Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-07-01 / 147. szám

IX. évfolyam 147-dik szám. POLITIKAI NAPILAP IS ELŐFIZETÉSI I­­ Egész évre .... ^ T Félévre.................. Ú-Egy negyedre . . . Egy hónapra . . FELTÉTELEK: 16 ft. K­IS SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyce­u­mnyom­dában. ír­­a­dó hivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK:­­ Ötször hasákozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolonvírtt, 1875. csütörtök, julius 1. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reklamok: hirfivérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, JÚNIUS 40. Képviselő - választási moz­galmak: Kolozsvár jun. 20. A kik tegnap délután megjelentek a városi vigadóban, a legszebb és legeszmegazdagabb beszédek egyikét hallgatták vé­gig, mely a jelen választási mozgalmak alatt mon­datott, Bokros Elek, városunk alsó kerületének képviselőjelöltje tarta gyakori lelkesült tetszésnyi­latkozatoktól kísért p­r­o­g­r­a­m a b­e­s­z­é­d­­é­t. Kü­lön füzetben fogjuk lapunk holnapi vagy holnap­­utáni számához mellékelni, s most csak jelezzük, hogy a beszéd a legkedvezőbb benyomást téve a tekintélyes számmal egybegyű­lt választókra. * Deésről írják lapunknak, hogy a szabadelvű párt jun. 27 iki gyűlésében Földváry­­József gróf Bethlen András részére, Komócsy József pedig fényes beszédben feltétlenül­­ visszaléptek a kép­­viselőjelöltségtöl s igy Belső Szolnokmegye alsó­­választókerületében Dezsöfy Mihály és gr. Bethlen András az egyedüli jelöltek. Dezsöfy megválasztása kétségtelen. * Gr. Bethlen András jelöltségére vonat­kozólag több tudósítás fekszik előttünk, melyek egyhangúlag kárhoztatják a fi­atal gróf fellépését, ki­ppen nem tudna megfelelni azon kötelmeknek, melyek a jövő országgyűlés tagjaira várnak. Egyik tudósítónk többek közt így ír: „Én tiszta szívvel és jó lélekkel elmondha­tom, hogy egyik jelölt mellett sem vagyok fana­­tizált, de hiszem és tudom positíve, hogy másik jelöltünk Desőffy Mihály e nehéz hivatást­­sokkal nagyobb praxis és kitünőbb theóriával fogja be­tölteni, érdekeinket s avval a haza érdekeit is több tapintat, tágasabb ismeret és sokkal nagyobb buz­galommal fogja előmozdítani. Én hiszem, hogy ha minden választó jogo­sult polgár e tekintetben komolyan gondolkozik, úgy fog vélekedni, akarom mondani úgy kell hogy vélekedjék, mint­ én. Uraim, választó­polgárok! tartj­uk szemünk előtt a sok súlyos körülményt, mely hazánkra nehe­zedik s gondoljuk meg, hogy ha képviselőinket — kikre most különösen nehéz tennivalók várnak — jól meg sem válasszuk magunknak, szegény ha­zánknak és szeretett nemzetünknek fogunk ártani. Válaszszunk tehát követünkül egy erélyes oh­oz értő, bajainkat orvosolni tudó egyént Dezsőfify Mi­hály személyében. Dezsőfi Mihály megérdemli, hogy bizalmunk­kal megtiszteljük. Szeretem hinni, hogy e kerület tisztelt választó polgárai megtudják választani s következőleg tudják, kinek adni szavazatukat ! Én részemről azt mondom: filyen Dezsőfi Mihály leen­dő követünk 1 y—• s * A segesvári szabadelvű mozgalom per­sze szörnyeit bántja a szász túlzókat. Valami „szász néppárt“ tartott ott gyűlést e napokban s a sza­badelvű párt jelöltjével szemben Gooss Ká­roly gymn.