Magyar Polgár, 1875. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1875-11-26 / 271. szám
500 milliónyi kivitelének alig 10%-ja esik Törökországra. A módosítások következők volnának: az érték után számított vám változtassák súlyvámmá, amely az eddigi visszaélések nagy részét megszüntetné; az eddigi 8°/n vámot kiviteli czikkeink nem bízják meg, egyfelől természetüknél, másfelől költséges szállításuknál fogva, mert a szomszédság mellett is nekünk a szárazon szállítás többe kerül, mint Angol- és Francziaországnak. Az úgynevezettbrassói áruk, amelyek részben a székelyföldi ipar terményei, még különösebb kedvezményben volnának részesitendők; a vámköteles áruk számát 226-ról leszállítani s azt mindenesetre kikötni, hogy a göngyöléshez használt zsákok vámmentesen legyenek visszaszállíthatók; a török alattvalók adómentes kereskedési joga a magyarosztrák területen eltörlendő; a szerződés terjedjen ki az összes török tartományokra, s így Boszniára is; a Romániával s Szerbiával kötött s kötendő szerződések pedig ismertessenek el. Ezenkívül tekintettel a keleten tapasztalt erkölcsi viszonyokra és igazságszolgáltatásra, óhajtandó volna a török kormányt rábírni, hogy vámhivatalának szervezését és kezelését bizza tapasztalt, becsületes és értelmes európai hivatalnokokra, állítson Egyptom példájára nemzetközi kereskedelmi bíróságokat s fogadja el a méter s európai pénzrendszert. A közlekedésügyi m. minisztérium a kamara 1. évi április hóban tett felterjesztésére válaszolja, hogy jóllehet részéről is elismeri, hogy a keleti vasút menetrende a kényelmes és összevágó forgalom minden igényeinek megfelelni nem képes, megis tekintve a keleti vasút kedvezőtlen pénzviszonyait és szerfelett csekély helyi forgalmát, az észlelt bajokon a vonatok szaporítása által egyelőre segítni nem lehet. Éber figyelemmel kísérvén egyébiránt a vasút forgalmának fejlődését — ígéri a miniszter úr, hogy mihelyt a körülmények megengedik, utasítni fogja a társaságot, hogy a takarékosság szma előtt tartása mellett a fennálló menetrendet a kamara kívánalmának megfelelőig módosítsa s ezáltal a tapasztalt hiányokon segítői iparkodjék. A gyűlés a m. leiratot anynyival inkább elismerő tudásul veszi, mert a menetrend óhajtott módosítása nagy részben a mult szept. hó 1 -je óta életbe is lépett. Az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetség megújítása kérdésében megindított tárgyalásoknál igen czélszerű volna tudni, hogy a magyar korona területén körülbelül menynyi olyan áru, jelesen iparczikk fogyasztatik, amely egyenesen a külföldről hozatván be, nem a magyar korona területén levő vámhivatalnál vámoltatott meg, amelynek tehát vámjövedelme mint osztrák vámjövedelem szerepel, amíg azt magyar állampolgárok fizetik. Ennek kikutatása czéljából a m. pénzügyi minisztérium felszólította a kamarát, hogy kerületére nézve adjon felvilágosítást az ily áruk minőségéről és mennyiségéről. A kamara a kérdés sürgősségénél fogva igyekezett a számba vehető adatok alapján a kívánt felvilágosítással szolgálni, amely a kerületre nézve általánosságban akként fejezhető ki, hogy a behozott külföldi czikkek */1 része osztrák vámhivataloknál vámoltatik el, aminek okaiul felhozhatni, hogy a legkurrensebb czikkekre nézve a