Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-01-13 / 9. szám

lekkönyvi hatóságtól áttett jegyzőkönyvi másola­tok és regiszerből a földkönyvet kiegészíti, és meg­csinálja az egyévi birtokiveket és summariumot; a birtokivek készítésénél tartsa magát a mérnök a tkvi másolatokhoz, s különösen a rendszámokat épen úgy vezesse be; most a statusquo felvétele alapján a mérnök által készített munkálatok hi­­telesiletnek. Az érdemleges tárgyalás, ítélethozatal és annak végrehajtása a birtokrendezési eljárás V-ik fejezetében meg lévén írva, csak is a kiosztási ter­vezet megkészítése s különösen az új tagok kiosz­tásáról akarok szól­ni. A tervezet megkészítésé­­nél a fentebb említett rendeletben előírtak meg­tartásán kívül szükséges, hogy a mérnök az egyes birtokívekre jegyzett fekvőségek becsértékét ne összesen, hanem rendszámonként is számítsa ösz­­sze, más szóval, miután a telekkönyvi másolatban a parczellák jogi természetek különbfélesége foly­tán vezettettek be egy vagy több rendszám alatt, azon rendszámok alatt levő fekvőségek becsértéke is előbb külön-külön, és csak azután összegelendő egy fő összegbe, ennek megfelelőleg az egész il­letőség is úgy szakítandó ki a térképen, hogy ab­ban az egyes rendszám alatt foglalt becsterület pontozott vonal és külön parczella által legyen kitüntetve, épen igy az új kiosztási földkönyvben valamint a birtokivekben a rendszám ki legyen írva, miért is a birtokivek egy rovattal meg­oldandók. Az egyes tagok kiszámításánál figyeljen a mérnök, hogy az olyan községekben, hol a volt jobbágyok fordulónként több tagban veszik ki il­letőségeiket, a térképeni kiszámítást úgy eszközöl­je, hogy egy-egy külön rendszám alatt bevezetett becsterületet ne kénytelenít tessék megosztani. Ezen becsterületeket a természetben szükségtelen meg­jelölni, miután azt a térképről bárki is könnyen leveti. És most az így elkészített összes operátum átadatik a pénzügyigazgatóságnak, az egyéni adó­kivetés keresztülvitele végett, mert az így elké­szített munkálat alapján az adót is azon személy fizeti, ki nyilván könyvileg megnyerte a tulajdon­jogot, holott az eddigi eljárás szerint, akárhá­­nyan fizették az adót a­nélkül, hogy a fekvőségre a tulajdonjogot megszerezhették volna, pedig azt mindenki átláthatja, hogy a tagosítás csak akkor felel meg fogalmának, ha a fekvőségek nyilván­könyvileg is tisztázva vannak. Az adókivetés megtörténte után a pénzügy­igazgatóság átküldi az operátumot a tkvi hatóság­hoz, kinek mostani teendője egyszerű átvezetés­ből áll, mind a jogc­ímek, mind a rend- és hely­rajzi számok, és így az azokra bekebelezett jogok is változatlanul maradtak, nem marad egyéb teendő­je a tkvi hivatalnak, mint az új birtok­részletek bevezetése, a térkép és kiosztási földkönyv egy­szerű lemásolása. Végre meg kell mondanom, hogy a birtokren­dezés folytán a telekkönyveknek szükségessé vált átalakítása tárgyában nyilvánosság elé bocsátott szerény észrevételeimet nem írói viszketegségből tettem, és ha a telekkönyvezés és tagosítás körül szerzett kevés tapasztalataimmal az ügynek bár­mi keveset is használhattam, egyedüli czélomat elértem. Pataki Viktor­ teleirt váltót vett át, s hogy neki azt ki is kell fizetni s továbbá még, hogy