Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-05-16 / 111. szám
IX. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK Egész évre..............................16 ft — kr Félévre....................................8 n — » Egy negyedre....................... * * — » Egy hónapra ................... 1 n 60 „ 111-dik szám. Kolozsvárit, vasárnap, 1875. május 16. POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomdában JÁLlíklóli 1vata 1 : A lyceumi nyomda „ központi irodájában" főtér gr. Tereki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték külön számittatik Nagy hirdetéseknél kedvezmények. .9* 4. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. A választók dolga. Az országgyűlés pár nap múlva haza megy és a választók fel lesznek szólítva kötelességük teljesítésére. Tehát ítélniök kell a képviselők, a kormány és az országgyűlés működése felett. Választanok kell a között, ha várjon a szabadelvű kormány maradjon-e többségben, ez vezesse-e tovább az ország ügyeit, erre legyen-e bízva az államháztartás végleges rendezése vagy pedig más emberekre bízassák az, kik azzal ellenkező irányban akarnak haladni és folytonosan más rendszert követelnek. Azt szokták mondani a leánykérőnek ,nézd meg az anyját, vedd el a lányát“ — én is azt mondom a választóknak : nézzék meg, hogy kik támogatják a szabadelvű kormányt és kik csoportosulnak akár Sennyey körül a szélső jobbon, akár a szélső balon — és akkor ítéljenek. Mert nemcsak az ígéretektől függ az ország megmentése, hanem azok valósíthatásától és attól, hogy kik teszik az ígéreteket. Márpedig e tekintetben azt hiszem, hogy a jobb és baloldalból egyesült szabadelvű párt tagjainak múltja és jelene és úgy biztosítékot adhat a választóknak arra nézve, hogy az országot helyes irányban fogják vezetni, mert a jobboldal őszintén bebizonyítá az egyesüléssel, hogy a régi gazdálkodással szakítani akar, a baloldal pedig önfeláldozással bizonyíta be, hogy kész az ország jóvoltáért és szabadelvű irányba vezetéséért mindent megtenni, míg megfordítva Sennyey múltja és mostani követelései is csak azt bizonyítják, hogy megrontaná a vármegyét, elvenné a hivatalnokok választási jogát, megszorítaná a képviselők számát és ezzel is kevesebb joguk lenne a polgároknak, mert sok szavazat egymást rontaná le , meggyengítené a honvédséget. Ez nem ráfogás, ezt ő maga nyíltan kijelenté. Másfelől a szélsőbalig ér ugyan sokat, de keveset adhat, mert az a mit íg ér, a mostani viszonyok közt, békés eszközökkel ki nem vihető. Hiába mondjam a választóknak, hogy az országot azonnal el kell szakítani Ausztriától, hadseregben, pénzügyekben egészen függetlenné kell tenni, mert ez nem csak tőlünk függ, ez függ, a törvények és szerződések értelmében, miket szentül meg kell tartanunk addig, míg törvényes uton meg nem változtathatjuk — mondom — függ az osztrák országgyűlés és a király bejegyezésétől is. Márpedig az osztrákok most hallani sem akarnak külön magyar hadseregről, a közös adósság szétválasztásáról, erre őket nem kényszeríthetjük, csak a vámkérdésben ad a törvény jogot arra, hogy ha megegyezni nem tudunk, önállókká tegyük magunkat. És a szabadelvű kormány ezzel a jogával élni is fog, ha érdekeinket másképen mindenben ki nem elégítheti, nem biztosíthatja. A politikában is igaz az, hogy aki sokat ígér, keveset ad. Ilyen a szélsőbal. Egyébiránt a szabadelvű párt még abban a tekintetben is előnyben van az ellenzék felett, hogy kormányának eddigi tetteivel is be tudja bizonyítani, hogy milyen irányban akarja vezetni az országot. Itt tehát már nem szavak, hanem tettek beszélnek. Csak alig két