Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-07-22 / 165. szám
u2. előfizetési feltételek. Égisz évre.................................16 ft. — kr. Filivro.......................................— „ Egy negyedre............................. 4 „ — , Egy hónapra ........................ 1 n 50 „ 5" 4 POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Irludóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-Mt. hu 1 HIRDETÉSI DIJAK: ^ Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetésekns kedvezmények. NYILTTER soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclámok: hirfüzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, JULIUS 21. A Romániával kötött kereskedelmi egyezmény. A Romániával kötött kereskedelmi egyezményt egész terjedelmében közöljük. Abból láthatja olvasó közönségünk miféle előnyök és károk káromolnak reánk, vagy a másik szerződő félre. Bizonyára meggyőződhetik kiki arról, hogy amily mértékben élvezünk mi előnyöket e szerződésből kifolyólag, azon mértékben élvezi azokat más tekintetben Románia is. Kitetszik különösen az, hogy e szerződés nem képes egyik szerződő államot is tönkrejuttatni, nincs olyan alapokra fektetve, hogy abból akár Románia, akár Magyarország tönkrejutását előidézze. Románia kormányának hazafisága és tapintata bizonyára biztosíték a románoknak azért, hogy hazaellenes üzelmekbe Magyarország javára nem bocsátkozott, de másrészről biztosítékot nyújt államunk kormánya, hogy ilyen üzelmekben nem avatkozott, ha léteztek volna is, visszautasította. Aggodalomra nincs ok egyik részen sem, annál kevésbé, mert a szerződés 10 évre lévén megkötve, e tíz év alatt ez a szerződés a két államot tönkrejuttatni nem fogja, akkor felbontható. Az ellenzéki sajtó Romániában, úgy a nemzetiségi sajtó nálunk határozottan kijelenti, hogy e szerződés által Románia államunk provinciájává vált. Ez fekete háládatlanságot árul el. Az osztrák-magyar kormány volt az, amely oly hathatósan dolgozott, hogy Romániával, mint önálló állammal szerződjék; ez az első eset, mely Románia önállóságát mutatja, mely jövőre példa gyanánt szolgál arra, hogy Románia nemzeti kormányával kötendők a Romániát érdeklő szerződések és nem Törökországgal. Az osztrák-magyar kormány Romániának egy erkölcsi diadalt szerzett, olyant, milyent a vörösük ebben az életben handabandájukkal soha sem szerezhettek volna. Románia önálló, Románia kormánya szabadon szerződhetik, ezt államunk kormányá- nak köszönhetik túl a Kárpátokon. Ha államunk Románia ellen akart volna törni, ha e szerződéssel tönkre akarta volna juttatni e kis országot, bizonyára nem kereste volna fel Románia kormányát, hanem szerződött volna a törökkel, aki nem sokat bánja várjon Romániában kaczagnak-e, vagy pedig sírnak. Ily után államunk szerfelett sokat tudott volna elérni, de ez útra nem lépett, mert Románia iránt a legbarátságosabb érzelmeket táplálja. Szerfelett nevetséges és minden alapot nélkülöző dolgokat és eredményeket követett a román ellenzéki sajtó nálunk és Romániában, ezen kereskedelmi és vámegyezményről. Igazán csodálkozásunkat fejezzük ki aziránt, hogy ez a sajtó hogy képes olyan dolgokat állítani. Azt mondják, hogy ezáltal az egyezmény által az osztrák-magyar állam zsidóinak szabad utat enged s ebből kifolyólag Románia földje nemsokára a mi zsidóink kezébe jut, Románia, a mi provintiánk lesz. A román javak e szerződés után a magyarok kezébe jutnak s maholnap egész Románia a magyarok kezében