Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-02-20 / 41. szám
sításáról szóló javaslat Eötvös Dénes b. néhány naiv megjegyzése után, a községi törvény módosításáról szóló rövid vita után, melyet Radvánszky egy módosítványa keltett (a virilisek képviseltetési joga iránt), elfogadtatott. Háromnegyed egykor a ház 10 perczre felfüggesztette ülését, hogy azután a Romániával kötött kereskedelmi szerződés tárgyalására térjen. Cziráky János gróf indítványozta a tárgyalás elhalasztását akkorra, mikor a vámkérdés Magyarország és Ausztria közt el lesz döntve. Simonyi Lajos miniszter felelt; azután pedig — '43kor — Károlyi Ede beszélt a javaslat hátrányairól, s Cziráky javaslata mellett. Ezután Tisza Kálmán felelt a javaslat ellen felhozottakra. _ A Bécsben folyt alkudozásokra nézve a „Budapester Corresponded.“ a következő bécsi levelet közli: . A magyar miniszterek utóbbi, több napi Bécsben tartózkodásához az itteni lapok különböző megjegyzéseket tesznek, melyek hangulatuknál fogva mindenesetre kielégítők, voltakép azonban azon helytelen föltevésből indulnak ki, hogy most a függő kérdések iránt részletes alkudozások folytak. E föltételezés teljesen helytelen. A fontorgó kérdések merituma nem jött szóba, s azért simen a magyar kormánynak álláspontjához való ragaszkodása vagy nem ragaszkodásáról üres kombináczió a legközelebb elnapolandó osztrák reichsrath egybehangzó jelentések szerint júniusban újraöszszeje s nem lehetetlen, hogy annak a kereskedelempolitikai alkudozások eredménye is előterjeszthető lesz. Az olasz kereskedelmi szerződés pedig mindenesetre tárgyaltatni fog, de annak megkötése legkevésbé sem függ a két állam (Magyarország s Ausztria) kereskedelempolitikai alkudozásaitól, mert szerződéséhez épen nem előföltétel az egységes vámterület, miután p. Magyarország Olaszországgal mint önálló vámterület is csak azon föltételek mellett kötné meg a szerződést, melyekhez ragaszkodik most is. A nemzeti bank vezéregyéniségeivel folytatott beszélgetésekre nézve még egyszer megjegyezzük, hogy azok teljesen magántermészetüek voltak s pozitiv következtetések azokból nem menthetők. Az erdélyi birtokrendezés. (A m. k. igazságügy miniszter rendelete a birtokrendezési eljárás iránt az ország erdélyi részében.) A birtokrendezési ügyek körül, az ország erdélyi részében követendő eljárás tekintetében, az 1872. évi május 6-án 20846. sz. kiadott igazságügyminiszteri rendeletnek 12. 13. 14. 15. 16. 19. 20. 24. 41. 42. 43. 49. 50. 52. 63. 65. 60. §§-ait hatályon kivül helyezem, s azok helyett az 1871. LIII. t. ez. 80. § ra, s az 1871. LV. t. ez. 24-ik §-ában nyert felhatalmazásomnál fogva a következőket rendelem: 1. §. Az 1872. évi május 6-án kelt rendelet 12. § a helyett. Az egyes telkek vagy telekrészek úrbéri vagy majorsági, illetőleg székely-örökségi természete iránti perek, melyek az úrbéri törvények alapján és a másnemű birtokrendezési keresetektől elkülönzötten voltak indítandók, és indíttattak jövőre is külön tárgyalandók, és a szabályozási terv elkészítése előtt végérvényesen döntendők el. A foglalások és irtványok, a megválthatóknak nyilvánított szolgáltatások megváltása iránt az eddig fennállott szabályok szerint külön beadott egyes perek azon esetben tárgyalandók és döntendők el hasonló módon, ha azon terület iránt, melyből állítólag