Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-04-22 / 91. szám
XL évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre......................................16 ft — kr. Félévre............................................8 „ — „ Egy negyedre............................ 4 B „ Egy hónapra ........................ 1 „ 50 „ 91-dik szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1875. április 22. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. JK.iad.012.ivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. (jg Teleki Domokos-ház. __________ifj HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sorára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR sörönként, vagy annak helye 26 kr. Izoclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 21. A szélsősködő Babesiu lapjában Tisza Kálmán belügyminiszter, nem különben Trefort, s a minisztériumokból mások erős hangon meg vannak támadva. Lehetetlen szót sem emelnem mindannyiszor, valahányszor a román sajtó részéről méltatlan megtámadások intéztetnek a magyar nép vagy a magyar kormány ellen. Az, ami Babesiut e támadásra késztette, bizonyosan a Polit casusa lehetett, lett légyen azonban bármi által indíttatva, fellépése helytelen, roszvért csinál úgy le, mint felfelé. Nem czélom itt a támadó sértő parázisait reproducálni; megelégesznek a t. olvasók azzal, ha jelzem, miszerint e román orgánum a kormány és szabadelvű párt jóakaratát kétségbe vonja a románokkal szemben , de sőt egyenes részindulatot tételez fel azokban. Azt hiheti, aki a román lapokat olvassa s különösen az említett orgánumot, hogy ami a lapokban írva van, az egyúttal a román közvéleményt képezi és igy e szerint a románság nagyon idegenkedik a kormánytól és szabadelvű párttól. Ez azonban nincs úgy. A sajtó talán mindenütt, minden nemzetnél a közvéleményt fejezi ki és amint a sajtó beszél, akként gondolkodik az illető nép is. így lehet ez minden államban, minden népnél, de a románoknál ez nincs úgy. A román sajtó egyesek kezébe van letéve; ezek jobbára valamely nem tiszta érzés folytán léptek a hírlapirodalom terére, mint látjuk Babesiunál és Demsusiannal, jobbára a magyar elleni ellenszenv által lettek ez útra térítve, hogy állítólag szenvedett sérelmükért elégtételt keressenek. Hiában keressük a tiszta közvéleményt a román sajtóban, az összes sajtó egyesek eszméit képviseli s az ellenvélemények ritkán jöhetnek napvilágra. Ez felette hátrányos, hátrányos azért, mert e lapok után bárki is azon véleményben lehet, hogy e sajtó a román közvéleményt képviseli s igy rólunk hamis fogalmat alkot magának; másrészről hátrányos azért, hogy mi románok, akik e lapokkal egyet nem értünk, véleményünk kifejezésére tért nem nyerhetvén, a nép nagy része e lapok félszeg eljárása folytán tévútra vezettetik. Senki sem fogja hinni a magyarok közül sem, hogy Babesiu úr legyen a románok prophetája, s bizonyára nem tartják egyáltalában olyannak, hogy a román népre hatni tudjon. Azért, mint román, határozottan kárhoztatnom kell Babesiu fellépését, hogy ő a román népből okvetlenül ellenzéket akar alkotni a kormánynyal szemben, akkor, a midőn különösen nálunk a román intelligentiánál az uj pártalakulás örömmel fogadtatott s annak elvei az intelligentia nagy része által el lettek fogadva. Megelégeltük a haszontalan phrázispolitikát mi románok, nem fog rajtunk többé semminemű jövendölés s egyáltalában a jövendölésekben való hitünk merőben megingott. A román mérsékelt férfiak működése nem lehet sikeres azért, mert a sajtó a szélsők kezében van. Addig amig az eszmék tisztázására terünk nem lesz, addig amig anyanyelvünkön nem fogjuk hirdetni a román politika helytelenségét, addig munkálkodásunk eredménydús nem lehet, mert addig amit a Babesiu compania fog kürtölni, állani fog a világ s a magyar előtt, mert általunk megcáfolva nem lesznek. Ez ügyet meg kellene jól fontolni. A román mérsékelt férfiak mindenesetre tudnának egy lapot fentartani, s bizonyára az az olvasó román közönség által szintén pártolásban részesíttetnék, alapítni kellene egy ilyen lapot, hogy a román nép érdekeit ne Babesiu után ismerje a világ, hanem az arra hivatott férfiaktól. S e tekintetben legtöbbet tehetnének a kolozsvári románok. A kérdés mindenesetre nagyon égető s annak megoldása a románokra nézve boldogság volna. Moldován Gergely: Budapest, ápr. 19 én. Tegnap este a szabadelvű párt helyiségeiben minisztertanács tartatott, melyen több számtanácsos, a magyar hivatalnokok segély s hitelegyletének válaszmányából néhány tag s a takarék- és hitelegylet nevű pesti intézet igazgatója vettek részt A tanácskozás a körül forgott, hogy mint lehetne megmenteni a hivatalnoki egyletet a bukástól. A kormány e részben be akarta várni az egylet tegnapi közgyűlését, melyről szóló tudósítás alább olvasható. A közgyűlés a kibontakozásra nézve eléggé kedvező eredményt szolgáltatott. A miniszteri tanácskozás 7 órától éji 11 óráig tartott s abban eredmény jött létre. A kormány 160.000 irtot ad kölcsön az egyletnek, mint halljuk, a következő feltételek alatt: 1. A takarék és hitelegylet elvállalja az államsegély kezelését; 2. A tisztviselők hitelegylete a betevőktől moratóriumot nyer; 3. A meglehetős rendben levő biztosítási üzletet a hivatalnokok egylete átadja egy megbízható ksz. társulatnak. Ma már megtéteznek az egyezmény végrehajtására szükséges lépések. A takarék és hitelegylet a rendezésig átvállalta a felek irányában a közvetítést, és ki fogja addig is a netán esedékes váltókat váltani, az új felügyelő választmány kieszközli a moratóriumot, mely ép a betevők érdekében fekszik. Ha az említett ügyek rendezve lesznek, a kormány megadja a 160.000 frtot, mely összeget a kincstár a 6 százalékkal együtt azon 5000 frtra rugó összegekből is fedezheti, melyet az államtisztviselők havonként befizetnek az egylet pénztárába. (P. N.) TARCZA: Egyetemi felolvasások. Kolozsvártt, 1875 april 18. II. Zrinyi munkái prózaiak és költőiek. Amazok nagyobb részt hadtaniak. Hazafias lélek tüze érvényesül kiválóan azokban. A török foglalások mélyen elkeseriték lelkét, s a már-már elnyomott magyar nemzet hazafias lelkéhez kívánt szólani munkáiban s azokat kitartásra, hősiességre buzdítani. Nagy munkáját „Ne bántsd a magyart“ kiválóan hazafias szellem lengi át, oly ékesszólóan beszél nemzetéhez, mint Széchenyi előtt senki sem. Nagy példákat tűz a nemzet elé, s óvatosságra inti különösen a német barátsággal szemben, mint mely csak ártalmára lehet a nemzetnek. Ne keresse a magyar az idegen segélyt, hanem saját erejének egész súlyát vegye igénybe az önállóság kiküzdésére. Hivatkozik itt a Hunyadiak szereplésére s a magyar nemzet lelkesültségére. Szemére veti a nemességnek a fényűzést, az ifjúságnak az elfajulást. Tanácsokat ad a hadakozási rendszerre nézve, egész hadászati szakértelemmel. Irt igen sok nemű munkát, több alkalmit. Neve általános tisztelet és becsülés tárgya volt, fenkölt jelleme, magas gondolkodása a haza határain kívül is számos tisztelőket szerzett neki. A franczia király gazdag ajándékokkal halmozta el; a császár birodalmi herczeggé kívánta tenni, melyet nem fogadott el. Halála után számos ének keletkezett, melyek dicsőítésére íratva szerte a hon minden részeiben nagy elterjedést nyertek Hazafiai erényei tiszta önzetlensége miatt bálványozta a nemzet, különösen az ifjúság, mely szívvel-lélekkel ragaszkodott hozzá életében, s mélyen könnyezett halála felett. Emberies és nemes gondolkodás, türelmes lelkűlét voltak jellemének legszebb vonásai. Hite szelidebb volt, mint kortársaié, bár a kor nem volt ment a legszélsőbb