Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)
1876-01-13 / 9. szám
lekkönyvi hatóságtól áttett jegyzőkönyvi másolatok és regiszerből a földkönyvet kiegészíti, és megcsinálja az egyévi birtokiveket és summariumot; a birtokivek készítésénél tartsa magát a mérnök a tkvi másolatokhoz, s különösen a rendszámokat épen úgy vezesse be; most a statusquo felvétele alapján a mérnök által készített munkálatok hitelesiletnek. Az érdemleges tárgyalás, ítélethozatal és annak végrehajtása a birtokrendezési eljárás V-ik fejezetében meg lévén írva, csak is a kiosztási tervezet megkészítése s különösen az új tagok kiosztásáról akarok szólni. A tervezet megkészítésénél a fentebb említett rendeletben előírtak megtartásán kívül szükséges, hogy a mérnök az egyes birtokívekre jegyzett fekvőségek becsértékét ne összesen, hanem rendszámonként is számítsa öszsze, más szóval, miután a telekkönyvi másolatban a parczellák jogi természetek különbfélesége folytán vezettettek be egy vagy több rendszám alatt, azon rendszámok alatt levő fekvőségek becsértéke is előbb külön-külön, és csak azután összegelendő egy fő összegbe, ennek megfelelőleg az egész illetőség is úgy szakítandó ki a térképen, hogy abban az egyes rendszám alatt foglalt becsterület pontozott vonal és külön parczella által legyen kitüntetve, épen igy az új kiosztási földkönyvben valamint a birtokivekben a rendszám ki legyen írva, miért is a birtokivek egy rovattal megoldandók. Az egyes tagok kiszámításánál figyeljen a mérnök, hogy az olyan községekben, hol a volt jobbágyok fordulónként több tagban veszik ki illetőségeiket, a térképeni kiszámítást úgy eszközölje, hogy egy-egy külön rendszám alatt bevezetett becsterületet ne kénytelenít tessék megosztani. Ezen becsterületeket a természetben szükségtelen megjelölni, miután azt a térképről bárki is könnyen leveti. És most az így elkészített összes operátum átadatik a pénzügyigazgatóságnak, az egyéni adókivetés keresztülvitele végett, mert az így elkészített munkálat alapján az adót is azon személy fizeti, ki nyilván könyvileg megnyerte a tulajdonjogot, holott az eddigi eljárás szerint, akárhányan fizették az adót anélkül, hogy a fekvőségre a tulajdonjogot megszerezhették volna, pedig azt mindenki átláthatja, hogy a tagosítás csak akkor felel meg fogalmának, ha a fekvőségek nyilvánkönyvileg is tisztázva vannak. Az adókivetés megtörténte után a pénzügyigazgatóság átküldi az operátumot a tkvi hatósághoz, kinek mostani teendője egyszerű átvezetésből áll, mind a jogcímek, mind a rend- és helyrajzi számok, és így az azokra bekebelezett jogok is változatlanul maradtak, nem marad egyéb teendője a tkvi hivatalnak, mint az új birtokrészletek bevezetése, a térkép és kiosztási földkönyv egyszerű lemásolása. Végre meg kell mondanom, hogy a birtokrendezés folytán a telekkönyveknek szükségessé vált átalakítása tárgyában nyilvánosság elé bocsátott szerény észrevételeimet nem írói viszketegségből tettem, és ha a telekkönyvezés és tagosítás körül szerzett kevés tapasztalataimmal az ügynek bármi keveset is használhattam, egyedüli czélomat elértem. Pataki Viktor teleirt váltót vett át, s hogy neki azt ki is kell fizetni s továbbá még, hogy Tiszának sok ellenségei vannak s a többi, mind oly dolgokat, melyek tények, melyek mindenikében legtisztább és mindenki által tudott igazság van, de a melyeket a „Kelet” mégis oly zokon vett, mintha bizony nem „Kelet“ hanemKelet Népe* volna. Vagy csak azért adja bölcs tanácsait oly nagy szavakban, mert végre valahára a főispáni karszékekből is hallunk igazságokat ? s a helyzet leplezetlen előtüntetését ? Mi nem abban a nézetben vagyunk, melyben „Egy főispáni beszéd“ vezérczikk, mert mi azt tartjuk, hogy a főispánnak erkölcsi kötelessége megyéjével megismertetni a kormány szellemét, a haza helyzetét, kötelessége