Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-02-20 / 41. szám

sításáról szóló javaslat Eötvös Dénes b. néhány­­ naiv megjegyzése után, a községi törvény módosí­tásáról szóló rövid vita után, melyet Radvánszky egy módosítványa keltett (a virilisek képviselteté­­si joga iránt), elfogadtatott. Három­negyed egykor a ház 10 perczre felfüggesztette ülését, hogy az­után a Romániával kötött kereskedelmi szerződés tárgyalására térjen. Cziráky János gróf indítványozta a tár­gyalás elhalasztását akkorra, mikor a vámkérdés Magyarország és Ausztria közt el lesz döntve. Simon­yi Lajos miniszter felelt; azután pedig — '43kor — Károlyi Ede beszélt a javaslat hátrányairól, s Cziráky javaslata mel­lett. Ezután Tisza Kálmán felelt a javaslat ellen felhozottakra. _ A Bécsben folyt alkudozásokra nézve a „Budapester Corresponded.“ a következő bécsi levelet közli: . A magyar miniszterek utóbbi, több napi Bécs­ben tartózkodásához az itteni lapok különböző meg­jegyzéseket tesznek, melyek hangulatuknál fogva mindenesetre kielégítők, voltakép azonban azon helytelen föltevésből indulnak ki, hogy most a füg­­gő kérdések iránt részletes alkudozások folytak. E föltételezés teljesen helytelen. A fontorgó kér­­dések merituma nem jött s­zóba, s azért sim­en a magyar kormánynak álláspontjához való ragasz­kodása vagy nem ragaszkodásáról üres kombi­náczió a legközelebb elnapolandó osztrák reichsrath egybehangzó jelentések szerint júniusban újraösz­­szeje s nem lehetetlen, hogy annak a kereskede­lempolitikai alkudozások eredménye is előterjeszt­hető lesz. Az olasz kereskedelmi szerződés pedig mindenesetre tárgyaltatni fog, de annak megkötése legkevésbé sem függ a két állam (Magyarország s Ausztria) kereskedelem­politikai alkudozásaitól, mert szerződéséhez épen nem előföltétel az egységes vámterület, miután p. Magyarország Olasz­­országgal mint önálló vámterület is csak azon föl­tételek mellett kötné meg a szerződést, melyek­hez ragaszkodik most is. A nemzeti bank vezéregyéniségeivel folyta­tott beszélgetésekre nézve még egyszer megje­gyezzük, hogy azok teljesen magántermészetüek voltak s pozitiv következtetések azokból nem me­nthetők. Az erdélyi birtok­rendezés. (A m. k. igazságügy miniszter rendelete a birtokren­dezési eljárás iránt az ország erdélyi részében.) A birtokrendezési ügyek körül, az ország er­délyi részében követendő eljárás tekintetében, az 1872. évi május 6-án 20846. sz­­. kiadott igaz­ságügyminiszteri rendeletnek 12. 13. 14. 15. 16. 19. 20. 24. 41. 42. 43. 49. 50. 52. 63. 65. 60. §§-ait hatályon kivül helyezem, s azok helyett az 1871. LIII. t. ez. 80. § ra, s az 1871. LV. t. ez. 24-ik §-ában nyert felhatalmazásomnál fogva a kö­vetkezőket rendelem: 1. §. Az 1872. évi május 6-án kelt rendelet 12. § a helyett. Az egyes telkek vagy telekrészek úrbéri vagy majorsági, illetőleg székely-örökségi termé­szete iránti perek, melyek az úrbéri törvények alapján és a másnemű birtokrendezési keresetek­től elkülönzötten voltak indítandók, és indíttattak jövőre is külön tárgyalandók, és a szabályozási terv elkészítése előtt végérvényesen döntendők el. A foglalások és irtványok,­­ a megválthatóknak nyilvánított szolgáltatások megváltása iránt az ed­dig fennállott szabályok szerint külön beadott egyes perek azon esetben tárgyalandók és döntendők el hasonló módon, ha azon terület iránt, melyből állítólag a