Tiszának sok ellensé­gei vannak s a többi, mind oly dolgokat, melyek tények, melyek mindenikében legtisztább és min­denki által tudott igazság van, de a melyeket a „Kelet” mégis oly zokon vett, mintha bizony nem „Kelet“ hanem­­Kelet Népe* volna. Vagy csak azért adja bölcs tanácsait oly nagy szavakban, mert végre valahára a főispáni karszé­kekből is hallunk igazságokat ? s a helyzet leple­zetlen előtüntetését ? Mi nem abban a nézetben vagyunk, melyben „Egy főispáni beszéd“ vezérczikk, mert mi azt tartjuk, hogy a főispánnak erkölcsi kötelessége megyéjével megismertetni a kormány szellemét, a haza helyzetét, kötelessége felvilágosítani a haza, nemzet és kormány érdekében a népet: mit le­hessen várni, kérni, követelni, mit nem a kor­mánytól. A jelen kormánytól mi, a nép sokat vártunk: adócsökkentést, terhek leszállítását. A főispáni beszédből megtanultuk, hogy pénzviszonyaink zi­lált helyzete miatt, mely helyzet a múlton alap­szik — ezt csak idő múltán érhetjük el, keresz­tül kell gázolnunk a mocsárt, hogy kies rétre jut­hassunk. Mi tehát azon főispáni beszédet a kormány és nép érdekében csak helyeselni tudjuk, tehát épen ellenkezőjét kívánjuk annak, mit a­­Kelet­ oly nagyon óhajtott, mi azt kívánjuk, hogy min­­denik főispán tisztán mondaná meg megyéjének a helyzet nehézségét, a kormány törekvését, czélját és a czél elérése elébe gördített akadályokat. Hogy a régi sebeket ne bolygassuk, ebben a „Kelettel egy véleményen volnánk, ha ő maga nem esett volna abba a bűnbe .Asboth* könyv­vével. Ennyit valánk mondandók, de azt a világért sem kívánjuk, hogy a „Kelet“ velünk egy vélemé­nyen legyen, annak is határozottan ellene mon­dunk, hogy mi a „Kelet*-tel hírlapi vitát akarnánk kezdeni, annyival inkább sem, mert elismerjük, hogy a „Kelet* határtalanul vastagabb tollal rendelkezik, vagy tán jobban mondva, gyakoroltat­­­bal, mint mi. Záradékul azonban azt be kell vallanunk, hogy .Egy főispáni beszéd* vezérczikke a „ Ke­letinek határtalan örömforrongásba hozta Jeru­zsálem környékét, ”- forintját, melyért az semmit sem tett, vissza, nem gondolnám, hogy terrorizálás következményéül lenne tekinthető, de másfelől világosan megc­á­­folja czikkíró azon álítását, hogy ő a birtokmeg­váltás tárgyában az egyes telepítvényesektől még 5 forint előleget sem vett volna fel, a fennebbi gyarusítással ellenkezőleg, meny­nyiben bizonyos hitelre méltó forrásból értesülve vagyok, épen a másik fél által lett a tudatlan nép még községi elöljárók közbejövetelével is a képen elámítva, hogy mindazok, kik az ügyvéd előtt meg nem jelentek, és az általa kívánt előleget be nem fizetik, a kezeken lévő birtok tő­lük a tulajdonosok által el fog vétetni, s ők a birtokból ki fognak vettetni. Csikszék közönsége azonban a terrorizálás­sal semmikép sem gyanúsítható, mert még a tele­pít­vényes törvény megjelenése előtt egy Csik Somlyón 1870 november 29-én néhai főispán Mikó Antal úr elnöklete alatt tartott közgyűlés­ben azon határozatot hozta, hogy saját telepítvé­­­yeseit egyezség útján a váltságdíj lefizetése mel­lett felszabadítja. Én p pedig még dec­ember 2-tól 346. szám alatt a havasi javak kezelőhivatalának eme hatá­rozatot azon további utasítással adtam ki, hogy azt a lakosoknak