felvilágosítani a haza, nemzet és kormány érdekében a népet: mit lehessen várni, kérni, követelni, mit nem a kormánytól. A jelen kormánytól mi, a nép sokat vártunk: adócsökkentést, terhek leszállítását. A főispáni beszédből megtanultuk, hogy pénzviszonyaink zilált helyzete miatt, mely helyzet a múlton alapszik — ezt csak idő múltán érhetjük el, keresztül kell gázolnunk a mocsárt, hogy kies rétre juthassunk. Mi tehát azon főispáni beszédet a kormány és nép érdekében csak helyeselni tudjuk, tehát épen ellenkezőjét kívánjuk annak, mit aKelet oly nagyon óhajtott, mi azt kívánjuk, hogy mindenik főispán tisztán mondaná meg megyéjének a helyzet nehézségét, a kormány törekvését, czélját és a czél elérése elébe gördített akadályokat. Hogy a régi sebeket ne bolygassuk, ebben a „Kelettel egy véleményen volnánk, ha ő maga nem esett volna abba a bűnbe .Asboth* könyvvével. Ennyit valánk mondandók, de azt a világért sem kívánjuk, hogy a „Kelet“ velünk egy véleményen legyen, annak is határozottan ellene mondunk, hogy mi a „Kelet*-tel hírlapi vitát akarnánk kezdeni, annyival inkább sem, mert elismerjük, hogy a „Kelet* határtalanul vastagabb tollal rendelkezik, vagy tán jobban mondva, gyakoroltatbal, mint mi. Záradékul azonban azt be kell vallanunk, hogy .Egy főispáni beszéd* vezérczikke a „ Keletinek határtalan örömforrongásba hozta Jeruzsálem környékét, ”- forintját, melyért az semmit sem tett, vissza, nem gondolnám, hogy terrorizálás következményéül lenne tekinthető, de másfelől világosan megcáfolja czikkíró azon álítását, hogy ő a birtokmegváltás tárgyában az egyes telepítvényesektől még 5 forint előleget sem vett volna fel, a fennebbi gyarusítással ellenkezőleg, menynyiben bizonyos hitelre méltó forrásból értesülve vagyok, épen a másik fél által lett a tudatlan nép még községi elöljárók közbejövetelével is a képen elámítva, hogy mindazok, kik az ügyvéd előtt meg nem jelentek, és az általa kívánt előleget be nem fizetik, a kezeken lévő birtok tőlük a tulajdonosok által el fog vétetni, s ők a birtokból ki fognak vettetni. Csikszék közönsége azonban a terrorizálással semmikép sem gyanúsítható, mert még a telepítvényes törvény megjelenése előtt egy Csik Somlyón 1870 november 29-én néhai főispán Mikó Antal úr elnöklete alatt tartott közgyűlésben azon határozatot hozta, hogy saját telepítvéyeseit egyezség útján a váltságdíj lefizetése mellett felszabadítja. Én p pedig még december 2-tól 346. szám alatt a havasi javak kezelőhivatalának eme határozatot azon további utasítással adtam ki, hogy azt a lakosoknak tudomására hozni siessen, s a jelentkezőkről egy névjegyzéket készítvén, azt nekem a további teendők elintézése végett haladéknélkül terjessze be, — azonban ugyanezen hó 30- ról azon jelentést vettem a kezelőségtől, hogy a szék közönsége határozata közhírré lett téve ugyan, de a birtok-megváltás iránt nála magát senki sem jelentette be, ennélfogva a széknek telepitvényesei iránt táplált jó indulat mint még akkor megbízható forrásból értesültem, bizonyos népboldogítók befolyása miatt meghiúsult, lehet a nép már akkor be volt aa ábrándok honába vezetve, s több remény nyujtatott neki más után, mint itt a mennyit nyerhetett volna. (Folyt, köv) Megyei élet. De is, jan. 9-én. A »Kelet* folyó év és hó 5-iki számában »Egy főispáni beszéd* vezérczikkben ugyancsak nekiesett báró Bánffy Dezső Belső Szolnok megye főispánjának mult év utolsó hava 29 én tartott közgyűlésen elmondott megnyitó beszédjéért. Tormamódra akar csípni, de épen úgy járt mint a torma, mikor kellő ideig tűzelibe tartják, elveszti hatását. Anélkül, hogy ok lenne reá, vagy jobban mondva az a főispáni beszéd csak a legkisebb okot is szolgáltatta volna, elkezd sajnálkozni alkotmányos életünk, politikánk és parlamentünk felett, ez még hagyján, okoskodni mindenkinek jogában áll, de okosat