával. A kör helyiségei még sohasem voltak oly látogatottak mind ez alka­lommal.­­ Azon anabilis confusioról melybe a­­Keleti és alapitó részvényesei egymással szem­­ben állanak,érdekes részleteket közöl lapunkban ma egyik erdélyi aristocrata,ki ugy látszik megunta in­direct adót fizetni csupán azért, hogy a,Kelet“ életét tengessék. Volt idő, midőn e subventió kér­dést nagy indignátióval utasította vissza a.Kelet é s ime a szag mind gyakrabban kezdi kiütni magát a zsákból ! Mint halljuk szó van arról is, hogy a Deákpárt új orgánumot akar alapítani. Mennyi igaz e hírből, azt nem tudjuk, de annyi tény, hogy a­­Keleti az újabb időben sok lec­kéz­­tetést kapott saját pártjától, s az alapítók közül többen a további részlet­fizetést sőt a lapot is visszautasították.­­ A napokban hite volt annak, hogy gróf Péchy Manó meg fogja látogatni választóit. E hit alkalmasint nem fog valósulni, miután gróf Péchyt a Deákkör a közigazgatási bizottság egyik tagjául jelölte ki. &1 Jakab Elek ellen a­­Fővárosi Lapok* az újabb időkben sok olyan támadást intézett, mely méltán meglephette olvasóit. Egyik munkatársa megtámadta akadémiai székfoglaló beszédét, de midőn Jakab Elek válaszolt reá, e válasznak — ha jól emlékezünk— nem jutott hely a­­Fővárosi Lapok*-ban, sőt ellenkezőleg újabb megtámadás következett. Az­­Ellenőr­ legközelebbi száma azt állítja, hogy ez üldözés onnan ered, mert Pauler Gyulának az országos levéltár igazgatói állomásá­ra tett kinevezésekor Jakab Elek irányában ment­­hetlen igazságtalanságot, mellőzést követtek el, a most ez üldözés által akarják igazolni a köz­megbotránkozással fogadott kinevezést. Jakab Elek­kel szemben, a­ki 30 esztendő óta levéltári hiva­talnok, oly ember nyert elsőséget, a­kit a kor­mány azonnal kénytelen vola külföldre küldeni , országos költségen a levéltárak tanulmányozása­­ végett, hogy állására képes legyen. Hja, már ez nálunk új szokás. A kormány protectióból meg­tesz valakit egyetemi tanárnak, s kiküldi külföld­re tanulni, hogy aztán tanuthason. S ha a mellőzöt­­tek érdekében szót emel egyik-másik lapunk, mindig akad olyan, a­melyik azokat üldözőbe veszi, csak­hogy a mellőztetés szinleg igazoltnak látszassák. Eddig az­­Ellenőr*, melyhez mi csak annyit jegy­zünk meg, hogy sajnáljuk mi is, hogy a­­Főváro­si Lapok*, melynek egykor Jakab Elek is munka­társa volt, helyet enged olyan fitymáló czikkeknek, melyeket Jakab Eleknek sem múltja sem jelene nem igazol. Jakab E. egyik legfáradhatlanabb mun­kása a magyar irodalom és történelemnek, s mo­­nograph-irodalmiunk az ő tollából birja ma a legkitűnőbb művet, olyant, mely a külföld iro­dalmának is becsületére válhatna. E bánásmód hálátlan jutalom olyan férfiúval szemben, kinek nemes lelkesedése annyi szépet, jót és hasznos teremtett, kinek fáradhatlan szorgalma és odaadó buzgalma megteremtő a .Székely pályadijta, mely mind e pillanatig páratlanul áll hazánkban. A hibát, a tévedést ki lehet igazítani, sőt kötelesség, de ok nélkül nevetségessé tenni valakit, ki tud, szeret ők akar is dolgozni, ez rosz szokás, s ennek