vakbuzgalmaktól. A hős és hazafi egyesült benne igen szép összhangban. Roszszalja a hit kierőszakolását, függetlenségét, lelkiismereti szabadságot sürget, a merev előítéletes ragaszkodást szintén egyik megölő betűjének tartja a vallásos élet tisztaságának. Megrójja a papok uralkodásvágyát, s vagyon körüli üzelmeiket, s inti a nemzetet az ezekkel szemben követendő óvatos eljárásra, ő vallásos volt, de nem fanatikus, mint sokan szeretnék jellemét ezáltal kissebbíteni. Hogy nem volt fanatikus, mutatják a törökök elleni hadjáratai, melyeket a legnevezetesebb rendszer és fegyverekkel küzdött végig. A történetnek megannyi kimagasodó eseménye többnyire áldozatnak tekinthető. Ily áldozat volt Krisztustól a keresztény vallás alapítása, István királyság alapítása, a Hunyadiak szereplése. Zrinyi lelke előtt elvonultak a nemzeti történelem ínythosi alakjai, felszentelt bajnokai, elvonultak a nagy küzdelmek viharos eseményei, a győzelmi pompa, s a sírok éjjele s az ő mély lelke, élénk érzéke nem maradhatott érintetlenül e látomások után. Előtte állott a szigetvári hős tüneményszerű alakja, a lezajlott küzdelem glóriája, előtte állott az elhullott dicsők romladéka, szétszórt csontjaik, s lelke mélyen megrendült a látománytól, agyában magasztos eszmék támadtak fel, s e benyomások alatt írja meg hazai irodalmunknak még ma is díszéül szolgáló epochalis hőskölteményét a „Zrinyiászt“. Előadja abban Szigetvár ostromát történetírói hű részletességgel. A vár égése, a bajnokok merész elhatározása, Zrinyi hősiessége mind megannyi szép momentumok a költeményben. A tárgy választása könnyü volt, de hőskől A szabadelvű kör ma esti értekezletén először is Jászberénynek s a marczali választókerületének (Somogy) a párthoz intézett üdvözlő sürgönyei olvastattak fel s vétettek örvendetes tudomásul. Ezután B. Wenckheim elnök kéri az értekezletet mellőzésére Csiky S. azon indítványának, mely beczikkelyeztetni óhajtja a honvéd-menház javára ő Felsége által tett, tisztán humanisticus fejteménynyé alakítása, a szerkezet gondos volta, a lelkesedés heve, mely az egészet átlengi, ma is páratlanná teszik irodalmunkban. Voltak benne reminiscentiak kivált Tassoból, azonban a feltalálásban önállóság, a tényezőkbeni választékosság, jellemei teljes körülirtsága azokat nagy részben elenyésztetik. Helyes tapintattal alkalmazza az események kormányzatában egy fensőbb hatalom közreműködését. Istent azonban csák ankkor jelenteti meg az események között, midőn az emberi erő elégtelenné válik. Epizódjai szépek és vonzók, s a cselekvény egységén nem rontanak, jellemei nemesen rajzoltak, határozottak, s ezekben jóval túlszárnyalja a nagyhírű olasz költőt. E hősköltemény 1655-ben jelent meg, azonban csakhamar feledékenységbe ment. Az utána következett korszak egyes költői megkisérték azt átalakítni, azonban az által méltánylás helyett megalázták. Különösen a nyelvezet gyarlósága teszik e kísérleteket silányokká. Zrinyi bár nem vallotta magát költőnek, de határozott tehetséggel és hivatással birt költői művek megalkotására. Nyelvezete nyomatékos színezéssel bir, néhol merész, egyszerű s népies, ő a költészetet inkább játéknak tekintette, mint komoly munkának. Vannak számos lyrai művei, idylljei, melyeken igen felismerhető az utánzás, de a szenvedély azokban oly természetes, hogy puszta utánzásoknak nem tekinthetők. E magasztos lángelme, ha tovább él, s csak a költészetnek — menten a nyilvános élet terhétől s nagyobb mértékben lehetett volna költő, minő kiváló művekkel gazdagithatta volna irodalmunkat. A Zrinyiász telér Zrinyi Miklós hőstettével, ó örökre fenséges alakja leend történetünk és irodalmunknak. Polgári erényei, elvei, tanai szép fényben tüntetik elő jellemét. Képzettsége, költői tehetsége magasra emelik öt történelmünk nagy A szabadelvű kör