Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-05-16 / 111. szám

X. évfolyam. nS­*1. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Égési évre .....................................16 ft. Félévre...........................................8 ■ Egy negyedre............................ 4 . Egy hónapra ....................... 1 . 111-dik szám POLITIKAI NAPILAP. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Kiadóhivatal : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Teleki Domokos-ház.­­ HIRDETÉSI DIJAK: * NYILT TÉR *1 Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr.­­írónként, vagy annak helye­tt fél. 1 Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. Reclámok: ^ Nagy hirdetéseknél kedvezmények. ^ hírfülérbe soronként 1 irt ^ ¥ KOLOZSVÁR, MÁJUS 15. A helyzet és nehézségei. 1. A legválságosabb s talán a legvégzete­sebb hét történetére kell reflektálnunk. A Tisza-kormány tudta azt, hogy az ál­tala kötött szerződés nem felel meg a nem­zet követeléseinek és igényeinek. Semmi tit­kot nem csinált ebből, sőt maga is hangsú­­lyozá, hogy az eredmény távol esik várako­zásától. De a­mily politikai, nemzetközi és pénzügyi kényszer alatt volt, midőn ezt meg­kötő, ép oly erkölcsi kötelessége és úgyszól­ván létalapja annak keresztülviteléről gon­doskodnia. És minthogy tudta előre, hogy a kérdés felvetése még a szabadelvű pártban is nagy véleményhullámzást fog okozni, így szükséges volt, hogy e tekintetben minél előbb tisztában legyen magával, hogy számíthat-e a többség támogatására, mert ha ezt most meg nem tudja és összes beterjesztendő javaslatai megbuknak, akkor az eredmény csak az lesz, a­mit most is el lehetett volna érni, t. i. a kormány lemond és kezdődik a parlamenti válság, az utána következő többi bonyodal­makkal. Természetes tehát, hogy első­sorban épen a nemzet érdeke követelte, hogy a kér­dés felvetése halasztást ne szenvedjen és a válság — ha már kell, következzék be minél előbb. Mert ez­által a nemzet megnyeri az őszig terjedő időt ügyeinek rendezésére, vagy legalább a válságnélküli nyugalomnak. Sokan nehézséget láttak a kérdés mos­tani felvetésében, sőt bizonyos kényszerről pa­naszkodtak, a­miatt, hogy ily gyorsan kell­ magukat elhatározni. Tagadhatatlan, hogy a kérdés kényes. Mert nagyfontosságú ügyek el­döntéséről van szó és azok csak nagy voná­sokban ismeretesek. De az nem mondható, hogy azok felett ítéletet mondani nem lehet; annyiban, a­mennyiben az alapról és alapirá­nyokról van szó, mert ezek gondolkodás és élénk vita tárgyait képezék a hírlapokban már hónapok óta és hivatalosan, a kormány­elnök által is közölve voltak a párttal. Nem kell és nem szabad a kötelezettséget e tekin­tetben az alapelveken túlterjeszteni, de az természetes, hogy ezek keresztülvihetése iránt a kormány tisztába akart jöni pártjával. És a szavazás megtörtént. Sőt fájdalom, ennek még más következményei is főnek. 