Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-14 / 235. szám

tartja fen magának, holott a teendők végrehajtá­sáról gondoskodni, a rector elnöklete alatt műkö­dő egyetemi tanács teendője ; ám a tanács csak úgy hajthatja végre a maga határozatait, ha a mi­nisztérium esetről-esetre utalványozza a szüksé­ges pénzt, és ez egyik körülmény már előre köny­­nyíti a felelősséget a netalán előforduló mulasztá­sokért. Másfelől az egyes tudomány­ karok, sőt még az egyes tanárok is, kivált azok, a­kik egy­szersmind valamely intézet igazgatói, törvény és szokás alapján oly feltétlen önállósággal van­nak felruházva, hogy miután rector és tanács a legtöbb esetben legkisebb befolyást sem gyakorol­hatnak az önálló karok és önálló intézetek eljárásaira, a czélszerű intézkedések, a kivívott sikerek semmi esetben sem növelhetik a rector érdemeit , neta­lán előfordulható mulasztások vagy elkövetett hi­bák pedig azért nem róhatók fel a tanácsnak és a rectornak, minthogy elméletileg fel vannak ugyan jogosítva az ellenőrzőre , de gyakorlatilag semmi módjuk vagy eszközük, hogy bárkit is meggátolja­nak valaminek megtételében, vagy rászorítsanak valaminek megtételére. Szerencsére az etből kö­vetkezhető hátrányok veszélyesek semmiesetre sem lehetnek, és mindenképen helyesebb, ha va­lamely szorosan körülírt hatáskörön belül egy n­a­pos szakértelemtől vezetett akarat kormányoz, mintha bármi bölcs belátásból induló, de a rész­letes szakismeretbe kevésbé avatott befolyások érvényesíthetik magukat. . A lelépő rector beszámoló beszéde tehát in­kább csak elbeszélése annak, a­mi hivataloskodá­sa ideje alatt az egyetemben és az egyetem körül az egyetem czéljai és érdekei ügyében történt, mint saját működése eredményeinek felszámítása. Ezért első kérésem, hogy előadandó jelentésem egyes részeit ez értelemben szíveskedjenek venni. Egyetemünk a lefolyt tanévvel fennállásának harmadik évét töltötte be. Ennek több jelentősége van, mint puszta szólamnak. A bölcsészeti és ter­mészettudományi karoknál három év egy fordulót teszen, ennél több időt a bevett szokás szerint nem tett hallgató az egyetemen, ha a nevezett tan­szakok valamely tudományágát tűzte ki tanulmá­nyai főtárgyául. — Ám épen e tanszakok azok, a melyek nem tartoznak az. u. n. kenyér tanulmá- Hiányok sorába , a­minek következtében nem igen lehet rögtön a három éves forduló bevégzése után beható ítéletet mondani arra nézve, hogy mily si­kerrel folyt a tanítás és tanulás ; de reánk nézve fontos e körülmény azért, mivel most első ízben távoznak el egyetemünktől oly ifjak, a­kik egye­temi tanulásukat nálunk kezdették és be is vé­gezték. A távozó ifjak átlagosan tanári pályára készültek, és alkalmat fognak nyújtani arra, hogy tényleges adatok mutassák meg, van-e alapja azok­nak az okoskodásoknak, a­melyekkel némelyek azt akarják bizonyítni, hogy az országban csak egy tanárképezdének kell léteznie. Egyetemünk életének e harmadik éve három izben nyújtott alkalmat, hogy a kolozsvári egye­tem egyetemi ünnepélyeken vegyen részt kikül­dött képviselői által. Az első alkalmat nyújtotta 1874. október havában a zágrábi egyetem ünne­pélyes megnyitása, a második a leydemi egyetemi háromszáz éves örömünnepe a folyó 1875. év feb­ruárijában, a harmadikat a legközelebb lefolyt na­pokban a