Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-05-07 / 104. szám

konstantinápolyi folytonos szükségnek, most a porta irányában nagyon is hidegen kezdi magát viselni, s az ismert Sadyk féle pénzhajhászat al­kalmával csak nagyon vonakodva vette elő erszé­nyét a zsebből; Francziaország befolyása pedig az utóbbi idők csapásai által nagyon is meggyengül­vén, el lehet mondani, hogy az európai muzulmán hatalom sorsa ma egészen a három császárság ke­zébe van letéve. E magas triumvirátus ügyvezetőinek a Dí­ván irányábani minden eljárásából az tűnik ki, hogy nincs többé regarde: nem akarnak ők hitelt adni a fényes porta emberei folytonos, de soha meg nem tartott abbeli ígéreteinek, hogy az eu­rópai institutiókat a többször elébek tett Prog­ramm szerint érvényesítendik, nem akarják elhin­ni azt sem, hogy a tökéletesen parlagon heverő indusztria, agricultúra, adóképesség és rész adó­rendszer mellett négy és fél milliárd államadós­sággal a padisák uralma sokáig élhessen, s hogy a Korán békéival lábán valaha a cultúra azon fo­kát érhesse el, mely elkerülhetlenül szükséges arra, hogy a haladó Európa érdekeinek többé út­jában ne álljon. Az Ausztria Magyarország és a vazall feje­delemségek közt kötött vám és forgalmi szerző­dés világos átlépése több a suveraii hatalom és a hűbéres fejedelmek közti viszonyt szabályzó egyez­ményeknek, de különösen a Károly fejedelemnek kiadott s ezáltal el is fogadott firmán d’investitur­­nek; és mégis a porta minden hangos reerimina­­tiója daczára a többi hatalmak is helyeslik a kez­deményező eljárását, sőt — mint utóbbi hírek constatálják — ők is készeknek nyilatkoztak ha­sonló szerződések kötésére. Csak a St. James ca­binet vonakodik meg, de nem a Törökország irán­ti hajlamnál fogva, hanem inkább ellenségeskedés­ből Oroszország irányában, melynek közép­­ázsiai léptei Londonban semmikép sem tet­­­szenek. Ez maga elég a helyzet jellemzésére: elég arra is, hogy a porta meggyőződhessék ama közönyről, melylyel Európa ma irányában vi­seltetik. Mennyire a lapok nyilatkozataiból, s különö­sen az újabban fölmerült kérdések körüli eljárás­ból ítélnünk lehet: a három nagy­hatalom vezér­eszméje a kelet ügyeire nézve ebből áll: szabad utat engedni a dolgok menetének a Balkánon, be­le csak akkor avatkozni, ha ezt a internationális érdekek kívánják, de mindig egyetértve, egy közösen megállapított irányban. Most már az a fő dolog, hogy ezen elv minden körülmények közt szilárdan tartsa ma­gát, hogy valamiféle ellenkező szellő egyik­másik szövetséges zsebéből ki ne bujtassa az egoismus azon szegeinek egyikét, melyek­ről a keleti kérdés memoirjai eleget tudnak beszélni. Idáig még Ausztria-Magyarország és Po­roszország nem adtak arra okot, hogy őszintesé­gükben valaki kételkedjék, de Oroszországnál más­ként áll a dolog: ez még most sem akar letérni megszokott útjáról, a Balkánon folytatott propa­gandáról. Ma, midőn oly ellentétben a múltakkal az orosz sajtóban, de különösen Kasskoff panszláv­­szóvivő lapjában az egyes szláv nemzetiségi aspirátiók számára kiadott categoricus laufpasso­­kat olvassuk, midőn a Kreml falairól azt halljuk visszhangozni hogy a panszlavismus absurdum: ma csakugyan el kellene hinnünk, hogy a II Katalin által Cherson kapujára vésett „erre vezet az út Konstantinápolyba” jelentőségét örökre el­vesztette. De ha még arra gondolunk, hogy Ignatieff ur hálói a Balkánon most is épen úgy kezeltet­nek, mint előbb, ha a követ ur magatartását a kis Zworniki kérdésben, az örmény katholikus ügyben nem hagyjuk figyelem nélkül, ha tudjuk azt is, hogy a követ ur látogatásainak