Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-14 / 209. szám
IX. évfolyam. 209-élik szám. Kolozsvárit, 1875. kedd, szeptember 14 POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre.....................................16 ft. br. Félévre...........................................8 » » Egy negyedre............................ * a — » Egy hónapra ....................... 1 i50 i k rS 914 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdáb it n. Kiadóhivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Somokos-ház.J . L.t-£ HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 20 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 13. A főrendek a trónbeszédről. Általános feltűnést keltett a főrendeknek úgy felirati javaslata, mint ennek tárgyalása. Hetek óta arról volt szó, hogy a főrendek nagy vitára készülnek, a trónbeszédre készülő válaszfelirat tárgyalása alkalmával az ellenzék nagy programmbeszédeket fog tartani. Mindebből nem történt semmi. Az egész felirati tárgyalás 15 perc alatt meg volt — vita nem is fejlődött ki. Ennek a meglepetésnek több oka van. A legfőbb az, hogy a főrendiház szabadelvű pártja a múlt héten szervezkedett és kitűnt, hogy a főispánokon és talán a szabadelvűpárttal tartó főpapokon kívül, e párt 82 szavazat felett rendelkezik , hogy akár gyűlnek össze a távollevők, akár nem, annak biztos többsége van, így hát nemcsak, hogy semmi meglepetéstől nem kelle tartani, de meglepetés előkészítésére sem lehet nagy kedv az ellenzék részéről. A másik ok az, hogy a trónbeszéd nem ad semmi bölösségt a támadásra, mert röviden és híven felemlíti azt a kérdést, aminek megoldását már nemcsak a közvélemény, de egyenesen a szükség szabja meg és nem bocsátkozik sem fölösleges kérdések fejtegetésébe, sem idő előtti részletek elsorolásába. Úgy, hogy lehet ugyan több kérdést annak tartalmához adni és még inkább lehetne minden egyes kérdés fejtegetésébe bocsátkozni , de mind a kettő idő előtti és így közvetlenül eredményre nem vezető dolog lenne. A harmadik oka annak, hogy a főrendek elvi vitát nem csináltak a felirat tárgyalásánál az, hogy a felirati javaslat készítői felfogták a trónbeszéd intenzióit, egyszerűen elősorolták, hogy mily fontosak azon kérdések, melyeket a trónbeszéd is elősorolt; készségesen ajánlák fel törvényhozói közreműködésüket- és ezzel mintegy kimondák azt: ez a munka országgyűlés, ne beszéljünk addig sokat, míg a kormány előterjesztéseit nem látjuk. és ezzel nagyon jó példát adtak az alsóháznak is. De midőn a felirati javaslat elősorolja a trónbeszéd által érintett kérdéseket, egyet részletesebben emel ki és ennek fejében nem reflektált öt kérdésre. A tüzetesebben kifejtett kérdés: a főrendi ház rendezése. Ebben a történeti hagyományok és jogok tekintetbe vételét ajánlják a főrendek, midőn kívánják a főrendi ház oly reformját, hogy hivatásának megfelelhessen. Ez méltányos kívánság, ha túlnyomó rész az aristokratikus elemeknek, illetőleg a magyar nagybirtokos osztálynak (bizonyos adókualificatió és számarány mellett) nem követeltetik. A főrendek felirata elfelejti érinteni: 1. a közigazgatás, 2. az igazságszolgáltatás, 3. a közmunkaügy, 4. a vallási, 5. a házassági viszonyok reformját, pedig ezeket még a szakkezetű trónbeszédben is feltalálhatjuk. A közigazgatási igazságszolgáltatási, és úgy, mint a vallási és házassági kérdések kerülése, valószínűleg egyenesen azért történt, hogy idő előtt elvi vita ne provokáltassék. Ezért nem volt felirati vita. Sőt pozitíve tudjuk, hogy a vallási és házassági kérdésekről volt szó az előtanácskozásonban, de minthogy a szathmári püspök egyenesen annak kimondását követelte, hogy e kérdéseket az országgyűlés ne tárgyalja, dr. Vay pedig egyenesen a kötelező polgári házasság követelését kívánta beigtatni, így a többség jobbnak látta e kérdéseket mellőzni, mintsem hogy egyfelől hosszas idő előtti viták provokáltassanak, melyeknek gyakorlati eredménye csak évek múlva lenne és másfelől oly eszmék vétessenek fel a feliratba, melyek reakciót képeznének, ilyen a szathmári püspök indítványa, vagy még meg nem valósíthatók, ilyen a b. Vayé. Ezért jól tették a felirat szerkesztői, hogy „feledékenyek“ voltak és jól tették a főrendek, hogy — hallgattak. H. S. — Az igazságügyminisztériumban