Magyar Polgár, 1876. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1876-07-01 / 147. szám
, a D ír, s minden fontosabb dologról rögtö jó értesítést adhassunk. Tárczarovatunk sámára legújabban Tolnai Lajost nyertük meg állandó munkatársul, kinek közelebbről „Az apai név* czimű szép elbeszélését közöljük. Jelenlegi tárcsánkból (Az én kóborlásaimról) mintegy 30 közleményünk van még Jókai Mórnak ígéretét leírjuk, hogy lapunk számára is fog egy elbeszélést írni. Paksból érdekes leveleket közlünk, a fürdői saisonról eredeti tudósításokat adunk minden jelentősebb helyről. Egy szóval : semmi áldozatot nem kímélünk, hogy a „Magyar Polgár“ ezután is kedvencz lapja legyen olvasó közönségünknek. (Hivatalos ) A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister a dévai reáltanodához Vizoly Zakariás tanárjelöltet rendes tanárrá kinevezte. Szentgyörgyi István jutalomjátékául csütörtökön a „Koloncz” került színpadra, mégpedig akkora közönség előtt, mekkorát ritkán van alkalmunk láthatni. A darab egyik legkiválóbb alakját, Mravcsákot, ezúttal Kassai helyett Szentgyörgyi játszta. A jutalmazottat kilépte alkalmával szülni nem akaró tapssal s két pompás bokrétával fogadta a közönség. E kitüntetést ma is megérdemelte, sőt ma jobban, mint máskor. Szentgyörgyinek Mrawcsák kivált a kurtakocsmai jelenet alatt kitűnőleg sikerült. Felfogása lélektanilag indokolt, s ábrázolása jóval értékesebb a Kassaiénál, ki Mrawcsákot nem tudta ennyi szerencsével jellemezni Egy érdeme azonban maradt Kassainak Szentgyörgyi felett, s ez az, hogy azt a zagyva nyelvet több könnyűséggel bírja peregtetni. Mindenesetre örvendünk, hogy e szerepet Szentgyörgyi is bemutatta A közönség szívesen fogadja mindkettőjüket, mert kinek az egyik, kinek a másik fog tetszeni. Az előadás átmlában sokkal sikerültebb volt az eddigieknél, s ha Mátrai és Földényi lemondanak azon ok nélküli túlzásokról, melyek csak a hatást csökkenthetik, a „Toloncz“ folytonosan kedvencz darabja lesz közönségünknek, márhányszor adják. Boér Emma, Philippovicsné az előadásnak legsikerültebb alakjai közé tartoztak mai is. Lotscharekné és Kutassy Janka eredeti alakokká nőtték ki magukat, különösen Lotscharekné, ki ép humorával ma is jól múlattatta a közönséget. & Jókai Mór azÉletképek“ számára .Rendkívüli nők“ czím alatt regényes rajzokat készít a történelem és közéletből. A kifáradhatlan Jókai az „Életképek” minden számában akar írni valamit. Jól teszi, a lapjának különb munkatársa úgy sem akadhat egész Európában. Dr Gajzágó Teréz kisasszonyt, Gajzágó Ferencz ügyvéd kedves nővérét Szamosujvárt e hó 25-én jegyezte el Moldován Simon szamosujvári polgár. A „polgári dalegylet” 1. évi augusztus 6-án tartja meg zászlószenteléssel egybekötött dalestélyét, mely ünnepélyre a m.