Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-03-31 / 74. szám
x. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égés* évre.......................................... ft. — kr. Félévre................................................... . ■ Egy negyedre............................ 7 • M * Egy hónapra ....................... 11X1 • 51 ^ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal: A lyceumm nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték külön izámutatik. ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ 74-dik szám. Kolozsvárit, 1876. péntek, márczius 31. MAGTAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. ’Sí 2n IS NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 88 kr. Reclamok: hlrffizérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, MÁRCZIUS 30. A szászok harcza. A Királyföld rendezéséről szóló törvényjavaslat feletti vita három napot vett igénybe, mert az ultra szászok el akartak mondani minden érvüket önvédelmükre. És csakugyan fel is használtak minden fegyvert, amit csak egy parlamentben felhasználni lehet egy többség ellen; amit csak egy nemzet ellen el lehet mondani egy nemzet képviselő-testületében. Kapp, Bausznern, Gebbel, Zay, Trauschenfels, Steinacker egyenesen a képviselőház törvényhozási jogát támadták meg és volt a legnagyobb sértés, mit ellene elkövethettek. Most, az unió után, egy oly képviselőházban, melyben a Királyföld is, az ország többi részével egyenlő alapon választott 22 képviselővel van képviselve (amely szám reájuk nézve aránytalanul kedvező, mert a lakosság számaránya szerint legfeljebb 12 képviselő illetné meg őket) azt követelni, hogy a szász nemzettel való előleges alku és megegyezés után hozzon törvényt róluk a magyar törvényhozás, egy jelentőségű az országnak darabokra osztásával és a nemzeti szuveranitás megtagadásával. A szászok theóriája egészen forradalmi téren áll és közelebb van a foederatióhoz, mint az alkotmányos monarchiához. Mert, ha állana az, hogy a Királyföldről csak a szász Universitas beleegyezésével lehet törvényt hozni, akkor az unió nem jött létre, nem egy törvényhozása van Magyarországnak, hanem kettő, és a két törvényhozás közös határozatára van szükség a Királyföld rendezésére. De ha ezt a concessiót a Királyföldnek megtesszük, akkor ép úgy lehet Erdély többi részeinek, a szerb vajdaságnak, a Szepességnek egy-egy kis törvényhozó testületet vindikálni, mert ép úgy lehet partikuláris országgyűlésekre, külön privilégiumokra, külön közigazgatási szervezetre hivatkozni az ország e részeiben is, mint akár csak a Királyföldre nézve. És amint megszűnt azokban minden partikuláris önállás, az unió és az alkotmány helyreállítása, valamint a törvényhozási fejlődés által, ép úgy megszűnt már az unió egyszerű ténye, de annál inkább az 1848-iki és 1868-iki törvények világos, határozott kikötései által a Királyföld minden oly kiváltsága, mely az ország egységes szervezésébe ütközik. Ha pedig az alaptételtől eltekintünk és a dolog gyakorlati, valamint közigazgatási oldalait vizsgáljuk, még nagyobb absurdumnak fog feltűnni a szászok követelése. Dicsekedtek ők a Királyföld községi szervezetével és közigazgatási előnyeivel. Ezt senki kétségbe nem vonja, azon két hiba hozzáadásával, hogy t. i. a vagyonkezelés eddig még soha sem volt kifogástalan és másodszor, hogy hiába jön kimondva e területre nézve a jogegyenlőség, mert a politikai választásoknál az ötszerás, a közigazgatásnál az egész eljárás úgy volt kezelve, hogy abból csak a szász fajnak volt haszna, a magyar és román elem e területen minden tekintetben el volt nyomva. De már e két nagy hiba is eléggé indokolja a közigazgatási reformot, mert az állam és főleg a magyar állam hivatása tökéletesen ignorálva