Magyar Polgár, 1874. július-december (8. évfolyam, 146-297. szám)
1874-12-08 / 280. szám
Vili. /‘vfolvam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdák Kiadóhivatal A lyceumi nyomda „központi irodájáéban főtér gr Teleki Domokos-hoz. & in Egészévre Félévre . . Egy negyedre Egy hónapra 16 ft. — 8 . * „ 1 „ 60 kr. a a 200-dik «»ám. Kolozsvárt!, kedd, 14. deczember 8. POLITIKAI NAPILAP. I... hirdetési dijak. Ötször has&bozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön sz&mittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmémyek. ^ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 86 kr. Reel amok: birfftsérbe soronként 1 frlrí TARCZAI Macaulay „Anglia történeteiből. Majdnem ezer évig a szerzetes rendek legősebb támaszai voltak a szent széknek. A szentek a szerzeteseket oltalma alá vette a püspöknek belügyeibe való beavatkozása ellen; ezen tainisták dús viszontszolgálattal fizették vissza,iután működésök nélkül a római püspök hihető, egy messze elterjedt aristocratiának csak tisztetbeli elnöke lett Totea. A benedekrendiek feje által helyeztetett VII.Gergely azon állagba, hogy a frank királyok s egyszersmind a vilgi papsággal való harczban megállhatott. III.Docentius a domonkosiak és ferenczrendiek fényével nyomta el az albigensi felekezetet. A VI. században a minden eddiginél végtelenül nagobb veszélyben forgó pápaságot egy új, a legnagobb buzgalmú és igen ügyesen szervezett szertesrend mentette meg. Midőn a jezsuitarend a apai széknek segélyére jött, azt a legnagyobb eszélyben találta, de azon pillanattól fogva sorsa edvezőbb irányt vett. A protestantismus, melyly egész nemzedéken át mindent levert maga lőtt, megállittatott diadalutjában és csakhamar Alpesek tövétől a balti tengerhez nyomatott Issza. Mielőtt még egy századot élt volna e szerbia vallásért az egész világ előtt nagy tettért vitt véghez, s érette sokat szenvedett. Nem élt vallási társulat, mely oly különböző téren ki- ldő egyéniségeket tudott volna felmutatni, egynekm volt oly nagy működési tere és mégis egysem volt azon tökéletes egyezés a gondolkodósban és működésben, mint ezen társulatban, volt táj a földön, az elméleti és gyakorlati öve számunk a közbeeső szent ünnep miatt életnek nem volt egy útja, melyen jezsuitát nem lehetett volna találni A királyoknak tanácsadóik voltak, kibetűzték a latin feliratokat, vizsgálták Jupiter holdjait, egész könyvtárakat adtak ki : polémia, lélekismetan, történelem, az optika felett értekezések, alkai ódák, a szent atyák kiadása, hittan és gúnyiratok képezték tárgyait. Az ifjúságnak magasabb tudományos kiképeztetését majdnem kizárólag kezekbe kerítették, s azt nagy ügyességgel vezették. Úgy látszik, hogy ők feltalálták a határt, ameddig a szellemi kiképzést a szellemi emancipate nélkül hajtani lehet; még ellenfeleiknek is meg kellett vallani, hogy a fiatal lélek vezetésében kiképzésében mesterek voltak, és párjuk e tekintetben nem volt. E mellett a szószéken is nagy szorgalommal és sikerrel működtek ; még nagyobb sikerrel és szorgalommal kezelték a gyóntatószéket, melynek segélyével egész Európában a katholikus fejedelmek és magasabb családok titkait kezekben tartották. Egyik protestáns államból mindennemű álöltözet alatt a másikba lopózkodtak, majd mint élvsóvár lovagok, vagy egyszerű parasztok, majd mint puritán prédikátorok. Olyan tartományokba utaztak, melyek meglátogatására az idegent még sem a nyerészkedést sem a tudvány nem indította: fel lehetett őket találni mandarin öltönyben a peckingi csillagvizsgáló toronyban, vagy Paraguay vadjai között ásóval kezökben a földmivelés elemeiről adva oktatásokat. De akárhol tartózkodtak és működtek, szellemök ugyanaz volt: fáradhatlan összeműködés a közös ügyben, föltétlen engedelmesség a központi hatalom iránt. Egyik sem választhatott lakást vagy foglalkozási kört a maga részére ,hogy a jezsuita a sarki kör, vagy pedig az egyenlítő alatt lakjék, hogy egész életén át a Vatikánban a drágaköveket vagy kéziratokat rendezze, vagy a vadembereknek az emberevés