lesz. S mindezt a román parlament ellenzéke határozottan állítja s mandátumának letétele által megpecsételt. Szerfelett sajnos dolog, hogy vannak Romániában olyanok , akiket ilyenekkel lehet még ámítani, akkor amidőn a mi államunk Románia önállóságát elismerte s közvetlenül kormányával szerződött. Még sajnosabb az, hogy hazánkban a román sajtó egyenesen kárhoztatják ezen egyezményt s a romániai vörösök mellett kardoskodik s mintegy hazánk ellen dolgozik. Mert ha e szerződésből előnyök háramolnak hazánkra ezen előnyök bennünket mindnyiunkat érne, s azok, akik ezen előnyök ellen vannak, nyilván hazánk érdekei ellen küzdenek. Mi nem Romániának vagyunk polgárai, mi állampolgárok vagyunk, nem Románia jóléte, hanem a mi jólétünk áll első helyen. Merem állítani különben, hogy az egész füst csak azért van, mert a szomszédos két ország kormányai egymás iránt jó indulatot tanúsítottak. A vörösök s a mi vöröseinkbenn azt szeretnék, hogy a két ország hadilábon álljanak egymással szemben, hogy a mi vöröseink törekvései Romániában pártolásra találjanak. Igen természetes, hogy a két állam közti jó barátság nyilván útját vágja a nemzetiségi fészkelődéseknek. Bármily szempontból is opponáljanak ez urak; bármily szempontból is gördítsenek akadályokat e közös barátság útjába, munkájuk helytelen, rész s opponálásuk a józanok által tekintetbe vétetni nem fog. A vám és kereskedelmi egyezmény egyszerű elolvasása után bárki is meggyőződhetik róla, hogy rész akarat egyik részről sem fordul elő, hogy az egyezmény Románia jólétét és önálló felvirágzását nem veszélyezteti. Hát csak opponáljanak ! Moldován Gergely: Fővárosi levelek. Budapest jul. 19-én 1875. Kedves barátom! Nem igen emlékezem, hogy úgy a sajtó egy részében mint némely politikai társas körökben is valami nagyobb visszatetszést szült volna, mint Pulszky Ferencznek közelebbi napokban a „Hon“ a hasábjain közzétett az egykori Deákpártra vonatkozó czikkei. Némelyek magáért a dolog felemlitéséért neheztelnek s hálátlansággal és méltánytalansággal vádolják a volt hatalmas párttagot a miért elég merész volt a közelmúltról a fátyolt fellebbenteni. Mások azért méltatlankodnak, hogy miért nem mondotta el Pulszky úr magáról is a quorum pars maga fui-t; mig újra mások az alakot támadják meg s akként vélekednek, hogy mindazok elmondhatók lettek volna egy emlékiratban és nem politikai vezérczikkben, — de akkor is meg kellett volna a tiszta búzát a konkolytól s megnevezni azon egyéneket, kik a templomban kufárságot folytattak s a pártállást üzérkedési czélokra használták fel. Ez utóbbi érvelésnek több tekintetben igazat lehet adni, de nem érthetek egyet részemről a dolog lényegét illetőleg. A pártok fusiójának idejében igenis helyén volt, hogy sem egyik sem másik oldalról reeriminációk ne történjenek, mert az veszélynek tehette volna magának a fusiónak létrejöttét. De miután a fusió megtörtént s ma már egy oly országgyűlés tagjai vannak megválasztva, melyben a volt két párt többé nem létezik, a letűnt korszak a történelem sajátjává vált s miután ez ügyek oly természetűek, melyek megujjulása az országra nézve veszélyt hozó lehetne, csak örvendenünk lehet, hogy akadt férfiú, ki ismert őszinteségével a legközelebbi jövő tanulságára a keserű gyógyszert megkészítette s ki, jól ismerem attól sem irtóznék, hogy amennyiben őt is illetik, a vádakat magával szemben is őszintén elmondja. Ha mindazt, mit Pulszky felhozott nem egy volt Deákpárti mondja el, lehetne