czernovitzi egyetem ünnepélyes megnyi­tása. Sajátságos, és a mi viszonyainkra nézve fe­lette jellemző, hogy épen a mi egyetemünk még nincs ünnepélyesen megnyitva, és hogy a királyi alapító levél, az egyetem törvényes létezéséről egye­dül tanúskodó, az egyedül biztosító alapoklevél még nem létezik, vagy legalább még nincs illeté­kes helyén, az egyetem levéltárában. Annál fonto­sabb volt az egyetemre nézve, hogy küldöttségei által adjon életjelt kifelé, és különös megnyugvá­sunkra szolgálhat, hogy küldöttségeinket mindenüt nemcsak nagyon szívesen látták, hanem mondhat­ni, kitüntetésben is részesítették. E kitüntetés ki­válóan kitűnt a czernovitzi ünnepélyen, a­hol vi­lágosan látszott, hogy­ nem vonatkozhatott az oda küldött egyének ott merőben ismeretlen személyi­ségeire, hanem egyenesen a magyar egye­tem iránti tiszteletet fejezte ki, a­miből elbiza­­kodás nélkül következtethetjük, hogy a szomszéd­ban van becsülete a magyar tudományos törekvé­seknek. Itthon fájdalom, még nem tanultuk meg a helyes becsű kellő mérsékletét, hanem szerencsét­len szenvedélyességgel azt, a­mink van, vagy égig magasztaljuk, vagy kíméletlenül kárhoztatjuk ; ter­mészetesen, a­mint ily eljárásnál másként nem is lehetséges, mindkét esetben többnyire igazságtalanul. Ha az egyetem e küldöttségei alkalmat nyúj­­tottak az egyetem megismertetésére, és úgyszól­ván bemutatására az egyetemek társadalmában ütésekezt fűzhetővé teték tud0miny°s szekul­­ián l, a no I k­ét SZmélyes érintkezés ut- TM -­­ kormány nem igen támogatta az egye­temet e tekintetben­­* 6 “ egye­sek, a­ki szerencsés volt Zámáhh^ küldött' képviselője lehetni az egyes“ * J^d4b“ nyozott* fed6Zésére 105 frtDyi ***« ST Ez korántsem akar panasz lenni, csak egy jellemző tény megállapítása. Hiszen a zágrábi küldöttségnek még a vasútigazgatóságok se nyúj­tották az ily alkalmakkal szokásos kedvezményeket az egy keleti vasút kivételével. Kormányunkat nem lehet ezért kárhoztatni. Az ország pénzügyi helyzete oka mindennek, takarékoskodni kell, és mi természetesebb, minthogy a költséget legelőbb is onnan vonjuk meg, a­honnan legkönnyeb­en le­het, mivel azok, a­kiknek fáj, kevesen vannak, és nem hatalmasak. ... Tudományos összeköttetések kezdeményezé­sére különben más után is nyilt alkalom Dr Ma­­chik Béla egyetemi tanár úr az 1874/5 iki téli fél­évre szabadságot és 600 frtnyi úti járulékot nyert hogy külföldre utazhassák. Dr. Csiky Victor az 1874/4-ki nyári félévre engedélyt kapott, hogy a maga költségén tehessen körutat a külföldön, dr Géber Endrének a minister a nyári félév vége fe­­lé julius 10-én kezdődő szabadságot és 400 frt költséget adott hasonlólag tudományos czélú uta­zásra. , , Ez utaztatások természetesen átvezetnek egye­temünk beltörténelmére. Itt engedelmet kérek, ha kissé eltérek az eddigi szokástól. A­helyett ugyan­is, hogy itt a t. gyülekezetnek egy sereg statis­ti­­kai adatot soroljak elő száraz számokban, a­me­lyeket egyszeri meghallgatás után úgy sem lehet emlékben megtartani, bátor leszek csak a legér­dekesebb és legjellemzőbb főmozzanatokat meg­­említni. A részletes kimutatások az egyetem ad­áiban mint függelék lesznek e beszédemhez csatolva, és ki fogják mutatni, mily egyes tételekből erednek az elősorolandó eredmények. Egyetemünkön az eltelt tanév kezdetén