-vásárhelyi, székelyudvarhelyi és tordai dalegyletek is meghivatnak. A zászló anyai tisztje Benigni Sámuelné úrasszony lett megnyerve. Színházi hírek. Odry Lehel vasárnap fejezi be vendégszerepelését a „Falu rész- szá“ ban. Szerdán az „Alvajáró” került színpadra negyedik föllépteül s szép énekével ma is a szokott sikert és tetszést aratta. Az előadás többi része nem felelt meg a várakozásnak, mit egyébiránt a rosz időjárásnak is tudhatunk be. Ilyen érezhető csípős hidegben nem vehetjük rósz néven énekeseinktől, ha egy szellős faalkotmányban hangjuk nem teszi meg a kellő szolgálatot Volt különben az előadásnak pár sikerült mignata s Odryn kívül Szabó Imrét, Hóman Erzsit, Krieger Corneliát is tapsolta egy egy helyen a közönség. — Szigeti Imre, mint halljuk, fel fog lépni színpadunkon, de ideje ki lévén szabva, csak egy-szer, valószínűleg hétfőn. — Kutassy Jank a jutalomjátékául közelebbről a „Két arra* fog előadatni, melyben Luizát játsza. A hatásos színmű eddigi előadásai alatt e szerep Ditróiné kezében volt. Már Tisza Lászlóról a „F. L.*-ban a következő érdekes adatot olvassuk: „Mein Gold kind.* így nevezi egy 83 éves, szegény öreg német aszony, ki a muzeumkertben szokott Üldögélni, Tisza László képviselőt, a kiről mindig oly örömest beszél „Hát honnan ismeri?“ — kérdik tőle. „Régi időkből, mikor divat volt, hogy a mágnást családok fiai közül sokan megtanultak egy egy kézmesterséget. Az én boldogult férjem asztalosmester volt s tizenkét urfi tanult nála. Legforgalmasabb, legnyájatabb volt köztük Tisza László. El is mentem néha anyjához, a grófnőhez (Teleki grófnő volt,) megdicsérni fia szorgalmát; ilyenkor a grófnő mintleg örült s engem meg-meg ajándékozott. Ha nagyur fia volt is, nekem ez a gyerek „Goldkind“ vala. S az maradt ő most is. A többi úr mind elfelejtette a szegény asztalosáét, de ez, valahányszor meglátogattam, szivesen fogadott, leültetett, kérdezősködött állapotomról Egyszer az inas nem akart beereszteni, de ő meghallotta a szóváltást, kijött s meglátva engem mindjárt behívott, kihallgatta bajomat és szívesen segített. Most is szeretnék vele beszélni, tanácsot kérni pörömben, de szolgája nem ereszt be, azt hiszi, hogy olyan kéregető vagyok, amilyen elég zaklatja az ily jószivű urakat; azt kell hallanom, hogy elutazott. De tudná meg csak ő, majd behina, mert ő most is a régi „Goldkind.“ Így beszél róla az öreg asszony mindenkinek, aki melléje ül. *% Derék tűzoltóinknak szombaton ünnepnapjuk volt, mely a városi közönség tömeges részvétele mellet szépen folyt le. Az önkéntes tűzoltóegylet köztiszteletben álló főparancsnoka Deák Pál névnapját ünnepelték nagy diszgyakorlattal és bankettel a „Kis pipa” nyári helyiségeiben. A diszgyakorlat esti 1410 órakor vette kezdetét a Széchnyi téren, hol a fényesen kivilágított torna vivője (a tűzoltók ideiglenes őrtanyája) falóban meglepő impozáns látványt nyújtott. Egy díszes transparent az épület homlokzatán hirdette, hogy „Deák Pál főparancsnokunk városunk javára, egyletünk gyarapítására sokáig éljen !“ A gyakorlat, melynek színhelye maga a tér, a torna-vitodan két magán épület volt, közel 11 óráig tartott, s roppant számú közönség nézte végig a legnagyobb érdeklődéssel. A gyakorlatban a kolozs-monostori tűzoltók is részt vettek, főparancsnokuk , Garaauf Vilmos vezénylete alatt. Az egyes műveleteket a tűzoltók bámulatraméltó ügyességgel végezték , a több mint egy óra hosszat tartott fáradságos gyakorlat után négyszögbe álltak s a volt főparancsnok , MiDorich Károly városi főkapitány meleg szavak kíséretében adta át az ünnepelt Deák Pálnak a tűzoltók emlékajándékát: egy ezüstből készült jelző sípot, melyen csinos kivitelű felirat van Ezután a tekintélyes csapat sorba állt és a közönségtől kisérve bevonult a „Kis pipá“-ba. Itt a tűzoltókat beléptükkor apró virágcsokrokkal fogadták, melyek az udvaron szórattak elébük. A kert bejáratánál ismét nagy transparens volt fölállítva, e felirattól: „A kolozsvári tűzoltók főparancsnoka Deák Pál sokáig éljen !