az athosi zár­dákban, a bolgár mozgalmak fészkében, eskük­­ben, minő jelentőségei vannak, akkor megint más színben látunk mindent s bizalmunk ingadoz­ni kezd. No, de tegyük fel, hogy Ignatieffet most nem a politikai utak egyengetése, hanem csakis a val­lási és nemzetiségi rokonszenv vezetgetik a mu­­sulmanismus igája alatt nyögő keresztények közt, s higgjük el — a szövetséges iránt kötelező tisz­teletnél fogva — azt is, hogy Oroszország le fog mondani a Balkán annectálásának tervéről, és arról is, hogy egyik cesarevics kezébe adván a Paleologok kormánypalotáját, a régi görög helyett, egy új általa patronált délszláv birodalmat al­kosson. Ha e hagyományos terveiről Oroszország csakugyan lemond, akkor könnyű lesz a keleti kérdés megoldása, de ha nem, akkor egész Euró­pával, mint ellenséggel fog találkozni. (Hon.) tagjainak minden alkalommal tapasztalt áldozat­kézségének köszönhető. A nemes gr. ur, leányai, közel, és távoli ro­konai mindent elkövettek a ®‘kert.^sztof •ák­sár*’ személyes közreműködésük, áldozatkészségük és buzdító jó példájuk által. . . r • A hangverseny műsorozatának I. darabja. Li­­nn'ff H Robespierre“ czimü zene költeménye 101 viktos «I,* közül a .Mar-Jthüh* méltóságteljes á­ll.ma előbb tagvége fenségében, majd mint az üldözöttek sóhajtása, tompán, fájdalmasan, oly jelentőségteljesen emel-­e ki - zongorán 4 kézre előadták dr. Ke- Si Béláné és gr. Haller Gabriella urhölgyek, teljesen átértve, érezve és érvényre emelve a ““'Xrodiszám’Poe Edgár „Hollója“, szaval­ta Kozma Ferencz áll.­t, képezdat igazg­ató tanár, egész művészettel eszményizve a lelkiismeret ál­tal üldözött költő gyönyörű művét. Harmadik: Az örökké fi­atal Haydn atgus Dour symphoniája, zongorán br. Kemény Béláné urhölgy, és hegedűn: Matéh Károly ur ál­tal valódi művészi felfogás és hatással előadva. Negyedik: Schubert T. ,Ai én tanyám* czimü gyönyörű dala, és magyar népdalok, Horváth Gyula áll. k. zenetanár biztos zongora kísérete mellett, mély érzéssel és szokott bra­­vourral énekelte Sándor Domokos áll. k. tanár. A népdalokat ismételni kellett. A második szakaszt (B. sz.) gr. Haller Gab­riella urhölgy művészi zongorajátéka nyitotta meg, a nagy zeneszerző,Be e t­h o v en C. ur sonata jával (op. 63.) szép felfogási tehetség, mely ze­nei tanulmányra mutató játéka megérdemelt tap­sokra ragadta a közönséget. Harmadik számban: Alar­d D. 2-ik Sym­­p­hon­iáját hallottuk két hegedűn zongora kí­sérettel, (t-ső hegedű Mátéfi Károly ur, 2-ik id. Teusech J. B. ur, zongora Horváth Gyula), gyö­nyörű összevágó előadással az üvegtisztaságú han­gok, a művészi könnyedséggel gündülő stan­ato fu­tamok, a hegedűk bűvös harmóniája, a Larghetto részben szűnni nem akaró tapsvihart keltettek, s csak a teremben uralkodó hőségen múlt, hogy a közönség hosszas „újra“ kiáltásai eredményte­lenül maradtak. Hetedik számnak: dr. Kemény Béla ur fu­volán, és neje sz. gr. Haller Bertha urhölgy zon­gorán, Terschaknak három csinos művét ad­ták elő; (Les repoches, dans de Montagnars, és marche des arabes,) nem valami arrogáns czikor­­nyás zeneművek, de annál nagyobb mértékben kö­vetelik az értelmes és kellőleg színezett előadást, mely mind tisztaság, mind szabatosság tekinteté­ben teljesen sikerült. Br. Kemény Béla urnak ki­tűnő szép és finom hangadó tehetsége (Ansatz) és gyakorlottsága van hangszerén. Az estélyt Suppé F. „Olaszhon kö­szöntése” zárta be két hegedűn zongora kí­sérettel. Mátéfi Károly ur és ifj. Teutsch J. B ur hegedű játéka általános lelkesedést szült, s a szűnni nem akaró tapsviharnak engedve, Mátéfi Károly urHanser M. két