Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)

1875-05-16 / 111. szám

IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre..............................16 ft — kr Félévre....................................8 n — » Egy negyedre....................... * * — » Egy hónapra ................... 1 n 60 „ 111-dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1875. május 16. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomdában JÁLlík­lóli 1­vata 1 : A lyceumi nyomda „ központi irodájában" főtér gr. Tereki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték külön számittatik Nagy hirdetéseknél kedvezmények. .9* 4. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. A­ választók dolga. Az országgyűlés pár nap múlva haza megy és a választók fel lesznek szólítva köte­lességük teljesítésére. Tehát ítélniök kell a képviselők, a kormány és az országgyűlés mű­ködése felett. Választanok kell a között, ha várjon a szabadelvű kormány maradjon-e több­ségben, ez vezesse-e tovább az ország ügyeit, erre legyen-e bízva az államháztartás végle­ges rendezése vagy pedig más emberekre bí­zassák az, kik azzal ellenkező irányban akar­nak haladni és folytonosan más rendszert kö­vetelnek. Azt szokták mondani a leánykérőnek­­ ,nézd meg az anyját, vedd el a lányát“ — én is azt mondom a választóknak : nézzék meg, hogy kik támogatják a szabadelvű kormányt és kik csoportosulnak akár Sennyey körül a szélső jobbon, akár a szélső balon — és ak­kor ítéljenek. Mert nemcsak az í­g­é­r­e­t­e­k­­t­ő­l függ az ország megmentése, hanem azok valósíthatásától és attól, hogy kik teszik az ígéreteket. Már­pedig e tekintetben azt hiszem, hogy a jobb és baloldalból egyesült szabadelvű párt tagjainak múltja és jelene és úgy biztosí­tékot adhat a választóknak arra nézve, hogy az országot helyes irányban fogják vezetni, mert a jobboldal őszintén bebizonyítá az egye­süléssel, hogy a régi gazdálkodással szakítani akar, a baloldal pedig önfeláldozással bizony­íta be, hogy kész az ország jóvoltáért és szabad­elvű irány­ba vezetéséért mindent megtenni, míg megfordítva Sennyey múltja és mostani köve­telései is csak azt bizonyítják, hogy megron­taná a vármegyét, elvenné a hivatalnokok vá­lasztási jogát, megszorítaná a képviselők szá­mát és ezzel is kevesebb joguk lenne a pol­gároknak, mert sok szavazat egymást rontaná le , meggyengítené a honvédséget. Ez nem ráfogás, ezt ő maga nyíltan ki­jelenté. Másfelől a szélsőbal­i­g é­r ugyan sokat, de keveset adhat, mert az a mit í­g é­r, a mostani viszonyok közt, békés eszközökkel ki nem vihető. Hiába mondja­m a választóknak, hogy az országot azonnal el kell szakítani Ausztriától, hadseregben, pénzügyekben egé­szen függetlenné kell tenni, mert ez nem csak tőlünk függ, ez függ, a t­ö­r­v­é­nyek és szerződések értelmében, miket szentül meg kell tartanunk addig, míg törvényes uton meg nem változtathatjuk — mondom — függ az osztrák országgyűlés és a király bejegyezésétől is. Már­pedig az osztrákok most hallani sem akarnak külön ma­gyar hadseregről, a közös adósság szétválasz­tásáról, erre őket nem kényszeríthetjük, csak a vámkérdésben ad a törvény jogot arra, hogy ha megegyezni nem tudunk, önállókká tegyük magunkat. És a szabadelvű kormány ezzel a jogával élni is fog, ha érdekeinket másképen mindenben ki nem elégítheti, nem biztosíthatja. A politikában is igaz az, hogy a­ki sokat ígér, keveset ad. Ilyen a szélsőbal. Egyébiránt a szabadelvű párt még abban a tekintetben is előnyben van az ellenzék fe­lett, hogy kormányának eddigi tet­teivel is be tudja bizonyítani, hogy milyen irányban akarja vezetni az országot. Itt tehát már nem szavak, hanem tettek beszélnek. Csak alig két