Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-10-14 / 235. szám
tartja fen magának, holott a teendők végrehajtásáról gondoskodni, a rector elnöklete alatt működő egyetemi tanács teendője ; ám a tanács csak úgy hajthatja végre a maga határozatait, ha a minisztérium esetről-esetre utalványozza a szükséges pénzt, és ez egyik körülmény már előre könynyíti a felelősséget a netalán előforduló mulasztásokért. Másfelől az egyes tudomány karok, sőt még az egyes tanárok is, kivált azok, akik egyszersmind valamely intézet igazgatói, törvény és szokás alapján oly feltétlen önállósággal vannak felruházva, hogy miután rector és tanács a legtöbb esetben legkisebb befolyást sem gyakorolhatnak az önálló karok és önálló intézetek eljárásaira, a czélszerű intézkedések, a kivívott sikerek semmi esetben sem növelhetik a rector érdemeit , netalán előfordulható mulasztások vagy elkövetett hibák pedig azért nem róhatók fel a tanácsnak és a rectornak, minthogy elméletileg fel vannak ugyan jogosítva az ellenőrzőre , de gyakorlatilag semmi módjuk vagy eszközük, hogy bárkit is meggátoljanak valaminek megtételében, vagy rászorítsanak valaminek megtételére. Szerencsére az etből következhető hátrányok veszélyesek semmiesetre sem lehetnek, és mindenképen helyesebb, ha valamely szorosan körülírt hatáskörön belül egy napos szakértelemtől vezetett akarat kormányoz, mintha bármi bölcs belátásból induló, de a részletes szakismeretbe kevésbé avatott befolyások érvényesíthetik magukat. . A lelépő rector beszámoló beszéde tehát inkább csak elbeszélése annak, ami hivataloskodása ideje alatt az egyetemben és az egyetem körül az egyetem czéljai és érdekei ügyében történt, mint saját működése eredményeinek felszámítása. Ezért első kérésem, hogy előadandó jelentésem egyes részeit ez értelemben szíveskedjenek venni. Egyetemünk a lefolyt tanévvel fennállásának harmadik évét töltötte be. Ennek több jelentősége van, mint puszta szólamnak. A bölcsészeti és természettudományi karoknál három év egy fordulót teszen, ennél több időt a bevett szokás szerint nem tett hallgató az egyetemen, ha a nevezett tanszakok valamely tudományágát tűzte ki tanulmányai főtárgyául. — Ám épen e tanszakok azok, a melyek nem tartoznak az. u. n. kenyér tanulmá- Hiányok sorába , aminek következtében nem igen lehet rögtön a három éves forduló bevégzése után beható ítéletet mondani arra nézve, hogy mily sikerrel folyt a tanítás és tanulás ; de reánk nézve fontos e körülmény azért, mivel most első ízben távoznak el egyetemünktől oly ifjak, akik egyetemi tanulásukat nálunk kezdették és be is végezték. A távozó ifjak átlagosan tanári pályára készültek, és alkalmat fognak nyújtani arra, hogy tényleges adatok mutassák meg, van-e alapja azoknak az okoskodásoknak, amelyekkel némelyek azt akarják bizonyítni, hogy az országban csak egy tanárképezdének kell léteznie. Egyetemünk életének e harmadik éve három izben nyújtott alkalmat, hogy a kolozsvári egyetem egyetemi ünnepélyeken vegyen részt kiküldött képviselői által. Az első alkalmat nyújtotta 1874. október havában a zágrábi egyetem ünnepélyes megnyitása, a második a leydemi egyetemi háromszáz éves örömünnepe a folyó 1875. év februárijában, a harmadikat a legközelebb lefolyt napokban