tudomására hozni siessen, s a jelentkezőkről egy névjegyzéket készítvén, azt ne­kem a további teendők elintézése végett haladék­­nélkül terjessze be, — azonban ugyanezen hó 30- ról azon jelentést vettem a kezelőségtől, hogy a szék közönsége határozata közhírré lett téve ugyan, de a birtok-megváltás iránt nála magát senki sem jelentette be, ennélfogva a széknek telepit­vényesei iránt táplált jó indulat mint még akkor megbízható forrásból értesültem, bizonyos népbol­­dogítók befolyása miatt meghiúsult, lehet a nép már akkor be volt aa ábrándok honába vezetve, s több remény nyujtatott neki más után, mint itt a mennyit nyerhetett volna. (Folyt, köv) Megyei élet. De is, jan. 9-én. A »Kelet* folyó év és hó 5-iki számában »Egy főispáni beszéd* vezérczikkben ugyancsak nekiesett báró Bánffy Dezső Belső Szolnok me­gye főispánjának mult év utolsó hava 29 én tar­tott közgyűlésen elmondott megnyitó beszéd­jéért. Tormamódra akar csípni, de épen úgy járt mint a torma, mikor kellő ideig tűz­elibe tartják, elveszti hatását. A­nélkül, hogy ok lenne reá, vagy jobban mondva az a főispáni beszéd csak a legkisebb okot is szolgáltatta volna, elkezd sajnálkozni alkotmá­nyos életünk, politikánk és parlamentünk felett, ez még hagyján, okoskodni mindenkinek jogában áll, de okosat mondani, az igaz, nem minden­kinek adatott. Ismételjük evvel közünk nincs. De hogy a „Kelet" említett czikke, ezen a főispán által elmondott valódi tényeken alapuló megnyitó beszédet úgy nézi, mint­­— szavaival élvén — a tisztes főispáni karszékből elkövetett oly dolgot, mely nemcsak ellentétben áll egy mo­dern alkotmányos államban dívó helyesebb fogal­makkal, hanem némi részben még ez állást is ké­pes compromittálni,— ezt teljességgel nem értjük, de nem is lehet érteni. Nem értjük pedig azért, mert előre kikötötte magának .Egy főispáni be­szédv­ezérczikk, hogy nem a kormány ellen, sem régi pártszellemből nem beszél. Szerintünk azon főispáni beszédnek lelke : a múlt tévedt, a jelen a mult tévedéseit észrevéve igyekszik azon tévedésektől őrizkedni, igyekszik a múlton alapuló sanyarú helyzetet jobbra fordítani. Ez mint mondok, tehát azon roppant érzelmekre okot szolgáltató főispáni beszédnek lelke s ez az a lélek, melyet a­­Kelet* ,Egy főispáni beszéd* vezérczikke testté akar törpiteni. De mit is mondott csak az a főispán beszé­dében ? — azt is mondotta: Tisza milliókkal Válaszul dr. Ratiunak.*) Tekintetes szerkesztő úr! A Magyar Polgár 1875-dik évi 292 dik szá­mában Doctor Ratiu János ügyvédnek bizonyos ellene emelt vád ellenében magát tisztázni akaró czikke jelenvén meg, s abban csekély személyem is, mint Csikszék havasi javainak igazga­ója vala­mint a szék közönsége nevezett Doctor úr által nem a leggyöngédebben lévén érintve, szabadjon a tekintetes szerkesztő urat megkérnem, miszerint szíveskedjék becses lapjában számomra is egy kis tért engedni, hogy a tisztelt Doctor úr ferdíté­seit és gyanúsításait valódi értékekre leszállít­hassam. Nem akarok az egész csaknem 7 hasábra terjedő hosszas nyilatkozat részletes c­áfolatába bocsátkozni, hanem szorítkozom egyedül az élet­­t­tem ismeretes és általam érvekkel megdönthető pontokra. Csikszék közönsége jogelőde az egykori el­ső székely ezred