foglalás, vagy az irtás történt, másne­mű birtokrendezési, u. m. legelőelkülönitési, vagy erdőszabályozási per folyamban nincs, vagy hiva­talból nem indítandó. Bármely egyes telek, telekrész, vagy föld iránti úrbéri perben köteles a törvényszék az 1819.20. évi összeírást, és az 1848 előtti adótáb­lákat vagy azok kivonatait, valamint országos kár­­­pótlás esetleges felvételéről szóló, s ne talán még szükséges egyéb segédadatokat, ha azokat a felek felmutatni nem tudnák, maga, vagy kiküldöttje ál­tal hivatalból megszerezni, illetőleg azok hiányát a hivatalos adatok alapján megállapítani. A tárgyalás, ha a felek közösen kívánják, mindenesetre a helyszínen, különben pedig a kö­rülményekhez képest a helyszínen, vagy a törvény­széknél tartandó meg. A tárgyalás vezetésével a törvényszék egyik bírói tagját bízza meg, ki a fe­lek közt az egységet megkísérli, s nem sikerülése esetében a feleket, a döntő körülmények és bizo­nyítékaik felhozására utasítja, és az ügy állásának minden oldalról felderítését eszközli. A tárgyalás eredménye a felek jelenlétében a jegyzőkönyvbe felveendő, s az iratokról pontos jegyzék­­késziten­­dő. Ha a felek tanukra hivatkoznak, azokat a tárgyaló biró — a mennyiben az ügy eldöntésére szükségesnek tartja — azonnal hit alatt kihallgat­ja, ha szemle vagy becsű szüksége forog fenn, azt az 1868 ik 64. törvényczikk 212. és következő §§-ai szerint teljesiti, s a tanuk vallomását, ille­tőleg a szakértők leletét a perről felvett jegyző­könyvbe igtatja, s az ügyet eldöntés végett a tör­vényszékhez terjeszti. Ha alperesek nem jelentek meg, köteles a törvényszék, illetőleg a kiküldött bíró részükre ügygondnokot nevezni ki, és egy újabb tárgyalás­ra a feleket és az ügygondnokot megidézni; ha pedig felperes fél maradna ki, azon meghagyással idézendő meg egy újabb tárgyalásra, hogy ismételt kimaradása esetében keresetétől elállottnak fog te­kintetni. A bíróságok azon kérdés eldöntésénél, hogy valamely birtok országos kárpótlás alá tartozó ur­­bériséget képez-e, nincsenek a felek beismeréséhez kötve, hanem a megvizsgált segédadatokhoz képest hoznak ítéletet. A székelyföldi oly perekben, melyek tár­gyát a föld úrbéri, vagy majorsági természete ké­pezi, 1868. évi márczius 11-én kelt bel- és igaz­ságügyminiszteri rendelet 8. §-a szerint kirendelt jogbiztos megidézendő, s az ily perekben az ő közbejövetele nélkül hozott ítélet az országos föld­­tehermentesítési alap irányában hatálytalan. Az ezen­­ ban érintett, s a birtok jogi ter­mészetére vonatkozó pereken a fellebbezésen ki­vül más perorvoslatnak, külön semmiségi panasznak, igazolásoknak, perújításnak nincs helye; a felleb­bezés azonban két egyező ítélet ellen is birtokon belől történik (1868. LIV. t. ez. 287. §.) 2. §. Az idézett rendelet 13. §-a helyett. A fennálló úrbéri és birtokrendezési törvé­nyek alapján tárgyalandó minden perben a felek ügyvéd általi képviseltetésre rendszerint csak e­z esetben kötelesek, midőn a bíróság által rendes­rásbeli perbeszédek beadására utasíthatna Eta azonban a fél vagy megbízottja a ké­t előadási képességgel nem bír, a tárgyaló bíró öt meghatalmazott által való képviseltetésre utasít­hatja. Zugirászok megbízottak nem lehetnek. 