kereskedők a külfölddel egyenes összeköttetésben nincsenek, hogy hitel- és üzleti viszonyaiknál fogva a bécsi nagyobb kereskedői házakra s bizományosokra lévén utalva, a külföldi árukat ugyszólva másodkézből veszik, vagy ott vámoltatják el. Ezt állíthatni általában csaknem minden gyapot, gyapjú, len és selyemáruról. Kereskedőink általában szívesebben vámoltatják el áruikat az osztrák határszélen és Bécsben, mint itt helyben, ahol a vámfizetéshez szükséges ezüst pénzt bajosabb beszerezni. Az itteni vámhivatalnál elvámolt czikkek nagyobb részét a gyarmatáruk, déli gyümölcsök, ris és kevés gép képezi. Ugyancsak a m. pénzügyi minisztérium az előbb említett okból tudni kívánta, mennyi czukor, szesz és sör szállíttatott 1868- 1874 ig Magyarország határain át Ausztriába vagy a külföldre ? E kérdésre a kamara csak saját kerületét illetőleg felelhetett s kénytelen volt kijelenteni, hogy itt czukorgyárak nincsenek, sörfőzdéi a helyi szükséget sem elégítik ki, a szeszgyárak készítményei pedig Budapestnél távolabb nem vizetnek. HIRHARANG. Kolozsvárit november 25-én, az Kövárvidék kisnyiresi kerületében Bartal György helyébe kedden fognak képviselőt választani. A kormánypárt jelöltje Hosszú László ottani főjegyző. A nemzetiségi párt jelöltje nagy-nyiresi Pap Sándor, a szélsőbaloldali bibliás Kis János, egy töredék a volt főkapitány Papp Zsigmond mellett kardoskodik. Komoly jelöltnek azonban csak Hosszút és Pap Sándort lehet tekinteni. Legújabban hangoztatják a Kandó Kálmán nevét is. Lapunk múlt számában megígérük olvasóinknak, hogy közölni fogjuk Bulyovszkyné asszonynak azon beszédét, melyet a polgári arca serenadja alatt tartott. A beszéd igy hangzott: Köszönet e kitüntetésért, melyet e remek szónoklat arany rámába öltöztet. Köszönet csekély tehetségem elismeréséért. Örvendek, hogy épen szülővárosom az, melyben nemcsak a lelkes ifjúság, de a derék szorgalmas polgárság is tud a művészetért lelkesülni. Szeressék is azt, mert a haza előrehaladását, egy nagy nemzet művelődését a munka, szorgalom és ipar után az irodalom és művészet neveli. Nekünk együtt kell munkálkodnunk, együtt és egymásért kell lelkesednünk, ha azt akarjuk, hogy más nagy nemzetektől el ne maradjunk. E megtiszteltetés nem csekély személyemet illeti; úgy veszem azt, mint hódolatot a magyar művészet iránt. Ha oly körülmények, amelyeket itt részletezni nem akarok, miután azok önöket úgy is igen kevéssé érdekelnék, szeretett hazámból ismét elnem űznek s sorsom megengedi, hogy éveken át hangoztathassam zengzetes nyelvünket, akkor talán méltó leszek önök szeretetére, e kitüntetés és lelkesedésre. Addig adósuknak érzem magamat e mai megtiszteltetésért. Éljenek Kolozsvár derék polgárai, viruljon az ipar és munka, és a szorgalmat követő vagyonosodás, és akkor a tudomány és művészet is bizton haladni és díszleni fog. Még egyszer fogadják őszinte köszönetem, örök hálámat, és a viszontlátásig s tartsanak meg szíves emlékekben. Nemzeti színház. Tegnap „Párisi élet“, Offenbach e pikáns operettje adatott gyér számú közönség előtt, pedig az előadás egyike volt a jobbaknak. Medgyaszay 11ka (kesztyűsné) ellen nincs egyéb kifogásunk, minthogy a második felvonásban azt a különös fogást engedte meg magának, hogy egy couplet-t