hónapja, hogy a szabadelvű kormány létrejött. Mit tett ezalatt? A budgetben megtakarított 4 , 5 milliót; a néptanítóknak nyugdíjt adott, a katastert kijavító, a ház és jövedelmi valamint kereseti adót igazságosabbá tette; a nagykereskedelmi törvényt meghozta; több ezer választónak választási jogát visszaadta (az adófizetés későbbi megengedése által) a vasutak rendezését megkezdette. Ezeket végezte az országgyűlés segedelmével. Rendeleti után a vasúti hivatalnokok ma-gyarságáról gondoskodott, amit eddig elhanyagoltak ; az oláh iskolák külföldi segélyezését tiltá be ; a magyarellenes tót és román oskolai könyveket tiltá be; a vármegyék közéletének felelevenítésére komolyan felhivá a közönséget és a főispánokat; egyszersmind meginté azokat, hogy járjanak el szigorúan a hanyag hivatalnokok ellenében. Az egyleti ügyet szabályozó, a közjegyzőket kinevező, a bírósági szervezéshez hozzá kezdett. Szóval minden lépten nyomon bebizonyitá azt, hogy komolyan veszi a mit igér ; mert tettekkel bizonyitá be, hogy tud és akar takarékoskodni , tud az ország szükségeinek eleget tenni, meg tudja óvni a magyarság érdekeit, szembe száll az önkormányzat ellenségeivel és úgy, mint hibáival; gyorsan, pontosan jár el mindenben; a nép jogait meg nem szorítja. Ilyen a szabadelvű kormány. Azt hiszem, hogy az ellenzék ígéretei és a kormány tettei között könnyű lesz választani. Ez a választók dolga. Hegedűs Sándor. — Az alsó-ausztriai iparkamara f. hó - én tárgyalta a vám és kereskedelmi szerződést, melyet egészben véve fentartani javasol. Nagyon sajnáljuk• Írja azEllenőr“ — hogy hazai közgazdasági testületeink részéről nem jegyezhetünk föl hasonló érdekeltséget e tárgyban. Innen onnan itt van a revisio vagy felmondás ideje és általános óhajokon kívül alig jegyezhetünk föl egyebet, pedig e tekintetben az ország hivatott közgazdasági tényezőinek kellene beható és részletes, a dolgot minden oldalról megvilágító dolgozataikkal előljárni. — A főrendi szabadelvű párt megalakulása. Szerdán este Almásy György gr. szállásán megjelentek a főrendiháznak számos tagjai, s kijelentették a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. Egyúttal elnökökül Festetich György gr és Vay Miklós br., alelnökül Tomcsányi József Békés megye főispánja, pártjegyzőül Zichy Ferraris Viktor gr. választottak meg. A kormány részéről jelen voltak: Tisza Kálmán és Perczel Béla miniszterek. Az értekezlet tárgyát a bíróságok létszámának leszállításáról szóló tvjavaslat képezte, melynek a képviselőház szövege szerinti változatlan elfogadása kimondatott. Vezérszónokául a párt K. Vay Miklóst kérte föl. A főrendiház tagjai eddig máris mintegy 60-an írták alá a szabadelvű párthoz való csatlakozásukat. TARCZA: KAZALLON NAPLÓJA. VERNE GYULÁtól. (Folytatás.) V. Október 7-én. Tiz napja, hogy elhagytuk Charlestont , úgy hiszem, már jó utat tettünk. Gyakran beszélgetek a másodtiszttel s bizonyos bizalmasság fejlődött ki közöttünk. Ma közli velem Kurtis Róbert, hogy már nem vagyunk meszsze a Bermuda-szigetektől, azaz szemben a Hatteras-fokkal. Jelenleg 30° 20’ északi szél, és 64- 50’ nyugati hossz, alatt hajózunk. — A Bermudák s köztük Sz.