Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-10-20 / 240. szám

az „Albina* ban három számon keresztül azon el­mélkedik, ha várjon beszüntesse-e lapját; a ro­mánok részéről tapasztalt politikai erkölcstelenség lehetetlenné teszi a lap fennállását, mondja ő. Az „Orientul latin“ szinte két hónap óta nem jelenik meg, habár hetenkint kétszer ígéri a meg­jelenést , a „Federatiunea“ pedig egy hónap óta nem láttatja magát. Mindezt azonban nem tartjuk csapásnak a románokra, sőt jótétemény­ként vesszük, mert a tiszta pohárban legalább nem kevernek mérget. Ezt jeleztük csak azért, hogy kimutassuk a román szerkesztők és kiadók turpisságát, a­kik hónapokig beszüntetik lapjukat, az előfizetést zsebre teszik és nem kárpótolják semmivel sem a közönséget. — Dr. Ramonczay G. részére Szamosfal­ván felállítandó e­mlékoszlopra pénzgyűjtésre Ko­lozsvárit egy bizottság alakult, a­mely e tekintet­ben felhívását meleg hangon kibocsátotta. Dr. Ra­monczay, mint általában tudjuk, a román népne­velés és oktatás érdekében nagyszerű alapítványo­kat tett, ilyen alapítványokból sok román ifjú tart­ja fenn magát a tanodákban. Helyeseljük a kolozs­váriaknak e fellépését. Ramonczay tett annyit, hogy neve halhatatlan legyen s nyughelyét egy em­lékoszlop jelölje. — Szanszkrit­ előadások, ö cs. és apos­toli kir. Felsége a vallás- és közoktatási magyar miniszter előterjesztésére megengedte, hogy Bras­­say Sámuel nyilvános r. t. és m. t. akadémiai rendes tag a kolozsvári egyetemen szanszkritt nyelvészeti és nyelvbölcsészeti előadásokat tart­hasson.­­ A maros­vásárhelyi „dalárda“ saját pénztára gyarapítására folyó évi november hó 6-án (szombaton) az „Apolló“ teremben zártkörű táncz­­vigalmat rendez. Belépti díj: a tánczterembe sze­mélyenként 1 frt; erkély-számozott hely 2 frt; er­kélyen a számozott helyeken kivül más ülő- vagy állóhelyek nem lesznek. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kik a meghívásra igényt tartanak, de meg nem hivattak kéretnek e tárgybani felszólamlásukat­­. Dájbukát Testvér urak kereskedésében megtenni. Jegyek előre válthatók e meghívó előmutatása mellett: Dájbukát Testvér, Csiky Lajos és Törpényi János urak kereskedéseiben, a tánczvigalom estélyén a pénztárnál kezdete 8 órakor. — Nagy-Enyeden a felső leány­iskola polgári fiú és leányiskolává alakíttatván át, annak megnyitása idei november 4-én leend, a beiratások pedig az iskola helyiségben nevezett hó 1-én kez­dődnek, miről is a tisztelt közönség ezennel érte­­síttetik. — Csodával határos szerencse. Egy ■vasúti conducteur Kolin és Deinitz között, midőn a jegyeket vizsgálná, lecsúszott a sikos lépcsőzet­­ről. Kabátja szárnya azonban fennakadt s így a vonat magával hurczolta mindaddig, mig csak ka­bátszárnya le nem szakadt. Ekkor alázuhant, s a kocsik szorosan mellette tovarohantak. Csodálatos módon legkisebb sérülést sem szenvedett. _ Erny gyilkosai. Említettük volt, hogy a Galaczban elfogott Rydel Ignácz azt vallja, mi­szerint a gyilkosságot közvetlenül bizonyos Kor­­schinszky László követte el, ki Lembergben tar­tózkodik. Az ebbeli távirati értesítés f. hó - én érkezett a főkapitánysághoz s a lembergi cg. kir. rendőrigazgatóság Korschinszky kipuhatolása és el­fogatása végett nyomban