Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-01 / 1. szám
előfizetési feltételek. én évre.....................................16 ft. — kr. Félévre......................................8 » — . Egy’ negyedre............................ 4 • — . Egy hónapra ........................ 1 „ 60 „ rS 9* ^ j f ' V flső szám. Kolozsvárit, 1876. szorulat, január 1 POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceumi nyomdában. Kiad.ohivatal: A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond Borára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ in : E. Jói NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 36 kr. Reclamok: hirltzérbe soronként 1 írt. KOLOZSVÁR, DECZEMBER 31. Lapunk t. előfizetőihez. A „Magyar Polgár ” tizedik évfolyamának előfizetésére hívta fel lapunk elvbarátait. Hogy a múltban a legjobb akarat és lelkiismeretességgel teljesítettük kötelességünket, azt hiszszük, ebben senki sem kételkedhet; hogy jövőben is csupán a közjó érdekében fogunk dolgozni, e tekintetben a múlt kezeskedhetik érettünk. Védelmezni fogjuk a kormányt minden botor megtámadás ellen, de másfelől nem fogunk szemet hunyni tévedéseivel szemben. Lapunk teljesen független le- és felfelé egyaránt. Sem kezünk, sem érzelmeinket nem fogja lekötve tartani senki sem. Nyílt és őszinte harczosai leszünk a közügyeknek, s arra törekszünk, hogy a „Magyar Polgár“ ezután is kiérdemelje népszerűségét az erdélyi részekben. Előfizetési áraink a régiek maradnak. Január márczius . . 4 Fr*t .Iafi. Jun.........................................8 fr*t. Egész év***........................16 írt. Az előfizetések postai utalványnyal lapunk kiadóhivatalába utasítandók. (Kolozsvár, főtér, gr. Teleki-ház) Kolozsvártt, decz. 14-én. K. Papp Miklós, a Rt. Polgár szerkesztője és kiadója. —L iwi»i ■wwoMiwwwma«——a«—I*'«» , mn-wurninn—mu TÁRCZA. Per replicai propun és politikai optusisa. (A költőnek 53. születésnapjára : 1876. január.) Mert győzni fogsz dicső republica, Bár vessen ég és földelédbe gátot. Ha meg nem érem e nagy ünnepet, Barátim emlékezzetek meg rólam: Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban ! Jertek ki hozzám s ott kiáltsatok Síromnál éljent a respublicára: Meghallom én azt s akkor béke száll Ez üldözött, fájó szít porára. Petőfi „Respublica“ 1848. A holnapi nappal beálló új 1876. évre olyan ünnep vár, minőre alig sütött valaha az öreg napgolyó: collossalis ünnepélye egy 100, mind száz év óta teljes épségben fennálló Respublicának, mely még létezik és előreláthatólag még soká létezni fog (habár elég ügyes-bajjal). Ha Petőfi még élne, nem mulasztana el ezen ritka ünnepélyre hatalmas gratulatiós költeményt írni, noha nem szerette az angol fajt. Hiszen nála lángolóbb republicans dalnokot nem ösmel az öSSZes világirodalom ! És mikor nyílna e nekünk is alkalmasabb alkalmunk Petőfinek ösmeretes szilaj republicanismusát közelebb szemügyre venni, mint épen ennek a nevezetes, sőt furcsa évnek küszöbén, furca, mert kétségkívül, hogy egyszersmind az Amerikanismus benne ünnepli diadalát: a költészet halálos ellensége. Asztalomon fekszik a pillanatban egy régi egészen elhalványult paprika, mely tele van firkálva mindkét oldalán microskopicus számokkal: solditiók, substractiók és divisiókkal, melyekből nálam jobb mathematicum talán sok érdekes felfedezésekre bukkanna. Hanem minket mostan inkább érdekel az a kicsi sor a lap tetején: egy idézettallusttusból, mely nagyon jellemzi azt, aki oda irta. Ezen becses ereklyét, melyet azonnal fehér selyemkendőjébe betakarok és elzárok, 1871 óta _^j®Gyulai Pál szives ajándékából. Hogy ki irta, azt azonnal megfogja tudni a nyájas olvasó, mert rá fog ismerni a szemelvényből annak