Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1875-11-26 / 271. szám

500 milliónyi kivitelének alig 10%-ja esik Tö­rökországra. A módosítások következők volnának: az érték után számított vám változtassák súly­­vámmá, a­mely az eddigi visszaélések nagy részét megszüntetné; az eddigi 8°/n vámot kiviteli czikke­­ink nem bízják meg, egyfelől természetüknél, más­felől költséges szállításuknál fogva, mert a szom­szédság mellett is nekünk a szárazon szállítás többe kerül, mint Angol- és Francziaországnak. Az úgynevezett­­brassói áruk­, a­melyek részben a székelyföldi ipar terményei, még különösebb ked­vezményben volnának részesitendők; a vámköteles áruk számát 226-ról leszállítani s azt mindeneset­re kikötni, hogy a göngyöléshez használt zsákok vámmentesen legyenek visszaszállíthatók; a török alattvalók adómentes kereskedési joga a magyar­osztrák területen eltörlendő; a szerződés terjed­jen ki az összes török tartományokra, s így Bosz­niára is; a Romániával s Szerbiával kötött s kö­tendő szerződések pedig ismertessenek el. Ezenkí­vül tekintettel a keleten tapasztalt erkölcsi viszo­nyokra és igazságszolgáltatásra, óhajtandó volna a török kormányt rábírni, hogy vámhivatalának szervezését és kezelését bizza tapasztalt, becsüle­tes és értelmes európai hivatalnokokra, állítson Egyptom példájára nemzetközi kereskedelmi bí­róságokat s fogadja el a méter s európai pénz­­rendszert. A közlekedésügyi m. minisztérium a kamara 1. évi április hóban tett felterjesztésére válaszolja, hogy jóllehet részéről is elismeri, hogy a keleti vasút menetrende a kényelmes és összevágó forgalom minden igényeinek megfelelni nem képes, meg­is tekintve a keleti vasút kedvezőtlen pénz­viszonyait és szerfelett csekély helyi forgalmát, az észlelt bajokon a vonatok szaporítása által egyelőre segítni nem lehet. Éber figyelemmel kí­sérvén egyébiránt a vasút forgalmának fejlődését — ígéri a miniszter úr, hogy mihelyt a körülmé­nyek megengedik, utasítni fogja a társaságot, hogy a takarékosság szm­a előtt tartása mellett a fenn­álló menetrendet a kamara kívánalmának megfele­lőig módosítsa s ezáltal a tapasztalt hiányokon segítői iparkodjék. A gyűlés a m. leiratot any­­nyival inkább elismerő tudásul veszi, mert a me­netrend óhajtott módosítása nagy részben a mult szept. hó 1 -je óta életbe is lépett. Az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetség megújítása kérdésében megin­dított tárgyalásoknál igen czélszerű volna tudni, hogy a magyar korona területén körülbelül meny­nyi olyan áru, jelesen iparczikk fogyasztatik, a­mely egyenesen a külföldről hozatván be, nem a magyar korona területén levő vámhivatalnál vá­moltatott meg, a­melynek tehát vámjövedelme mint osztrák vámjövedelem szerepel, a­míg azt magyar állampolgárok fizetik. Ennek kikutatása czéljából a m. pénzügyi minisztérium felszólította a kamarát, hogy kerületére nézve adjon felvilágosí­tást az ily áruk minőségéről és mennyiségéről. A kamara a kérdés sürgősségénél fogva igyekezett a számba vehető adatok alapján a kívánt felvilá­gosítással szolgálni, a­mely a kerületre nézve ál­talánosságban akként fejezhető ki, hogy a beho­zott külföldi czikkek */1 része osztrák vámhi­vataloknál vámoltatik el, a­minek okaiul felhoz­hatni, hogy a legkurrensebb czikkekre nézve a