kormánya az úgynevezett revin­dikált havasokon lakó telepítvényesek kezén ta­lálható birtokrészleteket mindig a havasoknak ár­verés utján történt haszonbérbeadása alkalmával szokta volt 3­ évről 3 évre állandó haszonbér czi­­men kiadni, mi az 1851-dik év április hó végéig eképen gyakoroltatott, s miről a kezemen le­vő több rendbeli okmányok tanúskodnak. Ennek igyletéről czikkiró úr is szerzett ma­gának már tudomást. A 20 évig tartott államkezelés alatt ezen gyakorlat elhanyagoltatván, s a szék közönsége jogelőde példájára annak újbóli életbeléptetését szándékozván eszközölni, mindjárt az itt havasok birtokbevétele után az 1869 dik év november ha­vában jelenlegi alispán akkori alkirálybiro­­kos. Puskás Ferencz urat a végett küldötte volt a ha­vasokra ki, hogy a telepitvényesekkel szerződése­ket kössön, minek keresztülvitele azonban bizo­nyos bujtogatások következtében meghiúsult. Ez nyílt és nem alattomos eljárás volt, mint a minőnek az illető bélyegezni akarja. Hogy Domuk község lakói ki által és mikép­pen terrorizáltathattak a perek megindításának felhagyására? nem értem, mert azok Csik-Jenő­­falva község telepítvényesei lévén, alig hiszem, hogy azon község az 1871-dik év július havában a havasokon folyt üzelmekről bár csak némi tu­domással birt volna; azon eset pedig, midőn Do­­moki Pálosán Jakab a Békás községi elöljáróság­nál az 1873-dik évben Bogos István széki orvos ur jelenlétében tanácsot kért aziránt, mikép kap­hatná a Rátiy ügyvédnek előlegül befizetett 10 .­ E válaszszal az befejezettnek tekintjü­k, ügyest apunk rendes rovataiban Szerk. A kolozsvári önkéntes tűzoltó-egylet pa­­ rancsnokságának jelentése a január 9-ki közgyűlésen. Tisztelt közgyűlés ! Egyleti életünk negyedik évét értük el, s ha visszapillantunk a lefolyt évekre,­­ különösen a legutóbbira, úgy találjuk, hogy sok minden megvál­tozott : több érdemes tagtárs elhagyott bennünket, új erők csatlakoztak hozzánk, s így egyletünknek külseje majdnem egészen átalakult. E változások közepett is azonban a hűk kis csoportja, azok, kik kitartó buzgalommal — változhatlan hűséggel ra­gaszkodnak a tűzoltás nemes és magasztos ügyé­hez — állandóan megmaradtak. Ezeké s Kolozs­vár városé a dicsőség, hogy lankadatlan igyeke­zettel s nem csekély áldozattal a fontos 8 nem kis horderejű intézményt életerőssé tették, övék az érdem, hogy városunk jóravaló polgárságának tett­erejét s zsibbadt szellemét felébresztették, s egy oly intézményt honosítottak meg, mely nemcsak a közszellem ébresztését s nemesítését mozdítja elő, hanem humánus irányánál fogva a valódi feleba­ráti szeretet felköltésére s gyakorlására is jelen­tékeny lökést ad. Ha el is ismerjük azt, hogy a három évi rö­vid idő alatt kivívott eredményekre megnyugtató érzéssel tekinthetünk vissza, lehetetlen elleplez­nünk a tapasztalás sugalra azon igazságot, hogy ez intézmény csak úgy állhat fenn, virágozhat, s felelhet meg czéljának, ha az eddig tapasztalt nagylelkű gyámolítás és segedelem ezután sem fog kimaradni úgy egyesek, mint Kolozsvár városa ré­széről, mert ellenkező esetben ez intézmény az egyes tagok buzgalma daczára is csak pangásban tespedne, s hanyatlásnak indulva koc­kázatra ten­né még az egyesek s a város által eddig tett