értekezlete. Budapest, apr. t9-én. mészetü adományt. Bejelenti továbbá az összminiszteriumhoz intézett több interpellátióra adandó válaszait. Irányinak a miniszteri eskü-forma előterjesztését a beczikkelyezését sürgető interpellációjára annak kijelentésével, hogy a miniszterek esküjükben az ország alkotmányának s törvényeinek megtartását fogadják, válaszolni szándékozik, hogy a beczikkelyezés szüksége ez idő szerint nem forog fenn. Brlica azon kérdésre, mennyiben igaz, hogy a kormány gátolja a horvátországi vasutak kiépítését, ki fogja jelenteni, hogy a kormány nemcsak nem gátolja, de komolyan óhajtja azt, s az eddigi késedelem oka az, hogy a tervezetek csak pár hét óta közöltettek a kormánynyal. Istóczy ismeretes interpellációjára pedig, hogy a zsidókkal szemben a kormány épen azon álláspontot foglalja el, mint a többi honpolgárok irányában, s óhajtja ugyan a honosítási törvényt, de nem az interpelláló szellemében, hanem mert szükségesnek tartja. A kormányelnök nyilatkozatai tudomásul vétetnek. A bíróságok reductiójáról szóló törvényjavaslat vétetvén ezután tárgyalás alá Horváth B. nem ellenzi ugyan a tervezett reductiot, de nem járulhat az összes bírák áthelyezhetőségének kimondásához, mert a reductio nem oly változása a bírói szervezetnek, mely ezt az alaptörvény értelmében megengedné. Nem látja egyik sarkalatos törvényünk e megváltoztatását indokoltnak se financziális szempontból, se a bíróságok reputatioja érdekében. Elismeri, hogy az epuratio némileg szükséges, de elegendő erre a bírói felelősség szigorúbb alkalmazása s eltörlése a bírósági törvény azon clausulájának, mely a miniszter kinevezési jogát az illető megyebeli elemekhez köti. Felmentetni kéri magát attól, hogy a törvényjavaslatra szavazzon. Horánszky nem osztja előtte szóló nézeteit. Meggyőződése, hogy a tvjavaslat a szervezet oly megváltoztatását tervezi, melynek folytán az áthelyezés nem áll ellentétben az alaptörvénynyel. Csak a nyugdíjazásra nézve üttetik némi rés e törvényen, de ezt meg kell adnunk, mint minimumot, ha reconstruálni akarjuk igazságszolgáltatásunkat.jai között. Ő kettős hivatást teljesített, kard és lanttal lelkesítette nemzetét a szabadság, az élőhaladásra. Az ő nagysága valódi és örök. Az önálló kutatásokon alapuló, nagybecsű felolvasást a hallgatóság nagy tetszéssel fogadta. Dr. Entz Géza egyetemi tanár .A védő színek és utánzó alakok az állatoknál ae czini alatt tartotta meg a hallgatóságra nagy hatást gyakorolt előadását. A közönség a legfeszültebb figyelemmel halhatta végig a ritka előadási ügyességgel párosult szellemes magyarázatokat. A könnyűség, melylyel tárgyát kezelte, a kellem melylyel előadását felruházta a legszebb elismerést szerezték meg számára. Az újabb zoológiai irány szellemében interpretálta a különnemű jelenségeket az állatok szíve és alakjaival, melyekre nézve a tény hatását alkalmazta a legérthetőbb példákkal mutatva ki a nap és égalj befolyását az állati szinek alakulásaira nézve. Azon állatok, melyek sötétben élnek, színtelenek, míg amelyek a nap fénye és világosság alatt tenyésznek, a legszöbb szinvegyületet mutatják. Nemcsak az állatoknál, hanem az embereknél is tapasztalható e jelenség. Azok kik például börtönökben, vagy bányákban élnek, rendesen halványabb színűek, mit azok, kik a fény behatásainak vannak kitéve. A szín különféleségeire a napfény mellett nagy befolyással bír az égalj különbsége is, így például a forró égöv alatt élő állatok sokkal élénkebb szinűek, mint a mérsékelt égöv alattiak. A fény nagysága fokozza a szinek élénkségét. Az életmód is bír befolyással erre nézve. Legélénkebb szinüek azon állatok, melyek a fényt úgyszólva felkeresik, legragyogóbbak azok, melyek a levegőben élnek, s mintegy fürdenek a fényben, sugárban. A fény ereje mint tudva van, nincs egyenlően