alatta titkos politikai czélzatokat keresni. Ha egy oly tagja mondja el a Deákpártnak, ki önmaga e vádaktól távol áll, csökkenne az intenzió hatása s a dolog árulkodás színét hordaná magán, de igy, hogy Pulszky tette, lehetlen azt egyébnek, mint valóban komoly hazafias irányú nyilatkozatnak tekinteni, mely által az illető nem czélozhatott egyebet mint, habár önváddal járt is, útját vágni jövőre a hasonló eljárásoknak. Kiválasztani az illetőket s egyénenként mutatni rá azokra, kik egyben vagy másban hol öntudatosan vétettek, hol elnézésekkel hibát követtek el, valóban egyértelmű lett volna a delatióval s az illetőknek az ország itélőszéke elé állításával. Nyeljük el hát a keserű orvoságot azon reményben, hogy még nem egészen későn jött s azon enyhitő vigasztalással,hogy a legerősebben sújtottak között is sokan lehettek s bizonnyal legtöbbek az ilyenek, kiket tetteikben nem hazafiatlanság, hanem vagy azon szem ! TÁRCZA. Az élőpatak! fürdőből. in. A városi kényelemhez szokott ember reggel 6 órakor még az igazak álmát szokta aludni, — feltéve ha már 6 óra előtt lefeküdt; itt más — és adjuk meg helyesebb szokás van; ugyanis a zenekar reggel korán rágyújt s minden élőt felébreszt, tessék felöltözni, kiszaladni a kúthoz, száz ismerősnek „jó reggelt“ kivánni, ugyanannyinak lelkiismeretesen referálni, hogy hogyy aludt, mit álmodott ? beteg felebarátait megvigasztalni, hogy ma felette jó színben van, meghallgatni a legfrissebb újságokat, e közben egy egy pohár vizet jó képpel meginni akár ízlik akár nem, a mások kedvéért végig nyargalni kilenczszer a sétányon, a gyengébbeket bátorítani, hogy a hatodik pohár tartalmat is épen olyan heroicus bátorsággal fogyaszsza el, mintha lemonádé lenne, udvariasságból nem venni észre másokat addig mig a vizet kecske tejjel vegyitik, régi törzsvendégektől meghallgatni azokat a csoda dolgokat, melyeket az előpataki víz beteg embereken végbe vitt a birtokosok örömére, megismerkedni az orvosokkal s eltitkolni előttük, hogy egészséges vagy, végre ha birja az ember, végig nézheti azokat a savanyu és kelletlen arczokat, melyek ivás közben a leggazdagabb variatlokban tündökölnek, azután haza szalad az ember, titokba bevág egy befszeket s megint kijön a legártatlanabb képpel azok közé, kik a fü—12 pohárral küzködnek s szemök úgy ki van düledve, mint valami tyúktojás. — Hányadik pohár ? — A tizenharmadik már ! "Csekélység, én a lía-nél vagyok! Ezzel mind a ketten rohannak mint akiknek roppant sürgetős dolguk támadt. íme ez a fürdő reggeli képe is A kutat fiatal román leányok állják körül. Az egyiknek olyan fekete szeme van, mintha a lizarin tintába mosogatná meg minden órában. Nem él ugyan vízkurával, de azért az egészségtől majd kicsattan az arcza, tít sápadt arcának is kölcsönözhetne piros szint, mégis épen elég maradna neki. Mint valami élő gép, úgy merí ki a vizet, s ossza ki poharanként a várakozó közönségnek társaival. A lábbadozó betegek kezdik már érdekesnek találni ezt a vízosztó leányt, némelyik mond neki egy-egy bókot is, mások még merészebb diversiókra hajlandók lennének tisztán etnográphiai stúdiumból. Hiába, a tudomány örök, az nem pausál soha! Túl a kúton egy csomó kecske alig várja, hogy megfejjék s engedjék el a pórázról, hogy tovább legelhessen. A gyöngébb betegeknek kitűnő gyógyszerük a kecsketej savanyu vízzel. Némelyik akkora lelkesedéssel tud beszélni a kecskékről, hogy az ember majd leveszi a kalapját előttük, midőn mellettük halad