181 képviselő, kik között a volt Deák-párt és bal­­közép zömét egyaránt fel lehet találni, elfogad­ta a kormány propositióit, 69 „nem,“ távol volt 94 ; ezek közül azóta a „nem”-mel sza­vazókhoz csatlakozott még 12, tehát az el­lenzők száma 81 és a kormány mégis saját pártjában oly többséget bír a kiegyezés mel­lett, mely feltétlen, nagy többségét képezi a képviselőháznak. Azonban bekövetkezett a „nem“-mel sza­vazók kilépése és így parlamenti viszonyaink­nak egy oly korszaka, melynek fejleményeit senki előre nem láthatja, és melynek követ­kezményei — ha kellő tapintat és mérséklet a többségben és úgy, mint a kisebbségben nem lesz — rendkívül károsak lehetnek nem­csak parlamentarizmusunkra, de hazánk ügye­inek fejlődésére is. És ennek megakadályo­zására első­sorban is, okvetlenül szükséges az, hogy a „nem“-mel szavazók tekintsék az ál­taluk előidézett szakadást, egy habár fontos és jóvá nem tehető incidensnek, de mégis olyan­nak, melynek következményei más kérdések­ben és más téren nem lesznek. Azonban a fő kérdés az marad: melyek voltak az indokok, melyek egyfelől a többsé­get rábírták, a kormány javaslatainak elfoga­dására, és melyek voltak azok, melyek a kis­­sebbséget az ellenzésre, sőt a pártkörből va­ló kilépésre indíták ? Mindkét fél fontos érveket hozott fel, melyek mérlegeléséhez járul a kormány irán­ti bizalom, a jövő konjekturainak számbavé­tele és általában a helyzet és annak várha­tó következményei feletti ítélet is. A többséget vezette 1.) a nemzetközi helyzet, politikai viszonyaink prekarius voltá­nak tekintetbe vétele, melyek nem engedik meg, hogy akár parlamenti, akár pénzügyi válságot provokáljunk. 2.) Annak meggondo­lása, hogy ha a Tisza-kormány megbukik, nem lehet alkotni oly kormányt, mely kedvezőbb egyezséget hozzon létre, bármilyen rész is le­gyen a mostani. És ennek ellenkezőjét még senki be nem bizonyítá. Tudjuk, hogy erre mit mondanak. De erről közelebbről. ________ H. S. TARCZA. A PHILADELPHIAI KÖZKIÁLLITÁS. A philadelphiai közkiállitást e hó 1­0-én meg­nyitották. Az Egyesült­ Államok szabad polgárai fé­nyesen akarták megünnepelni függetlenségök kiví­vásának százados évfordulóját, s a szorgalom, ipar és előhaladás oly nagyszerű versenyküzdelmével kötötték azt össze, melyben a világ minden mű­veit állama és nemzete részt vehet. A kiállítás sikere, mint külföldi lapok írják, teljesen biztosí­tottnak tekinthető. Nem a pénzügyi és tisztán üz­leti, hanem a szellemi és erkölcsi siker értendő ez alatt. Hogy vájjon a bevételek fogják-e majd fe­dezni a roppant kiadást, melyet annak berendezé­sére fordítottak, a gazdag Amerikában nem olyan fontos kérdés, mint az, hogy vájjon a kiállítás méltó lesz-e a nemzethez és annak eddigelé leg­nagyobb nemzeti ünnepéhez. Ez a kérdés pedig már eldöntöttnek tekinthető, még­pedig kedve­ző­leg. Már néhány héttel ezelőtt is, a­mikor az épületek nagy része még üresen állt s a később odaözönlő remekművek csak itt-ott csillogtak föl, rendkívül érdekes látványt nyújtottak e nagyszerű kiállítás helyiségei. Mert ott, a Schuylkill folyó partjain, alig néhány hónap letelte után, a szép épületekből egész nagy város — a kristályhom­­lokzatok, a könnyed, finom, de szilárd építészeti övek és boltozatok, a keleties könnyedségü és tro­pikus színgazdagságú tornyok és minaretek, s a legnagyobb és legrégibb városokéival versenyző térés és szellős csarnokoknak egész tündérvárosa keletkezett. A kiállítás épületeinek csoportjait egész vá­rosnak nevezzük. Midőn azt teszszük, nem túlo­zunk , mert