kereskedők a külfölddel egyenes összeköttetésben nincsenek, hogy hitel- és üzleti viszonyaiknál fog­va a bécsi nagyobb kereskedői házakra s bizo­mányosokra lévén utalva, a külföldi árukat ugy­­szólva másodkézből veszik, vagy ott vámoltatják el. Ezt állíthatni általában csaknem minden gya­pot, gyapjú, len és selyem­áruról. Kereskedőink általában szívesebben vámoltatják el áruikat az osztrák határszélen és Bécsben, mint itt hely­ben, a­hol a vámfizetéshez szükséges ezüst pénzt bajosabb beszerezni. Az itteni vámhivatalnál el­vámolt czikkek nagyobb részét a gyarmatáruk, dé­li gyümölcsök, ris és kevés gép képezi. Ugyancsak a m. pénzügyi minisztérium az előbb említett okból tudni kívánta, mennyi czuk­­­or, szesz és sör szállíttatott 1868- 1874 ig Ma­gyarország határain át Ausztriába vagy a külföld­re ? E kérdésre a kamara csak saját kerületét il­letőleg felelhetett s kénytelen volt kijelenteni, hogy itt czukorgyárak nincsenek, sörfőzdéi a helyi szükséget sem elégítik ki, a szeszgyárak készít­ményei pedig Budapestnél távolabb nem vizetnek. H­IRHARANG. Kolozsvárit november 25-én, az Kövárvidék kisnyiresi kerületében Bartal György helyébe kedden fognak képvise­lőt választani. A kormánypárt jelöltje Hosszú László ottani főjegyző. A nemzetiségi párt jelölt­je nagy-nyiresi Pap Sándor, a szélső­baloldali bib­l­iás Kis János, egy töredék a volt főka­pitány Papp Zsigmond mellett kardoskodik. Ko­moly jelöltnek azonban csak Hosszút és Pap Sándort lehet tekinteni. Legújabban hangoztatják a Kandó Kálmán nevét is.­­ Lapunk múlt számában megígér­­ük olvasóinknak, hogy közölni fogjuk Bulyovszky­né asszonynak azon beszédét, melyet a polgári a­rca serenadja alatt tartott. A beszéd igy hang­zott: Köszönet e kitüntetésért, melyet e remek szónoklat arany rámába öltöztet. Köszönet csekély tehetségem elismeréséért. Örvendek, hogy épen szü­lővárosom az, melyben nemcsak a lelkes ifjúság, de a derék szorgalmas polgárság is tud a művészet­ért lelkesülni. Szeressék is azt, mert a haza elő­rehaladását, egy nagy nemzet művelődését a mun­ka, szorgalom és ipar után az irodalom és mű­vészet neveli. Nekünk együtt kell munkálkod­nunk, együtt és egymásért kell lelkesednünk, ha azt akarjuk, hogy más nagy nemzetektől el ne maradjunk. E megtiszteltetés nem csekély személyemet illeti; úgy veszem azt, mint hódola­tot a magyar művészet iránt. Ha oly körülmények, a­melyeket itt részletezni nem akarok, miután azok önöket úgy is igen kevéssé érdekelnék, sze­retett hazámból ismét elnem űznek s sorsom meg­engedi, hogy éveken át hangoztathassam zengzetes nyelvünket, akkor talán méltó leszek önök szere­­tetére, e kitüntetés és lelkesedésre. Addig adósuk­nak érzem magamat e mai megtiszteltetésért. Éljenek Kolozsvár derék polgárai, viruljon az ipar és munka, és a szorgalmat követő vagyonosodás, és akkor a tudomány és művészet is bizton ha­ladni és díszleni fog. Még egyszer fogadják őszin­te köszönetem, örök hálámat, és a viszontlátásig s tartsanak meg szíves emlékekben. Nemzeti színház. Tegnap „Párisi élet“, Offenbach e pikáns operettje adatott gyér szá­mú közönség előtt, pedig az előadás egyike volt a jobbaknak. Medgyaszay 11­ka (kesztyűs­­né) ellen nincs egyéb kifogásunk, minthogy a má­sodik felvonásban azt a különös fogást engedte meg magának, hogy egy