a czernovitzi egyetem ünnepélyes megnyitása. Sajátságos, és a mi viszonyainkra nézve felette jellemző, hogy épen a mi egyetemünk még nincs ünnepélyesen megnyitva, és hogy a királyi alapító levél, az egyetem törvényes létezéséről egyedül tanúskodó, az egyedül biztosító alapoklevél még nem létezik, vagy legalább még nincs illetékes helyén, az egyetem levéltárában. Annál fontosabb volt az egyetemre nézve, hogy küldöttségei által adjon életjelt kifelé, és különös megnyugvásunkra szolgálhat, hogy küldöttségeinket mindenüt nemcsak nagyon szívesen látták, hanem mondhatni, kitüntetésben is részesítették. E kitüntetés kiválóan kitűnt a czernovitzi ünnepélyen, ahol világosan látszott, hogy nem vonatkozhatott az oda küldött egyének ott merőben ismeretlen személyiségeire, hanem egyenesen a magyar egyetem iránti tiszteletet fejezte ki, amiből elbizakodás nélkül következtethetjük, hogy a szomszédban van becsülete a magyar tudományos törekvéseknek. Itthon fájdalom, még nem tanultuk meg a helyes becsű kellő mérsékletét, hanem szerencsétlen szenvedélyességgel azt, amink van, vagy égig magasztaljuk, vagy kíméletlenül kárhoztatjuk ; természetesen, amint ily eljárásnál másként nem is lehetséges, mindkét esetben többnyire igazságtalanul. Ha az egyetem e küldöttségei alkalmat nyújtottak az egyetem megismertetésére, és úgyszólván bemutatására az egyetemek társadalmában ütésekezt fűzhetővé teték tud0miny°s szekulián l, a no I két SZmélyes érintkezés ut- TM - kormány nem igen támogatta az egyetemet e tekintetben* 6 “ egyesek, aki szerencsés volt Zámáhh^ küldött' képviselője lehetni az egyes“ * J^d4b“ nyozott* fed6Zésére 105 frtDyi ***« ST Ez korántsem akar panasz lenni, csak egy jellemző tény megállapítása. Hiszen a zágrábi küldöttségnek még a vasútigazgatóságok se nyújtották az ily alkalmakkal szokásos kedvezményeket az egy keleti vasút kivételével. Kormányunkat nem lehet ezért kárhoztatni. Az ország pénzügyi helyzete oka mindennek, takarékoskodni kell, és mi természetesebb, minthogy a költséget legelőbb is onnan vonjuk meg, ahonnan legkönnyeben lehet, mivel azok, akiknek fáj, kevesen vannak, és nem hatalmasak. ... Tudományos összeköttetések kezdeményezésére különben más után is nyilt alkalom Dr Machik Béla egyetemi tanár úr az 1874/5 iki téli félévre szabadságot és 600 frtnyi úti járulékot nyert hogy külföldre utazhassák. Dr. Csiky Victor az 1874/4-ki nyári félévre engedélyt kapott, hogy a maga költségén tehessen körutat a külföldön, dr Géber Endrének a minister a nyári félév vége felé julius 10-én kezdődő szabadságot és 400 frt költséget adott hasonlólag tudományos czélú utazásra. , , Ez utaztatások természetesen átvezetnek egyetemünk beltörténelmére. Itt engedelmet kérek, ha kissé eltérek az eddigi szokástól. Ahelyett ugyanis, hogy itt a t. gyülekezetnek egy sereg statistikai adatot soroljak elő száraz számokban, amelyeket egyszeri meghallgatás után úgy sem lehet emlékben megtartani, bátor leszek csak a legérdekesebb és legjellemzőbb főmozzanatokat megemlítni. A részletes kimutatások az egyetem adáiban mint függelék lesznek e beszédemhez csatolva, és ki fogják mutatni, mily egyes tételekből erednek az elősorolandó eredmények. Egyetemünkön az eltelt tanév kezdetén működött 