megkerestetett, mire azon­ban a távirat Lembergbe érkezett volna. Kor­schinszky onnét már eltűnt, de a lembergi rendőr­ség a szökevény nyomát kipuhatolta és Korschinszky távirati értesítésre Bukarestben a cs. és kir. osztr. magyar ügynök által tegnap elfogatott. Egy kitöl­tetlen útlevelet találtak nála, melyet neki Lem­bergben Rydelék egyik rokona adott. Ezen bonyo­lódott ügyben a főkapitányság a Korschinszky el­­fogatásáról beérkezett távirat következtében a kellő intézkedéseket azonnal megtette, s valószínű, hogy a rendőri eljárás kevés idő múlva véget ér s a rablógyilkosok és bűntársak Galatzból, Buka­restből és Lembergből összeszedetvén, az illetékes pesti lenyitó törvényszék elé fognak állíttatni. — Mátyás király nejének, Beatrixnak egy nagybecsű imakönyvét őrzik a mölchi apát­ságban. Ez imakönyv a középkori könyvkötészet és festészet egyik remeke. Több bibliai tárgyú kép van benne, melyek szakértők állítása szerint a maguk nemében igen jelesek. Az imakönyvről hazánkban még igen kevés szakembernek van tu­domása. Kam­ánházi kir. táblai biró azonban, mint a .Nemz. H.“ Írja, közelebb megszemlélte, annak minden részletét leírta, s a történelmi társu­lat közlönyében fogja közelebb ismertetni. — Nem pörög hát többé a dob. Mint Bécsből írják, a zászlóalj-dobosok beszüntettetnek, helyükbe azonban háború alkalmával a zászlóalj- kürtösök, mint a vadászcsapatoknál, lovasittatni azt is írják, hogy a vadászcsapatok fel­­ezeknél m­a't eszméjét ismét abban hagyták, sőt ugyn­evezt­t a 82'Ga'jait — melyeknek hivatásuk­at fogják felini,pPeter ^Tyverrel ölni, ® századra neson ny^Sj­­illófalvy István ideigle­­nlapigazgatósági elő T, kir' földtehermentesitési István, Béla, Arofir w* maga és gyermekei, latnak atyja d’AndriT'0’ Ilka’ Irma; 82 el‘ Krémer Sámuelné szín ,,grenc’ egyetlen nővére 8201 d­ajka férjével, úgy­szintén Mike György és neje szül. Stähler Karo­lina mint nevelő szülők, s végre minden közelebbi és távolabbi rokonok nevében, megrendült kebel­lel tudatja: a határtalanul szeretett és feddhetlen jellemű nő, illetőleg legjobb anya, gyermek, test­vér és rokon gidófalvi Gidófalvy István­ná, született d’Andre Mathildnak, a halott­ szent­ségek áhitatos felvétele után­­. 1875-ik év októ­ber 15-én délelőtt­­/„10 órakor élte 36-ik, boldog házasságuk 18 ik évében, hosszú és kínos szenve­dések után tüdősorvadás következtében történt gyászos halálát. Béke poraira! Nagyszeben, okt. 15. — A csődtörvény tárgyában az igazság­miniszter által egybevitt bizottság csütörtö­kön kezdte meg tárgyalásait a miniszter sze­mélyes elnöklete alatt. A tanácskozás alapjául dr. Apáthy István tervezete szolgált. A részletes tárgyalások megkezdése előtt a bizottság három elvi kérdés eldöntésével foglalkozott.­­ Megálla­podott ugyanis egyhangúlag abban, hogy a csőd­törvény mint különálló törvény alkottassék meg, továbbá abban, hogy ezen alkotandó törvényben a kereskedők és nem kereskedők csődje között különböztetés tétessék. Azon harmadik kérdés, vájjon az Apáthy javaslatában fölvett kényszer­egyesség ha­zánkban alkalmazandó-e? hosszabb vita után, ezen intézmény elejtésével dön­tetette­.