couplet-t sans géné fél­behagyott, a­mi pillanatnyi zavart idézett elő a színpadon és zenekarban. Nem tudjuk mennyiben fér öszsze az ilyesmi a színházi szabályokkal, de hogy a közönségre épen nincs kellemes hatással, az bizonyos. A többi szereplők: Z­aj­o­n­ghy (czi­­pész), Kassai (svéd báró), TraverBZ, Victor pompás humorral játsztak s Krasznai (Garde­­feu) is jól beleillet ebbe a kedélyes társaságba. Lotschareknénak (Metella) a levélária szé­pen sikerült. Könczöl Etel (szobaleány) egy helyen megfelejtkezett arról, hogy énekelnie kell, no de mint kezdő, e miatt komolyabb megrovás alá nem eshetik. A kisaszszony mostanság gyak­rabban játszik kis énekszerepeket s elismerésre méltó igyekezettel. Csinos jelenség, kellemes hang­gal rendelkezik, csak játékába öntsön valamivel több életet, s igen hasznavehető tagja lesz társu­latunknak. *** A színházi választmány tegnap tar­tott ülésében választmányi pénztárnokká Tóth József úr egyhangúlag megválasztatott s így a nemzeti színház összes pénztári teendői most egy kézben vannak concentrálva. Örvendünk, hogy e jelentékeny tiszttel egy oly buzgó és lelkiismere­tes hivatalnok bízatott meg, mint Tóth úr. Óhajt­juk, hogy számadásai minél kedvezőbb eredménye­ket tüntessenek föl, deficitet soha semmit. Az Európa szállodában tegnap este érdekes estélyt rendezett Bulyovszkyné aszszony, elutazása előtt. Az intendáns, művezető, a nem­zeti színház tagjai, a sajtó és irodalom képvise­lőin kívül jelen­­voltak Bulyovszkyné assz. mindazon barátai, kiket vendégszereplései közelebbről érde­keltek. Ritkán lehet ilyen élénk társaságot együtt látni. Az estélyt vidám kedv fűszerezte vé­gig, s a felköszöntéseknek egész özöne in­dult meg. Ezek között kétségen kívül a leg­érdekesebb volt reánk nézve a Komárom. Fe­­rencz ügyvédé, ki vel és érdekes szónoklatával általános figyelmet keltett. Utána nyomban Ditrói szerzett a társaságnak néhány derült perczet. Be­széltek Szász Domokos, Mátrai, Krasznai, Nagy Lajos, Derzsi József. Bulyovszkyné asszony me­­g szavakban köszönte meg pályatársainak kiváló buz­galmát, s ma 12 óra előtt búcsút vett a társaság­tól, melynek egy része a vasútig kisérte el. A „Pesti Napló” Bulyowszkyné asszony ellen rendszeres támadást indított meg , mielőtt a fővárosi közönség Bulyovszkyné asz­szony vendégszerepléseiből győződhetne meg állí­tásai helyes vagy helytelen voltáról. Valóban bol­dog állapotban kell hogy éljen nálunk a magyar színművészet, hogy ilyen könnyen bánhat el a „Napló“ olyan jelentékeny erővel, mint Bulyov­szkyné asszony ! De lássuk fölbuzdulásának okát. A „Fővárosi Lapok“ 26- ik számában a követ­kező megjegyzés állott: Czikket kaptunk ama gyöngéd télen megjegyzésre, melylyel valaki Bu­lyovszkyné asszonyt a „Pesti Napló”ban illette, azt mondta róla, hogy ő már nem egyéb, mint egy „nem érdeknélküli rom“. Ez az észrevétel is csak olyan genialitás volt, mint az a mely nemrég ugyan ama lapban Shakspere „Poins“ es „statista” szerepnek nevezte. Effélékkel nem is érdemes ko­molyan foglalkozni, legfölebb azt lehet sajnálni, hogy ama különben nagy gonddal szerkesztett po­litikai lapunk a színpadi kritika dolgában­ is nem törekszik fentartani a régi „Pesti Napló“ jó ha­gyományát.