Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-09-16 / 211. szám
IX. évfolyam. 211-dik szám, Kolozsvárit, 1875. csütörtök, szeptember 16. . POLITIKAI NAPILAP. ELŐFIZETÉS! FELTÉTELEK. ■ évre............................. 16 ftekr. Kg és: Félévre . . Egy negyedre Egy hónapra e460 'In n5 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumnyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott germond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Nagy hirdetéseim és kedvezmények. in ff* ^ NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 86 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 15. Fővárosi levelek. VL Budapest, szept. 13-án 1876. Kedves barátom! Annyit — ugy látszik — ez idén elérünk, hogy ha nem is nagyon közelitjük meg az államháztartás egyensúlyát, legalább lassanként eljutunk oda, hogy parlamenti tárgyalásaink szabályos alakot nyernek s törvényhozásunk nem lesz kénytelen folytonos alaki akadályokkal küzdeni. Az uj kormány a munkafelosztás elvét ügyesebben alkalmazza elődeinél; ez okból egy embert csak egy-egy bizottságba választ s a törvényhozás működését úgy intézte el, hogy addig, míg a háznak 40—50 tagja a delegátiókban működik, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottság itthon végezze dolgát: név szerint a pénzügyi bizottság végezze el az egész jövő évi költségvetés tárgyalását, úgy, hogy a delegáció befejezte után a képviselőhöz is azonnal hozzáláthasson , a közlekedésügyi bizottság is készítse elő az előkészítendőket. Ez tehát — ha jól emlékezem — az első év lesz újabb alkotmányos életünkben, a midőn a budget idejében le lesz tárgyalva s a kormánynak nem lesz szüksége indemnityt kérnie. Amint értesülve vagyok, az új költségvetés is meg fogja lepni a kormány erejében és jóakaratában kétkedőket, mert nagy, igen nagy összevonások történtek ott a központi közegekre nézve, megtörtént talán mindaz, mit az ügyek rendes folyásának veszélyeztetése nélkül ez idő szerint tenni lehetett. Irgalmatlanul térült már maga kormány is s a nehéz idők jele, hogy a pénzügyi bizottság Zsedényi bátyánkat választotta elnökéül, ki — ha tőle függne — mint saját személyénél, úgy másoknál is nem nagy mértékű luxust hajlandó engedélyezni. Természetes, hogy nálunk magyaroknál, kik elvben mindig hajlandók vagyunk a takarékosságot elfogadni, de saját magunkon soha el nem kezdjük s ha mások el akarják rajtunk kezdeni, még jobban feljajdulunk, lesz visszateszés és fogaknak csikorgatása elég. Már meg is kezdette Ungvár egy képviselője által benyújtott kérvény-interpellátióval, de bizony az hajótörést szenvedett és fog szenvedni minden particuláris érdeknek az országos érdekkel szemben állítása, akár haragusznak érte az illetők, akár nem. Jó lenne, ha még országos érdekeinket is megnyirbálni nem kellene a pénzügyi egyensúly helyreállítása miatt, de attól félek, hogy itt is végletekig kell mennünk és mégsem fog sikerülni, hogy a deficitektől végleg menekedjünk, ha csak a vér és vas embereit oda fenn meg nem tudjuk annyira puhítani, miszerint belássák, hogy a közös kiadások apasztása nélkül sem Magyarország, sem Ausztria pénzügyi tekintetben megállani nem bírnak, s hogy a hadsereg minden erőfeszítés mellett is oly nagyra fel nem fújható, hogy az egész világgal szemben harczot legyen képes folytatni, hanem diplomatiánk ügyességéhez kell fordulni, hogy soha elszigelten ne kelljen állanunk. P. Szathmáry Károly. — A szabadelvű kör szept. 