“ — A bankett 11 órakor vette kezdetét s a legkedélyesebben folyt le. Több mint 150 személyre volt fölteritve s akadtak mégis, kik, későn jőve, alig juthattak helyhez. Lehet képzelni, hogy a fárasztó gyakorlat után egészen eléhezett sereg minő mohó étvágygyal látott a feltálalt ételekhez, úgy, hogy az egész vacsorának tizenöt percz alatt vége volt. Nem tehetjük, hogy mellesleg fel ne említsük a pontos és gyors szolgálatot, mi ilyen alkalomkor a ritkaságok közé tartozik ; a derék vendéglős, Grau, egy általában mindent elkövetett, hogy vendégeinek semmi panaszuk ne legyen. Nem is volt. A pohárköszöntések sorát Simon Elek polgármester nyitotta meg, az ünnepelt főparancsnokra emelve poharat. Ezzel aztán megindult a toasztok egész áradata , felköszöntötték a polgármestert, a főispánt, Minorich Károly volt főparancsnokot, Gamaut Vilmost, a k -monostori tűzoltó-egyletet, a tűzoltó-intézmény kezdeményezőit, köztük a jelenlevő Páll Sándort, Szász Domokost, Vaszi Zsigmondot az egylet közszeretetben álló szertárnokát, stb. stb. Szóval toasztok s a poharak csengése közt folyt a mulatság a legkedélyesebben, egész- reggeli három óráig. Csak ekkor oszlott szét a vendégek zöme, egy igazán kellemesen és fesztelenül töltött estély emlékét vive magukkal. & Szamosujvárról a következő értesítést kaptuk . A szamosujvári műkedvelő-társulat folyó 1876. év julius 2-án vasárnap, a „Kolozsvár városi tűzkárosultak“ javára, - tánczvigalommal egybekötött műkedvelői előadást rendez. — Az előadandó színmű „A házasítók* vigj. 3 felv. Bereczki Árpádtól. Személyek: Özv. Nagylakyné Klára Bárány Dóra k. a. Laura, huga Korbuly Mari k. a. Özv. Elekesné Borcsa Bányai Nina k. a Dr. Rosta Gábor Voith Gerő ur. Tercsi, neje, Vincze Miklósné úrnő, Ambró Endre, ülnök, Vincze Miklós ur. Kákáné Voith Kata k. a. Csomóné Jelenczky Maliid k. a. Mácsik Náczi, birtokos Esztegár László ur. Kotyogi, Kaczor, uracsok Szongott Manó ur. Voith Lajos ur. Pinczér Simai Gyula. Inas ur Voith József, ur. Belépti dijak : Körszék 1 frt 50 kr. Elsőrendű zártszék 1 frt 20 kr. Másodrendű zártszék 1 frt. karzat 70 kr. Állóhely 40 kr. — A nagyszebeni magy. kir postaigazgatóség részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint a keleti vasút jelenleg érvényes menetrendjéhez képest f. évi julius hó 1 -től kezdve a fürdőivad tanamára Földvár és Élőpatak közt napontai küldönetszekérpostajárat rendeztetik be, melylyel mindennemű levél- és kocsipostai küldemények, esetleg személyek is szállíttatnak. A menetrend következő: Indulás Földvárról a vasút megérkezte után d. u 4 órakor, érkezés Élőpatakra délután 5 óra 30 p.-kor. Indulás Élőpatakról délelőtt 9 órakor, érkezés Földvárra d. c. 10 óra 30 p.-kor, a vasút elindulása előtt. — Novák Bogdán, a Haza életbiztositó és hitelbank erdélyi képviselője M.