­­ Eddig tart a „Fővárosi Lapok“ meg­jegyzése. Erre a „Pesti Napló“ 269-ik száma így válaszol: A „Fővárosi Lapok“ Bulyovszkyné asz­­szonyt védelmük alá veszik, azon kifejezésünk el­len, hogy Bulyovszkyné ma,egy­ nem minden érdek nélküli rom . Mi is azt hisszük, hogy ez nem épen nagyon gyöngéd, de a valónak megfelelő és a nyilvánosság deszkáin megjelenő művésznőre vo­natkozólag, ki hatalmas reclame-apparátussal ren­delkezik, jogosult kifejezés. Vannak Kolozsvárott is nem oly könnyen lelkesülő emberek, mint az ottani egyetemi ifjúság egy része , s csak e na­pokban is vettünk levelet, melynek írója megbot­ránkozását fejezi ki ama hűhó felet, melyet né­melyek Kolozsvárott Bulyovszkyné asszonynyal űztek s constatálja , hogy Bulyovszkyné mai játékában nagy hanyatlás látható a múltkor­­i nemzeti színházi szereplésével szemben is. Tán a ,F. L.* is meg fognak erről győződni, s ekkor alkalmuk lesz megbánni azon hirtelenkedést, hogy egy ép oly erős, mint alaptalan észrevételt tettek lapunk egyik színházi tudósítója ellen, ki különben a Bulyovszkyné asszonyra vonatkozó megjegyzést nem írta, s a­ki egyszerűen arra fi­gyelmezteti a „F. L “­kát, hogy ily ízlés nélküli sértegetésekben ne utánozzák azt a modort, me­lyet egy politikai napilap épen a „Főv. Lapok­kal szemben követ.“ —A Napló véleményünk sze­rint leghelyesebben tenné, ha nem tenné ki ma­gát annak a gyanúnak, hogy nem a nemzeti színház, hanem a nemzeti színház coulissa-diplo­­matiájának érdekében működik. Ha az a czél, hogy Bulyovszkyné asszonyt vissza­riaszszák pesti ven­dégszerepléseitől, úgy ezen az útán bajosan fog­nak czélt érni. Bulyovszkyné asszonynak lesz annyi morális bátorsága, hogy a Naplót a főváro­si közönség előtt c­áfolja meg. — Egy germán fészekre figyelmezteti az „El­.” a kereskedelmi minisztert. A brassói ma­gyar kir. postahivatal a magyar korona területé­re szóló távirati postautalványait kivétel nél­kül mind német nyelven szerkeszti. Talán jó vol­na megértetni vele, hogy nem Germániában székel. — Nagy szerencsétlenség történt a na­pokban Grácban. Egy nagy épület lépcsőzete ösz­­szeomlott, maga alá temetve az ott dolgozó nap­számosokat, összesen tizenegyet. Négy közülök rögtön meghalt, hét pedig életveszélyesen megse­besül — Mire jó a pápa áldása? Folyó hó 20 ki­kelettel a következőket távirják a Parisban megjelenő ultramontán „Mondénnak: „Egy a Jézus szent szivének zárdájából való apáca, kinek jobb karja mer évek óta tehetlen volt, a pápa a szent­ségének áldásától tökéletesen meggyógyult. — Törökország hitelezőit a párisi „Chari­vari* következőleg vigasztalja: „Vegyenek önök példát a holdtól, a török állampapírok e legrégibb részvényesétől: őt már kezdetben felére reducálták, de azért sohasem hallott tőle senki egyetlen pa­naszszót semi* — A vallási eskü eltörlését a bűnügyi tanúskodásokban tűzte ki czéljául Machi olasz képviselő, s erre nézve nyújtott is be indítványt a képviselőházban A törvényszéki termekben s kü­­lönsen legutóbb a Luciani-per tárgyalása alatt előfordult kellemetlenségek szolgáltattak ezen lé­pésre okot; miért rá­erőltetni valamely vallás jel­legét a tanúság­tételre, — így szól az indokolás — holott annyi vonakodik vallás szerint esküdni? Miért nem tekintik az esküt egy tisztán polgári ténynek, hogy egyszer mindenkorra vége legyen mindazon, sokszor egyébiránt eléggé komikus jelene­teknek, melyeket