a foglalás, vagy az irtás történt, másnemű birtokrendezési, u. m. legelőelkülönitési, vagy erdőszabályozási per folyamban nincs, vagy hivatalból nem indítandó. Bármely egyes telek, telekrész, vagy föld iránti úrbéri perben köteles a törvényszék az 1819.20. évi összeírást, és az 1848 előtti adótáblákat vagy azok kivonatait, valamint országos kárpótlás esetleges felvételéről szóló, s ne talán még szükséges egyéb segédadatokat, ha azokat a felek felmutatni nem tudnák, maga, vagy kiküldöttje által hivatalból megszerezni, illetőleg azok hiányát a hivatalos adatok alapján megállapítani. A tárgyalás, ha a felek közösen kívánják, mindenesetre a helyszínen, különben pedig a körülményekhez képest a helyszínen, vagy a törvényszéknél tartandó meg. A tárgyalás vezetésével a törvényszék egyik bírói tagját bízza meg, ki a felek közt az egységet megkísérli, s nem sikerülése esetében a feleket, a döntő körülmények és bizonyítékaik felhozására utasítja, és az ügy állásának minden oldalról felderítését eszközli. A tárgyalás eredménye a felek jelenlétében a jegyzőkönyvbe felveendő, s az iratokról pontos jegyzékkészitendő. Ha a felek tanukra hivatkoznak, azokat a tárgyaló biró — a mennyiben az ügy eldöntésére szükségesnek tartja — azonnal hit alatt kihallgatja, ha szemle vagy becsű szüksége forog fenn, azt az 1868 ik 64. törvényczikk 212. és következő §§-ai szerint teljesiti, s a tanuk vallomását, illetőleg a szakértők leletét a perről felvett jegyzőkönyvbe igtatja, s az ügyet eldöntés végett a törvényszékhez terjeszti. Ha alperesek nem jelentek meg, köteles a törvényszék, illetőleg a kiküldött bíró részükre ügygondnokot nevezni ki, és egy újabb tárgyalásra a feleket és az ügygondnokot megidézni; ha pedig felperes fél maradna ki, azon meghagyással idézendő meg egy újabb tárgyalásra, hogy ismételt kimaradása esetében keresetétől elállottnak fog tekintetni. A bíróságok azon kérdés eldöntésénél, hogy valamely birtok országos kárpótlás alá tartozó urbériséget képez-e, nincsenek a felek beismeréséhez kötve, hanem a megvizsgált segédadatokhoz képest hoznak ítéletet. A székelyföldi oly perekben, melyek tárgyát a föld úrbéri, vagy majorsági természete képezi, 1868. évi márczius 11-én kelt bel- és igazságügyminiszteri rendelet 8. §-a szerint kirendelt jogbiztos megidézendő, s az ily perekben az ő közbejövetele nélkül hozott ítélet az országos földtehermentesítési alap irányában hatálytalan. Az ezen ban érintett, s a birtok jogi természetére vonatkozó pereken a fellebbezésen kivül más perorvoslatnak, külön semmiségi panasznak, igazolásoknak, perújításnak nincs helye; a fellebbezés azonban két egyező ítélet ellen is birtokon belől történik (1868. LIV. t. ez. 287. §.) 2. §. Az idézett rendelet 13. §-a helyett. A fennálló úrbéri és birtokrendezési törvények alapján tárgyalandó minden perben a felek ügyvéd általi képviseltetésre rendszerint csak ez esetben kötelesek, midőn a bíróság által rendesrásbeli perbeszédek beadására utasíthatna Eta azonban a fél vagy megbízottja a két előadási képességgel nem bír, a tárgyaló bíró öt meghatalmazott által való képviseltetésre utasíthatja. Zugirászok megbízottak nem lehetnek. 