37 rendes, 4 rendkívüli, 2 magántanár, 4 tanító, és 11 tanársegéd, amely létszám a nyári félév folytában egy rendes tanárral szaporodott. A tanári kar személyzete közül ez év folytában az orvosi kar ajánlata alapján mint újjonnan kinevezett tanárok léptek be. Dr. Hőgyes Endre az általános kór, gyógy- és gyógyszertan tanszékére, miután e szakma tanára dr. Ajtai Sándor a dr. Fodor József Budapestre áttétele által megürült államorvostanszékre ment át; a szemészeti tanszéket, amelyen a szintén Budapestre áttett dr. Schulek Vilmos eltávozása óta dr. Feuer Nathaniel működött mint helyettes tanár, az év vége felé dr Szilágyi Ede foglalta el mint nyilvános rendes tanár. A legutóbbi időben a bölcsészeti kar nyert még egy magántanárt. (Folyt. köv.) Dr. Entz Géza egyetemi rektor beköszöntő beszéde. (Az 1878-ki egy tanév megnyitásakor.) Tisztelt egyetemi közgyűlés ! Tisztelt közönség ! Egyetemünk fenállásának negyedik évében, midőn életének első cyclusát fejezi be, tisztelt szaktársaim kitüntető bizalma, melyért nem mulaszthatom el ez ünnepélyes alkalommal mélyen érzett hálámnak őszinte kifejezést adni, nekem juttatá a feladatot egyetemünk ügyeit vezethetni. A bizalom nagysága, mely igénytelen személyemet ily nagy mérvben tünteté ki, súlyosan érezteti velem erőmnek csekélységét; mert ismerem állásomnak nem csak díszes, hanem nagy felelőséggel egybekapcsolt terhes kötelmeit is s tudom, hogy a bizalmat állásom méltó betöltése által kellene kiérdemelnem. Ha azonban ezekkel szemben nem csüggedek el pályámnak kezdetén, hanem bizalomteljesen tekintek a munkaév elé, erre azon lelkesítő tudat bátorít, miszerint működésemben kizárólag egyetemünk érdekei lebegvén szemeim előtt, a tisztelt egyetemi tanácsnak ép úgy, mint nagyérdemű szaktársaim mindegyikének készséges és őszinte támogatásával találkozandom, s méltán vádolhatnám kislelkűséggel önmagamat, ha ezen nemes támogatásra egész biztonsággal nem számítanék, midőn rendíthetlen azon meggyőződésem, hogy mindnyájunk törekvése ugyanazon magas czél valósítására, egyetemünk emelésére, annak felvirágozására van irányítva. Bármily egységes s törhetetlen legyen azonban az akarat, melylyel mi a kitűzött eszményi czél felé törekszünk, valósítására rajtunk kívül álló erők közreműködése nélkülözhetetlen, mert mi csupán szerveit képezzük egy fejlődésben levő magas organismusnak, mely hogy az első bonyolódott fejlődési phasisokon szerencsésen keresztül esve, benne mozgó élet pezsegjen, szerveinek öszhangzó működésén kívül, kívülről várt erőforrásokra szorul. Hálás érzéssel kell nekünk tisztelt gyülekezet elismernünk, hogy egyetemünk keletkezésekor oly szabadelvű fejlődését biztosító intézményekben részesült, melyeket régenálló, hírneves egyetemek csak hosszas küzdelem árán szerezhettek meg. A tudományok szabad fejlődésének alapfeltételét a tanszabadságot, mondhatnám születési ajándékul nyeré, s ezt, valamint belügyeinek autómon kezelését s a fővárosi egyetemmel való teljes egyenjogúságát, az alapítását szentesítő törvény biztosítja. Tanszékeink száma kevés kívánni valót hagy. A természettudományoknak, melyek miután az orvosi karok gyámkodása alól kikerültek, ezen realistikus irányt követő tudományok jogos igényei iránt kevéssé fogékony, sőt