mű­ködött 37 rendes, 4 rendkívüli, 2 magán­tanár, 4 tanító, és 11 tanársegéd, a­mely létszám a nyári félév folytában egy rendes tanárral szaporodott. A tanári kar személyzete közül ez év folytában az orvosi kar ajánlata alapján mint újjonnan kineve­zett tanárok léptek be. Dr. Hőgyes Endre az ál­talános kór,­ gyógy- és gyógyszertan tanszékére, miután e szakma tanára dr. Ajtai Sándor a dr. Fodor József Budapestre áttétele által megürült államorvostanszékre ment át; a szemészeti tanszé­ket, a­melyen a szintén Budapestre áttett dr. Schu­lek Vilmos eltávozása óta dr. Feuer Nathaniel műkö­dött mint helyettes tanár, az év vége felé dr Szilágyi Ede foglalta el mint nyilvános rendes ta­nár. A legutóbbi időben a bölcsészeti kar nyert még egy magántanárt. (Folyt. köv.) Dr. Entz Géza egyetemi rektor beköszöntő beszéde. (Az 1878-ki egy tanév megnyitásakor.) Tisztelt egyetemi közgyűlés ! Tisztelt közönség ! Egyetemünk fenállásának negyedik évében, midőn életének első cyclusát fejezi be, tisztelt szak­társaim kitüntető bizalma, melyért nem mulaszt­hatom el ez ünnepélyes alkalommal mélyen érzett hálámnak őszinte kifejezést adni, nekem juttatá a feladatot egyetemünk ügyeit vezethetni. A bizalom nagysága, mely igénytelen személyemet ily nagy mérvben tünteté ki, súlyosan érezteti velem erőm­nek csekélységét; mert ismerem állásomnak nem csak díszes, hanem nagy felelőséggel egybekapcsolt terhes kötelmeit is s tudom, hogy a bizalmat állásom méltó betöltése által kellene kiérdemel­nem. Ha azonban ezekkel szemben nem csüggedek el pályámnak kezdetén, hanem bizalomteljesen te­kintek a munkaév elé, erre azon lelkesítő tudat bátorít, miszerint működésemben kizárólag egyete­münk érdekei lebegvén szemeim előtt, a tisztelt egyetemi tanácsnak ép úgy, mint nagyérdemű szaktársaim mindegyikének készséges és őszinte támogatásával találkozandom, s méltán vádolhat­nám kislelkűséggel önmagamat, ha ezen nemes támogatásra egész biztonsággal nem számítanék, midőn rendíthetlen azon meggyőződésem, hogy mindnyájunk törekvése ugyanazon magas czél va­lósítására, egyetemünk emelésére, annak felvirágo­­zására van irányítva. Bármily egységes s törhetetlen legyen azon­ban az akarat, melylyel mi a kitűzött eszményi czél felé törekszünk, valósítására rajtunk kívül álló erők közreműködése nélkülözhetetlen, mert mi csupán szerveit képezzük egy fejlődésben levő magas organismusnak, mely hogy az első bonyoló­dott fejlődési phasisokon szerencsésen keresztül esve, benne mozgó élet pezsegjen, szerveinek ösz­­hangzó működésén kívül, kívülről várt erőforrások­ra szorul. Hálás érzéssel kell nekünk tisztelt gyüleke­zet elismernünk, hogy egyetemünk keletkezésekor oly szabadelvű fejlődését biztosító intézményekben részesült, melyeket rég­­enálló, hírneves egyete­mek csak hosszas küzdelem árán szerezhettek meg. A tudományok szabad fejlődésének alapfeltételét a tanszabadságot, mondhatnám születési ajándékul nyeré, s ezt, valamint belügyeinek autómon keze­lését s a fővárosi egyetemmel való teljes egyenjo­gúságát, az alapítását szentesítő törvény biztosítja. Tanszékeink száma kevés kívánni valót hagy. A természettudományoknak, melyek miután az orvosi karok gyámkodása alól kikerültek, ezen realistikus irányt követő tudományok jogos igényei iránt ke­véssé fogékony, sőt