-Vásárhelyről Kolozsvárra tette át lakását, s mint a bank titkára itt folytatja továbbra működését. — A Csíkszeredái műkedvelő színtársulat alapszavaiyai a kir. belugymur&zienum által folyó évi 28105. szán alatt a bemutatási záradékkal elaltattak. — „Regényes öngyilkosság* a szó szoros értelmében; mert legényt olvasva ölte meg magát egy cs. kir. elve ete, ki a szegedi iparosifjúsági egyletnek is tagja volt s mint józan srolid magaviseletü fiatal ember volt ismeretes. — Szenvedélyes regényolvasó volt és az ifjúsági könyvtárt sűrűn vette igénybe; utolsó kikölcsönzése volt: Beöthy László „A puszták fia“ —■ czimü regénye, mely a szerencsétlen halála után ismét beadatott a könyvtárba. Aniti azonban csak félig volt kiolvasva, s a 8 ik fejezet végénél, mely igy végződik: „Igazságos végzete e ez a sorsnak, hogy apád vétkeiért neked kelljen bünhödnöd'!* Miért épen neked, ki oly ártatlan vagy! S miért épen igy? Ily iszonyúan ! Mennyivel jobb volna rövid halál, jó szivednek e lassan ölő kínzása helyett!!* — Itt a lapot behajtotta és a sarkára következő sorokat jegyezte: „Itt hagytam el éltem végső olvasását. Isten önökkel társaim, én meghalok!“ — Ezután következett a névaláírás és a szerencsétlen ifjú nemsokára megszűnt élni. Tettének indoka ismeretlen. — Megyeri sírjáról újabban azt olvassuk az „Életképek“ ben, hogy a temetőőr régi házától, egyenes irányban, valami 50 lépésnyire a Duna felé kellene kutatni. A koporsóba nem kulacsot, hanem egy palack bort helyeztek volt el pályatársai, s talán e jelről föl lehetne találni a hamvakra. — Petneházán (Szabolcs megyében) a nép állítólag agyonverte az adószedőt. Erre vonatkozólag a következő tudósítást olvassuk: Noha Petneházán a nép a legnagyobb ínséggel küzd a jelenben is, a jövőre nézve pedig minden reményét megsemmisítő a május 21-diki fagy, s azóta történt jégesőzések, mindazonáltal az adót legnagyobb szigorral hajtják be, olyanformán, hogy aki fizetni nem tud, ingóságait árverezik el. Ebből kifolyólag a nép közt nagy az elkeseredés, minek legközelebb is az a szomorú következménye jön, hogy az adószedőt, midőn a korcsmában nyugalomra menni akart, a feldühödt lakosok közül 3 megtámadta s megölte. Nem tudjuk, mennyiben való e hit mennyiben nem, mindenesetre nagyon sajnos állapotra mutat az ilyen esemény, mely egyrészt a legszigorúbb vizsgálat foganatosítását igényli, másrészt az elszegényedett, nép irányában kíméletesebb eljárásra jut. — Irodalomtörténeti havi közlöny, „ügyelő” czímmel Abafi Lajos szerkesztése mellett irodalomtörténeti havi közlöny indult meg, s első száma legközelebb küldetett szét. A füzet néhány érdekes szakközleményt tartalmaz a szerkesztőtől ifjabb Szinnyey Józseftől, Fábián Gábortól, Thewrewk Emiltől stb. Még nagyobb becsűek a magyar irodalom kiválóbb férfiaira vonatkozó eddig kiadatatlan közleményei. Ilyen mindenekelőtt Thaly Kálmán egy közleménye Balassa Bálint csak pár évvel ezelőtt fölfedezett költeményeiből. Valamint sajnos, hogy a történelmi társaság, melynek egy kirándulása alkalmával találták meg a gyűjteményt, XVI. századbeli irodalmunk e kincsét olyan régóta elzárva tartja, s nem siet lehetővé tenni, hogy a nagy