Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-07-01 / 147. szám
IX. évfolyam 147-dik szám. POLITIKAI NAPILAP IS ELŐFIZETÉSI I Egész évre .... ^ T Félévre.................. Ú-Egy negyedre . . . Egy hónapra . . FELTÉTELEK: 16 ft. KIS SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomdában. íradó hivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasákozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolonvírtt, 1875. csütörtök, julius 1. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 26 kr. Reklamok: hirfivérbe soronként 1 frt KOLOZSVÁR, JÚNIUS 40. Képviselő - választási mozgalmak: Kolozsvár jun. 20. A kik tegnap délután megjelentek a városi vigadóban, a legszebb és legeszmegazdagabb beszédek egyikét hallgatták végig, mely a jelen választási mozgalmak alatt mondatott, Bokros Elek, városunk alsó kerületének képviselőjelöltje tarta gyakori lelkesült tetszésnyilatkozatoktól kísért program a beszédét. Külön füzetben fogjuk lapunk holnapi vagy holnaputáni számához mellékelni, s most csak jelezzük, hogy a beszéd a legkedvezőbb benyomást téve a tekintélyes számmal egybegyűlt választókra. * Deésről írják lapunknak, hogy a szabadelvű párt jun. 27 iki gyűlésében FöldváryJózsef gróf Bethlen András részére, Komócsy József pedig fényes beszédben feltétlenül visszaléptek a képviselőjelöltségtöl s igy Belső Szolnokmegye alsóválasztókerületében Dezsöfy Mihály és gr. Bethlen András az egyedüli jelöltek. Dezsöfy megválasztása kétségtelen. * Gr. Bethlen András jelöltségére vonatkozólag több tudósítás fekszik előttünk, melyek egyhangúlag kárhoztatják a fiatal gróf fellépését, kippen nem tudna megfelelni azon kötelmeknek, melyek a jövő országgyűlés tagjaira várnak. Egyik tudósítónk többek közt így ír: „Én tiszta szívvel és jó lélekkel elmondhatom, hogy egyik jelölt mellett sem vagyok fanatizált, de hiszem és tudom positíve, hogy másik jelöltünk Desőffy Mihály e nehéz hivatástsokkal nagyobb praxis és kitünőbb theóriával fogja betölteni, érdekeinket s avval a haza érdekeit is több tapintat, tágasabb ismeret és sokkal nagyobb buzgalommal fogja előmozdítani. Én hiszem, hogy ha minden választó jogosult polgár e tekintetben komolyan gondolkozik, úgy fog vélekedni, akarom mondani úgy kell hogy vélekedjék, mint én. Uraim, választópolgárok! tartjuk szemünk előtt a sok súlyos körülményt, mely hazánkra nehezedik s gondoljuk meg, hogy ha képviselőinket — kikre most különösen nehéz tennivalók várnak — jól meg sem válasszuk magunknak, szegény hazánknak és szeretett nemzetünknek fogunk ártani. Válaszszunk tehát követünkül egy erélyes ohoz értő, bajainkat orvosolni tudó egyént Dezsőfify Mihály személyében. Dezsőfi Mihály megérdemli, hogy bizalmunkkal megtiszteljük. Szeretem hinni, hogy e kerület tisztelt választó polgárai megtudják választani s következőleg tudják, kinek adni szavazatukat ! Én részemről azt mondom: filyen Dezsőfi Mihály leendő követünk 1 y—• s * A segesvári szabadelvű mozgalom persze szörnyeit bántja a szász túlzókat. Valami „szász néppárt“ tartott ott gyűlést e napokban s a szabadelvű párt jelöltjével szemben Gooss Károly gymn.tanitót léptette fel. A „Lieb. D.Tgbl.* egy szóval sem írja, hogy »megválasztása bizonyos.“ * Nagyszebenben Kapp Gusztáv volt orsz. képviselő ma tartja beszámoló beszédét, * Déváról jan. 27. Írják lapunknak: A választási mozgalmak, kerületünkben is kezdenek nagyobb mérvet ölteni, jeléül annak, hogy a választási nap már nincs meszsze. Hogy ki a szabadelvű párt jelöltje, az már tudva, van, kinek megválasztása kétséget nem szenved. A mai napig Makrainak nem volt ellenjelöltje, ma azonban a Sennyei párt fölléptette jelöltül gr. Kun Istvánt, kinek megválasztásához ők nagy reményt kötnek; mi azonban hisszük, hogy a Seniyei párt e reménye jövőre is csak