magyar zene­művét játatta el szerzésül, valódi művészi szaba­tossággal és könnyedséggel, mit a közönség lelkes éljenzésekés tapssal köszönte meg. — A zongora­­kíséretet Horváth Gyula tanár úr szabatosan kezelte. A hangverseny végeztével megkezdődött a tombola játék, melynek rendezése és keresztül vi­telében a grófi család tagjai mellett meg nem kö­szönhető fáradozással volt báró Szentkereszti An­na urhölgy is. Ennek végződésével a közönség, épen úgy mint a rendezők megelégedéssel oszlott el azon kellemes érzéssel, hogy egy élvezetes estét eltöltve, mikor magának eddig nem ismert érvet szerzett, ugyan­akkor a közre is hasznot hozott azáltal, hogy egy intézet szellemi kincsét növelni áldozatát meghozta. Megszoktuk gróf Haller József urat és csa­ládját az áldozatkészek első sorában lát­ni min­denütt, ezért bókokkal nem profonáljuk velök szü­letett érzelmeiket De biztosítjuk felőle, hogy azok el lesznek jegyezve a nem mindig hálátlan szé­kely nép emlékébe. Azonban hálás köszönetet kell mondanunk törv.­széki ülnök Mátéfi Károly urnak, ki szigo­rúan pontos hivataloskodása mellett áldozni tudott a nyugalomra szánt órákból, s azzal nekünk egy feledhetlen estét szerzett, épen úgy mint ifj. Teutsch J B urnak, ki fiatal hevének egész kész­ségével munkálkodott közre ez est sikerében. Községünk és vidékének értelmiségét nem akarom áldozatkészségéért hálálkodásommal meg­sérteni. Tudom, hogy az ezúttal is, valamint ed­dig és ezután is csak kötelességet vélt teljesíteni, mikor e nyomorult anyagi helyzetben is áldozattal járulni kész volt a jó czélra. Valamint eddig, úgy ezután is gondoljunk a latin mondatra: Sic itur, ad astra 1 egyházi gondnokokra, algondnok Dáné Károlyra és azon egyik kiváló egyházi tagra, Haver Mihályra, kinek sokat köszönhet e hitki­zség ama bogosá­éért, melyet anyagi segédkezéseiben koronkint észlelhetünk. A helybeli kath. pap a vallási türe­lemért emelt poharat, s. a. t. Estve jótékonyczélu hangversenyt rendezett a dalárda, melyben három nő is sziveségből köz­reműködött. László Ilka k. a. szépen szavalt, Iz­­zekutz Mari k a. zongorán kisérte előbb Kende­­resy Dénes úr által előadott Kevértet Vicartemps­­től a második szakaszban pedig eljássza a k. a. Liszt „Rhapsodie hongroise-át föltűnő ügyességgel. A Da­lárda kifogástalanul énekelte darabjait, Dózsa Dénes­­né zongora kiséretei mellett. Petrovics Miklós úr ter­meit, Doctor Miskoné ped­a zongoráját a jótékony cél iránti figyelemből készséggel engedték át a rendezőknek. Mindketten fogadják elismerés és hála köszönetünket. A tiszta jövedelem, mely rész­ben a dalárdás zongoraialap, részben a helybeli ref. papilak építési alapjának adatott át, összesen 120 írt. Levelezés: Székely-Keresztur, április 30. 1876. (Vége.) Ugyanezen czélra egy tombolával kapcsolt hangverseny is rendeztetett, melynek jövedelme jó­val meghaladta a 200 frtot. Hogy ezen hangverseny létre jöhetett, s ily fényesen sikerült, mind műélvezeti, mind anyagi tekintetben, főkép gr. Haller József ur és családja K. Hátszeg, május 1-én 1876. A hátszegi ev. ref. egyháznak három év óta nem lévén papja, ez állomást egyhangú választás utján Jánó Albert brettyei pap megválasztásával betöltötték a hivek. Fölavatási ünnepély is volt a mult vasárnapon, ápril 30-án A templomban a fölavatási szertartást hu­­nyad-zarándi ref. esperes, nagytiszteletü Bartha Lajos úr vágezé. Egy talpra esett kitűnő beszéd­ben ecsetelé a pap kötelességeit, az utat is meg­jelölve, melyről letérni a hivek részéről nagy hiba volna. Utána a megválasztott új pap elmondá beköszöntőjét, miről csak annyit