a tanuk vallási meggyőződései előidéznek? Nagyon valószínűnek tartják, hogy az olasz törvényhozás ezen indítványt elfogadja. — Vallásos őrjöngés. A Madrasban (Ke­­let-India) megjelenő „Deccan Herold” írja, hogy az indiai kormány figyelmét felkeltötte azon nagy halandóság, mely két év óta uralkodik Indiában. A kormány gyanakodván, hogy e halandóság nem természetes, hanem hogy azt fanatikus indok idé­zik elő „az isten nagyobb dicsőségére“, megvizs­gáltatta az állítólag kolerában kimúltak hulláját, s kitűnt, hogy az illetők mérgezés következtében haltak meg. A kormány által megejtett vizsgálat­ból kitűnt továbbá, hogy a fanatikus benszülöt­­tek a tömeges mérgezést csupán csak vallási cél­ból, az istenek kiengesztelése céljából követték el, s a mérgezetteket előbb áldozatok gyanánt bemuta­ták bálványuknak, s csak aztán temették el. A deccani hinduk közt valószínűleg egyesület létezik, mely a mérgezést nagyban űzi, s az angol kor­mány ez egyesület ellen megtette a kellő intéz­kedéseket. — Garibaldi és a délszláv fölkelők. Az újvidéki „Zasztava“ Garbaldinak Lyubibratics M. és társaihoz intézett következő levelét közli Róma 1875. octóber 29-én. Kedves és dicső bará­taim! Nehéz de dicső és szent ügyhez fogtatok: a legvadabb zsarnokság alól akarjátok a rabokat felszabadítani. Irigylem e dicsőséget tőletek, és soha nem ére­zem az évek terhét annyira, mint ma, hogy veletek a dicsőségben s a részben nem osztozhatom. Mindannyi néphez fordultam már, kik a török iga alatt nyögnek. Nem kétkedem tehát, hogy zászlóitok alatt látni fogom szövetkez­ve mindazon hősöket, kik történelmükben Leoni­­dásokat, Spartacusokat és sskender bégeket ne­veznek magukéinak. Szándéktokat, hogy a háborút egész télen folytatjátok, a legjobbnak tartom. A jövő a tiétek, a rothadt félhold bukása felé kö­zeledik. Nincs a világon ember, ha csak szive nem romlott, ki ügyeteket sajátjának ne vallaná; mindenki örülni fog tehát, ha fáradozásokat di­csőséges győzelem koronázza. (E levél hitelessé­­ben méltán kételkedhetni.) — Borzasztó lelet. Szentpétervárott, a vízvezetéki csövek lerakása alkalmával, három egészen jókarban levő földalatti börtönhelyiségre bukkantak, melyekben Dyolcz lelánczolt embercson­váza feküdt A láncz oly nehéz volt, hogy a mun­kások alig bírták fölemelni. A zsarnok, ki ide be­zárta e szerencsétleneket valószínűleg éhhalálra ítélte őket.­­ Egyetemes­­világnyelv feltalálásán már sok ember törte a fejét. Az emberek érzik an­nak szükségét, hogy teremtsenek maguknak egy mindenki által használható eszközt, melylyel tehet­ségeik legfenségesebbikét, gondolatjaiknak és ér­zéseiknek egymással való közölhetését akadálytala­nul és közvetlenül eszközölhessék. E világnyelv megállapítására most egy nagy lépés történt. Damm svéd tudós oly nyelvet fedezett fel, melyen két különböző nemzetiségű egymás nyelvét épen nem ismerő egyén is levelezhet egymással.