reménynek marad, s óhajtjuk is, hogy annak maradjon, mert Hunyadmegye minden időben és körülmények között szabadelvűségéről volt híres, s elszomorító lenne, ha épen a jelenlegi viszonyok és körülmények között, hagyná oda a tért, melyen oly hoszszas időn át kitartással, s nem eredmény nélkül küzdött. Hogy Hunyadmegye klassikus földje nem alkalmas a conservativ eszmék befogadására, s azok táplálására, mai gyűlésük elég biztosítékot, nyújt nekünk arról, mert daczára annak, hogy hetekkel ezelőtt megkezdették a náluk szokást»« alig tudtak 40 számra szaporodni. A mai gyűlésen a jelölten kívül 40 en voltak jelen. Mindenesetre többen voltak mint a szabadelvű párt 20-iki gyűlésén. A két gyűlésen jelen voltak száma között azonban azon nem épen lényegtelen különbség van, hogy míg a szabadelvű párt tagjai közül 28—30-an voltak jelen, addig a Senyei párt az említett 40 tagban, mint egy test és lélek, egész valóságában jelen volt. Otthon senki sem maradt. Valóban az illetőknek szép türelmek és dicséretre méltó kitartásuk van, hogy ily szél számra szaporították híveiket. Elismerésünket kell nyilvánítsuk azért, hogy ma alkalmat szolgáltattak nekünk arra, miszerint az egész gazdát teljes valóságában szemlélhettük. A gyűlést a „polgári kaszinó“-ban tartották. Mily jellemző ez is? Az aristokrata párt a polgári kasinóig leereszkedett. Talán azért történt ez, mert ezelőtt a volt balközép párt is e teremben tartotta gyűléseit, s hiszik, hogy e hely választása által a közönség azon hiszemben lesz, hogy e párt a volt balközép nyomdokait követi. Nem rész tréfa ! ! Gr. Kuti István elmondá programmját, melyben hangsúlyozá, hogy majd ha képviselő lesz, minden nagyobb horderévelbíró lépés megtétele előtt választói véleményét ki fogja kérni, s a szerint fog cselekedni. A szabadelvű kormánytól sem vonja meg támogatását, míg annak működése a haza érdekeivel nem ellenkezik, azonban ő mégis a jobboldali ellenzékhez tartozik. Hogy miért, azt nem magyarázza meg. Azt nem lehet tagadni, hogy a szabadelvű párt tagjai között is voltak s vannak sokan, kik Makrait nem óhajtották képviselőjüknek; azonban a jelenlegi körülmények között, mikor Hunyad megye felett is lebeg a fekete felhő, félre kell tenni minden személyes ellenszenvet, egyedül az elv érdekében győzelemre kell juttatni a szabadelvű párt jelöltjét. Magyarország királyhágón túli részében (Erdély) egyedül Hunyadmegye lenne múltjához hűtlen, — egyedül Hunyadmegye nyújtana menedéket oly pártnak, mely arról nevezetes, hogyha akarom kormánypárti, ha akarom ellenzék, tehát ő maga sem tudja, hogy miféle, s a mely párt nagyon kerüli a világosságot. A hunyadmegyei Sennyei párt egy pap és egy világi ember házasságából született, ők a szülői s igy előre tudhatják, hogy azon át melyen ők haladnak nova vezet. A hátszegvidéki kerületben Mara nuki.A szabadelvű pártival szemben Bágya Zsigmond Sennyei párti lépett fel. Hátszegen B r. Bá nf f i Albertet emlegetik. Hunyadon a legközelebbi jelölt M 0 cs onyi. — 7 — s — * A választások határnapjai. Mai napig a következő választási napok tűzettek ki. Jul. 1 -ére Budapest, Debreczen, Békés-Gyula, B.Csaba, Szamosújvár, Szabadka, Félegyháza, Udvarhelyszék, Nagyszombat városok, Borsod, Belső Szolnok, Zólyom, Abaúj, Komárom, Sopron, Gömör, Csanád, Turócz, Fehér, Heves s Pozsony megyék a Csik, Fogarasvidék. Jul. 2 ára Jászberény, Szathmár városa, Mosony megye. Jul. 3-ára Kolozsvár, Kézdivásárhely város, Felsőfehér megye, Nógrád megye. Jul. 4-ére Erzsébetváros, Makó városa, Esztergom városa, Kecskemét, Csongrád, Pestmegye, Baranya megye, Esztergom megye, Jászkunkerület. Jul. 5-ére Hód-Mező-Vásárhely, Győr, Temesvár, Torda, Miskolcz, Szarvas, Szentes, Selmecz s Pozsony városok, Arad megye, Alsó-Fehér, Szabolcs, Győr, Ugocsa, Liptó, Torda, Tolna, Ung, Torna, Békés, Somogy, Ilont, Kükül- 