sans géné félbehagyott, ami pillanatnyi zavart idézett elő a színpadon és zenekarban. Nem tudjuk mennyiben fér öszsze az ilyesmi a színházi szabályokkal, de hogy a közönségre épen nincs kellemes hatással, az bizonyos. A többi szereplők: Zajonghy (czipész), Kassai (svéd báró), TraverBZ, Victor pompás humorral játsztak s Krasznai (Gardefeu) is jól beleillet ebbe a kedélyes társaságba. Lotschareknénak (Metella) a levélária szépen sikerült. Könczöl Etel (szobaleány) egy helyen megfelejtkezett arról, hogy énekelnie kell, no de mint kezdő, e miatt komolyabb megrovás alá nem eshetik. A kisaszszony mostanság gyakrabban játszik kis énekszerepeket s elismerésre méltó igyekezettel. Csinos jelenség, kellemes hanggal rendelkezik, csak játékába öntsön valamivel több életet, s igen hasznavehető tagja lesz társulatunknak. *** A színházi választmány tegnap tartott ülésében választmányi pénztárnokká Tóth József úr egyhangúlag megválasztatott s így a nemzeti színház összes pénztári teendői most egy kézben vannak concentrálva. Örvendünk, hogy e jelentékeny tiszttel egy oly buzgó és lelkiismeretes hivatalnok bízatott meg, mint Tóth úr. Óhajtjuk, hogy számadásai minél kedvezőbb eredményeket tüntessenek föl, deficitet soha semmit. Az Európa szállodában tegnap este érdekes estélyt rendezett Bulyovszkyné aszszony, elutazása előtt. Az intendáns, művezető, a nemzeti színház tagjai, a sajtó és irodalom képviselőin kívül jelenvoltak Bulyovszkyné assz. mindazon barátai, kiket vendégszereplései közelebbről érdekeltek. Ritkán lehet ilyen élénk társaságot együtt látni. Az estélyt vidám kedv fűszerezte végig, s a felköszöntéseknek egész özöne indult meg. Ezek között kétségen kívül a legérdekesebb volt reánk nézve a Komárom. Ferencz ügyvédé, ki vel és érdekes szónoklatával általános figyelmet keltett. Utána nyomban Ditrói szerzett a társaságnak néhány derült perczet. Beszéltek Szász Domokos, Mátrai, Krasznai, Nagy Lajos, Derzsi József. Bulyovszkyné asszony meg szavakban köszönte meg pályatársainak kiváló buzgalmát, s ma 12 óra előtt búcsút vett a társaságtól, melynek egy része a vasútig kisérte el. A „Pesti Napló” Bulyowszkyné asszony ellen rendszeres támadást indított meg , mielőtt a fővárosi közönség Bulyovszkyné aszszony vendégszerepléseiből győződhetne meg állításai helyes vagy helytelen voltáról. Valóban boldog állapotban kell hogy éljen nálunk a magyar színművészet, hogy ilyen könnyen bánhat el a „Napló“ olyan jelentékeny erővel, mint Bulyovszkyné asszony ! De lássuk fölbuzdulásának okát. A „Fővárosi Lapok“ 26- ik számában a következő megjegyzés állott: Czikket kaptunk ama gyöngéd télen megjegyzésre, melylyel valaki Bulyovszkyné asszonyt a „Pesti Napló”ban illette, azt mondta róla, hogy ő már nem egyéb, mint egy „nem érdeknélküli rom“. Ez az észrevétel is csak olyan genialitás volt, mint az a mely nemrég ugyan ama lapban Shakspere „Poins“ es „statista” szerepnek nevezte. Effélékkel nem is érdemes komolyan foglalkozni, legfölebb azt lehet sajnálni, hogy ama különben nagy gonddal szerkesztett politikai lapunk a színpadi kritika dolgában is nem törekszik fentartani a régi „Pesti Napló“ jó hagyományát. Eddig tart a „Fővárosi Lapok“ megjegyzése. Erre a „Pesti Napló“ 269-ik száma így válaszol: A „Fővárosi Lapok“ Bulyovszkyné aszszonyt védelmük alá veszik, azon kifejezésünk ellen, hogy Bulyovszkyné ma,egy nem minden érdek nélküli rom . Mi is azt hisszük, hogy ez nem épen nagyon gyöngéd, de a valónak megfelelő és a nyilvánosság deszkáin megjelenő művésznőre vonatkozólag, ki hatalmas reclame-apparátussal rendelkezik, jogosult kifejezés. Vannak Kolozsvárott is nem oly könnyen lelkesülő emberek, mint az ottani egyetemi ifjúság egy része , s csak e napokban is vettünk levelet, melynek írója megbotránkozását fejezi ki ama hűhó felet, melyet némelyek Kolozsvárott Bulyovszkyné asszonynyal űztek s constatálja , hogy Bulyovszkyné mai játékában nagy hanyatlás látható a múltkori nemzeti színházi szereplésével szemben is. Tán a ,F. L.* is meg fognak erről győződni, s ekkor alkalmuk lesz megbánni azon hirtelenkedést, hogy egy ép oly erős, mint alaptalan észrevételt tettek lapunk egyik színházi tudósítója ellen, ki különben a Bulyovszkyné asszonyra vonatkozó megjegyzést nem írta, s aki egyszerűen arra figyelmezteti a „F. L “kát, hogy ily ízlés nélküli sértegetésekben ne utánozzák azt a modort, melyet egy politikai napilap épen a „Főv. Lapokkal szemben követ.“ —A Napló véleményünk szerint leghelyesebben tenné, ha nem tenné ki magát annak a gyanúnak, hogy nem a nemzeti színház, hanem a nemzeti színház coulissa-diplomatiájának érdekében működik. Ha az a czél, hogy Bulyovszkyné asszonyt visszariaszszák pesti vendégszerepléseitől, úgy ezen az útán bajosan fognak czélt érni. Bulyovszkyné asszonynak lesz annyi morális bátorsága, hogy a Naplót a fővárosi közönség előtt cáfolja meg. — Egy germán fészekre figyelmezteti az „El.” a kereskedelmi minisztert. A brassói magyar kir. postahivatal a magyar korona területére szóló távirati postautalványait kivétel nélkül mind német nyelven szerkeszti. Talán jó volna megértetni vele, hogy nem Germániában székel. — Nagy szerencsétlenség történt a napokban Grácban. Egy nagy épület lépcsőzete öszszeomlott, maga alá temetve az ott dolgozó napszámosokat, összesen tizenegyet. Négy közülök rögtön meghalt, hét pedig életveszélyesen megsebesül — Mire jó a pápa áldása? Folyó hó 20 kikelettel a következőket távirják a Parisban megjelenő ultramontán „Mondénnak: „Egy a Jézus szent szivének zárdájából való apáca, kinek jobb karja mer évek óta tehetlen volt, a pápa a szentségének áldásától tökéletesen meggyógyult. — Törökország hitelezőit a párisi „Charivari* következőleg vigasztalja: „Vegyenek önök példát a holdtól, a török állampapírok e legrégibb részvényesétől: őt már kezdetben felére reducálták, de azért sohasem hallott tőle senki egyetlen panaszszót semi* — A vallási eskü eltörlését a bűnügyi tanúskodásokban tűzte ki czéljául Machi olasz képviselő, s erre nézve nyújtott is be indítványt a képviselőházban A törvényszéki termekben s különsen legutóbb a Luciani-per tárgyalása alatt előfordult kellemetlenségek szolgáltattak ezen lépésre okot; miért ráerőltetni valamely vallás jellegét a tanúságtételre, — így szól az indokolás — holott annyi vonakodik vallás szerint esküdni? Miért nem tekintik az esküt egy tisztán polgári ténynek, hogy egyszer mindenkorra vége legyen mindazon, sokszor egyébiránt eléggé komikus jeleneteknek, melyeket a tanuk vallási