itt-ott gyors haladásuk s hó­dításaik iránt némileg féltékenységgel viseltető bölcsészeti karokba kebeleztettek, egyetemünkön az alapjukat, sok tekintetben pedig végső czélpont­­ja­it képező mathesissal egyesítve, a többiekkel mé­rt Önálló kar szerveztetett, miáltal a ter­­á d­udayok jogos igényei oly mértékben mél­tányoltattak és mozdíthattak elő, mint a virágzó egyetemek classikus földének alig néhány egye­temén. S az ifjúságnak átalában egy e­gyetemünknek is nem utolsó előnye, hogy múltja nem lévén, nincse­nek s nem lehetnek a múltban gyökerező oly szokásai, melyeket a korszerű haladás érdekében felejtenie kellene Az egyetemek szervezete a közép­korból származván, régi egyetemeken a tisztes elődöktől örökölt számos oly szokás szentesitette eljárás, formaság tartotta fenn magát, melyek az előrehaladt kor felfogásával ellenkezésben állanak ; mindezek egyetemünkkel nem lévén fejlődési ösz­­szefüggésben, nem jöhettek alkalmazásba s ennek következtében egész beléletét szabadabb levegő lengheti át. A viszonyok, melyeket az egyetem Kolozs­várit talált, azon városban, mely az egyetem fel­állítása által egy nemzedékről nemzedékre szállott forró óhajtást látott valósulni, ezen viszonyok szintén előnyökkel fogadák az új egyetemet. Két magasabb akadémiai tanintézet, a jogakadémi­a és orvos-sebészi tanintézet, ugyanannyi tudománykar­­nak képezi fejlődésképes csíráját. A megszüntetett erdélyi kormányszéktől átvett épületek, ha a tudo­mány fokozott igényeinek teljesen meg nem felelő is, de a kezdetleges viszonyokhoz képest mégis megbecsülhettem mert kész, az első szükségletek­hez aránylag csekély költséggel átalakítható helyi­ségeket szolgáltattak. S végre egy a honismeret fejlesztése és terjesztésére lelkes hazafiak áldoza­taiból alakult s mondhatjuk, hazánkban páratlan gyorsasággal virágzásnak indult egylet épületeit, kertjét, könyvtárát és gyűjteményeit, saját érde­keinek méltányos tekintetbe vétele mellett, hasz­nálatra az uj egyetemnek ajánlá fel. Mindezen kedvező tényezők szerencsés köz­reműködése megkönnyítő a kezdet nehézségeit s készséggel elismert nagy érdemük van abban, hogy egyetemünk rövid működésére nyugodt önnérzettel pillanthatunk vissza. Hogy azonban egyetemünk azon magaslatra emelkedjék, melyet e működéséhez kötött fokozott várakozás méltán követel, hogy hazánkra és nem­zetünkre áldást és fényt hozó mivelődési központtá fejlődjék, ezen remények valósítására, miként fen­tebb megjegyezni alkalmam volt, külső erő­fo­­rásokra van szüksége, erőforrásokra, melyeket ön­magából nem szakaszthat, s melyektől felvirágzá­sára nélkülözhetlen életszükségleteinek fedezé­sét várjuk. Első­sorban könyvtárunk az, mely hogy fe­ladatának, mint a tudás összes ágaira kiterjedő egyetemes irodalmi gyűjtemény, megfelelhesen, bőkezű segélyezést hangosan követel. A rendelke­zésünkre álló múzeumegyleti könyvtár a mi czél­­jainkra nem elégséges. Gazdag ezen könyvtár a hazai történetre vonatkozó munkákban, megbecsülhetlen kincset őriz kézirattárában, teljesen feltaláljuk ben­ne nemzeti irodalmunk termékeit, nem hiányzanak továbbá benne a gyűjtemények szakszerű kezelé­sénél nélkülözhetlen kézi könyvek, oly számban, melyben azok beszerzését az egyletnek anyagi viszonyai aránylag rövid idő alatt megengedték. Legkevésbé