cultiválását a ,F. L.Mól legkevésbé vár­tuk. Mi a ,F. Lapokéban igazságos bírálóját keressük a napi eseményeknek, s nem sprozzuk hivatásai közé a tekintélyek ledorongolását, mely ellen épen ő kelt ki a közelebbi időkben is. A ’„Vasárnapi Újság“ csinos rajzot és leírást közöl a kolozsvári gyermekkertről, ör­vendünk ha e szép közintézetünk buzdításul fog szolgálni más városoknak is A „Vasárnapi Újság“ élénken méltányolja ez intézet létesítésénél a Szász Domokos úr fáradozásait. Igaza van. Szász Do­mokos úr elvitázhatlan érdemeket szerzett a Frő­­bel-féle gyermekkert létesítése körül a őszin­­tén óhajtjuk, hogy e tekintetben minden vá­rosnak legyen egy Szász Domokosa! — A zeneconservatorium­ tegnap szép si­kerrel adta elő a Paulus-oratoriumot. Bővebben holnap. . .Hogyan él Kossuth?“ E czim alatt a­­Vasárnapi Újság“ egy hosszabb közleményt hoz, mely Szemere Miklós elbeszélései nyomán sok érdekest tartalmaz. Átvesszük belőle a következő­­ket: Kossuth jelenleg Turin mellett Barraccone di Colegnonak egyik mezei nyaralójában lakik, mintegy negyedórára Turintól. A nyaraló kertjét egy öntöző csatorna seeli át, mely a gondos mi­­velést megkönnyíti. A nyaralót Kossuth csak nem­rég vette nyolczezer forintért. Az egész telek mint­egy két-három köblösre terjed, s hosszadad négy­szöget képez.­­ Mindjárt a kapu bejárásnál áll egy kis emeletes lak, melyben Ihász Dániel, Kos­suth e régi társa a számkivetésének hű megosz­­tója lakik; mig a Kossuth háza beljebb van, a telek hátulsó részében, a gyümölcsösnél. Az apró tornyocskák, melyek kívülről az épület koronáját, tulajdonképen pedig a másodemeletet képezik, olyan külsőt adnak neki mint egy kis palotának. E to­ronyszobák egyikében szokott Kossuth a csillagok járására figyelni, s a világrend égi titkaiban elme­rülő­. Kossuth bár nem él a leglényesebb körül­mények közt, de van annyija, a­mi arra elég, hogy hátralevő napjait meglehetős kényelemben s az anyagi gondoktól menten töltse el. Házában, mely nem nagy (körülbelül 30 lépés hosszú és 25 lé­pés szélességű) a földszinten úgy, mint az első emeleten van 6—6 tágas szobája, melyek közül el.61 az egyik a saját hálószobája, egy meg hátul Lajos fia részére van berendezve. Felül a második emeleten is van négy, de ezek kisebbek, és nem lakik bennük senki. — Cselédje van három­­ az ötven éves g­azdasszony egy rendkivül kövér elszá­­szi nómetaaszony, Paulo az olasz inas, és Fran­cesco a kertész régi hű szolgák, a két előbbi már 16-ik évét tölti Kossuth szolgálatában. A gazd­­asszonyt Kossuth maga tanította be jóféle magyar ételek készítésére. Van még Kossuthnak egy hű négylábú szolgája, melyet ,Jószág*-nak hívnak, egy termetes fehérszőrü házi szelindek, a mely­­lyel Kossuth gyakran elmulat. Kossuth életmódja igen egyszerű s változatlan. Reggel hét órakor kél, reggelizik s jókora sétát tesz a szabadban. Lép­tei oly gyorsak, hogy nemcsak Ihász, de más is alig képes vele versenyezni a járásban. Séta után hideg fürdőt vesz, azután a lapokat nézi át, a­melyek idejekorán érkeznek meg Turinból, azon a vonaton, mely a nyaralóhoz