3. §. Az idézet rendelet 14. § a helyett. Közbirtokosságokban, hol az arány még be nem hozatott, az arányosítás ez úrbéri birtokrendezéssel egyidejűleg és ugyanazon bíróság előtt, de külön perben eszközlendő; de ha a birtokrendezés megengedhetőségének tárgyalásánál az érdekelt felek az arányosításnak, a birtokrendezéssel együttes keresztülvitelében megegyeznek, a tárgyalás az egyezségnek megkísérlése mellett, az arányosítás kérdésére is kiterjesztendő és a rendezés megengedhetőségének kérdésével együtt, az arányosító kulcs felett is ítélet hozandó. 4. § Az idézett rendelet 15. §-a helyett. Birtokrendezési ügyekben az első keresetlevél tárgyát a rendezés megengedhetősége képezi, és ez irányban a per folytán az a kérdés tárgyalandó: megvannak e azon föltételek, melyekhez az 1871. évi Lili. és LV. törvényczikkek értelmében a szabályozás elrendelése kötve van. A keresetlevél, ha közbirtokosok és urbeitesek ellen együttesen van intézve, négy, más esetben három példányban nyújtandó be. A teljes példányok egyike a törvényszéknél marad, a másik a közbirtokosok közül legelőt megnevezed alperesnek, a harmadik a volt úrbéreseknek adatik ki, a negyedik csatolmány nélküli példány pedig felperesnek adatik vissza, s a többi alperesek felzeteken értesítendők«. Az idézési végzésben kijelölendő, hogy a felzeteken értesített felek a keresetlevelek és csatolmányait, a törvényszéknél megtekinthetik, és egyszersmind felhívandók, hogy az első tárgyaláson a további kézbesítések átvételére egy közös meghatalmazottat annál bizonyosabban nevezzenek meg, minthogy különben a kézbesítés a keresetlevélben legelső megnevezett közbirtokosnak, vagy ha ez a tárgyaláson nem jelenne meg, a később nevezettek sorrendje szerint annál fog történni, ki a tárgyaláson megjelent és feleletet adott. A keresetlevélre hozott első idéző végzés kézbesítése, a fennálló törvénykezési rendtartás szabályai szerint történik; a volt úrbéresek számára szánt példány azonban a községi elöljárónak kézbesítendő. (Folytatása köv.) pénzügyi helyzetet. Csak a közelgő béke nyújthatja a szükséges segédforrásokat. Az önök hazafisága helyreállítandja az egyensúlyt a költségvetésben, ki fog elégíteni, amennyire lehetséges, minden hitelezőt és nem fog megfeledkezni a nemzet productív erőinek fejlesztéséről sem. „Miután becsület és jog — folytatja a trónbebeszéd — fenyegetve, sőt veszélyeztetve voltak trónralépésem óta 32,000 ember küldetett Cubába A pusztító háború nem gátolta meg a 76,000 rabszolga fölszabadítását. Fentartandjuk Cuba intergritását és biztosítandjuk a civilisatió és az igazság uralmát. Itt lápm minden nemzetnek képviselőit. Biscaya, Alava és csaknem egészen Navarra meghódoltak. A carlismua a Pyraeneusok magas hegységeibe zárkózott. A cubai lázadás naponta tehetetlenebbé lesz. Rövid, nehéz kormányzatom a közjó érdekében nem volt haszon nélküli, Spanyolország alra irányzott törekvései, hogy helyét a világban fenntarthassa, mutatják, hogy mit lesz képes tenni majd, ha nem lesz kénytelen erejét gyümölcsteli agitatiókban elfecsérelni. Adja az ég, hogy lieni, sokára megkapjuk fájdalmas áldozatainkat “ A cortes több helyen tetszéssel fogadta kifonz trónbeszédét, noha igen sötét képét tárja föl Spanyolország mostani helyzetének. A franczia választási mozgalom a hétfői nappal legalább zajosabb mozzanataiban véget ért Hétfőn telt le a törvényben a választó gyűlések tartására engedélyezett idő. Vasárnap Paris kilenczedik kerületében a bonapartisták