iszonyuságát megfoghatóvá tegye, mind olyan dolgok voltak, melyeknek elhatározását a legmélyebb alázattal másokra bízta, csütörtökön jelenik meg. (Mai áalmunkhoz Ha Limában volt rá szükség, az először elutazó hajót már a tengerre szállította; Bagdadban kellett jelenléte? — a legelső karavánnal átvonszolta magát a sivatagon, ha olyan tartományokba küldötték öt elöljárói, melyben élete kevésbé volt biztosítva, mint egy farkasé, hol vétek volt őt befogadni, s hol rendtársainak felszurt fejei és megcsonkított tagjai mutatták, mi várakozik reá: minden kifogás és késedelem nélkül ment sorsával szembe. Ezen hősi szellem közülök még most sem tűnt el. Midőn a rettenetes dögvész a földön körutat tett, midőn némely nagy városban a félelem minden társadalmi köteléket felbontott, midőn a világi papok nyájaikat elhagyták, midőn orvosi segély aranynyal sem volt megszerezhető; midőn a legerősebb természeti ösztön az élet szeretete előtt elenyészett , a jezsuita akkor is a szegényes ágy mellett állott, melyet a püspök, a lelkész, az orvos, atya és anya elhagyott volt, és a dögvészes ajakhoz hajolt, hogy a gyónás lankadt sóhajait ellesse és a haldokló elé a meghaló megváltó képét tartotta oda. Azonban a rend működését jellemző csodálatos kitartás, önzetlenség és önfeláldozással egyszersmind nagy bűnök voltak összecsatolva. Nem oknélkül volt állítva, hogy a rendkívüli tevékeny közszellem, mely a jezsuitát kényelme, élete és szabadsága nem becsülésére vitte, őt egyszersmind hűtlenné és könyörtelenné tette; hogy ő semmi eszközt sem tartott tiltottnak, mely vallomása előmozdításának használt; és hogy igen gyakran a vallás érdeke alatt saját rendje érdekeit értette. Ennek igazságát még a szentszék irányában követett maguk tartása is bizonyítja. A jezsuiták elejétől fogva kiváló ragaszkodást tanúsítottak a pápaság irányában. Küldetésük nem kevesebb volt, mint egy részről minden lehető belforradalmi kísérletet meghiúsítani, s más részről a kültámadásokat visszaverni. Tanaik a legnagyobb mértékben ultramontán szellemnek valónak, s ép úgy különmellékletül van csatolva a „BALOLDAL“ köztek Bossonet, mint Luther tanaitól.Elitélték a gallican egyház kiváltságait s azon tant, mintha az egyetemes zsinatnak joga volna a szent széket ellenőrizni. Lainez a rend nevében kinyilvánitá a tridenti zsinaton, hogy Krisztus egyedül a pápákra bizta a hivők kormányzását, s minden papi hatalom összege benne van öszpontosítva. A pápák és jezsuiták között ezen jó egyetértés sok ideig zavartalanul fennállott; azonban már a XVII. század első felében a rend, elbizakodva hatalmában, s az egyháznak tett szolgálatai öntudatában, kezdette elviselhetetlennek tartani a római szék által rájuk rakott igát. A jezsuiták új nemzedéke a franczia udvarnál keresett oltalmat Róma ellenében. Azt állították róluk továbbá, hogy a leggyalázatosabb összeesküvésekben, melyekről a történelemben említés létezik, a jezsuita befolyás a legvilágosabban kimutatható, hogy a jezsuita csak rendjéhezi függésében állhatatos, némely államban a szabadságnak, másokban a társadalmi rendnek legveszélyesebb ellensége. Az egyház érdekében végrehajtott nagyszerű tetteik is számos kitűnő katholikus bizonyságtétele szerint inkább csak látszólagosok, mint valódiak valának; ahelyett, hogy az emberi természetet az isteni törvények magaslatára igyekeztek volna emelni, meglazították magukat ezen törvényeket, s így az embert a mélységbe taszították. Dicsekedtek vele, hogy ezeret, meg ezeret kereszteltek meg keleten, de más részről ismét térdet hajtottak a pogányok bálványai előtt, míg magukban paternostert és Ave Mariát imádkoztak. Csaknem bámulni lehetne, hogy a nép, s különösen a magasabb osztály, mily tömegesen özönlött a jezsuiták gyóntató székeibe, ha nem tudnók, hogy innen senki sem távozott el kielégítetlenül : itt a pap mindenkihez tudott alkalmazkodni. Ép annyi szigort tanúsított, mint amenynyi elég volt arra, hogy a híveket ne riasszák a domonkosok vagy ferenczrendiek ítélőszéke elé. Ha czimű politikai hetilap előfizetési felhívása.) X Fővárosi levelek, coccxcxvi. Budapest, deczember 4. 