Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-01-19 / 14. szám
terjesztendő jelentése nyomán erre a ház által utasítva nem lesz, azt a pénzügyi bizottság jelentésében egész nyíltsággal ki kell mondani, azon észrevétellel, hogy a bizottság többsége ezen deficitnek egy részét az adók felemelése által fedezendőnek tartja; elnézve azonban annak mennyisége meghatározásától, most azon kérdések megoldására szorítkozik, melyek a bizottság több tagja által a tanácskozások folytában megpendítettek. Wahrmann most is igen correctnek tartja a tegnapi szavazást, mely szerint a bizottság vonakodott azon törvények bővebb ismerete nélkül, melyekkel a pénzügyminiszter adókkal terhelni kívánja az országot, az a kép fedezendő összeg mennyiségének meghatározásától; most is meg van arról győződve, hogy az ország népessége a miniszter által kívánt mennyiséget direct adók által nem fedezheti, miután azonban maga is elismeri, hogy a deficit egy része az adók felemelése által fedezendő, Zsedényi indítványát pártolja. Somssich hasonlólag, Széll Kálmán eddigi véleményét ismételvén, Wahrmann némely tételének ellene szól, egyébiránt a miniszter előadását egész terjedelmében pártolja. Elnök azt veszi észre, hogy ő ugyan hasonló véleményben volt addig, míg a tegnapi szavazás folytán ettől el nem esett, s most már azt hiszi, hogy Zsedényi javaslata megfelel a jelen helyzetnek és a tanácskozás könnyítése végett azt formulázva fel is olvasta. Móricz nem fogadja el az indítványt, mert ő egy bizonyos összegnek meghatározása által el akarná azon lehetőséget mellőzni, hogy a miniszter által követelt mennyiség elfogadtathassák. Horn azt indítványozza, hogy az államkölt■égvetést több megtakarítások tekintetéből újból át kellene tekinteni. Bittó miniszterelnök biztosítja a bizottságot, hogy a miniszterim mindennemű megtakarítások eszközlését őszintén kívánja, de azok 1875-re eredményt nem ígérnek, amint ezt részletesen is előadván, utoljára is oda nyilatkozik, hogy a pénzügyminiszter állását foglalja el és attól tart, hogy a tegnapi szavazás után máris az ország közhitele némileg szenvedett; azonban ha ezt a bizottság többé el nem fogadhatná, Zsedényi indítványát legalkalmasabbnak találná. Péchy taglalja a pénzügyi eljárásban a minisztérium által elkövetett hibákat, ezek idézték elő a mostani helyzetet, amelyben a bizottság a pénzügyminiszter előterjesztését el nem fogadta. Zsedényi indítványát nem pártolja, mert ez nem határozott felelet a miniszter előterjesztésére. Ghyczy pénzügyminiszter ugyan arra határozta el magát, hogy a bizottság tanácskozásainál ugyan megjelenni, de azokban tettleg résztvenni nem fog, azonban mégis kénytelen némi észrevételeket tenni az előtte szóló előadására, melyek után oda nyilatkozott, hogyha a bizottság előadását elfogadhatta volna, a haza közhitele alkalmasint sokat nyert volna, de miután ez nem történt, ő a képviselőházhoz viszi fel e kérdést. Mihajlovics, Muzslay pártolják Zsedényi indítványát, azonban a miniszterelnök előadására azt jegyzi meg, hogy az adó aránytalan kivetése nyomán lehetetlennek tartja a miniszter által követelt mennyiség elfogadását. Ezután következett a szavazás a kezelés fölött, melyben Zsedényi indítványa öt szavazattal hét szavazat ellenében kisebbségben maradt: Széll, Horváth és Torma is ellene szavaztak. Hosszas vita után abban történt megállapodás, hogy a bizottság a fedezetre nézve ezúttal nem nyilatkozik és hogy Zsedényi indítványának végét a jelentésbe beveszi. E pontra előadóvá Muzslay választatott. Horn a jövő évi deficitek elenyésztésére irányzott javaslatait terjedelmesen fejtegeti. A hadseregre nézve pl. azon elvet mondja ki, hogy két hadsereget a mostani lábon fentartani nem lehet, ennélfogva elég lenne a honvédség. Erre nézve ugyan többé nem egyedül az ország határoz, de a magyar rendes