itt-ott gyors haladásuk s hódításaik iránt némileg féltékenységgel viseltető bölcsészeti karokba kebeleztettek, egyetemünkön az alapjukat, sok tekintetben pedig végső czélpontjait képező mathesissal egyesítve, a többiekkel mért Önálló kar szerveztetett, miáltal a terá dudayok jogos igényei oly mértékben méltányoltattak és mozdíthattak elő, mint a virágzó egyetemek classikus földének alig néhány egyetemén. S az ifjúságnak átalában egy egyetemünknek is nem utolsó előnye, hogy múltja nem lévén, nincsenek s nem lehetnek a múltban gyökerező oly szokásai, melyeket a korszerű haladás érdekében felejtenie kellene Az egyetemek szervezete a középkorból származván, régi egyetemeken a tisztes elődöktől örökölt számos oly szokás szentesitette eljárás, formaság tartotta fenn magát, melyek az előrehaladt kor felfogásával ellenkezésben állanak ; mindezek egyetemünkkel nem lévén fejlődési öszszefüggésben, nem jöhettek alkalmazásba s ennek következtében egész beléletét szabadabb levegő lengheti át. A viszonyok, melyeket az egyetem Kolozsvárit talált, azon városban, mely az egyetem felállítása által egy nemzedékről nemzedékre szállott forró óhajtást látott valósulni, ezen viszonyok szintén előnyökkel fogadák az új egyetemet. Két magasabb akadémiai tanintézet, a jogakadémia és orvos-sebészi tanintézet, ugyanannyi tudománykarnak képezi fejlődésképes csíráját. A megszüntetett erdélyi kormányszéktől átvett épületek, ha a tudomány fokozott igényeinek teljesen meg nem felelő is, de a kezdetleges viszonyokhoz képest mégis megbecsülhettem mert kész, az első szükségletekhez aránylag csekély költséggel átalakítható helyiségeket szolgáltattak. S végre egy a honismeret fejlesztése és terjesztésére lelkes hazafiak áldozataiból alakult s mondhatjuk, hazánkban páratlan gyorsasággal virágzásnak indult egylet épületeit, kertjét, könyvtárát és gyűjteményeit, saját érdekeinek méltányos tekintetbe vétele mellett, használatra az uj egyetemnek ajánlá fel. Mindezen kedvező tényezők szerencsés közreműködése megkönnyítő a kezdet nehézségeit s készséggel elismert nagy érdemük van abban, hogy egyetemünk rövid működésére nyugodt önnérzettel pillanthatunk vissza. Hogy azonban egyetemünk azon magaslatra emelkedjék, melyet e működéséhez kötött fokozott várakozás méltán követel, hogy hazánkra és nemzetünkre áldást és fényt hozó mivelődési központtá fejlődjék, ezen remények valósítására, miként fentebb megjegyezni alkalmam volt, külső erőforásokra van szüksége, erőforrásokra, melyeket önmagából nem szakaszthat, s melyektől felvirágzására nélkülözhetlen életszükségleteinek fedezését várjuk. Elsősorban könyvtárunk az, mely hogy feladatának, mint a tudás összes ágaira kiterjedő egyetemes irodalmi gyűjtemény, megfelelhesen, bőkezű segélyezést hangosan követel. A rendelkezésünkre álló múzeumegyleti könyvtár a mi czéljainkra nem elégséges. Gazdag ezen könyvtár a hazai történetre vonatkozó munkákban, megbecsülhetlen kincset őriz kézirattárában, teljesen feltaláljuk benne nemzeti irodalmunk termékeit, nem hiányzanak továbbá benne a gyűjtemények szakszerű kezelésénél nélkülözhetlen kézi könyvek, oly számban, melyben azok beszerzését az egyletnek anyagi viszonyai aránylag rövid idő alatt megengedték. Legkevésbé