1874. Kedves barátom! E sorokat innen írom a világ közepéről a pénzügyi bizottságból,— melyről — a tegnapi esemény után, midőn a miniszteri indemnity-javaslatot mindössze 4 tag fogadta el, — azt hittük, hogy ma Magyarorság sorsát fogja eldönteni. Hanem „parturiuot monies, — nascitur ridiculus mus“, a mi államférfaink megijedtek saját messzire vetődött árnyékuktól st átuszták a holdvilágot, mint a kutyabagosi nemes tanács. Az ijedelem úgy látszik nagy volt, mert maga a nagy Bittó is megjelent a mai ülésen s azt egy nyilatkozattal kezdette meg, melyben kimondá, hogy a kormány bármily szövegű fölhatalmazás mellett tartózkodni fog a túlkiadásoktól , tekintetbe fogja venni mind saját, mind az országgyűlés budgettárgyalási megtakarításait. De azért megeredt „pro et contra“ a nagy vita: a jobboldaliak nagyot fordítottak a tegnap szél ellenében tartott köpenyegen s abban kezdettek nagy menedéket keresni, hogy az egészet vagy bizalmi kérdésnek nyilvánítsák s tegnapi szavazatuk ellenére megszavazták; vagy mint a máskor ,Calo censorius“ Zsedényi az ellenzéknek régibb módosításait — más körülmények között — alkalmazták a jelen esetre. Csak az elnök Csengery ránczolta még ránczosabbra homlokát, — kijelentvén, hogy a szöveget ma sem tartja elég szabatosnak s ahelyett hogy a budget keretébe legyen illeszthető a 3 havi kiadás, azt tenné, hogy a kiadások a 76-os költségvetés tételei szerint vétessenek elszámolás alá. Mentegette tegnapi eljárását azzal is, hogy a Parlamentarismus épen a bizalmatlanságon alapszik, — a felelőségen és ellenőrzésen. Homlokránczai csak akkor simultak el, miután kiadta mérgét azok ellen a kik pénzkérdésekben kedélyeskednek.“ S végre visszavonta indítványát. Az ellenzék álláspontját újból hangsúlyozta s kimondá, hogy itt nem politikai, de nemzetgazdászati bizalomkérdésről van szó s épen ezért nem szavazza meg e törvényjavaslatot a mostani miniszteriumnak. Beszélt legvégül Ghyczy is mentegetve a kormányt hogy az idő rövidsége miatt rendszerváltozást még nem eszközölhetett s ígérvén hogy a kormány takarékosságában „a lehetőség legszélső határáig* fog elmenni. Így a nagy krízis fellegei elvonultak s a többség annyi szótöbbséggel szavazta meg az indemnityt, a hányad tegnap mellette szavaztak. » — contra 5. Egyéb baj nem történt. P. Szathmáry Károly. ■ -i -t. ví ----------- ---------- ---------- ---L- I----- KOLOZSVÁR, DECZEMBER 7. A bizalmatlanság politikája. A helyzet általános politikai jellemvonása a bizalmatlanság. A kormány nem bízik sem önmagában, sem a többségben és viszont a jobboldal bizalmatlan saját elemei és a kormány iránt. Ennek következménye volt az, ami közelebbről a pénzügyi bizottságban történt. Ugyanis midőn a bizottság az indemnityt tárgyalá, felmerült az a kérdés, hogy melyik előirányzat alapján adassék az meg ? A kormány az 1874-iki budget alapján kívánta megszavaztatni, mely budget hét millióval nagyobb mint az az előirányzat, melyet maga a kormány a jövő évre benyújtott. Pedig még a kormány által önkénytesen redukált előirányzatot is leszállítá már eddig a pénzügy bizottság hatmillióval, a pénzügyminiszter budgetjén kívül, melyet eddig még nem is tárgyalt, na tehát oly alapon szavaztatik meg az előirányzat, mely nagyobb úgy a kormány, mint a pénzügyi bizottság budgetjénél — olyan költekezésekre adnak felhatalmazást a kormánynak, melyekkel (ha akarja) a pénzügyi bizottság minden jó szándékát a megtakarításokra nézve egy negyedév alatt kijátszhatja. Ez aggodalom ellenében Ghyczy biztosítá a bizottságot, hogy a kormány nemcsak hogy saját előirányzatát (mely az indemnity alapjául ajánlott budgetnél 7 millióval kisebb) megtartja de hajlandó a lehető megtakarításokat is megtenni, de kijelenté, hogy a bizottság törléseire is tekintettel nem lehet, mert az ő budgetjét ez nem is tárgyaló és minisztertársairól épen nem állhat jót, holott épen ezek budgetjét redukálta a bizottság az ő beleegyezésükkel. Sőt Ghyczy tovább ment