csapatoknak az országba való áthelyezése és azoknak a honvédséggel egyesítése által el lehetne érni a czélt. Az államvasutakra nézve azt hiszi, hogy csoportosítások, a felügyeleti személyzetnek leszállítása, a déli vasutak eladása által megtakarítások eszközölhetők, és ezáltal a bank és valutakérdés megoldásának hozzájárulásával 14 milliót lehetne megtakarítani. A fogyasztási adó revisiója által 8 milliót, a jövedelmek természetes fokozása által 6 milliót. A jelen 1875. és 76-ra szükséges 70 millió fedezhető a kereskedelmi szerződés revisiója által nyerhető 13 millió, hitelművelet útján az adóhátralékok alapján 20 millió, a jelen készlet 44 millió, és így ezzel 74 millióval szaporíttatnék az állam jövedelme. Elnök figyelmeztet, hogy a jövőre nézve a bizottság már úgyis elfogadta elvileg az előadott javaslatokat, a kérdés tehát az 1875-iki deficitre szorítkozik. Wahrmann M. nem hiszi, hogy a kereskedelmi szerződés revisiójának már a folyó évre az volna az eredménye, hogy mindjárt 4 millióval 1876-ra pedig 9 millióval szaporítaná az állam jövedelmeit, így az adóhátralékok alapján eszközlendő 20 millió frtnyi kölcsön felvételét lehetetlennek véli. Hosszabb vita után az határoztatott, hogy miután a jelen körülmények közt a bizottság a pénzügyminiszter nyilatkozata iránt érdemileg nem adhat véleményt, Zsedényi indítványának utólagos része bevezetésként vétessék fel a jelentésbe. Erre Széll bepraccálta az átalános jelentés előadását, úgy hogy az illető pontnak előadása Muzslayra bízatott. Ezzel bevégeztetett ezen tanácskozás. Hétfőn délután tartandó ülésben hitelesíttetni fog a jelentés. A kolozsvári ügyvédi kamara megalakulása. Kolozsvár, 1875. jan. 16. A kolozsvári ügyvédi kamara megalakulására, a kamara területén levő ügyvédi kar, az ügyvédi rendtartás értelmében, a kolozsvári kir. törvényszéki elnökség által mai napra egybehivatván, a választást és alakulást megelőzött estén, a helybeli és vidéki ügyvédek Strasser vendéglő-helységében ismerkedésre gyűltek össze, hol is számszerint mintegy 60 ügyvéd fűzte egybe a barátság kötelékét. A kedélyes társalgást dr. Fischer Lajos felköszöntése kezdte meg, a reménybeli kamarai elnök Haller Rezső ügyvédtársunkra, mit követett Veith Miklós, dr. Weisz József toasztja, ez utóbbi különösen hangsúlyozván az egyetértést és a törvényhozásnak ezen legújabb cselekvényét üdvözölvén. Majd dr. Szikszai ügyvéd emelte poharát a jelenlegi első magyar jogászra , az ügyvédi kamara megalakítását eszközlő törvényjavaslat előterjesztője dr. Pauler Tivadar igazságügyminiszterre. Ezt követte ismét egy élénkéljenzéssel fogadott pohárköszöntés dr. Fischer Lajos ügyvédre, mint aki az ügyvédi kamara létesítése körül a helyi ügyvédi egylet kebelében kezdeményező és tényező volt. Majd Haller Rezső köszönte meg az előleges bizalmat,még az alelnök Bokros Elekre és a titkár Kővári Mihályra intéztetett felköszöntés, míg a kedélyes társalgást az éjféli idő jelzése, Salamon jeles zenéje mellett szüntette meg. A mai nap reggeli 10 órakor, az ügyvédi kar a városház nagytermében gyűlt egybe, hova a kir.tszéki elnök úr küldöttség által meghivatván, az ülést köztetszéssel fogadott fenkölt szellemű beszéddel nyitotta meg. Mire közfelkiáltással Simon Elek ügyvéd korelnökül kikiáltatván, nevezett korelnök úr az ügyvédi rendtartásból kifolyó ügyvédi kamarák jelentőségét, szellemi intenzióit magvas szavakban hangsúlyozta volna : a kamarai tisztikar megválasztása iránti szavazatszedő bizottmányra hívta fel a jelen voltak figyelmét, a jegyzői teendők vitelével törvényből kifolyólag Sipos és Somodi legifjabb ügyvédeket bízván meg. A szavazatok beszedése és összehasonlítása utáni az eredmény következő számokban nyilvánult. Szavazott 66 ügyvéd, a) elnök lett: Haller Rezső 65 szavazattal. b) alelnök: Bokros Elek 54 szavazattal. c) titkár: Kővári Mihály 64 szavazattal. d) tiszti ügyész : Tamási Sándor 43 szavazattal. e) pénztárnok: Dr. Weisz József 58 szavazattal, f) rendes válaszmányi tagok: Fries Albert 64, Petrán János 62, Munteanu Ágoston 64, Molnár Sándor 51, Czakó László 40, Dr. Fischer Lajos 41, Ferenczi Miklós 32, Dr. Weisz Ignácz 29 szavazattal, g) póttagok: Szacsvai Dénes 40, Benei Ferencz 28, Bodor Pál 27, Hollaki Árpád 23 szavazattal. Az így megalakult tisztikar választási eredménye korelnök által kihirdettetvén, annál inkább köztetszéssel fogadtatott, mert az elnök és titkár egyértelemmel, a többiek is lényeges, szinte átalános többséggel választatván meg, fényes bizonyíték arra nézve, hogy a tisztikar a kamarai tagok teljes bizalmát bírja, s hogy nemzetiségre való tekintet nélkül csak a pálya emberei lettek beválasztva. A választás eredményének kihirdetése után korelnök lelkes és találó szavakban festi a kamara hivatását, kötelességeit és teendőit, mire az elnöki széket Haller Rezső elnöknek viharos éljenzések közt, a keze alatti igazoló okmányokkal együtt átadta. A kamarai elnök, megköszönve a benne helyezett általános bizalmat és megtiszteltetést, mielőtt elnöki székét elfoglalná, indítványozta, hogy a kolozsvári volt ügyvédi egylet elnöke, a jelenlegi korelnök, az ügyvédi pályán érdemekben és köztiszteletben megőszült veterán Simon Elek, a kamara élethosziglani tiszteletbeli elnökéül választassák, egyszersmind az igazságügyét- Pauler Tivadar úrhoz felirat intéztessék s a kamara-alakításra befolyással levő kir. törvényszéki elnök Birró Pál ur felkölt szellemű megnyitó beszéde jegyzőkönyvbe foglaltassák, mit a kamara egyhangúlag elfogadva a gyűlés eloszlott. Dr. Szikszay Nagy Bertalan, ügyvéd. Az egyetemi kör új elnöke, Hermann Antal lemondása folytán az egyetemi kör elnökévé a 1. helykén tartott rendkívüli közgyűlésen Schilling Lajos választatott meg, ki következő beszéddel foglalta el tegnap elnöki székét:*) Uraim! Az elnöki szék fontossága s az egy sikere kötelességemmé teszik, hogy most idejében számot adjak önöknek azon elvekről, melyeknek világánál az „egyetemi kör“ ügyét s lényegét felfogom; szóval tájékoztassam önöket azon irányról, amelyben állandólag igyekezni fogok bizalmuknak megfelelni. Nem fogok önök elé merő új elveket terjeszteni, de igenis olyanokat, melyeket korunk jobbjai változhatatlan igazságok gyanánt fogadnak el, melyeket nem lehet eléggé ismételni a végre, hogy folytonosan az emberek szemei előtt lebegjenek. Korunk feladata, mely felé legalább részlegesen minden ember tör, az egyén képességeinek, hajlamainak kifejezése és érvényesítése. E czél, természeténél fogva, csak úgy érhető el, ha az egyén önön erejére támaszkodva keresi s a társadalomtól csak segédkező szerepet vár. Ezen irányban és ezen czél elérésére látom ,egyetemi körünket megalakulva, e téren kell azt felvirágoztatnunk. E czél keresésére nézve körünk kiválóan alkalmas, amennyiben az egyéniség kifejtésére igen helyesen az önképzést választotta eszközül s mint egylet, képe lévén a társadalomnak, az erők összetétele által igyekszik a feladat megoldásában segédkezni. Az önképzésről akarok szóllani körünkben. Ennek hatása kettős irányú: értelmi és erkölcsi. A kettőt egymástól elválasztani igen nehéz, a kettő összefüggése kitűnik azon elvből is, mely szerint értelmiségünk határozza meg erkölcsiségünk fokát és viszont erkölcsiségünk mértéke értelmi tehetségünknek. Amennyiben lehetséges azonban, külön tárgyalás alá veszem mindkettőt. Egyetemi polgárok vagyunk, naponként halljuk tanáraink ajkairól, olvassuk könyvekben és hírlapokban a tudomány újabb és régibb remekeit, az ismeretek megragadó tüneményeit, s igyekszünk azokat minél pontosabban emlékünkbe vésni, sajátunkká tenni. De nagy hiba volna azt hinni, hogy az ismeretek puszta átvétele azokat valósággal tulajdon