3. §. Az idézet rendelet 14. § a helyett. Közbirtokosságokban, hol az­ arány még be nem hozatott, az arányosítás ez úrbéri birtokrendezés­sel egyidejűleg és ugyanazon bíróság előtt, de kü­lön perben eszközlendő; de ha a birtokrendezés megengedhetőségének tárgyalásánál az érdekelt fe­lek az arányosításnak, a birtok­rendezéssel együt­tes keresztülvitelében megegyeznek, a tárgyalás az egyezségnek megkísérlése mellett, az arányosí­tás kérdésére is kiterjesztendő és a rendezés meg­­engedhetőségének kérdésével együtt, az arányosí­tó kulcs felett is ítélet hozandó. 4. § Az idézett rendelet 15. §-a helyett. Birtokrendezési ügyekben az első keresetle­vél tárgyát a rendezés megengedhetősége képezi, és ez irányban a per folytán az a kérdés tárgya­landó: megvannak e azon föltételek, melyekhez az 1871. évi Lili. és LV. törvényczikkek értelmében a szabályozás elrendelése kötve van. A keresetlevél, ha közbirtokosok és urbeite­­sek ellen együttesen van intézve, négy, más eset­ben három példányban nyújtandó be. A teljes pél­dányok egyike a törvényszéknél marad, a másik a közbirtokosok közül legelőt megnevezed alperes­nek, a harmadik a volt úrbéreseknek adatik ki, a negyedik csatolmány nélküli példány pedig felperes­nek adatik vissza, s a többi alperesek felzeteken értesítendők«. Az idézési végzésben kijelölendő, hogy a felzeteken értesített felek a keresetlevelek és csatolmányait, a törvényszéknél megtekinthetik, és egyszersmind felhívandók, hogy az első tárgyalá­son a további kézbesítések átvételére egy közös meghatalmazottat annál bizonyosabban nevezzenek meg, minthogy különben a kézbesítés a keresetle­vélben legelső megnevezett közbirtokosnak, vagy ha ez a tárgyaláson nem jelenne meg, a később nevezettek sorrendje szerint annál fog történni, ki a tárgyaláson megjelent és feleletet adott. A ke­resetlevélre hozott első idéző végzés kézbesítése, a fennálló törvénykezési rendtartás szabályai sze­rint történik; a volt úrbéresek számára szánt pél­dány azonban a községi elöljárónak kézbesítendő. (Folytatása köv.) pénzügyi helyzetet. Csak a közelgő béke nyújt­hatja a szükséges segédforrásokat. Az önök haza­­fisága helyreállítandja az egyensúlyt a költségve­tésben, ki fog elégíteni, a­mennyire lehetséges, minden hitelezőt és nem fog megfeledkezni a nem­zet productív erőinek fejlesztéséről sem. „Miután becsület és jog — folytatja a trónbe­­beszéd — fenyegetve, sőt veszélyeztetve voltak trónralépésem óta 32,000 ember küldetett Cubába A pusztító háború nem gátolta meg a 76,000 rab­­szolga fölszabadítását. Fentartandjuk Cuba interg­­ritását és biztosítandjuk a civilisatió és az igaz­­ság uralmát. Itt lápm minden nemzetnek képvi­selőit. Biscaya, A­lava és csaknem egészen Na­varra meghódoltak. A carlismua a Pyraeneusok ma­gas hegységeibe zárkózott. A cubai lázadás naponta tehetetlenebbé lesz. Rövid, nehéz kormányzatom a közjó érdeké­ben nem volt haszon nélküli, Spanyolország alra irányzott törekvései, hogy helyét a világban fenn­tarthassa, mutatják, hogy mit lesz képes tenni majd, ha nem lesz kénytelen erejét gyümölcsteli agitatiókban elfecsérelni. Adja az ég, hogy lieni, sokára megkapjuk fájdalmas áldozataink­­at “ A cortes több helyen tetszéssel fogadta ki­fonz trónbeszédét, noha igen sötét képét tárja föl Spanyolország mostani helyzetének. A franczia választási mozgalom a hétfői nappal legalább zajosabb mozzanataiban véget ért Hétfőn telt le a törvényben a választó gyűlések tartására engedélyezett idő. Vasárnap Paris kilen­­czedik kerületében a bonapartisták gyűlést tartot­tak. Midőn szavazásra került a dolog, az összes megjllentek Thiers mellett, s csak az elnök, s né­hány ember nyilatkozott a bonapartista jelölt ér­dekében. Párisban a párt alig fogja egy jelöltjét is megválasztani. költeményeket várjunk, mint ilyenek: „Én“, „Me­rengés*, „Búcsú a színészettől* stb. stb. czíműek. A versek egyik tetemes részét né­pies költemények és népdalok teszik. P.