a kiállítás helyének több mint 260 a­erényi területén nem csupán a tulajdonképeni kiállítási paloták emelkednek, hanem igen sok más­féle épület is, melyeknek száma máris többre megy 150-nél; míg a kiállítási terület környékén óriási szállodák és egyéb helyiségek épültek, a melyek az egész vidéket igazán egy nagy és népes város külső színezetével ruházzák föl. A ki az 1873. évi bécsi közkiállitást megte­kintette s még emlékszik, hogy hány különböző palotában s kisebb-nagyobb melléképületben volt az elhelyezve, bizonyára érdeklődni fog a phila­­dalphiai kiállítás elrendezése és beosztása iránt is. Balfelől legelői a főépület (az iparpalota) lát­ható, mely 21 acrcnyi területet foglal el, 1800 láb hoszszú és 465 láb széles. Ez óriási palota díszítése meglepően sikerültnek mondható. A festett oszlopok különböző színei szép összhangba olvadnak össze és az egész nagy épület élénk, tarkabarka s mé­gis kellemes hatású képet nyújt. E főépület már január hava óta teljesen kész, úgy hogy a töme­gesen érkező kiállítási tárgyak rendezését ideje korán megkezdhették. Az épület északi homlok­zata előtt négy vasúti állomás van, hol az érkező csomagokat egészen az ajtókig szállítják a vona­tok, s innen gyorsan továbbítják rendeltetési he­lyekre. Belső díszítése főleg a falak és oszlopok élénk, változatos színezése által köti le a látoga­tók figyelmét. A fő- és mellék­csarnokok és ter­mek boltozata könnyed, világos kékszinte s köz­vetlenül a párkányzat fölött lótuszleveleket után­zó czifrázatokkal bíbor­vörösre van festve. Az osz­lopok, melyeken a tetőzet nyugszik, többnyire szintén bíborvörösek, az oszlopfejek vöröses sár­gák, míg legfelül, a­hol az oszlopok a boltozatot érintik, hasonlóképen a bíborvörös az alapszín, melyen itt-ott fehér és kék, vagy fekete és kék rajzok láthatók. Minden szárnycsarnok nyílása fö­lött bíborvörös, alapon fekete vagy kék színnel e két betű „C. E." (Centennial Exhibition) látható s minden harmadik oszlop fejét az „1876.“ év szám­jegyei díszítik. Az iparpalotán túl, azzal egy irányban és párhuzamosan, a gépcsarnok emelkedik, mely nagy­ságra nézve is közvetlenül a főépület után követ­kezik, a­mennyiben több mint 14 acrcnyi terüle­tet foglal el. A gépcsarnok legnagyobb nevezetes­sége mindenesetre a Corliss-féle óriási gőzgép, mely a kiállítandó összes gépeket hajtani fogja. E gépszörnyeteg két külön — egyenként 700 lóere­­jü — gépből van egygyé alakitva s erejét szük­ség esetén egészen 2500 lóerőig lehet fokozni. Egyébirránt e hatalmas gép szintén kiállítási tárgy, melyet Corliss H. György készített Providence­­ben, Rhode Island államban, s 700 tonnát nyom. Darabokra szétszedve vasúton szállították Provi­­dence-ból Philadelphiába, tehát majdnem 300 an­gol mértföldnyire. A gépcsarnok déli oldalához csa­tolt melléképület a szivattyúkat fogja befogadni. Közepén 150 láb hosszú, 60 láb széles és 7 láb mély víztartó van, melyből a szivattyúk táplálkoz­ni fognak, s melybe a felhasznált vizet vissza fogják bocsátni. A főépület előtt jobbról emelkedő tornyos épület a művészetek gránitcsarnoka, mely egyszers­mind a százados évforduló és a kiállítás mara­dandó emléképülete (Memorial­ Hall) leend és így e czélnak megfelelően