Csemeghi államtitkár több törvényjavaslat revisióját fejezte be, amelyek a szünidő alatt a cultur- ministeriumban készültek, s az igazságügyminisztériumhoz véleményadás végett küldettek át. E javaslatok közt van egy a nazarénusok felekezetére s egy másik, ami legfontosabb, a polgári házasságra vonatkozó. A kormány javaslata a polgári házasságot nem mint általánosan kötelező, sem mint mindenki által szabadon igénybe vehető polgári intézményt, hanem csakis mint szükségbeli kisegítőt kívánja behozni. Viszonyainkhoz alkalmazott némi kiterjesztéssel az osztrák Notemlehe mintájára lesz alkotva. — A közigazgatás reformja. Tisza Kálmán tövényjavaslatából a „N. P. J.“ újabban a következő részleteket közli: A megyei közgyűlés mellett, mely mint a törvényhatóság állandó képviselete évenként csak kétszer tart gyűlést, a főispán elnöklete alatt kis választmány fog működni, melynek hatáskörébe az egész közigazgatás fog tartozni, az autonóm és az átruházott. Ezen választmány 18 tagból fog állani : 6 kinevezett állami tisztviselőből és 12 a megyebizottság által választott tagból. Ez utóbbiak minden kijelölés nélkül titkos szavazás útján fognak választatni. Ezen választmány minden hónapban ülést tart a folyó ügyek elintézésére, de szükség esetén havonként többször is egybehívható. A kinevezett hivatalnokok, kik e választmány tagjai lesznek, az állami kormányzatot a közlekedés, vasútügy, adózás, közoktatás, posta és távirdakezelés terén fogják képviselni. A megyei alispán természetesen tagja lesz a választmánynak. A képviselőház pénzügyi bizottsága szept. 10-én tarta meg első ülését. Ezt a,Hon a következőleg írja le: A pénzügyi bizottság Zsedényi Ede korelnöklete alatt, 13 tag jelenlétében, megalakult. Szavazattöbbséggel elnökké választatott: Csengery Antal; jegyzővé: Horváth Lajos. Csengery egészségi szempontból, Horváth Lajos más bizottságban való elfoglaltsága miatt a bizalmat megköszönve, lemondanak. A bizottság új szavazása után elnökké választá Zsedényi Edét, jegyzővé : Ordódy Pált. Elnök köszönettel foglalta el állását, noha sajnálatát fejezi ki, hogy e miatt tüzetesebben a dolgokhoz nem szólhat. Széll Kálmán pénzügyminiszter üdvözli a bizottságot, kéri elnézését gyarlóságai iránt és részrehajlatlan, buzgó közreműködését jelentő, hogy a budget kész, azt a ház közelebbi szétmenése előtt fogja előterjeszteni; és ha egypár napig tanulmányozták a tagok, hozzákezdhetnek annak tárgyalásához az országgyűlési szünet alatt, hogy ha a ház összeül, készen legyenek vele. Ekkor fogja a pénzügyi administratióra vonatkozó reformjavaslatot előterjeszteni. Hiszi, hogy a budgetet a szünet alatt be lehet fejezni. Horváth Lajos kéri ugyanakkor az 1874-iki zárszámadások kivonatát a tagok számára. Széll K. a sommázatot ígéri. — Zsedényi kérdi: a többi javaslat van-e szoros összefüggésben a budgettel? Széli: az egyik összefügg azzal: ezt elő is fogja terjesztetni; a többi egymással függ organice össze és azok külön fognak előterjesztetni. De ezek eredményét az 1876-ki budgetbe felvenni nem fogja. Ezek a budgettárgyalást nem akadályozzák. Zsedényi: Tehát a budget előterjesztése után való nap fog a bizottság összeülni. Ezzel az alakuló ülés véget ért. — A delegátiók összehívására vonatkozó királyi kéziratok a hivatalos lap szombati számában olvashatók. A gr. Andrássy Gyulához intézett királyi leirat a következőleg hangzik : Kedves gróf Andrássy ! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében megválasztott, a magyar országgyűlés által pedig az 1867. XII. t. sz. értelmében, az 1875-ik évre kiküldendő közösügyi bizottságokat a másolatban mellékelt kézirataimmal folyó évi szeptember 21-ére ts Bécsbe összehívtam; minélfogva megbízom önt hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kelt Schönbrunnban, 1875. évi szeptember hó 7-én. Ferencz József, s. k. Andrássy, s. k. TARCZA. A FEKETESZEMÜ HERCZEGNŐ.