írójára: ........Impune quaelibet facere id est regem esse. Sallustius. (Ezen sor alatt áll ugyan még egy második hosszabb idézet a római történetírótól, de az most nem tartozik ide.) A kézirat 1848 ból származik (én legalább így sejtem) és olyan kalligraphicus, mintha tiszta aczélmetszet volna: szükséges-e még hozzátenni, hogy a nagy magyar költőé? Petőfi 1848 ban legnagyobb előszeretettel gyűjtögette különféle classicus írókból az olyan helyeket, hol a királyok ellen és a respublica mellett emelnek szót. Ilyen ez a Sallustius-féle sarkasticus definitió is. Ilyen Petőfinek sok saját költeménye azon időből; költemény, mely részint a királyság institutióját és a monarchiát és aristokratiát („A mágnásokhoz”) üldözi, részint pedig a respublicát dicsőíti; több ízben pedig az uralkodó dynasztia ellen invectivát szór. Petőfinek és egész politikai poezise azonban csak a legnaivabb politikai optimismusból folyt ki, mint amelyen egyáltalán Petőfinek egész republicanismusa alapul. Kár, hogy ellenségei ezt nem tudták, és máig se tudják vagy nem akarják tudni. Ha hosszabb életet mér a sors Petőfire, meg vagyok győződve, hogy (további követjelöltségi tapasztalások hiányában is) úgy kijózanul az abstrakt democraticus republicanismusából, hogy hamar ráismer valódi természetére, mely mindig aristocratikus volt, miként minden nagy költőé. Természetes, hogy ilyen költészet, mely a napi mozgalmak piaczán születik, megszűnik költészet lenni, legalább nagyobb részt nem lehet az; legfeljebb érdekes cultur- és irodalomtörténeti adatoknak illenek be az idevágó költemények, melyeket azonban nálunk népszerű képes díszkiadásokba nyomatnak és terjesztenek el; és pedig csupán csak a „teljesség“ kedvéért, de mégis ...... csonkitva. (Hogyan mondja csak Schiller-Piccolominija: War’ der Gedank’ nicht so verwünscht gescheidt, man war versucht ihn herzlich dumm zu nennen.) Emlékszem még, hogy mily megütközéssel fogadta a Königsbergben, a „reine Vernunft“ városában megjelenő derék „Altpreussische Monatsschrift* valami 6-6 évvel ezelőtt Petőfi „forradalmi* költeményeinek a Schweizban kiadott sói disant német fordítását,Opitz remekművét: ilyen költeményeknek nálunk a Kladderadatschban van helyök — körülbelől ilyesmit mondott a porosz lap és csakugyan igaza volt. De az ügyetlenséget nem tulajdonították annak, a ki okozta, hanem a nagy költőnek, ki a sírból nem protestálhatott az Altpreussische Monatschrift szerkesztőségénél. Az embernek vére felháborodik, midőn tanúja azon durva impietásoknak, melylyel az elhagyott költőnek collossalis örökségével bánnak, azon költőnek, ki vérét, életét ontotta el azoknak jó létökért, a kik mostan orrfintorgatással Petőfinek „nyers“ és „pórias“ kifejezéseit hajhásszák. Csakhogy van ám az ideszámítandó költemények közt olyan is, mely minden valódi benső költői kellékkel bir ; sőt némely, melynek én részemről a világirodalmi jelentőséget se merném megtagadni. Az egész gyűjtemény azonban bármiképen megitélve, mindig csak „chose apart“ lehet. (V. ö. Észrevételek Petőfi összes műveinek kritikájához. Erdélyi muzeum 1874. február 1. sz. 16. 1.) Petőfinek legszilajabb republicanicus kifakadásaiból azonban oly világosan kilátszik a nemes indulat és naiv optimismus, hogy csak az ügyetlen német fordítás és szerkesztés okozhatta a szigorú porosz elitélést. Mindenesetre a legérdekesebb magyar irodalomtörténeti feladatok egyike volna Petőfinek politikai nézeteit összeállítani, politikai költészetének nemesebb elemeit összegyűjtve, a többit pedig vagy kiadatlanul hagyva, vagy tudományos, kritikai felvilágosításokkal, történeti stb. jegyzetekkel ellátva (inkább csak a szakemberek számára!) Terünk szűk volta eltiltja ez alkalommal