kell megjegyez­nünk, hogy az a jelen volt nagy közönség osztat­lan tetszésével találkozott beszédének minden ré­sze. Gratulálunk a hátszegi ref. egyháznak, mely ügyes lelkészre tett szert megválasztottában, ki­sérje áldás működését ! Nagy köszönettel tartozunk a szászvárosi Collegium jeles dalárdájának, melynek soraiból, élükön Deák Gerő karmesterrel, tizenhatan az ünnepély emeléséhez hozzájárulni szívesek valának. A ref. egyház vendéglőjének nyári kertjében 80 terítériű közebéd rendeztetett. Pohárköszön­tést tartott a kerület esperese, Barths úr, ő felsé­gére a királyra, a királynéra, a magyar nemzet és a trónörökösre; mondottak toasztot azután Nagy Péter püspökre, a megválasztott új papra, az A széki merénylet. A magyar történelmi társulat május 4 én tar­totta e havi választmányi ülését, Horváth Mihály elnöklete alatt. Az ülésen három értekezés­­olvas­tatott fel. Az első D­e­ák Farkasé volt; ennek czime: „A széki merénylet 1610ben*Ez értekezéshez az adatokat Deák F. egy erdélyi le­véltár okmányaiból vette. Hunyadmegyéből ugyanis Nagy Rápoltról Kévesi Sándor Lajos ur mintegy 800 darab régi okiratot küldött föl a tört. társu­latnak, melyek 1680-tól 1710 ig terjednek. E le­velek csak töredék maradványai a hajdan nagy ter­jedelmű s érdekes családi levéltárnak, melyet az oláhok 1848-ban megsemmisítettek, mely azonban még most is több nagyérdekű adatot tartalmaz. Ez okiratok közt van 18 darab magyar nyelvű a XVI. századból, az erdélyi fejedelmekhez intézett folyamodványok, fejedelmi parancsok, Báthoriaktól, Rákóczyaktól , Aposytól szerződések, megintések stb. Különösen érdekes három darab tanuvallatás, mely a Báthory Gábor ellen Kendi István és Kor­­nis Boldizsár által 1610-ben Széken intézett me­rényletet uj világításban tünteti föl s a részletekre nézve eddig teljesen ismeretlen adatokat hoz nap­fényre. Ez eset egész a legutóbbi időkig meglehe­tősen homályban maradt. Egyes felhalmozott ada­tok nyomán Szilágyi Sándor írta le Báthori Gábor életének ez epizódját terjedelmesebben, de épen az adatok hiányossága miatt nem adhatott tiszta képet. — Hogy mi volt a merénylet indító oka ? azt többen többfélekép adják elő. Egy rész a kath. vallás végelnyomatása miatt félelem, más rész Báthory hallatlan zsarnoksága s korlát­lan kicsapongásának tulajdonítja azt. A bekül­dött oklevelekből úgy látszik, s Deák Farkas is e nézeten van, hogy mindez okok közreműködtek arra. Báthory Gábor fejedelem kicsapongó életű ember volt, hírhedt nócsábító, úgy, hogy Bethlen Gábor azt monda róla: „uxores magnatum et infi­­ne sortis hominum sine discrimina constupravit.“ Ezért a politikai okok miatt is sok ellensége volt, kik közül kettő: Kendy István és Kor­n­is Bol­dizsár 1610-ben Széken, mikor Báthory ott kevé­sen magával vadászni készült, meg akarták gyil­kolni. Török Jánossal, Kendi főlovászával éjnek idején márcz. 20—21 ike közt Székre kihozták a Kendi katonáit s a mennyire tudtak, neki készül­tek a merényletnek. A készület azonban igen kezdetlegesen történt. A kivitel előre megállapítá­sáról szó sem volt Kendi katonái hadnagyának azt mondták, hogy Imrefyt, a fejedelem hírhedt kegyeletét akarják megölni, s a katonákat azzal bizt­atták föl, hogy a pápisták ügyét kell megvéd­­niök. Kendi hadainak lovas hadnagyát küldte a fejedelem tanyájára, ki n­éhány cselédével ott éjszakázott, hogy ott kémlelje ki a helyi viszo­nyokat Kendi az utolsó pillanatban kétségeskedni kezdett s félelemmel el akart menekülni Szamos- Ujvarra, Kornis Boldizsár azonban útban talál­kozván, lebeszélte erről. Kendi hadnagyai, Törö­köt, a