van a királyföldön. Azonban ettől eltekintve, már a királyföld közigazgatási szervezésében nemcsak eltérés, de határozott ellentét van az ország többi részének szervezetével. Mert itt az önkormányzat egy 11 törvényhatóság fölé helyezett municipium gyámsága alá van helyezve ; ha az ország többi részében kerületi táblákat és kormányzóságokat teremteni nem akarunk, akkor a királyföldön is meg kellett szüntetni e szervezetet. Ha pedig ez, mint illetéktelen, közbevető fórum, mely csak lassítja, gyengíti a központi kormány működését, megszűnik, akkor viszont a királyföldi 11 municipium lesz életképtelen és a házipénztár behozatalával túlterhelve, ha mostani abnormis felosztásában meghagyatik. És ha a területi beosztás általános közigazgatási . A megyei végrehajtás. A gubernium, a fennemlitett császári kézirat tartalmáról, annak legpontosabban teljesítése véget 1784. decemb. 6 ikán kelt kir. leiratban értesittetvén, a valóban nehéz s nagy felelőséggel járó feladat: b Wesselényi Miklós elfogatását eszközölni, a gubernium által decem. 16-ikán gr. Kornis Zsigmondra, a Kraszna megyével, s Kővár vidékével egyesitett Közép-Szolnok megyének azon év júliusa közepén kinevezett főispánjára lett bizva. Mit tett e főtiszt a kérdéses ügyben s mi eredményre jutott, azt azon esztendő decembere 21-kén a kormányszékhez intézett tudósításában előadta, melynek lényeges tartalma itt következik. Miután gr. Kornis a guberniumnak az itt esztendő decembere 16-ikán kelt rendeletét két nap múlva megkapta, egyszersmind hitelesen arról is értesült, hogy a mindenre elszánt b. Wesselényi Miklós magát önként megadni nem fogja, s igy az ellenállásra készen van, más módot megbízatásának teljesítésére nem látott, mint a megyei embereket — gens comitatus — maga mellé venni, s a kívánt czélra azok segítségével, tehát megyei végrehajtás alkalmazásával jutni el. A megyei embereket azért maga vezetvén, az útra decemb. 19 ikén éjjel indult el. s úgy ment, hogy Zsibóra korán reggel érkezzék, miután b. Wesselényi Miklós a dolog felől értesülhetne, kinek tudakozás véget Zilahra küldött egy emberét útközben elfogta, s magával vitte. De mind ez elővigyázat semmit sem használt; b. Wesselényi — e következés megmutatta, — a dolog felöl értesülve volt; a végrehajtók megérkezést azért, a szükséges készületeket maga védelmére megtéve, várta. A főispán decemb. 20 ikán reggel érkezett Zsibóra, s valamint a magával vitt megyei tiszteket, úgy a megyei embereket is a legfensőbb rendelet tartalmáról értesítette, annak teljesítésére buzdította, s előlmenve, személyét a veszélynek kitenni legkevésbé sem kételkedett, szempontjai a királyföldre alkalmazást nem nyernek,akkor épen itt lesz gyenge az önkormányzat és megbénítva a közigazgatás, így áll a dolog, tárgyilagosan véve azt. De a szász ultrák három napon át, e szempontokat nem vizsgálták, hanem csak a szász nemzet jogairól, feldarabolásáról beszéltek, mely pusztulására vezet; mintha a székelyföld területi felosztása ártana a székelynek és mintha a magyar állam több önállást, politikai külön szervezetet lenne köteles adni a szásznak, mint a mennyit saját fajának ad. Azonban Fabritius és Wächter leleplezték az ultra szászokat. Megmondák, hogy amit ők védelmeznek, az nem saját fajuk érdeke vagy a királyföld önkormányzata, hanem egy clique hatalomvágya, mely szeretné feltétlenül tovább is bírni az egész királyföld felett a hatalmat, közigazgatás és vagyonkezelés tekintetében, amely hatalmat, hogy ők mily politikai czélokra használták , jól kifejté dr. Kemény Gábor, visszatekintve a forradalom utáni és 1863-ki jogfeladásukra. Azonban épen ezért vannak nekem aggodalmaim a szász universitásnak, bár csak vagyonkezelés és kulturális missió tekintetében való fentartása miatt