ily feladatnak még csak némileg kielégítő, vagy beható tárgyalását. Ez ünnepélyes alkalommal Petőfinek inkább csak egy érdekes, de mai napig egészen elfelejtett, sőt másod ízben még ki sem adott művecskéjét akarjuk közölni teljes épségében. Ez egy 1848. májusban irt vezérczikke Petőfinek, melyet „republicai programmá”nak szeretnék elnevezni Mert legyen bár némileg homályos, sőt zavart a respublikára vonatkozó raisonnement, szerzőnktől mégse maradt fenn ennél világosabb, határozottabb és terjedelmesebb nyilatkozat e kérdésben , kivéve költeményeit, melyekből választottuk mottónkat is. Ezen érdekes művecskének mélyebb fejtegetéséhez lesz alkalmunk másutt. Itten csak még néhány megjegyzést kell előre bocsátanunk Petőfinek politikai optimismusáról, mielőtt a programmot magát közölhetjük . Petőfinek politikai optimismusa nem volt egyéb mint természetes kifolyása nagyszerű lángész- és lángszivének („szabadság, szerelem, e kettő stb.” életdevise-je) és tegyük még hozzá — fiatal tapasztalatlanságának. Egész polgári világnézete főleg a következő három eszméknek kényuralma alatt nyögött, melyek politikai optimismusának mind megannyi tényezői voltak, minthogy ezek egyszersmind a józan érett politikának mindannyi nyavalyái. Az állampolgár Petőfi és a politikus, más ember volt mint a költő, mint polgár elavult abstractiókba bepókhálózott légy, mint költő sas, mely az egekbe repül és. Még akkor sem pihen, Hanem a legfelső Csillagzaton terem. S ott hol már megszűnik Az isten világa, Uj világot alkot Mindenhatósága. (Képzetem, 1846.) Az emlitett három eszme, melyből Petőfinek politikai optimismusa folyt, a következő: a) Abstract philantropinis raus, mely az emberben nem a concret individuumot becsüli és szereti, hanem csak az emberiség méltóságának elvont fogalmát. Ezen beteges irány néhol a legnevetségesebb pedantériáát szüli és a legüresebb phrazisokat és főleg a francziák, névleg a franczia nagy forradalom túlbecsülésére vitte. Ha Petőfi megismerkedik a józan németekkel (csak egy Kanttal, Lessinggel, Goethével, vagy az egyedüli Schopenhauerrel) soha se sülyed olyan képtelenségek és extrémekbe. b) Abstract theokratikus monotheismus, mely a világ és emberiség sorsát egy részint büntető, részint jutalmazó kézbe helyezi és a perfectibilismus elavult sophisticus világnézletnek roppant előitéletével jár karöltve. c) Abstract eudämonismus, mely azt méltóztat hinni, hogy az ember főleg azért cseppent e földi létbe, hogy itten minél kevesebbet szenvedjen, dolgozzon; de annál többet mulasson, egészen megfeledkezve a megválóról, ki épen az ellenkezőt hirdette és cselekedte. Mindhárom eszmének számtalan gyomjától hemzsegnek az ilyen termékek, mint a „Bolond Istók“ és „Apóstól,“ melyek Petőfinek legkedveltebb de egyszersmind leggyengébb művei. Különösen a „Bolond Istók“ alig érdemelte meg a reá vesztegetett papírt és — néhány gyönyörű szép A „Magyar Polgár“ összes munkatársaihoz. Készséggel ragadom meg az alkalmat lapom összes munkatársainak szives és hálás köszönetemet nyilvánítani azon buzgó támogatásért, melylyel a „Magyar Polgár“-t a mult 1875-ik évben is megtisztelték. Az én törekvéseimet csak t. munkatársaim ügyszeretete emelheti érvényre, s épen ezért a közügy érdekében kérem, hogy közreműködésükkel jövőre is segítsék e lapokat arra, hogy a közönség eddigi megtisztelő bizalmát kiérdemelhesse. Az újév adjon mindnyájunknak új erőt a terhes és fáradságos munkához. A közügy érdeke legyen ezután is gondolataink egyedüli vezére. Boldog újévet! K. Papp Miklós: meghunyászkodni. Szükség volt egy olyan orgánumra, mely nyíltan és őszintén beszéljen ott is, ahol mások helyesebbnek tartják a hallgatást. Lapom fennállásának tizedik