fejedelem szolgái azonnal i­odtak s meg­kötözvén, a fejedelem elé vitték, ki ott mindent kivallott a így a merénylet, mielőtt megkisérte­­tett volna, meghiúsult. A fejedelem katonái össze szedték magukat s az összeesküvőket szétverték, Kornist elfogták. Kendi Deésre a onnét Magyarországra menekült Kenist pár nap múlva jul 2 ár­ lefejezték Azonban Bathuri fent kerülte ki sorsát. Uralkodásának 6 ik évében 1613 okt. 27 és 25 éves korában csak­ugyan összeesküvők gyilka alatt múlt ki. Az érdekes fölolvasást megéljenezték. Ez­után Zsilinszky Mihály olvasta fel Véghelyi De­zső jelentését a galgóczi levéltárról. Erre „kutatá­sok a párisi nemzeti könyvtárban” czím alatt a titkár olvasott föl pár részt György Endre egy párisi leveléből. Végül folyó ügyek tárgyaltattak, beszélő hangjának egyoldalúsága miatt nem tud­­ta a szerepét az előadás éltető lelkévé emelni Jól fogja tenni, ha játéka, hanghordozása s álta­­lában plastikájára komoly gondot fordít. Baloghné asszonyt gyönyörű népdalai tették a közönyét, kedvenczévé, s épen ezért erre fektetett minden súlyt, erre fordította minden gondját ; ámde még nem elég, stúdiumot kell csinálnia m­agévan népszinmű­ szerepeiből, el kell sajátítania azon ír izó népies modort és hanghordozást, mely pálj­­ul Soldosné asszonynak is egyik legerősebb oV/1' A hatás folytonos és egyöntetű kell hogy fegv a­ mert máskülönben, a mint véget ért a szép dal, kizökkent a lelkesedés is kerékvágásából j A népszínműben a dal csak segédeszköz, a lényeg népélet és humor hű festésében áll. A ki tehát csak egyoldalulag kultiválja szerepeit, hálátlatan munkát végzett s be kell látnia nagy későn hogy roppant nagy tér van előtte még meghódítatlanul E figyelmeztetéssel régen tartoztunk Baloghné asszonynak. Meg vagyunk győződve, hogy nem, fog egyebet keresni benne, mint a legjobb indulatod irányában. Mi azt óhajtanék, hogy ne elégedjék meg az eddig elért sikerrel, hanem­ haladjon tovább — mert a valódi czélpont még nagyon mesz­­sze van! * Május 4 én „A velenczei kalmár* A hálás czímszerep a Mátrai kezében volt Látszott az a törekvése, hogy ma jobb akar hnni mint rendes körülmények között. Shylock egy gondol­kodni szerető színész előtt nem mindennapi cse­mege, — de Mátrai mohó étvágygyal fogyasztotta el végig, — s épen ezért játéka elvesztette azt a komoly nyugodtságot, melyre pedig a törvény­­széki jelenet alatt annyira szüksége lett volna. Erős színekkel festette a vérszomjast, — pedig Skylokban sokkal erősebb a fajgyűlölet, — ez teszi kérlelhetlenné, midőn megtudja, hogy Antonio hatalmába került. a szerződés csomóját a maga idejében nem tudja megoldani Voltak gondosan kivitt jelenetei, de például az a leülés, midőn készül kését tenni saruja telpio, olyan elhirtelenkedett volt, hogy könnyen komikussá is válhatott volna. Az előadás átalában a jobbacskák közé tar­tozott,­­ de mégis távol állott attól, a­milyen­nek színpadunkon múlhatatlanul kellene lenni. * Május 5-én „Három kalap* Hennequin Alfréd 3 felvonásos bohózata. E mesteri kézzel bonyolított darab alatt színházunk személyzete egy kicsit visszanyerte rugékonyságát. Az előadás elég gyorsmenetű volt, s a szereplők folytonosan derült hangulatban tudták tartani a közönséget Mátrai Szilveszter Jenője, Szentgyörgyi Dupraillonja, Föi­dény­i Demichárdja, egyenként sikerült, jó alakok voltak. A színpadon egy kis élet mutatkozott, a közönség jó hangulattal távozott, a­mi a leg­jobb eredmény, a­mit csak el lehet érni. * A­mint látszik, Kovács Gyula folytonosan paksál. Mint halljuk, „Miltoné­nál van érdekes ál­lapotban. Az istenért vigyázzon, s