12-ki értekezletén mindenekelőtt azok névsora olvastatott fel, kik a delegáczió tagjaiul ajánltatnak a kandidáló bizottság által. A névsor következő : Andrássy Mihály, Bernát Dezső, Bittó István, Boross Bálint, Boér Antal, Csernátony Lajos, Dániel Ernő, Éber Nándor, Ernuszt Sándor, Fáik Miksa, Földvárry Mihály, Gromon Dezső, Harkányi Frigyes, Házmán Ferencz, Hollósy Ernő, Horváth Gyula, Jókai Mór, Kaas Ivor b., Kövér Károly, b. Kemény Kálmán, Missits János, Nagy György, Peretti Alajos, Pulszky Ágoston, Prónay József, Ráday Gedeon gr., Sennyey Pál b., Szeniczey Ödön, Szilágyi Dezső, Szilassy János, Szlávy József, Uray Miklós, Ürményi Miksa, Várady Gábor, Wodianer Albert b. ; a horvátok részéről Kraljevits Benő, Mrazovich Mátyás, Pejachevich László gr., Voncsina Iván. Póttagokul: Bakcsi Ferencz, Farkas Elek (bihari), Fabriczius Károly, Gidófalvy Albert, Pogány Károly, Pogonyi Dénes, P. Szathmáry Károly, Ugrón Ákos, Uechtritz Zsigmond b., Vég Aurél, a horvátok részéről Kukuljevich Iván. Gorove elnök felteszi a kérdést, ha akarjae az értekezlet a felirati javaslatot tárgyalni, mire a kör igenlőleg felelvén, a szöveg felolvasottnak vétetik, s Ozsegovich Lajos b.és Mrazovich Mátyás módosításainak elvetésével a szerkezetet mind általánosságban mind részleteiben elfogadván, magáévá teszi. Ezután elnök a kör választmányát illetőleg mutatja be a kandidáló bizottság javaslatát a következők neveiben: Baranyi Ágoston, Bohus Zsigmond, Dániel Márton, Farkas Elek (bihari,) Harkányi Frigyes, Horváth Péter, dr. Jósika Gyula, Kovách László, Lehóczky Egyed, Meczner Gyula, Radvánszky Béla, Szitányi Bernát, Sztupa György, Ugrón Ákos és Zákó Sándor. A kör e névsort elfogadja és a választmányt megállapítja. Végül a pénzügyminiszter szólal fel, tudatván az értekezlettel, hogy a folytonos indemniták kikerülése végett a jövő év költségvetését elkészítteti, úgy hogy az a képviselőház tagjai közt még a delegatió összülése előtt szétosztható s a delegatiók ülésezése alatt a pénzügyi bizottság által tárgyalható lesz. Ezen nyilatkozatnak örvendetes tudomásul vétele után az értekezlet eloszlott. — A m. kir. belügyminiszter a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz : A m. kir. igazságügyminiszter ur f. évi július 29-én 6472. sz. a. kelt levelében felhívta figyelmemet azon körülményre, mely szerint a községek a kir. bíróságokhoz intézett beadványaikban gyakran csupán jegyzőkönyvi nyelvüket használják, mely eljárás, ha ezen jegyzőkönyvi nyelv nem egyszersmind az állam hivatalos nyelve, egyrészt nagy munkaszaporulatot, másrészt pedig hátramaradásokat is okoz s átalában a gyors igazságszolgáltatást jelentékeny mérvben megnehezíti. Tagadhatlan, hogy a községeknek az említett eljárásra törvényes joguk van, s hogy ennél fogva azok ebben rendeletileg nem gátolhatók, de ép oly tagadhatlan az is, hogy a szóban forgó eljárás a fennebbiek szerint maguk a községek és az egyes felekre is igen nagy hátránynyal jár, amennyiben ügyeknek gyors elintézését