mondani, az igaz, nem mindenkinek adatott. Ismételjük evvel közünk nincs. De hogy a „Kelet" említett czikke, ezen a főispán által elmondott valódi tényeken alapuló megnyitó beszédet úgy nézi, mint— szavaival élvén — a tisztes főispáni karszékből elkövetett oly dolgot, mely nemcsak ellentétben áll egy modern alkotmányos államban dívó helyesebb fogalmakkal, hanem némi részben még ez állást is képes compromittálni,— ezt teljességgel nem értjük, de nem is lehet érteni. Nem értjük pedig azért, mert előre kikötötte magának .Egy főispáni beszédvezérczikk, hogy nem a kormány ellen, sem régi pártszellemből nem beszél. Szerintünk azon főispáni beszédnek lelke : a múlt tévedt, a jelen a mult tévedéseit észrevéve igyekszik azon tévedésektől őrizkedni, igyekszik a múlton alapuló sanyarú helyzetet jobbra fordítani. Ez mint mondok, tehát azon roppant érzelmekre okot szolgáltató főispáni beszédnek lelke s ez az a lélek, melyet aKelet* ,Egy főispáni beszéd* vezérczikke testté akar törpiteni. De mit is mondott csak az a főispán beszédében ? — azt is mondotta: Tisza milliókkal Válaszul dr. Ratiunak.*) Tekintetes szerkesztő úr! A Magyar Polgár 1875-dik évi 292 dik számában Doctor Ratiu János ügyvédnek bizonyos ellene emelt vád ellenében magát tisztázni akaró czikke jelenvén meg, s abban csekély személyem is, mint Csikszék havasi javainak igazgaója valamint a szék közönsége nevezett Doctor úr által nem a leggyöngédebben lévén érintve, szabadjon a tekintetes szerkesztő urat megkérnem, miszerint szíveskedjék becses lapjában számomra is egy kis tért engedni, hogy a tisztelt Doctor úr ferdítéseit és gyanúsításait valódi értékekre leszállíthassam. Nem akarok az egész csaknem 7 hasábra terjedő hosszas nyilatkozat részletes cáfolatába bocsátkozni, hanem szorítkozom egyedül az életttem ismeretes és általam érvekkel megdönthető pontokra. Csikszék közönsége jogelőde az egykori első székely ezred kormánya az úgynevezett revindikált havasokon lakó telepítvényesek kezén található birtokrészleteket mindig a havasoknak árverés utján történt haszonbérbeadása alkalmával szokta volt 3 évről 3 évre állandó haszonbér czimen kiadni, mi az 1851-dik év április hó végéig eképen gyakoroltatott, s miről a kezemen levő több rendbeli okmányok tanúskodnak. Ennek igyletéről czikkiró úr is szerzett magának már tudomást. A 20 évig tartott államkezelés alatt ezen gyakorlat elhanyagoltatván, s a szék közönsége jogelőde példájára annak újbóli életbeléptetését szándékozván eszközölni, mindjárt az itt havasok birtokbevétele után az 1869 dik év november havában jelenlegi alispán akkori alkirálybirokos. Puskás Ferencz urat a végett küldötte volt a havasokra ki, hogy a telepitvényesekkel szerződéseket kössön, minek keresztülvitele azonban bizonyos bujtogatások következtében meghiúsult. Ez nyílt és nem alattomos eljárás volt, mint a minőnek az illető bélyegezni akarja. Hogy Domuk község lakói ki által és miképpen terrorizáltathattak a perek megindításának felhagyására? nem értem, mert azok Csik-Jenőfalva község telepítvényesei lévén, alig hiszem, hogy azon község az 1871-dik év július havában a havasokon folyt üzelmekről bár csak némi tudomással birt volna; azon eset pedig, midőn Domoki Pálosán Jakab a Békás községi elöljáróságnál az 1873-dik évben Bogos István széki orvos ur jelenlétében tanácsot kért aziránt, mikép kaphatná a Rátiy ügyvédnek előlegül befizetett 10 . E válaszszal az befejezettnek tekintjük, ügyest apunk rendes rovataiban Szerk. A kolozsvári önkéntes tűzoltó-egylet pa rancsnokságának jelentése a január 9-ki közgyűlésen. Tisztelt közgyűlés ! Egyleti életünk negyedik évét értük el, s ha visszapillantunk a lefolyt évekre, különösen a legutóbbira, úgy találjuk, hogy sok minden megváltozott : több érdemes tagtárs elhagyott bennünket, új erők csatlakoztak hozzánk, s így