van tervezve és fölépítve. Az Egyesült­ Államok egész területén alig van ehez fogható izlésteljes és dísz épület. Oly épü­let az, melynek építése rendes körülmények közt éveket vett volna igénybe, most azonban a fair­­mount-parki tündérvárost előteremtő bűvös hata­lom parancsszavára néhány hónap alatt készen állt. Fekvése különösen alkalmassá teszi ez épü­letet a festmények és szobor­csoportozatok elő­nyös kiállítására. Belsejében, Angol-, Franczia-, Németország és az Egyesült államok egyenlő nagy­ságú területeket foglalnak el. A műcsarnok terrá­ Bzán, az épület nyugati oldalán egy amerikai ka­tona 21 láb magas gránitszobra, túlfelől a keleti oldalon pedig Washingtonnak óriási márványszobra emelkedik. A jury-pavillon szintén díszes épület, melynek közepén hatalmas terem van, melyben a különbö­ző tudományos és más egyesületek fogják meg­tartani idei évi üléseiket. A női munkák pavillonja a kiállítás egyik legszebb épülete s az amerikai nők vállalkozó szellemének és erélyének hatalmas bizonyítéka. Amerika női már 1673. elején meleg érdeklődés­sel karolták fel a kiállítás eszméjét s az állatok e czélra rendezett mulatságokból, hangversenyek­ből és fölolvasásokból csakhamar 150,000 dollár (300,000 forint) gyűlt be, mely összeget a kiállí­tási női bizottság a philadelphiai kiállítási bizott­ság pénzügyi osztályának rendelkezésére bocsá­totta. Ennyivel azonban meg nem elégedve, a nők elhatározták, hogy a kiállítás területén külön épületet fognak emelni, hogy „megmutassák a vi­lágnak, mit tettek a nők a múltban s példákkal bizonyítsák be, miszerint a nők munkaköre nem csupán a varrótűre szorítkozik.“ Rövid idő alatt 30.000 dollár gyűlt össze, s így állt elő a női pavillon, melyben mindazon fölfedezések, talál­mányok és javítások, melyeket a nők az ipar, mű­vészet és közélet többi terein tettek, ki lesznek állítva, mi a kiállításnak bizonyára egyik legérdeke­sebb része leend. A meglepően szép kertészeti épület, mely szintén állandó emlékül fog megmaradni a Fairmount­­parkban, tündérpalotához hasonlít, úgy csillog és ragyog a tavaszi nap szelíd fényében kris­tálycsillárokkal, tükrökkel és tarka festmények­kel van díszítve, úgy szólva kívül-belül, s már messziről magára vonja szép homlokzatával és üveg­fedelével a járókelők figyelmét. A tulajdonképeni kiállítási épületek hosszú sorozatát a földművelési csarnok és az Egyesült Államok kormányának épülete zárja be. Az előbbi csúcsos övezetű fedelével s föllobogózott nagy kö­zép- , több kisebb tornyával kellemes hatást tesz a látogatókra. Egészen góth ízlésben épült s tá- Törvényjavaslat, némely törvényhatóságok területének szabályozá­­■áról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről. I Fejezet: A területi szabályozásról. 1. §. Az alább megnevezett megyék, kerüle­tek, székek és vidékek területe szabályoztatván, az eddig ott fennállott törvényhatóságok helyett a következő megyék alakíttatnak : 1. Egyesült Besztercze-Naszód megye. Ezt képezik: a) az egész Besztercze vidéke, beleértve Besztercze sz. kir. várost is; b) Naszód vidéke, kivévén ennek azon darabját, mely Tordamegyé­­ben fekszik; c) Dobokamegyének azon részei, melyek Beszterczevidék két része között, valamint Besztercze és Naszód vidéke között terülnek el; d) Belső Szolnokmegyének Besztercze és Naszód- vidékek közé benyúló része. Székhelye: Beszter­cze szab. kir. város. 