­tanitót léptette fel. A „Lieb. D.Tgbl.* egy szóval sem írja, hogy »megválasztása bizonyos.“ * Nagyszebenben Kapp Gusztáv volt orsz. képviselő ma tartja beszámoló beszédét, * Déváról jan. 27. Írják lapunknak: A választási mozgalmak, kerületünkben is kezdenek nagyobb mérvet ölteni, jeléül annak, hogy a választási nap már nincs meszsze. Hogy ki a szabadelvű párt jelöltje, az már tudva, van, kinek megválasztása kétséget nem szenved. A mai napig Makrainak nem volt ellenjelölt­­je, ma azonban a Sennyei párt fölléptette jelöltül gr. Kun Istvánt, kinek megválasztásához ők nagy reményt kötnek; mi azonban hisszük, hogy a Sen­iyei párt e reménye jövőre is csak reménynek marad, s óhajtjuk is, hogy annak maradjon, mert Hunyadmegye minden időben és körülmények kö­zött szabadelvűségéről volt híres, s elszomorító lenne, ha épen a jelenlegi viszonyok és körülmé­nyek között, hagyná oda a tért, melyen oly hosz­­szas időn át kitartással, s nem eredmény nélkül küzdött. Hogy Hunyadmegye klassikus földje nem al­kalmas a conservativ eszmék befogadására, s azok táplálására, mai gyűlésük elég biztosítékot, nyújt nekünk arról, mert daczára annak, hogy hetekkel ezelőtt megkezdették a náluk szokást»« alig tudtak 40 számra szaporodni. A mai gyűlé­sen a jelölten kívül 40 en voltak jelen. Minden­esetre többen voltak mint a szabadelvű párt 20-iki gyűlésén. A két gyűlésen jelen voltak száma kö­zött azonban azon nem épen lényegtelen különb­ség van, hogy míg a szabadelvű párt tagjai közül 28—30-an voltak jelen, addig a Senyei párt az említett 40 tagban, mint egy test és lélek, egész valóságában jelen volt. Ott­hon senki sem maradt. Valóban az illetőknek szép türelmek és dicséretre méltó kitartásuk van, hogy ily szél­ számra szaporították híveiket. Elismeré­sünket kell nyilvánítsuk azért, hogy ma alkalmat szolgáltattak nekünk arra, miszerint az egész gazdát teljes valóságában szemlélhettük. A gyűlést a „polgári kas­z­inó“-ban tar­tották. Mily jellemző ez is? Az aristokrata párt a polgári kasinóig leereszkedett. Talán azért történt ez, mert ezelőtt a volt balközép párt is e terem­ben tartotta gyűléseit, s hiszik, hogy e hely vá­lasztása által a közönség azon hiszemben lesz, hogy e párt a volt balközép nyomdokait követi. Nem rész tréfa ! !­­ Gr. Kuti István elmondá programmját, mely­ben hangsúlyozá, hogy majd ha képviselő lesz, minden nagyobb horderével­­bíró lépés megtétele előtt választói véleményét ki fogja kérni, s a sze­rint fog cselekedni. A szabadelvű kormánytól sem vonja meg támogatását, m­íg annak működése a haza érdekeivel nem ellenkezik, azonban ő m­ég­is a jobboldali ellenzékhez tartozik. Hogy miért, azt nem magyarázza meg. Azt nem lehet tagadni, hogy a szabadelvű párt tagjai között is voltak s vannak sokan, kik Makrait nem óhajtották képviselőjüknek; azonban a jelenlegi körülmények között, mikor Hunyad me­gye felett is lebeg a f­e­k­e­t­e felhő, félre kell tenni minden személyes ellenszenvet, egyedül