is. A vagyonnak „rendeltetésszerű“ felhasználása tovább sem fog „vallás és nemzetiség“-különbség nélkül történni, mint a törvény mondja , ezt elkezelik a szászok a maguk számára. És, hogy erre az universitás fenntartása alkalmas, hogy még ezen kívül egy kis politikai conventiculum is lesz abból, az tapasztalatokra alapított meggyőződésem. H. S. TARCZA: Erdélyi középkori dráma a 18-ik században. (Folytatás.) „Miután azonban“ folytatja a monarcha, „szilárd elhatározásom, legkisebb engedékenységnek sem hagyni helyt, ön haladék nélkül intézkedni fog, Wesselényit rendelet folytán — edictaliter — személyesen megjelenése végett idéztetni, ki ha netán nem engedelmeskednék, makacsságáért — in contumaciam — közkereset alá vettessék. A mellett parancsolom: a legszigorúbban utánajárni, ki volt a Wesselényi ügye késleltetésében, s tán az elszökésre neki alkalmat nyújtani részes, mert az ilyen vakmerőséget a legérezhetőbb büntetéssel fogom sújtani.“ A császár továbbá az udvari haditanács felemlített előterjesztését megtekintés végett gr. Eszterházyval közölvén, „annak visszaküldését kívánja, mert az elfogatási ténynek az irt módon végrehajtása után, a nemesi kiváltság jótéteményével élésről többé szó sem lehetvén, a felség a katonaságnak megparancsolja. b. Wesselényit minden lehető módon kézrekeritni. „Amint végre, már évek óta tartó ezen egész tárgyalásból látható, az igazság kiszolgáltatását nem lehet eszközölni egy elhirhedt zsarnok és gonosztevő ellen, ki folyvást szabad lábon van, szerteszét jár, s megérdemlett büntetése elől menekülését még a törvény szolgái is elősegítik. Valóban nem lehet csodálkozni, ha ilyen alkotmánynyal bíró országban a háborgás és pusztítások a legnagyobb fokra hágnak, mint a szomorú tapasztalás azt épen most bizonyítja.**) *) E szavakban az egy hónappal az előtt kitört ersttlyi hora-világra van czélsás. Budapest, mártius 28. A képviselőház mai ülésében felolvastatván a második ülésszakot megnyitó kir. leirat, az elnök a házat a tisztviselők választására szólítja fel. Ennek következtében megválasztattak az alelnökök, jegyzők és a háznagy. B. Wesselényi Miklós mintegy negyven jól felfegyverkezett, s lovon ülő hajdúval, valamint több más felvett fegyveres emberrel fogadta a kastélyhoz közeledő főispánt, s a hátulsó udvarra nyíló erkélyen megállván, tele torokkal kiáltotta, mikép sajnálja, hogy a megyei emberek nem a hazát háborgató rablók, de egy hazafi ellen vannak kirendelve. A főispán ekkor b. Wesselényihez fordulván, őket a fejedelemtől megerősített ítéletnek engedelmességre rábírni, siker nélkül kisértette meg. A báró, miután a hátulsó udvaron levő, ma már, fenn nem álló kőfal kapujának egyik felét bezáratta, embereinek az ellentállást megparancsolta, s minden hozzá közeledőt halállal fenyegetett, ezt kiáltván: „A kinek élet kell, rám ne jöjjön, mert elévennen magamat meg nem adom.” A gróf ily helyzetben embereihez fordulván, őket a báró megtámadására nógatta, kiknek azonban nagyobb része megrémülvén, mozogni kezdett, s hogy életüket veszélynek ki nem teendik, hangosan nyilvánítók. A főispán és a tisztség eleget iparkodtak kísérőiket a legfensőbb rendelet iránti enyemességre rászoritni, de semmire sem mehettek. Miután báró Wesselényi és hajdúi kardot rántva fenyegetéseiket ismételve, vérontásig ellentállásukat kijelentették, a népet többé visszatartani nem lehetett, mely összezavarodva, a főispán és tisztség intésére nem hallgatott, de szétszaladt, s a csatahelyet odahagyva, haza sietett. A dolgot megfontolva, ez valóban igy jobban történt, mint czélra nem vezető, s mégis sok romlást és ínséget okozó vérontást csinálni, mert a főispán, mint írta „sem kiküldve, sem felhatalmazva nem volt hasonló összeütközést és embermészárlást idézni elő, mire a megyei embereket rá sem kényszeríthette volna. 