sem lehet szándékom ezen könyv­tár becsét kisebbitni s azt állítani, hogy az elő­­soroltakon kivül nem tartalma még egyéb, a tudományok összes ágaira kiterjedő nagyértékű kincseket, azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy nem oly arányban és választékban, mint azt a minden irányban működésre hivatott egyetem érde­kei sürgetve követelik. A jogakadémiának és az orvos-sebészi tanintézetnek az egyetemibe olvadt könyvtárairól legyen elég annyit kiemelnem, misze­rint ezeknek évi gyarapítására sokkal csekélyebb összeg állott rendelkezésre, hogysem jelentéke­nyebb szakkönyvtárakká növekedhettek volna. Egyetemünk fenállásának első két évében könyv­tárára költhetett annyit hogy az egyes szaktudo­mányok számára az egy éven át könyvpiaczra kerülő jelesebb kézi­könyvek közöl néhányat s egy két szakfolyóiratot szerezhetett meg; nagyobb monographicus mu­nkákról, mert aránylag drá­gák, egészen le kellett mondani; a tudomány lé­pésről lépésre való fejlődését feltüntető nagyobb folyóiratok kiegészítését pedig, valamint tudomá­nyos testületek publicatióinak megszerzését, me­lyeknek birtoka nélkül minden léptem megakad, ki a szaktudományok bármely ágában dolgozik, egyelőre, mint sok egyebet, a jámbor óhajtások közé kellett sorolni. És fájdalmas érzéssel kell ki­emelnünk, hogy a lefolyt évben, midőn a könyvtár czélszerűbb helyiségben állíttatott fel s az olvasó­termek megnyitottak, a könyvtár javadalmazása a múlt években költött összegek felére szállíttatván le, csak épen a már megkezdett folyóiratokra került költség, minden egyéb beszerzést nélkülöz­ni kellett! Nem lehet c­élom, mert felesleges volna, a tisztelt gyülekezet előtt egy gazdag könyvtár fontoságának és nélkülözhetlenségének fejtegetésé­be bocsátkozni s csak azt akarom még kiemelni, miszerint tekintetbe véve egyetemi polgáraink nagy részének anyagiakban való szűkölködését, egy válogatott tankönyvekből álló külön könyvtár berendezése mindinkább szükségesnek, sőt nélkü­­lözhetienek bizonyodik, oly könyvtárt értek, mely­ben a legfontosabb kézikönyvek többszörös szám­ban állanának a tanulni vágyó ifjúság rendelke­zésére. Dolgozdákkal ellátott szakintézeteink tanesz­közökkel való felszerelésének folytatása s gyűjte­ményeinknek az egyetemi tanítás igényeihez mért bővítése és gyarapítása, egyetemünk felvirágzása érdekében ép oly nagy fontosságú s elodázhatlan életkérdés, mint könyvtárunk gazdagítása. Taneszközök s gyűjtemények dolgában nem vagyunk ugyan oly szegények, hogy ez­által az ügyet közvetlen veszélyeztetve látnék, sőt öröm­mel constatálhatjuk, hogy egyes intézeteink már jelenleg is czélszerűebben vannak felszerelve és el­helyezve, mint a budapesti egyetem megfelelő in­tézetei ez­előtt néhány évvel, sőt részben még jelenleg is s ha leltári darabjaink száma nem va­lami magas is, de annál választékosabb a nincse­nek közöttük oly tárgyak, melyeknek csupán a múlt iránti kegyelet ad még helyet; természet­­rajzi gyűjteményeink végre hazai tárgyakban való gazdagságuk s ezeknek szépsége által meglepők. Mindez azonban nem biztosit az ellen, hogy inté­zeteink, gyűjteményeink a jelenlegi állapotok meg­­maradva , gyarapodásukban egyedül csekély éri átalányaikra utalva, rajtok a várt fejlődés helyett rövid idő múlva a pangás nyomai érezhetők­ ne legyenek s nem enyhíti azon lesújtó csapásunk súlyát, melylyel a lefolyt tanévre biztosan várt fel­­szerelési összegnek teljes megvonása egyetemünkre nehezedett. (Folyt. kövi) Levelezés. Székelyudvarhely, okt. 13. 