késlelteti, sőt olykor jó fordítók hiányában azok helytelen elintézését is okozhatja. Ez okból tehát felhivatnak a törvényhatóságok, hogy nem parancsolólag ugyan, de az indokok felhasználásával meggyőzőleg odahassanak, hogy a területüken lévő községek úgy az igazságszolgáltatás, mint saját maguk és egyes tagjaik érdekében a kir. bíróságokhoz intézett hivatalos beadványaiknál jövőre, ha nem is kizárólagosan az állam hiv nyelvét, de legalább saját jkvi nyelvök mellett hasábosan azt is használják. Elvárja a miniszter a törvényhatóságoktól, hogy ezek, nem a jog megszorítását, de annak a gyakorlati élet követelményeihez mért használatát ezélzó felszólításának teljes buzgalommal fog igyekezni érvényt szerezni, tett intézkedéseik s ezek eredményéről pedig a minisztert pontosan értesíteni. — A bécsi konferenciákról, melyek a kereskedelmi szerződés stb. dolgában tegnapelőtt kezdődtek ott, következőket írják a „Lloydsnak : E konferencziák a dolgok jelen helyzete szerint aligha fognak általánosságban tartott beszélgetéseknél egyéb lenni, s valószínűleg a magyar javaslatok a referendum való átvételével végződnek. A vámkérdésben véleményadásra hivatott két miniszter, Chlumeczky és de Pretis, távol van Bécstől s csak a jelen hét végére váratik. Döntő határozatokról alig lehet szó, már csak azért sem, mert csak a másik hét derekán lesz a kabinet egészen együtt, a fölvetett kérdésekben pedig a minisztertanács csak ezentúl foglalhat állást. A magyar minisztérium elé terjesztett osztrák vámjavaslat nem vehe- TARCZA. A FEKETESZEMÜ HERCZEGNŐ.*) (Egy ezredes naplójából.) Irta: K. PAPP MIKLÓS. II. A feketeszemü herczegnö. (Folytatás.) — Ismétlem maradni fogok. A herczegnö szavamat birja. — Ily korán! Teringettét, a herczeget roszidőben hívták Zarskejo-Seloba! — Ismétlem, gondolja mit tetszik. Holnap írni fogok Párisba s tudatom, hogy csak tavaszszal megyek oda. — Remélem ezt a badarságot nem fogod elkövetni. Azt értem, ha egy szép kaczér aszszonyka megbotlasz, osztakozom tréfáidban, nincsenek kifogásaim kalandjaid ellen; de azt már nem tűröm, hogy nevetségessé tedd magadat. Ha Rómeót akarod játszani, ám legyen, megnézem tőled az első felvonást, de aztán épen elég belőle, a többire nincsen időd, fontosabb dolgaid vannak. Azt hiszed megengedném, hogy valaki diadalutadban feltartóztasson ? — Nem tudod mit beszélsz. Nem ismered ezt az asszonyt! — Egy szép kaczér asszony, a milyennel a világ minden része boldogítva van. Értsd meg hogy : szeretem! — És 5? ■ Nem tudom. laptártbólM0UU6Cy * ,Magyar Polgár‘‘ 1876’ évt — Megmondom tehát én. Játszik veled, még pedig amint látom, elég ügyesen és sok routinnal. Pár nap múlva vége lesz az ábrándoknak, egy jót fog nevetni, mind a ketten gazdagabbak lesztek egy kalanddal, mely semmiesetre sem fog dicsekedhetni az „utolsó” czimmel s ezzel vége lesz a sokat ígért előadásnak, melyből te egy pár sóhajtásnál s egy meleg kézszorításnál egyebet nem mentettél meg. — Azt hiszed ? — Előre tudom, mint egy oráculum. — Jól van, ha már épen kényszerítesz, tudj meg mindent. A herczegnő szeret. — S te ezt hiszed! Kaczérkodik veled, ennyi az egész. — Íme olvasd. A maestro egy finom kis vékony papírszeletet nyújtott át a grófnak, ki nem nyomhatta