az elv érdekében győzelemre kell juttatni a szabad­elvű párt jelöltjét. Magyarország királyhágón túli részében (Erdély) egyedül Hunyadmegye lenne múltjához hűtlen, — egyedül Hunyadmegye nyúj­tana menedéket oly pártnak, mely arról nevezetes, hogyha akarom kormány­párti, ha akarom ellen­zék, tehát ő maga sem tudja, hogy miféle, s a mely párt nagyon kerüli a világosságot. A hu­­nyadmegyei Sennyei párt egy pap és egy világi ember házasságából született, ők a szülői s igy előre tudhatják, hogy azon át melyen ők haladnak nova vezet. A hátszegvidéki kerületben Ma­ra nuk­i.A szabadelvű pártival szemben Bágya Zsigmond Sennyei párti lépett fel. Hátszegen B r. B­á n­f f i Albertet emlegetik. Hunyadon a legközelebbi jelölt M 0 cs onyi. — 7 — s — * A választások határnapjai. Mai napig a következő választási napok tűzettek ki. Jul. 1 -ére Budapest, Debreczen, Békés-Gyu­la, B.­Csaba, Szamos­újvár, Szabadka, Félegy­háza, Udvar­helyszék, Nagyszombat városok, Borsod, Belső Szolnok, Zólyom, Abaúj, Ko­márom, Sopron, Gömör, C­sanád, Turócz, Fehér, Heves s Pozsony megyék a C­s­i­k, F­o­g­a­r­a­s­­vidék. Jul. 2 ára Jászberény, Szathmár városa, Mo­­sony megye. Jul. 3-ára Kolozsvár, Kézdivásár­­h­e­l­y város, Felsőfehér megye, Nógrád­­ megye. Jul. 4-ére Erzsébetváros, Makó váro­sa, Esztergom városa, Kecskemét, Csongrád, Pest­megye, Baranya megye, Esztergom megye, Jászkun­­kerü­let. Jul. 5-ére Hód-Mező-Vásárhely, Győr, Te­mesvár, Tor­da, Miskolcz, Szarvas, Szentes, Sel­­mecz s Pozsony városok, Arad megye, Alsó-Fe­h­­é­r, Szabolcs, Győr, Ugocsa, Liptó, T­o­r­da, Tol­na, Ung, Torna, Békés, Somogy, Ilont, K­ü­k­ü­­l- 1­ő megyék, Besztercze vidék Jul. 6-ára Szeged, Zombor, Abrudbánya vá­rosok, Mármaros megye. Jul. 7-ére Nagyvárad, Sopron, Baja s S­z­ász­­város városok, Doboka Veszprém, Szepes, Szörénymegye, Huny­a­d. Jul. 8 ára Torontál megye, Árvamegye, Bács, Temes, Vas, s Középszolnok megye. Jul. 9-ére Háromszék, Z­i­l­a­h. Jul. 10-áre Fehértemplom. •8* A gyargyói szabadelvű párt értekez­letére vonatkozólag Gy.­Ditróból még a következő sorokat vesszük: Szíveskedjék a tekintetes szerkesztő úr meg­engedni, hogy néhány sorban Horváth Károly plé­­bános urnak a ,M. P." 143-ik számában közzé­tett czikkére észrevételeimet megtehessem. A .M. P.S­t. olvasóját arra kérem, hogy ol­vassa el Rézpor czikkét a 138-ik Számában és olvassa el Horváth urnak a 143 ik számban meg­jelent czikkét, mert a plébános ur ezen czikke TÁRCZA. Budavár, 1875. junius 27." Hoffnungslos "Weicht der Mensch der Götterstiirke Miissig sieht er seine Werke Und bewundernd untcrgelm. 8chil ler (Lied von der Glocke.) A budavári bástya sétánya szombaton bor­zasztó képet nyújtott az egy órán át szakadatlan kitartással dühöngő vihar után. A féktelen orkán közt szakadt eső a városmajoron és vérmezőn át tört utat magának s rohant a hegyekből, kegyet­lenül pusztítva mindenütt s irgalmatlanul sodorva embert, állatot, házakat, egyaránt. Irtóztató lát­vány Budavára bástyáiról, melynek rémhírére csak­hamar oly néptömeg gyűlt össze, minőnek a csen­des bástya, a nyugalmas emberek e