egyletünknek külseje majdnem egészen átalakult. E változások közepett is azonban a hűk kis csoportja, azok, kik kitartó buzgalommal — változhatlan hűséggel ragaszkodnak a tűzoltás nemes és magasztos ügyéhez — állandóan megmaradtak. Ezeké s Kolozsvár városé a dicsőség, hogy lankadatlan igyekezettel s nem csekély áldozattal a fontos 8 nem kis horderejű intézményt életerőssé tették, övék az érdem, hogy városunk jóravaló polgárságának tetterejét s zsibbadt szellemét felébresztették, s egy oly intézményt honosítottak meg, mely nemcsak a közszellem ébresztését s nemesítését mozdítja elő, hanem humánus irányánál fogva a valódi felebaráti szeretet felköltésére s gyakorlására is jelentékeny lökést ad. Ha el is ismerjük azt, hogy a három évi rövid idő alatt kivívott eredményekre megnyugtató érzéssel tekinthetünk vissza, lehetetlen ellepleznünk a tapasztalás sugalra azon igazságot, hogy ez intézmény csak úgy állhat fenn, virágozhat, s felelhet meg czéljának, ha az eddig tapasztalt nagylelkű gyámolítás és segedelem ezután sem fog kimaradni úgy egyesek, mint Kolozsvár városa részéről, mert ellenkező esetben ez intézmény az egyes tagok buzgalma daczára is csak pangásban tespedne, s hanyatlásnak indulva kockázatra tenné még az egyesek s a város által eddig tett tetemes áldozatokat is. Mennyire pótol egyletünk egy már régtől fogva mélyen érzett hiányt, mily életre való, hasznos és nélkülözhetlen az, s mennyiben érte el a kitűzött nemes czélt? azt megítélni nem tartozik a mi teendőink közé. A jelenlegi teendő az, hogy a parancsnokság mielőtt búcsút venne helyétől s köszönetet mondana azon jóságért, melylyel minden egyes tagját érdeme feletti mértékben részeltetni méltóztattak, az alapszbály értelmében kötelességszerűleg számot adjon a lefolyt évben kifejtett működéséről. Midőn tehát ezt örömmel és önérzettel teljesiti, s midőn kinyilatkoztatja, hogy a parancsnokságnak minden egyes tagja felette boldognak érzi magát, hogy a 1. közgyűlés nagybecsű bizalma következtében gyönge erővel és tehetséggel, de a legtisztább szándékkal közreműködhetett ez egylet érdekében — működéséről a következőkben számol be. A parancsnokság a lefolyt évben összesen 34 gyűlést tartott, e gyűlésekben 276 határozatot hozott, a levéltár 174 drbbal szaporodott. A parancsnoksági ülések idejének egy nagy részét a rend és fegyelem behozatala, a pénzügyi állás tisztázása, a szükséges szakismeret elsajátítása, s az igazgatás és kezelés terén tett lépések és intézkedések vették igénybe. Az ezen évben előfordult nevezetesebb mozzanatok a következők: Az 1874. október havában megtartott rendes közgyűlés után a parancsnokság három rendkivüli közgyűlést hivott össze még pedig 1874 november 15-ére, 1875. febr. 28 ára, s 1875. jÚlius 11-ére, melyek mindenikének tárgya az volt hogy az időközben lemondott egyes parancsnoksági tagok helyébe mások választassanak. E választások meg is történtek, minek következtében Minorich Károly helyébe főparancsnoknak Kőszegvári Gyula, ennek helyébe osztályparancsnoknak Benigni Sámuel s az ezáltal megürült rendfentartó szakaszparancsnoki állomásra Kerekes Márton, Benigni Sámuelnek állomásáról lett lemondása folytán osztályparancsnoknak Deák Pál segédtiszt, segédtisztté pedig Balog György választottak meg. Miután a város áldozatkészége folytán a tűzoltói laktanya s az őrtorony elkészült, a parancsság a tűzoltói őrtoronyban az őrködést 1874 decz. 1-én beállította, a távsürgönyzésre vonatkozólag a jelzéseket meghatározta s az őrtorony tetejére a tűzvészt jelző harangot felállította, intézkedvén arról is, hogy a tűzvész alkalmával az őrtorony tetején nappal zászló, éjjel pedig vörös lámpa mutassa azon irányt, merre a tűz pusztít. Ezeken kívül megállapította a rangfokozatot s az egyenruhát, meghatározta a tűzszolgálati a rendfentartók szolgálati szabályzatát, s