és határozottan ellenezte azt, hogy a pénzügyi bizottság határozataira bárminemű utalás történjék az indemnity szövegében, mely kifogás az alkotmányos formák tekintetében annyiban helyes, mennyiben az országgyűlés nem alapíthatja határozatát egy bizottságnak hivatalosan még be nem jelentett és nem tárgyalt működésére. De a jobboldali többség annyira bizalmatlan a kormány iránt, hogy ennek puszta ígéreteire (még ha Ghyczy szájából jőnek is azok) nem sokat ad és határozat alakjában akarja annak kezeit megkötni és Ghyczy indítványa kisebbségben maradt. Ami Ghyczy makacsságnak tulajdonítható, ki viszont annyira bizalmatlan a jobboldal iránt, hogy ettől vagy feltétel nélkül követeli a felhatalmazást vagy lemondani kész. A bizottság megijedt, határozatát (miután bizalmatlanságát elárulta) függőben hagyó és mint hallom abban történt magánúton megállapodás, hogy a minisztertanács határozata folytán Bittó az egész kormány nevében ki fogja jelenteni a pénzügyi bizottság előtt,ahogy lehetőleg tekintettel lesz annak törléseire az indemnity tartama alatt is — de ez irányban (mi formailag helyesebb is) semmiféle határozat az indemnity törvény szövegébe be nem jő. Nem tudom , ez lesz-e a megoldás , de legyen bár ez, sikerüljön bár ezúttal a válságot elkerülni — ez az eset (melyet nagyon kis incidensnek nevezhetünk) is bizonyítja azt, hogy mily feszült viszony van a többség és kormánya közt mert ha ez nem lenne , akkor a tegnapi eset elő nem fordult volna. De ha a dolog úgy van és h°gy így van, azt most már a ma reggeli összes jobboldali lapok elismerik : ugyan kérdem milyen reményünk és biztosítékunk lehet az államháztartásnak a Bittó-kabinet vezetése alatti rendezésére? Egy csaknem szükségszerű, egyszerű kérdésről, volt szó, egy túlnyomóan higgadt, szenvedélytelen emberekből álló bizottságban, melynek többsége állandóan kész volt eddig mindenféle kormánynak feltétlen bizalmat szavazni és mégis ez a többség, a szükséges indemnity kérdésében szavazza le a kormány adását , Ghyczyt , mi lesz ezzel a kormánynyal később, mikor az egész ellenzékkel, a szenvedélyes lányaistákkal, az elégületlen gorovistákkal, a tartózkodó Sennyeivel kell a nyilvános ülésekben megbirkóznia, a múltból eredő költségek és az elviselhetetlen teheremelések kényes kérdéseiben ? Ezt megmondani senki sem tudja, hanem, hogy rorz auspiciumok mutatkoznak — hogy a bizalmatlanság politikája teljes mérvben szemben áll a kormánynyal, az tény! Videant consules 1 H. S CCCCXCXVII. Budapest 1874. dec. 5-éu. Kedves barátom ! A mai ülésben egészen jellegtelenül és igy váratlanul egy száraz villám csapott le, mely az ily mennykövek természete szerint semmit nem gyújtott ugyan, de comicul zavarokat idézett elő. A kérvények sorában ugyanis, melyek elég szelíd természetüeknek látszottak, volt egy, mely azt kívánta, hogy miután a választási törvény végrehajtása 74-ről 7- re haladt, annak az adóbefizetésére vonatkozó szabványai a szerint módosíttassanak, hogy a választási jog az első összeírás alkalmával nem a 74-kt csak a 73 - as adó teljes befizetésétől tétessék függővé. A kérvényi bizottság a kérvénynyel szemben azt ajánlotta, hogy mint figyelemre nem érdemes, tétessék a ház papírkosarába. Erre felállott Tisza Kálmán s tekintetbe vévén azon indokot, melyet a kérvény a törvény késő létrejöttét illetőleg hangsúlyoz , azt indítványozta, hogy a kérvény tétessék át a belügyminiszterhez megfontolás s a netalán kellő intézkedések megtétele végett. A belügyminiszter tagadta ugyan a kérvény indokolásának helyességét, de Tisza indítványát azon módosítással, hogy a kérvény csak megfontolás végett tétessék át hozzá, elfogadni hajlandónak nyilatkozott. És jön nagy zaj és fogaknak csikorgatása, melyben a kérvény végleges elvetése mellett különösen a nagy Paczolay, a nagy orrú Pulszki és a nagy pathosu Szilágyi Dezső vettek részt, — ez utóbbi még azon mathematical feladat igazságát is vitatván, hogy 8 hónap _s 9 hónap. Az ellenzék részéről Péchy Tamás, Nagy György, Madarász, Simonyi Ernő, Bencs Döme