te­temes áldozatokat is. Mennyire pótol egyletünk egy már régtől fogva mélyen érzett hiányt, mily életre való, hasz­nos és nélkülözhetlen az, s mennyiben érte el a kitűzött nemes czélt? azt megítélni nem tartozik a mi teendőink közé. A jelenlegi teendő az, hogy a parancsnokság mielőtt búcsút venne helyétől s köszönetet mondana azon jóságért, melylyel min­­den egyes tagját érdeme feletti mértékben rész­eltetni méltóztattak, az alapszbály értelmében köte­­lességszerűleg számot adjon a lefolyt évben kifej­tett működéséről. Midőn tehát ezt örömmel és önérzettel teljesiti, s midőn kinyilatkoztatja, hogy a parancsnokságnak minden egyes tagja felette boldognak érzi magát, hogy a 1. közgyűlés nagy­becsű bizalma követ­keztében gyönge erővel és te­hetséggel, de a legtisztább szándékkal közremű­ködhetett ez egylet érdekében — működéséről a következőkben számol be. A parancsnokság a lefolyt évben összesen 34 gyűlést tartott, e gyűlésekben 276 határoza­tot hozott, a levéltár 174 drbbal szaporodott. A parancsnoksági ülések idejének egy nagy részét a rend és fegyelem behozatala, a pénzügyi állás tisztázása, a szükséges szakismeret elsajátí­tása, s az igazgatás és kezelés terén tett lépések és intézkedések vették igénybe. Az ezen évben előfordult nevezetesebb moz­zanatok a következők: Az 1874. október havában megtartott ren­des közgyűlés után a parancsnokság három rend­­kivüli közgyűlést hivott össze még pedig 1874 november 15-ére, 1875. febr. 28 ára, s 1875. jÚ­­lius 11-ére, melyek mindenikének tárgya az volt hogy az időközben lemondott egyes parancsnoksági tagok helyébe mások választassanak. E választá­sok meg is történtek, minek következtében Mi­­norich Károly helyébe főparancsnoknak Kőszegvári Gyula, ennek helyébe osztályparancsnoknak Be­­nigni Sámuel s az ezáltal megürült rendfentartó szakaszparancsnoki állomásra Kerekes Márton, Benigni Sámuelnek állomásáról lett lemondása folytán osztályparancsnoknak Deák Pál segédtiszt, segédtisztté pedig Balog György választottak meg. Miután a város áldozatkészége folytán a tűz­­­oltói laktanya s az őrtorony elkészült, a parancs­­ság a tűzoltói őrtoronyban az őrködést 1874 decz. 1-én beállította, a távsürgönyzésre vonatkozólag a jelzéseket meghatározta s az őrtorony tetejére a tűzvészt jelző harangot felállította, intézkedvén arról is, hogy a tűzvész alkalmával az őrtorony tetején nappal zászló, éjjel pedig vörös lámpa mutassa azon irányt, merre a tűz pusztít. Ezeken kívül megállapította a rangfokozatot s az egyenruhát, meghatározta a tűzszolgálati­­ a rendfentartók szolgálati szabályzatát, s elké­szítette a fizetéses tűzoltók részére a szol­gálati szabályzatot . A szertárnoki állomásra a fizetéses tűzoltók felügyelőjét Vaszi Sigmon­­dot, az állomásáról lemondott szakaszvezető Régesi György helyébe Fecsger Jánost nevezte ki, s jövőre leendő buzdításul hat őrparancs­­noki állomást rendszeresített. A hivatalos te­endők elintézhetése végett a tűzoltó laktanyában hivatali Helyiséget rendezett be, az egyes parancs­noksági tagok teendőjét és működési körét vona­­tozta s a felmerülendő panaszok kinyomoztatásá­­sára s a tényálladék megállapítására, véleménye­ző hatáskörrel Deák Pál osztályparancsnok elnök­lete alatt egy