1ő megyék, Besztercze vidék Jul. 6-ára Szeged, Zombor, Abrudbánya városok, Mármaros megye. Jul. 7-ére Nagyvárad, Sopron, Baja s Szászváros városok, Doboka Veszprém, Szepes, Szörénymegye, Hunyad. Jul. 8 ára Torontál megye, Árvamegye, Bács, Temes, Vas, s Középszolnok megye. Jul. 9-ére Háromszék, Zilah. Jul. 10-áre Fehértemplom. •8* A gyargyói szabadelvű párt értekezletére vonatkozólag Gy.Ditróból még a következő sorokat vesszük: Szíveskedjék a tekintetes szerkesztő úr megengedni, hogy néhány sorban Horváth Károly plébános urnak a ,M. P." 143-ik számában közzétett czikkére észrevételeimet megtehessem. A .M. P.St. olvasóját arra kérem, hogy olvassa el Rézpor czikkét a 138-ik Számában és olvassa el Horváth urnak a 143 ik számban megjelent czikkét, mert a plébános ur ezen czikke TÁRCZA. Budavár, 1875. junius 27." Hoffnungslos "Weicht der Mensch der Götterstiirke Miissig sieht er seine Werke Und bewundernd untcrgelm. 8chil ler (Lied von der Glocke.) A budavári bástya sétánya szombaton borzasztó képet nyújtott az egy órán át szakadatlan kitartással dühöngő vihar után. A féktelen orkán közt szakadt eső a városmajoron és vérmezőn át tört utat magának s rohant a hegyekből, kegyetlenül pusztítva mindenütt s irgalmatlanul sodorva embert, állatot, házakat, egyaránt. Irtóztató látvány Budavára bástyáiról, melynek rémhírére csakhamar oly néptömeg gyűlt össze, minőnek a csendes bástya, a nyugalmas emberek e par excellence találkozó helye, alig volt tanúja valamikor. A vihar csillapult, pihenőt tartottak a tömlők, csendesült a szélvész, siettünk hát mi is az elemek bősz csatája szomorú eredményének megszemlélésére. Meghatóan leverő kép! A fák nagy része megfosztva koronájának ékességétől, egy más rész éltető ágát vesztette el, sok csonka maradt, a fiatalabb csemeték pedig élettelenül feküsznek, majdnem kivétel nélkül a földön. A házak alatt nagymennyiségű cseréphulladék hever. A tetők se ei. Itt-ott egy-egy korhadt kémény s nem ritkán csatornacsövek képeznek akadályt a továbbhaladóan, •helyeket a szélvész ereje csavart ki helyükből, s még látható egy ép ablak, mert a többi,dio nagyságú jegeknek lett kérlelhetlen áldozatává. De mindez még hagyján, ha a vérmezőre tekintve egy tengerként rohanó ár nem tűnne szemünkbe, s ha ez ar vészes folyamán embereket nem láttunk volna végküzdelemben. Jött mint fergeteg egyszerre, rohant feltartóztathatlanul, s nőtt szakadatlan ugyannyira, hogy az indóház során lévő házak belseje rohamos gyorsasággal telt meg ötnyi magasra, és csakhamar egy ifjú áldozatot is követ magának. E földszinti házak egyikének lakói végküzdelmükben az ablakokra állva, azok vasrácsait tartották görcsösen s bár nyakig árban töltöttek egy rémülettel teljes hosszú időt, a rács mentőszerükké lett; ám egy tizennégy éves lányka rémültében nem tudva hova lenni, az almáriom tetejére menekült, sis ez volt veszte. A fal melyhez támasztva volt, engedett az árnak. Kidült s a lányka ott lelte kora nem érdemlett sírját. A roham útját az ördög árka mellett levő csatornán keresztül vette. De mi volt árjának e keskeny meder?Tört, zúzott, elterült csakhamar az árok hidján felül is-és a színkör kertjén át, mintegy zajgó folyam a krisztinavárosi Attila utczát töltötte meg, mely a nyomornak és pusztulásnak ma, midőn e sorokat írom, valóban szánandó képét nyújtja. De viszszatérek bástyás szímlémhez. Ez a rohanó ár nem jött magánosan. Amott a vérmező felső részén egy emberfő ötlik szemünkbe, hozza a roham majd a felszínen majd ismét elsodorva, a csatorna hídjánál még egyszer feltűnik, de aztán elvész, hogy soha többé elő ne kerüljön, utána egy kocsi rohan s nemsokára egy ló küzd a babokkal kitartón minden erővel, ámde hiába egy kőoszlophoz csapódik fejével s megszűnt