gyűlést tartottak. Midőn szavazásra került a dolog, az összes megjllentek Thiers mellett, s csak az elnök, s néhány ember nyilatkozott a bonapartista jelölt érdekében. Párisban a párt alig fogja egy jelöltjét is megválasztani. költeményeket várjunk, mint ilyenek: „Én“, „Merengés*, „Búcsú a színészettől* stb. stb. czíműek. A versek egyik tetemes részét népies költemények és népdalok teszik. P.ur vénája kiválólag a népköltészetre átalában, s különösen annak humoristicus ágára hajlik, annyira, hogy ha olykor magasb ihlet géniusza föllengőbb repülésre szárnyaltatja is múzsája énekét, csakhamar visszaesik az ismét egyszerű népiességébe, s valóban alig jelölhetnek ki két három költeményt az egész könyvben, melyekben a költő röpte magasb poesis mezején a tárgygyal egyenlő magasságon maradna mindvégig. Annál előbb azonban költő a népköltészet terén, s itt valóban számos jeles darabjai vannak, némely versei itt ott a legegészségesb, ép humortul pezsgők, s több ily darabjai kétségkívül a legjobb ilyneműik közé számíttathatnak. Azonban amily örömmel méltánylom e jeles tehetséget Purban, annál nagyobb sajnálattal, de kénytelen vagyok kimondani, mikép e népköltői tehetség álirányban kezd indulni, s hogy kimondjam hímezés nélkül, a pórias verselés alant régiójába kezd mindinkább alásülyedezni. Szomorú példája ennek a „Helység kalapácsa“ főleg, s a „Versek“-ben számos helyek. Ama könnyűség könnyelműséggé kezd válni, s a helyett, hogy leereszkednék költő a néphez, melynek nyelvén szól, lealjasul a pórhoz, hogy sületlen viczeivel azt megkaczagtassa. Avagy vegyük elő a „Helység kalapácsát.” Szerző egy humoristicus hőskölteményt akart adni, melyhez tárgyat az alsóbb népélet nyujtandó. Nincs itt sem tér sem idő az ily költemények czéljáról, általában a nép kötő hivatásáról beszélni. De kérdem egyszerűen: van-e a „Helység kalapácsában” valami magasbezél, mit költőnek minden művénél kitűznie kell. Tesze nevetségessé valamely előítéletet, vagy bármi ferdeséget, a nép közt uralkodót, tehát van-e erkölcsi czélja? Nincs. S ha tárgya már szerencsétlen, olyan-e a kivitel, hogy a tárgyhiányt, vagy mondanék inkább, a pórias tárgyat, a költői népnyelv feledtetné olvasóval, hogy kellemesen mutatkoznánk a humordús előadáson? Erre pár idézettel felelek a kérdéses hőskölteményből. A 48 - 49 lapon ez áll: — — — — — — ítéljen olvasó, kemény valék-e, midőn ily verselést póriasnak neveztem lünebb, s peig ez idézett helylyel többé kevésbbé egyenlő régióban jár az egész hősköltemény. Szolgál-e illy olvasmány mulatságul müveit olvasónak, s ízlésnemesítésére, művelésére a népnek ? Nyer e általában az irodalom illy müvekkel valamit ? szóval: megfelel-e illy mű azon igényeknek, miket tekintélyes műbirák a népköltés, népköltészet eszméjéhez mindenha s mindenhol kötének, s miket kétségkívül P. ur is igen jól ismerend ? Bizonynyal nem. És e magasabb kivánatokat kielégitni, a költői fensőbb igényeknek megfelelni P. urnak, olly dús vena, olly jeles tehetség s hivatás mellett nem lesz nehéz. És az eszköz, a mód, melly által az elérhető, szerintem nem fekszik egyébben mint költő ízlése nemesbítésében. P. ur még igen fiatal költő, s igy megbocsátható, ha ízlése még eddig nem olly tiszta, nem olly műveit, minőt költőtül igénylünk, mi nélkül minden hivatás, minden tehetség