2. Egyesült Szolnok-Dobokamegye. Ezt ké­pezik: a) Belső-Szolnokmegye, azon részén kívül, mely belőle az egyesült Besztercze-Naszódmegyé­­hez csatoltatik; b) Dobokamegye, kivévén az egyesült Besztercze-Naszódmegyéhez, a Szilágy­megyéhez, valamint a Kolozsmegyéhez csatolt részeit; c) Kővár vidékéből a Belső Szolnokkal határos részek ; d) Szamosujvár sz. kir. város ; e) Szék törvényhatósági joggal biró város. Szék­helye: Deés. 3. Szilágymegye. Ezt képezik : a) Közép- Szolnok megye; b) Krasznamegye; c) Dobokame­gyének a Szilágygyal határos régi egregyi járása; d) Kővár vidékének Közép-Szolnokkal határos ré­szei; e) Zilah városa. Székhelye: Zilah. Kővár vi­­dékének az egyesült Szolnok-Doboka és Szilágy­megyéhez csatolt részeken felül maradó helységei Szathmár megyéhez csatoltatnak. 4. Kolozs­ megye. Ezt képezik: a) az eddigi Kolozs megye, kivévén azon helységeket, melyek az 5. és 6. pont, illetőleg a 4 ik §. értelmében az egyesült Maros-Torda megyéhez vagy az egyesült Torda-Aranyos megyéhez csatoltatnak: b) Doboka­megyének Kolozsmegye határa hosszában elnyúló része Hidalmástól Gyekéig; c) Kolozs város. Székhelye: Kolozsvár. 6. Egyesült Torda-Aranyos megye. Ezt képe­zik : a) Tordamegye alsó kerülete; b) Aranyosszék ; c) Alsó-Fehér megyéből az Aranyos vize mente; d) Kolozsmegyéből a 4. pont szerint ide csatolan­dó helységek. Székhelye: Torda. 6. Egyesült Maros-Torda megye. Ezt képezik: a) Tordamegye felső kerülete; b) Marosszék; c) Kolozsmegyének a 4.­pont szerint hozzá csatolandó községei; d) Naszód-vidékének Tordamegye felső kerületében fekvő része; e) Szászrégen város. Székhelye: Maros-Vásárhely. 7. Csikmegye. Ezt képezik: a) Csikszék; b) Csik-Szereda város. Székhelye: Csik-Szereda. 8. Udvarhely megye. Ezt képezik: a) Udvar­helyszék ; b) Székely-Udvarhely város; c) Oláh­falu város. Székhelye: Székely-Udvarhely. 9. Kis-Küküllőmegye. Ezt képezik: a) Kü­­küllőmegye; b ) Medgyesszéknek Küküllő megyében fekvő vagy abba benyúló részei; c) Erzsébet­város. Székhelye: Erzsébetváros. 10. Alsó-Fehér megye. Ezt képezik: a) Alsó- Fehér megye, az egyesült Torda-Aranyosmegyéhez csatolandó Aranyos folyó völgye, továbbá a Király­földön fekvő két része, Mág és Szecsel helysé­gek kivételével; b) Vizakna város. Székhelye: Nagy-Enyed. 11. Hunyadmegye. Ezt képezik: a) Hunyad­­megye; b) Szászváros-szék Szászvárossal együtt; c) Zarándmegye körösbányai és brádi járásai és n.-halmágyi járásának egy része ; d) Vajda-Hunyad város ; e) Hátszeg város. Székhelye : Déva. Zaránd­­megyének fenmaradó része Aradmegyéhez csa­­toltatik. 12. Nagy-Küküllőmegye. Ezt képezik: a) Kőhalomszék; b) Segesvár-szék jelenlegi kiterje­désében, Segesvár városát is oda értve; c) Nagy- Sink-szék; d) Medgyes-szék jelenlegi kiterjedésé­ben Medgyes várossal együtt, kivévén azonban Medgyes-szék azon részeit, melyek Kis-Küküllő­­megyéhez csatoltatnak; e) Felső-Fehérmegyének mindazon részei, melyek Háromszék­, Fogaras­­vagy Szeben megyékhez nem csatoltatnak. f) Új­­egyházszéknek az ezen területben fekvő része. Székhelye: Segesvár.

Next