sem lehet szándékom ezen könyvtár becsét kisebbitni s azt állítani, hogy az elősoroltakon kivül nem tartalma még egyéb, a tudományok összes ágaira kiterjedő nagyértékű kincseket, azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy nem oly arányban és választékban, mint azt a minden irányban működésre hivatott egyetem érdekei sürgetve követelik. A jogakadémiának és az orvos-sebészi tanintézetnek az egyetemibe olvadt könyvtárairól legyen elég annyit kiemelnem, miszerint ezeknek évi gyarapítására sokkal csekélyebb összeg állott rendelkezésre, hogysem jelentékenyebb szakkönyvtárakká növekedhettek volna. Egyetemünk fenállásának első két évében könyvtárára költhetett annyit hogy az egyes szaktudományok számára az egy éven át könyvpiaczra kerülő jelesebb kézikönyvek közöl néhányat s egy két szakfolyóiratot szerezhetett meg; nagyobb monographicus munkákról, mert aránylag drágák, egészen le kellett mondani; a tudomány lépésről lépésre való fejlődését feltüntető nagyobb folyóiratok kiegészítését pedig, valamint tudományos testületek publicatióinak megszerzését, melyeknek birtoka nélkül minden léptem megakad, ki a szaktudományok bármely ágában dolgozik, egyelőre, mint sok egyebet, a jámbor óhajtások közé kellett sorolni. És fájdalmas érzéssel kell kiemelnünk, hogy a lefolyt évben, midőn a könyvtár czélszerűbb helyiségben állíttatott fel s az olvasótermek megnyitottak, a könyvtár javadalmazása a múlt években költött összegek felére szállíttatván le, csak épen a már megkezdett folyóiratokra került költség, minden egyéb beszerzést nélkülözni kellett! Nem lehet célom, mert felesleges volna, a tisztelt gyülekezet előtt egy gazdag könyvtár fontoságának és nélkülözhetlenségének fejtegetésébe bocsátkozni s csak azt akarom még kiemelni, miszerint tekintetbe véve egyetemi polgáraink nagy részének anyagiakban való szűkölködését, egy válogatott tankönyvekből álló külön könyvtár berendezése mindinkább szükségesnek, sőt nélkülözhetienek bizonyodik, oly könyvtárt értek, melyben a legfontosabb kézikönyvek többszörös számban állanának a tanulni vágyó ifjúság rendelkezésére. Dolgozdákkal ellátott szakintézeteink taneszközökkel való felszerelésének folytatása s gyűjteményeinknek az egyetemi tanítás igényeihez mért bővítése és gyarapítása, egyetemünk felvirágzása érdekében ép oly nagy fontosságú s elodázhatlan életkérdés, mint könyvtárunk gazdagítása. Taneszközök s gyűjtemények dolgában nem vagyunk ugyan oly szegények, hogy ezáltal az ügyet közvetlen veszélyeztetve látnék, sőt örömmel constatálhatjuk, hogy egyes intézeteink már jelenleg is czélszerűebben vannak felszerelve és elhelyezve, mint a budapesti egyetem megfelelő intézetei ezelőtt néhány évvel, sőt részben még jelenleg is s ha leltári darabjaink száma nem valami magas is, de annál választékosabb a nincsenek közöttük oly tárgyak, melyeknek csupán a múlt iránti kegyelet ad még helyet; természetrajzi gyűjteményeink végre hazai tárgyakban való gazdagságuk s ezeknek szépsége által meglepők. Mindez azonban nem biztosit az ellen, hogy intézeteink, gyűjteményeink a jelenlegi állapotok megmaradva , gyarapodásukban egyedül csekély éri átalányaikra utalva, rajtok a várt fejlődés helyett rövid idő múlva a pangás nyomai érezhetők ne legyenek s nem enyhíti azon lesújtó csapásunk súlyát, melylyel a lefolyt tanévre biztosan várt felszerelési összegnek teljes megvonása egyetemünkre nehezedett. (Folyt. kövi) Levelezés. Székelyudvarhely, okt. 13. 