hón­apja, hogy a sza­badelvű kormány létre­jött. Mit tett ez­alatt? A budgetben megtakarított 4 , 5 mil­liót; a néptanítóknak nyugdíjt adott, a ka­­tastert kijavító, a ház és jövedelmi valamint kereseti adót igazságosabbá tette; a nagyke­reskedelmi törvényt meghozta; több ezer vá­lasztónak választási jogát visszaadta (az adó­fizetés későbbi megengedése által) a vasutak rendezését megkezdette. Ezeket végezte az országgyűlés segedelmével. Rendeleti után a vasúti hivatalnokok ma-­­­gyarságáról gondoskodott, a­mit eddig elha­nyagoltak ; az oláh iskolák külföldi segélye­zését tiltá be ; a magyarellenes tót és román oskolai könyveket tiltá be; a vármegyék köz­életének felelevenítésére komolyan felhivá a közönséget és a főispánokat; egyszersmind meg­­inté azokat, hogy járjanak el szigorúan a hanyag hivatalnokok ellenében. Az egyleti ügyet sza­­bályozó, a közjegyzőket kinevező, a bírósági szervezéshez hozzá kezdett. Szóval minden lépten nyomon bebizonyi­tá azt, hogy komolyan veszi a mit igér ; mert tettekkel bizonyitá be, hogy tud és akar ta­karékoskodni , tud az ország szükségeinek ele­get tenni, meg tudja óvni a magyarság érde­keit, szembe száll az önkormányzat ellensé­geivel és úgy, mint hibáival; gyorsan, pon­tosan jár el mindenben; a nép jogait meg nem szorítja. Ilyen a szabadelvű kormány. Azt hiszem, hogy az ellenzék ígére­tei és a kormány tettei között könnyű lesz választani. Ez a választók dolga. Hegedűs Sándor. — Az alsó-ausztriai iparkamara f. hó - én tárgyalta a vám és kereskedelmi szer­ződést, melyet egészben véve fentartani java­sol. Nagyon sajnáljuk­­• Írja az­­Ellenőr“ — hogy hazai közgazdasági testületeink részéről nem je­gyezhetünk föl hasonló érdekeltséget e tárgyban. Innen onnan itt van a revisio vagy felmondás ideje és általános óhajokon kívül alig jegyezhetünk föl egyebet, pedig e tekintetben az ország hivatott közgazdasági tényezőinek kellene beható és rész­letes, a dolgot minden oldalról megvilágító dolgo­zataikkal előljárni. — A főrendi szabadelvű párt megala­kulása. Szerdán este Almásy György gr. szállá­sán megjelentek a főrendiháznak számos tagjai, s kijelentették a szabadelvű párthoz való csatlako­zásukat. Egyúttal elnökökül Festetich György gr és Vay Miklós br., alelnökül Tomcsányi József Békés megye főispánja, pártjegyzőül Zichy Ferraris Viktor gr. választottak meg. A kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán és Perczel Béla mi­niszterek. Az értekezlet tárgyát a bíróságok lét­számának leszállításáról szóló tvjavaslat képezte, melynek a képviselőház szövege szerinti változat­lan elfogadása kimondatott. Vezérszónokául a párt K. Vay Miklóst kérte föl. A főrendiház tagjai ed­dig máris mintegy 60-an írták alá a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. TARCZA: KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁ­tól. (Folytatás.) V. Október 7-én. Tiz napja, hogy elhagytuk Charlestont , úgy hiszem, már jó utat tettünk. Gyakran beszélgetek a másodtiszttel s bizonyos bizalmasság fejlődött ki közöttünk. Ma közli velem Kurtis Róbert, hogy már nem vagyunk meszsze a Bermuda-szigetektől, az­az szemben a Hatteras-fokkal. Jelenleg 30° 20’ északi szél, és 64- 50’ nyugati hossz, alatt hajózunk. — A Bermudák s köztük Sz.