közel fekvő kis állo­másnál szokott megállani. Kossuth általában figye­lemmel kisér minden jelentékenyebb politikai moz­zanatot , s ha megtörténik, hogy valamely látogató­jával hosszasabb beszélgetésbe ereszkedik valamely tárgy fölött, nyomban a beszélgetés után szobájába vonul s mindent a­mit mondott, papírra vet. Azután még egyszer fölolvassa, kiteszi az asztalra a látogató elé, s az ott hever egy kis ideig. Hanem a má­sik pillanatban már, ha ugyan valakinek eszébe nem jut megmentésére sietni, jaj annak az irat­nak. A­hogy tele irta azt a papirost, úgy szét is tépi csöndesen, iczipiczi, összeszedhetlen da­rabokra, úgy hogy azokból senki sem képes eligazodni. Azok a darabkák aztán szépen el­vándorolnak­­ a papírkosárba. Mennyi becses dolog részesült már e tragikus sorsban, — ki tud­ná megmondani? Így semmisítette meg Kossuth azt a különösen érdekes s egyéniségének álláspont­jára nézve kiválóan fontos nyilatkozatot, a­melyet nemrégen tett valaki előtt, hogy: „miért nem tér ő vissza a hazába?“ A követ visszahivatási jogról tett észrevételeit azonban Szemerének sike­rült idejekorán megmenteni. Este hat óra után érke­zik meg Kossuth ifjabb fia, Lajos, Turinból, mire nemsokára apa és fiú asztalhoz ülnek ebédelni, s ilyenkor Ihász is gyakori vendég. A Kossuth és fiai közti viszonynál gyöngédebbet még képzelni sem lehet. Különben Kossuth fiainak így is jó ál­lásuk van: az idősebb, Ferencz, elsőrangú bánya­hivatalnok, az ifjabb, Lajos pedig több vaspálya főnöke Turinban, jövőre azonban innen Milanóba teszik át, s akkor az öreg Kossuth is elhagyja Barracconét, és fiához költözik. Ebéd után még egy ideig tart a beszélgetés, szivarozás (Kossuth cigarettet szí, melyet nagy ügyességei és gyorsan szokott elkészíteni) és mintegy két óra hosszat a tekézés, a­melyben Kossuth valódi művész. Tiz órakor a társaság szétoszlik, Kossuth szobájába vonul, s olvas késő éjig. A rendszeres életmód, mértékletesség, testi mozgás és hideg vízben für­dés oly edzetté tették egész constitutióját, hogy lehetetlen ráismerni benne arra az emberre, kit az 1848 jun. 14-ki nagy beszéde előtt úgy kel­lett a szószékbe karon lógva fölvezetni. Valódi aczélizmai vannak. Sok időt tött a szellőd légvo­­nalú tornáczon. A­ki ott vele mulat, okvetlenül megkapja a náthát, hurutot, ő neki soha semmi baja. Aludni rendesen nyitott ablakoknál alszik egy könnyű lepe, és egy igen szép, ibolyákkal díszített horgolt takaró alatt, melyet nemrég egy magyar nő küldött számára, ki magát bizonyos okokból meg nem nevezte, s kinek kilétét Kossuth is csak közelebb tudta meg. Kossuth egy névje­gyen (ezt is mint m­inden levelét, gyászszegély veszi körül) köszönte meg e kedves küldeményt. „A pompás takarót — írja — hervadhatlan ibo­lyáival nagy becsbe tartom. Rajta fog kezem nyu­godni, mikor meghalok, ha ágyamban halok meg. Örvendek, hogy végre szabad leírnom e szót: kö­szönöm, melytől szigorúan eltiltott eddig, a becses adományt kisérő jegyzék. Legyen szívesen fogadva szíves köszönetem­ e a régmúlt nagy idő kis em­léke, melyet hozzá csatolok. — Borraccone, okt. 28. 