­­ A részletes vita a tervezet 3-ik szakaszáig haladt, melytől többek közt kiemelendő azon határozat, hogy a csődva­­gyonba — a tervezet ellenére — a bukottnak a csőd ideje alatti szerzeménye is bevonandó. — A chinai császári pár temetése. A mennyei birodalom császára, ki mult télen halt meg és fiatal neje, ki férje halála után öngyilkos­sá­gan, még most sincsenek eltemetve, mert a chinai udvari szabályok szerint az efféle szer­tartásokat rendesen hónapokig elszokták halaszta­ni. Ezenkívül az udvari csillagjósnak időt kellett engedni, hogy ez ünnepélynek kedvező napot ta­láljon. Végre csakugyan talált ily szerencsenapot, ez a 9. hónap 18 napja chinai időszámítás szerint, vagyis október 16. A pekingi hivatalos lap július 22-ki száma a nagy államtanács rendeletét teszi közzé, melyben meghagyatik, hogy az emléktáblá­kat a tai­mianban h ősök templomában fel kell állítani, még mielőtt a császári holttestek az erre szánt mausoleumban létetnek, mert ha e szer­tartással a temetés utánig várnának, a meghalt császári pár lelkei a túlvilágban nem lelnének nyugtot és mert ezzel a holtak iránti kegyelet is csorbát szenvedne. — Egy hires versenyló tragoediája A bécsi „Sporblatt“ következő érzékeny történetet mond el. A Kisbéren közelebb árverezés alá bo­csátott lovak sorában a verseny­pályákról jól is­mert „Advocate“ mén is helyet foglalt, mely mint tudva van — a Captain Blue színeit nem egyszer vezérlé a diadalra, s később éveken át a gr. Festetich-féle déghi ménesben mint fedező mentett jó szolgálatokat, s a honnan legutóbb a székesfehérvári állami méntelephez került, hol is gyógyithatlan szembajba esett. Kisbérre vitetvén, kimondatott felette az ítélet, s csakugyan vala­mely lókupecz vagy bérkocsis durva kezei kö­zé kerülend vala, ha néhány jelenlévő sport­man lovagi érzülete és részvéte az egykor ünne­pelt turfhös iránt el nem hárítja felőle a szégyen­­teljes sorsot. Aláírási iv köröztetett „Advocate“ megvétele czéljából, melynek eredménye lehetővé tette, hogy az árverésen megvétetvén, . . . biztos golyó által szabadulást nyerjen a siralom völgyé­ből. Igazán megindító történet. ■faxai specialitás! Gyönyörű szép márvány asztal lapokat láthat­­ók rendelhetni lapunk kiadóhivatalában. A király­­hágón inneni részek ez érdekes productumára fel­hívjuk a helybeli és vidéki közönség figyelmét. A márványbánya Zsobok határán van, s jelenleg azt Szepesy Lajos, Mike Lajos zsoboki ref. lelkész, és bizonyos részben Gyarmathy Zsigmond urak mi­­veltetik. E márványlapok öt hat-féle szóváltozat­tal pompáznak, sőt vannak olyanok is, melyek­ben 7—8 féle szin fordul elő. A lapok csinosan és jó ízléssel készülnek olasz munkások útján, Mike úr vezetése alatt, ki legelőször vette mun­kába e márványbányát. A fődolog az, hogy e gyönyörű márványasztalok kevesebbe kerülnek a közönséges keményfa asztaloknál. Erről meggyőződhetik mindenki lapunk kiadóhivatalá­ban, hol néhány szép márványlap van kiállítva. E márványbányában rendszeresebb munka csak az újabb időben foly­ó vállalkozói áldozatkészséggel megtesznek mindent, hogy ez új erdélyi speciali­tásnak a külföldre is piaczot nyissanak. Már rak­táruk van a hazai nagyobb városokon kívül Bécsben is, s e márványt be fogják mutatni a philadelfiai világkiállításon is. A mult évben a biharmegyei gaz­dasági kiállításon első rendű dicsérő oklevelet nyert s ott a legnagyobb figyelemben részesült. Ismételten ajánljuk közönségünk figyelmébe e királyhágón­ in­­néni terméket, mely hivatva van arra, hogy minden úri lakban kiváló helyet foglaljon. E márvány lapok bizományát a közügy érdekében kiadóhivatalunk fogadta el. Közönség köréből.