-György sziget még és előtt láttávolban lesz, mondá a másodtiszt. — Hogyan, felelém, mi a Bermudáknak tartunk ! Azt hivem, hogy egy Charlestonból Liverpoolba menő hajó északnak kell hogy vitorlázzék s követnie a golfáramot. van Kazallon úr, válaszold Kurtis Róbert, rendesen ez irányt követik, de a kapitány ez egyszer úgy látszik el akar térni attól. — Miért? Azt nem tudom, de ő keleti irányt parancsolt, a Chancellor tehát kelet felé megy. — De nem mondta ön neki Megjegyzem, hogy ez nem a szokásos út, ő azonban azt felelé, hogy tudja ő, mit teszen. Kurtis Róbert e szavaknál öszszevonta szemöldökeit, végig simitó kezével homlokát s látszott, hogy nem mondott el mindent, amit elmondani szeretett volna. — Ma már október hetedike van, mr. Kurils, szólaltam meg ismét, s ezt nem találom alkalmas időszaknak uj hajóutak kisérletkép megtételére. Ha még a rosz évszak kezdete előtt akarunk Európába érni, úgy nincs egy napunk sem veszteni való. — Igaza van, mr. Katalion, egy nap sincs. — Nem találja indiskrétnek, mr. Kurtis, ha kérdem öntől, mit tart Huntly kapitány felől ? — Hogy mit tartok felőle? mondá a másodtiszt, azt tartom felőle .... hogy ő kapitányom! E kitérő válasz nem szolgálhatott megnyugtatásomra. Kurtis Róbert nem csalódott. Három óra tájt jelenté az őrt álló matróz: Föld láttávolban, északnyugaton! Persze az még csak mint egy ködréteg látható. Hat órakor a két Letourneurrel a fedélzetre mentem s együtt nézegettük a Bermuda szigeteket, melyek a veszélyes sziklák és zátonyok egész lánczolatától vannak körülvéve. — Ez tehát az elragadó sziget tenger, kezdő André Letourneur, ez a pittoresk csoport, melyet ennek költőhonftársa, Moore Tamás, ódáiban dicsőitett. Már 1643-ban irt a száműzött Walter egy enthusiastikus ismertetést e szigetekről, s ha nem csalódom, az angol hölgyek darab ideig csak olyan kalapot szerettek viselni, mely egy bermudai pálma leveleiből fonatott. — Önnek igaza van édes André, mondám, a Bermuda-szigetcsoport a tizenhetedik században nagyon divatban volt; most már azonban egészen feledésbe ment. — Egyébiránt André úr, szólt Kurtis Róbert, a költők véleményét, kik lelkesülten imák e szigetcsoportról, a hajósok épen nem osztják ; mert e föld, mely oly csábitólag néz ki, hajóval csak nagy nehezen közelíthető meg, s a zátonyövtől, mely két három órai távolságban félköralakban körülvonja, a tengerészek joggal félhetnek. Mi az Örökké mosolygó eget illeti, melylyel a Bermudák lakói annyira kérkednek, azt gyakran épen a legborzasztóbb viharok váltják föl. E szigeteken dühöngenek elő postái ama forgószeleknek, melyek sokszor oly pusztításokat visznek véghez az Antillákon s épen ez előposták, mint a czethalnál a fark, a legveszedelmesebbek. Én részemről nem tanácsolnám az atlanti óceánon hajózóknak, hogy egy Walter vagy Moore Tamás ismertetéseinek nagy hitelt adjanak. — Önnek igaza lehet, Kurtis úr, mondá André mosolyogva. A költők gyakran hasonlók a közmondásokhoz: az egyik mindig ellentmond a másiknak. Ha Moore Tamás és Walter e szigetcsoportot paradicsomként tüntetik fel, az önök legnagyobb költője Shakespere, ezzel ellenkezőleg „Viharjának legborzasztóbb jeleneteit e szigeteknél látta jónak szerepeltetni. A Bermud csoport környéke csakugyan igen veszélyes hely. Az angolok, kiknek e szigetek felfedezésük óta tulajdonuk, csak az Antillák és Új-Skótia közé tolt űrállomásnak használják. Egyébiránt a Bermudák előhaladásra látszanak hivatva. Idővel — e princípiummal, melynek a természet legnagyszerűbb alkotásai köszönik lételüket — ez a szigettenger, mely máris százötven szigetből áll, sokkal nagyobb tömeget is fog felmutathatni, mert a csillagkorallok folyton működnek új Bermudák előállításában, melyek lassanként egymáshoz kapcsolódnak s talán egy uj continenst fognak alkotni. Sem a többi három utas, sem mrs. Kear, nem vették maguknak azon fáradságot, hogy a fedélzetre jöjjenek, megtekintendők e csodálatos szigetcsoportot. Ami miss Herbeyt illeti, alig lépett a felső fedélzetre, midőn már hallatszott mrs. Kear orrhangja s a fiatal leánynak ismét viszsza kellett térnie