­­ Egy skandináviai lap szerint Damm e művét ille­tékes szakértők elé terjesztett, a­kik meggyőző­désük szerint kijelentették, hogy e találmánynak nagy gyakorlati haszna lehet. Damm különben nemsokára elkezdi a szótárak nyomatását, először is svéd és orosz nyelven, s azokat elküldi a phi­ladelphiai világtárlatra. Damm terve valósítására több felől kapott pénzsegélyt, így az upsalai egye­tem kancellárjától, Hamilton Hemming gróftól és a stockholmi orosz követségtől. — Férjcsere. Egy a fővárosban lakó vasú­ti tisztviselő 5 */a évi boldog házasságban élt ne­jével. A nő azonban, mivel a szívnek parancsolni nem lehet, beleszeretett férje barátjába. Eddig a történet nem új, mert száz és száz variációban ismétlődik a nap alatt. A­mi azonban most kö­vetkezik, az már új fordulat. A nő kedélyes be­szélgetés alkalmával bevallja a férjnek, hogy ba­rátját szereti, s férjétől válni, s a házi baráthoz férjhez akar menni. A férj most rohan házi barát­hoz, de nem azért, hogy tán párbajra hívja, ha­nem, hogy megkérje őt neje számára. A barát be­leegyezik, sőt a nő sorsának biztosítása czéljából szerződést is aláír. A férj visszatér nejéhez a jó hírrel. A nő örvend, gyöngédségi nyilatkozatokkal halmozza el férjét, kinek vonzalmát kikéri jövőre is, de azért mindent elkövet, hogy férjétől elválva, mielőbb a házi baráttal kelhessen össze. — Katholicus egyetem Francziaor­­szágban, Angersben nov. 15-én nyitották meg az ország első kath. egyetemét, mely egyelőre csak jogi karból áll tíz tanárral s 33 beírott hall­gatóval, kik nem tették le a s­abályszerű vizsgá­latot. Ezek csak magán bizonyítványt fognak kap­ni, mely bizonyos körökben az illetőknek nagy ajánlatul fog szolgálni, de ügyvédség gyakorlására vagy közhivatalra föl nem jogosítja őket. A meg­nyitás nagy ténynyel ment végbe. Az angersi püs­pökön kivül a rennesi bibornok-érsek és a lavali s le mansi püpökök is jelen voltak. A szent­mise után a tanárok letették a hitvallást s az esküt. A négy püspök az oltárnál állt, előttük térdelt a tiz tanár s elmondotta a még IV. Pius idejéből kelt hitvallást s megesküdtek, hogy soha olyat tanítani nem fognak, a mi az egyház tör­vényeivel és tanaival ellenkezik Az egyetem nem sokára orvosi kart is nyer; pénz van már hozzá, csak tanárok nincsenek. Larochefoucauld-Bisaccia herczeg 1.200.000 frt. alapítványt tett; de minda­zok, a kiknek a tanszékeket eddig felajánlották, nem fogadták el a meghívást. "5­3 — Távirati tudósítás a b­ácsi börzt­­­röl. Nov.24.18. 55"/,, metalliques 69.10 5% nemzeti kölcsön 73.70. 1860-iki államkölcsön 110.90 Bank részvények 925... Hitelrészvények 196.10. Lon­don 113.80 Magyar földtehermentesitési kötvény 80.80. — Temesvári földtehermentesitési kötvény 80.25 Erdélyi földtehermentesitési kötvény 79.85. Horváth-Slavon földtehermentesitési kötvény 85.50. Ezüst 104.80. Cs. kir. arany 537.—. — Napoleon­dor 912.— Mark d. r. W. 56.20. NEMZETI Bérlet SZÍNHÁZ. 46-ik szám­ Kolozsvárit, péntek, november 26-án 1875. HUNYADI LÁSZLÓ. Eredeti nagy opera négy szakaszban, irta: Egressy Béni. Zenéjét szerzette: Erkel Ferencz. SZEMÉLYEK: V-ik László magyar király — B. Szabó Imre. Cilley Ulrich — — — — Marczell. Gara Nádor — — — — Traversz. Mária, leánya — — — — Szabó Antonia. Erzsébet, Hunyadi János özvegye Nesweda Anna, Hunyadi László ) . — — Zajonghi. Hunyadi Mátyás) 181 — — Medgyaszai Ilka. Egy hölgy — — — — — Könczöl Etel. Királyi kiséret, hölgyek, násznép, nép, őrök, bakó. Történhely: I. szak. Nándorfehérvárt. II. szak. Temes­várt. III. és IV. Buda, idő 1456. Holnap, szombat, nov. 27." „A haza,“ Sar­­ dou jeles drámája. ____ Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIK­LÓS.

Next