meggyőződései előidéznek? Nagyon valószínűnek tartják, hogy az olasz törvényhozás ezen indítványt elfogadja. — Vallásos őrjöngés. A Madrasban (Kelet-India) megjelenő „Deccan Herold” írja, hogy az indiai kormány figyelmét felkeltötte azon nagy halandóság, mely két év óta uralkodik Indiában. A kormány gyanakodván, hogy e halandóság nem természetes, hanem hogy azt fanatikus indok idézik elő „az isten nagyobb dicsőségére“, megvizsgáltatta az állítólag kolerában kimúltak hulláját, s kitűnt, hogy az illetők mérgezés következtében haltak meg. A kormány által megejtett vizsgálatból kitűnt továbbá, hogy a fanatikus benszülöttek a tömeges mérgezést csupán csak vallási célból, az istenek kiengesztelése céljából követték el, s a mérgezetteket előbb áldozatok gyanánt bemutaták bálványuknak, s csak aztán temették el. A deccani hinduk közt valószínűleg egyesület létezik, mely a mérgezést nagyban űzi, s az angol kormány ez egyesület ellen megtette a kellő intézkedéseket. — Garibaldi és a délszláv fölkelők. Az újvidéki „Zasztava“ Garbaldinak Lyubibratics M. és társaihoz intézett következő levelét közli Róma 1875. octóber 29-én. Kedves és dicső barátaim! Nehéz de dicső és szent ügyhez fogtatok: a legvadabb zsarnokság alól akarjátok a rabokat felszabadítani. Irigylem e dicsőséget tőletek, és soha nem érezem az évek terhét annyira, mint ma, hogy veletek a dicsőségben s a részben nem osztozhatom. Mindannyi néphez fordultam már, kik a török iga alatt nyögnek. Nem kétkedem tehát, hogy zászlóitok alatt látni fogom szövetkezve mindazon hősöket, kik történelmükben Leonidásokat, Spartacusokat és sskender bégeket neveznek magukéinak. Szándéktokat, hogy a háborút egész télen folytatjátok, a legjobbnak tartom. A jövő a tiétek, a rothadt félhold bukása felé közeledik. Nincs a világon ember, ha csak szive nem romlott, ki ügyeteket sajátjának ne vallaná; mindenki örülni fog tehát, ha fáradozásokat dicsőséges győzelem koronázza. (E levél hitelessében méltán kételkedhetni.) — Borzasztó lelet. Szentpétervárott, a vízvezetéki csövek lerakása alkalmával, három egészen jókarban levő földalatti börtönhelyiségre bukkantak, melyekben Dyolcz lelánczolt embercsonváza feküdt A láncz oly nehéz volt, hogy a munkások alig bírták fölemelni. A zsarnok, ki ide bezárta e szerencsétleneket valószínűleg éhhalálra ítélte őket. Egyetemesvilágnyelv feltalálásán már sok ember törte a fejét. Az emberek érzik annak szükségét, hogy teremtsenek maguknak egy mindenki által használható eszközt, melylyel tehetségeik legfenségesebbikét, gondolatjaiknak és érzéseiknek egymással való közölhetését akadálytalanul és közvetlenül eszközölhessék. E világnyelv megállapítására most egy nagy lépés történt. Damm svéd tudós oly nyelvet fedezett fel, melyen két különböző nemzetiségű egymás nyelvét épen nem ismerő egyén is levelezhet egymással. Egy skandináviai lap szerint Damm e művét illetékes szakértők elé terjesztett, akik meggyőződésük szerint kijelentették, hogy e találmánynak nagy gyakorlati haszna lehet. Damm különben nemsokára elkezdi a szótárak nyomatását, először is svéd és orosz nyelven, s azokat elküldi a philadelphiai világtárlatra. Damm terve valósítására több felől kapott pénzsegélyt, így az upsalai egyetem kancellárjától, Hamilton