1874. A névjegy másik oldalán egyszerűen e név áll: Kossuth! — A pesti iparosié­rb­en csütörtökön este Hegedűs Sándor „a szabad társadalom fe­gyelméről“ tartott nagyszámú hallgatóság előtt fölolvasást, melyben a társadalmaknak az ó-, kö­­zép-és jelenkorban az egyház, az állam és a sajtó által való fegyelmezését ecsetelte és behatóan ér­tekezett a széhek, a művészeti és egyéb társadal­mi egyletek működéséről, a felvilágosodás történe­téről, valamint a pályaválasztásra befolyással levő erkölcsi és szellemi erőkről. A hallgatóság fölol­vasó iránt több ízben fejezte ki vihator taps és helyeslés által elismerését.­­ A határőrvidéki erdőüzlet ügyében nov. 20-án történt meg a végelszámolás a con­sortium és Guttmann urak között, kik óvadé­ka, mely névértékben 235,000 forintra rúgott, 169,000 írt névszerinti értékben, továbbá 68,990 frt az általuk tényleg befizetett összegből kész­pénzben visszafizettetett. A nevezett c­ég részéről megtérítendő 48,000 lijnyi költségrészlet már ezen összegből leszámíttatott, minek következtében a kezdetben tervezett erdőrész átengedés elmaradt. Mint a „N. P. J.” hallja, ezen erdőrészlet iránt a budapesti Hartmann czéggel alkudozások folynak, —­a annak részéről 80.000 forint ajánltatott könnyű visszafizetési feltételek mellett. — Az Andrássy féle jegyzék elsikkasztá­­sa ügyében a .N. P. J.« ezeket írja: A magyar Arnim ügyben ma arról értesülünk, hogy Rothfel­­det, a „N. Fr. Pr.“ levelezőjét Andrássy Gyula gr. külügyminiszter magához hivatván az ismeretes jegyzék ügyében kihallgatás alá vette. Kollégánk állhatatosan vonakodott megnevezni a vétkest. Mire Andrássy gróf figyelmeztette őt, hogy a vétkes tör­­vényszékileg okvetlenül ki kell puhatolni,kollégánk erre azt jegyezé meg,hogy a magyar igazságszol­gáltatás minden éleslátás mellett sem képes egye­bek közt a keleti vasút ügyében sem kipuhatolni a vétkeseket, kiket pedig az egész világ ismer. — Magas életkor. Maros-Vásárhelyt e na­pokban egy 101 éves nő halt meg: özv. Pungur Mihályné, szül. Nagy Katalin. — Régi, de érdekes hír. A­z Illustrated London News* politikai hetiszemléje nagyon ritkán érdemesít bennünket megemlítésre, gyakran az egész­­Austro-Hungary* is ignoráltatik. Ma egy hete megjelent számában azonban mégis írt valamit ró­lunk, még­pedig oly figyelemreméltó hírt, hogy átvétele még ma sem múlta idejét. Azt írja ugyanis, hogy a magyar alsóház elvetette az adóbehajtásról, szóló új javaslatot, noha a pénzügyminiszter — teszi hozzá szörnyülködve — kimutatta, hogy a jelen rendszer mellett az adózók nagyon csekély összeggel vannak megadózva. — Ma megjelent számában kétségkívül azt jelenti, hogy Ghyczy be­adta lemondását. — Makfalvi Dózsa Dániel, a magyar ki­rályi Curia, mint legfőbb itélőszék r. bírája maga­s kiskorú gyermekei : Ákos, Endre és Dániel, úgy székely­vásárhelyi Egyed Sándor és leánya Polixé­na, s minden rokonok nevében, tisztelettel én szo­morúan jelenti a forrón szeretett nőnek, illetőleg anyának, gyermeknek a nővérnek Dózsa Dánielné, s­z.