birtokunkká teszi; e puszta ténykedés valódi tudományt nem adhat soha. Ki bámulatraméltó ügyességgel képes elősorolni az ismereteknek egész halmazát, anélkül, hogy azok felett valaha gondolkozott volna, nem végzett sokkal nemesebb munkát, mint ki naphosszat fát vágott. Nem puszta szólam ez s nem méltatlan a figyelemre ; habár nem általános, de elterjedtebb hiba, mintsem gondolnék, oly hiba, mely keserű lelkiismeretlenség az embernek azon magasztos birtoka ellen, melyet független értelemnek nevezünk. Nem elég, mondom, az ismereteket egyszerűleg átvenni, azokat át is kell hasonlítani. Ezen áthasonlítás abban áll, hogy szemünkbe ötlő elveket és ismereteket, ha még olyan hangzatosaknak ha még olyan természetesnek is látszanak, gyanús szemmel kisérve terjesszük saját józan eszünk itélőszéke elé, hozzunk fel ellenük minden lehető vádat s védelmezzük az értelem minden érveivel. E művelet által, önzetlen részrehajlatlansággal járva el, meggyőződésre teszünk szert, azon egyetlen eszközre, mely által valódi ismereteket állandólag biztosíthatunk magunknak. Azért adatott az értelem, hogy azt használjuk; azért kívánjuk magunkban az embert tisztelteim, mivel bírjuk az eszközt, mely által elveinket és cselekedeteinket igazolni tudjuk, mely által magunk vagyunk sorsunknak intézői. Elég bő tárház az értelem arra nézve, hogy a lehető megismerés alapján önállók legyünk. Nem is lehet másként, ha csak el nem ismerjük, hogy az ember nem független önkormányzattal bíró tény, hogy az ember nem egyéb, mint gép. Minden embernek magának kell érvekkel igazolnia meggyőződését, mert csak így lehet az az övé. Nem elég, hogy más gondolkozzék helyettünk, mert ebben az esetben valóban nem különböznénk az oktalan állatoktól; így alaptalanok volnának azok a követelmények, melyeket az egyén magának, mint egyénnek, igényel, szabadságot, önkormányzatot, önbecsülést, embertársainak tiszteletét; szóval, vége volna azon elvnek, mely szerint az egyén az értelmi erő adományánál fogva egy tiszteletreméltó központá vállik. Csodálatos, hogy az emberek hajhászva az egyenlőséget, leginkább azt hanyagolják el, miáltal valóban egyenlők lehetnének ! (Folytatása kör.) hogy ön ezt nem azért tette, mint ha én a becsületében megsértettem volna, hanem tette kénytelenségből, mivel a nyilvánosság terén nem volt képes magát igazolni. — Azért pedig hogy ön beperelt, még nem ijedtem volna annyira meg, mint azon, amidőn meghallottam, hogy ön a színházi álarcosbálban, boros poharazás közt azt nyilvánította, hogy mennyire sajnálja családomat, mivel engem 5 évi börtönre fognak elítélni, azért hogy a gázgyár kezeléséről és titkairól írni bátorkodtam. — Lássa, Zimmermann úr, ez öntől nem volt lovagias eljárás, hogy ön a világ előtt előre kihirdeti, hogy engem 5 évre fognak elítélni, az ilyen eseteknél nálunk Erdélyben az a szokás, hogy megvárjuk előbb a tekintetes törvényszék ítéletét és csak azután kiabálunk, és minthogy én becsületsértést el nem követtem, még az is megtörténhetik, hogy el sem fogok ítéltetni, és akkor önnek kell pirulnia. De én ezt még sem vehetem az úrtól rész néven, mivel hogy az úr idegen és szokásainkat meg nem ismeri és azonfelül boros poharak közt sokszor mond az ember olyanokat, amelyekre másnap nem is emlékezik. Hogy pedig ön családom iránt fájdalmas sajnálatát kifejezte, ez öntől igen szép, hanem erre nézve csak azt mondhatom önnek, hogy engem ne sajnáljon, sajnálja őn magamagát. — Hanem én igazán szívemből sajnálhatom az ön főnökét, a gázvilágítás vállalkozóját, hogy egy olyan emberre bízta gázgyárának vezetését, aki nem hogy fogyasztó közönséget szerezne neki, hanem még a meglevőket is elidegeníti. Hanem J. Zimmermann úr! minthogy ön eljárásomat érteni nem tudja, ez csak annak tulajdonítható, mivel ön előtt ismeretlen még a magyar ember polgári kötelessége, elmondom