­ur vé­nája kiválólag a népköltészetre átalában, s külö­nösen annak humoristicus ágára hajlik, annyira, hogy ha olykor magasb ihlet géniusza föllengőbb repülésre szárnyaltatja is múzsája éne­két, csakhamar visszaesik az ismét egyszerű né­piességébe, s valóban alig jelölhetnek ki két há­rom költeményt az egész könyvben, melyek­ben a költő röpte magasb poesis mezején a tárgy­­gyal egyenlő magasságon maradna mindvégig. An­nál előbb azonban költő a népköltészet terén, s itt valóban számos jeles darabjai vannak, némely ver­­­sei itt ott a legegészségesb, ép humortul pezsgők, s több ily darabjai kétségkívül a legjobb ilynemű­ik közé számíttathatnak. Azonban a­mily örömmel méltánylom e jeles tehetséget P­­urban, annál nagyobb sajnálattal, de kénytelen vagyok kimondani, mikép e népköltői tehetség álirányban kezd indulni, s hogy kimond­jam hímezés nélkül, a pórias verselés alant ré­giójába kezd mindinkább alásülyedezni. Szomorú példája ennek a „Helység kalapácsa“ főleg, s a „Versek“-ben számos helyek. Ama könnyűség kön­nyelműséggé kezd válni, s a helyett, hogy leeresz­kednék költő a néphez, melynek nyelvén szól, le­aljasul a pórhoz, hogy sületlen viczeivel azt meg­­kaczagtassa. Avagy vegyük elő a „Helység kala­pácsát.” Szerző egy humoristicus hőskölteményt akart adni, melyhez tárgyat az alsóbb népélet nyuj­­tandó. Nincs itt sem tér sem idő az ily költemé­nyek czéljáról, á­ltalában a n­é­p k­ö­­­t­ő hi­vatásáról beszélni. De kérdem egyszerűen: van-e a „Helység kalapácsában” valami magasb­ezél, mit költőnek minden művénél kitűznie kell. Tesz­­e nevetségessé valamely előítéletet, vagy bármi ferdeséget, a nép közt uralkodót, tehát van-e er­­kölcsi czélja? Nincs. S ha tárgya már sze­rencsétlen, olyan-e a kivitel, hogy a tárgyhiányt, vagy mondanék inkább, a pórias tárgyat, a köl­tői népnyelv feledtetné olvasóval, hogy kellemesen mutatkoznánk a humordús előadáson? Erre pár idézettel felelek a kérdéses hőskölteményből. A 48 - 49 lapon ez áll: — — — — — — ítéljen olvasó, kemény valék-e, midőn ily verse­lést póriasnak neveztem lünebb, s pe­­ig ez idézett helylyel többé kevésbbé egyenlő ré­gióban jár az egész hősköltemény. Szolgál-e illy olvasmány mulatságul müveit olvasónak, s ízlés­­nemesítésére, művelésére a népnek ? Nyer e álta­lában az irodalom illy müvekkel valamit ? szóval: megfelel-e illy mű azon igényeknek, miket tekin­télyes műbirák a népköltés, népköltészet eszmé­jéhez mindenha s mindenhol kötének, s miket két­ségkívül P. ur is igen jól ismerend ? Bizonynyal nem. És e magasabb kivánatokat kielégitni, a költői fensőbb igényeknek megfelelni P. urnak, olly dús vena, olly jeles tehetség s hivatás mellett nem lesz nehéz. És az eszköz, a mód, melly ál­tal az elérhető, szerintem nem fekszik egyébben mint költő ízlése nemesbítésében. P. ur még igen fiatal költő, s igy megbocsátható, ha ízlése még eddig nem olly tiszta, nem olly műveit, mi­nőt költőtül igénylünk, mi nélkül minden hivatás, minden tehetség