szeszélyes úrnőjéhez. VI. Október 8 tól 13-ig — A szél bizonyos erővel fúj északkelet felől, a tenger magasan jár, s a Chancellor nehezen halad előre. A kabinok közfalai idegrázkódtató zajjal recsegnek. Az utasok többnyire a fedélzet alatt tartózkodnak. Én egyedül szeretek inkább a fedélzeten maradni .Friss szellődből a légrétegek mozgása „heves szélrohamok“-ká változott át. A vitorlarudak le vannak bocsátva. A szél most óránkint ötven-hatvan mértföldet (mintegy harmincz métert másodperczenkint) tesz meg. Két nap óta a lehetőségig szél mentében tartjuk magunkat. De dadém. — Ezt én szeretném öntől kérdezni, Katalion úr, mert ön figyelmesen vizsgálta őt. — Nem tudom, mit feleljek, Kurtis úr, de megvallom, hogy egészen sajátságos phisiognomiája, eltorzult szemei .... először utazik ön most vele? — Először, eddig nem ismertem. — És önnem titkolta előtte aggályait a hajó jelenlegi téves iránya felől? — Nem, de azt mondá, hogy ez a helyes. — De hogy gondolkoznak erre nézve Walter hadnagy és a főkormányos ? — Úgy mint én. — És ha Huntly kapitány Chinába akarná vinni a hajót ? — Akkor ők is ép úgy engedelmeskednének mint én. — De az engedelmességnek határa van. — Nem addig, míg a kapitány vezénylete a hajót vészbe nem sodorja? — Hátha lelkibeteg ? — Ha úgy lenne, Katallon úr, majd tudni fogom, mit tegyek. __ Év körülményekre természetesen nem gon dai számunkhoz van mellékelve a ,,Történeti Lapok1’ 7-dik száma.Jövő számunk a közbeeső szent ünnepek miatt szerdán jelenik meg. Országgyűlés, Budapest, május 13. A főrendiház mai ülésén, melyben szokottnál nagyobb számban j jelentek meg a tagok, a kormány által beterjesztett költségvetési törvényjavaslat elfogadtatott, mire elnök rövid időre felfüggeszti az ülést, kijelentvén, hogy a bejelentett név szerinti szavazásnál a ház tényleges, de még nem igazolt tagjai szavazni nem fognak. Következett a jogügyi bizottság jelentése az első fokú kir. bíróságok újjászervezéséről szóló javaslat tárgyában és a bizottságnak erre tett módosításai. Az első szónok gr. Apponyi György volt. Sajnálkozását fejezi ki, hogy a"képviselőház jelen üzenete indokolás nélkül terjesztetett a főrendiházhoz, mert ez kizárta volna azt a pressiót, melyet ma fájdalommal constatál. A jogügyi bizottság véleményét ajánlja elfogadás végett, mint amely szerinte a gyakorlati élet igényeinek eléggé megfelel a hibák kijavítása tárgyában, míg a birói függetlenséget érintetlen hagyja. Utána dr. Vay Miklós szólalt fel a törvényjavaslat mellett Szerinte a bírák helyzete épen eddig volt bizonytalan, mert a birói szervezet ideiglenes jelleggel birt, s épen e törvény végrehajtása által lesz vége ez ideiglenességnek. Gr. Cziráky János, kinek beszédét egy sajnálatos baleset, b. Jósika Lajos hirtelen roszulléte miatt félbe kellett szakítani, a régi jogviszonyokból deczára jó tulajdonainak, a Chancellor észrevehetőig eltér utjából s inkább dél felé tartunk. A felhős ég miatt lehetetlen a napállás pontos fölvétele, aminthogy a hajó helyzetét e szerint meghatározni nem lehet, hozzávető számítással kell megelégedni. Útitársaim, kikkel a másodtiszt még mit sem közölt, nem tudják, hogy egészen megmagyarázhatlan utat követünk. Anglia északkeletnek fekszik s mi délkeletre vitorlázunk! Kurtis Róbert nem tudja mire vélni a kapitány makacsságát, kinek meg kellene kisérteni legalább északkelet felé irányozni a hajót, hogy kedvező áramokat érjünk el. Mióta a szél északkeletnek fordult," a Chancellor mindinkább délnek tartja, midőn Kurtis Róberttel magunkra voltunk a felső fedélzeten, megszókitam ez iránt. — Elment az esze az ön kapitányának? kér