köszörületlen gyémánt, nem egyéb. Nem tisztem e fölött leczkét tartani P. úrnak, ő fogja ismerni az eszközöket. Ízlése megnemesbitésére szolgálandókat szabadjon csupán megjegyeznünk, mikép egyike, s P. urnál tán nem leghatálytalanabbja lenne ezeknek, elismert classicitásu művek olvasása. — S ha P. ur tanulni fogja megkülönböztetni a népiest a póriastól, s általában költő ügyek rendik lenni, s nem verselő, ha nem annyira a mennyi, mint a minőre lesz tekintettel, ha tárgyai választásában kissé finnyásabb leend, teljes biztosággal hiszem, mikép e mostani munkákat követendő művei ismertetésénél nem lesz azok bírálójának annyi gáncsolni valója, mint mennyire alkalmat nyújta e mostani két kötet, s könnyebb, s egyszersmind édesb is leend bíráló tiszte. Mi hogy oly kiváló tehetségek mellett minek Pűréi, nem sokára bekövetkezendik, hiszem és óhajtom. Nádaskay Lajos: Külföldi politikai szemle. A keleti kérdésre vonatkozólag a következő hivatalos közlemény érkezett a török fővárosból : „Azon czélból, hogy a lázadás által Boszniában és Herczegovinában támadt bajok véget érjenek s a barátságos nézetek meghallgatása után, melyeket az engesztelékeny és békés szellemtől sugalt nagyhatalmak e kérdésben kifejeztek, a szultán az utolsó fermán átalános határozatait megerősítve, s még a következő különös reformok valósítását rendelte el Boszniában és Herczegovinában. Teljes vallásszabadság a nem muzulmánok számára; a bérbeadási rendszernek közigazgatási rendszerrel való pótlása, az ugarban fekvő s az állam tulajdonát képező földek eladása a szegényebb lakosságnak fizetési könnyítések mellett s az alattvalók minden osztályának engedélyezett tulajdonjog csorbítása nélkül; a muzulmán és nem-muzulmán lakosság között egyenlőség tiszteletben tartása az ingatlan tulajdon átruházása körül, egy egy muzulmánokból és nem muzulmánokból álló választott vegyes bizottság alakítása Herczegovina és Bosznia két főhelyén, mely, mint a legfőbb végrehajtó bizottság egy osztálya, megbizatik ezen különös és a formánban elrendelt átalános reformok végrehajtására felügyelni. Végül a közhasznú építkezésekre fordított összegek, a bizottságok javaslatára, a helyi szükséglet mérve szerint emeltetni fognak. Ezen különös reformok azok iránti gondoskodásból engedélyeztetnek, akik hűtlen tanácsok által félrevezetve most az engedelmességre vissza akarnak térni s átalános amnestia is fog kibocsátatni. Mindkét vegyes bizottságban magasb rangú hivatalnokok fognak elnökölni, kik haladéktalanul elfoglalandják állomásukat.“ Éhez kiegészítésül meghozza ma a táviró, hogy azon magasabb rangú hivatalnokok már ki vannak nevezve és pedig a boszniai vegyes bizottság elnökeit! Haydar eff'edi, volt nagykövet, a herczegovinai számára Vassa est'endi (albániai.) .Spanyolországban e hó 15-én nevezetes actus ment végbe. Ekkor nyitotta meg XII. Alfonz a cortest egy trónbeszéddel, melyben azt mondja, hogy Don Carlos, ki rosz tanácsosokkal van körülvéve és tehetetlenségre kárhoztatva, semmit sem vívhat ki. „Rögtön a csatatérre fogok menni úgymond Alfonz , hogy a béke elérésére közrehassak. A hatalmakkal való viszonyok barátságosak. A washingtoni kabinettel folyó tárgyalások barátságos jelleggel bírnak. Remélem, hogy a vaticánnal folyó tárgyalások sietőleg kielégítő megoldásra fognak vezetni. A két részről a