1876. (Folytatás.) özvegy Csia Lajosné egy kupa bor. Gergely Ferenczné 2 font gyertya, 2 font photogén. özv. Bonyhai Lajosné, kolbász, ugorka, kenyér, özv. Benedek Andrásné 2 font czukor. Ferenczi Pálné 1 csirke, 1 kenyér. Vékás Emmi s Lotti kolbász és káposzta. Özv Szabó Mártonná 1 puly­ka, 3 k. tej, 3 kalács, 3 kenyér. Kovács Domokos­né 6 kenyér, s egy kosár szép virág. Sebesi Ákos­­né 1 torta. Szenkovics Jánosné 1 liba. Solymosi Jánosné 4 bot rizling, egy tál tészta, 1 tál kifli. Özv. Ferenczi Józsefné 4 üveg bor s viz. Hikman Gusztávné 1 liba Kravák Ferenczné 3 üveg bor. Török Gyuláné 1 tál tészta. Kovács Györgyné 1 liba, 1 k. tej. özv. Kovács Lajosné 1 nyúl. Ádám Dénesné 1 liba, 1 tál pankó. Szabadi Ferenczné 1 torta, 1 csokor virág. Szőcs Mártonná 1 nyúl, 8 bélés. özv. Valencsik Józsefné 1 torta. Elekesné, szomzat 1 tál sült s egy tészta. Kovács Jószefné 2 k. bor. Szabó Jósefné 1 pulyka és saláta. Balási Lajosné 1 bélpecsenye. Kovács Jánosné pm. kol­bász, káposzta, 1 tál tészta. Kabos Károlyné 1 torta s 1 tál tészta, özv. Csép Istvánná 1 fyúk s ugorka. Fejérváy Lajosné 2 kalács, 2 kenyér, 1 torta. Kassai Lászlóné 2 csirke, Forzatz Antal­­né 4 bot bor, s 4 üveg borviz. Ferenczi György­né 1 kenyér és csirke. Zakariás Józsefné 1 táli liba, s 2 font czukor, Rápolti Józsefné 1 tészta. Koncz Lajosné 2 font gyertya, 3 kalács, 2 kenyér, 1 v. szilva, 1 kosár virág. Móricz Gyuláné 1 tál k­os tászta. Gyarmati Károlyné 2 csirke Koncz Andrásné 2 font czukor, 2 nagy kosár virág, 1 torta, 1 k­­aszsza szőlő bor, a borviz, 3 font stea­rin gyertya. Gyarmat Ferenczné 2 rucza, 1 üveg tej. Tolvaly Sigmondné 3 k. tej, 3 rucza. Becsek Dánielné 1 liba, 1 tál kompot. Tibád Gergelyné 2 font czukor. Bajna Ferenczné 2 k. bor. Incze Andrásné 2 csirke. Spányik Józsefné 1 font mili gyertya. Kandó Miklósné 1 darab miligyertya. Véli Róza tészta , 1 kenyér. Szakács Mózesné 1 tál tészta, 4 csirke, 1 kenyér. Jamászovics Domokos­­­né 1 k. bor, 3 üveg borviz. Rápolti Károlyné 1 k. bor. Draudt Ferenczné 1­­.bélpecsenye 2 csirke. Özv. Gyertyánfi Jánosné 8 kürtöskalács. Gyarmathy Sándorné 4 kürtöskalács, Kovács Mózesné 1 kenyér- 1 csirke s ugorka. Madarász Veronika 2 csirke. Ferenczy Károlyné 1 pulyka, 1 tál tészta. Szabó Dénesné 1 torta s 4 k. bor. (Folyt. köv.) NEMZETI u­jj SZÍNHÁZ. Bérlet 2 dik szünet. Kolozsvárt, csütörtökön, October 14 én 1875. A világhírű chinai angol és amerikai művész­­társaság testgyakorlók, erőművészek, viadorok, equilibristák, ugrók, jougleurök, táncosok és némajátékosok még csupán ezen egy NAGY ELŐADÁSA. Tisztelettel kéretnek a n. é. bérlő uraságok, hogy helyeik iránt déli 12 óráig rendelkezni méltóztassanak.­­"Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Holnap, pénteken, oct. 15-én Tamássy József úr, a budapesti nemzeti színház elsőrendű tagja fel­léptetil bérletfolyamban Strike. IN­RHARANG, Kolozsvárit október 13-án . Figyelmeztetjük lapunknak azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetésök lejárt, ne kessenek megrendeléseiket meg­tenni, mert fölösleges példányokat

Next