tehát én, figyeljen reá. Ok nélkül lépni vészes pályára, vakmerőség és hiúság; de midőn a közügy kivánja, akkor mindenre készen lenni, polgári kötelesség. S e kötelesség parancsolja a valót és igazat nemcsak megismerni, nemcsak szeretni és tisztelői, de bátor szívvel kimondani és pártfogolni is. Az elpalástolt való, s a pártfogás nélkül veszélybe sülyedt igaz, gyalázatára válik a városnak, melynek körében az eset megtörtént. — Ezen oknál fogva arra kérem önt, hogy ne vegye tőlem rész néven, ha mindaddig nyugodni nem fogok, a meddig a gázvilágitás ügye városunkban rendezve nem lesz: ez nekem polgári kötelességem, a melytől engem visszaijeszteni nem lehet. — És azért engedje meg nekem, hogy jelenleg is intézhessek önhöz egy pár kérdést? Amint hallom a múlt évben a nyári színházhoz bevezették a gázvilágítást, amelyért 800 irtot fizettek,s midőn a bevezetés megtörtént, akkor vették észre, hogy világítani nem lehet csak felerészben, ön mindig biztatta az igazgatót egyik napról a másikra, míg végre bekerültek a téli színházba, — a színház igazgatója persze az okot nem tudhatta, hogy a nyári színház világításához a főcsővezetéstől csak egy vékony földalatti csővezetés van, amelyen nem nyomódhatik annyi gáz a lámpákhoz, amennyi oda szükségeltetik, tehát a bevezetésnél hiányzik az alap, és így mi marad jövendőre? mert így használni a világítást nem lehet, tehát vagy nem lesz világítás gázzal a nyári színházban, és a 800 frt ok nélkül van kiadva, vagy a színház kénytelen lesz a főcsővezetéstől egy másik csővezetést lerakatni, amely legkevesebb 2000 írtba fog kerülni, a vagy pedig a gázvilágítási vállalkozó által látandja hibáját és a csővezetést megteendi idejekorán a saját költségén. 2-8zor Ugyancsak a nyári szinház előtt felállíttatott ön 5 kandelábert a város részére, és azért beadott a városnak egy számadást 1074 frtról, ott felszámít ön mindent még a kandeláber krinolinját is, ezen számadásra nézve a városi szerződés 6-ik §-sa értelmében a város tartozik egy kandaláberért krinolinostal együtt, minden darabért 24 frtot, tehát az 5 darabért 120 frtot fizetni. Legyen ön oly szíves és adjon ezekről az illetőknek kellő felvilágosítást, mert én azt hiszem, hogy ön ezeknél akarata ellen tévedett, mert azt nem teszem fel önről, hogy azon közmondás szerint cselekedett volna, hogy: Der Mensch probirt. Ezek után maradván, Kolozsvárit, 1875 jan. 14-én tisztelettel, Popini Nándor. A városi gázvilágitás ügyében. Tisztelt Zimmermann Henrik úrhoz. Nagyon meg voltam szomorodva, midőn a „Magyar Polgár“19-ik számában azt olvastam, hogy ön engem a m. kir. törvényszéknél beperelt becsületsértésért, vagyis jobban mondva azért, hogy én oly vakmerő voltam és ki mertem a lapban írni, hogy a nemzeti színház rövid két év alatt 7972 frt 82 árral fizetett többet, mind amennyit az elfogyasztott gázért fizetnie kellett volna Higyje el t. Zimmermann úr, hogy ezért még nehezteltem volna önre, ha nem tudnám bizonyosan, Iii. Dicqueuichet ajánljuk olvasóink, figyelnséb Örvendünk, hogy a közbizalom az egyetem egyik legszelkészültségü s komoly törekvésű tagját emelte az elnö székbe. Szerk. Külföldi vegyes hírek. *** Amadé exkirály nejének zavart lelkiállapotáról szóló hírt az „Opinione“ valótlannak nyilvánítja. — Németország harczba keveredett a karlistákkal, ez az értelme egy táviratnak, mely azt mondja, hogy a német hadihajó, „Nautilus ” ostrom alá fogta „Zarauzt“ és megszalasztotta a karlistákat. Ez visszatorlás akar lenni azon kalóz eljárás és támadásért, melyben a karlisták nemrég a „Gusztáv“ nevű német hajót részesítette . Németország nem vette tréfára a dolgot, mert mint Bismarck lapja, a „Nord. Alig. Ztg.“ írja, következő német hadihajók küldettek a spanyol vizekre: „Drache,“ „Komet“ „Delphia,“ „Auguszta,* „Luise,“ „Nautilus“ „Albatros“ és „Victoria.“ Te