3. A katonai végrehajtás. Miután a fennebbiek szerint, a polgári karhatalomnak sem sikerült b. Wesselényi Miklóst a büntető igazság kezébe szolgáltatni, őtet, ki annyira megátalkodva volt, a törvény iránti engedelmesség rászorutni, a legvégső eszközt, t. i. a katonai erő alkalmazását kellett igénybe venni. A kérdéses ügy további előadásában a gubernium, valamint az udvari kancellária közt folyt levelezés alapján, a főbb és jellemzőbb eseményekre szorítkozunk, valamint az ide tartozó felette számos okmányok közül csupán azokat közöljük, amelyek kiváló érdekkel és fontossággal bírnak. Az utolsók közül, a további eseményekre nézve, mik fölvett tárgyunkban történtek, elsőrendű kútfő az udvari kanczelláriának 1785-ben január 20-án tett tudósítása, melyből az illető adatokat merítjük. (Folyt köv.) Első alelnök lett Bánó József; második alelnök Várady Gábor; jegyzők: Beöthy, Gullner Gyula, Molnár Aladár, Orbán Balázs, Wächter Frigyes, Tombor Iván. Háznagynak Kovách László választatott meg. Ezzel a ház megalakult. Holnap ülés lesz, melyben Tisza Kálmán, Péchy és Simonyi miniszterek több rendbeli interpellátiókra fognak felelni. Fővárosi levelek. Budapest, 1876. március 26.*) Kedves barátom! A mai napot a nagy politikai események sorában nehezen fogja feljegyezni a politikai vagy zajos eseményeket kereső történelem , de a mélyebben gondolkozók s a nemzetek fejlődését nem külsőségekben kereső hazafiak örömmel fogják naplójukba feljegyezni. Ma nyittatott meg ünnepélyesen a pesti magy. kir. egyetem könyvtára nem nagy (mert az nem is tért volna be) de a legválogatottabb közönség előtt. A francziskánusok telkének egyik felében a régi rozzant könyvtár mellett „az első hazai takarékpénztár“ átellenében épült fel azon díszes épület, mely ma az egyetem könyvtárát foglalja magában. Zsedényi Ede bátyánk (kit ma nem is valónk szerencsések az ünnepélyen láthatni) haragszik ugyan a díszes szeglet-toronyra, mely a materialismus mai korszakában s szemben a takarékpénztári disztoronynyal azt meri hirdetni, hogy a magyar a tudományt a pénznél még ma is többre meri becsülni, de részemről ha mindjárt nem volna is egészen igy, örömest engedem át magam ezen kellemes illúziónak. Az épület valóban díszes kétemeletes ház. A díszterem nemcsak díszre, de egyszersmind a főczélra, a közönség használatára van alkotva, amennyiben kellő oldal s felső világítás mellett 120 tudvágyó olvasónak nyújt kényelmes elhelyezést. Több, mint 9 ezer kötet szakszerint beosztva képezi e terem kézi könyvtárát, mely a főbe*) Későn vettük. Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója. DR. MELTZL HUGÓTÓL. (Folytatás.) Az előbbiek után gondolom nem szorult bővebb commentárra Erdélyinek soldisant jellemrajza. Mindenesetre fölötte érdekes és tanulságos Gyulai essnyével összehasonlítani e sajátságos productumot; azért közöltem ezt is csaknem egész terjedelmében (holott eleinte szándékomban volt csak kivonatot adni.) Ha már összehasonlítjuk a két rendbeli művecskét Petőfiről,amely 1854-ben jelent meg, szinte egy időben, akkor azonnal szembeötlik, hogy az Erdélyié úgy viszonylik a Gyulaiéhoz, mint a Petőfi lyrája a Petőfi utáni lyrához; de önkénytelenül jut eszünkbe egyszersmind Bacon szava is, melynek igazsága talán itt is bebizonyul: „citius emergit veritas ex errore, quam ex confusione.“ Nagyon természetes dolog, hogy Erdélyi is csak népköltőnek tartja Petőfit. Gyulainak elcsábító szépségű előadása után máskép nem is foghatta fel senki többé a kortársak, fiatalabbak, úgymint öregebbek közül. De hogy Erdélyi még egy Bérangert is Petőfinél magasabb művésznek *) Gyulai és Baye februárius hó elején jelent meg, Edélyi hét czikke július hó elején.