*) (Egy ezredes naplójából.) Irta: K. PAPP MIKLÓS. Egy hangverseny Varsóban. (Folytatás.) A maestro mosolyogva aludt. Álmában bizonyosan azt a feketeszemü herczegnőt látta. Ismét egy félóra telt el. A közönség — és pedig a legelőkelőbb közönség — a színházat minden részében megtöltötte. A hangverseny ideje eljött, a közönség türelmetlenkedni kezdett, é s a maestro még mindig mosolyogva aludta a boldogok álmát. Az igazgató kétségbe volt esve, a titkárt félteni lehetett komolyan a megőrüléstől. A közönség zúgolódása tetőpontra hágott, 3/40-et ütött már! E pillanatban egy vágtató kocsi állott meg a színház előtt. Gróf T. a maestrot segítette ki belőle. Még mindig mosolygott. Midőn a színpadra felérkezett, nem tudta elgondolni, hogy mit jelentsenek azok a savanyú arczok ? Talán egy kicsit meg is késtem? naptárából !Mutatvány a „Magyar Polgár“ 1876. évi A titkárnak keresni kellett a kifejezéseket a válaszhoz. Végre a függöny felgördült. A maestro kilépett. Óriási füty fogadta a világ egyik legnagyobb virtuózát. A maestro megértette ezt a fütytyöt, de úgy tett, mintha nem vette volna észre. Elkezdett játszani. Szebben, nemesebb hévvel, igazibb lelkesültséggel még nem játszott soha! A közönség felviharzó tapssal fogadta. A maestro ezt a tapsot is értette, de úgy tett, mint a fittytyel , nem vette észre. És végig játszta csaknem pihenés nélkül az egész programmot. Óriási, talán emberfeletti munka lett volna ez másnak, de ő e pillanatban nem érzett fáradtságot. Azok a koszorúk, melyek megjelenésére voltak szánva, most, hullottak lábaihoz. Nem nyúlt hozzájuk. A taps és viharos éljenzés nem akart szűnni. A maestro kilépett még egyszer a színpadra, s eléjött egészen. Látszott hogy szólalni akar. A vihar elcsöndesült egy percz alatt. — Uraim! Önök az imént kifütyültek késedelmemért, megbüntettek, hogy elfeledkeztem a lengyel vendégszeretet között kötelességemről; ime most én adom vissza a kölcsönt, s önöknek meg kell tőlem hallgatniok egy lengyel dalt. Az ördög elszabadult lánczairól! A közönséget magánkívül ragadták e szavak. Tíz perczig nem lehetett elkezdeni e játékát. A taps nem akart szűnni. A bokréta még egyre hullott, de a maestro nem látta, nem hallotta. De mégis! Egy kis virágcsokor épen a zongora billentyűire hullott. Midőn a kezébe vette, reá ismert. Aznap a herczegné viselte. Frakkja szárnyába szúrta ezt az egyet, s elkezdette játszani a lengyel hgmnust. Akkoriban az nagyon tiltott portéka volt Varsóban. A rendőrség haja szála az ég felé állott rémületében. Ez hallatlan vakmerőség volt! Varsó népe ilyen boldog nem volt régen, mint e pillanatban. A közönség mint egy ember úgy állott fel, és állva hallgatta végig, amíg a maestronak tetszett játszani. A rendőrség kénytelenségből jó képet csinált a dologhoz, de a maestronak mégis azt a jó tanácsot adták , hogy jó lesz reggel elhagyni Varsót. Csak addig várt, míg azt a levelet átvette. A hervadt bokréta akkor is ott volt a trükkja szárnyában. Futott aztán Szentpétervárra vele. ____ II. A feketeszemü herczegnő. A mestronak szentpétervári első fellépte minden várakozáson felül sikerült. Az oroszok csakugyan felmelegedtek. A főúri körökben valóságos művészi láz támadt. A helyek mesés magas árakon foglaltattak le előre, úgy, hogy aki hangverseny napján jött arra a gondolatra, hogy egy „jó hely“ után tudakozódjék, az el nem tudta gondolni, hogy mit nevetnek rajta az emberek ? Pedig hát nevethettek. Egy „jó hely“ valóban egész capitalist ért meg, egy igazi orosz gentleman pedig még ezért sem adja oda senkinek a helyét. * Az egész aristocrátia jelen volt, sőt maga a czár is tüntetett a mester mellett, kihajolt páholyából s úgy adott jó példát. Ez olyan kritika mely ellen nem lehetett czáfolatot irni. A szinházban jelen volt D—11' herczeg is nejével. A ragyogó fekete szemeket a maestro azonnal felismerte. Nem is nézett oda a zongora billentyűire, hanem abból a beszédes arcából merítette ihlettségét. A műsorozat minden darabja rendkívüli tetszést aratott, s az oroszok teljesen meg voltak hódítva e várostól együtt. Az első szünet után megjelent a czár szárnysegédeinek egyike, s jelentette a maestronak, hogy ő felsége páholyába várja az est hősét. Midőn ott L* megjelent, az egész színház közönsége dörgő „Hurrah !“-ba tört ki minden udvari etiquettet félre téve. A czár nagyon leereszkedő jókedvében volt, kezet szorított a mesterrel s elhalmozta dicséretével. Midőn L* visszatért a színpadra, egy másik látogatót jelentettek be neki. Duff herczeg volt, ki minden hosszasabb teketóriák nélkül katonás rövidséggel csinálta meg az ismerkedést, s felkérte a maestrot, hogy Szentpétervároni mulatozása alatt minél