el meglepetését. — Teringettél! Hiszen ti gőzerővel haladtok! Már látom, hogy indulnom kell. — Hova ? — Zarskejo-Seloba, azt a jámbor muszkát haza fogom hívni. — Ne semmiskedj annyit, sokkal jobban fogod tenni, ha tanácsot adsz, mit írjak Párisba. — Semmit, onnét nem szabad elmaradnod. Becsületedet nem engedem koczkára tétetni. Ha a dolog ilyen szomorú fordulatot vett, s a feketeszemű herczegnő csakugyan beléd bolondult, úgy magunkat fogjuk vinni Párisba. — Hova gondolsz ! — A dolog igen egyszerű. Meg fogod szöktetni. — Én? Soha! Idáig nem megyek. — Jól van, akkor hát megszöktetem én a te számodra, de Párisban játszanod kell minden áron. — Na ilyen gondolat csak tőled telhetik ki. — Nem hiszed talán, hogy elszöktetem ? — Szó sem lehet róla. A herczegnő sohasem fog beleegyezni, nagyon szemmel tartják. — Látom ebből a két sorból! Bízzad te a dolgot egészen reám, ha igazán szeret, jönni fog. Ismerem én már az orosz nőket. Emlékezel a kis Zozora? Az is orosz nő volt. Mikor elváltunk, háromszor ájult el, de a legközelebbi vonat elindultáig annyira magához tért egy svéd báró gondos ápolása mellett, hogy útra kelhettek azonnal Spanyolországba. — Értsd meg, hogy nem szabad koczkáztatnom semmit. — Add becsületszavadat, hogy művészi körutadat nem fogod egy kínálkozó kalandért félbeszakítani, s én becsületszavamra mondom, hogy a herczegnőt megszöktetem. — És ha nem fog sikerülni? — A következéseket magamra veszem, s miután nincsen vesztegetni való időnk, irt a herczegnőnek csak annyit, hogy bizhatik bennem. A maestro darabig habozott, a végén azonban mégis megírta a levelet. — Farkasra bizom a bárányt, — de magam is őrködni fogok! 111. Az oroszlánok vermében Világos után Egy hét múlva a lapok egy érdekes kaland leírásával mulattatták a szentpétervári közönséget. A hőse egy magyar gróf volt, ki elszöktetett egy főrangú urhölgyet, kinek azonban nevét igen fontos okokból nem szabad elárulni. Persze ezt a fontos titkot minden ember tudta, mindenki beszélte s egy hét múlva — mint rendesen történni szokott — mindenki elfeledte, a herczegen kivül, ki ezalatt szerencsésen hazajött Zarskojo-Seloból, s engedelmet kért a czártól, hogy rögtön elutazhassék Ukrajnába. A czár tekintetbe véve a herczeg méltányos okait, a kérést nem tagadta meg. E fejezet czíme után azt kérdezi tőlem az olvasó: mi köze lehet e történetnek Világossal ? Nekem erre sokkal könnyebb megfelelnem, mintha azt kérdeznék: mi köze volt Világosnak az oroszokkal ? Az én kis történetem sokkal kedélyesebb megoldást nyert e szomorú helyen, mint a magyar szabadságharczé. Elmondom, hogy történt. 1849-ben Magyarország legyőzésére nem volt elegendő Európa egyik nagyhatalmassága, segítségül kellett hívni az oroszokat is. A történelem dolga elmondani, minő harczokat kellett hogy vívjanak a minden oroszok czárjának hatalmas sergei a maroknyi magyar szabadsághősökkel. Csak lassan, nagy erővel, nagy küzdelmek után tudták a végcsapást megadni nekünk. Még az utolsó percben is egy vasembert kellett megnyerni, hogy tegye le önként a fegyvert kezéből, s hozza, hadsergeit abba a kényszerhelyzetbe hogy utána letegyék ők is fegyvereket. Mikor halomra volt rakva a magyar fő hadsereg fegyvere, alá volt temetve a ma