közönség is élvezhesse jeles költőnk valóban becses verseit. Az első füzet ezenkívül Toldy Ferencz, Kazinczy Ferencz, Szemere Pál s más ismert régi íróktól közöl eddig még ki nem nyomatott levelet. Az első szám után ítélve, a közlöny meg fog felelői hivatásának, s megérdemli az irodalomtörténet barátainak támogatását. — Holttest az erdőben. A biharmegyei fekete pataki erdőben Nagy-Bárod mellett egy holttestet találtak. A nagy-báródi törvénybiró, Stem Ignácz, s vele több községi lakos a halottat megvizsgálván, azt középtermetű s mintegy 28—29 évesnek találta. A szerencsétlen egy odvas bükkfa mellett feküdt hányát, homloka közepén meglőve s jobb kezében egy revolvert tartott Ezenkívül 35 frt., egy horgony óra, lánczczal, egy pár selyem keztyü volt nála, tározójában pedig a következő levél: „A ki megtalálsz sohse kérdezz, ki vagyok, hanem áll egy pár lábnyi gödröt s takarj belé. Fáradságodért vedd el revolveremet, órámat, s a tárczámban levő 35 frtot.“ A nála összetépve talált levél- és postavevényekből ki volt vehető, hogy a kimúlt neve: Szerecsén Gyula, Tisza-Lökre való s okleveles gyógyszerész. ” Azokhoz, kik 1848—49 iki oklevelek és nyomtatványokkal bírnak. Tisztelettel kérem mindazokat, kik a magyar 1848—49 iki szabadságharcz idejéből eredeti okleveleket az nyomtatványokat, úgymint: hadi-tudósitások, rendeletek, kinevezések, felhívások, naplók és jegyzetek, röpiratok, falragaszok, újságok, (ha csak egyes számok is) alkalmi költemények, nyomtatott futár-sürgönyök, beszédek, egy szóval olyan adatokkal bírnak, melyek e kor története és eseményeire, hadászati, társadalmi, nemzetgazdasági vagy irodalmi szempontból legkisebb érdekkel is bírnak, szíveskedjenek azokat velem közölni, hogy lemásoltathassam, vagy esetleg megszerezhessem , kik az adatokat szívesek tesznek gyűjteményem részére engedni át, hálás köszönettel, fogadom, mert nagy szolgálatot fognak vele tenni történet-irodalmunknak. Az egyes adatok lassanként megsemmisülnek, elkallódnak, míg gyűjteménybe rendezve közvagyonná tehetem azokat. E kérésemet nem mulasztom el azokhoz is intézni, kik régi oklevelek, diáriumok, naplók, pergamenbe írt adományozások (donatiók) és nemesi oklevelek, hadi tudósítások és regulák, krónikás versek, régi magyar nyomtatványok és könyvek birtokában vannak, akik a magyar színészetre vonatkozó adatok, régi (1848 előtti) szinlapok, emlékkönyvek, adomákkal, feljegyzések és hiteles adatokkal bírnak. Legyenek szívesek azokat velem közölni, s amennyiben nélkülözhetik, gyűjteményeim számára engedjék át. Nagyobb vagy értékesebb gyűjteményeket készpénzfizetéssel is hajlandó vagyok megszerezni . A küldeményeket mindig e czím alatt kérem . K. Papp Miklósnak Kolozsvárt, főtér gr. Teleki ház Meg kívánom végül jegyezni, hogy az olyan nyomtatványokkal, melyek gyűjteményeimben többszörös példányokban vannak meg, közintézeteknek s olyanoknak, kik már kész nagy gyűjteményekkel bírnak, a legnagyobb öröm és készséggel ingyen szolgálok, mihelyt az osztályozást bevégzem. K. Papp Miklós, a „Történeti Lapok” szerkesztője. fr Nyiltposta. Sz-Udvarhely. Zajzon Ferenc« urnák. A kérdéses czikket terjedelme miatt nem közölhetjük, — kérjük az ügyet a