-vásárhelyi Egyed E­s­z­t­e­r­n­e­k-nek élte 41-ik, boldog házassága 20-ik évében, 1874. no­vember hó 20 ik napján hosszas s kínos betegség után idült szivbaj következtében történt szomorú halá­lát. A kérlelketlen halál a legnemesb szivet támad­ta meg, melyből mint tiszta napfény sugárzott a gyöngédség és szeretet boldogított családjára. El­hunyt ő, ki övéinek csak egyszer okozott gyászt és bánatot, de ép azért e gyász és bánat örök én kitörölhetlen , a midőn ő ily korán elszakadt tő­lük ! Béke poraira ! Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKI.OR. NYILTTÉR.*) PERL fogorvos lakik b.-kö­z­épu­te­­ a 6. ss. a., a kisegítő­­pénztár tőszomszédságában az első emeleten. Átutazók egy fogat egy óra alatt, egy egéaz fogsort egy nap alatt nyerhetnek. 9—60. Fogfáját gyorsan és örökre eltávolíttatik. Minden betegének erőt és egészséget nyújt gyógyszer és költség nélkül a kitűnő Revatesciere du Barry Londonból. Du Barry Revatesciére tápgyógyereje kitűnő siker­rel alkalmazható kör. a betegségekben: u. m. gyomor, ideg, mell, tüdő, máj, mirigy, nyaghártya, légzés, harag­­vese és tubertutotikus bántalm­aknál, gyógyít gümö és asz­­kort, aszhmát, köhögést, emészthetlenséget, dugulást, has­menést, álmatlanságot, gyengeséget, aranyért, vízkört, lázt szédülést, vértolulást, fülzúgást, rosszullétet, hányást, még a terhességben is, diabetest, mélakórt, elsoványodást, ohe­­umet, köszvényt, sápkórt. — Kivonat 76,600 bizonyítvány­ból oly felgyógyulásokról, melyek a gyógyászatnak ellent­­­állottak. 65,715. számú bizonyítvány. Páris, 1866. april 11. Uram, Leányom, a ki igen szenvedő állapotban volt sem emészteni, sem aludni nem tudott; álmatlanság, gyenge­ség és ideges izgultságtól egészen oda volt. Most a Revalen­­ciére-csokoládé által egészen helyreállt, jó étvágyai, emész­téssel, tömött hússal bír s oly jó kedvvel, milyet már rég óta nélkülözött. H. de Blond­ous. Táplálóbb lévén mint a hús, a Revalesciére felnőttek és emelteknek 60-szeres árát megtakarittatja gyógysze­­r d­ UUBádol|Szelenczékben fél fontos 1.60, 1 fontos 2.9­, 8 fontos 4. 60, 6 font 10 frt, 12 f­s, 20 frt, 24 f­s, 86 frt Revalesciére kétszersültek szelenczékben 12 1. 60s41.40 Revalescsére chokoládén por- és tábla alakban 12 csészére 1­0 24 csészére 2.60. 48 csészére 4.50, porban 120 csészé­re 10 frt, 288 csészére 20 frt, 676 csészére 86 frt. — Kapható: Barry du Barry és társánál Bécs, Wallischgasn * H. tz. s általa minden város gyógytárában. Maga a rakt­r­éz bármely vidékre küld utalvány vagy utánvét ellenébe­n. Kapható továbbá: Kolozsvártt: Binder gyógyszerésznél, Pesten: Török, Prágáion : Fürsth J. Brünnben: Eder F., Deb­­reczenben: Mihálovics István gyógyszerésznél, Duna-Föl­dd­várt: Nadhera Pálnál, Károlyváros: Brilli F.-nél Kanizsán- Lovak Károlynál, Maros-Vásárhelyt: Fogarasi Dömötörnál, Pozsonyban: Piszton Felixnél, Székes-Fehérvárott:Dleba­­la Györgynél, Vágujhelyen: Conlegner Ignácsnál, Varasdon: dr. Halter A.-nál, Agrámban: Irgalmasok gyógyszertárá­ban *) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesz­tőségünk semmi felelősséget nem vállal el. Bserk.

Next