küzdeni többé. Ismét egy emberfő! Egy utón halad a többivel ez is, közeleg a kőhidhoz, e szerencsétlenek Scylla és Charybdiséhez; ám ez embernek más volt végzete; kanyarul a hullám s egy fakerítéshez veti ki, hol segédkezekre akad s megszabadítják az élettelent. De csak ez az egy! ez az egy! a többi menthetlen vesztét találja a habokban A Krisztinavárosban, a Nádorhoz czimzett sörcsarnok körül egy faraktár áll, benne egy házikó, az őr lakhelye. A raktár útjában az árnak, a házikó szintén. A temérdek épület fa rohan vele, egyik a másik után a víz nőttön nő, a házikó mind jobban-jobban süllyed, egyszer csak egy kocsi fordul ki belőle, utána két ló s megannyi házi szer. Semmivé lesznek s nem múlik el egy negyed óra, s a rohanó folyam már nem talál a ház helyén semmi akadályt útjában. Vajda lakóit házon kívül érte legyen e pusztulás! így tart ez majd két órán át, de az esthomályban már csak a szüntelen zugás hat füleinkhez , nem látjuk áldozatait. Ám ismét egy újabb kép. A „fogaskerekű” indóházának környékén tűzbe borult légkör ötlik szemeinkbe. Azt hittük, hogy az indóház ég. — A sűrű füstgomoly közt felcsapkodó láng sokáig volt látható, míg végre a szakadó zápor nyújt segélyt ott, hova derék tűzoltóink el sem halhatunk. Nem az indóház égett. De mily végtelen pusztulás itt is! Megrendítő az a sok áldozat, melyet a vihar követelt. — A „fogaskerekű” előtt ma kora reggel temérdek nép hullámzott, kiváncsiak, érdeklettek tömege Mélyen szomorító látvány, mely ennyi embert kivonzott. Nincs, ki megrendítő hatása alatt ne állana. Már a harmadik kocsi indul befelé négy hullával terhelten. Megáll, még kettőre akadtak. Az ölnyi magasra feltorlódott iszap mélyéből egy első tavaszát élt szép leány hideg alakja került ki, amott pedig egy harincz év körüli asszonyt hoznak elegáns ruhamaradványokban , arany ékszerekkel gazdagon díszítve, halántékán egy mély sebbel, kora elhunyténak valószínűleg közvetlen okozójával. Egy férfi testvérére akad a hullák közt s őrjöngve haját tépi___ Lélekrázó jelenetek. Az utón a közlekedés kiveszve, mindenütt mérhetetlen iszap, és a hegyekről lerohant súlyos kövek nagy tömege. Után útfélen gazdátlan kocsik sárba dűlve s lépten nyomon egy-egy élettelen ló. A közúti pálya vágányai szintén iszap alatt ugyannyira, hogy csak megfeszített erő adhatja vissza rövid időn a forgalomnak. És mennyit szenvedett a fogaskerekű is! A vihar felszedte vágányait, kiszakította, kettétörte azokat, súlyosan megrongálta töltéseit, sőt magukat a mozdonyhoz csatolt járműveket is álló helyükből kimozgatta. A váróteremben szabad útja volt az árnak, s a mély iszap közelébe jutni még ma sem enged, a pálya sérelmeinek kijavítására pedig pár hétre leend szükség. — Balra tőle egy házikó áll. Ezt is nagy néptömeg bámulja szüntelen. A jégverésnek ház nem volt úgy kitéve, mint ez. Beverte ablakait s megtöltötte a szobákat ugyannyira, hogy egy öreg anyóka is borzasztó halálát lelte benne, s hogy még ma reggel is lapáttal hányták ki belőle a jeget, s e garmadába összegyűjtött jégtömeg tárgya a közbámulatnak itt. Ez a vasárnapi kiváncsi tömeg innét lázas sietséggel befut a Tabánba és a Ráczfürdő körül nem kevésbé leverő jeleivel találkozik a rombolásnak. Házromok, bedült falak, ketté vált házak, mintha csak villám sújtotta volna, beomlott csatornák és nyomorúságra jutott nép jajveszékelései fogadják, kik néhány darab tönkrement bútorocskájukat az utcza közepén, vagy a Duna partján őrizgetik. Rémülve hallja az ember itt is, ott is, hogy a már elszállítottáldozatok száma meghaladja a százat is, miközben a biztonság felállított őrei óva intenek egy egy házomladéktól, mely minden perezben teljes beomlással fenyeget.... El e képtől! Elég, sőt sok is ennyi belőle. Óvja az ég fővárosunkat több ily naptól! Sz. D.