lehető legrövidebb kivonatba foglalni össze s akkor készséggel adjuk. — Beszterczére Tussai Gábor urnák. Az ügy rendben van. A legközelebbi viszontlátásig! — Budapestre Sz. Lapunk szerkesztője személyesen fogja átvenni a napokban, addig is kérjük a pontos belgrádi czimet. MIBE KERÜL EGY NŐNEK AZ ÖLTÖZÉKE? (Emlékeztetésül olvasónőinknek.) IZETTA 11. UTÁN LANGH ISTVÁNNÉ: A hajdani Rómában, midőn valamely hadvezér győzelmesen tért meg hadjáratából, diadalmenetet rendeztek tiszteletére. A hőst babér-koszorúzottan, aranynyal hímzett bíborruhákba öltözötten, négy fehér mm által vont aranyozott kocsira emelték, mely előtt trombiták harsogása közt a legyőzött királyok és vezérek mentek, szomorúan, lánczokra fűzve. A római senatus és katonaság egész pompával, gyalog kisérte a díszkocsit. A mily nemes és egyszerű volt e szertartás a respublika alatt, és oly hallatlan fényűzéssel párosult a császárság idejében. Már Pompejus elefántokkal vontatta diadalkocsiját, Heliogabalus még töbet kívánt, s Iodia legyőzése után Bachust utánozva, oroszlánokat s tigriseket fogatott kocsijába, ami különben kitűnő mód volt a bámész néptömeg távoltartására. Aurelius császár húsz czifrán felszerszámozott elefántot s több mint kétszáz megszelídített vadállatot csatolt diszmenetéhez, melynek legfőbb ékességét Zenobia királynő képezte, ki arany lánczokkal terhelten ugyanazon díszkocsin szerepelt, melyet azon czélra készittetett volt hogy fi maga vonuljon be rajta diadalmasan Rómába. De, - és ezt jegyezzük meg jól - bármily fényesek voltak is e díszmenetek, a hős mögött a kocsin mindig ott állott egy egyszerűen öltözött ember, ki időnként e szavakat hangoztatá: „Ne feledkezz meg arról, hogy több csak ember vagy !“ E szavak arra voltak szánva, hogy a győztes gőgjére hideg zuhanyként hassanak, és a szertartásnak ezt a részét senki sem bátorkodott eltörölni. Engedjék meg nekem, úrnőim, hogy számos, sokkal édesebb és kiérdemeltebb diadaluk közepette, ez ember szerepét betöltsem, kinek feladata a győztes diadalérzetét a mérséklet határai közt megtartani. Meg akarom mutatni, hogy mibe kerülnek az önök által használt fegyverek, nem pénztáraknak, ez korántsem az én feladatom, hanem a természet és az emberiségnek. Ha visszamegyünk a dolgok eredetére , felvesszük észlelésünk tárgyául az embert, a biblia nyomán úgy látjuk, hogy az kezdetben igen keveset, alig néhány falevelethasznált öltözetéül, s csak midőn a paradicsomból kiüzetett s e könnyű ruházat a rideg földön nem volt elégséges, helyettes ité azokat elejtett állatok bőrével. Sokáig nem volt az embereknek más ruházatjuk, s még ma is léteznek vad népek, kik ez öltözetet a maga kezdetlegességében megtartották. Mert a vadak ép úgy, mint a művelt népek, az állatok maradványaiba burkolják magukat, úgy látszik, ebben nyilvánul az embernek fölénye az állat felett. Később a jólét vágya a polgárisodással növekedvén, könnyebb, simulékonyabb mezt találtak fel, megfonták, szőtték az állatok szőrét s a növények szálait, mígnem bele vegyül a hiúság, feltaláltat mindennemű díszítéseket, hímzéseket, drága fémeket és köveket, s ime megszületik a hiúság és állhatatlanság gyermeke a „Divat“, s egy olyan