köszörületlen gyémánt, nem egyéb. Nem tisztem e fölött leczkét tartani P. úrnak, ő fogja ismerni az esz­közöket. Ízlése megnemesbitésére szolgálandókat szabadjon csupán megjegyeznünk, mikép egyike, s P. urnál tán nem leghatálytalanabbja lenne ezek­nek, elismer­t classicitásu művek olvasása. — S ha P. ur tanulni fogja megkü­lönböztetni a népiest a pórias­tól, s általában költő ügyek rendik lenni, s nem verselő, ha nem annyira a mennyi­, mint a minő­re lesz tekintet­tel, ha tárgyai választásában kissé finnyásabb le­­end, teljes biztosággal hiszem, mikép e mostani munkákat követendő művei ismertetésénél nem lesz azok bírálójának annyi gáncsolni valója, mint mennyire alkalmat nyújta e mostani két kötet, s könnyebb, s egyszersmind édesb is leend bírá­ló tiszte. Mi hogy oly kiváló tehetségek mellett minek P­­űréi, nem sokára bekövetkezendik, hi­szem és óhajtom. Nádaskay Lajos: Külföldi politikai szemle. A keleti k­é­r­d­é­s­r­e vonatkozólag a kö­vetkező hivatalos közlemény érkezett a török fővá­rosból : „Azon czélból, hogy a lázadás által Boszniá­ban és Herczegovinában támadt bajok véget érje­nek s a barátságos nézetek meghallgatása után, melyeket az engesztelékeny és békés szellemtől sugalt nagyhatalmak e kérdésben kifejeztek, a szultán az utolsó fermán átalános határozatait meg­erősítve, s még a következő különös reformok va­lósítását rendelte el Boszniában és Herczegoviná­ban. Teljes vallásszabadság a nem muzulmánok számára; a bérbeadási rendszernek közigazgatási rendszerrel való pótlása, az ugarban fekvő s az ál­lam tulajdonát képező földek eladása a szegényebb lakosságnak fizetési könnyítések mellett s az alatt­valók minden osztályának engedélyezett tulajdon­jog csorbítása nélkül; a muzulmán és nem-mu­zulmán lakosság között egyenlőség tiszteletben tartása az ingatlan tulajdon átruházása körül, egy egy muzulmánokból és nem muzulmánokból álló választott vegyes bizottság alakítása Herczegovina és Bos­znia két főhelyén, mely, mint a legfőbb vég­rehajtó bizottság egy osztálya, megbizatik ezen kü­lönös és a formánban elrendelt átalános reformok végrehajtására felügyelni. Végül a közhasznú építkezésekre fordított összegek, a bizottságok javaslatára, a helyi szük­séglet mérve szerint emeltetni fognak. Ezen különös reformok azok iránti gondoskodásból engedélyez­tetnek, a­kik hűtlen tanácsok által félrevezetve most az engedelmességre vissza akarnak térni s átalános amnestia is fog kibocsátatni. Mindkét ve­gyes bizottságban magasb rangú hivatalnokok fognak elnökölni, kik haladéktalanul elfoglalandják állomásukat.“ Éhez kiegészítésül meghozza ma a táviró, hogy azon magasabb rangú hivatalnokok már ki vannak nevezve és pedig a boszniai vegyes bizott­ság elnökeit! Haydar eff'edi, volt nagy­követ, a herczegovinai számára Vassa est'endi (albániai.) .Spanyolországban e hó 15-én neve­zetes actus ment végbe. Ekkor nyitotta meg XII. Alfonz a cortest egy­­ trónbeszéddel, melyben azt mondja, hogy Don Carlos, ki rosz tanácsosokkal van körülvéve és tehetetlenségre kárhoztatva, semmit sem vívhat ki. „Rögtön a csatatérre fogok menni­­ úgymond Alfonz , hogy a béke elérésére közrehassak. A hatalmakkal való viszonyok barátságosak. A washingtoni kabinettel folyó tárgyalások barátságos jelleggel bírnak. Re­mélem, hogy a vaticánnal folyó tárgyalások siető­­leg kielégítő megoldásra fognak vezetni. A két részről a