-György szi­get még és előtt láttávolban lesz, mondá a másod­tiszt. — Hogyan, felelém, mi a Bermudáknak tar­tunk ! Azt hivem, hogy egy Charlestonból Liver­poolba menő hajó északnak kell hogy vitorlázzék s követnie a golfáramot. van­ Kazallon úr, válaszold Kurtis Róbert, rendesen ez irányt követik, de a kapitány ez egyszer úgy látszik el akar térni attól. — Miért? Azt nem tudom, de ő keleti irányt pa­rancsolt, a Chancellor tehát kelet felé megy. — De nem mondta ön neki Megjegyzem, hogy ez nem a szokásos út, ő azonban azt felelé, hogy tudja ő, mit teszen. Kurtis Róbert e szavaknál öszszevonta szem­öldökeit, végig simitó kezével homlokát s látszott, hogy nem mondott el mindent, a­mit elmondani szeretett volna. — Ma már október hetedike van, mr. Kur­ils, szólaltam meg ismét, s ezt nem találom al­kalmas időszaknak uj hajóutak kisérletkép meg­tételére. Ha még a rosz évszak kezdete előtt aka­runk Európába érni, úgy nincs egy napunk sem veszteni való. — Igaza van, mr. Katalion, egy nap sincs. — Nem találja indiskrétnek, mr. Kurtis, ha kérdem öntől, mit tart Huntly kapitány felől ? — Hogy mit tartok felőle? mondá a másod­tiszt, azt tartom felőle .... hogy ő kapitányom! E kitérő válasz nem szolgálhatott megnyug­tatásomra. Kurtis Róbert nem csalódott. Három óra tájt jelenté az őrt álló matróz: Föld láttávolban, észak­nyugaton! Persze az még csak mint egy ködréteg látható. Hat órakor a két Letourneurrel a fedélzetre mentem s együtt nézegettük a Bermuda szigeteket, melyek a veszélyes sziklák és zátonyok egész lán­­czolatától vannak körülvéve. — Ez tehát az elragadó sziget tenger, kezdő An­dré Letourneur, ez a pittoresk csoport, melyet ennek költőhonftársa, Moore Tamás, ódáiban dicsőitett. Már 1643-ban irt a száműzött Walter egy enthusiasti­­kus ismertetést e szigetekről, s ha nem csalódom, az angol hölgyek darab ideig csak olyan kalapot szerettek viselni, mely egy bermudai pálma leve­leiből fonatott. — Önnek igaza van édes André, mondám, a Bermuda-szigetcsoport a tizenhetedik században nagyon divatban volt; most már azonban egészen feledésbe ment. — Egyébiránt André úr, szólt Kurtis Róbert, a költők véleményét, kik lelkesülten imák e szi­getcsoportról, a hajósok épen nem osztják ; mert e föld, mely oly csábitólag néz ki, hajóval csak nagy nehezen közelíthető meg, s a zátonyövtől, mely két három órai távolságban félköralakban körülvonja, a tengerészek joggal félhetnek. Mi az Örökké mosolygó eget illeti, melylyel a Bermudák lakói annyira kérkednek, azt gyakran épen a leg­borzasztóbb viharok váltják föl. E szigeteken dü­­höngenek elő postái ama forgószeleknek, melyek sokszor oly pusztításokat visznek véghez az Antil­lákon s épen ez előposták, mint a czethalnál a fark, a legveszedelmese­bbek. Én részemről nem tanácsolnám az atlanti óceánon hajózóknak, hogy egy Walter vagy Moore Tamás ismertetéseinek nagy hitelt adjanak. — Önnek igaza lehet, Kurtis úr, mondá André mosolyogva. A költők gyakran hasonlók a közmondásokhoz: az egyik mindig ellentmond a másiknak. Ha Moore Tamás és Walter e sziget­­csoportot paradicsomként tüntetik fel, az önök legnagyobb költője Shakespere, ezzel ellenkező­leg „Viharjának legborzasztóbb jeleneteit e szi­geteknél látta jónak szerepeltetni. A Bermud csoport környéke csakugyan igen veszélyes hely. Az angolok, kiknek e szigetek felfedezésük óta tulajdonuk, csak az Antillák és Új-Skótia közé tolt űrállomásnak használják. Egyébiránt a Bermudák előhaladásra látsza­nak hivatva. Idővel — e princípiummal, melynek a természet legnagyszerűbb alkotásai köszönik lételüket — ez a szigettenger, mely már­is száz­ötven szigetből áll, sokkal nagyobb tömeget is fog felmutathatni, mert a csillag­korallok folyton működnek új Bermudák előállításában, melyek las­sanként egymáshoz kapcsolódnak s talán egy uj continenst fognak alkotni. Sem a többi három utas, sem m­rs. Kear, nem vették maguknak azon fáradságot, hogy a fedélzetre jöjjenek, m­egtekintendők e csodálatos szigetcsoportot. A­mi miss Herbeyt illeti, alig lépett a felső fedélzetre, midőn már hallatszott mrs. Kear orrhangja s a fiatal leánynak ismét viszsza kellett térnie