*) Ersy pár szó a telekkönyvezést illetőleg. (Vége.) Zsoldos Gyula főbiztosnak felügyeletbeli mu­lasztása a telekkönyvi inpuzum munkálatokból ki­tűnt, melynek következése a lett, hogy a tisztázó és munka összeállító bizottmányok erőfeszítéssel 18 kevés eredményt fejthettek ki — itt jogczi­­mek, területek, — máshol részletek kimaradása miatt; hogy a véghitelesitéssel számtalan jegy­zőkönyveknek el kellett bukni, azokat újra tárgyalni és írni, a változásokat minden mun­­a részeken átvezetni.— Mindezek a főbiztos kel­lő időbeni vizsgálata hiányának kiáltó tanúi va­nanak. Bámulnom kellett, midőn az utolsó napokban néhány község munka összeállításánál közremű­ködvén, hiányokra figyelmeztettem egy M. A. ne­­vű társamat s ez így felelt: „hagyja el az Iste­nért, ne keresse a hibákat, csak a munka vágjon össze — a többit vigye manó, nem látja hogy a főbiztos mennyire sürget!“ Atalán mondhatni , hogy ezen főbizottság munkálatának egy része nagyon hibás egy lel­kiismeretes tisztviselő újra tárgyalná, a jogczí­­mek tetemesen változnának, a betűsoros névjegyzé­kek elesnének. Nem abban látom én a lényeges hibát, hogy valamely betűrendben á áll az a előtt hanem abban , mert mind a jegyzőkönyvekben, mind a betűsorosban hibás nevek vannak bejegyezve.­­• Hogy is lehetett román nyelvet nem tudó egyé­neknek román községek birtokviszonyait letárgyal­ni, a birtokos neveket kivizsgálni ? Minő szembe­ötlő szarvas hibák követtettek el, — eléggé saj­nosan tanusitja Marosujvár-akna község szerencsét­len tekkönyvi munkálata — melyről állíthatom, hogy a legrosszabbak közé tartozik.­­ Nagyon feltűnő, hogy ezen községben, hol maga a főbiz­tos szállásolt , hol magyarul is jól értenek, — oly rosszul tárgyalt, és elkészített impurum mun­kálatot vett be és adott át a főbiztos azon toll­­noknak, ki a tisztázás — munkaösszeállitás és véghitelesitéssel meg volt bízva. Ezen tisztviselő­nek tudandó-e föl az, hogy ő a kezéhez vett munkát úgy a hogy volt szőrűi szóra letisztázta, hogy ő az elferdített tulajdonos neveket nem is­merve — miután azokra senki sem figyelmeztette — ki nem javította ? Az ő hibája-e az, hogy a vég­­hitelesítéskor számtalan jegyzőkönyveknek kellett elbukni .J s a az ő hibája-e az, hogy Kiraszim Juon lévén írva az inpurumban, ő is igy tisztáz­ta — holott az a családi név nem is létezik Ma­ros Újvárt, hanem Kira Szimion neve ferdittetett el elég gondatlanul. Én a véghitelesités vége felé rendeltettem ezen bizományhoz — s minthogy egész M.­Ujvár okosságát ismerem, azonnal megtaláltam a szám­­alan hibát — majdnem minden harmadik jegyző­könyv elbukott, a kezemen megfordult valami 100 darab közül, — de a már hitelesítve volt mint­egy 400 drabban mennyi hiba maradt fen — azt csak az összeolvasás és utó-átnézés alkalmával fe­deztem fel. Figyelmeztettem azonnal a főbiztos,a tetemes hibákra — de igy válaszolt: „már késő, az időből ki vagyunk fogyva, hanem a hirdetési idő alatt szólaljon fel, a kinek sérelme van és lesz.