szerezzen egy kis mozgást magának. Ilyenkor hasznosnak tartják. Jónás. Nemzeti szinház. Szerdán, május 3-án „Marcsa az ezred leá­­nya.” Egyike azon daraboknak, melyek megérde­melnék, ho­g valaki uj alakba öntse, s megtisz­títsa a mult idők porától. Volt idő, midőn a nem­zeti színháznak hálás repertoire-darabja volt,­­ hanem akkor még élt Hegedüsné, a népszínmű­veknek e tündéralakja, kinek játéka és éneke egyaránt bájolt. Nálunk csak véletlenségből kap­­ják elő, midőn a művezető meg van akadva, é­s az eredmény is természetesen csak olyan. Ez elő­adás alkalmával például alig egy két tag sejtett valamit szerepéből. Színházunk tekintélye megkö­vetelné, hogy ehez hasonló botrányos előadás so­hase forduljon elő színpadunkon, mert nemcsak a szereplők készületlensége disgustálja a közönséget de még olyan tagok is compromittálják masukat’ kiknek neve máskor keresett volt & szinlapon ’ vi? , -------V r,,—,—voi Minden tartózkodás nélkül kimondjuk ho-'v milyen megnyerők és szépek voltak dalai a sze­rep többi része úgy elmosódott kezei közöt Nincs e szerephez elég természetes kedélye Bécsi tőzsde. Május 5 én 1876. Pénzbeli árfo­lyam p. é. metalliques.................................... 65 80. 6°/0 nemzeti kölcsön.......................... 69 60. 1860 tki államkölcsön.............................110... Bankrészvények..................................... 869.9. Hitelrészvények.......................................138 10. London.......................................................120.10. Magyar földtehermentesitési kötvény . 76 50. Temesvári földtehermentesitési kötvény 75.9. Erdélyi földtehe­rmetesitési kötvény . 74 50. Horvát Slavon földtehermentesitési kötv 83.60 Ezüst....................................................n»3.—. C«. kir. arany.......................................... 670 —. N­apoleon d’or.......................................... 956... Nem b.­é.......................................................59.10. m miAHAM.. Kolozsvárt!, május 6. & A kolozsvári tíszkárosultak részére szerkesztőségü­nknél újabban adakoz­tak: Dr. Szaniszló Albert 3 frt. Bitai And­rás N.-Ölvesről 5 frt. Voith Gergely Deésról 10 frt. Voith Gergelyné Deésról 10 frt. Ko­lozsvári mű­kedvelő társulat 50 frt. Szilvásy Béla 10 frt. Szilvásy Béláné 5 frt. Öszesen 962 frt 75 kr. 7 ezüst forint és 4 huszas. Ez öszszeghez adva a tűzoltók részé­re küldött 100 frtot, összesen begyült 1062 frt 75 kr. 7 ezüst forint és 4 drb. ezüst huszas. A tűzkárosultak élelmezése vasár­nap május 7-én délben bevégződik , a­kik még ételt szándékoznak küldeni, juttassák azt déli 12 órára a tornavirodába. A Fröbel-intézet részére rendezett sorsjátékban, mint Budapestről távirat útján érte­sülünk, a következők a főbb nyertes számok : Az 5000 frank értékű tárgyat nyerte a 499 series 22 ; az 1000 frank értékűt a 406 49; 500 frank: 710 92; 50 frankosok: 971 57 ; 203 23; 153 33; 17 15; 365 53; 95 14; 590 47. *** Verdi „Requiem“-jének főpróbája hét­főn, május 8 án, délután 6 órakor fog megtartatni a városi vigadó termében. Az előadás kedden, május 9-én, lesz a nemzeti színházban. *** A helybeli ev.­luth hitközség hol­nap d. e. 11 órakor tartja papválasztását. Mint hallják, Máday János fog egyhangúlag meg­választatni. — Az orvostan­hallgatók jó hírű nyári tánczvigalma alapítandó „segély-egyletek” ja­vára 1. év május hó 27-én fog megtartatni a sé­­tatéri Arena helyiségében. A rendező bizottság kö­vetkezőleg alakult meg: elnök Benei János, pénz­­tárnok Spányik József, ellenőrök Agyagási Károly és Kajla Mihály, jegyző Farkas Géza, gazda Ma-

Next