1876. (Folytatás.) özvegy Csia Lajosné egy kupa bor. Gergely Ferenczné 2 font gyertya, 2 font photogén. özv. Bonyhai Lajosné, kolbász, ugorka, kenyér, özv. Benedek Andrásné 2 font czukor. Ferenczi Pálné 1 csirke, 1 kenyér. Vékás Emmi s Lotti kolbász és káposzta. Özv Szabó Mártonná 1 pulyka, 3 k. tej, 3 kalács, 3 kenyér. Kovács Domokosné 6 kenyér, s egy kosár szép virág. Sebesi Ákosné 1 torta. Szenkovics Jánosné 1 liba. Solymosi Jánosné 4 bot rizling, egy tál tészta, 1 tál kifli. Özv. Ferenczi Józsefné 4 üveg bor s viz. Hikman Gusztávné 1 liba Kravák Ferenczné 3 üveg bor. Török Gyuláné 1 tál tészta. Kovács Györgyné 1 liba, 1 k. tej. özv. Kovács Lajosné 1 nyúl. Ádám Dénesné 1 liba, 1 tál pankó. Szabadi Ferenczné 1 torta, 1 csokor virág. Szőcs Mártonná 1 nyúl, 8 bélés. özv. Valencsik Józsefné 1 torta. Elekesné, szomzat 1 tál sült s egy tészta. Kovács Jószefné 2 k. bor. Szabó Jósefné 1 pulyka és saláta. Balási Lajosné 1 bélpecsenye. Kovács Jánosné pm. kolbász, káposzta, 1 tál tészta. Kabos Károlyné 1 torta s 1 tál tészta, özv. Csép Istvánná 1 fyúk s ugorka. Fejérváy Lajosné 2 kalács, 2 kenyér, 1 torta. Kassai Lászlóné 2 csirke, Forzatz Antalné 4 bot bor, s 4 üveg borviz. Ferenczi Györgyné 1 kenyér és csirke. Zakariás Józsefné 1 táli liba, s 2 font czukor, Rápolti Józsefné 1 tészta. Koncz Lajosné 2 font gyertya, 3 kalács, 2 kenyér, 1 v. szilva, 1 kosár virág. Móricz Gyuláné 1 tál kos tászta. Gyarmati Károlyné 2 csirke Koncz Andrásné 2 font czukor, 2 nagy kosár virág, 1 torta, 1 kaszsza szőlő bor, a borviz, 3 font stearin gyertya. Gyarmat Ferenczné 2 rucza, 1 üveg tej. Tolvaly Sigmondné 3 k. tej, 3 rucza. Becsek Dánielné 1 liba, 1 tál kompot. Tibád Gergelyné 2 font czukor. Bajna Ferenczné 2 k. bor. Incze Andrásné 2 csirke. Spányik Józsefné 1 font mili gyertya. Kandó Miklósné 1 darab miligyertya. Véli Róza tészta , 1 kenyér. Szakács Mózesné 1 tál tészta, 4 csirke, 1 kenyér. Jamászovics Domokosné 1 k. bor, 3 üveg borviz. Rápolti Károlyné 1 k. bor. Draudt Ferenczné 1.bélpecsenye 2 csirke. Özv. Gyertyánfi Jánosné 8 kürtöskalács. Gyarmathy Sándorné 4 kürtöskalács, Kovács Mózesné 1 kenyér- 1 csirke s ugorka. Madarász Veronika 2 csirke. Ferenczy Károlyné 1 pulyka, 1 tál tészta. Szabó Dénesné 1 torta s 4 k. bor. (Folyt. köv.) NEMZETI ujj SZÍNHÁZ. Bérlet 2 dik szünet. Kolozsvárt, csütörtökön, October 14 én 1875. A világhírű chinai angol és amerikai művésztársaság testgyakorlók, erőművészek, viadorok, equilibristák, ugrók, jougleurök, táncosok és némajátékosok még csupán ezen egy NAGY ELŐADÁSA. Tisztelettel kéretnek a n. é. bérlő uraságok, hogy helyeik iránt déli 12 óráig rendelkezni méltóztassanak."Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Holnap, pénteken, oct. 15-én Tamássy József úr, a budapesti nemzeti színház elsőrendű tagja felléptetil bérletfolyamban Strike. INRHARANG, Kolozsvárit október 13-án . Figyelmeztetjük lapunknak azon tisztelt előfizetőit, kiknek előfizetésök lejárt, ne kessenek megrendeléseiket megtenni, mert fölösleges példányokat