elkészítette a fizetéses tűzoltók részére a szolgálati szabályzatot . A szertárnoki állomásra a fizetéses tűzoltók felügyelőjét Vaszi Sigmondot, az állomásáról lemondott szakaszvezető Régesi György helyébe Fecsger Jánost nevezte ki, s jövőre leendő buzdításul hat őrparancsnoki állomást rendszeresített. A hivatalos teendők elintézhetése végett a tűzoltó laktanyában hivatali Helyiséget rendezett be, az egyes parancsnoksági tagok teendőjét és működési körét vonatozta s a felmerülendő panaszok kinyomoztatásására s a tényálladék megállapítására, véleményező hatáskörrel Deák Pál osztályparancsnok elnöklete alatt egy fegyelmi bizottságot szervezett. A szükséges szakismeret elsajátíthatása végett beállította Kőszegváry Gyula, Bartha János s Vaszi Sigmond vezetése alatt a tiszti iskolát, hol a parancsnoksági tagok elméleti s gyakorlati oktatásban részesültek. Rendezte az egyletnek mindennemű irományait, elkészítette a leltárakat, s rendbehozta a vagyoni állást. A nélkülözhetetlenné vált testi szerelvényeket beszerezte, a tűzoltói zenekar beállítására nézve lépéseket tett s az közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében, miután a 12 fizetéses tűzító beállíttatott, az önkéntesek éjjeli őrségét 1876 jantól kezdve megszüntette s intézkedett, hogy az éjjeli őrség megszüntetése folytán semminemű hátrány, hiány vagy mulasztás elő ne adhassa magát. Részt vett az egylet testületileg a helybeli lövész-egylet zászlószentelési ünnepélyén, s a bécsi világkiállítás alkalmával nyert dicsérő oklevelek és érmek kiosztásakor. Képviseltette magát a királyhágón inneni tűzoltó szövetség létesítése ügyében II.Enyeden tartott gyűlésen, s a sz. Somlyói önkéntes tűzoltó-egylet zászló-szentelési ünnepélyén. Teljesítette mindennap a színházi és éjjeli őrszolgálatot; tartott az év folyama alatt 6 össz,s több részletes, valamint 4 menetgyakorlatot; oltó készleteivel 7 tűzvésznél s 8 kéménygyúfásnál működött, ezenkívül vészjelzés következtében 16 versen oly kivonulás történt, melyeknél semminemű intézkedés-tételnek szüksége elő nem fordult. Megünnepelte a díszgyakorlattal 1875. sept. - én az egylet három éves fennállásának emlékét, mely alkalommal a három éves tűzoltók emlékjelvénynyel lettek kitüntetve. Az évfolyam alatt jelentkezett 13 egyénnel a szivattyu kezeléséből 8, a mászásból a nyilvános vizsgálatot letétette. Az egylet jövedelmének szaporítása végett a mult télen tánczvigalmat rendezett s a színházi őrség teljesítéséért adott két szinelőadás alkalmával minden lehetőt elkövetett, hogy az előadásokat minél látogatottabbá tegye. Ami már most a tényleges állapotot illeti, azt a következőkben van szerencsénk feltüntetni : A tagok számára vonatkozólag, a múlt év végén a tagok összes száma 267 volt, mégpedig: 29 mászó, 51 szivattyús, 123 rendfentartó s 4 dobos és kürtös, e szám az év folytán 50 új tag csatlakozásával szaporodott, 33-at azonban körülményei, 3-at t. i. Bulweis János működő s Anikó János és Sallai István rendfentartókat, a halál szóbta el egyletünk köréből, 2 pedig kizáratott, a szaporodás tehát 12, következőleg a tagok jelenlegi összes száma 219, vagyis 31 mászó, 65 szivattyús, 119 renfentartó s 4 kürtös és dobos. Ezeken kívül van még 12 fizetéses városi tűzoltó, kik mindnyájan a mászókhoz tartoznak. Ami a vagyont illeti: a parancsnokság felügyelete és gondozása alatt 29,259 frt 20 krt tevő ingatlan és ingó vagyon van, melyből mint a számadáshoz mellékelt leltárak tanúsítják, 26,138 frt 10 krt érő ingatlan és ingó a városé, 3,121 frt 10 krt érő ingó az egyleté. Ezeken kívül, minthogy az egyletnek a bemutatandó számadások szerint a mult évben az azelőtti év végén maradt 324 frt 45 kr pénztármaradékkal együtt 3104 frt 50 kr bevétele s 2276 frt 66 kr kiadása volt, az év végével pénztárkészlete 827 frt 84 krajczárt tett.