zsarnokká válik, mely előtt mindenki meghajol; mi több, a nők legnagyobb részének egy veszélyes istenségévé lesz, melynek minden kivánatát, legyenek azok bármily esztelenek, túlzottak, teljesíteni kell. S még ha a divat zsarnoki uralma beérné öltözékünkkel, mentsen isten! kiterjed az ízléseinkre, élveinkre, sőt erkölcseinkre is, pedig ki nem tudja, hogy napjainkban mit érnek azok, kik a divat törvényeit alkotják. De hát miért is annyira rabjai, különösen a nők, a divatnak ? Talán tetszeni és mások előtt kellemessé akarnak válni általa? Oh nem! Legtöbbjét azon vagy ősz önzi, többnek, gazdagabbnak látszani, mint a minő valóban, és irigységet kelteni másokban. Az ilyen nők méltán elmondhatják a bölcsei : „Omnia mecum porto.“ (mindent magamon hordok.) Mert fényes ruháikat levetve, csakis ész és szív nélküli bábokká válnának. Ha a páva és colibri a drágakövek minden színében ragyogó tollazatával, a párducz gyönyörűen mintázott bőrével, a pillangó szárnyainak csodálatos mozaikjával büszkélkedik, ez természetes, mert mind e disz sajátjuk, egy részét képezi énjüknek, de az, hogy a nők olyan öltözetekre legyenek büszkék, melyeket előttük legelésző állatok, madarak, sőt csúszó-mászó rovarok is viseltek s különösen, hogy többet tartsanak ezekre, mint személyes kellemeikre éstermészetadta szép tulajdonaikra, megvallom, mindig megfoghatlan volt előttem. Igen, e fényes kelmék, lágy szövetek, lebegő tollak, ragyogó tollak csak is állatoktól elrabolt rongyok, melyekre azok, mind amellett, hogy sajátjokul bírták, büszkék még sem voltak. — Az ember többe kerül a természetnek, mint ahogy gondolná; nem is szólva azokról a megszámlálhatlan parányokról, melyeket tudtán kívül ételében, italában elpusztít, nem tehet egy lépést se, hogy egy csomó élőlényt ki ne irtson. Ha járkál a mezőn, ha miveli földjét, ezer meg ezer állat tűnik és vész el. Óe az ember sokba kerül a természetnek, különösen a nő, mert mind e pusztításokhoz még fényűzése is járul. E pompás selyem ruhának, mely annyi irigy tekintetet von magára, ismeri ön asszonyom eredetét. Ez egy rút hernyónak képezte burkolatát, melyet ez, egyszerű fehér pilévé változva, megvetéssel hagy oda. Mindenki tudja, hogy a selymet úgy kapjuk, ha letekerjük az eperfa hernyója által készült boroknak szálait. A selyem hernyó öt hat napig folytonosan dolgozik, míg egymáshoz ragasztva finom selyemszálait, elkészíti azon burkot, amelybe rejtőznie kell, hogy lepkévé átváltozhassék. Az így elkészített szál körülbelül 600 méter hoszszú, de oly vékony, hogy alig bir 3 decigramm sugylyal. Az ember megkaphatja a fonal végét, ha a szálakat összetartó ragacsot vízben felolvasztja de hogy lehetséges legyen a fonalat egészben leírni, azelőtt kell letekerni, mielőtt a lepke an8 szabadulására szánt nyitást elkészíthette e‘r03' Tehát alig készült el a hernyó munkára'|’0D 8 melegre teszik a burkot, hogy a pixe.par tuláje percztől fogva a selyem-burok a köv.donává vált. r J3 szerkesztő kiadó tulajdonos K. PAPP-------------X„K7^‘A délamerikába. U 1ALIP Irta: Balázs Gábor. * postai szétküldéssel 80 kr. megrendelések azonnal teljesittetnek. Egy-e megrendelt 10 példány ára 5 frt. A „M. Polgár* kiadó hivatala.