* Több birtokosok is észrevéve a hiányokat, kérelmeztek a kijavításért, — némelyiket kijaví­­totta, másokat ellenben a felszólamlásra utasított Én úgy tudom, miszerint egy bizottmánynak sem lehet valamely községből addig távozni, meddig a felmerült hiányokat ki nem javította. Ez pedig M.­Ujvárt nem történt. - Elég volt itt is, hogy a munka alakilag összevágjon, összeálljon. Minő sze­rencsétlen telekkönyv ez?! bírálja meg a t. olvasó! Mindezek folytán közérdekű eljárást gyako­rol a tek. sóhivatal, ha a telekkönyvi igazgatóság előtt kérelmezend M.­Ujvár telekkönyvi munkála­tainak egy lelkiismeretes hivatalnok általi átvizs­gálása, a jogczimek újra tárgyalása, a birtok­vi­szonyok tisztázása, az egész munkálat újradolgo­­zása végett és minél előbb. Ki költségén ? erre Zsoldos főbiztos feleljen meg. A­mennyire értesülhettem, ezen tömérdek hi­bák onnan is származhattak, mert a bizottmány­vezető mellett egy boldogtalan részeges választ­mányi tag Kovács Márton működött, a vezető nem a helyszínen -- hanem az utczán és tulajdo­nosok nélkül — vagy csak nőkkel tárgyalt, a fér­fiak bányamunkával lévén elfoglalva, a véghitele­­sítés is többnyire nők által hajtatott végre. Mind­ezen hiányokra a helyt lakó főbiztos figyelme ki­terjedhetett volna!! Az általam észrevett hibák közül ide jegy­zek néhányt: A 114-ik telekkönyvben az aláírás „G­a­ra­­bu­ez“ hibás. A 128 ikben nincs Bartha Katalin özvegy — a betűsorban van. A 289-ik tjkönyvben Belensi Betha áll Belényesi helyett — Blenesi Dávid Dani helyett, —­ltalán véve a Bel­énye­­si család Elenesire van ferditve. A 149 ik­­könyvben Morár Mária van írva Molnár helyett. A 264. ikönyvben Vincze Jóska Veizer Józsefnek irva, neje Veizer Józefa szül. Sorompó rész. — A 336 ikvben Szilágyi Lina irva Juliánna helyett, 371-be Benkő Judith Borbánt helyett, a 429-be Judith kell Borbála helyett. A 344. ikvben Bisztriczán irva Bisztriczán helyett, és igy tovább stb . . . a ki a betüsoros névjegyzéket és a jegyzőkönyvi jogczimeket átfutja egy értelmes m.-újvári egyén előtt — bizonyára a hibák tömkelegében találja magát. Figyelmeztetem tehát az m.­ujvári­ akna elöl­járóságát, birtokos tagjait, s főleg a k. kamarai tisztséget után látni az ott levő inpurum munká­latokból a hibák és hiányoknak, most mig ideje van, intézkedni gyorsan azoknak kijavítása végett nehogy később jogi hátrány következzék be több egyesek sérelmére! — A maros­újvári főbiztosság területéhez tartozó minden községek birtokosai is érdekelve lévén, önmaguk iránti kötelességet tel­­jesitendőnek, ha telekkönyvi munkálataikat ko­molyan átekintik s a felfedezhető hiányokat illető helyen reclamálják a­ kitűzött határ­napig. — A fenebbiek leírásával tartoztam a t. közön­ségnek — igen főleg a maros­újvári, szent bene­­deki és csombordi járásokban levő községek birto­kosainak. Ha csak néhánynak is használhattam ezzel, czélomat elértem. Sebestyén Áron s. k .) E rovatban megjelenő czikkekért szerkesztőségünk pupán a sajtóhatóság irányában vállal felelőséget. Szerk. Válasz tiszteletes Incze János urnak és a „Kelet“ apró puskatüze írójának. Tekintetes szerkesztő ur ! A v. hunyad zarándi esperes-választás miatt daczára az események világos és pártatlan