képviselők a függő ügyek szabályozásával foglalkoznak, az egyház és az állam érdekei által képezett feltételek között. A kormány megismertetendi a cortessel a teljesen megroszabbodott Nyilatkozat „Az erdélyi pinczeegylet a múltban él jövőben” climit felszólalásra. A helybeli lapokban Zeyk József aláírással felhívásszerű czikk jelent meg az Erdélyi pinczeegylet bortermelő részényeseihez azon irányban hogy megjelenve a jövő közgyűlésen „tömörüljenek s állítsanak oly választmányt össze, melyben azok legyenek többségben, kik a termelők és a boripar érdekeit a túlzott nyerészkedési hajlam ellen védeni kötelességüknek ismerik.* Zeyk József úr választmányunk tagja, s mint ilyen kisebbség lévén, felszólalási jogosultságát kész örömest elismerjük; de midőn a köztünk fennálló most a nagyközönség elé hozott elvi különbség érdemére térnénk, azon gyanúsítására, mintha a választmányban a termelők rovására túlzott nyerészkedési hajlam uralkodnék: szabadjon felhoznunk, hogy az adott 8-10 */„ osztalék a múltra nézve állítását nem igazolja, jövőre pedig elmondjuk nézetünket. Mindenek előtt fel kell hoznunk, hogy a pinczeegylet nyolc tagból álló választmánya két kereskedőből és hat termelőből van alkotva, s a minoritást két termelő képezi. Fel kell még említenünk, hogy a mostani „Pinczeegylet, mint kereskedelmi részvénytársaság” ez ég alatt egy szövetkezetből, a termelők egy régebb fennálló egyletéből alakult ilyenné 1871 ben kettős czélt tűzvén maga elé: „a borászati és szőlészeti érdekek emelését s kereskedést erdélyi borokkal.* A majoritás az egylet kifejezett czélja alapján kivül más czélt már azért sem tűzhetett maga elé, a kettős czél egyikét már azért sem rendelhette a másik czél alá, mivel az alapszabály ezt rendeli, s a részvényeket ennek értelmében írták alá. Márpedig részvényeknek több mint ‘/4-de nem termel. Mert azt hogy Vz de volna, tévesnek nyilvánítjuk. E lévén a választmány önmaga, s a választmány és részvényesek közti arány, nem habozunk kimondani, hogy ha a formák nem kötnének is, a minoritás azon nézetét, mintha a pinczeegyletet most is a régi szövetkezeti alapon állana, s a részvényesek érdeke a termelők érdekével szemben mit sem számítana, s nem osztottuk nem oszthatjuk. Nem pedig azért mivel míg egyfelől a részvényeseken igazságtalanság követtetnék el, másfelől kezet nyújtanának ahoz, hogy a pinczeegylet jövője a nagyobb termelők érdekeinek áldozatul essék. Igazat adunk a minoritásnak abban, hogy a pinczeegyletet nem lehet egyszerű nyerészkedő részvénytársasághop tekintenünk, de nem adhatunk abban, hogy az egylet czélja, az egylet jövője egyes termelők érdekeinek alája rendeltessék. És ez az, amiben a majoritás a minoritás nézetétől eltér. A pinczeegylet tőkét hozott össze, hogy borainknak piaczot szerezzen, illetőleg hogy a termelőtől mint nyersanyagot beszedje, kezelje, megismertesse, a jelenben áldozzon, hogy a jövőt magának biztosítsa. Ila e nagyszabású czél elé indultunk, nem tehetjük, hogy indokolatlannak ne mondjuk felszólaló úr azon feltevését, hogy a pinczeegylet nem fizeti drágábban a borokat, mint más, más szavakkal, hogy oly árakat szab, melyből még osztalékot is akar kihozni. Felszólalónak nem elég, hogy a termelő egy nagy vevőre tett szert; nem akarja számba venni, hogy nekünk a külföldi piacokon kell versenyezni; nem