fegyelmi bizottságot szervezett. A szükséges szakismeret elsajátíthatása végett beállította Kőszegváry Gyula, Bartha János s Va­szi Sigmond vezetése alatt a tiszti iskolát, hol a parancsnoksági tagok elméleti s gyakorlati okta­tásban részesültek. Rendezte az egyletnek minden­nemű irományait, elkészítette a leltárakat, s rend­behozta a vagyoni állást. A nélkülözhetetlenné vált testi szerelvényeket beszerezte, a tűzoltói ze­nekar beállítására nézve lépéseket tett s az­ köz­gyűlés utólagos jóváhagyása reményében, miután a 12 fizetéses tűzító beállíttatott, az önkéntesek éjjeli őrségét 1876 jan­­­tól kezdve megszüntette s in­tézkedett, hogy az éjjeli őrség megszüntetése foly­tán semminemű hátrány, hiány vagy mulasztás elő ne adhassa magát. Részt vett az egylet testületileg a helybeli lövész-egylet zászlószentelési ünnepélyén, s a bé­csi világkiállítás alkalmával nyert dicsérő okleve­lek és érmek kiosztásakor. Képviseltette magát a királyhágón inneni tűzoltó szövetség létesítése ügyében II.­Enyeden tartott gyűlésen, s a sz. Som­lyói önkéntes tűzoltó-egylet zászló-szentelési ün­nepélyén. Teljesítette mindennap a színházi és éjjeli őrszolgálatot; tartott az év folyama alatt 6 össz,­s több részletes, valamint 4 menetgyakorlatot; oltó készleteivel 7 tűzvésznél s 8 kéménygyúfás­­nál működött, ezenkívül vészjelzés következtében 16 versen oly kivonulás történt, melyeknél semmine­mű intézkedés-tételnek szüksége elő nem fordult. Megünnepelte a díszgyakorlattal 1875. sept. - én az egylet három éves fennállásának emlékét, mely alkalommal a három éves tűzoltók emlék­­jelvénynyel lettek kitüntetve. Az évfolyam alatt jelentkezett 13 egyénnel a szivat­tyu kezeléséből 8, a mászásból a nyilvános vizsgálatot letétette. Az egylet jövedelmének szaporítása végett a mult télen tánczvigalmat rendezett s a színházi őrség teljesítéséért adott két szinelőadás alkalmá­val minden lehetőt elkövetett, hogy az előadáso­kat minél látogatottabbá tegye. A­mi már most a tényleges állapotot illeti, azt a következőkben van szerencsénk feltüntetni : A tagok számára vonatkozólag, a múlt év végén a tagok összes száma 267 volt, még­pe­dig: 29 mászó, 51 szivattyús, 123 rendfentartó s 4 dobos és kürtös, e szám az év folytán 50 új tag csatlakozásával szaporodott, 33-at azonban kö­rülményei, 3-at t. i. Bulweis János működő s Ani­­kó János és Sallai István rendfentartókat, a halál szób­ta el egyletünk köréből, 2 pedig kizáratott, a szaporodás tehát 12, következőleg a tagok jelen­legi összes száma 219, vagyis 31 mászó, 65 szi­vattyús, 119 renfentartó s 4 kürtös és dobos. Eze­ken kívül van még 12 fizetéses városi tűzoltó, kik mindnyájan a mászókhoz tartoznak. A­mi a vagyont illeti: a parancsnokság fel­ügyelete és gondozása alatt 29,259 frt 20 krt te­vő ingatlan és ingó vagyon van, melyből mint a számadáshoz mellékelt leltárak tanúsítják, 26,138 frt 10 krt érő ingatlan és ingó a városé, 3,121 frt 10 krt érő ingó az egyleté. Ezeken kívül, minthogy az egyletnek a be­mutatandó számadások szerint a mult évben az azelőtti év végén maradt 324 frt 45 kr pénztár­maradékkal együtt 3104 frt 50 kr bevétele s 2276 frt 66 kr kiadása volt, az év végével pénztárkész­­lete 827 frt 84 krajczárt tett.

Next