el. — Próbálta kecsketejjel ? — Nem, uram! — Soha? — Soha! — Úgy ön nem ismeri a legfelségesebb italt a világon, a nedtár vadalmaié ehez képest! — Becsületemre mondom, hogy mihelyt a legkissebb hajlandóságot fogom érezni a szárazbetegségre, a legelső leszek a ki megkóstolom, — de ma, — ma még nincsen elég lelkesedésem hozzá. — Ön uram pogány! Ön ellensége a kecskéknek, a természet remek teremtményeinek is Az a fedett sétahely, ahová a közönség esős időbe szorul, valóságos paródia egy dühös vizivó előtt. Mi az a néhány ölnyi hely egy olyan ember előtt, ki rohanni szeret sétálás helyett? Ketrecz a felbőszített oroszlánnak! Az ilyen hydromániában szenvedő elől soha sem tud az ember elég korán úgy kitérni, hogy el ne gázoljon mint valami hypopotámus. Milyen ellentétei ezeknek azok az érdekes halványképű szép leánykák, kik szelíden, engedelmesen, keresztényi lemondással, mint valami mártyrok iszszák a vizet a mama biztatására. — Ah uram nézze be szép gyermek! — Valóban az. — És mégis beteg! — Csodálatos! — Mint egy szent, úgy iszsza a vizet, arczának egyetlen vonása sem mozdul meg! — Igazán megható. — Ah uram, én kész volnék beteg lenni helyette! — — Íme a sors kérlelhetetlen : Önt vas egészséggel ostorozza! — Igaza van, ah, rettentő igaza van! * — Uram, önnek ma nagyon gyanús arcza van. — Hogy hogy? — Ön a begyében rejteget valamit előlem. — Szó sincs róla! — Önnek újságai vannak, s nem közli velem ! — Legyen nyugodt, nem tudok semmi ujjat. — Láttam, hogy sürgönyöket kapott! _Egészen ártatlan tartalommal, magánügyek. — Ah be kár! Futok az olvasó terembe, már harmadszor olvasom el az „Üstököst“ kínomban. Egészen elmarad az ember a világtól, — a posta csak egyszer jár napjában! Ezzel rohan emberünk az olvasó terembe, útközben rettentő carambolt csinál a dühös vizivóval, a föld megrendül, de ő mégis tovább halad, s eltemeti magát aKelet népébe, mely olyan megható fájdalmasan panaszkodik a szabadelvű párt azon szívtelensége ellen, hogy nem engedték legalább száz kerületben a conservativ jelölteket győzni. Valóságos rinocéros politika! * Mint hallom, Előpatakát a „Chatelet“ színház elszabadult balettársulata fenygeti. Beszéltem egy orvossal, ki azt tartja, hogy egy merészebb lábhegyezés megnézése egy eleven fantáziájú beteget két héttel vet vissza a curiájába, s egy sikerült piruetté valóságos méreg az idegesebb ifjúságra nézve. Én mint keményebb idegzetű ember minden nagyobb aggodalom nélkül néztem elé e hallétnek, de nem érkezett meg. Állítólag a társulat egy része zálogban maradt, a másik része utánvéttel érkezett meg Brassóba, s így néhány nap még beletelhetik, míg az előpataki csendéletet e ballet esélyesebb lüktetésnek indítja. Szó volt színtársulatról is, de Tháliát itt állítólag Balaton-Füredről átszivárgott veszedelem fenyegeti, az tudni illik, hogy nagyobb közönség szokta kívülről hallgatói mint bent a színházban, már pedig ilyen körülmények között a legerősebb trupp is szárazkenyér-betegségbe esik, ez pedig a legnagyobb nyavalyák egyike. Néhány év előtt állítólag volt itt egy vándortársaság, s ezeknek is oly vígan folyt a dolguk, hogy az utolsó nap a társulat csak cachirozott torta és pecsenyékkel élhetett. * Az üzletek ásítoznak. Az ékszerészek átkozzák a cseh gyémánt, chinai ezüst és talmi aranyat. Nincsen semmi üzlet, a gyémántok ok nélkül ragyognak, az ékszereket mind hiába fényesítik, a közönség érzéketlen, zsebét nem akarja meg”csak « tombola tartja még ma iit. A HKK