előadá­sának, a „Keletiben többszörös heves és igazta­lan megtámadásnak lettem tárgyává. E támadások viszszautasítására, saját becsületemet és jó hírne­vemet védelmezve, három czikkecskét írtam a „Ke­­leti-be, remélve, sőt a szerkesztő úr lovagiasságá­tól meg is várva, hogy ha a támadásra helyet adott lapjában, a védelem előtt sem fog ajtót zárni. Azt gondoltam, hogy az „audiatur et altera pars* ál­talános elv érvénye kiterjed a nyilvánosság orgá­numaira is, tehát a „Kelet“-re is. Csalatkoztam. A „Kelet“ tisztelt szerkesztősége a journalistikai morált egészen másképen fogja fel, mint én, a leg­igaztalanabb támadások után a védelem előtt be­zárja lapja hasábjait s azt írja, hogy befejezettnek tekinti az ügyet. Nagyon sajnos, mert ily után a „Kelet“ hasábjain, az ég angyalát is koromfeketére lehet mázolni, ép úgy mint engemet a közvetítőt, a békés kiegyenlítés buzgó barátját izgatónak két­kulcsos képmutatónak és fakertesnek rajzoltak Miután a „Kelet”-ben, hol a támadás történt, nincs számomra hely, a M. Polgár tekintetes szer­kesztőségét kérem fel, méltóztasson alábbi czik­­kemnek becses lapjában helyet adni. Reformált statusunk miveit férfiai között, igen szélesen elterjedt vélemény, hogy tiszteletes Incze János ur semmit sem képes kellőleg fel­fogni, helyesen megítélni. E vélemény ala­pos voltát, fájdalom igen hathatósan bizonyítja­­. Incze J. urnak fenjelzett czikke is. Az igazság ér­dekében ragad tollat, legalább azt állítja, s csu­da valótlansággal, nyomorult gyanúsí­tással és személyes kötekedéssel tölt meg 2 */3 hasábot. Legelsőbben is nem áll a tiszteletes ur azon állítása, hogy a „Kelet* 212. számában megjelent czikkem, becses személyét vitába sodorta velda, úgy­szintén az sem, hogy magamnak bárkivel, leg­kevésbé pedig az általa jelzett tiszteletreméltó férfiúval szemben, dölyfös és gőgös kifejezést en­gedtem volna meg. Én czikkemben nem vitatkoztam sem nem védtem, sem nem vádoltam senkit, én az ese­ményeket a magok természetes rendje szerint igye­keztem az olvasó közönségnek tudomására juttatni, úgy a­mint történtek, hogy abból a dolgok folya­máról, minden józan eszű ember alkothasson fo­galmat. Ha a tiszt, úr azon czikk által az igaz­ság érdekében érezte magát félhiva­tollal ra­gadni azt kell vala megírnia, hogy az ese­mények nem úgy történtek, mint a­hogy én írtam hanem egészen másként, nem pedig Pár­isról, a milói Vénusról és arról beszélnie, hogy Dózsa min­den ünnepélyes alkalommal ezek látásával szokott dicsekedni annyival, inkább nem,mert midőn az igazság érdekében, a papi jellemsze­­lidségéhez annyira illő e meg­jegyzést leírta, tudva nem irt igazat. (Folytatása kőv.) Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő KL. PAPP MIKL­ÓS. NYILTTÉR.*) PERL fogorvos utjából visszaérkezvén, állandóan Ko­lozsvárit marad. A Morisson-féle fogcsonku­­lási műtőeszközt (Resections maschine) veszi alk­a­­mazásba, mely semmi fájdalmat sem okoz; készít mesterséges szájpadlást, fogakat, légnyo­­matú fogsorokat, aranynyal és vulcanni­tál. Gyógyít fogfájdalmakat gyorsan és a fájdalmat e a­­volitja örökre. Átutazók egy fogat egy óra « • egész fogsort egy nap alatt nyerhetnek Kolozsvárt, belközéputcza a sz. a. a­nsegi F tar tőszomszédságában.

Next