képviselők a függő ügyek szabályozásával foglalkoznak, az egyház és az állam érdekei által képezett feltételek között. A kormány megismer­­tetendi a cortessel a teljesen megroszabbodott Nyilatkozat „Az erdélyi pinczeegylet a múltban él jövőben” cli­­mit felszólalásra. A helybeli lapokban Zeyk József aláírással felhívásszerű czikk jelent meg az Erdélyi pincze­egylet bortermelő részényeseihez azon irányban hogy megjelenve a jövő közgyűlésen „tömörülje­nek s állítsanak oly választmányt össze, melyben azok legyenek többségben, kik a termelők és a boripar érdekeit a túlzott nyerészkedési hajlam ellen védeni kötelességüknek ismerik.* Zeyk József úr választmányunk tagja, s mint ilyen kisebbség lévén, felszólalási jogosultságát kész örömest elismerjük; de midőn a köztünk fennálló most a nagy­közönség elé hozott elvi különbség érdemére térnénk, azon gyanúsítására, mintha a választmányban a termelők rovására túlzott nye­részkedési hajlam uralkodnék: szabadjon felhoz­nunk, hogy az adott 8-10 */„ osztalék a múltra nézve állítását nem igazolja, jövőre pedig elmond­juk nézetünket. Mindenek előtt fel kell hoznunk, hogy a pincze­egylet nyolc­ tagból álló választmánya két kereske­dőből és hat termelőből van alkotva, s a minori­tást két termelő képezi. Fel kell még említenünk, hogy a mostani „Pinczeegylet, mint kereskedelmi rész­vénytársaság” ez ég alatt egy szövetkezetből, a termelők egy régebb fennálló egyletéből alakult ilyenné 1871 ben kettős czélt tűzvén maga elé: „a borászati és szőlészeti érdekek emelését s ke­reskedést erdélyi borokkal.* A majoritás az egy­let kifejezett czélja alapján kivül más czélt már azért sem tűzhetett maga elé, a kettős czél egyi­két már azért sem rendelhette a másik czél alá, mivel az alapszabály ezt rendeli, s a részvénye­ket ennek értelmében írták alá. Már­pedig részvényeknek több mint ‘/4-de nem terme­­l. Mert azt hogy Vz de volna, tévesnek nyilvá­nítjuk. E lévén a választmány önm­aga, s a választ­mány és részvényesek közti arány, nem habozunk kimondani, hogy ha a formák nem kötnének is, a minoritás azon nézetét, mintha a pinczeegyletet most is a régi szövetkezeti alapon állana, s a részvényesek érdeke a termelők érdekével szemben mit sem számí­tana, s nem osztottuk nem oszthatjuk. Nem pedig azért mivel míg egyfelől a részvényeseken igazságta­lanság követtetnék el, másfelől kezet nyújtanának ahoz, hogy a pinczeegylet jövője a nagyobb ter­melők érdekeinek áldozatul essék. Igazat adunk a minoritásnak abban, hogy a pinczeegyletet nem lehet egyszerű nyerészkedő részvény­társasághop tekintenünk, de nem adha­tunk abban, hogy az egylet czélja, az egylet jö­vője egyes termelők érdekeinek alája rendeltessék. És ez az, a­miben a majoritás a minoritás néze­tétől eltér. A pinczeegylet tőkét hozott össze, hogy bo­rainknak piaczot szerezzen, illetőleg hogy a ter­melőtől mint nyers­anyagot beszedje, kezelje, meg­ismertesse, a jelenben áldozzon, hogy a jövőt ma­gának biztosítsa. Ila e nagyszabású czél elé in­dultunk, nem tehetjük, hogy indokolatlannak ne mondjuk felszólaló úr azon feltevését, hogy a pin­czeegylet nem fizeti drágábban a borokat, mint más, más szavakkal, hogy oly árakat szab, mely­ből még osztalékot is akar kihozni. Felszólalónak nem elég, hogy a termelő egy nagy vevőre tett szert; nem akarja számba venni, hogy nekünk a külföldi piac­okon kell versenyezni; nem

Next