szeszélyes úrnőjéhez. VI. Október 8 tól 13-ig — A szél bizonyos erővel fúj északkelet felől, a tenger magasan jár, s a Chancellor nehezen halad előre. A kabi­nok közfalai idegrázkódtató zajjal recsegnek. Az utasok többnyire a fedélzet alatt tartózkodnak. Én egyedül szeretek inkább a fedélzeten maradni­ .Friss szellődből a légrétegek mozgása „heves szélrohamok“-ká változott át. A vitorlaru­­dak le vannak bocsátva. A szél most óránkint öt­­ven-hatvan mértföldet (mintegy harmincz métert másodperczenkint) tesz meg. Két nap óta a lehe­tőségig szél mentében tartjuk magunkat. De da­dém. — Ezt én szeretném öntől kérdezni, Ka­talion úr, mert ön figyelmesen vizsgálta őt. — Nem tudom, mit feleljek, Kurtis úr, de megvallom, hogy egészen sajátságos phisiogno­­miája, eltorzult szemei .... először utazik ön most vele? — Először, eddig nem ismertem. — És ön­­nem titkolta előtte aggályait a hajó jelenlegi téves iránya felől? — Nem, de azt mondá, hogy ez a helyes. — De hogy gondolkoznak erre nézve Wal­ter hadnagy és a főkormányos ? — Úgy mint én. — És ha Huntly kapitány Chinába akarná vinni a hajót ? — Akkor ők is ép úgy engedelmeskednének mint én. — De az engedelmességnek határa van. — Nem addig, míg a kapitány vezénylete a hajót vészbe nem sodorja? — Hátha lelkibeteg ? — Ha úgy lenne, Katallon úr, majd tudni fogom, mit tegyek. __ Év körülményekre természetesen nem gon­­­ dai számunkhoz van mellékelve a ,,Történeti Lapok1’ 7-dik száma.­­Jövő számunk a közbeeső szent ünnepek miatt szerdán jelenik meg. Országgyűlés, Budapest, május 13. A főrendiház mai ülésén, melyben szokott­nál nagyobb számban j jelentek meg a tagok, a kor­mány által beterjesztett költségvetési törvényja­vaslat elfogadtatott, mire elnök rövid időre felfüg­geszti az ülést, kijelentvén, hogy a bejelentett név szerinti szavazásnál a ház tényleges, de még nem igazolt tagjai szavazni nem fognak. Követke­zett a jogügyi bizottság jelentése az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló javaslat tárgyá­ban és a bizottságnak erre tett módosításai. Az első szónok gr. Apponyi György volt. Sajnál­kozását fejezi ki, hogy a"képviselőház jelen üze­nete indokolás nélkül terjesztetett a főrendiház­hoz, mert ez kizárta volna azt a pressiót, melyet ma fájdalommal constatál. A jogügyi bizottság vé­leményét ajánlja elfogadás végett, mint a­mely szerinte a gyakorlati élet igényeinek eléggé meg­felel a hibák kijavítása tárgyában, míg a birói füg­getlenséget érintetlen hagyja. Utána dr. Vay Miklós szólalt fel a törvény­­javaslat mellett Szerinte a bírák helyzete épen eddig volt bizonytalan, mert a birói szervezet ide­iglenes jelleggel birt, s épen e törvény végrehaj­tása által lesz vége ez ideiglenességnek. Gr. Czi­­ráky János, kinek beszédét egy sajnálatos bal­eset, b. Jósika Lajos hirtelen roszulléte miatt félbe kellett szakítani, a régi jogviszonyokból de­czára jó tulajdonainak, a Chancellor észrevehetőig eltér utjából s inkább dél felé tartunk. A felhős ég miatt lehetetlen a napállás pontos fölvétele, a­minthogy a hajó helyzetét e szerint meghatároz­ni nem lehet, hozzávető számítással kell megelé­gedni. Útitársaim, kikkel a másodtiszt még mit sem közölt, nem tudják, hogy egészen megmagyaráz­­hatlan utat követünk. Anglia északkeletnek fek­szik s mi délkeletre vitorlázunk! Kurtis Róbert nem tudja mire vélni a kapi­tány makacsságát, kinek meg kellene kisérteni leg­alább északkelet felé irányozni a hajót, hogy ked­vező áramokat érjünk el. Mióta a szél észak­keletnek fordult," a Chancellor mindinkább délnek tartj­­a, midőn Kurtis Róberttel magunkra vol­tunk a felső fedélzeten, megszókitam ez iránt. — Elment az esze az ön kapitányának? kér­

Next