évfordulata küszöbén nem tehetem, hogy köszönetemet ne nyilvánítsam azon közönségnek, mely bizalmával folytonosan megtisztelt, s lehetővé tette a „Magyar Polgár“-t fentartani a maga erején, teljesen függetlenül. Nem lehet reám nézve nagyobb kötelesség annál, hogy ezt a bizalmat jövőre is kiérdemeljem. Fogadja az összes t. olvasó közönség legszívesebb üdvözletemet és szerencsekivánatomat az új évben ! K. Papp Miklós, a „M. Polgár“ szerkesztője. Olvasóinkhoz. Tizedik éve már, hogy e lapokat alapítottam. Csak én ismerem azon küzdelmeket, melyekkel ez idő alatt találkoznom kellett azok buzgalmából, kik minden áron a „Magyar Polgár“ megsemmisítésére törekedtek. Azóta örök álmukat aluszszák a „K. Közlöny“, a „Korunk“, az „Unió“. Mindmeganynyi versenyvállalat volt, melyek külön politikai táborból küzdöttek ellenünk, hatalmas protectorok oltalma alatt. A „Magyar Polgárinak azonban mindenik között a leghatalmasabb védője volt. A közvélemény. Belátta mindenki, hogy szükség van az erdélyi részekben egy független önálló lapra, melynek ne legyenek okai semmi tekintetben Övé számunk a közbeeső szent Megyei élet. Deés, 1875. decz. 39-én. (Közgyűlés.) A nem csekély számban összegyűlt bizottsági gyűlés 3 tagú bizottságot választott kebeléből, mely bizottság a főispánt a gyűlésre való megjelenésre kérte fel, ki megjelenvén következő megnyitó beszédet tartotta: Tisztelt bizottság ! Midőn épen a ma három hava tartott bizottsági ülést megnyitva, szerencsém volt önöket üdvözölni, jeleztem azon nagy reményeket, melyeket az akkor újanon megnyílt képviselőház többségében, támaszt nyert kormányban helyezek, kifejeztem azon hitemet, hogy azon kormány erős leend. Három hó telt el azóta, és ezen három hó hitemben megerősített, e kormány erős, ezen kormány olyan, milyen hazánknak épen kell, azon viszonyok között, melyek közé mi jutottunk. Avagy talán önök, vagy csak némelyek is nem osztják nézeteimet ? — Én az hiszem, igazam van ! Nyolcz nyomorúságos év tévedéseit egy tollvonás helyrehozhatja-e ? Lehetséges egy romhalmazt varázsveszszővel díszes palotává emelni fel ?* Századunk nem a varázs, de a munka korai Munka s pedig kitartó munka kell, helyrehozni mindazt, mi alkotmányunk s állami életünkben elhibáztatott. Bevallom tisztelt bizottság, hogy kellemetlenül hat reám azon általános lehangoltság, mely erősebben és erősebben kezd erőt venni a haza majd minden polgárán, de bevallom azt is, hogy teljes mérvben méltatlansággal tölt el azok elégedetlen hangulata, kik mint a múlt idők többségének támogatói, nem gondolják meg, hogy azon időben általuk helyeselt mulasztások bűneit és elhamarkodások tévedéseit kell egy oly egyénnek helyrehozni most, ki annak idejében ezen mulasztásokra úgy, mint tévedésekre reá mutatva, jelölte az akkor helyes utat, de mely utat épen akkor kellett volna követni,s melyre most viszszatérni tehetetlen vagy legalább is nagyon bajos......... A jelenlegi kormányelnök átvéve a haza ügyeinek vezetését, maga előtt nem egy tiszta lapot, de egy milliókkal tele irt és már-már lejártához közeledő váltót talált és a haza becsülete kívánta, hogy azt ne széttépje, de elfogadván kifizesse. A haza becsülete uraim, s merem mondani önök mindnyájan egyen-egyenként, ha komolyan, elfogulatlanul és higgadtan belegondolnak ! Az államélet örökön forgó gépezete megállapodást nem ismer, pihenést nem tűr, és várjon mielőtt az uj gép, mely a réginél jobb, felállítható csak egy gyárban is, lehet meggondolatlanul „állj“-t parancsolni egy állam életében és eldobni a régi rendszert, mielőtt kész az uj ! Tisztelt bizottsági Ha valaki, úgy én az első sorban az voltam, ki a múltban sokat hibáztattam, sokat elítéltem, ha valaki, úgy én is első !