Hemming gróftól és a stockholmi orosz követségtől. — Férjcsere. Egy a fővárosban lakó vasúti tisztviselő 5 */a évi boldog házasságban élt nejével. A nő azonban, mivel a szívnek parancsolni nem lehet, beleszeretett férje barátjába. Eddig a történet nem új, mert száz és száz variációban ismétlődik a nap alatt. Ami azonban most következik, az már új fordulat. A nő kedélyes beszélgetés alkalmával bevallja a férjnek, hogy barátját szereti, s férjétől válni, s a házi baráthoz férjhez akar menni. A férj most rohan házi baráthoz, de nem azért, hogy tán párbajra hívja, hanem, hogy megkérje őt neje számára. A barát beleegyezik, sőt a nő sorsának biztosítása czéljából szerződést is aláír. A férj visszatér nejéhez a jó hírrel. A nő örvend, gyöngédségi nyilatkozatokkal halmozza el férjét, kinek vonzalmát kikéri jövőre is, de azért mindent elkövet, hogy férjétől elválva, mielőbb a házi baráttal kelhessen össze. — Katholicus egyetem Francziaországban, Angersben nov. 15-én nyitották meg az ország első kath. egyetemét, mely egyelőre csak jogi karból áll tíz tanárral s 33 beírott hallgatóval, kik nem tették le a sabályszerű vizsgálatot. Ezek csak magán bizonyítványt fognak kapni, mely bizonyos körökben az illetőknek nagy ajánlatul fog szolgálni, de ügyvédség gyakorlására vagy közhivatalra föl nem jogosítja őket. A megnyitás nagy ténynyel ment végbe. Az angersi püspökön kivül a rennesi bibornok-érsek és a lavali s le mansi püpökök is jelen voltak. A szentmise után a tanárok letették a hitvallást s az esküt. A négy püspök az oltárnál állt, előttük térdelt a tiz tanár s elmondotta a még IV. Pius idejéből kelt hitvallást s megesküdtek, hogy soha olyat tanítani nem fognak, a mi az egyház törvényeivel és tanaival ellenkezik Az egyetem nem sokára orvosi kart is nyer; pénz van már hozzá, csak tanárok nincsenek. Larochefoucauld-Bisaccia herczeg 1.200.000 frt. alapítványt tett; de mindazok, a kiknek a tanszékeket eddig felajánlották, nem fogadták el a meghívást. "53 — Távirati tudósítás a bácsi börztröl. Nov.24.18. 55"/,, metalliques 69.10 5% nemzeti kölcsön 73.70. 1860-iki államkölcsön 110.90 Bank részvények 925... Hitelrészvények 196.10. London 113.80 Magyar földtehermentesitési kötvény 80.80. — Temesvári földtehermentesitési kötvény 80.25 Erdélyi földtehermentesitési kötvény 79.85. Horváth-Slavon földtehermentesitési kötvény 85.50. Ezüst 104.80. Cs. kir. arany 537.—. — Napoleondor 912.— Mark d. r. W. 56.20. NEMZETI Bérlet SZÍNHÁZ. 46-ik szám Kolozsvárit, péntek, november 26-án 1875. HUNYADI LÁSZLÓ. Eredeti nagy opera négy szakaszban, irta: Egressy Béni. Zenéjét szerzette: Erkel Ferencz. SZEMÉLYEK: V-ik László magyar király — B. Szabó Imre. Cilley Ulrich — — — — Marczell. Gara Nádor — — — — Traversz. Mária, leánya — — — — Szabó Antonia. Erzsébet, Hunyadi János özvegye Nesweda Anna, Hunyadi László ) . — — Zajonghi. Hunyadi Mátyás) 181 — — Medgyaszai Ilka. Egy hölgy — — — — — Könczöl Etel. Királyi kiséret, hölgyek, násznép, nép, őrök, bakó. Történhely: I. szak. Nándorfehérvárt. II. szak. Temesvárt. III. és IV. Buda, idő 1456. Holnap, szombat, nov. 27." „A haza,“ Sar dou jeles drámája. ____ Kezdete 7 órakor, vége 9 után. Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő K. PAPP MIKLÓS.