par excellen­ce találkozó helye, alig volt tanúja valamikor. A vihar csillapult, pihenőt tartottak a tömlők, csendesült a szélvész, siettünk hát mi is az ele­mek bősz csatája szomorú eredményének megszem­lélésére. Meghatóan leverő kép! A fák nagy része megfosztva koronájának ékességétől, egy más rész éltető ágát vesztette el, sok csonka maradt, a fia­talabb csemeték pedig élettelenül feküsznek, majd­nem kivétel nélkül a földön. A házak alatt nagy­mennyiségű cseréphulladék hever. A tetők se ei. Itt-ott egy-egy korhadt kémény s nem ritkán csa­­tornacsövek képeznek akadályt a továbbhalad­ó­an, •helyeket a szélvész ereje csavart ki helyükből, s még látható egy ép ablak, mert a többi,dio nagy­ságú jegeknek lett kérlelhetlen áldozatává. De mindez még hagyján, ha a vérmezőre te­kintve egy tengerként rohanó ár nem tűnne sze­münkbe, s ha ez ar vészes folyamán embereket nem láttunk volna végküzdelemben. Jött mint fer­­geteg egyszerre, rohant feltartóztathatlanul, s nőtt szakadatlan ugyannyira, hogy az indóház során lévő házak belseje rohamos gyorsasággal telt meg ötnyi magasra, és csakhamar egy ifjú áldozatot is köve­­t magának. E földszinti házak egyikének lakói végküzdelmükben az ablakokra állva, azok vasrácsait tartották görcsösen s bár nyakig árban töltöttek egy rémülettel teljes hosszú időt, a rács mentőszerükké lett; ám egy tizennégy éves lány­ka rémültében nem tudva hova lenni, az almáriom tetejére menekült­, sis ez volt veszte. A fal mely­hez támasztva volt, engedett az árnak. Kidült s a lányka ott lelte kora nem érdemlett sírját. A roham útját az ördög árka mellett levő csatornán keresztül vette. De mi volt árjának e kes­­keny meder?Tört, zúzott, elterült csakhamar az árok hidján felül is-és a színkör kertjén át, mintegy zajgó folyam a krisztinavárosi Attila utczát töltötte meg, mely a nyomornak és pusztulásnak ma, midőn e so­rokat írom, valóban szánandó képét nyújtja. De visz­­szatérek bástyás szí­mlémhez. Ez a rohanó ár nem jött magánosan. Amott a vérmező felső részén egy em­berfő ötlik szemünkbe, hozza a roham majd a felszí­nen majd ismét elsodorva, a csatorna hídjánál még egyszer feltűnik, de aztán elvész, hogy soha töb­bé elő ne kerüljön, utána egy kocsi rohan s nemsokára egy ló küzd a babokkal kitartón min­den erővel, ámde hiába­ egy kőoszlophoz csapó­dik fejével s megszűnt küzdeni többé. Ismét egy emberfő! Egy utón halad a többivel ez is, közeleg a kőhidhoz, e szerencsétlenek Scylla­ és Charyb­­diséhez; ám ez embernek más volt végzete; ka­nyarul a hullám s egy fakerítéshez veti ki, hol segédkezekre akad s megszabadítják az élettelent. De csak ez az egy! ez az egy! a többi menthet­­len vesztét találja a habokban A Krisztinaváros­ban, a Nádorhoz czimzett sörcsarnok körül egy faraktár áll, benne egy házikó, az őr lakhelye. A raktár útjában az árnak, a házikó szintén. A te­mérdek épület fa rohan vele, egyik a másik után a víz nőttön nő, a házikó mind jobban-jobban sül­­lyed, egyszer csak egy kocsi fordul ki belőle, utá­­na két ló s megannyi házi szer. Semmivé lesznek s nem múlik el egy negyed óra, s a rohanó folyam már nem talál a ház helyén semmi akadályt út­jában. Vajda lakóit házon kívül érte legyen e pusztulás! így tart ez majd két órán át, de az esth­omályban már csak a szüntelen zugás hat fü­leinkhez , nem látjuk áldozatait. Ám ismét egy újabb kép. A „fogaskerekű” indóházának környékén tűzbe borult légkör ötlik szemeinkbe. Azt hittük, hogy az indóház ég. — A sűrű füstgomoly közt felcsapkodó láng sokáig volt látható, míg végre a szakadó zápor nyújt segélyt ott, hova derék tűzoltóink el sem halhatunk. Nem az indóház égett. De mily végtelen pusz­tulás itt is! Megrendítő az a sok áldozat, melyet a vihar követelt. — A „fogaskerekű” előtt ma kora reggel temérdek nép hullámzott, kiváncsiak, érdeklettek tömege Mélyen szomorító­ látvány, mely ennyi embert kivonzott. Nincs, ki megrendítő ha­tása alatt ne állana. Már a harmadik kocsi indul befelé négy hullával terhelten. Megáll, még ket­tőre akadtak. Az ölnyi magasra feltorlódott iszap mélyéből egy első tavaszát élt szép leány hideg alakja került ki, amott pedig egy har­incz év kö­rüli asszonyt hoznak elegáns ruhamaradványokban , arany ékszerekkel gazdagon díszítve, halántékán egy mély sebbel, kora elhunyténak valószínűleg közvetlen okozójával. Egy férfi testvérére akad a hullák közt s őrjöngve haját tépi___ Lélekrázó jelenetek. Az utón a közlekedés kiveszve, mindenütt mérhetetlen iszap, és a hegyekről lerohant súlyos kövek nagy tömege. Után útfélen gazdátlan ko­csik sárba dűlve s lépten nyomon egy-egy élette­len ló. A közúti pálya vágányai szintén iszap alatt ugyannyira, hogy csak megfeszített erő ad­hatja vissza rövid időn a forgalomnak. És men­nyit szenvedett a fogaskerekű is! A vihar felszed­te vágányait, kiszakította, kettétörte azokat, sú­lyosan megrongálta töltéseit, sőt magukat a moz­donyhoz csatolt járműveket is álló helyükből ki­­m­ozgatta. A váróteremben szabad útja volt az árnak, s a mély iszap közelébe jutni még ma sem enged, a pálya sérelmeinek kijavítására pedig pár hétre leend szükség. — Balra tőle egy házikó áll. Ezt is nagy néptömeg bámulja szüntelen. A jégverésnek ház nem volt úgy kitéve, mint ez. Beverte ablakait s megtöltötte a szobákat ugyan­nyira, hogy egy öreg anyóka is borzasztó halálát lelte benne, s hogy még ma reggel is lapáttal hányták ki belőle a jeget, s e garmadába össze­gyűjtött jégtömeg tárgya a közbámulatnak itt. Ez a vasárnapi kiváncsi tömeg innét lázas sietséggel befut a Tabánba és a Ráczfürdő körül nem kevésbé leverő jeleivel találkozik a rombolás­nak. Házromok, bedült falak, ketté vált házak, mintha csak villám sújtotta volna, beomlott csa­tornák és nyomorúságra jutott nép jajveszékelései fogadják, kik néhány darab tönkrement bútorocs­­kájukat az utcza közepén, vagy a Duna partján őrizgetik. Rémülve hallja az ember itt is, ott is, hogy a már elszállított­­áldozatok száma megha­ladja a százat is, mi­közben a biztonság felállított őrei óva intenek egy egy házomladéktól, mely min­den perezben teljes beomlással fenyeget.... El e képtől! Elég, sőt sok is ennyi belőle. Óvja az ég fővárosunkat több ily naptól! Sz. D.

Next